Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-04 / 129. szám
Csütörtök, 1959. június 4. ÉSZAKMAGYARORSZÁG Nagyszerű munka Régi jó igazság, hogy minden határozat annyit ér, amennyit a gyakorlatban megvalósítanak belőle, Minden munkás és dolgozó, aki ismeri pártunk határozatát a munkás- osztály helyzetéről és a művelődési irányelvekről, látja, hogy ezek nagyon jó határozatok. Megvalósításuk a szocializmus építését, a munkások életszínvonalának emelkedését tűzi célul. E határozatok gyakorlati megvalósítása során értünk már el kezdeti eredményeket, ha egy-egy helyöl van is lemaradás. Most azonban olyan dolgot írunk meg, ami azt mutatja, hogy vannak egészen jó eredmények is, vezető kommunista elvtársak és pártonkí- vüliek megértették a párt politikáját és minden különösebb felső utasítás és intézkedés nélkül dolgoztak. Megtörtént Miskolcon a középiskolai beiskolázás. Igen jó eredmények születtek a munkás-parasztszárma- zású hallgatók beiskolázása terén. Nézzük a számokat: Technikumok: 1. Gépipari: 73.1 százalék munkás és paraszt. 3. Villamos ipari: 73.25 százalék munkás és paraszt. 3. Kohóipari: 79.59 százalék munkás és paraszt származású. Ügy gondolja valaki, hogy eddig is sok munkás- és parasztgyermek volt a technikumi hallgatók között? Igaz, sok volt, de ennyi még a felszabadulás óta nem volt. Még örvendete- sebb a változás a gimnáziumoknál. Földes gimnázium: 70.73 százalék Zrínyi gimnázium: 70.53 százalék Kilián gimnázium: 70.33 százalék Kossuth gimnázium 71.07 százalék Ezek a számok különösen akkor érdekesek, ha tudjuk, hogy a jelenleg érettségizők közül csak mintegy 50 százalék munkás- és parasztszármazású. Emellett a tavalyi beiskolázáshoz képest is jelentős az előre- ugrás. így most az általános iskolában végzettek 78—80 százaléka tanul tovább középiskolában. Ennek az eredménynek több ösz- szetevője van. “I Növekszik munkásosztá-L* lyunk öntudata. A szülők egyre jobban látják, hogy gyermekeik -jövője szempontjából szükséges a magasabb műveltség megszerzése. Egyetértenek pártunk és kormányzatunk politikájával, amely szorgalmazza. a munkás- és parasztfiatalok tömeges képzését. Megértik, hogy az élet nap mint nap új, magasabb igényeket támaszt már az üzemi munkások elé, arról nem is beézélve, hogy a középiskola sikeres elvégzése egy lépcsőfok az egyetem felé. Hozzá kel tenni mindehhez, hogy ma már a munkások nem küzdenek kenyérgonddal és nem szükséges, hogy a gyerek az általános iskola padjaiból kenyér után szaladjon. A magasabb képzettség később úgyis kamatosán meghozza ezt a „kiesést.’’ O Az iskolai oktató-nevelőmunka is hozzájárult a középiskolai beiskolázás sikeréhez. Nevelőink már az általános iskolában olyan szellemet honosítanak meg, hogy magától értetődő dolog legyen a diák továbbtanulása. A tanulás megszerettetése is nagyban hozzájárul, hogy a tanulók nem fordítanak hátat az iskolának. Q Nagyon jelentős áz a műn- ka, amelyet a Miskolc városi tanács művelődésügyi osztályának oktatási csoportja végzett. Elsősorban az osztály vezetője és az oktatási csoport volt azon, hogy következetesen érvényesüljenek az osztályszempontok a proletárdiktatúra vezető ereje, a munkásosztály javára. A felvételi bizottságokban éjt nappallá téve dolgoztak, hogy ezt a célkitűzést el tudják érni. Nem egyszer kemény viták folytak arról, hogy kit vegyenek fel. Határozottan érvényesítették azt az elvet, hogy csak a legjobbakat vegyék fel a jelentkezettek közül. Az, hogy munkás-, vagy parasztszármazású egy Növekszik a szakemberek száma az albán iparban Jelenleg az albán iparban minden 19 munkásra 1 mérnök vagy technikus jut. Nagy eredmény ez, ha arra gondolunk, hogy a felszabadulás előtt az egész országban nem volt annyi mérnök, mint jelenleg a tiranai »Sztálin« textilkombinátban. Az ipari szakkádereket ma már nemcsak a Szovjetunió és a többi baráti ország főiskoláin képezik ki, hanem a tiranai egyetem mérnöki karán is, amely évente 40 új mérnököt biztosít az albán iparnak. Jelentős sikereket értek el a szakmunkás képzésben is. Az ipari munkások több mint 70 százaléka megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező szakmunkás. A különböző gyárakban és üzemekben rendezett szakmai továbbképző tanfolyamok évente mintegy 220 új szakmunkást képeznek ki. A harmadik ötéves tervben(1961— 1965) a mérnökök száma háromszorosára, a technikusoké pedig kétszeresére emelkedik és 1965-ben 12 munkásra jut egy mérnök vagy technikus. Ugyanakkor a szakmunkások arányát a gyors ütemben fejlődő albán ipar növekvő követelményeinek megfelelően a jelenlegi 70 százalékról 80 százalék fölé emelik. diák, még nem elegendő a felvételhez, ahhoz bizonyítvány, még pedig jő bizonyítvány is szükséges. Mindenfajta rosszindulatú vádaskodással szemben mondhatjuk, hogy ezzel is rendelkeztek a felvételre kerülők. Mégis az osztály vezet és és oktatási csoport munkájában az a léglé- nyegesebb, hogy önállóan, felsőbb utasításokra nem várva, értekezleteket mellőzve — operatívan látott hozzá a határozat gyakorlati megvalósításához. Sokan példát vehetnek tőlük. Segítette ezt a városi pártbizottság is. Ezek a leglényegesebb összetevői az elért eredményeknek. Mindazoknak, akik az első szakaszban, a beiskolázás során hozzájárultak e siker eléréséhez, további feladatokat is vállaljanak magukra. Ne hagyjuk megismétlődni azt a régi hibát, hogy gondot fordítottunk a beiskolázásra, de utána nem törődtünk a gyerekekkel. Legyen gondunk rá, hogy a felvett munkás- és parasztszármazású tanulók sikeresen vizsgázzanak is. Az iskolák jól fogadják új tanulóikat. Számolnak azzal nem egy helyen máris, hogy esetleges külön segítséget nyújtanak a nehezebben tanulóknak. Tanulószobákat rendeznek be azoknak a diákoknak, akik otthon nem tudnak eredményesen tanulni, a tanulószobákban tanári segítséget biztosítanak. Ez egyébként nemcsak a mostani elsősökre vonatkozik, hanem azokra is, akik már felsőbb osztályokba léptek. A középiskolákban nagyon lényeges feladat, hogy az egyetemi továbbjutásra készítsék fel a diákokat. Ez természetesen nemcsak a tanárok, hanem a szülők feladata is. Igaz, a technikum már alkalmassá tesz arra, hogy valaki komoly munkakört töltsön be, de ne elégedjenek meg ezzel a szülők és ne elégedjenek meg a gimnáziumi érettségivel sem. A jól tanuló munkás- és parasztfiatalok előtt mindig nyitva állnak egyetemeink kapui. Segítsék át ezen a kapun diákjainkat a középiskola ideje alatt végzett állandó nevelőmunkával. A tanács oktatási csoportja kísérje figyelemmel a felvételt nyert diákok sorsát és ugyanolyan következetességgel és kezdeményezően intézkedjen^ jó előrehaladásuk érdekében, ahogyan most a beiskolázásnál tevékenykedett. Mindenkit örömmel töltenek el az első sikerek a párthatározatok végrehajtásában, de ezek még csak kezdeti eredmények. Ezeket tartósítani kell. Ennek próbája az lesz, hogy a felvettek érettségizzenek is le, legyenek magas műveltségű emberek. Ennek a feltételei adva vannak. DÉRI ERNŐ SZERZŐK - MŰVEIKRŐL Födrajz, természetrajz és mese Dékány András: Afrikából jöttek. Ezúttal hűtlen lettem a tengerhez, pedig tudom, hogy ifjú olvasóim a «-Matrózok, hajók, kapitányok« folytatását várják tőlem. Erre is sor kerekedik majd. remélem mielőbb, de addig kellett ez a kiruccanás. Két nagy kutatási s utazási emlék nyűgöz le visszavonhatatlanul: élményeim tengereken s kalandozásaim a nádasokban. a nádság madarainak nyomában. A kettő között nagy ám a találkozás: a vitorlások a hullámok felett szállnak, valóban a szeleik szárnyán, a madarak a felhők között — madárnak szárnyán. A földi tenger és a légi tenger maga a csoda. Egyiken is. másikon is mesék születnek. Hát én egv ilyen mesét mondok el az «Afrikából jöttek« lapjain. Igaz mesét. Tudom, ez egy kicsit különösen hangzik: mese és igaz? Márpedig így van, tessék elolvasni a könyvet és akkor kiderül a mese — igazsága! A feladat legalább ez volt: megírni egy vándormadárcsoport sorsát az afrikai téli szállástól (Fahér- Nilus Mimóza—erdejétől) egészen az ősi fészkelő helyig, a gyönyörű Velencei-tóig, a magyar hazáig. Hőseimmel együtt, a kanalasgémekkel megismerjük Szudán állatait és embereit, közöttük a bűbájos kis araib kisányt. Leilát, látjuk Egyiptomot és leszállunk a piramisoknál, a Földközi-tengeren egy amerikai csatahajóval akadunk össze és sok-sok kaland után jutunk el a kanalasainkkal a Velence-tóhoz. ahol — bevallom — újabb kalandok várják madarainkat. Földrajz, természetrajz és mese. hangsúlyozom: igaz mese. mindebből minél többet nyújtani — ez volt a célom és ezt akartam elérni új könyvemmel. Nem rajtam áll eldönteni, mint sikerült ez a világjárás. ezúttal nem a tengeren, hanem a vándormadarak nagy-nagy légi útján! Tanácskoztak a Lenin Kohászati Művek kiváló dolgozói ELŐSZÖR KERÜLT SOR a gyárban a kiváló dolgozók tanácskozására. A közcphengerde kultúrtermében rendezett gnkétra meghívták az élenjárók mindegyikét, ahol az volt a cél, hogy mindenki mondja el: hogyan lehetne még hathatósabban segíteni a tervteljesítést, a kongresszusi vállalások megvalósítását. Ott volt Policsányi Jenő, a Vaskohászati Igazgatóság, Kabelics András, a kohászati szakszervezet képviseletében. A megbeszélésen résztvett a kitüntetett műszaki és fizikai dolgozókon kívül a vállalat igazgatója, Valkó Márton elvtárs is. Igen tanulságos, előremutató előadást tartott Simon Béla termelési főnök. A példákat a gyár életéből sorolta, s az üzem termelését összehasonlította a fejlett ipari államok termeléséhez. Előadása közben többször állt meg egy pillanatra, hogy szemléltető grafikonokkal mutassa, érzékeltesse a kohászat előtt álló fejlődési lehetőségeket. Előadásából megtudtuk? hogy a kohászat önköltségének legnagyobb hányadát, mintegy 70—80 százalékát, az anyagköltségek teszik ki. Különösen az anyaggal való takarékosságnak tulajdonított nagy jelentőséget. Kevesebb acélt kell felhasználni — hívta fel a figyelmet — egy tonna lemezáru, vagy hengereltáru előállításához. Jelentősek a kokszmegtakarítás területén jelentkező lehetőségek. Tudvalévő, a koksz nagy mennyiségét külföldről importáljuk. Az előadás, hivatkozva Friss István A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy a miskolci Kossuth Lajos leánygimnázium és óvónőképző végzős osztályában kísérletképpen bevezették az etikai oktatást. Az alábbiakban arról a nevelőről szeretnénk vázlatos tőllrajzot adni, aki ezt az oktatást, az ifjúság erkölcsi nevelését olyan nagy lelkesedéssel végezte és végzi. Dr. Baló Józsefnek hívják. Filozófia-pedagógia szakos tanítóképzőintézeti tanár; bölcsészdoktor. Doktori értekezését Bartók Béláról írta. Tíz éve áll a magyar pedagógusképzés szolgálatában és ezidő alatt mintegy 1000 borsodi óvónőnek, tanítónak és tanárnak alapozta meg a pedagógiai műveltségét. Tagja az Országos Tanácsadó Bizottságnak, egyike annak a tíz pedagógusnak, aki az országban — kísérleti tárgyként — etikát tanít Tanítványa nyert már első díjat országos versenyen is, sőt volt olyan tanítványa, akiből később világhírű művész lett. Ennek ellenére állandóan elégedetlen munkája eredményével. Minden elkövetett hibájáén bünteti a lelkiismerete. Édesapja aki szintén pedagógus volt, nevelte ilyenné. Utolsó levelének egyik mon datát — „Kötelességemet a lelkiismeretem diktálja” — úgy tekinti mint a pedagógus apa végrendeletéi pedagógus fiához. Életéről, munkájáról beszélgetünk. — Életemet, munkámat három pedagógiai elv irányítja — mondja. — Mindenekelőtt mindent elkövetek annak érdekében, hogy tanítványaim a munkát olyan vonzónak érezzék, mint a szórakozást. Az utóbbi években sok és sokirányú elfoglaltságom miatt alig maradt időm szórakozásra. Bevallom, nem is nagyon hiányzott. A szórakozás nem szerez számomra nagyobb örömet, mint a nevelői munkám és ahol szórakozás címén megfordulok, oda tanítványaimat is elviszem. A munka hihetetlenül óriási örömforrás. Ha ez az állítás nem lenne igaz, akkor még mindig a csiszolt kőkorszakban élnénk. Mások is elsősorban munkával tud„^Nagyra szeretnék nőni tanítványaim szemeken . . .“ nak nekem örömet szerezni. Egy példával szeretném ezt illusztrálni. Amikor tanítványaim névnapomon ajándéktárggyal lepnek meg, kifejtem azt a nézetemet, hogy az ajándéktárgyat édesapjuk fizetéséből vették, tehát nem tudom az ő szerete- tük jeléül elfogadni. Jobban örülnék annak, ha a névnapomra eső óra elején az osztálytitkár jelentené, hogy arra az órára az osztály minden tagja jelesre tudja a leckét, s e teljesítményt fogadjam el névnapi ajándékul. Szerencsére ennek az elvnek a megvalósulása nem óhaj csupán. Az idén óvónőjelölt tanítványaim képesítői dolgozatai közül minden második jelesre sikerült. Alig tudtam elaludni az örömtől azon az estén, amikor a dolgozatokat javítottam. Megjutalmazva éreztem magam a háromévi munkámért. — És mi a második pedagógiai elv? — Mindent elkövetek annak érdekében, hogy serdülő tanítványaim munkája elsősorban saját maguk formálására irányuljon. Ez a második\ elv: az önnevelésre nevelés prob- lépiája. Módszerem lényege: igyek- tgem maximális segítséget adni tanítványaimnak a fejlődésükhöz, de ágy, hogy az évek során egyre inkább háttérbe vonuljon a vezető szerepem, sőt mire elérkezik a képesítő, már feleslegessé is váljak a számukra. Nem véletlen, hogy növendékeim a ballagási meghívójukra Kodály tanítását nyomtatták: „Aki önmagát nem képes nevelni, azon a legklasszikusabb nevelés sem segít.” S mindjárt elérkeztünk a harmadik pedagógiai elvhez, a személyes példamutatáshoz. Arról szó sincs, hogy munkámban olykor nem akad selejt. A munka akaratomtól független — mennyiségi halmozódása nálam is minőségi romlással szokott együtt járni. De úgy vélem, e téren feltétlenül követhető a példám: az önnevelés terén igen kényes vagyok önmagommal szemben. Minden diák két véleményt alkot nevelőjéről: egyet képesítő előtt, egyet képesítő után. Képesítő előtt az számít „jó” tanárnak, aki keveset követel és elnézően osztályoz. Képesítő után már csak azt a pedagógust becsülik, aki előkészítette az életre egykori tanítványait azáltal, hogy a szaktárgyi ismeretekre és azok alkalmazására megtanította. Nos, én elsősorban képesítő után szeretnék nagyranőni tanítványaim szemében. A továbbiakban az önnevelésről — mint egyik legfontosabb nevelői követelményről —•, valamint a szeptembertől megvalósuló nevelöképzési reformról beszélgettünk. — Bizonyos vagyok abban — mondotta, rx-t hogy az új pedagógus-nemzedék felsőfokon szerzett tudása je-( lentősen növelni fogja az oktatóij munka eredményességét és a nevelőiJ példa erejét. És ezen a téren én sem* szeretnék lemaradni. De a nevelőnekj nem csupán a tudás, hanem az er-* köles frontján is példaadónak kellJ lennie. E követelmény megvalósító-] sában jelent segítséget az a tény, hogy az erkölcsi ismeretek tanítása' már középiskolai fokon — ha még; csak kísérleti formában is — megkezdődött. Az bizonyos, ha valaki) tudja, mi a jó, nem bizonyos, hogy] cselekszi is azt, de az is igaz, hogy! sokan azért nem cselekszik a jót,, mert nem tudják, hogy mi fán terem.. Erősödik bennem is a remény, hogy) a középiskolákból a felsőfokú neve-i lőintézetekbe tudásban és erkölcsbeni megalapozott nevelőjelöltek kerülnek, akik a jót nemcsak feltételezik ai növendékeikben, hanem azt ki isf alakítják bennük. Sokkal inkább,, mint nekünk sikerült. Végezetül azt kérdeztük, mit tar ti a nevelőképzés feladatának? — A nevelőképzés szép feladata, hogy a tudásvágy és tanítókedv párosításával (most már felsőfokon)) olyan pedagógusnemzedéket nevel-] jen, amelyik neveltjei számára vonzóvá tudja tenni a munkát, amelyik ( az iskola elvégzése után „beíratja ta-l nítványait az önnevelés iskolájába”, I amelyik a tudás és erkölcs magasla-l tán népnevelővé tud magasodni. i Sok szépet és értékeset mondott el] beszélgetés közben dr. Baló József Beszélgetésünk talán meg is haladta] azokat a kereteket, amelyeket egy-j egy dolgozót bemutató tollrajznál] megszoktunk. De dr. Baló József, a] hivatásáért rajongó nevelő e beszélgetés közben sem tagadhatta meg) önmagát, hogy pedagógiai elveinek, kifejtésétől eltekintsen és azokat ne) propagálja. Mi pedig — a szűkszavúj személyi ismertetés mellett — kész-i séggel adunk helyet dr. Báló Józseft minden pedagógus és nevelőjelöltt számára megszívlelendő gondolatai-4 nak. BENEDEK MIKLÖS't elvtárs legutóbb megjelent cikkére, feladatként jelölte meg a technológia, a technika fejlesztését. Csak ezen az úton járva gondolhatunk arra, hogy eredményesen csökkentsük a termékek előállítási költségét. A VITÁBAN SZÁMOSÁN FELSZÓLALTAK. Elsőnek Hornyák Imre kohóüzemvezető hívta fel a figyelmet arra, hogy csatlakozzanak a szocialista brigád cím elnyerésének versenyéhez. Az acélöntő műhely vezetője, Tóth elvtárs arról szólt, hogy jelentős eredményt értek el a selejt leszorításában. Jelenleg a selejt 2 százalék alatt mozog. A továbbiakban bírálólag említette meg a jelenlegi árrendszert. Elmondta, hogy míg a gépek által gyártott csillekerekek öntvényeinek kilójáért 20—24 forintot fizetnek, addig komplikált acélöntvények ennél jóval olcsóbbak, vagyis ennél jóval kevesebbet, mindössze 7 forintot fizetnek kilójáért; Kérte, hogy értékcsökkenés nélkül módosítsanak az árrendszeren és az igazságnak megfelelően szabják meg az árakat. Igen tanulságos dologról beszélt Gácsi Miklós, a tűzállótéglagyár üzemvezetője. Elmondta, hogy hosz- szabb ideig a nagykohónál dolgozott, s ott módjában volt meggyőződni arról, mit jelent az, ha a gépeket ellátják műszerekkel, vagyis műszerek mutatják a termelési folyamat fázisait. Annak ellenére, hogy gyárrészlege igen kiváló munkát végez, megfelel a követelményeknek, további fejlődésre úgy van lehetőség, ha a modern technika követelményeinek megfelelően itt is gondolnak a műszerezettségre, pontosan arra, hogy a gépeket ellássák mérőeszközökkel. Nagy helyet kapott a felszólalók bírálatában a munkafegyelem javításának kérdése. Többen elmondták, hogy egy-egy éjszakai szemle alkalmával — amit többnyire a munkaügyi osztály dolgozói végeznek számtalan esetben akadnak köteles- ségmulasztókra, olyanokra, akik egyszerűen alszanak, s mit sem törődnek munkájukkal. Ilyen példa azonban nemcsak a dolgozók körében fordul elő, hanem vezetőknél is. Hogyan lehet erkölcsi alapja egy olyan vezetőnek — kérdezték többen —, aki maga is alszik, hogyan buzdíthat az ilyen vezető rendes, fegyelmezett munkára? VALKÓ ELVTÁRS. A GYÁR IGAZGATÓJA hosszan beszélt a modern technika alkalmazásának jelentőségéről. Elmondta, hogy a termelés emelése csakis ezen az úton érhető el. Bejelentette, hgy teljesen gépesítik a legnehezebb fizikai munkát igénylő kőbányászati műveleteket. Megjegyezte azonban: csak úgy lehet a fokozottabb gépesítésre gondolni, ha a kohászok, mint a gépipar bázisa, megfelelő, jó minőségű anyagot ad a gépiparnak. A kiváló dolgozók ankétjén — igen helyesen — bírálat is hangzott el a tanácskozás megszervezését illetően. Sajnos, a meghívottak egyrésze távolmaradt. A szerdai kiváló dolgozói an- kétot egy hétfői technikai konferencia előzte meg, ahol szintén azok vettek részt, akik jelenleg is megjelentek. .Mint az értekezlet több felszólalója is kinyilvánította, helyes lesz a jövőben is megrendezni a kiváló dolgozók ankétjét, mert, ha nem játszanak közre szervezési hibák. igen értékes segítséget nyújt az üzemi munka megjavításához. A TANÁCSKOZÁS MUNKÁJÁHOZ csupán még azt az egy megr jegyzést lehetne fűzni, hogy keveset beszéltek a fizikai dolgozók, s így inkább az üzem vezetői tették aktívvá a tanácskozást. A jövőben mindez elkerülhető, ha a jobb szervezéssel gondoskodnak arról, hogy a meghívottak mindegyike ott legyen a tanácskozáson.
