Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-12 / 136. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1959. június 1Ä. A kongresszusi verseny sikeréért Az Ózdi Kohászati Üzemek nagy­olvasztóműjéhez tartozó üzemrészek dolgozói az április hó 10-én megtar­tott termelési értekezleten lelkes és értékes Versenyfelajánlásokat tettek. Határozat született, amelynek ered­ményeként az ez évre tervezett nyers- vas-mennyiséget 6 ezer 600 tonnával túlteljesítik. Ahhoz, hogy a határ- rozat ne csak üres szó maradjon, természetesen az érctömörítő, az elegytér és a kohói öntőcsarnok va­lamennyi dolgozójának legszorosabb összefogása és összműködése szük­séges. A dolgozók érzik az Ígéret sú­lyát, tisztában vannak azzal, hogy a többlet-nyersvasra acélművünknek, illetve végső fokon vállalatunk fi­nom- és durvahengerművéneik van szüksége a kongresszus tiszteletére tett vállalás teljesítéséhez. Ilyen kö­rülmények között ez év elejétől a mai napig (VI. 8.) az Ígért mennyi­ségből, 6 ezer 600 tonnából már 3 «zer 939,9 tonnát teljesítettünk. Az eddig elért eredmény biztató arra,' hogy a felajánlást túlteljesíthetjük. A nagyolvasztómű dolgozói vállalá­sukban azonban nem elégedtek meg a mennyiség növelésével, hanem ko­moly megszigorítást kötöttek ki a nyersvas minőségi szintjének megja­vítása érdekében is. Megállapodás történt, hogy az elmúlt esztendei 30 százalékos 1. osztályú minőséggel szemben ez évben el kell érni mini­málisan a 45 százalékot. A technoló­giai fegyelem szigorú betartásával, a technológiai előírás szerinti kohóve­zetéssel, az elegy téri mérlegelések lelkiismeretes végrehajtásával, va­lamint a zökkenésmentes anyagellá­tással a mai napig ezt is sikerült megoldani, mert a felajánlott 45 szá­zalékkal szemben az acélműnek át­adott nyersvasmennyiségből 46,7 szá­zalék volt I. osztályú minőségű. (Ezen belül kiemelkedő a márciusi eredmény, amely 71,7 százalék volt ) A mennyiség és minőség mellett dol­gozóink még a gazdaságos termelés­re is gondoltak. Az import szárma­zású koksz megtakarítása érdekében felajánlás történt, hogy az 1958. évi 1221 kg/tonna. nyersvas fajlagos fel- használást ez évben 1175 kg-ra csök­kentjük. Ezzel 1959 folyamán 14 853 tonna koksz takarítható meg, 13 mil­lió 372 200 forint értékben. Vizsgál­juk meg, hogy ezt az igen jelentős felajánlást az év első öt hónapjában hogyan teljesítettük. 1959. január 1- től május hó 31.-ig megtermelt nyersvasmennyiségnél, az elegykiho- zatali csökkentésből származó kor­rekciót is figyelembe véve, 12 ezer 361 tonna a megtakarított koksz­mennyiség, amelynek értéke 11 mil­lió 121 ezer forintnak felel meg. Természetesen mindehhez szívós munkára és lelkes odaadásra volt szükség. Végrehajtásra került több olyan technológiai és műszáki intéz­kedés, amelynek kihatása a legkomo­lyabb mértékben befolyásolta a nyersvastermelést, mind mennyiségi, minőségi, mind pedig gazdaságosság szempontjából is. így pl.: ez évben az elmúlt esztendőhöz viszonyítva jelentős mértékben növeltük a befú- yott levegő hőmérsékletét, ennek ér­dekében a forrószéltolattyúknál víz­hűtéses tolattyúk kerültek alkalma­zásra az eddigi hőálló acélöntvény tolattyúk helyett. Állandó kísérletek folynak a nyersvas kohónkívüli kén- telenítésével kapcsolatban is. A felajánlásokban gondoskodás történt arról is, hogy a nyersvas- gyártással együttjáró kohósalak az eddiginél jóval nagyobb mértékben kerüljön értékesítésre. Salakkitermelő üzemünk dolgozói megfogadták, hogy az 1958. évihez viszonyítva egymillió 800 ezer forint­tal növelik folyó évben a salakérté­kesítést. Az első öt hónap eredménye 649 ezer forint. A salakértékesítés „élharcosa” id. Petrei Lajos, a salakkitermelő üzem vezetője, akinek számos újítása van a kohósalak felhasználásának külön­böző lehetőségeire vonatkozóan. A kohósalak ma már igen fontos szerepet játszik a szikes talajok javításánál (szétporlott salak), bevált az útépítés­nél is (őrölt — osztályozott — salak), az építkezéseknél pedig szilárdsága és olcsósága révén egyenesen köz­kedveltté vált. Kísérletek folynak a kohósalaknak más területeken való felhasználására « is, amelyek már most szép eredményre engednek kö­vetkeztetni. A salaktéglagyár dolgozói is szí­vükön viselik az országos kongresz- szus sikerét. Felajánlották, hogy az esztendő folyamán terven felül egy­millió százezer darab salaktéglát gyártanak, ami 30 családi ház fel­építéséhez elegendő. A teljesítést il­letően az üzem jelenleg még hátrá­nyos helyzetben van, mert a téli nagyjavítás előre nem tervezett épü­letjavítási munkálatok következté­ben három hétre elhúzódott és az üzem III. hó helyett csak III. hó 23- án indult meg. Ez a tény március hó folyamán több mint félmillió darab téglalemaradást jelentett a terme­lésben. Az áprilisi és májusi terven felül termelt téglamennyiség tehát elsősorban a lemaradás pótlására szolgál. Május hó 31-én a lemaradás már csak 119 ezer darab, így minden remény megvan arra, hogy június hó folyamán a lemaradást is bepó­toljuk es a felajánlásból is komoly mennyiséget törlesztünk. Dolgozóink munkáját jelentősen megkönnyíti az az intézkedés, amely a kohósalakkal telt üstök ürítésének gépesítését teszi lehetővé. Maga a gondolat — mint újítási javaslat — ugyancsak id. Petrei Lajos személyé­hez fűződik. Az ürítéshez szükséges mechanizmus elkészítésével az újító­műhelyt bízták meg. Ugyancsak az emberi munka meg­könnyítését eredményezi 40 darab vasúti kocsinak ez év folyamán ön­ürítővé történő átalakítása is. Május 1-ig átalakítást nyert és üzembe lett állítva 18 darab. Dolgozóink egészségének megóvá­sa és testi felüdülésük érdekében 600 fős új, korszerű fürdőt, a reuma­tikus bántalmakban szenvedők ré­szére pedig kohósalak-gyógyfürdőt építettünk. A gyógyfürdő építésénél nemcsak az a gondolat vezetett ben­nünket, hogy vállalatunk aktív tag­jait gyógyítsuk ki reumatikus beteg­ségeikből, hanem gondoltunk azokra is, akik a sokévi becsületes munka után kiérdemelt pihenésben nyugdí­jas éveiket élik. Ebben a korban az izületi bántalmak és reumatikus fáj­dalmak fellépése sokkal gyakoribb, mint a fiatalabb években. A fürdő felépítésével azt is kifejezésre akar­tuk juttatni, hogy dolgozóinkkal még nyugdíj ba-lépésük után is törő­dünk, ugyanúgy a „nagy család”-ho2 tartozónak tekintjük őket, mint ami­kor még erejük teljében, verejtékei munkában, igazi proletár módjárs építették a szocializmust, a szebb éí boldogabb jövendőt. Mérlegre tettük az esztendő else öt hónapjának eredményeit. A „me­netközben” felmerült nehézségekről hibákról — mert ilyenek is voltat — szándékosan nem emlékezten meg, mert ha hátráltatták is a mun­kamenetet, kellő időben, megfelelő intézkedésekkel kiküszöböltük, meg­szüntettük azokat. SCHMIDT GYÖRGY nagyolvasztómű-gyárrészleg vez A francia nemzetgyűlés megszavazta a kormány algériai törvényjavaslatait A francia nemzetgyűlés csütörtök­re virradó éjszaka 476:54 arányban megszavazta a Debré-kormány há­rom törvényjavaslatát, amelyek az algériai költségvetésnek az anyaor­szágéba való beillesztését, az algériai jegybank megszüntetését és Algériá­ban és Franciaországban, egységes pénz bevezetését írják elő, valamint a muzulmán igazságszolgáltatást sza­bályozzák. A kormány nagy többsége nem meglepetés. A reakciós többségű nemzetgyűlésben csupán a kommu­nisták, a szocialisták és elvétve né­hány radikális, illetve pártonkívüii képviseli az ellenzéket. A jobboldali függetlenek, a degaulleista unió, az új köztársaságért, az MRP és a kis .centrumpártok minden alkalommal engedelmesen felsorakoznak a kor­mány mögött. A vita végén unalomba fulladt. Chella algériai képviselő hosszas fej­tegetései alatt a padsorokban majd­nem elaludtak, s csak a muzulmán képviselőnek az a ,mondata ébresz­tette fel a hallgatóságot — ezzel az integráció szükségességét akarta bi­zonyítani —, hogy „Allah megterem­tette a tejet, megteremtette a kávét, az embernek kell elkészítenie a te­jeskávét ...” PÄRTHIR Értesítjük a város összes alap­szervezeteit, hogy június 12-én, pén­teken d. u. 3 órakor a városi ta­nács nagytermében az MSZMP alapszervezetek ágit. prop. felelősei részére értekezletet tartunk. Kérjük az ágit. prop. felelős elv­társakat, hogy az értekezleten fel­tétlenül és pontosan jelenjenek meg. MSZMP városi pártbizottság ágit. prop, osztálya. Változatos program az Építők Napján Csehszlovák szakszervezeti küldöttség érkezik Miskolcra Hazánkban kilencedszer ünnepel­jük a már hagyományossá vált épí­tők napját. Borsod megye építő-, fa és építőanyagipari dolgozói lelkesen készülnek erre a nagy találkozóra. A mostani ünnep egybeesik az állami építőipar fennállásának 10. évfordu­lójával. Az építők napja nagyszabású nép­ünnepély az építőmunkások életé­ben. Éppen ezért a vasárnapi ünnep­ségeket a szokott helyen, Miskolc- Tapolcán, a csónakázó tó melletti erdőrészben tartják. Éz a terület igen alkalmas arra, hogy a vállala­tok és üzemek sátrakat állítsanak fel, üzemi konyhákat vigyenek a helyszínre. A változatos, gazdag programról a szakszervezet megyei bizottsága ide­jében gondoskodott. A tervek sze­rint több kultúrcsoport lép fel, mint az elmúlt esztendőben. Ezek között találjuk a Mályi Téglagyár, a Sajó- szentpéteri Üveggyárba Hejőcsabai Cementgyár tánccsoportját, három vállalat zenekarát, az SZMT és több testvérszakszervezet kultúrcsoport- ját. A műsorszámok rövidek és vál­tozatosak lesznek. Eddig nagy néo- szérűségnek örvendtek az ifjúság kö­rében a különböző mókás, tréfás rendezvények. A rendezőség erről is gondoskodik. Lesz nádmászás, zsák- banfutás, lepényevés, kötélhúzás, tombola, sporthalászat és más érde­kességek. Erre az alkalomra több mu­tatványos is felvonul. A hajó- és körhintásokon kívül céllövészet, ba- zárosok is elfoglalják szokott helyü­ket. A dolgozók és családtagok ven­déglátásáról a vállalatok gondos­kodnak. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat vezetősége 3500 ember étkeztetéséről gondoskodik. Az üzemi konyha sertéspörköltet ké­szít újburgonyóval, salátával, mely­hez egy pohár sört szolgálnak fel. A Mélyépítő Vállalat a hagyományossá vált gulyáslevest készíti. A vállalati konyhákon kívül a vendéglátóipari vállalat több étel- és italsátrat ál­lít fel, hogy az építőkkel együtt ün­neplő más iparágak dolgozói is hoz­zájussanak a lacikonyhák készítmé­nyeihez és a hűsítő italokhoz. Az egésznapos programban gazdag sportműsor is szerepel. A miskolci Munkás Sportkör közreműködésével a déli órákban boxmérkőzést ren­deznek. Utána a Hejőcsabai Cement­gyár sportolói a ritka, de szép sport­ágat, a cselgáncsot mutatják be. A sajószentpéteri Bányász Sportkör női tornabemutatót tart. A gyermekek részére a József Attila kultúrotthon bábelőadást rendez, a késő délutáni órákban pedig Muki Mackó mesél a gyermekeknek. Az iskolásfiúk szá­mára szellemi fejtörőt rendeznek, a nyerteseket a helyszínen díjazzák. Az állami építőipar megalakulá­sának 10. évfordulója alkalmából a Miskolci Tervező Vállalat rendezé­sében szabadtéri kiállítást rendez­nek. Maketteken és tervrajzokon mu­tatják be a megyében épült nagyobb létesítményeket. Érdekesnek Ígérke­zik a tervezés alatt -álló, vagy kivi­telezésre váró létesítmények bemu­tatása. Az építők idei ünnepét gazdagab­bá teszi az is, hogy a baráti Cseh­szlovákiából nyolctagú építőipari szakszervezeti küldöttség érkezik Miskolcra. A küldöttséget szombaton délelőtt várják, vasárnap résztvesz- nek a tapolcai ünnepségen, hétfőn és kedden pedig a megye építkezéseire látogatnak el. Az építőmunkások találkozójára 10—12 ezer építőmunkást várnak Ta­polcára. Abban az esetben, ha az időjárás vasárnap kedvezőtlen lenne, a kultúrotthonokban ünnepelnek az építők. Gromiko és Herter megbeszélése Genfben Genf (MTI) Nyugati hírügynökségek egybe­hangzó jelentése szerint csütörtökön délután a szovjet küldöttség villájá­ban megbeszélésre ült össze Gromi­ko szovjet és Herter amerikai kül­ügyminiszter. Ezt megelőzően a három nyugati külügyminiszter Grewe nagykövet­nek, a nyugatnémet küldöttség veze­tőjének részvételével félórás tanács­kozást .folytatott. Gromiko szovjet és Herter ameri­kai külügyminiszter megbeszélése a nyugati hírszolgálatok gyorshíre szerint — közel két órán át tartott. Herter távozóban megtagadott mindenfajta nyilatkozatot. Nyomban a tanácskozás után Selwyn Lloydot kereste fel. Couve de Murville szin­tén csatlakozott hozzájuk. Herter a nyugati miniszterek ta­nácskozásán beszámolt a Gromiko- val lefolyt megbeszélésről. A beszá­Az ünnepi könyvhéten jelent meg! MESTERHÁZI LAJOS: POKOLJÁRÁS M iklós a maga dolgos, paraszti környezetében találkozik a szünidőben Katival és nagypolgári társaságával. A találkozás még ak­kor is csak rövid pillanatokig tart, ha az utána következő véletlen bala­toni fürdést és az estét hozzászámít­juk. A találkozási felület nem lehet több, mint a vihar és a Balaton- menti föld összeesése. Még a buda­pesti találkozások is a véletlen mü­ve. Az így felvázolt alaphelyzet min­dennapi események során még csak konfliktusnak sem nevezhető. A leg­több — egy rosszul sikerült csók, szimpátia egymás iránt; a tanulság —, amit Kati mond a fiúnak: minek álltassuk magunkat? Két világban élünk... Ezután következnek a „szürke” napoktól elütő történelmi esemé­nyek. A fiú megy a tömeggel, hogy a lánnyal lehessen, s azután megy tovább a tömeggel becsületből vélt igazáért. Megsebesül. A fejetetejére állított történelem hérosszá magasz­talja azok szemében, akik más cél­lal hisznek a hősiességben. A sebe­sülj fiú egy lombikba kerül, ahol a való eseményektől elszakadva, to­vábbra is csak az indulás képe él benne. És ebben a lelki megrázkód­tatásokkal teljes napokban a szim­pátia szenvedéllyé szökken. Egy mindenen diadalmaskodó, elemi erejű szerelem robban ki. íme, a lombik és a valóság párhuzama. Mert ez a szerelem sens végérvényes, lényegében alaptalan légvár, az adott rendkívüli pillanat szüleménye. Ahogy az megszűnik, szét kell ennek is pattannia. A tévedések színjátéka lezárul. A hogy kiszabadul Miklós mes­“ tér séges környezetéből, és visszakerül igazi barátai társaságába, megindulhat a tisztulási folyamat, a leszámolás a téves illúziókkal, hogy megtalálhassa kapcsolatát az igazi valósággal. És mi lett a szerelem­mel? Abban a formájában meg kel­lett halnia. A szilveszter este — me­lyet már régebben olvastunk a Nép- szabadságban —, amikor Miklós rá­döbben a valóságra, a regény leg­jobb lapjai közé tartozik. Kati (aki már előzőleg is — elütve környezetétől — az emberséget ke­reste és ez volt a szimpátia alapja, ez a Kati maradt meg első benyomás­ként Miklós emlékezetből befejezett balatoni rajzán), ezekben a napokban jön rá teljes egészében arra, hogy családjában már minden csak dísz­let, hideg póz, színészkedés. Most már ő teszi meg az utat Miklós felé, ő dobja félre teljes egészében amúgy- is ingatag családi-társadalmi kötött­ségeit. így épül fel a történet, mely kibon­takozásához elengedhetetlenül meg­kívánja az adott történelmi hátteret. Tehát nyugodtan átadhatta az író az első szólamot a nagyszerűen meg­választott cselekménynek, az nem­hogy elhomályosította volna eredeti célkitűzését, hanem annak elfogad­ható megjelenési formájává vált. A mikor az idei könyvhetet Miskolcon megnyitotta Mes­terházi Lajos, arról beszélt, hogy egy író, egy könyv értékét igazán csak az olvasók érdeklődése határozza meg. Ehhez bátran hozzátehetjük az azóta eltelt két hét távlatából — a Pokoljárás érdekes, jó könyv. Olyan korszakot mutat be, amely minden­kit érdekel, és olyan sikerültén megszerkesztett művészi formában, mely nem engedi kiesni az érdeklő­dők kezéből a könyvet. Évtizedünk első felének irodalmi termésében hiába keresnénk eny- nyi, úgynevezett „kényes” kérdéssel foglalkozó művet, mint amennyivel az utóbbi időben megjelent könyvek között találkozunk. Valahogy az 1956-os év poklában, vérében meg­született egy magasabb színvonalú őszinteség, mellyel mindent világo­san bemutatunk, megbeszélünk és elemzünk, nehogy megint egyes pil­lanatnyi dekoratív jelenségek szét- foszlása oly nagy válságba, sőt út­vesztőbe vigye a Súly Miklósok, a becsületes, de tájékozatlan emberek sorsát. Készületlenül kerültek szembe az emberek döntő történelmi kérdések­kel. És ahogy a politika hullámzása, éppúgy csapott rá váratlanul a sze­relem is a fiatal mérnökhallgatóra 56 nyarán. Ez a szerelem sem szok­ványos, hisz másképp nem is lehetne ennek a nem mindennapi, bonyolult pár hónapban játszódó regénynek gerince, középponti problémája. Saly Miklósnak meg kell küzdenie sze­relméért épp úgy, mint politikai tisz­tánlátásáért. Valahogy ez a, kettő egy és mégis ellentétes folyamat. Éppen ez adja azt a dinamikát, amely fe­szültté teszi a regényt utolsó lapjáig. mólóra Grewe nyugatnémet nagykö­vet is megjelent Selwyn Lloyd szál­lásán. A nyugati küldöttségvezetok csü­törtök délután már találkoztak, köz­vetlenül az előtt, hogy Gromiko és Herter megkezdte tanácskozását. Az amerikai főkonzulátuson történt első találkozón a nyugatiak által követen­dő taktikát vitatták meg. * A diplomáciai megfigyelők szerint az értekezlet eljutott eddigi legmé­lyebb pontjához. Semmi jele nincs azonban, hogy a miniszterek haza ké­szülnek — írja a Reuter, az AFP tu­dósítója viszont úgy véli, hogy a je­lenlegi körülmények köfcött nehéz a tárgyalásokat folytatni és elkerülhe­tetlen az értekezlet felfüggesztése. Az AP tudósítója idézi egyes dip­lomaták véleményét, akik azt mond­ják, hogy a jövő hét közepe táján megszakad a kelet-nyugati tárgyalás. 'Véleményük szerint lehetséges, hogy 'ennek formája az értekezlet hosszabb 1 felfüggesztése lesz és a felfüggesz­tés ideje alatt a külügyminiszter- ' helyettesek folytatnák a megbeszé- | léseket. > Washingtoni hivatalos személyek > szerint Eisenhower hamarosan felha­talmazza Hertert, hogy inkább sza­kítsa meg a genfi megbeszéléseket, iminthogy ^.elfogadhatatlan” javas- 1 tok alapján tárgyaljon. Az elnök úgy véli, hogy a genfi értekezlet kudarca > esetén „nincs értelme a csúcsérte- i kéziét megtartásának”. ^ i A DP A tudósítója szerint genfi , diplomáciai körökben Herter és Gro- , miko megbeszélését, a légi on to* , sabb eseménynek tartják az , értekezlet megkezdése óta, mert csak ,ez nyithat még lehetőséget egy köz­benső megoldásra Berlin kérdésében. »Ezt a találkozást — írja a tudósító (— Herter nemcsak Eisenhowerreh »hanem angol és francia kollégájával »történt megegyezés alapján kezde- i ményezte. 1 * Selwyn Lloyd a hét végén London­ba utazik, hogy jelen legyen Hansen 'dán miniszterelnök hivatalos látoga­tásánál és ezt az alkalmat nyilván felhasználja majd, hogy tanácskoz­zék MacMillannel. Felkérem mi/ndazokait. akik az aszódi Petőfi Gimnáziumban érett­ségizték. vagy jártak iskolába (ér megjelöléssel) közöljék címüket Dr. Szemere Endrével Szerencs. Cukor­gyár. A cselekményvezetés szempontjá-. ból épp ezért szerencsés megoldás,{ hogy az egészet a főszereplővel, Saly Miklóssal mondatja el. Ez elősegí-( tette az elmélyültebb lélekábrázo- lást. Mégis ez a módszer néhány ( ponton a visszájára fordult. Sok he­lyen az eseményeket nem ábrázolta, hanem csak elmondta, hőse elméi-' kedése címén. Ügy érezzük, hogy' ezek a részek — a bennük található szellemes meglátások ellenére — hangjukban inkább emlékeztetnek Mesterházi Lajos publicisztikájára, mint hőse lelki világára. Megmaradt1 azon a fokon, amelyre azt mondhat-' juk: valahogy így gondolkozott Mik-' lós; és nem azt: ez Saly Miklós, még' a gondolataiban is. A párbeszédes, cselekményes ré­szek kifogástalanok. Nincs sok be-1 széd, és mégsem hiányolunk belőlük' semmit. Ami lényeges és a kiválasz-1 tott cselekményhez hozzátartozik.1 mind benne van ezekben a rövid kis1 párbeszédekben és Miklós hozzáfű-1 zött reflexióiban, ami több, azt úgyis tudjuk, mondhatnám azt is, nem ér­dekes. Mert ami érdekes, az benne van és ami benne van, — az érde­kes. Nem harsogva, hanem finoman, mint József Attila Ódájának puritán egyszerűségű záróversszaka,; mely végigkíséri a könyvet, fel-felbukva a három nagy szerkezeti gócponton. J— s a befejezés se kiabál, véget- ■— ér, hogy visszatérjen az egész könyvben, mert az igazi befejezés az a kitisztult, megerősödött, kifor­rott tudat, mellyel Miklós végigte­kint történetén, és az a szerelem, melynek megnyugtató beteljesülése oly szépen formáltatja meg vele Nó- nay Kati alakját az elbeszélése so­rán. Kabdebó Lóránt

Next

/
Thumbnails
Contents