Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-19 / 168. szám
6 fiSZAKMAGYAKORSZÁG Vasárnap. 1»». #üh«* 1§. HETI f ilmjegyzetek I wwwwwwuvvwwvvwvx/vvv ODÜSSZEUSZ Színes olasz film. I Tgen, a film a kételkedőket igazolta.. .. Mario Camerini rendező forgatókönyvíró társaival együtt megmutatta: hogyan nem szabad elképzelni Odüsszeusz kalandjait. Az, aki valamelyest is ismeri, elképzeli Homérosz világát, csóválva hagyja ott a nézőteret és azt mondja: inkább ne láttam volna. Van ebben a filmben látványosság, ötlet- gazdagság — nem a részletekben van a hiba, az egészben. Az Odüsz- szea szelleméhez való hűség hiányzik a filmből. Már maga a megfilmesítés ténye is vitatható. Biztosíthatják-e a filmadta lehetőségek az eposz olvasásának szépségeit? Gondolom, többen osztoznak az „egyértelműen nem” válaszban. Az eposz Odüsz- szeusz kíséretében gátatlan utat ad az olvasó fantáziájának Hellas földjén, a szigeteken, tengeren, az ó-görög gondolkodás istenvilágában. A film megálljt mond a képzeletnek: ez és nem több! Képek, Odüsszeusz kalandjai. Mennyivel több ennél a homéroszi mű. A trójai háború utáni görög világ maga a művészet varázsának ötvözetében. Am, — igaz, — fejtegetésünk visszakanyarodik a megfilmesítés problémájához — ezt nem várhatjuk a filmtől. • Mit vártunk volna tehát? Mint már említettük, a hűséget az eposz szelleméhez. Azt nem kérjük számon, hogy elhagyták Telemakhos utazását, hogy nem ragaszkodtak az Odüsszea tartalmához, de kifogásoljuk a látványosság, a vonzás kedvéért tett ferdítést. Mert nem Nauszika bája, Odüsszeusz iránt ébredt szerelme, nem Kirké szépsége az eposz főmondanivalója, a bosszú ilyenféle megelevenítése is disszonánsán idegennek hat, hanem az embernek a megismeréséért folytatott küzdelme, harca a természet erőivel, az uralomért. Mint ismeretes, ebben mintegy ellenpontja az Odüsszea Homérosz másik művének, az llliásznak. A csalódást még az a feltételezés sem kisebbíti, hogy a film legalább felkelti az érdeklődést az . eposzt még nem ismerők körében. Láthatják Alkinosz király udvarát, a tornajátékokat, végigkísérhetik Odüsz- szeuszt vándorútján, azt követően, hogy Trója elfoglalása után a tengeren nem juthat vissza mindjárt Ithakába Poszeidon — a vihar istenének haragja miatt, akinek szobrát Trójában ledöntötte elbizakodottságában. Valamelyes képet alkothat Odüsszeosz bolyongásának főbb állomásairól, ahogy a phajákok szigetén visszaemlékszik útjára. A Kii- klopszok szigetéről, afyol az egyszemű óriás uralkodik (ez a része egyébként erőssége a filmnek), Kirké varázslónő házáról, a szirének szigetéről és végül Pénelopéról, környezetéről és kérőiről. A filmnek azt az érdemét talán mégis elismerhetjük, hogy sokakban vágyat ébreszt az, eposz elolvasására, illetve újraolva- sására. Egy dal száll a világ körül Nyugatnémet film. 7VT agy közönségsikere lesz... 1 ’ Meg is érdemli Joseph Schmidt, a fiatalon elhunyt világhírű tenorista hangja, — amit megőriztek a lemezek — a film már kevésbé. Nemcsak szentimentalizmu- sa miatt, — hisz német film, meg a téma is „olyan” —, hanem a filmadta konklúzió miatt. De előbb nézzük a film tartalmát... Romániából, egy cse?novici szegényházból Joseph Schmidt a világ országainak majd valamennyi fővárosába, nagyvárosába eljut. Mindenütt csodálják tehetségét, művészetét. Elbűvölően szép a hangja. Közvetlen környezete rajong érte. Szerény, puritán életre vágyó ember, otthont szeretne. (Az igazi Joseph Schmidt gyenge, törékeny testalkatú ember volt, nem olyan csinos dalia, mint filmbeli mása.) Már teljesülne vágya, Brigitte von Hilden személyében hű szerelmesre, barátra talál. Már villát vennének Bécsben, de közbeszól az Anschluss, a náci előretörés. Schmidtnek a faji üldözés miatt menekülnie kell. Szerelmesét el akarják tőle választani, — Brigitte egyik bátyja tábornok a Wermachtban, a másik diplomata. A nácizmus az egyik országból a másikba üldözi. Amerikát is megjárja, da visszavágyik Európába, hisz itt a szerelme. Nizzában már találkoznának, ám ide is elér a Gestapo keze. Már-már letartóztatják, az utolsó pillanatban sikerül Svájcba menekülnie barátai segítségével. Nem kap menedékjogot. Egy bürokrata korlátoltsága miatt internálótáborba kerül. Brigitte már csak holtan láthatja viszont. Sok szép emberi pillanata van a filmnek. A svájci epizódokig fenntartással még el is fogadhatnánk az alkotók törekvését: egy nagy művész nem élhet hivatásának a faji megkülönböztetés, a kegyetlen háború miatt. Bár már itt is vitatkozhatunk: a nácik nemcsak bevonultak Becsbe, Prágába, Párizsba, Lengyelországba, de gyilkoltak, mészároltak, a kultúra értékeit pusztították Moszkvától Londonig. A film kockáin pedig csak a békésen bevonuló Wermachtot látjuk. Tehát itt is hamis a film. A nagyvonalú sejtetések, utalások — az események jelzése újságcímekkel, a már említett bevonulás tendenciával, vagy anélkül a fasizmus barbárságát látszik takargatni. Igen, a nácizmus embertelensége előttünk áll, Joseph Schmidt tragédiájában, de a nácizmus, a Gestapo ennél jóval felfoko- zottabban, ördögibben volt az emberiség ellensége. Mindennek megmutatása erősítette és nem csökkentette volna a film művészi értékét, drámaiságát, igazabban, mélyebben mutathatta volna meg Joseph Schmidt tragédiáját. De nézzük a svájci jeleneteket. Schmidt egy bürokrata korlátoltsága miatt kerül az internálótáborba, ahol meghal. Igaz, itt is a nácizmus az ok, de csak a háttérben. A bürokrata-epizód esetében talán ragaszkodtak Schmidt életútjához (máshol nem mindig). Azonban Joseph barátjának monológja már igen elgondolkoztató. Summázva azt mondja el, hogy szabályok, határok, „diktatúrák” (a fasizmus nem első, hanem harmadik felsorolásban) jönnek és mennek, de a művészet örök. Ez bizony furcsa konklúzió. — Joseph Schmidt meghalt, százezrek meghaltak a fasizmus „jóvoltából” s a film alkotói csak azt a vigaszt tudják adni, hogy a „művészet örök”. Nem is kell ad abszurdum vinni a dolgot: tehát ne lázadj ember, (epésen hozzátehetnénk: inkább sírd el magad.) Igen, az emberiség haladásáért küzdő művészet örök, Joseph Schmidt művészete kincse, az emberiségnek, a film azonban felemás, következetlen szándékával, sajátos humanizmusával nem érdemli meg azt a közönségsikert, amiben Joseph Schmidt hangja révén része lesz. Nagy Zoltán Az albérlők védelmében Még egy »ser as albérlők helyzetéről SAJNOS, NEM ÄLL MÓDUNKBAN minden levélben és jelzésekben foglaltakra úgy reagálni, ahogy szeretnénk. Nagyon sok szorongatott albérlő jött el a szerkesztőségbe, mondván: keressük fel őket, írjuk meg helyzetüket. Sokan hangoztatták az említett problémával kapcsolatban véleményüket és elismerőleg nyilatkoztak arról, hogy ezeknek a gondoknak a megoldásával foglalkozik a sajtó. Általában, hogy mennyire az albérlő oldalára billen az erkölcsi mérleg, az abból is megítélhető, hogy mindössze egyetlen főbérlő reklamált. Ez sem a cikk tartalmát kifogásolta, hanem néhány formai megjegyzést vitatott. Mondhatnám, ezekután bebizonyosodott, mennyire együtt érez a közvélemény a lakáshelyzet kiszolgáltatottjaival: akik több száz forintot fizetnek, akiktől önkényesen kikapcsolják a villanyt, a vizet, atrocitásoknak vannak kitéve, jogaik néha a zárka lakójával egyenlő, akiknek sokszor erkölcsi sértéseket kell lenyelni — és tovább lehetne sorolni a méltánytalanságot, melyben nap mint nap részük van. Igen sok peresviszony keletkezik mindebből. A bíróságok jóindulata igen messzemenő. A napokban hallgattam egy fő- és albérlő perének tárgyalását. Villanykikapcsolás, kölcsönös szidalmak, fenyegetések — ez volt a vád. Tulajdonképpen — mondhatnánk — mindennapi dolgok ezek. Bármelyiket is marasztalja el a bíróság, a helyzet talán még inkább elmérgesedik. A vádlott és a viszontvádfó két idősebb egyén volt, büntetlen előélettel s a bíró szavaira belátták, hogy munkában megöregedve, az élet alkonyán már nem éppen hízelgő jelző a büntetett előéletűség. A kijózanító, közvetlen szavak talán elsimítják majd a további villongásokat. Ha le is zárjuk cikkben ezt a problémát, az albérlők helyzetéről tovább sem feledkezhetünk meg. Amelyik főbérlő visszaél helyzetével, zsarolja az ínségeseket, gondoljon arra is, hogy a jóérzésű emberek utálattal gondolnak rájuk. A főbérlők becsületérzéséhez szólunk: Emberséges igényeket támasszanak, ne éljenek vissza azzal, hogy az albérlő helyzeténél fogva rá van utalva a főbérlőre. A vizsgálódás során is felmerült, de általában is tudjuk, hogy nagyon sok becsületes főbérlő van, aki szégyennek tartaná a helyzetével való visszaélést, a zsarolást. Tisztelet és őszinte elismerés az ilyeneknek. A tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy az albérlők sem angyalok. Sokan visszaélnek a lakásadó jóindulatával. Az albérlők védelmében elhangzott szavak nem jelenthetnek menlevelet a rendetlenke- dőknek. Ez az érem másik oldala. A nagytömegű levelekből és véleményekből sok mindenről értesültünk, nemcsak hibákról. Nagyon .sokan javaslataikkal, elgondolásaikkal kivezető utat tanácsolnak ebből az áldatlan helyzetből. Valóban erre gondolni kell, mintahogy gondol is pártunk, kormányunk. Milyen javaslatok érkeztek? Egyik levélírónk — de mások is — azt tanácsolja, hogy építsenek olyan' házakat is, ahol egyszobából álló lakások vannak. Mások Budapesten már bevált megoldásokat ajánlanak. Épüljenek olyan legény- vagy lányszállók, ahol a fiatalokat el lehetne helyezni méltányos lakbérért. Elvi és talán gyakorlati szempontból is ezek reális javaslatok, az építkezéshez azonban pérlz kell. Ismeretes, hogy mintegy tizenöt év alatt megoldjuk a lakáskérdést. Ezt természetesen igen jelentős, de nem jelenti azt, hogy a lakásépítési program keretein belül nem lehetne ésszerű — talán az eddigi gyakorlattól eltérően — kiegészítő megoldásokat alkalmazni. Talán a fenti indítványok is ezt célozzák. Felmerül a kérdés, amikor majd megoldódik a lakásügy, mi legyen az ideiglenesen épült egyszobás szállókkal? Tervezésüknél már gondolni lehetne a könnyű átalakítás lehetőségeire. Szállodának, vagy éppen irodáknak is lehetne alkalmazni. Mások leveleikben azt kérdezik, hogy miért nem utalják ki az olyan nagy lakásokat a többgyermekes családoknak, ahol csak egyetlen ember, a főbérlő lakik? Az ilyen főbérlők a leghajlamosabbak arra, hogy albérlői tömegszállást teremtsenek az állam tulajdonát« képező lakásban. Megint mások törvényeket sürgetnek, új rendelkezéseket, meghatározását annak, hogy mit kell fizetnie egy-egy albérlőnek. Mindezeket a kérdéseket az élet diktálja. Sajnos, válaszolni mindezekre nem egyszerű. A lakásügyi szerveknek azonban foglalkozniuk kell ezekkel a problémákkal, bár a megoldás talán az ő hatáskörüket is túlhaladja. A lakásgond nem magyar specialitás, vagy éppén miskolci, ez Európaszerte probléma. Meg kell azonban jegyezni, hogy országunk nem áll utolsó helyen lakásépítkezésben, világviszonylatban is közvetlenül a négy és gazdag országok mögött állunk. CIKKEINK AZÉRT ÍRÓDTAK, lássák a lakásínségesek, hogy nincsenek magukra hagyatva; a közvéleményhez fordultunk, hogy fékezze meg a maga eszközeivel a lakásuzsorát, s felhívtuk az illetékeseket is, hogy ha kell, hatalmi szóval álljanak az albérlők mellé. A lelkiismeretlen főbérlő tulajdon- képben „törvényesen” lopja meg az albérlőt és az ilyen bűncselekményt, sajnos, a törvény sem bünteti. De igenis van egy törvény, amely talán minden paragrafusnál súlyosabb, a lelkiismeret törvénye, csak ez ítélheti el a pénzéhes főbérlők vámpírságát. Erre a törvényre szeretnénk apellálni, ezért íródtak e cikkek; Garami Ernő M HZfíMVHG YORORS/ffG A párifiaiározat szellemében A legutóbb ismertettük a megyei és városi kibővített értekezlet anyagának egy részét. Fontos az, hogy megyénk sportvezetői, a párthatározat teljes anyagát ismerjék, ezért most visszatérünk azokra a pontokra, amelyekkel még nem foglalkoztunk. Az éhport és nemzetközi sportkapcsolatok kérdése Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít az élsport fejlesztésének, amelynek az országban jelentős hagyományai vannak. Élsportolóink az elmúlt években eredményesen szerepeltek a nemzetközi vetélkedéseken. Vannak megyénknek is ilyen büszkeségei: atlétikában Skultéty Eta, Fazekas Miklós, birkózásban Viczek József, Guttmann László, labdarúgásban Szigeti Oszkár, Tóth László, Werner József, Paulás Tibor, Solymosi Ernő, Kox'ács István, kajakban Kiss Lajos, teniszben Broszmann Zsóka. Helytelen azonban, hogy az élsportolók egy kis része — mindenek előtt a vezetés hibái következtében — a sportolás célját a győzelmek és rekordok mindenáron való elérésében látta és a szocialista erkölccsel ellentétben, könnyű megélhetési lehetőségnek, nyerészkedési alkalomnak tekintette. A tömegek nevelése és sportja, valamint az élsport az egységes egészet alkotó testnevelési és sportmozgalom részei, melyek szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban vannak egymással. Egymáshoz való helyes viszonyuk a következő: 7 A tömegek testnevelésének és -*-• sportjának elsődleges fejlesztése a legfontosabb feladat, ez növeli az ország testkultúrájának színvonalét. O A tömegek testnevelésének és sportjának' természetes következménye és bizonyítéka, a sikereket felmutató élsport. Az élsportnak a szocialista elvek szerinti fejlődése a jövőben is biztosítva van. Az élsportolók számára államunk változatlanul jelentős kedvezményeket biztosít. E kedvezményekkel kapcsolatban ki kell jelenteni, hogy pártunk helyteleníti az amatőrizmus- professzionizmus burzsoá elvét ’ és gyakorlatát és a szocialista eszméknek megfelelően új elvet és gyakorlatot követ. Ennek lényege a következő: A szocialista állam — a dolgozó társadalom érdekében — kötelességének tartja, hogy biztosítsa a testnevelés és a sport széleskörű fejlesztésének elengedhetetlen feltételeit. Ezzel elősegíti azt, hogy kiemelkedjenek az ifjúság tömegeiből a legtehetségesebb fiatalok, akik sportunk élvonalát alkotják. Az élsportolók rendkívül nehéz fizikai és egyéb megterheléssel járó edzéseket végeznek, ezért az erkölcsi elismerésen túl bizonyos munkaidőbeli és anyagi kedvezményeket kapnak az államtól. Ezek a kedvezmények azonban nem léphetik túl a szocialista erkölcs határait. A nemzetközi kapcsolatokról Hazánk kiterjedt nemzetközi sportkapcsolatokat tart fenn. Azonban csak az olyan nemzetközi sportkapcsolatok hasznosak, amelyek a népi demokratikus országokkal kapcsolatos tapasztalatcserét, a barátság elmélyítését, a sportolók fejlődését szolgálják. A testnevelés és sportmozgalom vezetése A testnevelési és sportmozgalom vezetése három főelven alapul: 1. A párt vezetőszerepe. 2. Az állami irányítás. 3. Széleskörű társadalmi tevékenység. A párt vezetőszerepét mindenekelőtt a testnevelési és sportmozgalomban dolgozó kommunisták tevékenységével és azzal a tudatos marxilenini elveknek megfelelő elvi munkával valósítja meg, mellyel az egyes időszakokban kijelöli a legfontosabb feladatokat, figyelembe- véve az adott helyzetet és a lehetőségeket. . A szocialista állam egységes, központi irányításának elvét a Minisztertanács mellett működő Testnevelési és Sport Tanács testesíti meg, amelynek határozatai kötelezőek minden testnevelési és sportvezetőre. A testnevelés és sportmozgajom ösz- szes szerveinek egységes irányítása nagy erőforrása a fejlődésnek. A szakszervezetek és a KISZ feladata, hogy a párt politikájának megfelelően, az állami szervek segítségével, minél nagyobb tömegeket vonjanak be a testnevelésbe és sportba. Ez a feladat széleskörű agitációs munkát igényel a sportkörökben és hatalmas és mozgékony társadalmi aktíva hálózatot, akik a sport iránt érzett szeretetből vállalják az iskolákban, szakosztályokban, szakszövetségekben és a TST-ben egyaránt, az áldozatot kívánó társadalmi munkát Tevékenységük nélkül el sem képzelhető a testnevelési és sport- mozgalom tömeges fejlesztése. A testnevelés és sportmozgalom jelenlegi szervezete alapjában véve megfelelő. A szocializmus erősödésével azonban párhuzamosan megváltozik a vezetés formája is, szűkül az államigazgatási hatókör és növekszik a társadalmi tevékenység. A párthatározat megjelöli a feladatokat is, amelyek végrehajtása nélkül elképzelhetetlen a további fejlődés. Melyek ezek: 7 A helyes szemlélet kialakítá- sa a vezetőkben, sportolókban egyaránt 9 A tömegek testnevelésének reális alapon történő fejlesztése. A szocialista elvek alapján az élsport továbbfejlesztése. Nemzetközi sportkapcsolatok révén a népek együvétartozása, a proletárinterna- cionalizmus erősítése. Q Emelni a testnevelési és sport- mozgalom erkölcsi szívonalát. A Emelni a vezetés színvonalát, növelni benne a szakszervezetek és a KISZ szerepét. CT A Testnevelési és Sport Ta- nács két éven belül dolgozzon ki rendelettervezetet, amely meghatározza: A) a testnevelés és sport helyét >/ és szerepét a szocialista társadalmunkban, AJ az egységes testnevelési rend- V szert, amely az óvodától a munkahelyig minden fokon biztosítani igyekszik az ifjúságnak és a dolgozóknak a testnevelési és sport lehetőségét, J az anyagi alapokat, am.elyek V/ az állami, tanácsi és társadalmi szervek költségvetésén belül előírt százalékban biztosítják a testnevelési és sportmozgalom fejlődését. A pártszervezetek ellenőrizzék és segítsék a testnevelési és sportmozgalmat, biztosítsák a párt politikájának megvalósítását. *7 A kommunista sportvezetőktől • • elvárja a párt, hogy politikájának következetes képviselői, végrehajtói legyenek. Ez a megtisztelő feladat nem előjogokat és kiváltságokat jelent a pártonkívüliekkel szemben, hanem több munkát, nagyobb felelősséget. Hazánk testnevelési és sportmozgalmának távlatai biztatóak. A szocializmus építésében elért sikerek biztosítják a testnevelési és sportmozgalomnak állandó fejlődését, melynek biztosításában pártunk számít minden sportoló, edző, sportvezető, testnevelő tanár, sportorvos, játékvezető, versenybíró és szurkoló támogatására. fternes Péter
