Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-24 / 172. szám
Péntek, 1959. július 24. ßSiAhUi,“ - 1 AtUJttöZ.A*. s Kesznyétenből üzenjük Az eset még a múlt hónapban történt, répakapálás idején. Különösebben nem emlékeztek meg róla az újságok, a rádió sem, mert elég távol esett meg a világ zajától: bent valahol a kesznyéteni határban, elrejtve sokak szeme elől, egy akácsorral szegélyezett répaföJd kellős közepén. Ott történt még, hogy két ember keményen, csillogó szemmel kezet szorított egymással és csak ennyit mondott: — No, állód? — Állom! Az egyik fiatalabb, mint a másik, hirtelenszőke, elgondolkodó természetű. Forgács Gyula, a kesznyéteni Szabadság Termelőszövetkezet újdonsült elnöke. Talán három, vagy négy hónappal azelőtt választották meg, hogy ez a fogadás elhangzott; addig felelősségteljes beosztásban a megyei tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott, főagronómus volt. Kesznyétenbe tsz-elnöknek pedig úgy került, hogy a párt decemberi határozata után, amikor olvasta, hogy mező- gazdasági nagyüzemeinkben égetően szükség van a tapasztalt, iskolázott szakemberekre, s a párt nemcsak szívesen veszi, hanem támogatja is őket, ha a mezőgazdaság segítségére sietnek, Forgács Gyula (azóta sokan követték) szinte elsőnek jelentkezett a miskolci járási tanácsnál: — Megyek én, megyek! Ki az életbe, mindennap a földekre. Emberek közé. Segítek! Egy hónap múlva megválasztották Kesznyétenbe tsz-elnöknek. — No, itt van ez a nagy és szép gazdaság. Ezt, amit itt látsz, már mi építettük, mi hordtuk össze. De lehetne még gazdagabb is, szebb is. Mutasd meg, Forgács Gyula, hogy lesz is!... Lám csak, itt bebizonyíthatod, hogy helyes és életrevaló mindaz, amit akkor mondtál, amikor még a megyei tanács fő- agronómusa voltál... Másik hónapban aztán úgy esett, hogy tagja lett annak a termelőszövetkezeti dolgozókból álló küldöttségnek, amelyik a határon túlra, Kassa környékére látogatott el baráti eszmecserére, az ottani tsz- ekbe. Bejárták Kassa környékét* megnéztek mindent, feljegyeztek, megfigyeltek mindent, amit itthon is hasznosítani lehet és ott történt, alig párszáz méterre a határtól, a kenyheci földeken, hogy Forgács Gyula t amikor már mindenütt jól körülnézett —, azt mondja a vele egy idős kenyheci elnöknek, Tóth Imrének: — Én pedig téged kihívlak versenyre! Paroláztak, egymás kezébe csaptak, állt a fogadás. De azért mégis — amíg Tóth Imre is körül nem nézett Kesznyétenben — amolyan „fél fogadás” volt ez. Hiszen Forgács már látta az ottani állapotokat, Tóth Imre viszont nem tudja, hogy valójában milyen „vetélytárs- sal” áll majd szemben. így került aztán, hogy mikor meg a Kassa- környékiek adták vissza a látogatást, köztük volt a kenyheci Tóth Imre. Most ő nézett körül kíváncsi szemekkel Kesznyétenben: mérlegelte, latolgatta a dolgokat, mígnem aztán ott, ahol már mondtam, a répaföld kellős közepén még egyszer a markába csapott Forgács Gyulának: — Állom és fogadom az egész termelőszövetkezet nevében, mert megbíztak ám ezzel, hogy megnyerjük a versenyt! — Ahhoz nekünk is lesz egy-két szavunk... — De mi nemcsak beszélünk, hanem dolgozunk. Majd tettekkel. .. — No és mit gondoltok, mi talán zabot hegyezünk? így évődtek, incselkedtek egymással, miközben tábláról táblára bejárták a határt. Pedig jó nagy határ. Csak búzából van itt vagy száz hold, azóta már tarló, de akkor még lábon állt és olyan nagy volt, hogy a kenyheci elnök, mikor bele ment, hogy odébb is megnézze, hát bizony nem látszott ki a feje sem belőle. Hívták is vissza nevetve: — Gyere, mert még el találsz veszni. — No, no — így a vendég-elnök — a búzátok tényleg szép, a répa is, kukorica is; ebben alighanem le is hagytok majd, de az állatállomány! Hát azzal, halljátok, nem vagyok megelégedve. Nálunk jobban megy. A hizlalás is, meg a nevelés is. Keveslem, ami nektek van. Ennyi föld mellé már több tehén, több trágya kéne. Gyula barátom, ebben a versenyszámbán máris győztünk. — De viszont itt van a kertészet, az aprómagvak, a komló, meg a többi tervek. Itt van például a hibridkukorica. Azt nézd meg! — Hát igen. Tényleg szép. Ilyet még nem is láttam. Hallottam róla beszélni a rádióban, de mi még nem csináljuk. Ellenben, ha nálatok valami különleges eredmény lesz, ősszel úgyis megtudjuk és jövőre mi is megcsináljuk. S így ment ez estig, meg este is, a közös vacsoránál. Hol az egyik, hol a másik sorolta fel érveit. Mert persze mind a kettő azt akarta bebizonyítani (ami természetes is), hogy ők és csakis ők nyerhetik meg a versenyt. Kenyhecen, az tény, hogy jobban állnak az állat- állomány dolgában, szervezésileg is több problémát oldottak meg, Kesznyétenben viszont — hát ez elvitathatatlan igazság — szebb a búza, a répa, meg a kukorica. — No, majd ősszel, a verseny értékelése után megtudjuk! Ebben maradtak. Ennek pedig már egy hónapja, vagy talán több is. Azóta aztán egy tudósítás jelent meg valahol, ezen a helyen az újságban. Csehszlovák kollégáink írták, hogy Kenyhecen jártak és Tóth Imre elmesélte nekik a fogadást. Le is írták szépen, hogy mit értek már el azóta a kenyheciek: építkeznek, gazdagodnak, jónak Ígérkezik az aratás (újabb híreket még nem hallottunk) és nagy ösz- szeget vágnak majd zsebre a ser- téshízlalásból. Nagyon úgy néz ki, hogy megnyerik a versenyt... Csakhogy ezt már mi nem hagyjuk annyiban! Futás Kesznyétenbe. Forgácsot éppen nem találtuk otthon, de elmondták viszont a csoportbeliek, akkor arattak éppen, hogy a búza, hát az nagyon jó. Tíz év óta nem arattak ilyet. He- lyenkint tizenkilenc—húsz mázsát is ad. A répa is, meg a kukorica is megerősödött, „kihúzódott” az esők után, lesz répából talán még kétszáz mázsa is. Az állatállományra is gondoltak, mert megszívlelték a tanácsot: okvetlenül fejlesztik. — Hát csak hadd reménykedjenek — így a kesznyéteniek' —. mert a versenyt úgyis mi nyeríük. S még elmenőben is utánunk kiáltják: — De írja meg Kenyhecre! íme, megírtam. De mindegy, hogy ősszel majd tulajdonképpen ki kerül az első helyre, mert ebben a versenyben mindenki nyer. Újabb és újabb tapasztalatokkal gazdagodik Kenyhec is, meg Kesznyéten is. S erősödik az elszakíthatatlan testvéri barátság is. Oltódván Miklós Mindeddig, különösen hazánkban, abban a hiedelemben éltünk, hogy a műanyag nem más, mint pótanyag. S ma is kevesen tudják, hogy a műanyag sok esetben megfelelőbb mint maga a „klasszikus” anyag. A múlt két évtized alatt a világ műanyagtermelése megtízszereződött. Országunk, sajnos, jelentős fejlődéssel nem dicsekedhet. Amíg Magyarországon egy főre 0.92 kilogramm műanyag jut, a Szovjetunióban 4.5, Németországban 6.2, ?z USA-ban 16.5 kilogramm. Hazánkban mindössze négy mű- anyaggyártó üzem létezik, az egyik közülük a diósgyőri Könnyűgépgyárban található. Műanyagfeldolgo- zó üzem annál több, mintegy fél száz üzemel Magyarországon. Ezelőtt öt évvel országos mozgalomként indult el, hogy hazánkban is minél több állítják elő. Több éves kísérletezés után ma már fenolpaszt típusú folyadékból állítanak elő műanyagot. A felszerelt kis üzemben négyórásként 65 kilogramm vizes diszpen- ziójú fenolplantált (gyantát) gyártanak. Amíg a műfagyártás és a gyantaelőállítás elindult a Könnyűgépgyárban, az ezzel foglalkozók sok nehézséget küzdöttek le. Hiszen nyereséges munkadarabot csak úgy tudnak előállítani, ha nagyobb megrendelést- kapnak, vagyis egy mintából évente legkevesebb 100 ezer darabot gyártanak. Bár teljes bizalom még ma sincs a műfa iránt, Dézsy Pál és Nagy Károly elvtársak elmondják, hogy a vállalatvezetőségen kívül műanyaggyártásukat a Chinoin gyár (Budapest) is támogatja. A munkálatoknál csökkentett kéEgy nap a táborban JPowyódliget, Balaton. „ mind* ez álomkép volt az én gyermekkoromban ... És most? Kéthetenként váltják egymást a mi gyermekeink, ők élnek itt. De hogyan élnek? önkéntelenül adódik ez a kérdés a toliamra. Annyira új, annyira különös ez nekünk, idősebb nemzedéknek, hogy a kérdések tömkelegé lepi meg az embert, ha ide kerül. A táborban hallottam: Itt a Balaton partján építették fel a Lenin Kohászati Művekben dolgozók gyermekeinek „eldorádóját”. Gyermekek eldorádója! Nekünk a Szinva is sok volt, még annak a vizét is irigyelték tőlünk. S nekik a végtelennek tűnő Balatoni De így a jó. Ök már megismerhetik hazájukat. A Balaton partján a főurak üdülői, palotái voltak. Ma a gyermekeké. De eltértem a tárgytól. Gyermekeink nyaralásáról akartam írni. Hogyan érzik magukat a sátortáborban ? A tábor ott áll a kéklö Balaton partján, a sátrak alig 10 méterre vannak a hullámoktól, s 110 gyermek zsivajától hangos a környék. A sípszóra megelevenednek a sátrak, a sok lány rohan neki a víznek. Megkezdődik a játék. Kicsi a víz, szinte kilométereket kell gyalogolni, amíg derékig érőt találnak. De nehogy azt gondolja valaki, hogy csak fürdés az élet. Reggel hét órakor kürtös fújja az ébresztőt. Ébresztő után öt perc torna. Megmozgatják az izmokat, csak éppen annyira, hogy az éjszakai ernyedtség elrepüljön. Aztán a beosztás szerint az egyik csoport a konyhára megy segíteni, a másik ásóval, kapával, gereblyével díszíti a tábor területét. És hogy a gyerekekben nincs találékonyság, azt nem mondhatja senki. A tábor talaja elég egyenetlen volt. Tele zsombékokkal. Megpróbálták az egyengetést, ásóval, gyökérkapával. Nem ment. És akkor az egyik gyerek == a nevét nem engedte feljegyezni — előszedte a sátorcölöpök leverésére használt bunkót... és a zsombék hat ütés után beros- kadt a földbe. A tetejét leszórták egy kis homokkal, és a terület máris egyenletes lett. Délben 2 órás kötelező pihenő. — Ezt a legnehezebb betartatni — panaszolja Balogh Sanyi bácsi, a tábor parancsnoka. — Mindig mocorognak. Különösen a lányok. Figyelmeztetés nélkül szinte egyetlen alkalommal sem sikerül pihenőre kényszeríteni őket. Utána megint fürdés és csónakázás. Este pedig tábortűz. A z étkezést legutoljára hagytam, talá/n szándékosan. Annyira bőséges, és jó ízű, hogy a legkényesebb igényeket is kielégíti. És mindez egy 19 éves szakács művészete. Nagyszerűen érti a mesterségét, és az ő ügyessége biztosíték arra, hogy gyermekeink meghízva, megerősödve térnek haza. 'B.) mmmm A „boszorkabirodalom,, — a gyantakészítő üzem — legfontosabb része: az üst, mellette Szepesi Gyula gyantafőzö munkás látható. (Fotó: Horváth) ítélkezett a társadalmi bíróság A vádlottak padján Kopasz István kábelüzemi dolgozónak kellett volna ülnie, de nem jelent meg, s így a bíróság távollétében tartotta meg fegyelmi ügyének tárgyalását. Kopasz István — mint azt a fegyelmi ügyek ismertetéséből és a tanúk vallomásából megtudtuk —, több esetben vétett már a munkafegyelem ellen, s a bíróság mint egy utolsó lehetőségként akart ügyével foglalkozni. Ittasság és ebből eredő Halló ! Diszpécserszolgálat ? — Hallói Itt a Lenin Kohászati Művek központi diszpécserszolgálata beszél. Egy üveggombocska sárgán villog és az A-7-es telefon megszólal. — Itt a martin! Nincs frissítő ércünk, kérjük, segítsenek. A következő percben — hívásra — a rakodóüzem jelentkezik. — A 31. vágányra állítsanak be kocsit. A MÁV-tól kérjenek. A 392-es telefon igennel válaszol. A martin rövidesen frissítő- ércet kap. Pár perc múlva a 128-as telefon cseng. Heggel 7 óra 30 perc. A mészkőbányából jelentik, hogy nincs üres talbó-kocsijuk. A szolgálatos diszpécser az Áfiszt hívja. — Azonnal kérünk kocsikat a mészkőbányához. Kilenc órakor 7 darab talbó-ko- csi sorakozik a mészkőbányánál. A telefon állandóan szól és három ember dolgozik. Általában egyszerre két telefonon beszélnek. — Halló, diszpécser szolgálat? Az energiagyárrészlegtől Bartha beszélek. Az I-es számú Lenin fúvót javítani akarjuk. A villany- szerelő vállalat emberei megnézték, az egyik ember megcsúszott és nekidőlt a csavarhúzójával a kábelburkolatnak. Berobbant. Lehet, hogy másfél óráig is eltart a javítás. Kérjük, intézkedjenek. — Halló, nagyolvasztómű/? Itt a központi diszpécserszolgálat. A Lenin fúvó leáll. A két kiskohó csökkentett levegőnyomással dolgozhat csak. Kérjük tudomásul venni és úgy intézkedni. Ha kész a Lenin fúvó, visszakapják a nyomást. A törőmű kéri a 10-es számú gőzdarut. A nagyobb „cipók” (martin salaktálból kiöntött salak) felemelésére. A 10-es daru délután 14 óra 50 perckor a 26-os pályaudvaron dolgozik. Homokot ürítenek vele. A diszpécserszolgálatos intézkedik és mihelyt befejezik a 26-os pályán a homokürítési munkálatokat, azonnal odairányítják. Délután három óra múlt. A nagy- olvasztó telefonál. Mosott „tiszta” revét sürget a hengerdéből. — Halló, hengermű gyárrészleg? Mosott revét azonnal rakjanak kocsira és szállítsák a nagyolvasztóműbe. Halló, MÁV? Kérünk egy darab kocsit , a revének. Sürgős! Este közeledik. Hét óra. A martinból telefonálnak, hogy a IX-es kemencét nem tudják lecsapolni, mert a kemenceépítők javítás után otthagyták a hulladékot. Nem tudják betolni a salaktálat, nincs határ. Azonnali intézkedés: Telefon a kemenceépítőgyárrészleg műszakos művezetőjéhez, aztán a szállítókhoz, a MÁV-hoz: dömperért és vasúti kocsiért. Egy óra múlva telefonálnak a martinból, hogy az akadályt elhárították, csapolhat a IX-es kemence. Közben már újra csörög a telefon. A durvahengerdéből Bernát, e kiszállítási műszakos művezető jelenti, hogy az összes kocsikat megrakták készáruval. Ezen a napon 170 tonna hengereltárut szállítottak ki a durvahengerdéből. A hengereltáru már el is indult Csepelre, Lőrincre. — Halló! MÁV? Kérjük a Kút- vágány cseréjét. Minél több üreset, hogy az éjszakás műszak teljes erőből dolgozhasson. Közben Hamar József elmondja, hogy az elmúlt hónapban 53 ezer tonnát szállítottak ki készáruból. Tavaly hasonló hónapban a tervük mindössze 36 ezer volt. S a múlt hónapban már 29-én kiszállították az 52 ezredik tonnát. A 24 óra alatt a három diszpécserszolgálatos, — Somogyi László, Hamar József diszpécser és Donga Erzsébet telefonközpontos — mintegy 1 200 telefonbeszélgetést tud le. S intézkednek. Különösen nagy a „forgalom” műszakváltáskor, amikor az üzemek, gyárrészlegek termelési eredményeiket jelentik. A termelés „agyközpontja” a központi diszpécser szolgálat. De a termelési tanácsokon, utasításkéréseken kívül egészségügyi (baleseti) ügyekben is intézkednek. Elsősorban tőlük függ az egész gyár ki- szállítási tervének teljesítése; kocsik, száliítóeszközök és nyers, félkész anyagok biztosítása. És a 24 órás szolgálat leteltével jó érzés, ha így jelenthetik: „Ki- szállítási tervünket 1 800—1 900 tonna helyett 2 000—2 200 tonnára teljesítettük”. kimaradások miatt hat esetben folytattak már eljárást Kopasz István ellen. A műszaki vezetők minden fegyelmi előtt órákon keresztül igyekeztek őt meggyőzni tetteinek helytelenségéről, hiszen különben jó munkaerő és jó szakmunkás. Segítettek megoldani lakásproblémáját és a nevelés minden eszközét felhasználták arra, hogy a kétgyermekes családapát az ital rabsága alól megszabadítsák. A bíróság rövid tanácskozás után kihirdette határozatát: Javaslatot tett a vállalatvezetőség felé Kopasz Istvánnak a vállalattól való azonnali elbocsátására. A bíróság súlyosbító körülménynek vette határozata meghozatalánál, hogy — bár jó szakmunkásról van szó —, a több éves nevelési szándék hiábavalónak bizonyult és a megbánásra, a jó útra térésre semmiféle hajlandóságot nem mutatott. A vállalatvezetőség a társadalmi bíróság javaslatával és határozatával egyetértett és Kopasz Istvánt azonnali hatállyal, fegyelmileg elbocsátotta a vállalattól. A bíróság határozata szigorú és igazságos volt. Népi államunk mindenki részére biztosítja a becsületes munkához való jogot és lehetőséget, de nálunk a munka — Alkotmányunk kimondja: — kötelesség is. NÁSZÚT LÉGOLTALMI ÓVÓHELYEN (avagy a reklám nem ismer határokat) Miamiban egy ifjú házaspár nász^- éjszakáját egy acélból és betonból épült légoltalmi óvóhelyen töltötte 3.5 méterrel a föld felszíne alatt. A különös vállalkozás természetesen reklámcélokat szolgál. Bizonyos köröknek érdekében áll ugyanis propagandát kifejteni a légoltalmi óvóhelyek mellett. Ha az ifjú pár két hetet tölt odalenn a kedély leien, de bombabiztos helyiségben, jutalmul „valódi” nászúira mehetnek Jamaicái». pességű emberek is dolgozhatnak. Tisztességes megélhetést, keresetet biztosít számukra a műfasajtöló és gyantakészítő üzem. A könnyűgépgyári műanyaggyár- tó üzem egy nagyon kis részét foglalja el e jelentős gyárnak. Dézsy Pál üzemvezető mellett Fészki Géza főművezető irányítja a munkálatokat. A vállalatvezetőség segítségére és a gyár kollektívájának megértésére jellemző, hogy ma már egyenrangú üzemrésznek tekintik a mű- anyaggyártó részleget. Reméljük, a jövőben még nagyobb támogatást kapnak és a gyantakészítő üzem kapacitását 100 százalékban igénybe veszik. műanyagot gyártsanak. Ezzel igénybe tudjuk venni az elavult gépeket, gépalkatrészeket. A Könnyűgépgyár műfagyártását is ettől az időtől számíthatjuk. Egy év óta a műanyagkészítő üzem kábeldobokat, huzal csévéket gyárt az Albertfalvai Zománchuzal- gyár, de a világpiac részére is. Ma már számos helyen színesfém helyett is műanyagot használnak. A cél az, hogy Magyarország 300 ezer tonnás színesfém-importját műanyaggal helyettesítsük. A műfagyártást jelentősen segíti a Könnyűgépgyárban előállított gyanta. A gyantagyártás érdekessége, hogy nem drága szeszből, hanem vízből A műanyag már nem pótanyag
