Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-02 / 153. szám

Csütörtök, 1959. július 2. SS7.A K M AGYARO RSZ AU 5 Tavasszal indultak... Forrói jegyxet H árom utcát megjártunk, s végre a negyedikben talál­tuk meg, akkor is helybeli segéd­lettel, Sztrik Gábor bácsit, a Zöld mező Tsz elnökét. Péter-Pál napja olyan félűnnepféle még falun. Firt- ko András bácsiék is — aki külön­ben a tsz brigádvezetője — ünne­pi ebédet főztek. Szerencse, mert befutottak a diákunoka iskolatár­sai kirándulásra, így volt miből ellátni a vendégeket délebédre. Ide igyekeztében leltünk rá az el­nökre is. Megzavartuk ugyan az ebédjét, de András bácsi mihelyt megtudta, hogy a termelőszövetke­zet életéről, munkájáról szeret­nénk beszélgetni, szívesen tessékelt bennünket a nagyszobába. — Lesz miről szólni, — mutatott helyet az asztal mellett, — jobbkor se jöhettek volna. — S ezt mind­járt megerősítette Sztrik elvtárs, az elnök, mondván: — Bár minél több hozzáértő, és minél gyakrabban látogatna hoz­zánk, de különösen olyanok, akik segítenek is. Mert szokatlan dolog ez a nagy gazdaság még nekünk, így az első esztendőben ... El is mondják miért és nem ne­héz megérteni. Hiszen mindket­ten, az elnök is, a brigádvezető is csupán 14—15 holdon gazdálkodtak ez év tavaszáig. Azután egyszerre felszaporodott a földterület ötszáz- egynéhány kataszterire. S még ha egy tagban lenne, de százegyné- hány felé kell irányítani a kilenc­venhat tsz-tagot. S az is megesik, hogy maga az elnök se tudja, övék-e ez és ez a parcella, vagy éppen az Aranykalász, illetve az Űj Világ tagjaié... Az Ígéret nem mindig segítség Három tsz munkálkodik jelenleg a községben. Kettő, a Zöld mező és az Aranykalász a téli hónapok­ban alakult. Hosszú, éjfélekig tartó beszélgetés, vita, tervezgetés után mondották ki a Zöld mező, több­ségükben kis- és szegényparasztok­ból verbuvált tagjai, hogy már ta­vasszal megkezdik a közös munkát. Nehéz lesz bár, de annál könnyebb majd ősszel. Hiszen egy esztendei munkával és közösen csak ered­ményesebb alapot vethetnek a jö­vőre, mint külön-külön. Ráadásul ha mindazt a segítséget meg is kapják, amit megígértek a járás­tól, megyétől, minisztériumtól. S mert a nehézményezett dolgok iz­gatják leginkább az embert, a Pé­ter-Pál napi beszélgetés is azzal kezdődik, mi kellene még, mi nincs, s mi nem kellett volna. — Nem panaszkodni akarunk, mert a vetemények szépek. Árpa, búza olyan, hogy sohase legyen gyengébb, — mondja a kékes do­hányfüstfátyol mögül az elnök, — s attól se félünk, hogy nem lesz meg az a tervezett 33 forint egy- egy megdolgozott munkaegységre. Hanem baj van a tanyaközpontunk­kal, s őszintén: nem tetszik senki­nek. — Mert vannak, akik nem akar­ják meghallgatni, amit a paraszt- ember javasol — szól közbe Firtko néni. András bácsi csendesíti, hogy nem egészen úgy van, de mégis... A tsz tanyaközpontját ott építik a község felett, a dombtető lapály­ba futó részén. Szép helyen van. Kő- és téglahalmazok magasodnak a kijelölt terepen. Odébb kis fúró­torony ál!. Kutat fúrnak a „vize­sek”, ahogy a községben emlegetik őket, azonban a tsz-tagoknak nem tetszik a hely. — Messze is van, a legelő is tá­vol esik. Se jó út, se villany hozzá — sorolja a kifogásokat Sztrik Gá­bor s' hozzáteszi: még a járási szerveinknek sem tetszik, azonban a minisztériumból itt járt elvtárs nő azt mondta, jó lesz. Kiderül, hogy akkoriban azzal biztatták őket: milliókat kapnak majd, számszerint tizenötöt, amely­ből bekötőút épül, és magasfeszült­ség hajt majd villanymotorokat a tanyán. S évek múlva itt lesz a nagy, egyesült termelőszövetkezet központi majorja. — Akkor is lenne jobb helv, a patak mellett, a legelő közelében, ellenvéleményezték a tagok, azon­ban a felső szerv döntött s ott kezd­ték meg a munkát, ahol kijelölték, Néhány hét múlva ugyan az egyik megyei szakember kijelentette, hogy nincs pénz bekötőútra, de ak­korra a kútfúrók már munkához láttak, s megkezdték az építőanyag szállítását is.- Az ötvenkét férőhelyes istálló alapjait már lerakták, s a kút fú­rása is halad. De hogyan? Nem tudni név szerint, ki jelölte ki a kút helyét, ám szavát adta, hogy negyven méteren víz lesz, s elegen­dő. A munka meg nem kerül többe 116 000 forintnál. Jelenleg nyolc­van méternél tart a fúrás és víz még sehol! Igv aztán a tanyaközpont meg- . építésére tett ígéret bizony inkább bosszantó dolog jelenleg Forrón, mint segítség! Ha több fold lenne . . • Nyolcvan holdnyi árpa sárgálik kövéren a tsz egyelőre még szét­szórt birodalmában, de a Maratásá­hoz nem igényeltek gépi segítsé­get. — Levágjuk kézzel mi magunk, mert munkaerő van bőven, — mondja Gábor bácsi. Még az üze­mi munkások is segítenek, már akiknek a felesége mint tsz-tag nálunk munkálkodik. Fölösleges lenne a gépállomásnak munkadíjat fizetni, ha kitelik az erőnkből. Majd jövőre. — Igazuk van, annál is inkább, mert nem sok az egy tagra jutó földterület. Nem haladja meg az öt holdat sem. A napokban tárgyalásokat foly­tattak az Aranykalásszal, ahol vi­szont erőn felül sok a föld és bi­zony egynéhány darab kukorica még kapálatlan. Nem egyeztek meg, s nem tudni hogyan alakul, de szeretnék, ha egynéhány idősebb és sok földdel rendelkező tsz-tag átlépne hozzájuk földjével egye­temben, s megnövekedne a tsz bi­rodalma. Mindannyian csak jól jár­nának, hiszen a Zöld mező bírja munkaerővel. Miijén lesz a holnap ? — Csakis jó, — válaszolnak rö­viden a tsz vezető emberei. — Ahogy mi tervezzük és elkép­zeljük, még a hiányok ellenére is nagy a bizodalom a holnaphoz. — S ahogy a terveket, a holnapot rajzolgatják, tovatűnik ami még hiba, bosszúság. A néhány közösbe vitt szarvas- marhát már együtt gondozzák, ete­tik, s ha elkészül az istálló, egy helyre kerülnek a lovak is. A Zöld mező tagsága 150 darabból álló juh- törzset, tíz törzskönyvezett tehe­net, 10 anyasertést igényelt. A szarvasmarhaállományt tekintve úgy határoztak: még tovább növe­lik a tehenek és növendékek szá­mát, mert az állattenyésztés lenne a jövőben a Zöld mező gazdálko­dásának egyik alapja. S a többi? — A belterjesség, — szól Firtko András bácsi. — A patak mellett tizenkétholdas kertészetet akarunk jövőre, öntözésesen. — Baromfitenyésztés, gyümölcs és aprómagvak, — sorolja tovább az elnök. — Munkaigényes növé­nyek. Mert erőnk van elegendő... Az eddig végzett munkájuk szép. eredményt ígérő. Olyan a határ, mint egy szépen gondozott kert. Hozzáértő, dolgozni szerető és az újban feltétlenül bízó emberek gondozzák a földet. Ez ad elsősor­ban alapot ahhoz, hogy a holnapot még szebbnek tervezzék. Délután szénát hordanak, jönnek is a tsz-tagok érdeklődni, mint lesz, hogyan lesz. Elköszönünk a Zöld mező mun­kába készülő tagjaitól, azonban nem felejtjük el megkérdezni: mi­lyen segítséget kívánnak és kitől... Firtko bácsi az újjain számolja: — Először: csak azt ígérjék meg, amit meg is kapunk, nem kívá­nunk mi lehetetlent. Másodszor: hallgassanak meg minket is sors­döntő kérdésekben. Harmadszor: a Nehézszerszámgépgyár, aki ben­nünket patronál, jöjjön el gyakrab­ban, mint eddig. Egyszer voltak itt kát hónapja, s amit akkor ígértek, nem teljesítették! Nem nagy kérések, de jogosak. Egész biztos: mindenki egyetért vele, akire tartozik, akit megillet! BARCSA SÁNDOR üiftKmnGvnnoRS/PG A Miskolci Köztisztasági Vállalatnál a takarékossági mozgalom kereté­ben 1959. évben 104 taggal megala­kult a Kölcsönös Segítő Takarék- pénztár. Ez a létszám a vállalati összlétszámnak 52 százaléka. Havi rendszeres betét 5850 forint. Jelen­legi betétállomány 38 250 forint. Ed­dig 68 esetben részesítette tagjait rövidlejáratú (4 havi) kölcsönsegély- ben. Kölcsön állománya 19 500 fo­rint. A vállalat szakszervezeti bizott­sága 2000 forint állandó támogatást adott a KST-nek, hogy tagjait még több kölcsönnel tudja támogatni. A dolgozók által takarékba helyezett betéteket 1959. december 1. és 10-e között fogja a tagságnak visszafi­zetni. Városi tanácstagok fogadóórái Július 2-án: id. Tüdős Ferenc Somogyi Béla u. 6. sz. 17—19 órakor. Július 3-án: Rácz János Szepesi utcai iskola, Vásárcsarnok iroda 17—19 órakor. Július 4-én: z. Tóth Jánosné Zsarnay- telep, Halász u. 1. sz. 17—19 órakor. Július 6-án: Gaál Elemér Vasgyár, Al- sószinva u. 39. sz. 16—20 órakor. Július 8-án: Oravecz Antal perecesi ált. iskola 18—19. Vágó Péter Marx K. u. 98. II. em, 10/5. sz. 17—19 órakor. WmMM o HALLOTTUK Vasárnap befejeződtek valameny- nyi sportágban a tavaszi bajnoki küzdelmek. A csapatok pihenőre tértek, de egyes sportágakban nem lesz hosszú a sportolók tétlensége, mert már augusztus első vasárnap­jáén újból bajnoki pontokért lépnek pályára a csapatok. A labdarúgó baj- rokságok küzdelmei augusztus első vasárnapján indulnak. Nézzük meg, hogy megyénk csapatai melyik osz­tályban játszanak ősszel. A DVTK az NB I-ben, az MVSC, Ózdi Kohász, Borsodi Bányász és a Diósgyőri Bá­nyász az NB II-ben, az MMTE, Pere­ces, Ormos bánya, Putnok és a Som- sályi Bányász az NB Ill-ban szere­pel majd az új bajnokságban. Igén erős lesz a megyei I. osztály mező­nye is. Két volt NB. III-as csapat, á Mezőkövesd és Kazincbarcika esett vissza az első osztályba. Az első osz­tályból négy csapat esett ki, helyet­tük a járási bajnokok osztályozó mérkőzéseinek győztesei jutnak fel. A rövid nyári szünet alatt csak rész­ben pihennek majd a szurkolók, mert a csapatok lassan megkezdik felkészülésüket az új szezonra. A felkészülés alatt több barátságos mérkőzés nyújt majd szórakozást a sportkedvelőknek. © Meglepően sok érdeklődő nézte vé­gig az NB I-es kézilabda kispályás mérkőzéseket. Vasárnap délelőtt az MVSC pályán, délután pedig a DV­TK stadion melletti kispályán. Mit láttunk a három mérkőzésen? Dél­előtt a vasutas női és férfi csapat nagyszerű játékkal lepte meg híveit. A női csapat végre bajnokcsapathoz méltó játékkal „rukkolt” elő. Gyors, korszerű támadásaik ellen nem volt ellenszere az ellenfél csapatának. A férficsapat mérkőzése után többen