Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-19 / 115. szám

r

Világ proletárjai9 egyesüljetek l

htammasik

A MAGVAR SZOCIALISTA ML'NKASPART oooenn MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

r

XV. évfolyam 115. szám

Ara 50 fillér

1959 május 19, kedd

Hazaérkezeti a magyar párt- és korín ínykiildöttség az ázsiai népi demokratikus országokból

Kádár János és dr. Ifíinnieh Ferenc beszélt az ünnepi fogadtatáson

A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Kínai Népköz- társaság államtanácsa, a ^ Koreai Munkapárt Központi Bizottsága és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol Népköztársaság kormánya, valamint a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsági és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya meghívására magyar pártós kormányküldöttség tett baráti látogatást az ázsiai népi demokratikus országokban. A küldöttséget dr. Mün- nich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke vezette. A küldöttség tagjai Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Sík Endre külügyminiszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese voltak.

A párt- és kormányküldöttség, amely április llrén utazott el Budapestről, vasárnap délelőtt érkezett vissza a fővárosba. A tesvéri szocialista országok zászlóival ünnepien feldíszített Ferihegyi-repülőtéren csaknem 10 ezer főnyi tömeg gyűlt össze a delegáció üdvözlésére. Fogadtatásukra megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, ,az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja, Kristóf István, az Elnöki Tanács tit- _ kára. Jelen volt az MSZMP Központi Bizottságának, a Minisztertanácsnak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet számos vezető személyisége.

Részt vett az ünnenélyes fogadtatáson a budapesti diplomáciai képviselete^ számos vezetője és tagja.

11 óra előtt érkezett meg a küldöttség különrepülőgépe, s a repülőtéren

összegyűlt tömeg lelkes tapssal, éljenzéssel fogadta a gépből kiszálló párt- és kormányvezetőket. A küldöttséget elsőnek Kádár János, Fock Jenő, Kállai Gyula, valamint Péter János, a külügyminiszter első helyettese üdvözölte.

A szívélyes fogadtatás után Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára mondott üdvözlő beszédet. Kádár elvtárs beszédében többek között hangsúlyozta:

Nagy örömmel és megelégedéssel állapítottuk meg, hogy a párt- és kormányküldöttség, valamint távolkeleti barátaink valamennyi tárgyalásán teljes elvi és politikai egység volt az összes megtárgyalt kérdésekben. Jó volt hallani arról, hogy küldöttségünk és a négy meglátogatott ország dolgozói között létrejött nagyszámú közvetlen találkozás rendkívül bensőséges és lelkes hangulatú volt.

Hazánk szempontjából különösen kiemelkedő jelentőségű a hatalmas Kínai Népköztársasággal létrejött, most Pekingben aláírt magyar—kínai barátsági és együttműködési szerződés.

Joggal elmondható, hogy párt- és kormányküldöttségünk útja és munkája eredményeként a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi helyzete és tekintélye tovább szilárdult.

Küldöttségünk jó munkát végzett. Elismerés és gratuláció illeti az e munkában résztvett minden egyes elvtársunkat az eredményekért, amelyeket útjukon népünk és ügyünk javára elértek.

Kádár elvtárs ezután hazánk belső helyzetével, gazdasági életünk kedvező alakulásával foglalkozott, majd szólott az imperialista hidegháborús politika kudarcáról és a Szovjetunió és a szocialista tábor békepolitikájá- nak hatalmas eredményeiről. A genfi külügyminiszteri értekezletről szólva hangsúlyozta:

— A hidegháborús politika veresége és a béke erőinek erőfeszítése nyomán jött létre a külügyminiszterek genfi értekezlete. Mi sikert kíváElutazott kazán kUl

a kínai népi felszabadító hadsereg küldöttségé

Mára virradó éjjel, pontosan éjfél- I köztársaság államtanácsának elnökkor, 5 napi itt-tartózkodás után eluta- J helyettese, a Kínai Kommunista Párt zott hazánkból a kínai népi felsza- ’

badító hadsereg — Peng Tö-huaj marsall, a Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztere, a Kínai NépPolitikai Bizottságának tagja által vezetett küldöttsége. A katonai küldöttséget ünnepélyesen búcsúztatták

Bizakodó hangulat Genfben

Genf (MTI)

Genfben a külügyminiszterek tárgyalásainak mfegkezdése óta még sohasem volt annyira derűlátó, bizakodó a hangulat, mint hétfőn, az értekezlet második hetének első napján. A küldöttségek köréből kiszivárgott hírek azt mutatják, hogy NyugatrBerlin tarthatatlan státusának megváltoztatásával és az atomfegyverkísérletek megszüntetésével kapcsolatban lassan kibontakoznak az ideiglenes rendezés lehetőségének körvonalai.

E kérdések végleges megoldása a néhány héttel később összeülő csúcs- értekezlet feladata volna.

Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn délelőtt felkereste Selwyn Lloyd angol külügyminisztert és a

genfi értekezlet munkájának további megszervezéséről tanácskozott vele. Selwyn Lloyd ezután Herter amerikai- külügyminiszterrel találkozott, majd a nyugati hatalmak és a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterei bizalmas tárgyalásokat folytattak az amerikai küldöttség főhadiszállásán.

A nyugatiak azt javasolják, hogy a külügyminiszterek szerdától kezdve tartsanak teljesen zártkörű „titkos” üléseket. Gromiko ezt nem ellenzi. Az erre vonatkozó határozat egyelőre azért késik, mert a nyugati külügyminiszterek ki akarják zárni a titkos ülésről a német küldötteket, a szovjet külügyminiszter azonban ragaszkodik a két német állam képviselői nek jelenlétéhez. (MTI)

Walter Ulbricht meghívta Hertert az NDK-ba

Rostock (ADN)

Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára Rostockban beszédet mondott a Szabad Német Ifjúság 6. parlamentje alkalmából rendezett nagygyűlésen. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nevében meghívást intézett Herter amerikai külügyminiszterhez, hogy a helyszínen saját szemével győződjék meg, miképp hajtották végre a potsdami egyezmény határozatait a Német Demokratikus Köztársaság területén. Hangsúlyozta: ha az Egyesült

Államok valóban a nemzetközi enyhülés mellett száll síkra, akkor ne csak az Adenauer-kormány révén és más nyugatnémet forrásokból tájékozódjék a Német Demokratikus Köztársaságban fennálló viszonyokról.

Ulbricht ezután felvetette a nyugatiak „csomag-tervét”, amely nem tartalmaz mást, mint Adenauer atombombáját. Ilyen robbanóanyagnak nincs helye azon az asztalon, amelynél a külügyminiszterek azon fáradoznak, hogy békésen oldják meg a nemzetközi problémákat. (MTI)

nunk a külügyminiszteri értekezletnek. Ugyanakkor

kifejezzük meggyőződésünket, hogy a külügyminiszterek értekezlete nem zárófejezete a tárgyalásoknak. hanem kezdete. Ezt követnie kell a kormányfők találkozójának és az olyan értekezletek sorozatának. amelyeken minden erőfeszítés megtörténik a vitás nemzetközi kérdések békés tárgyalások útján való megoldására.

Meggyőződésünk, hogy a? emberiség nagy többségének békeakarata végül győzedelmeskedni fog, a hidegháborúban érdekelt és háborúra spekuláló nagytőkés imperialisták viszonylag kis csoportjának sötét szándékai felett.

Kádár János lelkes, tapssal fogadott beszéde után dr. Münnich Ferenc, a párt- és kormányküldöttség vezetője szólalt fel. Beszédében többek között elmondotta:

Hosszú útról tértünk haza: párt- és kormányküldöttségünk meglátogatta valamennyi testvéri, ázsiai szocialista országot. Tíz- és . tízezer kilométert utaztunk. Jártunk a Délkínai ten ger és a Japán tenger partjain és utunk mindvégig testvéri, szocialista országok földjén vezetett. Elmondhatjuk, hogy mindnyájunk legsajá ta.bb élményévé, lett . a mi szocialista táborunk, a szocialista világrendszer mérhetetlen nagysága.

Valamennyi testvéri országban s legmelegebb1 fogadtatásban, a legszí vélyesébb vendégszeretetben, a Jég körültekintőhb gondoskodásban volt részünk. . . ;

Mindvégig éreztük, hogy a felénk áradó szeretet, a testvéri népek őszinte lelkesedése . mindenekelőtt munkásosztályunknak,, dolgozó . pa rasztságunknak, ~ a magyar dolgozó népnek szól.

Mindenütt tárgyalásokat folytat tunk a vendéglátó nép pártjának é: kormányának vezetőivel. Tájékoztat tűk egymást munkánkról, tapasztala iáinkról, gondjainkról és örömeinkről. Megbeszéltük pártjaink kapcsolatait, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom és a világpolitika legfontosabb kérdéseit. Egyes meglátogatott országokban gazdasági megállapodásokat is kötöttünk. A személyes találkozások és eszmecserék azt is nyilvánvalóvá tették, hogy további lehetőségek vannak hazánk és a távolkeleti szocialista országok gazdasági kapcsolatainak kibővítésére.

Utunkon mindvégig éreztük a proletárinternacionalizmus eszméjének nagyszerű, éltető erejét. Joggal lehetünk büszkék a mi hatalmas szocialista táborunk egységére, összefogásunkra és arra az önzetlen támogatásra, amelyben táborunk népei egymást részesítik.

Ez a kölcsönös támogatás szocialista fejlődésünk legfontosabb biztosítéka. A mi egészségesen fejlődő, Szovjet- unió-vezette hatalmas szocialista táborunk méltán legfőbb reménysége a békére vágyó emberiségnek. (MTI)

A genfi atomértekezlet kilátásairól

Genf (MTI) A Reuter hírügynökség diplomáciai megfigyelők véleményére hivatkozva azt írja, hogy a Nyugat jelenlegi merev, álláspontja ellenére jó kilátások vannak rá, hogy az atomfegyverkísérletek betiltásáról a csúcsértekezlet elé már megállapodástervezetet terjeszthessenek.

A DP A genfi tudósítója megállapítja, hogy az amerikai, az angol és a szovjet külügyminisztereknek a külügyminiszteri értekezlet munkájával párhuzamosan folytatott megbeszélésein kirajzolódtak az atom- fegyverkisérletek megszüntetésére vonatkozó kompromisszum körvonalad A jelek azt mutatják, hogy esetleg megtalálják a megoldás alap- jáit a tervezett csúcsértekezlet ösz- szehívásáig. ■>

A „legolcsóbb atombomba sorsa1

Emberek a havon

Riport a Budapesti Ipari Vásárról

A vasárnapi sporteredmények

Az első két Genfk

en

r'Természetesen nem lehet egy hét után alaposan megítélni a genfi

± külügyminiszteri értekezlet kilátásait, hiszen az eddigi öt ülésen tulajdonképpen csak az elkövetkező viták és eszmecserék téma-alapja vált ismeretessé. Mindkét fél előterjesztette a maga kívánságát és javaslatait, amelyek bizony meglehetősen távol állnak egymástól, sőt: több pontban is keresztezik egymást. Az álláspontok összehangolása, a távolságok csökkentése még csak ezután következhet. A közelítés és csökkentés alapfeltétele az, hogy kölcsönös jóindulat és a megegyezésre irányuló őszinte törekvés hassa át az értekezlet további munkáját. Az első hét mérlegelése kapcsán, lényegében ennek az alapfeltételnek az eddigi adottságait és perspektíváit kell szemügyre vennünk.

Ebből a szempontból viszont nem közömbös az sem, hogy milyen nemzetközi helyzetben, milyen világpolitikai légkörben ült össze a külügyminiszteri értekezlet. Ez a tényező is hatékonyan befolyásolja a munka eredményességét, a tárgyalások kilátásait. Ha az ember körülnéz a világban, megállapíthat ja, hogy ma nincs „komolyabb” konfliktus, sehol sem fenyeget pillanatnyilag egy nemzetközi összetűzés veszélye. A „légkör tehát kedvező” — mondhatnánk könnyed megelégedéssel.

A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Nemcsak egy tajvani, vagy egy közép-keleti válság mérgezheti a légkört, hanem kevésbé feltűnő jelenségek is. Az elmúlt hetekben például több NATO-tagország kormánya kötött megegyezést arról, hogy megkezdik területükön az amerikai rakétatámaszpontok, kilövőpályák gyorsított ütemű építését. Ezeket az egyezményeket közvetlenül a genfi tárgyalások megkezdése előtt kötötte az Egyesült Államok az illető országokkal (Olaszország, Törökország stb.). Miért? Talán a genfi tárgyalások sikere érdekében? Aligha!

Ami most már magukat a tárgyalásokat illeti, a legszembeötlőbb a nyugatnémet küldöttség, illetve Brentano külügyminiszter magatartása. Ismeretes, hogy az értekezlet első ülése a kitűzött időpontnál (hétfő délután fél négy) két és fél órával később kezdődött. Ennek oka a két német küldöttség részvételével kapcsolatos huza-vona volt, amelyben — mint utóbb nyilvánvalóvá vált — szintén Brentano, a nyugatnémet küldöttség vezetője a ludas, ö az, aki nem akarta, hogy a németek a nagyhatalmakkal egyenrangú félként vegyenek részt a tárgyalásokon, ő az, aki nem egyezett bele, hogy a német nyelv is a tárgyalások hivatalos nyelve legyen, ő az, aki sértődött „úrierhberként” távolmaradt az első heti találkozásokról, mert „nem hajlandó” egy teremben megjelenni az NDK külügyminiszterével, ö az, aki a nyugatnémet kormány képviselőjeként inkább strandol a genfi tavon, mintsem „képvisel” a genfi külügyminiszteri értekezleten.

17Z a tény egyébként méltán történelmi jelentőségű, hogy a két néx-' met állam egymással egyenrangú delegációval képviselteti magát az értekezleten. A Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége részvételével kapcsolatban a múlt héten nagyon sokan és sokfelé — nyugaton is — megírták, hogy ez a részvétel tulajdonképpen az NDK de facto elismerését jelenti, ami igen jelentős körülmény. Másrészt: a háború óta ezúttal először fordul elő, hogy a németek jelenlétében és véleményük meghallgatásával tárgyalnák a nagyhatalmak Németországról. Kétségtelen, hogy mindez a Szovjetunió békés törekvéseinek és erőfeszítéseinek köszönhető.

A csütörtöki ülésen ismertette Herter amerikai külügyminiszter a nyugati javaslatot, amely „csomag-terv” néven került a köztudatba már hetekkel ezelőtt. „Csomag-terv”-nek nevezik azért, mert különböző problémákat foglal egy csomagba. Gromiko külügyminiszter, a szovjet küldöttség vezetője, már a terv ismertetése előtt rámutatott arra, hogy a sok és különböző problémáknak ez a mesterségesen összekuszált, bonyolult szövevénye csak arra alkalmas, hogy nehezítse az értekezlet munkáját, vagy esetleg lehetetlenné tegye a munka sikerét. Teljesen világos, hogy az ilyen javaslat „csomag” már önmagában véve, „felbontatlanul” is, az értekezlet zsákutcába jutásával fenyeget.

A „csomag felbontása” — vagyis Herter által történt ismertetése —* utána pedig magával a német kérdéssel kapcsolatban is, olyan javaslatokkal állt elő a Nyugat, amelyek a Szovjetunió és az NDK számára nyilvánvalóan nem lesznek elfogadhatóak a mai formájukban. A német kérdés megoldását a nyugati terv négy ütemben javasolja. Az első ütemként — szerintükBerlint „egyesíteni” kell. Létesítsenek — mondják — Berlin egész területén „szabadvárost”, amelyben továbbra is maradjanak idegen csapatok. Mit jelent ez? Mindenekelőtt azt, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot megfosztanák jelenlegi fővárosától. Másodsorban az idegen csapatok* jelenléte, önmagában is a feszültség állandó veszélyét helyezi kilátásba. Ismerve a nyugati hatalmak eddigi berlini politikáját, ez a javaslat nyilvánvalóan a háborús tűzfészek egész Berlinre való kiterjesztését célozza, tehát elfogadhatatlan.

A második ütemben közös bizottságot kellene létrehozni a nyugati „csomagterv” szerint. Ebben a bizottságban 25 nyugatnémet és 10 NDK képviselő venne részt. A harmadik ütem — szerintük — az úgynevezett „szabad választások” megtartása lenne. Miért nem lehetséges ez? Európa és az egész világ népei azt kívánják, hogy demokratikus és békeszeretö Németország létezzen a jövőben. Olyan egységes Németország, amely két világháború tragédiája után békét és barátságot akar szomszédaival, amely nem lehet többé az újjászülető militarizmus gyakorlótere. Ezt követelik a német nép érdekei is.

T\? vajon ezt eredményezné-e a „szabad választások”? Nem való- színű. A mai Nyugat-Némnetországban új otthont talál a militarizmus, él és újra hat a hitleri „ideológia” minden szennye, mocska, uralkodik a „revans”, a háborús bosszúállás mesterségesen szított szelleme. Nyugat-Németország lakosságának a száma sokkal nagyobb, mint a Német Demokratikus Köztársaságé. Mindezt figyelembe véve, elfogadható-e a „szabad választások” demagóg és ez esetben háborús jelszava? Természetesen nem. A mai két német állam egyesítése csupán a két ország kormányainak a megegyezése révén lehetséges. A Hitler ellen harcoló hatalmak feladata csak a német békeszerződés mielőbbi megkötése lehet, s kell is, hogy legyen.

A nyugati „csomag-terv” pedig éppen ezt a feladatot jelöli meg legutolsóként. Mintegy két és fél év múlva kerülhetne erre sor a javaslat negyedik ütemeként. A szovjet álláspont viszont ezt a feladatot tekinti elsőrendűnek, amint ezt a szovjet kormány már ez év január 10-i jegyzéke is kifejtette. Ez a nyugati és más országok kormányaihoz intézett szovjet jegyzék tartalmazza a német békeszerződés tervezetét is, amelyet annakidején a világsajtó — a magyar sajtó is — részletesen ismertetett. A Szovjetunió és az NDK küldöttsége a mostani genfi külügyminiszteri értekezleten ezt a tervezetet javasolja a tárgyalások alapjának. Emellett természeteién, hajlandó meghallgatni más indítványokat, közöttük a nyugati hatalmak úgynevezett „csomag-tervét” is.

A viták azonban még csak ezután következnek. Ma csak annyi lát- ható, hogy a két álláspont sok mindenben különbözik egymástól. Közös nevező megtalálása éppen ezért még sok munkát, türelmet és nem utolsó sorban kölcsönös jóindulatot igényel a jelenlegi genfi és más, jövőbeni tárgyalások részvevőitől.

m » i