Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-10 / 134. szám

•zerda, 1959. Június 10. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 ZDI ^ Több pedagógusi és orvost marxizmus-leninizmus esti egyetemére A jövő pártoktatási évben már harmadéves évfolyam is indul Óz- don a marxizmus—leninizmus es­ti egyetemén. A hallgatók között szép számmal találunk műszaki és más értelmiségi dolgozót is. Az esti egyetem hallgatóinak tanulmányi színvonala jó felké­szültségről, ügyszeretetről tanús­kodik. Ma már egyre többen vá­lasztják a nagyobb előképzettséget igénylő magasabbfokú pártoktatá­si formát, hiszen az elmúlt 14 esz­tendő alatt sokan tanulmányozták az alsó- é's középfokú pártoktatás anyagait Az Ózdon működő marxizmus— leninizmus esti egyetemén nincsen orvos, bár előképzettségük lehető­vé tenné, hogy a filozófiai tudniva­lókat, politikai kérdéseket könnyeb­ben elsajátítsák. Orvosaink felfo­gása alapjában véve materialista, hiszen nem misztikus gyógymó­dokkal segítenek embertársaikon, hanem tudományos alapon kidol­gozott, ma már a legmodernebb gyógyászati módszerekkel. Hasonló a helyzet a pedagógu­soknál is. ök, akikre ifjúságunk nevelését bíztuk, nem nélkülözhe­tik a marxizmus—leninizmus tu­dományát, a magasabbfokú elmé­leti ismeretek birtokában sikere­sebben tudnak megbirkózni a ne­velési féladatokkal. Várjuk, hogy a marxizmus—le­ninizmus esti egyetemére minél nagyobb számban jelentkezzenek népi demokráciánkhoz hű orvosa­ink és pedagógusaink. Kokilla javít ók A. hegesztők kijavítják a megsérült kokillákat. Megbüntették, mert sokat dolgozik Közös összefogással' a lakáshelyzet /fivításáért RÖVID ESZTENDŐK ALATT Ózdon az üzemi étkeztetés hihe­tetlen sokat fejlődött. Sokan az otthoni főzés helyett most már a minden igényt kielégítő üzemi ét­kezést választják. Az elmúlt évben adták át rendeltetésének a mo­dern, ezerszemélyes üzemi étkez­dét, a Kékacél éttermet, de még előbb építették meg a Béke étter­met A Béke étterem tervezésénél és építésénél azonban nem számoltak a gyorsan növekvő igényekkel. Kétszáz személy ellátására építet­ték a főzőüstöket és tűzhelyeket. A létszám napról-napra gyarapodott s ma már átlagosan ezer adag ebé­det szolgálnak ki naponta. Érthető tehát, hogy a Béke étte­rem személyzete és vezetői túl vannak terhelve a munkával. A felszolgáló lányok nem győzik a félórai váltásokat. Gyakran lát­juk az idős asszonyt, amint tányé­rokkal, evőeszközökkel megrakod­va viszi a szennyes edényt a kony­hára, vagy hozza a párolgó ebédet a vendégeknek. S most mégis megbüntették. A vállalat prémiummegvonásra ítél­te kisebb hibák miatt. A megyei KÖJÁL 150 forintra büntette, mert az ellenőrzés alkalmával a szűk konyhában s a még szűkebb öltö­zőkben rendetlenséget talált. De a büntetés indoklásánál odaírták azt is, hogy a pénzbüntetést azért kap­ta. mert az üzem 200 személyes ka­Több mint ioOO könyvet adtak el az ünnepi könyvhéten Az idén különös érdeklődés mu­tatkozott meg a szépirodalmi köny­vek iránt. Sokan keresték a magyar klasszikusokat, amelyekből sajnos csak korlátozott mennyiség állott a vevők rendelkezésére. Igen sok ma élő író művét vásárolták a dol­gozók, emellett azonban a külföldi — elsősorban szovjet írók — köny­veit is sokan megvették. A könyv­sátorban és könyves üzletekben a könyvhét alatt Özdon több mint 4 000 könyvet adtak el. Ezen kívül' igen sok könyvet vettek meg az üzemi könyvterjesztőktől is. Az idei könyvhét sikere is azt mutatja: egyre inkább növekszik dolgozó népünk kulturális igénye. pacitásán túl plusz 600—800 ven­déget szolgálnak ki. A GYÁRI DOLGOZÓKNAK s az ózdi rekonstrukcióra felvonult építőipari munkásoknak ebédet kell adni. Nekik nem lehet azt mondani, hogy kicsi a konyha ka­pacitása. A hírek szerint a jövő esztendőben még nagyobb létszá­mú építőipari gárdát kapunk. Az újonnan érkező építőipari dolgo­zók reggeli, ebéd, vacsora el­látása