megjegyezték. Ha így játszottak vol­na a tavaszi szezon folyamán, most több hellyel állnának feljebb a ta­bellán. örvendetes tényként állapí­tottuk meg, hogy a délelőtti mérkő­zésen részvevő más csapatbeli kézi- labdások milyen lelkesen buzdították az MVSC csapatait. A vasutas fiúk elhatározták, hogy délután a DVTK mérkőzésén hasonlóképpen cselek­szenek. A DVTK mérkőzése vala­mennyi jelenlevőnek meglepetést szolgáltatott. Ezen a találkozón a diósgyőri csapat közel sem játszotta ki átlag formáját. Igen sok labdát eladtak és olyan biztos gólhelyzete­ket hamarkodtak el, amelyekkel meg lehetett volna nyerni a mérkőzést. A DVTK—FTC mérkőzésnek volt még egy árnyoldala. Nógrád játékvezető rengeteg hibával bíráskodott. Rossz­akaratú ítéleteivel, mindkét csapat terhére, sokat tévedett. Az első fél­időben hibás játékvezetésével inkább a hazai csapatot hozta hátrányba. Két esetben ítélt hetest a hazai csa­pat ellen, amikor távolról sem volt- - ■ 4^ ^ %> 'fi(V.7.U ( íi Ti 1 az, ugyanakkor a másik oldalon, jo­gos büntetők megítélésénél, nem volt ilyen „határozott”. Véleményünk szerint működése igen sokat rontott a játékon és egyik részese volt a hazai csapat vereségének. Igen sokat írtunk már a rosszul működő já­tékvezetőkről. Sok esetben felhívtuk a szövetségek figyelmét arra a kö­rülményre, hogy a mérkőzések tisz­taságának egyik döntő tényezője a jól működő játékvezető mérkőzés­vezetése. A vasárnapihoz hasonló esetek csak abban az esetben nem is­métlődnek majd meg, ha a vasárna­pihoz hasonló kézilabda-játékvezetők hosszabb ideig „pihenni” fognak és nem bízzák meg őket fontos mérkő­zések vezetésével. Reméljük, az őszi fordulók alatt csak a legjobb formá­ban lévő játékvezetőket fogják fog­lalkoztatni. © Ki hová megy? Kik lesznek új já­tékosok? Ezeket a kérdéseket mind gyakrabban teszik fel a szurkolók. Az ózdi egyesületi vezetők még nem hozták nyilvánosságra, hogy kikkel erősítenek, ennek ellenére több olyan átigazolási hír látott már napvilágot, amelyből azt a következtetést von­hatjuk le, hogy az egyesületi veze­tők nem „tétlenkedtek”. A híradásokból megtudtuk, hogy Sztáni, a frankfurtiak magyar csatá­ra — aki annak idején a magyar if­júsági válogatott tagjaként került külföldre és az ózdiaknak volt a já­tékosa — kijelentette, hogy az új bajnoki idényben a Vasasban szeret­ne játszani. Mi jobban örülnénk an­nak, ha valamelyik Borsod megyei csapatot erősítené a következő sze­zonban. Azt is tudjuk, hogy Hódy, a Fe­rencváros kapusa az új idényben a DVTK-ban fog játszani. Ugyancsak ide tart Perecsi, a szerencsiek ifjú válogatott játékosa és Erdősi, a ka­zincbarcikaiak ifi válogatottja. A vasutas csapatnál új játékosokként egyelőre egy balszélső és két másik csatárjátékos leigazolásáról beszél­nek. A Borsodi Bányászhoz is több új fiatal játékos megy. Biztosnak látszik, hogy Szepesi-Szedunka a jö­vő évadtól kezdve a Tatabányai Bá­nyászt fogja erősíteni. Ózdról Szkla- dán elmenetelét veszik biztosra. Igen sok játékos jelentette be az MMTE vezetőségének, hogy ősztől kezdve más egyesületben kíván játszani. Mi az kedves sporttársak? Ezt nevezzük tálán klubhűségnek? Vagy klubsze­retetnek? Kiesett a csapat az NB III-ba, akkor már el kell hagyni? Biztosak vagyunk benne, hogy sokan meg meggondolják majd magukat. Szombaton lezárulnak az igazolá- sok. Az MLSZ bizottsága megkezdi munkáját és az új játékosók már az uj egyesületekben készülnek fel az őszi bajnoki mérkőzések küzdel­meire. A KAZINCBARCIKAI VEGYI- KOMBINÁT épületóriásaival szem­ben, ott, ahol az út még nem éri el a régi Bar ciha házait, nem minden­napi látványnak vagyunk szemtanúi. Teherautók, motorkerékpárok és lo­vaskocsik száguldanak légvonalban a Sajó felé. Úgy fordulnak be a sza­bályos ívelésű deltán, mintha egye­nesen a folyóban akarnák futtában lemosni magukról az út porát. De nicsak, odébb, a lombos fűzfák árnyékában valami történik. A jár­művek hirtelen megtorpannak. Pe­dig már túljutottak a folyón. Nem a gyorsan áramló vizen keltek át, ha­nem a most épült, modern betonhí- don. A sor elején álló kocsit embe­rek veszik körül. Vitatkoznak. — Miért akarják elrontani a fé- ligkész munkát? — Menjenek vissza Sajószentpé- ternek vagy Kazánaki Ahány munkás, derék kubikos dol­gozik itt az új út padkáján, vagy burkolatán, mindnek van hozzá egy­két szava. Féltik munkájukat, az át­adás előtt álló Kazincbarcika—Mu- csony közötti közvetlen útvonalat. A gépjárművek tovább vesztegel­nek. — Csák most az egyszer engedje­nek át — kérleli az egyik dömperve­zető a munkavezetőt. — Három és 15 kilométer között nagy különbség van. — EZ IGAZ — mondja Nagy Pé­ter brigádvezető. * De arra nem UJ UT a Sajó völgyében gondolnák, hogy a frissen felhányt homokot és zúzalékot leverik a jár­művek. Hiába a meggyőző szó, az intelem, az új út csalogatja a járművezetőket. Beülnek a volán mellé és indítanak. — Lesz, ami lesz — mondják —, mégis Mucsonyban leszek percek alatt... — Tessék nézni! Ez csak egy kis része annak, amit ma felírtunk — mu­tatnák vagy három rendszám-oszlo­pot az építési irodában. — Miért nem állítanak erős sorom­pót az út végére? — Állítottunk, de az sem használ már. Volt olyan járművezető, aki a kövekből kirakott torlasznak is ne­kihajtott, csak azért, hogy előbb ér­jen rendeltetési helyére. — Egy motoros átkelés közben meg is sérült, mégis a közelebbi utat választotta — említi meg az esetet Kassai Zsigmond segédmunkavezető. Beszélgetés közben egy paraszt bácsi lép hozzánk. Kezében lóhajtó ostort szorongat. — Szíveskedjenek átengedni a hí­don. Itt van közelben a földem. Ne kerüljek olyan nagyot — kérleli a műszakiakat. — Menjen csak nyugodtan — fe­leli Politovszky Tibor építésvezető. — Ha lehet, az ember segít rajtuk, hiszen igazuk van — jegyzi meg ké­sőbb. — Évtizedek álma vdlósulf itt meg. TALÁLÓBBAN ki sem fejezhette volna az építésvezető az új út jelen­tőségét. Az építtető, a Borsodi Szén- bányászati Tröszt olyan programot valósított meg, ami Kazincbarcikát most már méginlcább a borsodi bá­nyavidék központjává avatja. Mucsonyt, Alberttelepet, Ormosbá­nyát, Rudábányát és a többi bá­nyászlakta községet, a bányaüzeme­ket hosszú évtizedeken át csak Sajó- szentpéterről vagy Sajókazáról lehe­tett megközelíteni. Addig természe­tesnek tűnt ez az útvonal, amíg Ka­zincbarcika el nem indult a fejlődés útján, de most, amikor a környék forgalmi csomópontja lett, a normá­lis „vérkeringés” érdekében itt is tenni kellett valamit. így született meg az a gondolat, hogy toronyiránt át kell vágni a Sajó völgyét. A MUNKÁT két évvel ezelőtt kezdték meg. Azon a több kilométer széles területen, ahol áradás esetén viz borítja a szántóföldeket és rété­. két, dömperek építették a töltést. A J Földmunkát Gépesítő Vállalat mun- fa kásái valóságos gátat emeltek az új város és Mucsony között. A földet az f út mellé párhuzamosan épülő Szuha- f patak új medréből emelték ki. Rö-|ié viddel később a Közlekedési Építő |(E Vállalat miskolci főépítésvezetőségeYd is felvonult. JZ: — Elsőnek a Sajó-híd építéséheztfri kezdtünk — emlékezik vissza az épí-fn; lésvezető. — Ez a legmodernebb át- $ kelőhely jelenleg a Sajón — mutat-f ja-a tervrajzot, A terv is szép, de *£>, sokkal szebb a valóság. Az új híd diadalmasan — az új város jövőjé- hez méltóan — íveli át a 60 méter Xjj fesztávölságot. ötszáz méterrel odébb másik hidat |rJ találunk. Xj.t — Ez az ártéri víz levezetését biz-|hí tosítja. Ugyanolyan fontos szerepe van, mint a folyóhídnak — magya- X rázza Zsakó György fiatal mérnök, ♦ akinek az egyetem elvégzése után ezt az első munkahelye. *1­Nagy Péter, Forgony István kubi-%2- kos és Nagy Lajos felépítményes * 3. brigádja és a többi dolgozó itt is jó A- hírnevet szerez a vállalatnak. ♦ Munkájuk eredményét július első 1. felében már hivatalosan is birtokuk- 2. ba vehetik a „türelmetlen” gépjár- 3. művezetők és a munkába siető ke- 4. rékpárosok. Uj szocialista városunk észak- 1. keleti irányban is meghódította a |2. borsodi szénmedencét. «3. Járási osztályozok állása Herb. B. 2 2 __ __ 6 :1 4 Járdánházai B. 2 1 1 — 4:2 3 Varbói B. 2 — 1 1 2:5 1 Sajókazai B. ♦ 2 — — 2 1:5 0 Hejőcsáb. Ép. 2 2 __ _ _ 4:1 4 Tokaji Ép. 2 2 — — 9:3 4 Tolcsv. M. 2 — — 2 4:8 a Hidasném. VSC * 2 — — 2 0:5 0 Tiszapalk. V. 2 2 __ _ . 23:1 4 Mezőkeresztes 2 1 '— 1 8:6 2 Encsi Petőfi 2 1 — 1 6:8 2 Hernádkércs 2 — — 2 1:23 0 lenül egy központi helyen bonyolít­hassák le valamennyi sportág ver­senyszámait. A legtöbb induló az atlétikai versenyszámokban volt. Ál­talában megállapíthatjuk, hogy a versenyzők felkészültsége nem érte el a megkívánt szintet és lényegesen kevesebb volt az indplók száma a vártnál. Meg kell dicsérni Borsod­éi rák, Ládbesenyő, Lak, Edelény fiataljait, akik szép számmal indul­jak a spartakiád különféle verseny- Iszámaiban. \ Atlétikában a járási bajnokságot la következő versenyzők nyerték Imeg: ! Női számokban: I 100 m síkfutás: Bakos Margit (Ede- !lény), 400 m síkfutás: Bakos Margit l(Edelény), Magasugrás: Német Mária !(Borsodszirák), Gránátdobás: Bakos :Zsuzsa (Edelény), Súlylökés: Bakos IMffrgit (Edelény), Távolugrás: Va- Inyó Ilona (Edelény) 3.52. ! Férfi számokban: 100 m síkfutás: Fazekas Imre (Lád- Ibesenyő), 400 m síkfutás: Zabaril IJózsef (Edelény), Távolugrás: Faze­kas Imre (Ládbesenyő), Magasugrás: IDarai Ferenc (Borsodszirák), Grá- Inátdobás: Darai Ferenc (Borsodszi- Irák), 1500 méteres síkfutás: Zagyva I János (Ládbesenyő), Súlylökés: Fe- Ihér József (Irota), Spartakiád váltó: [Edelény 4:42. Edelényben, festői környezetben, az Edelényi Bányász sporttelepén rendezték meg az edelényi járás fa­lusi spartakiád versenysorozatának járási döntőjét. A verseny kezdetére mintegy 80 sportoló gyűlt össze, hogy megmérkőzzék egymással atlé­tikában, tolnában, kerékpárban, ké­zilabdában és a tekepályán. A pálya alkalmat nyújtott arra, hogy közvet­Falusi snartabiád FdpJ£nvh*»n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents