Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-16 / 139. szám

KecKI, 1959. június 16. ^ ESZAKMAGTARORSZAü 3 A Szlovák Tanácsköztársaság történetéből KASSÁNAK A VÖRÖS HADSE­REG általi felszabadítása után nagy zavar támadt Presovban a cseh ár­mádiában (sereg), amely nem bírt eléggé hátrálni. 1919. június 6-án megszökött Fábry ispán „úr” tár­saival együtt a nyugati részre. Jú- .rf,s. 8-án a kora reggeli órákban a vörös hadsereg a várost körülzárta. Kilenc órakor jött az első őrség a városba. A vörös hadsereget pom­pás fogadtatásban részesítette a la­kosság. A munkászenekar az In- ternacionálét játszotta. A műnké­re és új területeket nyert a világon a szovjetek nagy eszméjének. A most alakult Szlovák Tanács- köztársaság saját győztes testvéreit természetes szövetség eiseinek te­kinti, már mint az Orosz és Ma­gyar Tanácsköztársaságot, az egész nemzetközi proletáriátust, ennek egységes és szilárd munkás nem­zetközisége oltalma alá helyézke- dik. Első üdvözlete a cseh proletár­testvéreknek szól, akik eddig impe­rialista elnyomásban éltek. A Szlovák Tanácsköztársaság A mai Presov egy részének látképe, amely a 40 évvel ezelőtti dicső történelmi események színhelye volt. sok, kis- és középparasztok lelke­sen üdvözölték a vörös hadsereget, mert eszerint eljött a nagybirto­kok felosztásának ideje. Az ideigle­nes tanács kihirdette a június 15-i választási törvényt, amelyet nagy falragaszokon adták tudtul a nép­nek. A választáson nemzetiségi kü­lönbség nélkül joga volt résztvenni minden 18 évet betöltött egyénnek. A választói jogot a kizsákmányoló elemektől, spekulánsoktól, kereske­dőktől és a papoktól vonták meg. Ezerkilencszáztizenkilenc június 15-én a történelemben először me­hettek a presovi polgárok szaba­don szavazni. Négy körzetre osz­tották fel a várost. A választás reggel 9 órától 17 óráig tartott. A forradalmi tanács listája a szava­zatok 95 százalékát nyerte. Ezzel fejezték ki a népek a kialakuló új rend iránti ragaszkodásukat. JUNIUS 16-ÁN VÖRÖS ZÁSZ- LÓDÍSZBÉ öltözött a város. A kör­nyékbeli dolgozók tömegesen jöt­tek lobogóik alatt, a festői sárosi népviseletben. 11.45-kor különvonat érkezett Kassáról. Ebben jöttek a forradalmi tanács küldöttei és sok kassai politikai tényező. Az állo­máson az Internacionálé éneklésé­vel fogadták őket. Üdvözlő beszé­det mondott Vojtech Demjan hely­őrségi parancsnok, aki megígérte a dolgozóknak és a küldötteknek, hogy a vörös hadsereg a szlovák­ság teljes felszabadításáért küzd. A szlovák szocialista szekció tagjai ne­vében szlovákul szónokolt Ludovit Jakab elvtárs. Megköszönte a szí­vélyes fogadtatást és rámutatott a szintén a proletár-demokrácia leg­szélesebb alapján áll, de míg alko­tó munkája alapjairól van szó, ir­galmat nem ismerő diktatúrája fegyvereit fordítja azok ellen, akik az igazi, hamisítatlan demokráciát, a vissza nem vonható önrendelke­zési jogot fenyegetik. Ezért szét­zúzza a kapitalista-imperialista erőszak minden szervezetét, kikü­szöböli a kizsákmányolás minden lehetőségét és előkészíti a dolgozók erőteljes, boldog jövőjét. Rendületlenül, megalkuvás nél­kül teljesíti történelmi küldetését a szlovák próletáriátuSj csatlakozva az elődök munkájához, hogy méltó­nak ismerjék el a proletár névre! Éljen a világforradalom! Éljen a Kommunista Intemaci- onálér Ezután a népgyűlés egyakarattal elfogadta a kiáltványt. A megsza­vazás után Csillag elvtárs, a* ma­gyar szovjetek budapesti küldötte szólt a tömeghez magyarul. Átadta a hazai munkásság üdvözletét, Rá­mutatott a két nép szenvedéseire a magyar burzsoázia és a feudális úri-világ járma alatt. Ezt mondta: .. most, amikor a magyar nép a maga ura és a mai napon Szloven- szkó területén kihirdették a Ta­nácsköztársaságot, most mindkét népnek közösen kell kivívni az egész szlováklakta terület felsza­badítását!” A népgyűlés befejezése előtt G. Fleischer felolvasta az ön­álló tanácshatalom forradalmi v. b. névsorát: Samuel Csopo, Jan Vav- rica, Ludovit Jakab, Josef Varecha, Anton Janusek, Stefan Stehlik, Stefan Mokran, Ernest Pór, Franti- sek Fehér, Gustáv Fleischer, Josef Cápái. Ezután a nép egyhangúlag elfogadta a névsort. Az Intemacio- nálé eléneklése után hazaindult a tüntető néptömeg. A TANÁCSHATALOM rögtön munkához látott. Kiadta a rende­letet a nagyobb üzemek, bankok, nagybirtokok stb. államosítására. Az aggoknak és rokkantaknak já­radékot utalt ki. Minden dolgozó, most először, szavazati jogot ka­pott. A 100 holdon aluli földművé sek adómentesek voltak, régi adó­ságaikat törölték. Presovban szer­vezték a vörös hadsereg katonai egységeit. A forradalmi bizottság Kassára tette át székhelyét. Itt június 20-án a bizottság tanácsülésén 11-ről 20- ra bővítették a forradalmi tanács bizottságát. Elnök: A. Janusek, Külügyi biztosok: E. Pór és A. Ja­nusek. Nemzetvédelmi biztosok Ján Vavrinec és Julius Kovác. Pénzügy: Josef Hanzlik és Vilén Bóján. Belügy: Frantisek Fekete és Ján Hirosik. Földművelésügy: St. Mokran és Josef Cápái. Bírásko­dás: Mikilás Unger és Vladimir Cerny. Szociális gondoskodás: Sá­muel Csapó és G. Fleischer. Iskola­ügy: Václav Suki és Eduard Krom- paszky. Élelmezésügy: St. Stehlik. Egészségügy: Lúd. Jakab. A VÖRÖS HADSEREG Kassa és Presov felszabadítása után két irányban: Spisshá Nová Vés (Igló) és Levoca (Lőcse) felé vonult. Kas­sáról Zlatá Ida, Opaka Kosické Hámre, Margecany, Gelnica, Kluk- nava községeken át Slovinky és Krompachy (Korompa) közelébe értek. PresoVtóí Sabinov Bardejov (Bártfa) és Sírokén át elérte Bra nyiszkót. Hogy a vörös hadsereg Levcát fenyegette, az bizonyítja hogy 1919. június 10-én a Várme­gyei Hivatal elköltözött és az adó­hivatalból 7 millió ke összeget lg lóra vittek. Az iglókörnyéki munkások türel­metlenül várták a vöröskatonákat. Ezt látva, Hennogue francia gene­rális, bebörtönöztette Krompachy. Slovinky, Rudnany, Bint, Roztoky, Markusovce és Igló összes üzemi funkcionáriusait. Köztük volt Mau­rer elvtárs — jelenleg miniszter — is. A városháza előtt bitófákat állí­tottak fel, hogy a bebörtönözötte- ket kivégezzék. De ez mégsem tör tént meg, mert az említett üzemek munkásai élesen tiltakoztak az el­len és erősen követelték Lőcsén Rumon ispántól a bebörtönözöttek szabadonbocsátását. Ruman teljesí­tette az üzemi dolgozók követelé­sét és megtiltotta a funkcionáriusok kivégzését. KROMPACHYNÁL váltakozva folytak a harcok, egészen a vörös hadsereg visszavonulásáig. Domin Károly ford. A viharos idd ellenéret nekara a szórakoztatásról jól gon­doskodott, egész napon át szólt a ze­ne. A helyszínen felállított konyha üstjeiben készült a jó, „kiadós” gu­lyásleves. Csapra ütötték a hordó­kat is. Az ünneplők „szív küldi” mű­sorral köszöntötték azokat, akik kor­mány- vagy miniszteri kitüntetést kaptak. Miskolcon, a Mindszent utca 22. számú épületben, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat tágas kul- túrotthonában és a körülötte lévő kisebb helyiségekben, valamint az udvari ereszek alatt húzódtak meg az emberek. Az üzemi konyha fárad­hatatlan asszonyai, leányai mintegy 3000 adag ebédet osztottak ki. Az otthonban a vállalat kultúrcsoportja lépett fel. Több rövid, szórakoztató műsort adtak. AZ ÜNNEPLŐK KÖZÖTT igen sok ember kabátján láthattunk kü­lönböző kitüntetéseket. Az építők napjára kibocsátott jelvényt, amely egy kék zászlót ábrázol, mind meg­vásárolták. Késő délután, amikor már a vihar is szűnőben volt, tovább emelkedett a hangulat, mind hangosabban szólt a nóta ... Hasonló hangulatban ün­nepeltek a cementgyár, a cementipa­ri gépjavító, a tatarozó, a közúti és üzemi vállalat dolgozói is. Az idei építők ünnepe előkészítés­ben, szervezésben és rendezésben a legjobbnak bizonyult. Ott találtuk é ünneplők között a műszaki érteim séget, pénzügyi, számviteli és adm nisztratív dolgozókat is, akik immä többéves együttműködés után £ építőmunkások nagy családjáhc tartoznak. A munkásosztály és a p< rasztság testvéri barátsága nyilvánu meg abban, hogy több tsz is felkt reste az építőket, mint lelkes patn nálóikat, hogy személyesen is k< szönthessék őket. LÉTSZÁMBAN SZÜKEBB, D TARTALMÁBAN gazdagabb volt megye építőmunkásainak ünnep Megyénkben közel 5 ezer építőmül kás ünnepelt. Sz. » VAoAKIM AB, A KUKA : ÖRÁKBAN még úgy látszott, jó idő i lesz az építők ünnepére. Ebben re- : ménykedtek azok is, akik már haj­nali öt órakor elindultak a megye távoleső városaiból, falvaiból, hogy idejében elfoglalhassák helyüket a tapolcai erdőrész lombos fái alatt. Utrakeltek a putnoki téglagyár fiatal munkásai, Kazincbarcika, Tiszapal- konya, Mezőkövesd környékének építői és mindazok, akik az építőipar dolgozóinak közös, nagy találkozójá­ra igyekeztek. A tapolcai csónakázó tó mögött, az erdő tisztásain sátrakat építettek. Ide várták az autókon érkező dolgo­zókat és családtagjaikat. Az erdőrész bejáratánál megkapó látvány fogad­ta a vendégeket. Egy szép, új autó­daru, amelyet néhány hete kaptak a megye építői, hatalmas táblát tartott, amely egy modern épületelemnek volt kiképezve. A táblán ezt olvas­hattuk: „Tíz éves az állami' építő-, fa- és építőanyagipar”. A daru kö­rül, a mutatványosok sátrai, a hajó- és körhinták között megjelentek .az első gyermekcsoportok is. Rövid idő múlva ugyan hűvös lett az erdőben, de ez nem zavarta a vidám készülő­dést. Bármennyire is fenyegettek a sötéten gomolygó felhők, kilenc óra után mintegy ezer ember érkezett a helyszínre. A fákra felszerelt hang­szórók zenei műsort sugároztak. Minden úgy látszott, hogy az ünnep sikerülni fog. Az időjárás azonban megzavarta az ünneplőket, megeredt az eső. Az ünnepség rendezői ezért úgy hatá­roztak, hogy a vállalatok és üzemek kultúr otthonaiban, ebédlőhelyiségei­ben, vagy az #rre alkalmas termek­ben tartja meg a közös ebédet. A dolgozók visszaszállítása után a dél­előtti órákban vidám hangulat töl­tötte be a kultúrtermeket. A BORSOD MEGYEI MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT DOLGOZÓI, szembe­néztek az időjárással, a négy nagy sátorban húzódtak meg. Az eső sza­kadt, de a jókedv felülkerekedett. A Lenin Kohászati Művek ifjúsági ze­Kitüntetések az építők napja alkalmából Az idei építők ünnepén — mint is­meretes — a budapesti építőipari nagygyűlés után többen részesültek kormánykitüntetésben. Borsod me­gyében Szocialista Munkáért Érdem­éremmel tüntették ki Szomolya Pál elvtársat, a Borsodi Mélyépítő Válla­lat igazgatóját, Serfőző József elv­társat, a Borsod megyei Állami Épí­tőipari Vállalat főművezetőjét, Ur- báncsok Mihály elvtársat, a Közúti és Üzemi Vállalat igazgatóját, Kop- csó László elvtársat, az építők szak­„COLUMBUS TOJÁSA” A HALÁSZATBAN Anders Jörgensen dán feltaláló most szabadalmaztatja készülékét, amely automatikusan figyelmezteti a halászokat, ha hálójuk megtelik hallal. A dán halászati társaságok türelmetlenül várják a „Columbus tojása” nevű új találmány engedé­lyezését, amellyel nagyon sok pénzt takarítanának meg, mivel hálóikat nem rongálná a túl nagy zsákmány és időt sem vesztegetnének felesle­gesen; szervezete megyei bizottságának tit­kárát. Munka Érdemérmet kapott Neubart Sándor ács (Borsod megyei Építőipari Vállalat.) Az ünnep alkalmából az építés­ügyi miniszter több dolgozónak nyúj­tott át kitüntetést. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál Balogh Béla ács, Világi Sándor vízvezeték­szerelő csoportvezető, Szabó Sándor kőműves művezető és Máté István kőműves kapta meg az „Építőipar kiváló dolgozója” címet. ELEKTROMOS ÉRZÉSTELENÍTÉS A franciáknak nem kell többé fél- niök a fogorvostól: feltalálták az el­ső villamos érzéstelenítő készüléket, A berendezés lényege, hogy a fog­húsba különleges mikróáramot ve­zetnek, amely teljesen érzésteleníti a fogazatot. A fogfúrás így fájdalmat­lanná válik, még a legérzékenyebb helyeken is. Ennek tetejébe, miután az elektródákat a páciens tartja ke­zében, a fogorvos nyugodtan dolgoz­hat, mert a beteg nem tud kapkodni. tanácshatalom kihirdetése napjá-1 nak döntő jelentőségére. A beszé-( dek után a térre vonult a menet, i Délben 1 órakor tömeggyűlés1 volt, melyen jelen voltak a cseh és1 szlovák kommunista párt vezető | funkcionáriusai. Gusztáv Fleischer ( nyitotta meg a gyűlést és örömmel j jelentette: ma hirdetik ki az önál-( ló Szlovák Tanácsköztársaságot. t Ezzel átadta a szót Stefan Stehlik, küldöttnek. A szónok a forradalmi bizottság nevében beszélt és a következő ki-' áltványt olvasta fel: „Világ proletárjai! A feltartózha- tatlanul előrehaladó győztes forra­dalom újabb jelentős eredménnyel gazdagította eddigi sikereit. Az im­perializmustól felszabadított szlo­vák földön a mai napon megalakult az önálló Szlovák Tanácsköztársa­ság. A cseh járom alól felszabadult proletáriátus első ösztönszerű tette az volt, hogy megalkotta az önren­delkezési jogot, amit ugyan fenn­hangon hirdetnek az elnyomók, de a valóságban meghamisítják. Ezzel a gyors hatalomátvétellel a szlovák munkás-paraszt dolgozók és kato­nák azt a forradalmi frontot foly­tatják, amelynek az útját az orosz és magyar tanácshatalom törte elő­Nagy Zoltán képviselő vannak, most viszont már az utakat sürgetik, — pedig hiába, egyszerre mindent nem lehet megoldani. Az építkezésre nagyon sok pénz kell, s az ország sem tud egyszerre mindent előteremteni. Ezt is meg kell értetni az emberekkel. Sokan magántermészetű ügyekkel keresik fel, s amiben módja van, se­gít. Rendszeresen fogadóórákat tart, de ennél fontosabbnak tartja: — Nekünk, képviselőknek kell a választókhoz menni, mert csak így ismerhetjük meg azokat a gon­dokat, amelyek az embereket foglal­koztatják. Amellett, hogy meg kell ismerni a választókat, állandó kapcsolatot kell tartani a tanáccsal és más szervek­kel. Aztán más tennivalók is van­nak. A fiókba nyúl, s egy vastag dossziét tesz az asztalra. Nemrég hozta a posta, az új polgári törvény- könyv tervezete, melyet még tanul­mányozni kell, vizsgálni kell ahhoz, hogy el is fogadják majd az ország- gyűlés ülésszakán. Nagy eljrtárs ugyanis tagja a jogi- és igazságügyi bizottságnak, s így ez is az egyik te­vékenységéhez tartozik. Kicsit értet­lenül jegyzem meg: — Hiszen maga közgazdász?! — Amikor beválasztottak, én is meglepődtem egy kicsit. Szóvá is tet­tem az idősebb képviselőknek az or­szágházban, de be kellett látnom, hogy igazuk van, mert így válaszol­tak: — Sokféle ember tapasztalata kell a törvényhozáshoz, s hogy jó-e egy törvény, azt nem csupán jogi szak­emberek tudják eldönteni... így aztán megnyugodott a válasz után, mert valóban a törvényt az élet adja, az élet gyakorlatában merül fel, mikor kell hozni új rendelkezéseket, mikor kell új törvényeket alkotni. S hogy a törvénykönyv, amit majd el­fogad az országgyűlés, alapos legyen, ahhoz neki is hozzá kell járulnia, mint a bizottság egy tagjának. így jut el esténként jogász ismerősökhöz, beszél régi, tapasztalt ügyvédekkel, s végül így lesz, sok ember vélemé­nye alapján, alapos az új törvény- könyv. Mióta képviselő, s°* szélnie. Volt, mikor már a beteg­ágyánál is felkeresték, mert, sajnos, tájékozatlanok sokszor a választók. A Vöröshadsereg út alaposan rászo­rul a javításra, ha esik az eső, nagy a víz, a sár. — Miért nem lehet azt megcsinál­ni? — sürgették többen. Aztán meg­nyugodtak, mikor a válaszból meg­tudták, a tanács tud a dologról, most már pénz is van és hamarosan meg­csinálják. Aztán egy hetven éves bá­csi keresi fel. Ezer forint nyugdíjat kap„ dehát- minden áron dolgozni akar. Kedvezni akar az unökáinak, több pénzt szeretne. Ez bizony fogas kérdés, mert mit keresne már egy hetven éves ember üzemben, jóllehet nehéz munkán. S a bácsit nagy tü­relemmel meg kell nyugtatni, hogy azért kapja az ezer forint nyugdíjat, mert nyugalomra, kényelemre van szüksége. Sok esetet említ, jó hallgatni, de még jobb tudomásul venni azt a nagy szerénységet, egyszerű közvetlensé­get, ami ebből a fiatalemberből árad. Minden bizonnyal jól választottak az ózdiak. Nagy Zoltán a nép képvi­selője, s hogy a bizalomnak még in­kább megfeleljen, nem ismer fárad­ságot. Tanácsülésekre jár, megjelenik az üzemi párt-végrehajtóbizottság megbeszélésein. Talán e fáradhatat­lan szorgalom eredménye az is* amit oly örömmel újságolt, hogy tag­ja a VIT-re utazó magyar ifjúsági küldöttségnek. Már többször nyitják ránk az aj­tót, estefelé jár az idő, az irodák csendesek, nem kopognak az írógé­pek, csak a takarítónők tevékenyked­nek, mikor elindulunk. válunk el, ő autóbuszra száll, a második kerületben lakik ... S én arra gondolok, mennyire úgy van, ahogy Nagy Zoltán mondta: még jobban meg akarja ismerni választó­it. Az autóbuszon is együtt utazhat velük, s mert az emberek mindenna- oi életét éli, kiválóan megfelel a vá­lasztók várakozásának. Garami Éné Az üzem előtt Derűs volt az építők napja Fiatalember-^^ be körjegyzőnek választják 1958-ban. Csornai Jusztinia tanítónővel ők a legfiatalabb tagjai az ország legma­gasabb törvényhozó szervének. Az Ózdi Kohászati Üzemek számosztá­lyán dolgozik. Röviden így lehetne bemutatni őt, a fiatal képviselőt. Végzett a napi teendőkkel, amikor a munkahelyén időt szakít egy kis beszélgetésre. A kollégák eltávoztak, valaki azonbám megkérdezi: — Zoli nem jössz moziba? — Nem, nem érek rá ... S ez a válasz 1958. óta gyakran is­métlődik. Mert bizony nagyon sok a munkája egy képviselőnek, különö­sen, ha fiatal és lelkiismeretesen akarja ellátni, mint ahogyan ezt Nagy Zoltán teszi. Szinte egy hétig alig tudott napirendre térni afölött, hogy megválasztották. Nagy esemény ez egy ember életében, különösen, amikor csak 24 éves. Azóta azon­ban eltelt egy kis idő, átesett a tűz­keresztségen, s beletanult az új hi­vatásba is, amely sokszor nem kevés izgalmait jelent. Most. hogy érdek­lődünk, szerény mértékkel válaszol, s inkább arra hivatkozik: — ismer­kednem kell a választókkal. Megvá­lasztása előtt, mint ifjúmunkás tevé­kenykedett a KISZ-ben, most azon­ban gyakran kell megfordulnia a vá­ros különböző helyein, mert sokmin- ,den vár megoldásra. , Több lakás kell Ózdon is, ez az , egyik legérzékenyebb probléma. A II. , kerületi Béke-telepen már 3—4 ezer erí}bér lakik. Ott szép, új lakások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents