Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-23 / 171. szám

Cgjtgrtflfc, 1959. július 23. SSZAKMAGYAEORSZAe 5 m íRumRO von A VIT-váltó diadalűtja Borsódban Lázas készülődés folyt hétfőn— kedden minden kis borsodi faluban. Érthető, hiszen ezen a két napon fu­tott végig diadalmas útján a megye legészakibb sarkától, a déli csücské­ig a VIT-váltó, hogy hírül vigye Bécsbe a borsodi fiatalok békevá gyát, békeakaratát. A festői szépségű Hollóháza utcái ünnepi köntöst öltöttek az indulás napján. Piros és nemzetiszínű zász lók lobogtak mindenütt az épülete ken. Délután 3 órakor Fodor Miklós járási KISZ-titkár jelzésére hat zöldszínű Pannónia motor hatalmas ünneplés közepette elindult útjára A motorosok kezében a hollóházi fiatalok üdvözletét jelentő szalagok lobogtak, a díszes kopjafák végén' Pálh.áza—Mikóháza és a többi kis községek dolgozói a határban taka­rították be az idei kenyeretadó ter­mést, de néhány percre megpihen­tek a dolgos kezek, hogy üdvözöljék a tovarobogó motorosokat. Sátoral­jaújhely határában úttörő és KISZ- fiatalok várták a motoros váltót, hogy átvegyék a diszes váltó boto­kat és egycsoportban vigyék tovább a város főterére. Itt hatalmas tö­meg fogadta őket és a Himnusz hangja mellett kötötték fel az újabb szalagokat a kopjafákra. Sárospatakon a községi pártbizott­ság épülete előtt fogadták a váltó érkezését. Szerencsen ismét úttörők és KISZ-fiatalok futottak végig a már gazdagon felszalagozott staféta­botokkal. Közben csatlakoztak hoz­zájuk az abaujszántó—'tokaji—encsi égből érkező motorosok. Gesztelyen már 15 motoros vitte a váltó boto­kat. Miskolcra már 30 motoros érkezett a hollóházi főágról, de velük egy­szerre érkeztek a Borsodnádasd, Ózd, Kazihcbarcika, Rudabánya, Edelény felől indult motorosok. Festői látvány volt a Hősök teré­re, az esti órákban fáklyákkal be­futó VIT-váltó érkezése. Itt a diós­győri bányász zenekar vidám indu­lókkal köszöntötte az érkezőket. Utána Szádeczky* László, a KISZ vá­rosi bizottsága nevében üdvözölté a VIT-váltó tagjait és méltatta a Vi­lágifjúsági Találkozó jelentőségét. A hősi emlékmű előtt felállított ha­talmas kandaláberek mellett helyez­ték el a szalaggal gazdagon megra­kott kopjafákat. Itt a város fiatal­sága, rendőrök, honvédek, munkás­őrök álltak diszőrséget a váltó újabb miskolci rajtjáig. Másnap délután fél háromkor is­mét felsorakoztak a motorosok a hő­si emlékmű előtt. Huri Sándor elv­társ, a Megyei Ifjúsági Sportbizott­ság elnöke indította útjára a motoros váltókat. Mályi határában a tégla­gyárban dolgozó KISZ-fiatalok húsz motorosa csatlakozott a menethez,1 később Tiszapalkonya és a többi fő­út menti községek fiataljai hozták el kerékpáron, motoron falujuk fiatal­sága díszes szalagjait, mert a távo labbi községek fiataljai is azt akar­ták, hogy eljusson az ő üdvözletük is az osztrák fővárosba, Bécsbe. Hatalmas ünnepség volt Mezőkö vesden, a matyó „fővárosban”, Szí- halom községben Heves megye fia taljai vették át a már, mintegy 500 színes szalaggal feldíszített kopja­fákat, hogy így folytassa tovább dia­dalmas útját a VIT-válió, Borsodból Budapest irányában Bécs felé. Ezer kilométert futott Borsodban h VIT-váltó, 240 községet érintett útjá­ban és közel százezer ember fogad­ta és üdvözölte a megye fiatalságá­nak béke-váltóját. (Nemes) Brosszmann Zsófia két bajnokságot és egy második helyezést ért el a nemzetközi teniszbajnokságon A margitszigeti stadionban a na­pokban végetértek a nemzetközi te­niszbajnokság 6 napig tartó küzdel­mei, a meghívott hazai és külföldi versenyzők részvételével. A diósgyő­ri teniszsport egyik büszkesége, Brosszmann Zsófia élete legszebb élményével tért vissza. A női páros­ban Bardóczyval, a .vegyespárosban pedig Szikszaival nyerte meg a nem­zetközi teniszbajnokságot. A női egyesben tartotta az évek óta kiví­vott helyét, a döntőbe jutás során nagy fölénnyel győzte le riválisát, Bardóczy Klárit 6:1, 6:1 arányban. A döntőben is szép játékot mutatott a világ egyik legjobb játékosa, Kör- möczy Zsuzsával szemben. A ma­gyar bajnoknőtől elszenvedett ve­resége, az ellene mutatott játék ér­demei javára írandók. Brosszmann Zsófia az idei ver­senyévadra napi másfél-két órás ed­zésekkel készült fel. Vezető edzője Lovcsányi Jenő, fáradságot nem is­K ere A Borsod megyei Kerékpáros Szö­vetség vasárnap rendezte meg a me­gyei 200 kilométeres országúti baj­nokságot. Ezen a versenyen DVTK sikerek születtek. Vasárnap reggel 7-kor, fulladt időben indult a me­zőny. A DVTK versenyzői egymást segítve nagyszerűen küzdöttek és végeredményben Albert megnyerte a versenyt. Sportszerű magatartást tanúsítottak az MVSC versenyzői: Fábri és Szabó. A táv elején a DVTK versenyzői szökést kíséreltek meg, helyenkint 40 kilométeres sebességgel hajtottak, de a szökési kísérleteket az MVSC és MMTE versenyzők sikeresen le­szerelték. Szerencs után, Baráth és Hajdú (DVTK) szökött meg és szer­zett előnyüket sokáig tartani tudták. A forduló után, állandó kezdeménye­zés után fordultak hatan a célegye­nesbe. Hatalmas hajrá kezdődött. A hajrát Albert nyitotta meg és igen k p á r kis előnnyel elsőnek ért célba, Fábri előtt. (A befutás után p ' ^k taps­viharé közben Fábri « gratu­lált legyőzőjének, Albt > A verseny részletes ereuményei a következők: 200 kilométeren megyei bajnok: Albert II. (DVTK) 6.13, 2. Fábri (MV­SC), 3. Danes (DVTK), 4. Baráth (DVTK), 5. Szabó (MVSC). A csapatbajnokságot a DVTK csa­pata nyerte (Albert, Danes, Baráth). Vaskerekes ifi (40 km): 1. Karnóczá (DVTK), 2. Kiss (Kazincbarcika). Vaskerekes serdülő (20 km): 1. Csi­ger (DVTK), 2. Nádai (MMTE), 3. Szilágyi (DVTK). Fakerekes ifi (100 km): 1. Bodnár (MMTE) 2.56, 2. Bányai (MMTE) 2.56, 3. Holomány (MMTE) 2.57. Fakerekes serdülőben (40 km): ór- bos (Putnok) lett az első. A szeniorok 40 kilométeres verse­nyét Mamusik (MMTE) nyerte L#ő- csös (Putnok) előtt merve készítette fel a diósgyőri játé­kost, amelynek meg is lett az ered­ménye. Gratulálunk Brosszmann Zsófiának és edzőjének, Lovcsányi Jenőnek is. A nemzetközi bajnoksá­gon elért eredményei alkalmából sok sikert kívánunk pályafutásához. A megyei spartakiád pontversenyének végeredménye A vasárnapi megyei spartakiád pontversenyének végeredménye elké­szült. A pontverseny alakulása a kö­vetkező: 1. Miskolci járás 148 pont, 2. Me­zőkövesdi járás 96 pont, 3. Sátoralja­újhelyi járás 76 pont, 4. Szerencsi já­rás 61 pont, 5. Encsi járás 55 pont, 6. Abaujszántói járás 52 pont, 7. Mező- i csáti járás 52 pont, 8. Putnoki járás I 50 pont, 9. Ózdi járás 42 pont, 10. Edelényi járás 30 pont, 11. Szikszói járás 30 pont. A miskolci járás kimagaslott a me­zőnyből. örvendetes viszont az a tény, hogy a többi járások között nem volt nagy a különbség. Az egy­forma pontszámot elért járások he­lyezésében az került előbbre, ame­lyik járás több első helyet szerzett. Inni lehet — de e%y korttyal sem többet a kelleténél Modellezés A döntetlen igazságosak!» lett volna Edzők—Játékvezetők Sil (111) Hetek, sőt talán hónapok óta azon vitatkoztak a Borsod megyei edzők és játékvezetők, hogy melyik testü­letnek jobb a labdarúgó csapata. A vitát eldöntő mérkőzésre mindkét csapat hosszas előkészületeket tett. Tudomásunk van arról is, hogy egyes csapatbeli játékosok titokban edzé­seket tartottak, hogy minél jobban megállják helyüket a nagy összecsa­páson. Az érdeklődés mérsékelt volt, a nézők között nagyrészt „szabadna­pos” játékvezetőket és edzőket lát­tunk. A két csapat végre elkészült és a következő összeállításban lépett a népkerti pálya vörös salakjára: Edzők: Tóth J. (Tamasik)—Sze­gedi, Bohus, Menyhért—Erdei S. Ha­lász—Kovács, Gallai (Kiss L.) Földi, Csorba, Szabó (Demény). Edző: Kiss László. Játékvezetők? Móré —Simonyi M, Losonczi, Adorján —Turinszky, Tóth I.—Serfőző, Rozgova, Ökrös, Gunda (Dannhauser) Győr (Vida). Edző: Sipos Szilárd. A játékvezetői tisztséget ezúttal Farkas Lajos, az MMTE játékosa töltötte be, partjelzői is labdarúgó játékosok voltak, amit egyáltalán nem helyeselhetünk. Labdarúgó já­tékos vezeti az edzők, játékvezetők mérkőzését... Kissé furcsának ta­láltuk ... Azzal kezdődött a mérkőzés, hogy az edzők fergeteges támadásokat ve­zettek és igen sokszor került gól­helyzetbe az edzők csatársora. Les­gyanús gólhelyzetet értékesítettek ?z edzők és Szabó révén megszerez­ték a vezetést. 1:6. A gól nem törte le a játékvezetőket. Formás támadá­sokkal fölénybe kerültek és a sok gólhelyzet végül is eredményt ho­zott, mert Serfőző kiegyenlített. 1:1. (Közben Győr lement a pályáról, helyette Vida állt be.) A második félidő fergeteges játék­vezetői támadásokkal indult. For­más támadások után szabadrúgás­hoz jutottak a „bírók”. A szabad­rúgást a jobbszélső helyéről át­ívelték az ellenkező oldalra és a ki­ugró Dannhauser szabályos gólt lőtt a bal alsó sarokba. (Nagy meglepe­tésre a mérkőzést vezető nem adta meg a teljesen szabályos gólt.) To­vábbra is a játékvezetők irányítot­ták a játékot, mégis az edzők értek el gólt. Demény Béla régi napjaira emlékeztető formában, lefutotta a védelmet és megszerezte a vezető gólt. 2:1. Az edzők vezető gólja után is a. játékvezetők támadtak többet, de helyzeteiket nem tudták kihasz­nálni. A vége az lett a sok támadás­nak, hogy Demény újabb elfutás után a hálóba helyezte a labdát, 3:1. Szerintünk sokkal reálisabb lett volna a döntetlen, mert a játék képe ezt mutatta. A győztes csapatból Tóth J., Bohus, Menyhért, Halász és Földi, míg a vesztes csapatból Simo­nyi, Losonczi, Tóth, Rozgova .és Vida játszott a legjobban. Farkas játékvezető bebizonyította, hogy jobb labdarúgó, mint mérkő­zésvezető. Nagyobb hibát egyet kö­vetett el, de ez a hiba (a játékveze­tők gólját nem adta meg) befolyá­solta a mérkőzés véffső kimenetelét. —kő Nyugodtvonású fiatalemberrel be­szélgetek és ő nem zárkózik el, fel­tárja a múltját, minden szépítés nél­kül. Már-már arra kérem, ne bántsa magát annyira, hiszen elmúlt az, ami vele történt,- s azóta rendes em­ber, megváltozott. Az elbeszélés nyomán feltárul egy volt alkoholista múltja. Még összegezni is sok, nem végigcsinálni, s egy családnak elvi­selni azt, ami Szabó Józseffel tör­tént. Nevezzük így barátunkat, mert nem a név a fontos, hanem a tanulság; Lassan, tagolva mondja a szavakat, homloka elkomorul. — Már hajnalban nem tudtam aludni, ideges voltam, elsőnek lép­tem át a kocsma küszöbét. Volt olyan nap, amikor megittam négy­öt liter bort és nagyobbmennyiságű pálinkát.- Börtönben ültem, mert megvertem embereket. Pénzt kértem mindenkitől. Elsején volt úgy, hogy már csak egy forintot tudtam a csa­ládnak adni. Feleségem el akart válni, s most tudom csak igazán be­csülni, hogy ezt nem tette meg. Szó­val így volt. Nem akarom szépíteni. Ahogy tovább beszélgetünk, meg­tudom, ez az ember már le is mon­dott az életéről. Nem hitt abban, hogv meg tudja emberelni magát, ki­kerül abból a mély válságból, ami-» be belezuhant. Ez volt a múlt, s most szinte én is fellelkesülök, amint hallgatom Sza­bó Józsefet. Azóta teljesen megvál­tozott. Hogy néhány gondolattal ecseteljük: ötödik éve, hogy nem ivott egy korty szeszesitalt sem. Pe­dig már előfordult, hogy feleségével együtt hajnali* fél hatig elmaradt szórakozóhelyen. Fekete és málna — ez volt az ő itala. Most újból meg­becsült ember, szakszervezeti aktí­va és ha szabad így mondani, az óz­di emberek szemében példakép. Hogyan történt ez a változás? Elvonókúrán volt, ahová Csuhán Béla, az ózdi üzem munkaerőgazdál­kodásának vezetője irányította. Ta­lán ez indította el a javulás útján, bár ezt sem lehet egészen mondani, mikor Ozdra visszakerült, úgy érez­te, egyedül van. Mégsem volt így, Csuhán elvtárs mindjárt érdeklő­dött hogyléte felől, s azóta nem mú­lik talán el egy nap sem, hogy ne találkozzanak. Igen, .ez nagyon fon­tos, mert sokat jelenthet az elvonó­kúra. de talán ugyanannyit az utó­kezelés. Barátunk esete nem egyedüli. Egyre több azoknak a száma, akik megtalálják a családhoz, a rendes emberek társadalmába való vissza­vezető utat. Ózdon igen nagy gon­dot fordítanak erre. pedig amikor kezdődött az alkoholizmus elleni harc, sok sértést, rosszmájú meg­jegyzést kellett lenyelni Csuhán Bé­lának. Ma azonban már nem mond­ják: biztos ráér, azért foglalkozik ez­zel. Horváth elv társ, az üzem igaz­gatója is mindenkor segít, ha kell a vállalati autót is odaadja, hogy meg­látogassa az utókezeiteket. S meny­nyi emberséget, apró, figyelmes ki­tartást kíván ez a munka! Kétség- beesett családanyákkal kell beszélni, türelemre kell bírni őket, nehéz, de meghozza a gyümölcsét. Csuhán elv­társ nincs egyedül, az országban tübb helyen felfigyeltek az ózdi pél­dára. Most már a sok jó eredmény lel­kesíti. Nemrég írt levelet dr. Buga László, akinek hangját jól ismerhet­jük a rádióból. Csak egy néhány sort ebből a levélből: »A borforgal­mi, vendéglátó és italbolt tervtelje­sítésének árát nem fizetheti meg saját életével a magyar nép, elsősorban a magyar ifjúság. Ezt nem értik meg sokan és azt, hogy az ember nehezen áll meg a maga lábán, ha egyszer elcsúszott. Az ózdi munka nagyszerűségét ép­pen abban látom, hogy az emberek hóna alá nyúl és bajban lesz segítő­társa, amikor mások elhagyják.-« Igen, ez így van, most újból eszembe jut Szabó barátunk szava: — Maga nem tudhatja, mit érez az ember akkor, mikor már min­denki eldobja. Senki sem tekinti semminek. Ma már mindkevesebben találkoznak ezzel az érzéssel, mert aki meg akar változni, annak mód­jában áll. Csak Csuhán elvtársat kell megkeresnie. A napokban is érkezett egy kérés: X. Y. nagyon rendes ember, nem le­hetne valahogy anélkül, hogy a ne­vét mások is tudnák segíteni rajta? Lehetett. Lehet annak az idős né­ninek a kérését is teljesíteni, aki a napokban járt a munkaerőgazdál­kodási osztályon: a fia most jött vissza az elvonókúráról. Sajnos, most munkahelyén a brigád tagjai nem akarják visszafogadni. A fiatal­ember — ha nehéz is, megígérte — bocsánatot kér munkatársaitól és megígéri majd, hogy többet nem jön italosán a munkahelyre. Sok apró figyelmesség, türelem kell ehhez a munkához. Állandóan figyelemmel kell kísérni azokat, akik elindultak a javulás útján. Mégis megéri, fiatal, egészségnek örvendő emberek találják meg újból a családi fészekhez vezető utat. Mennyi könny szárad fel? — azt csak igazán azok tudják, akiknek hozzátartozója meg­változott. Csuhán elvtárs nem kap ezért külön fizetést, mégis kárpótol­va érzi magát, mikor látja, hogy a fáradság nem hiábavaló, ö maga is megissza a bort, nem hirdet antial- koholizmust, de van egv jó mondá­sa: Inni lehet, de egy korttyal sem többet a kelleténél. Garami SZERZŐK - MŰVEIKRŐL SZÁVA ISTVÁN: A szirakuzai óriás SPORTHÍREK A Miskolci Előre labdarúgó szak­osztálya július 23-án, ma délután 5 órától ifjúsági toborzót tart a Jó­zsef utcai sportpályán. A toborzóra 15—20 éves korig bezárólag jelent­kezhetnek a fiatalok. A Budapesten folyó vívó-világbaj­nokság során azt állapították meg a szakemberek és nézők egyaránt, hogy igen sok meglepetés született. Eddig a magyar vívók közül a női tőrvívó csapatnak sikerült megnyer­nie a világbajnokságot. A Romániában szereplő magyar asztaliteniszező fiatalok, akik részt- vettek ,ßz ifjúsági Európa-bajnok- ságon, szerdán érkeznek vissza Ma- gyarországrá. A Szovjetunió atlétái az „év atlé­tikai viadalán” Philadelphiában nyolcpontos győzelmet arattak az Egyesült Államok atlétái fölött. A férfiak küzdelmében az USA atlétái bizonyultak jobbnak, de a nők ver­senyét fölényesen nyerték a szovjet atléták. így az összesített nontver- senyben is diadalmaske^+"k a világ lecíobb atlétái a szovjet, verseny­zők: 175:167 arányban. Ezit az elnevezést — a szirakuzai áriás — nem én adtam könyvem hősének, Archimédesznék, hanem a várost ostromló római légio­náriusok. Nem is egyszerű, hanem százkarú óriásnak, a mitológiai Briareusnak nevez­ték, mert egymaga közel két esztendeig verte vissza a legtapasz­taltabb és leghősiesebb római lé­giók elkeseredett támadásait. Pe­dig ez a csodálatos hős mindezt csak „mellékesen” csinálta, nem katona volt, hanem tudós, igaz vi­szont, hogy annak a legnagyobb. A tudománytörténészek teljesen egyetértenek abban, hogy az ókor legkiválóbb matematikusa volt, de sokan nemcsak, az ókor, hanem minden idők legkiemelkedőbb rna- tematikusának tartják. Persze nem véletlen, hogy Archi- médesz az lett, akinek ma is tisz­telik. Egyéni képességein kívül hozzájárultak ehhez kora társadal­mi viszonyai is, amelyek a tudo­mány minden ágában, főleg a ter­mészettudományokban olyan fellen­dülést hoztak, hogy ma is el- ámulunk, látván, mit tudtak több mint kétezer esztendővel ez­előtt az alexandriai tudósok. De nemcsak a tudomány, hanem a tár­sadalmi fejlődés, a bel- és külpoli­tikai küzdelmek terén is rendkívül mozgalmas ez a korszak, amelynek egyes határköveit összeesküvések, forradalmak, főleg pedig a Föld­közi-tenger uralmáért Róma és Karthágó között folyó elkeseredett háborúk jelzik. Ezt az izgalmas kort, az Európa sorsát évszázadokra eldöntő küz­delmek korszakát igyekeztem fneg~ eleveníteni regényemben. Három ausztráliai könyv Vietnamról Az MHS megyei elnökségének modellező klubja július 19-én tartot­ta meg az északmagyarországi mo­dellversenyét. A versenyen a következő eredmé­nyek születtek: A/2-es kategóriában 1. Szécsényi János Hajdú megye 897”, 2. Somogyi Zsigmond Hajdú megye 842”, 3. Nán Gyula Hajdú megye 817”. Gumis kategóriában 1. Simon László Borsod megye 783”. 2. Papp Jenő Hajdú megye 580”, 3. Uthy Károly Borsod megye 553”. Mechanikus kategóriában 1. Somogyi Zsigmond Hajdú megye 796”, 2. Szécsényi János Hajdú megye 635”, 3. Illyés Sándor Hajdú megye 528”. Csapatversenyben 1. Hajdú-Bihar megye 2556 mp. 2. Szabolcs-Szatmár megye 2048 mp. 3. Borsod megye 1990 mp. 4. Heves megye 1755.6 mp. 5. Nógrád megye 243 mp. Fox »A baráti Vietnam- című köny­vében megismerteti az olvasókat Vi­etnammal és érdekes leírását viet­nami népdalokkaf, legendákkal, ver­sekkel illusztrálja. M. Brand «-Viet­nam- lányai- című gyűjteménye no­vellákat és verseket tartalmaz. Három ausztráliai író az elmúlt két évet a Vietnami Demokratikus Köztársaságban töltötte. A közel­múltban jelentek meg az új Viet­nam életéről szóló könyveik. D. Dymond »A falak leomlottak- című könyve riportok, karcolatok és irodalmi portrék gyűjteménye, L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents