Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-06 / 131. szám
2 ESZ AKM AGY ARORSZ AG Szombat, 1959. június 6. Vezetők és beosztottak SOKSZOR ELMONDOTTUK MÁR, hogy a szocialista rendszerben új viszonyt kell teremteni a vezetők és beosztottak között. A társadalom arculatának gyökeres változása hozza magával e követelményt. Az új viszony megteremtése, illetve kialakítása az államrend, a harmonikus élet s a zökkenésmentesebb fejlődés érde- Hében rendkívül fontos feladat. Ezért van az, hogy annyit beszélünk róla. 5 ha ennek ellenére is előfordul torz eset, úgy annak nem a társadalmi rend az okozója, hanem az emberi gyengeség, az emberi gyengeségből származó hiba, amit állandóan és következetesen nyesegetünk. Mivel azonban e nagy munkát egyik napról a másikra nem koronázhatja teljes siker, — legyünk türelmesek s ne haraggal, hanem jóakarattal nyesegessük az itt-ott még szembeötlő torzhajtásokat. Mint társadalmi életünkben mindenütt, úgy a vezetők és beosztottak Viszonyának tekintetében U elértük a fejlettség egy magasabb fokát. Hiszen ez természetes is. A vezetőt nálunk a vezetettek bizalma állítja pozíciójába s a vezető — a jó vezető! -r- nem a korlátlan dirigens szerepét töiti be, hanem parancsnoki tisztségében minden esetben a dől*. ni. És magára vessen az ilyen, gőgösségében elvakult, beképzeltségében ügyefogyott vezető, ha magára marad! Az előbb azt mondottuk, hogy ne haraggal, hanem jóakarattal nyesegessük a torzhajtásokat. Valóban, türelem kell hozzá. Ha egyik-másik vezető rossz Útra tér, azért nem csak ő felelős, hartem közvetlen környezete is, amely kezdettől fogva látja a bajt, de szóra csak akkor nyitja a száját, amikor máF nem lehet segíteni. Mi ennek az áldatlan állapotnak az oka? A kritikátlanság. A kritikátlanság, amelyet vagy a vezető igyekszik elterelni magáról, vagy a beosztottak nem őszinte magatartása idéz elő. Mindkét esetben nagyon veszélyes dologról van szó. A napokban beszélgettünk egy gazdasági vezetővel, aki szinte áradozott magáról, hogy őt mennyire tiszteletben tartják dolgozói, mert ő igazságos, következetes. A dolgozók viszont éppen ellenkezőlég nyilatkoztak. Azt mondták, főnökük goromba, szívtelen, beképzelt ember. De senki nincs, aki a szemébe merné mondani! Mi származik ebből az állapotból? A vezető előbb-utóbb rossz útra tér. elszakad a dolgozóktól s begoZók ügyét szolgálja. Ha pedig megfeledkezne erről a kötelességéről, dolgozótársai megvonják tőle a bizalmat s vele együtt a funkciót, A vezetőre mindig nagy kötelesség hárul. Mindenekelőtt olyan magatartást kell tanúsítania, ami tiszteletet és tekintélyt szerez neki. Nagyon találó egyik klasszikusunk bölcs mondása: „Ha parancsnoknak osztottak be, légy olyan parancsnok, hogy ne csak magad tartsd annak, hanem mások is annak tartsanak!” Az igazi vezető nem hatalmával, hanem jótulajdonságaival magaslik ki a vezetettek közül. És ez, ha valaha fontos volt, a mi társadalmunkban rendkívül fontos. A tőkés világban a vezetőt többnyire nem pozitív emberi tulajdonságok emelik pozícióba, hanem a maga és szűkebb társadalmi körének érdeke. Természetesen nincs is meg a vezető és beosztott között a harmónia. A mi rendszerünkben viszont a vezető a köz embere, rátermettsége, mun ka Készsége, emberszeretete miatt kerül pozícióba, jótulajdonságaiért becsülik, elismerik és követik. A dolgozó tömej- gek alkotókészségén kívül ez az a másik tény, amely politikai és gazdasági sikereinknek magyarázatot ad. PARTUNK MINDIG TÖREKEDETT IS ARRA, hogy vezető tisztségbe a legmegfelelőbb, legrátermettebb egyének kerüljenek. A vezető káderek legnagyobb része becsülettel meg is állta és állja helyét. Azonban akadnak még olyanok is, akiknek fejükbe száll a siker. Az ilyen vezetőknek legveszélyesebb típusa az, amelyik csalhatatlannak képzeli magát, beképzeltségével a dolgozó tömegek fölé emelkedik s nem vezet, hanem uralkodik. Sajnos, van ilyen! — de csúfos végzetét eddig sem kerülte el és ezután sem fogja elkerülburkolia magát az általa képzelt dicsőségfelhőbe, csalhatatlanságában hibát hibára halmoz, míg végül le kell őt váltani, noha eredetileg bizonyára mentes volt eme hibáktól, több lehetett a jótulajdonsága, mint a rossz —, hiszen azért lett vezető. más példára hivatkozva, előfordulhat olyan eset is, — mint ahogy már nagyon sokszor előfordult —, hogy a dolgozók, beleesve bizonyos hangadók bűvkörébe, igazságtalanul pálcát törnek a vezető felett. Hangsúlyozzuk: nem a többség, mert hiszen a tömeget nem lehet félrevezetni —, csak egy kisebbség. amely ugyan nem mer nyíltan fellépni, hanem intrikál, „turkál”, — ami sajnos, elég gyakori —, a legál- nokabb módon igyekszik „kifúrni” hegyéből a vezetőt. Tucatjával lehetne felsorolni azokat a variációkat, amelyek mesterségesen támasztott, vagy a fejlődés jelenlegi szakaszában még termesze^ tesnek tűnő formában hibaként jelentkeznek. A hiba azonban, bármilyen formában vagy oknál fogva jelentkezik is — hiba! Küzdjünk ellene! Hogy miként?. Mindenekelőtt a párt irányításával. Példák regimentje bizonyítja azt is, hogy ahol a kommunisták, a párt- szervezetek igazságosan és a valóságot a dolgok mélyére nézve állapítják meg, gyakran megelőzik a bajt megmentik az alapjában véve „jő kádereinket — nem csak a politikaiakat, de a gazdaságiakat is — elmozdították helyükről. Nem nehéz kitalálni, hogy miért: amíg a mi kádereink ülnek a vezető pozíciókban, addig biztosított a proletárdiktatúra léte. A dolog tehát nagyon is politikai kérdés. De más szemszögből is. az. Az a vezető, aki nem hallgat a jó, az okos szóra, aki nem fogadja el a kritikát, hanem továbbra is önfejűén és ügyefogyottan cselekszik, — minden esetben az ellenség malmára hajtja a vizet: támogatja — akaratlanul is — a reakció felforgató tevékenységét s ugyanakkor lazítja vezető* apparátusunk és a dolgozó tömegek általános kapcsolatának kötelékét. Mindehhez hozzá kell még fűzni, hogy nem csupán politikai károk keletkeznek az ilyen tűrhetetlen esetekből, de gazdasági károk is, hiszen ahol nincs egyetértés vezető és beosztott között, ott nem is mehet jól a munka. EZEKET A KÖRÜLMÉNYEKET FIGYELEM3EVÉVE, rádöbbenünk, hogy mennyire nem véletlen, amikor a párt — legutóbb is, a márciusi határozatában —, szinte elsődleges feladatául jelöli meg a kommunistáknak a káderekkel történő foglalkozást, azok újszellemű nevelését. Mindig azt mondottuk s ezután is azt mondjuk —, de az élet naponta meggyőzheti a kételkedőt —, hogy a vezetők és tömegek teljes és jó kapcsolata nélkül döcög a szocializmus szekere. A cél tökéletesen egy: vezető és beosztoit szilárd elhatározással építi az új társadalmat. Ám ahol egyenetlenség támad vezető és beosztott között, ott legalább is kis időre — elterelődik a figyelem a fő célról, ami minden esetben kárral jár. A vezető és beosztott egységének erősítése szempontjából sok tanácsot lehet adni. A sok közül azonban csak egyet, a legfontosabbat említjük mea: a vezető az irányítás közben Soha egy nercig se feledkezzen meg a dolgozókról való törődésről Azzal, hogy a dolgozók érdekében intézkedik, rendeleteket ad ki, vagy személyesen eljár —, nem jótékonyság! Kötelesséf?! Ésoedis nem humánus érzelemből fakadó kötelesség, hanem törvényerejű rendelet írja elő. Nem említünk mást, csak a Minisztertanács legutóbbi rendeletét, amelynek, értelmében bizonyos időn belül köteles a vezető a dolgozó panaszával foglalkpzni, illetve választ adni kérdésére vagy elintézni jogos kérelmét. MINÉL NAGYOBB UTAT TE SZÜNK MEG a társadalom építésé ben. annál erősebbé Válik a vezetők anyagból lévő” vezető-kádert s ugyanakkor felmérhetetlenül nagy szolgálatot tesznek a társadalomnak azáltal, hogy a vezetők és a dolgozó tömegek kapcsolatának lazulását megakadályozzák. Helyes, ha e kérdést minden esetben politikai kérdésként kezelik. Hogy miért? A dolog természeténél fogva. Emlékezzünk csak rá, az ellenforradalmárok első ténykedése az volt, hogy vezető és öeosztottak egysege is. E reileszr tést azonban nem bízzuk csupán az időre, nekünk is, minden embernek Népköztársaságunk minden hű tagjának törekedni kell a vezető és beosztott kapcsolatának acélosítására Ne csak hangoztassuk e fontos kérdést. de gyakorlatilag is úgy cselekedjünk, ahogy a fejlesztés érdeke és mindanoyitmk jobbléte megköve teli. Csala László Hruscsov üdvözlete a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet konferenciájához olyan kérdéseket, amelyek létfontosságúak minden országban. Ami a Szovjetuniót illeti, mindig támogatja majd a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet olyan ténykedését, amely a dolgozók életszínvonalának emelésére, munkakörülményeinek megjavítására irányul, s a béke megszilárdításának és a nemzetek közöt ti együttműködés fejlesztésének cél ját szolgálja — fejeződik be Hrus csov levele. Csökkentik a munkaidőt az Építésügyi Minisztérium egyes vállalatainál Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozok Szakszervezetének elnöksége e hét elején ülést tartott, amelyen a kongresszusi verseny helyzetét és az erre az évre tervezett munkaidőcsökkentés előkészítését tárgyalták meg. Az elnökség megállapította, hogy az építőiparban a munkaverseny jelentős sikereket hozott. A kongresz- szusi versenyt a fokozott anyagtakarékosságra és a mutatkozó nehézségek leküzdésére kell irányítani. Az építőipar kongresszusi versenyét, gazdasági eredményeit augusztusban részletesen értékelik. Elfogadta az elnökség az Építésügyi Minisztérium néhány vállalatánál bevezetendő munkaidőcsökkentésről készült jelentést. Az Országos Építőipari Igazgatóság, a Gépesítési Igazgatóság, a Mész- és Cementipari Igazgatóság, az Üvegipari Igazgatóság, a Finomkerámiai Iparigazga lóság, valamint a Betonelemgyártó Igazgatóság vállalatainál, egyes* egészségre ártalmas munkakörökben — mint például az üvegesiszolóknál, az öntvénytisztítóknál, a mészégetőknél, a savazóknál, a korongosoknál, stb. heti 43-—40, illetve 36 órára csökkentik a munkaidőt. Az intézkedés 1 651 dolgozót érint- A munkaidőesökkentés végrehajtására a második félévben kerül sor. Értesüléseink szerint a szakszervezet és S minisztérium már készíti a munkaidőcsökkentés jövő évi terveit is. Hl húsüzemet létesítenek Miskolcon Elkészüli az Élelmezésügyi Minisztérium második ötéves tervének tervjavaslata Az Élelmezésügyi Minisztérium tervosztályain már hetek óta dolgoznak a második ötéves terv irányszámainak összehangolásán. Az élelmiszeripar ötéves terve elsősorban a meglévő üzemeket korszerűsíti. A legjelentősebb lesz a felújítás a konzerviparban. A tervek szerint mintegy 190 millió forintot költenek gépi berendezésekre, üzemrészek bővítésére és a gyártási folyamat korszerűsítésére. Az új gépekkel csaknem 800 vagonnal növelik, a paradicsom- sűrítmények gyártását. Hasonló, de még ennél nagyobb ütemű a gyü- mölcskonzervgyártás fejlesztése. A terv szerint 1965 végére 2 400 vagonnal több gyümölcskonzervet gyárt az ipar, mint 1958-ban. Az ötéves terv végére 530 vagonnal nagyobb lesz a hűtőházak befogadóképessége. 1965ben a mostaninál 250 vagonnal több téli szalámit készítenek. Miskolcon új húsüzemet létesítem nek, amelynek építésére 50 millió forintot biztosítanak. Fejlesztik a dobozoskonzerv gyártását is- Az eddiginél gyorsabb fejlődés várható a baromfiiparban. A tervjavaslat szerint naponta 3 vagonnal több vágott baromfit dolgoznak fel. A második ötéves tervben évente mintegy 280 millióval több' tojást szándékoznak forgalomba hozni. A tejipar 121 millió liter tej pasztőrözését tervezi. Ennek csaknem 00 százalékát palackban hozzák forgalomba. öt vidéki városban új palackozórészleget állítanak fel, hogy a tejipar elegendő üveg tejet töjthesr sen. Uj tüzelőanyaggal új harcba indult a komplex-brigád Kis csoport a Lenin Kohászati Művek tüzeléstechnikai részlege, de annál nagyobb eredményeket tud felmutatni. A felszabadulás után alakult, addig találomra és ésszerűtlenül folyt a tüzelés az üzemek különböző kemencéiben. Sok pénz, rengeteg kalória veszett kárba. A csoportban összekovácsolódtak a mérnökök, technikusok és a fizikai dolgozók. Ennek az aktív, baráti kapcsolatnak tulajdonítható a nagy fejlődés. Kissé visszatekintve, 1949-ben az ország legjobb „Sztahanovista komplex- brigádja” címet nyerték el. A brigád tanítja az olvasztárokat, forrasztárokat a gazdaságos, ésszerű tüzelésre. 1957-ben a Lenin Kohászati Művek komoly feladatot kapott. Ki kellett kísérletezni a földgáztüzelést, hogy 1959-ben — mire megérkezik a román földgáz — használni is tudják. Hazánkban eddig még ilyen energiahordozót nem használtak tüzelésre. Bizony egy kis idegenkedéssel fogadták a felhasználást, azonkívül műszaki és egyéb gondok is nehezítették a munkát. Számos műszaki mérést, kísérletet kellett elvégezni, ismerve a földgáz robbanóképességét. Megelőző balesetvédelmi rendszabályokat kellett kidolgozni. Sokszor 16 órás műszakot tartottak hidegben, fagyoskodva a brigád tagjai az eredményes mérés érdekében. A földgáz először tartálykocsiban érkezett, s a 120 atmoszférát 3-ra kellett | csökkenteni. Sikerrel járt mindez. Sikerrel járt a kohó- és földgáz együttes használata. 1958-ban a kísérletek annyira haladtak, hogy a martinacélműben is hozzá lehetett kezdeni a munkálatokhoz. Itt már a középhenger sortól eltérően, más gáz keverése nélkül vitték a kemencébe a román tüzelőanyagot. Nagy segítséget jelentett az, hogy alkalmazhatták a Szovjetunióban bevált égotesteket. Míg a kísérletek folytak, rohamléptekben megindult a földgázvezeték építése. Sor került a kemencekezelés oktatására is, amit a komplex-brigád a legnagyobb alapossággal végzett el, gondolva a biztonsági szabályok betartására, a további megelőzések lehetőségeire. A gáz felhasználásának máris nagyon sok előnye mutatkozik. Megnövekedett a kemencék élettartamai csökkent a revésedés, így a salakmagasság lényegesen csökkent, s ezáltal a salakolásra felhasznált energia és idő nagymértékben kevesbedett. A földgáz lényegesen olcsóbb tüzelőanyag a pakuránál, noha talán kisebb kalóriával rendelkezik, mégis — a fenti esetek mutatják — jelentős gazdasági eredményekkel jár. Varsás Mihály kahelye, mert az „igazi” munkahelye nem az íróasztal, hanem a gyermekek foglalkozó szobája. Ugyanis a vezetői teendők mellett az egyik csoport vezetését is ellátja és ezt végzi legszívesebben.) Minden idejét leköti az óvoda és nem is kíván más életformát. Hajnaltól késő estig, amíg az utolsó, későnjövő szülő — munkából jövet — haza nem viszi gyermekét, mindig gyermekek között van és soha, egy percre sem tud magánember lenni, mindig óvónéni. Tegyük mindjárt hozzá, hogy nem is akar. A Brigád utcai óvodában töltött munkás esztendők során a környékbeli szülők is nagyon megszerették. A kis óvodások pedig, ha már ki is nőttek az óvodából, gyakran felkeresik, hogy iskolai bizonyítványaikat először Mária óvónéninek mutathassák meg. A szülők is, a gyermekek is úgy emlegetik, hogy Mária óvónéni a „második mama”. Ezt a megtisztelő címet csak szeretetteljes munkával lehetett kiérdemelni. Felettesei is nagyra értékelik munkásságát. EZ A MINDENFELŐL FEL&E ÁRADÓ SZERETET — a pedagógm legszebb fizetése — adja meg a kárpótlást Szegedi Miklósáé óvónő hiányzó magánéletéért (benedék) csak ahhoz a pályához tanulja a szükséges szakismereteket, hanem úgy készül, hogy ezt az utat egész életében kövesse, arról soha le ne térjen. Amióta a Brigád utcai óvodát felépítették, itt működik, plántálja az apró emberkékbe a tudás elemi csiráit, a szépre, jóra való fogékonyságot, biztosítja a szülőknek azt a jóleső érzést, hogy amíg ők dolgoznak, gyermekeiket olyan helyen és olyan kezekben tudhassák, amely valóban második otthonuk. Határtalanul szereti a gyermekeket. A velük való foglalkozás jelenti legfontosabb életelemét, mert azok viszontszereiik. Megkapja tőlük a magánéletében hiányzó szeretetet, és száz gyermek ragaszkodása sok mindent pótol. A gyermekek mindennap újat, valami mást hoznak az életébe, ügy érzi, legnagyobb fizetség munkájáért egy-egy kisebb kirándulás, vagy egyéb óvodai rendezvény után, sok-sok hálásan csillogó gyermekszempár, Bevezetőben említettük, hogy az óvoda nemcsak a szó átvitt, de szorosan vett értelmében is otthona. Az óvoda irodahelyiségében lakik. Az apró, kilenc négyzetméteres szobács- ka részbeni munkahelye és lakása egyben. (Azért csak részbeni munJMÍária óvónéni mintegy 75 százalékban a Lenin Kohászati Művek dolgozói, -akik — bár mindkét szülő dolgozik — szabadidejükben szívesen segítenek az óvoda gondjain. Bárhogyan próbálom a beszélgetés fonalát úgy fűzni, hogy magáról is beszéljen, szerényen elhárítja az érdeklődést, Nem az ő személye a fontos — mondja —- hanem az óvoda, a gyermekek, akikért ő itt van és dolgozik, de a beszélgetésből végül — ha csak nagy vonásokban is — lassan kirajzolódik a hivatásáért rajongó óvónő, Szegedi Miklósné portréja. TOKAJBÓL KERÜLT MISKOLCRA. Már felnőtt fejjel választotta ezt a szép hivatást és úgy érzi, hogy az óvoda, a zsivalygó gyermeksereg teljesen hozzátartozik az életéhez. Nem is tudná már más munkaterületen elképzelni az életét. Gyermekek közé, szeretettől és hálától csillogó gyermekszemek közé vágyott. Ezért jelentkezett 1951-ben a dolgozók óvónőképzőjébe. Tanulmányi ideje alatt már dolgozott a miskolci Szepessy utcai óvodában. A képzőt kiemelkedően jó eredménnyel végezte. Olyan eredménnyel, amilyenre csak az az óvónőjelölt képes, aki nemcsak kenyérkereseti pályát választ, nem\ A MISKOLCI BRIGÁD UTCAI ióvoda napfényes termeiben és tágas udvarán kalauzolgat Mária óvónéni. Mintegy száz apróság játszik, énekelget, csivitel az óvodában. Ahová i jelépünk, hirtelen csend lesz és a )gyermekek — miközben kíváncsi iszemekkel méregetnek kórusban üdvözölnek: „Jónapot kívánok!” Me- \gyünk szobáról-szobára, megnézzük la tágas udvart, a homokozókat, a I fürdő-, illetve mosdóhelyiségeket. Mária óvónéni a jó gazda büszkeségével mutogatja kis birodalmát, lamely nemcsak munkahelye, nem- Icsak gondjaira bízott köztulajdon, Inevelési intézmény, hanem otthon is la számára, a szó átvitt és szorosan Ivett értelmében is. * Kalauzolgatás közben elmondja, [hogy a napköziotthonos óvoda vezetése bizony nagyon sok gonddal jár 'és a vezető-óvónő gazdasági kötelmei bizony olyan sok időt és energiát vesznek igénybe, hogy szinte fölébe nőnek a hivatásszerű munkádnak, a gyermeknevelésnek. A nap- 'közi csak hetvenöt férőhelyes, de a i,gy'ermeklétszám állandóan száz körül van. Sok gondot ad az épület karbantartása is; most éppen a belső tatarozásra készülnek. Igaz, a szülői imunkaközösség nagy jóakarattal és \eredményesen segít a feladatok meg- i oldásában. A környékbeli utcák la- )kói nagy zömmel gyári munkások, az óvoda kis növendékeinek szülei is Genf (MTI) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jubileumi ülésszakának péntek délelőtti ülésén felolvasták N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üdvözlő levelét, amelyet az ülésszak alkalmából - intézett a Nemzetközi Munkaügyig Szervezethez. j Az üzenet többek között megálla-| pit ja: Ma is teljes mértékben érvé-, nyes az a nemes feladat, amelyet ál Nemzetközi Munkaügyi Szervezet1 negyven évvel ezelőtt tűzött maga, elé, az a feladat, hogy előmozdítsa a, dolgozók munka- és életviszonyainak i megjavítását. A szervezetnek min-| den lehető támogatást meg kell ad-( nia a dolgozók eme igazságos harcá-, hoz. | A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet — amely nyolcvan ország kor-1 mányainak, dolgozóinak és munka-1 adóinak képviselőit tömöríti — hasznosan hozzájárulhat a nemzetközi, helyzet megjavításához és a nemze-H tek közötti együttműködés kiszéle-( sítéséhez. , Sajnos, a Nemzetközi Munkaügyi i Szervezet még nem használta ki tel-1 jes mértékben lehetőségeit, hogy e hasznos célt megvalósítsa. * Minél előbb szünteti meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden megkülönböztetést az egyes országokkal szemben, s minél előbb válik igazán nemzetközi szervezetté, annál nagyobb lesz majd tekintélye és annál sikeresebben intézhet el