nagyrészt a Béke étteremre hárul. Űj étkezdék építésére igényt nem támasztunk. Jogos azonban az a kérés, hogy a Borsodi Üzemi Vendéglátó Vállalat adjon több segítséget ennek a konyhának. A Béke étteremben rosszak a főző­üstök. Egynémelyikükben már va­lósággal lehetetlen a főzés. Isme­rik a vállalat vezetői a rendkívül rossz raktározási viszonyokat is. De látják azt is, hogy kevés a lét­szám a nagyforgalmú étkezdében. Miért nem segítenek? Miért bün­tetik azt, aki reggel 6 órától este 10 óráig az ózdi dolgozók jobb el­látásáért tevékenykedik? TÖBB SEGÍTSÉGET a Béke ét­teremnek, az ózdi dolgozók jobb ellátásához. A sportstadion nem italbolt Az ózdi járás fiataljai eddig több mint 6000 forinttal járultak hozzá a VIT-költségekhez Az ózdi járási KISZJbdzottségíhozi naponta érkeznek az újalbb hírek a járás községeiből. hogv a Világifjúsági Találkozóira mennyivel járultak *• + legutóbbi értékelés alapján a járás községeiből eddig több rrnnt 6 000 forint gyűlt össze, amely hozzájárul a Világifjúsági Találkozóra küldöttek államiköltségóhez. Ezenkívül a községekben 856 db VIT-sorsrje- gyet és 3 500 forint értékű VIT-bélyeget adtaik el. Eddig hét községben rendeztek VIT-tanfolyamot ahol Prágától Bécsiig címmel, előadásokon ismertetik a világifjúsági találkozók jelentőségét és eddigi eredményeit Június 14-én körzeti VIT-napot tartanak Csemely'ben, alhol zenés fel.* vonulással köszöntik a község dolgozóit. A moszkvai VIT-rőa Sárközi Ferenc elvtárs, a járási K ISZ-bizottság titkára tart élménybeszámolót. a vevők rendelkezésére. Igen sok BS2ÍSt kultúrműsorral szórakoztatják a kö. élő író művét vásárolták a dől- majd VIT-jelvenyszerzo sportversenyt rendeznek. Az ünnepséget hajnaliig tartó táncmulatság zárja be. Június 21-én a körzeti bemutatókon szerepelt legjobb kultúrcsoportok ____ ^ w részvételével mintegy 600 KISZ-fiatal és úttörő 35 kultúrcsoporttal vesz s átorban""!* könyves""’ üVletekben ré^ta találkozón. Az egésznapos Ságvári kulturális seregszemlét a Vüág- a könyvhét alatt Özdon több mint us,agi Találkozó tiszteletére rendezik. 4 000 könyvet adtak el. Ezen kívül1 igen sok könyvet vettek meg az üzemi könyvterjesztőktől is. Az idei könyvhét sikere is azt mutatja: egyre inkább növekszik dolgozó népünk kulturális igénye. gedélyeztek. A mérkőzések alkalmá­val idejárnak inni azok a szurkolók is, aikiik szokatlanul gyorsan szom­jaznak meg, s akik m.iindig hang­adód a bíróe-llenes, a játékos-ellenes lázításinaik. A sportegyesül et vezetői közül többen szóvá tették, már, hogy a mérkőzések alatt és szünetében ne árusítsanak szeszesitalt. Jóelőre lát­ták, hogy egyszer valaki a büfé által túlhevített légkörben, sértő meg­jegyzésével. esetleg tettlegességérvel a bíró, vagy valamelyik játékos ellen fordul, s akkor megbüntetik a csa­patot. Szerencsére ez az eset még nem következett be. Értesüléseink szerint már évekkel ezelőtt intézkedtek a minisztériumi szervek, hogy a sportpályákról, kulmrotthonofkból ki kell tiltani a szeszesital árusítását. E törvényszerű rendelet vonatkozik Ózdrais. Helyes lenne, ha a sportegyesület vezetői és a büfé üzemeltetői azonnal intézked­nének. Higiénikus kenyérszállítás Hétfő reggel fél 8. Az Özdi Kiske­reskedelmi Vállalat 1-es sz. árudá­jába végre megérkezik, s az áruda hátsó ablakán vándorol be a frissen sült piros kenyér. Még szerencse, hogy nem sokan látják, mert bizo­nyára sok ózdi dolgozónak elmenne az étvágya a kenyérfogyasztástól. Egy teherautó fedélzetén érkezik a kenyérszállítmány. A kenyér egy ré­sze olajfoltos ponyvával van leta­karva. A másik részét a kavargó por lepi el. A gépkocsi kísérője, Gyetvai Sán­dor utcai cipőben sétálgat a teher­autó rakodórészén. Ügyet sem vet arra, hogy a cipője néha hozzáér a kenyérhez. A gépkocsivezető és a ko­csikísérők szabadkoznak. Elmondják, hogy csak néhány méterrel az áruda előtt lebbentette le a szél a ponyvát a járműről. A másik viszont már azt mondja, hogy egy faág kapaszkodott a »lepelbe«. A kettő közül melyik az igaz? Miért engedik, hogy teherautón, piszkos ponyvával letakarva szállít­sák a dolgozók mindennapi kenyerét. A vizsgálat megkönnyítése céljá­ból a gépkocsi rendszámát is ide ír­juk; YA-24-73. Mi újság a MAVAUT-nál Pártunk kongresszusának közeled­tével szerte az országban kongresz- szusi versenyt indítottak a dolgo­zók, hogy munkájukkal is méltókép­pen kifejezzék: nemcsak helyeslik, de tetteikkel is harcolnak a pá-rt és a kormány határozatainak megvaló­sításáért. A MÁVAUT ózdi dolgozói műsza­ki és politikai intézkedési tervet készítettek. Vállalásokat tettek a gépkocsik élettartamának meghosz- szabbítására, az üzemanyaggal és egyéb alkatrészekkel való takarékos­ságra, a balesetmentes műszakok számának növelésére. Farkas János és Szabó János gép­kocsivezetők ma büszkén emlegetik, hogy a MÁVAUT több mint 260 gépkocsija közül az ő Ikarusz autó­Gyorsan végzik a MAVAUT dolgozói az autóbuszok lemosását, készült új mosópályán. a nemrégen BÜROKRÁCIA buszuk tette meg a legtöbb kilomé­tert főjavítás nélkül. A 49—00 rend­számú Ikarusz autóbusz — melyet e két gépkocsivezető felváltva vezet — már több mint 142 ezer kilométert tett meg. . A MÁVAUT-nál most dolgozzák ki a szocialista munkabrigád cím el­nyerésének feltételeit, de már több brigád bejelentette, hogy szeretne versenyezni a kitüntető cím elnye­réséért. A MÁVAUT KISZ-fiataljai felajánlották, hogy egyik súlyos ka­rambolos autóbuszukat saját erejük­ből teljesen generáljavítják, és üzem­képes állapotban visszaadják a for­galomnak. Az üzemvezetőség a gépkocsik gyorsabb karbantartása érdekében a telep udvarán kocsimosót állított fel, melyet a közeljövőben automati­kus mosóvá alakítanak át. Csépányi László villamos-technikusnak ötletes újítása van o,z autóbusz-akkumuláto­rok töltésére. Valószínűleg országo­san is bevezetik. Az akkum.ulátorok töltésének ellenőrzése külön helyi­ségből, precíz műszerekkel történik. A keletkező savgőzök elvezetését úgy oldotta meg, hogy lezárható üvegfal­lal kerítette el á töltés alatt lévő ak­kumulátorokat, s a savgőzöket leve­gő cirkulációval vezeti ki a szabadba. A MÁVAUT-nál ma már egyre in­kább megszilárdul a fegyelem, a dolgozók maguk ítélik el a rendbon­tókat. szik, tehat víz- es szennyvizvezeicK építésére külön összeget nem keü fordítani. A tervek szerint a ráépí­tések után a Munkás utcai lakóhá­zaknak lapos tetejük lesz. Az építkezés folyamán felszaba­duló sátor-tetőszerkezet anyagát a - Karúban megépítendő lakásoknál használnák fel. A gyár igazgatósága nemrégiben határozatot hozott, hogy az igazgatói alap egy részét ezután lakásépítke­zésekre fordítják. Még egyszer fe­lülvizsgálják a kis beruházásokat, s a halasztható építkezések összegéből újabb lakásépítkezésekhez kezdenek. A magánosok lakásépítkezésének segítését a salaktéglagyár dolgozói és vezetői vállalták magukra. A ter­melékenység emelésével több salak­téglát akarnak adni az építkezőknek. Emellett olyan módszer kidolgozá­sán fáradoznak, amely a vörös sa­lakmasszából gyors és olcsó építke­zést tesz lehetővé. A lakásínség felszámolására egy másik igen helyes és fontos intézke­dés, hogy a jpvőben azokat a lalcá- sokat, amelyekben egy-egy család túlságosan nagy kényelemben lakik, megosztják és egy másik dolgozónak is kiutalják. A lakásleválasztásokra ebben az esztendőben többezer fo­rintot költ a gyár. A kislakás építkezők segítségére siet a gyár vezetősége azzal az in­tézkedésével is, hogy a gyári garázs billenő kis teherautóit (dömpereit) két műszakra állítja be. A délutános műszakban a dömperek a kislakás­építkezésekhez olcsó áron fuvaroz­zák majd az építőanyagot. A döm- verekre persze vezető is kell, a gyár béralapja pedig igen szűkös. A gyár­részlegek vezetői vállalták, hogy lét­számukból egy-egy szakképzett döm­pervezetőt adnak a délutáni műsza­kokhoz, hogy meggyorsíthassák az anyagszállítást az Ózdon és környé­kén gombamódra szaporodó családi házakhoz. Társadalmi összefogás indult a nyárban, hogy mielőbb minél több kohászati dolgozó lakáskérelmére írhassák rá a bűvös szót: „elintéz­ve” taros lassan dolgozik... Mögöttem egy fiatalember áll. Hosszabb távol­ságra utazik, talán családjához, vagy szüleihez. Végre negyedórái ácsor- gas után a pénztárhoz érünk. A mö­göttem álló fiatalember nyújtja a penztárosnő felé a 66 százalékos, kedvezményes vasúti jegy váltására jogosito igazolványt. Tiszteletteljes hangon kéri menetjegyét. A pénztárosnő kurtán válaszol: — Menjen a másik ablakhoz. Ennél az ablaknál nem lehet 66 százalékos je­gyet váltani. El is menne az illető, de még ott is vagy húszán állnak sorban. Elindul a vonat, lemarad. Vagy legjobb esetben felszáll és büntetést fizet. Kéri a panaszkönyvet. — Nincs panaszkönyv! — válaszol mogorván a pénztárosnő. — De kérem, mégis lennie kell! — jegyzi meg szelíden a fiatalember. — Menjen a forgalmi irodába! Ott megtalálhatja! — feleli a pénztáros­nő. A fiatalember mégegyszer megpró­bálja a lehetetlent. — Nem lehetne a másik ablaktól kölcsönkérni egy 66 százalékos je­gyet? Vagy miért nem írják ki az ablakra, hogy ennél a pénztárnál ez a jegyfajta nem kapható. — Hiába a vita, a pénztáros hajthatatlan. Többször szóvátettük már, hogy a hajnali vonatoknál — de tegyük hoz­zá, délután is — az utasoknak sokat kell ácsorogniok a pénztáraknál, amíg jegyüket megválthatják. Mikor intézkedik a MÁV? És milyen módon fogja felelősségre vonni azt a pénz­tárosnőt, aki 1959. június 5-én reggel 4.45 órakor az ajtó felőli pénztár ab­laknál ez esetnek a főszereplője volt? Az utasok idegesen topognak. Nem csoda, hisz 8 perc múlva indul a haj­nali* gyors Miskolc felé. A két pénz­Az ózdi Kohászati Üzemek igaz­gatósága a panasznapokon a legtöbb megjegyzést a rossz lakásviszonyok­ról hall. A gyár vezetői már eddig is sokat tettek a magánerőből törté­nő családiház-építés segítésére. Köz­ismert, hogy a gyárban működik a megye egyik legnagyobb kapacitású salaktéglagyára, a salakhányókról kerülnek Iá az értékes falazóanyagok is. A gyárban a bontásból származó hulladékanyagok szinte percek alatt gazdára találnak az építkező dolgo­zók között. A bolyki Béke-telepen gombamód szaporodnak az új bérházak, mégis kevés a lakás. Kevés, mert a gyár­ban ezer valahány dolgozó lakáské­relme fekszik évek óta az íróasztalok mélyén. Eddig úgy látszott, hogy na­gyobb mértékben már nem tudnak segíteni a lakásépítkezések meggyor­sításában. A közelmúltban mégiscsak sikerült egy újabb nagyszabású tervet kidol­gozni az új lakóházak építéséhez. A közlekedési problémák megol­dása érdekében — a tervek szerint — a közeljövőben a Munkás utca vé­gétől a faluban lévő katolikus temp­lomig egy úgynevezett ív-utat építe­nek. Az ív-út hozzájárulna a közle­kedés meggyorsításához, de egyúttal területeket is szabadítana fel lakás- építkezésekhez. Az ív-út megépítésével párhuza­mosan megkezdenék a korszerű, emeletes lakóházak építését, ez egy­úttal az útnak is impozáns képet ad­na és segítene a lakdßprobl0mäk enyhítésében. Az úgynevezett Hosszúsoron, a Munkás utcában ízléses, kényelmes lakóházak évültek a felszabadulás előtt. Statikailag azonban ezek a la­kások túl vannak méretezve, erős alapra csak magas földszintet és egy emeletet építettek. A jövő évben a különböző bemérések után ezekre az épületekre még egy emeletet húz­nak. Előnye ennek az évítkezésn^k. hogy közművesített területen fek­Az ózdi sportolók félig-meddig már birtokukba vették a több millió fo­rintos költséggel épített hatalmas sportstadiont. Berendezték a kényel­mes öltözőket, de az épületben helyet kapott egy klubhelyiség is. A klub- helyiségben régi jó ózdi szokás sze­rint a sportolók részére büfét is em-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents