Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-22 / 170. szám

2 ESZ AKM AGY ARORSZ AG Szerda, 1959. július 22. Fel len dűlőben az újítómoze,alom a tanácsi iparnál! a1 átoknál MEGYÉNK HELYI-IPARI VÁL­LALATAINAK vezetői és újítási előadói hétfőn délelőtt tanácskozás keretében megvitatták az újítómoz­galom időszerű kérdéseit. A vállala­tok felügyeletét ellátó megyei, ta­nács ipari osztályának vezetője, Pá­losi János elvtárs bevezetőjében szó­lott az újítások népgazdásági ered­ményének jelentőségéről. — , Vállalatainknál nagy lelkese­déssel beindult és eredményesen fo­lyó kongresszusi munka verseny egyik előmozdítója lehet az újító- mozgalom kiszélesítése — mondotta. — Újítások .alkalmazásával vállala­taink komoly eredményeket érhetnek el^ az önköltségcsökkentés és a mi­nőségjavítás területén is. Jakubcsák Jenő főmérnök az újí­tási feladáttervek fontosságát ismer­tette. Elmondta, hogy több tanácsi iparvállalatnál született számottevő újítás az első félévben. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy egyes válla­latok vezetői nem eléggé segítették elő a dolgozók helyes újítási kezde­ményezéseit Hangsúlyozta: Szükséges, hogy valamennyi vállalatunk igazgatója és műszaki •vezetője még jobban támogassa és segítse a hasznos újítások megvaló- 'sítását, alkalmazását. A SZERENCSI AUTÓ- ÉS GÉP­JAVÍTÓ Vállalatnál az utóbbi idő­ben bevezetett jelentősebb újítások- Gáspár Gyula műszaki vezető Megkezdődött a terjirénylslvásáriás - jó a terms?, de változatlanok az árak Van elegendő raktár — Nem le«* spekuláció Az idén szinte az aratással egy- időben megkezdődött a terményfel­vásárlás is. A kombájnaratta búza nem szorul szárításra, így az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek az aratás befejezése után átadhat­ták terményeiket a Terményforgalmi Vállalatnak. Tegnap felkerestük a megyei Terményforgalmi Vállalat igazgatóját, aki kérdéseinkre a kö­vetkező felvilágosítást adta a felvá­sárlást, az árakat illetően. Mennyit vásároltak fel eddig és milyen a termény minősége? A . felvásárlás mennyisége még nem jelentős, azonban már túl van a párszáz vagonon. Elsősorban az állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek szállítottak és szállítanak ma is. A mezőnagymihályi állami gazdaság 40 vagon, az ongai állami gazdaság 20 vagon búzát, a szendrői gazdaság 24 vagon sörámát szállított raktárainkba. Megkezdte a cséplést és a terményszállítást a tiszabábol- nai Rákóczi Tsz és a mezőkövesdi, szentistváni termelőszövetkezet is. . A termény minősége igen jó. Tíz év óta nem volt példa ilyen átlag­minőségre. A búza fajsúlya 83—84, az árpáé is felül van hetvenei.. Van-e változás az árakban és ele­gendő lesz-e a rendelkezésre álló raktártér? Az árakban a bő termés ellenére sincs változás. Minden termelőszö­vetkezet és egyéni paraszt a tavalyi árakon adhatja át terményét és — nyugodtan mondhatjuk: — bármi­lyen mennyiségben. Kilencezer va- gonnyi raktár^ér áll rendelkezésünk­re, bár előreláthatóan ugyancsak ke­vés lesz. Azonban nincs hiba. Kije­löltük a szükségraktárakat. Ha szo­rít a cipő, még néhány száz. vagy ezer vagonnyi terményt is fel tu­dunk vásárolni a tervezetten felül. Sokan kötöttek-e szerződést és clő- tordulhat-e spekuláció a jövőben? Ami a szerződéskötést illeti, so­kan melléfogtak. Naponta százak keresik fel telepeinket, hogy értéke­sítési szerződést kössenek, mert ez felárral jár. Azonban elkéstek! A szerződéskötés határideje lejárt, így az elkésettek csakis a napi megsza­bott áron adhatják át terményeiket. Jó tandíj ez a késlekedők számára az elkövetkezendő éveket tekintve, hiszen többszáz vagy ezer forinttól „estek el”. Ami a spekulációt illeti: lejárt a spekulánsok ideje! Ennek egyik tényezője a bő ter­més. Annyi a termény, hogy a mi árainknál többet senki s^ fizet a búzáért, árpáért. A másik tényező, hogy1 mind az egyéniek, mind a ter­melőszövetkezetek részére bevezet­ról számolt be. A vállalatnál rendszere­sen törődnek, foglalkoznak az újí­tókkal. Felkarolják kezdeményező seiket és ez nem is marad eredmény­telen. Minthogy nagy sorozatokban gyártanak ...különféle alkatrészeket, egy-egy műveletnél alkalmazott né­hány perces időmegtakarítást ered­ményező újítás is nagy mértékben csökkenti a gyártmánysorozat átfu­tási idejét. Kiemelkedő a többszörös újító, Szabó Gyula marós legutóbbi újítása. Az elmúlt félévben benyúj­tott 10 jelentősebb újítási javaslat­ból 5-öt már megvalósítottak és 4-et az elért gazdasági eredmény alapján díjaztak. Az Építőanyagipari Vállalat diósgyő­ri .salakbányájánál figyelemreméltó Vértesi Tivadar újítása. Az újítások között szerepel salakosztályozó szer­kezet alkalmazása, verőkalapácsok javításának módszere és az építkezé­sekhez felhasználható blokkok hely­színi gyártásának új eljárása. A helyszíni gyártással megszüntethető a szállítás- alkalmával keletkező tö­rési veszteség. A vas, fa és kerámia iparban is egyre többen jelentkeznek újítási ja­vaslataikkal. A nyomdaiparban pe­dig példaként említhető Nagy Imre tördelésnek a legutóbbi időben meg­valósított újítása. A TANÁCSKOZÁSON KICSE­RÉLT TAPASZTALATOK, és a me­gyei tanács ipari osztályának útmu­tatásai hasznos segítséget adtak az újítómozgalom további fellendülésé­hez a megyei helyi-ipari vállalatok­nál. (m. sz. —) Meghalt Oláh Lajos elvtárs Oláh Lajos elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, éle­tének 60. évében elhunyt. Oláh La jós, elvtárs még 1919-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, fiatalon,, yöröskatona- ként fegyverrel kezében védte a Magyar Tanácsköztársaságot. A Horthy-rezslm 25 éve alatt gyakran üldöztetésben volt ré­sze. Ekkor bányában dolgozott, majd a Lenin Kohászati Művekbe került. A félszabadulás után belépett a Magyar Kommunista Pártba, a párt aktív tagjaként dolgozott halá­láig. 1956-ban betegsége miatt kellett nyugdíjba vonulnia. Még betegsége alatt is vállalt pártmunkát, az Oprendek Sándor pártszervezet bizalmijaként dolgozott. A pártszervezet, elvtársai példának tekintik munkásságát és kegyelettel őrzik emlékét. Temetése 23-án délután fél négy órakor lesz a vasgyári te metőben. tűk a terménycserét. Kukoricáért korpát, korpáért árpát, vagy más ter­ményféleséget adunk, igen kedvessé cserearányban. így nem szorul rá a gazda, vagy termelőszövetkezet, hogy szükség esetén kedvezőtlen üz- . letet kössön spekulációs hajlamú egyénekkel. Jól felkészültek a telepek a felvá­sárlásra? Nyugodt lelkiismerettel mondhat­juk, hogy igen. Már az elmúlt évben sem volt különösebb zökkenő, most még annyi sem lesz. A felvásárlók, telepvezetők külön tanfolyamon és megbeszélésen vettek részt; Az anyagot az elmúlt esztendők tapasz­talatainak figyelembevételével ké­szítette a főigazgatóság és mi helyi példákkal még kiegészítettük. Nem igen fordulhat elő súlycsalás, vagy más, az eladókat megrövidítő eset. S ha előfordulna, a legszigorúbbcin járunk el. Felkészültünk arra is, hogy eset­leg esős lesz a cséplés ideje. Szárí­tógépeink jók, ha szárítani kell, lesz mivel. De reméljük, erre nem kerül ser, hiszen a szárítás külön költség­gel jár. Tehát hozhatják a termelők az árpát, búzát, akár holnap is! ib.) Normális vendéglátást Tapolcán! Mráz Ferencné ravatalánál Kommunista asszonyt búcsúztat ma az I. kerületi tanács. Többj háromesztendős betegség: után meghalt a mun­kásmozgalom régi harcosa, Mráz Ferencné Otroh Piroska. Férje, gyermekei, régi ‘harcostársai állnak a ravatala mel­lett, s emlékeznek az év tizedekre, amelyet velük töltött, a munkásmozgalomban, á párthoz mindig hűen. Mráz Ferencné elvtárs 1926-tól résztvett a munkásmozgalomban, 1928-tól mint a kommunista párt tagja dolgozott, különösen a sajtó­terjesztés, a Népszava és a Nőmunkás olvasói táborának nö­velése terén ért el kiváló eredményeket. Sokat dolgozott a nők egyenjogúságáért megyénkben. Rendkívüli olvasottsága, szelíd, szerény magatartása mindenkivel megszerettette a soha meg nem alkuvó elvtársat. Férjének méltó harcostár­saként élté le életét.. Ravatalánál emlékeznek példamutató munkás életének eredményeire. A napokban munkásember ér­deklődött a szerkesztőségben: le-* het-e 3,50 forintot kérni egy pohár sörért az „Anná”-ban. Tanácstala­nul néztünk össze, s mivel már ne­künk is volt tapasztalatunk az ot­tani árakról, abban egyeztünk meg: kb. ez az ár. Látogatónk csügged­ten távozott Mások is tettek már szóvá hasonló eseteket, de megol­dották azzal: miért nem lehet ol­csóbb sört kapni, hiszen az Anná­ban kis ember csak esztendős ün­nepben juthat el. A nyár elején hírt adtunk arról, hogy megnyílt a strand-étterem és ez valóban nagy esemény volt, mert harmadosztályú áron mindent meg „lehet. Kapni. .Kilenc, forintba kerül egy^menű, ugyanez a szomszédban tizenhárom forint, így aztán ez a szömszédság most törők-átok. Ko­rábban féltékenység merült fel, most már sajnos, többféle határo­zat, rendelkezés az első osztályú vendéglátó malmára hajtja a vizet. Először elrendelték, hogy a strand­étterem utca felőli részén kiszol­gálni nem lehet. Az egyik indok — melyre nem tudja az ember, hogy nevessen-e vagy bosszankod­jon — az, hogy vannak emberek, akik fizetés nélkül bemennek a fürdőbe. A legújabb határozat, mely a városi tanácstól származik, az, hogy a strand-éttermet este hét­kor be kell zárni. Már most hiába jönnének a vendégek, az éttermet be kell zárni. Pedig jó volna mind­azoknak, akik oly „szívükön” vise­lik a Tapolcán pihenők sorsát, egy kicsit mélyebbre nézniök. A strand­étterem 6—800 személyre tud biz­tosítani főtt ételt. Sajnos, azonban ez nem megy simán. A szűkös konyhai és söntésviszonyok aka­dályozzák a gyors kiszolgálást, emiatt nem ritka a vendég és a pincérek közötti szóváltás. Hogy éppen elismerést nem ér­demel az épület tervezője, az más •kérdés, de még így is lehetne se­gíteni. Két-három nap alatt át le­hetne alakítani a belső helyisége­ket — csekély ráfordítással — és ezzel a gyorskiszolgálás megoldód­na. Azt azonban talán a legöregebb hindu sem tudja megmondani, hogy este hétkor miért kell bezárni a strand-éttermet. Ugyanis a forga­lom ezt egyáltalán nem indokolja, sokan ekkor térnek haza — tapol­cai lakosok közül munkából —, mások még elidőznének egy pohár sör mellett, de a szabály az sza­bály, és zárni kell. Beszélgettünk az Anna-szálló ve­zetőjével is. Komlós elvtárs szavai szerint: kétélű a dolog. Egyik sza­vában amellett foglal állást, hogy a strandfürdőnek hétig kell nyitva lenni és csak a fürdővendégek ki­szolgálására hivatott. Ugyanakkor elismeri, hogy „jó nap” esetén a Amikor 1944 végén olyan nagy volt már a napi gyilkolást létszám a náci koncentrációs lágerekben, hogy a krematóriumok nem győz­ték á hámvasztásökat, a csonttá so­vány odott ' áldozatokat' máglyára rakták. Egy sor hulla, egy sor faha­sáb és így tovább, bőségesen meg­locsolva szurokkal. Félhalott schutzhaftling ek („védőőrizetes” foglyok) dolgoztak ezeknél a közép­kori inkvizíciót megszégyenítő bor­zalmas aktusoknál. Sohasem tud­hatták, hogy a hullahégyből kihú­zott hullában .nem ismerik-e fel ko-* zeli hozzátartozójukat és hogy hol­nap nem fognak-e ők is úgy pör- kölődni a szurkos fahasábok kö­zött, mint azok, akiket ma ők rak­tak erre az iszonyatos ravatalra. Ebben a hátborzongató munká­ban segédkezett a Dora büntető- lágerben néhány napig a Táncsics Könyvkiadó kiadásában most meg­jelent „Emberek a máglyán” című mű szerzője, Ják Sándor is és ezt a kísérteties emléket választotta egy éves kálváriáját, lágerélmé­nyeit bemutató regénye címéül. Tizenöt esztendő távlatából rém­lenek elő a borzalmak a könyvből. Sok közöttük az olyan, amelyeket mar más, hasonló leírásokból isme­rünk, vagy éppen személyes élmé­nyeink alapján, örök életre felejt­hetetlenek. Mégsem tudjuk a köny­vet letenni a kezünkből csak ak­kor, amikor a 240., az utolsó olda­lon a szerző — egyben a regény mindvégig szenvedő hőse — a sok megpróbáltatás után hazatér és ta­lálkozik feleségével: „... Aztán ta­lálkoztunk. Két szomorú arcú, két megtört szemű, két elhasznált em­ber ... csak néztük egymást ...Az első pillanatban szinté idegenkedő Emberek a máglyán Jegyzetek Ják Sándor könyvéről ye, de aztán tekintetünkkel, majd cetünkkel megsimogáttuk egy­mást ..- *•' • - «'• ' *. • • . ­Az. embertelen, élmények mily iosszú sorában részesült a szerző a eírt közel egy esztendő alatt! Meny-- <iyi szenvedés, mennyi megalázás írté azóta, hogy beregszászi ottho­nából kihajtották Horthy kakastól- lasai, addig amíg eljuthatott a fen­tebb idézett találkozásig! A fasizmus, a német Übermensch elmélet gyakorlati megvalósítása minden emberi képzeletet felüt-. mulóan • sötét arculatának új és újabb szennyes vonásai bontakoz­nak ki a regényben. Újra átéljük a deportálás szörnyűségét, a zsú­folt vagonokat, az auschwitzi sze­lektálást. Végigéljük a kínzó ap- peleket és megismerjük a német slraflagerek (büntetőtáborok) éle­iét. Újabb adalékok a regény kis epizódjai ahhoz a vádirathoz, amelyet a világ becsületes embe­rei írnak a fasizmus, a német imperializmus bűntetteiről. Sokan mondhatják azok közül, akik a tör­ténések idején még gyermekek voltak, vagy felnőttek, d,e a náciz­must nem ismerték, vagy nem is­merhették a maga valóságában, hogy túlzások a regény egyes leírásai, hiszen ilyen emberi gonoszság el sem képzelhető. Valóban, az embe­ri módon-gondolkodó embernek ne­héz elhinni, hogy a német lágerpa­rancsnok karácsonykor, a szeretet ünnepén nemcsak karácsonyfát ál­lít a láger udvarára, hanem közvet­lenül á karácsonyfa mellé akasz­tóját is a „felsőbbrendű” faj tiszta­ságának hatékonyabb védelme ér­dekében. Nehéz elhinni a lágeri bordélyokat, a magatehetetlen be­tegekkel végrehajtott, tervszerű tö­meggyilkosságba torkolló, ember­telenségeket. Igen, emberekről ne­héz elhinni, de nem feledhetjük, hogy akik ezeket elkövették, legke­vésbé sem szolgáltak rá az ember megjelölésre. Szomorú, de valóságos tényeket sorakoztat fel a kis regény, ame­lyeknek igazságát nemcsak néhány százezer életbenmaradt fogoly ta­núsíthatja, hanem teljes bizonysá­got nyújtanak róluk a megmaradt dokumentumok, létesítmények, fil­mek, fényképek, német precizi­tásra valló nyilvántartások, nyolc és félmillió lágerben meggyilkolt ,polgári áldozat hullahegyei is. Mivel válik ki ez a regény a ha­sonló írások közül? Elsősorban az­zal, hogy szerzője maga is szenvedő részese volt az ábrázolt borzalmak­nak és az eseményeket nem a kívül­álló adatgyűjtő hideg tárgyilagos­ságával mérlegeli. Belülről, a ször­nyűségek közepéről érzékeli és ér­zékelteti az olvasóval az esemé­nyeket. Olyan látószögből, ahonnan semmilyen utólagos vizsgálat nem láthatta meg a fasizmus utolsó ál­lomásainak aljasságait. Nemcsak nézi és látja az eseményeket — boncolgatja azok okait, keresi az összefüggéseket is. Elmarasztalja a fasizmust, de nem menti fel egészé­ben az áldozatokat sem, akik — bár évek óta kóválygott felettük-a fasizmus sötét felhője — zömmel tétlenül, minden ellenállási gondo­latot elvetve, szinte maguk segítet­ték a rettenetes beteljesedést. Stí­lusában is messze kimagaslik, ez a regény a hasonló tárgyú írásművek közül. Megejtő módon ábrázolja az otthontól való megválást, utolsó pillantását anyjára, mielőtt az a gázkamrába indult, a szomorú esz­tendő egyes mozzanatait. Meleg £ színekkel állítja elénk lágertársait,f Renét, a francia kommunista ellen-t állót, aki már nem láthatta megt többé hazáját, Vaszilt, a szovjet\ foglyot, Johannt, a katolikus ellen­álló osztrák ápolót és a többieket, akiknek rajzában nemcsak egy megcsúfolt ember, nemcsak egy- egy szétdúlt család, hanem szinte egy-egy leigázott nép tragédiája villan fel. Az elmúlt tizenöt esztendő alatt különböző műfajú írások százai tárták fel a fasizmus szörnyűségeit, mégis nagyon hasznos ennek a kis regénynek a megjelenése. Memen­to, amely nem elsősorban azokhoz szól, akik ugyancsak szenvedő ré­szesei voltak a náci lágerek borzal­mainak, hanem figyelmeztető a vi­lág minden becsületes embere ré­szére: vigyázzatok, a gyilkosok, akik ezeket a borzalmakat elkövették. fegyverekkel gyilkos kezeikben, fogvicsorgatva várják, hogy újra rá­szabadulhassanak a békére vágyó népekre. Hasznos munkát végzett a Tán csics Könyvkiadó az „Emberek máglyán” kiadásával. A kötet jó, a mondanivalót nagyszerűen illuszt­ráló rajzaiért Szász Endrét illeti dicséret. BENEDEK MIKLÖS korszerűtlen konyha miatt már nem tudják kielégíteni az igénye­ket, lebonyolítani a nagy forgal­mat. Ezt Száraz Pál íöszakács is megerősíti. Mindemellett a strand­étterem életrevalóságát bizonyítja az is, hogy amikor itt jártunk, hét­főn délután az „Anna” kerthelyi­ségben, talán több volt az asztalok­nál beszélgető pincér, mint a ven­dég. De hogy ilyenformán alakul­tak a dolgok, arra vonatkozólag van egy kényes indok is. Attól fél­nek — illetékes vezetők —, egy harmadosztályú étterem elhomá­lyosítja Tapolca jó hírét. Egy ki­csit átlátszó ez a kifogás, sokkal inkább az bújik meg az egész mö­gött, hogy növekedjék az „Anna” forgalma, mert ott nagyobb a ha­szonkulcs. A nagy árrés biztosan meghozza-*'» prémiumot! -Itt van a kutya "elásva! Ezért nem. növeked­het a dolgozók igényeit kielégíthe­tő strand-étterem forgalma, ezért kell kora este bezárni. Pedig sok­sok ezer forintot öltek ebbe az új létesítménybe. Elkészült egy nagy tánctér is, ott vannak az árnyékot adó színes ernyők. Közel ezer em­bert lehetne kiszolgálni. De hiába, a legjobb törekvést is gúzsba kö­tik. Említsünk^ egy néhány adatot. Július 12-én, áz idei nyár legmele­gebb vasárnapján a strand-étterem 42 ezer forintot forgalmazott, az Anna pedig 74 ezer forintot. Már most ha hozzátesszük azt, hogy az Anná-ban magasabbak az árak és a strand utcafelőli része nem mű­ködött, akkor azt látjuk, hogy a forgalom erősen kiegyenlítődik. Sokan Tapolca hírnevét 'féltik. Ezek után jogosan kérdezik a strand-vendéglő vezetői: mi szük­ség van arra, — ami vasárnap tör­tént —, hogy a Kiskereskedelmi Vállalat 20—30 láda borral meg­szállja a parkot és üvegből áru­sítson? Itt aztán tényleg volt ittas­ember vasárnap. összegezve a tapasztalatokat, is­merve pártunk törekvését a mun­kásosztály helyzetének javításáért, nyugodtan kimondhatjuk: a visz- szás, kapkodó, értelmetlen rendel­kezések, határozatok rontják a Ta­polcán üdülők ellátását. Talán sok szó esett az Annáról. Mindez azon­ban nem azért, mintha egy első- osztályú vendéglátónak nem volna meg a maga helye, polgárjoga Ta­polcán. Igenis erre szükség van, a fejlődő idegenforgalom is meg­kívánja. A bérből, fizetésből él í kispénzű emberek azonban elvár­ják, hogy. rájuk is gondoljanak, és ha lehet, a sört ne 3,50 forintért adják, hanem 1.90 forintért, de legalábbis elfogadható áron. Garami Ernő : 16 kilométer távolságról is lehet fényképezni A francia szakemberek olyan uj- tipusu radarberehdezést készítet­tek, amelynek segítségével ember 16 kilométer távolságról is regiszt­rálható. A radarkészülék leírásából az is kitűnik, hogy a műszer segít­ségével nagyobb állatok, például lovak, 24 kilométer távolságról is regisztrálhatók.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents