Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-15 / 112. szám

északmagyarorszAg Péntek, 1959 május 15. Termelőszövetkezeti jogszabályokkal kapcsolatos tudnivalókról . ..Tegnap délelőtt a megyei tanács tíágytermében a tanács, a Magyar Jógászszövetség megyei szervezete, a TIT'jog- és államtudományi szak­osztálya, a Közalkalmazottak Szak- szervezetének megyei területi bizott­sága; á: Miskolci Ügyvédi Kamara, valamint a Hazafias Népfront rende- ; (zésében értekezletet tartottak, ame- • -lyen elsőnek r Dr. Seres Imre, egye­temi adjunktus; a MJSZ főtitkár­helyettesé és Dr. Nagy László, a jog­tudományok kandidátusa tartott elő­adást a termelőszövetkezeti jogsza­bályokkal kapcsolatos tudnivalókról. <Az értekezleten Borsod; Heves és i NÓgrád megyék kiküldöttei: bírósági szákémberek, párt, állami és tömeg- szervezeti funkcionáriusok, termelő- jszpyet^O?eti vezetők vettek részt. ~,,$er£á Imre dr. előadásának napi- •rfúdjén,a »földbevitel,> á föld járadék, :a'fföldör,öklós és egyéb vagyonjogi - 4>^pblémák szerepeltek.; A tudnivalók '■J^u^rtetésében főleg olyan dolgokra ‘. tért .ki,, arpelyek . ujak a nemrégen megjelent törvényeréjű rendeletben ■ ésamélyek a gyakorlati életben eset- ’ leg — újszerűségüknél fogva — fél- •’reértésekre adhatnak okot. A föld- bevitellel kapcsolatosan elmondta pél^ulj bogy a törvény értelmében áká^' á férj, akár a feleség (tehát a közös háztartásból az egyik fél) lép hé a termelőszövetkezetbe, köteles valamennyi földjét bevinni, s csak annyit tarthat vissza, amennyit a termelőszövetkezet Vezetősége szá­mára háztáji gazdaságként megha­tároz. Ha viszont a családból csak a gyermek (vagy gyermekek) lépnek be,-" á termelőszövetkezet vezetősége nem kötelezheti' őket á föld bevite­lére, ■— ők pedig nem támaszthat­nak igényt háztáji gazdaságra. Elő­fordulhat olyan eset is, hogy valaki, aki korábban haszonélvezetként mű­velt valamely földterületet és ter­melőszövetkezetbe kíván belépni, — a földet csak abban az esetben vi­heti magával, ha arra a föld eredeti tulajdonosától előzetesen engedélyt kért és kapott. Ilyen esetben termék szetesen a föld járadék a haszonél­vezőt (tehát aki a földét bevitte) il­leti meg. Új módon szabályozták a földjá­radék kifizetésének, módját is és tör­vényes szankciókat szabtak meg ar­ra az esetre, ha valamely termelő- szövetkezet nem tenné ezt meg. Ki-, mondja a törvény, hogy a tsz-ek minden esetben kötelesek földjárá-' dékot fizetni (a meghatározott kerö-‘ tek között, tehát: 1 katasztrális hold után maximálisan 1—16 arany­korona értékben) s ez alól legfeljebb egy esztendőre a Földművelésügyi Minisztérium és a Termelőszövetke­zeti Tanács engedélyével menthetők fel. Új dolog szintén, hogy a terme­lőszövetkezeti gazdálkodásba bevitt termő szőlő, gyümölcsös és erdő után magasabb aranykorona értéket (te­hát 16-tól is többet) lehet fizetni,, mint a kisebb értékű puszta szántó­föld után. Ez a rendelkezés a dol­gozó parasztok igazságérzetével ta­lálkozik, hiszen kétségtelenül na­gyobb értékű földet vittek be ma­gukkal. Az értekezlet további részében Dr. Nagy László tartott előadást, majd felszólalások következtek, amelyek további ismertetésére következő lap­számainkban visszatérünk. Az értekezlet lapzártakor még tárt; O. M. Ősbemutatóra készül „ / a Kamaraszínház ... Lassan befejezéshez közelednek a miskolci Kamaraszínház évadzáró '.újdonságának, a Három Robinson­nak á próbái. A színpadon még csak a. jelzései, láthatók a kis, ismeretlen adriai, sziget kunyhójának, ahol a címben szereplő robinsonok élik ,, számkivetett” életüket. Próbaszü­net van, a szereplők — Kenessy Zol- 'tán, Fehér Tibor Jászai-díjas, Gyar- 'mgthy Anikó, Máthé Éva, Vass Ma­ri, ÜJémétJiy. Ferenc és Suté Géza — pihennék. - 4- ■ szünetet, kihasználva váltóik néhány szót Orosz György- gyelytatElőadás rendezőjével. • — Könnyű dolga van énnél a da­rabnál annak a színházlátogatónak — mondja —, aki szereti a címből előre kitalálni a darab témáját, tar­talmát. Valóban, á cím már előre árulkodik a darab lényegéről. Egy la­katlan szigetre vetődik a három Ro­binson és egy közülük — természete­seit—■ nő. Ezzel már adva van a bo­nyodalom magja, amelynek kibontá­sa, történetének gombolyítása sok új­szerű fordulatot, friss ötletet, hu­mort tartogat a néző számára'. A da­rab zenéje lendületes, melódiagazdag dalokból, sanzonokból és jó ritmusú táncszámokból tevődik össze. — Valamit szeretnénk hallani a darab eredetéről is... — A darabot Ferdinand Mayis­mert német vígjátékíró írta, zenéjét Hans Schindler szerzetté. Magyarra Hunyadi József fordította, a dalszö­vegek verseit Mátrai-Betegh Béla ír-r ta. A miskolci május 22-i bemutátó egyben a vígjáték magyarországi ős­bemutatója is lesz. Megszólalt az ügyelő csengője, bú­csúzunk a rendezőtől. A próba fo­lyik tovább, hogy néhány nap múlva százak és ezrek előtt váljék ismertté, nyújtson nemes szórakozást a Há­rom Robinson. (bm) Nagyjelentőségű kohósíiási kísérlet Ozdon Az Ózdi Kohászát! Üzemekben mintegy két éve kezdték meg a mil­liméternél is kisebb fínorn porérc hasznosítására, kohósítására az úgy­nevezett pelletezési kísérleteket. A kísérlet arra irányult, hogy megfe­lelő eljárás kidolgozásával és beren­dezéssel, a porércből 2—4 milliméter nagyságú gömböket, szemcsékét ál­lítsanak elő, vagyis a porércet így kohóáításra alkalpiää^ä - tegyék:' A porérc egy részét ugyan jelenleg i& felhasználják: az érctömörítő-, illet­ve' előkésZítőműVékberi űömörítvény- be dolgozzák és így kerül be a ko­hókba. De a jelenlegi módszerrel a felhasználási lehetőség korlátozott, mert a porérenek a tömöritőműbé történő túlzott adagolása a berende-’ zés teljesítményét rontja, «sőt azt be is fullaszthatja.' Ezért szükséges a nagyobb szemcsék ' előállítása. Az Ózdi Kohászati Üzemekben kidolgo­zott eljárással és házilag készített berendezéssel lefolytatott kísérletek sikerrel befejeződtek. Sőt — a fél­üzemi kísérlet során — mintegy 100 tonna szemcsésített porércet már to- mörítvénybe is dolgoztak. Az új ko- hósítási eljárás nagyjelentőségű. Ez­zel ugyanis a kohóknál keletkező nagymennyiségű szállópor, az ércbá­nyák, tárolóhelyek apró törmeléke és minden kohósításra alkalmas finom porérc teljesen hasznosítható. An­nak széleskörű alkalmazásával je­lentős mennyiségű külföldi vasérc és koksz behozatalát kerülhetjük el, ami többmillió forint megtakarítást jelent a népgazdaságnak. A porérc szemcsésítésére ózdon új üzem léte­sítését tervezik, ahol naponta mint­egy 300 tonna — mikropelletet — szemcsésített porércet állítanak majd elő. Ez a mennyiség a gyár érctö­mörítőművének körülbelül egyhár- mad szükségletét fogja fedezni. Ez az épület nem ékesíti városunkat... Nem szeretek mások dolgába avatkozni. Most is csak azért teszem, mert a mások dolga egyben közérdek ís. . Tapolcán az erdészet területére előzetes megkérdezés és az előírt Jelentkezési felhívás a mezőgazdasági és erdészeti technikumi levelező oktatásra A Földművelésügyi Minisztérium Szaköktátási FŐigazgatőságá közzé­tette a mezőgazdasági és .erdészeti technikumi levelező oktatásra Való jelentkezés feltételeit. ,1960. tanévre mezőgazdasági és erdőgazdasági technikumokba jelentkezhetnek a minisztériumok, a tanácsok, ;a me­gyei, járási és városi pártbizottsá­gok. az állami kísérleti és tangaz­daságok, erdőgazdaságok,• gépállo­mások, termelőszövetkezetek és me­zőgazdasági jellegű vállalatok azon dolgozói, és az olyan egyéni gazdál­kodók, akiknek, munkakörük ellátá­sához középfokú szakmai , képzett-' ségre van szükségük. A felvétel fel­tétele az általános iskola nyolc osz­tályának elvégzése és kétéves szak­mai gyakoriét. A jelentkezési kérel­meket az illetékes mezőgazdasági technikum igazgatójához kell bekül­deni. A jelentkezés határideje: ahg. 15. Az idén a mezőgazdasági techni­kum levelező oktatásának els.ő osz- tálya nyílik Budapesten (X- kér., Maglódi út 8.), Csornán. Debrecen- pallagon,, Gyöngyösön, ;• Hódmezővá­sárhelyen, Karcagon, Kaposvárott, —---------O-r--------»■. A béke és barátság jegyében f Hosszú hóiiapok szorgäinigs ' készü­lődése előzi mié ff 'azt'"a ~nagyszabású törnttünnépélyt, ' métyefrh,z ’idén’-a bér ke ' és barátság jégyében fölidéznék meg Ózdon. A tornaünnepély nemcsak külső­ségeiben, de méreteiben és tartal­mában is olyan látványosságai nyújt majd Ózd közönségének, amilyenre itt még nem volt példa-. A nagysza­bású tornaünnepség iránt máris igen nagy az érdeklődés.­Keszthelyen, Kiskunhalason, Máté­szalkán, • Mezőtúron, Nagykanizsán, Orosházán, Putnokon, Székesfehér­várott, Szentlőrincen, Szekszárdon, Szombathelyen, Tatán, Törökszent- miklóson ,és Vácott. A mezőgazdasági gépesítési tech­nikumba Mezőtúron és Szombathe­lyen, erdészeti technikumba Sopron­ban és. Szegeden, kertészeti techni­kumba Budapesten (XIV. kerület, Egressy út 13.) és Sátoraljaújhelyen lehet -jelehtkezni.-----------— ........... « hat közül törvényes út betartása nélkül anya­got hordtak — iskolaépítés céljából. Nem is erről akarok szólni, hanem az építkezés formájáról. •Több mint tíz éve áz akkori város­vezetőkkel és más illetékesekkel ar­ról tárgyaltunk, hogy két erdészla­kást és telket átadunk Tapolca par­kosítása céljára. Ennek cserébe más­hol kapunk telket és épületet. Ez a lehetőség elveszett. Iskolát építet­tek, megdőlt a parkosítási terv. de még ez is hagyjon, hanem az épület, amit emeltek, az borzasztó. Szabad a művésznek újat alkotni, keresni, de bűnt követ el a művészet ellen az, aki kubista-futurista terv szerint alkot. S pont ilyen épületet tesznek Tapolca kellős közepére. Sajnálom a szegény gyerekekét, akik emlék­albumába ilyen stílusú épület kerül. Különben az illetékesek nézzék meg —, nekem elég volt egyszer is. Ez az épület nem ékesíti városunkat. Mikevári Tivadar, erdőmérnök------- . —. Ü gy látszik, Borsod megyében sok kegyelt­je van Fortunának. A 18. játékhéten ugyan­csak kivették részüket a borsodiak a 4 talála­tom nyereményekből. Egyszerre 6 is akadt a megyében. Ezelk egyi- • kéhez vezetjük el az olvasót. A Bükk hegyed kö­zött. elbújva húzódik meg Zubogy. e né­hány száz lelket szám­láló község. Kás. sző- l ke fiúcska * vezetett /.'él . bennünket _ ^ , >rbp]dog •'.jny^es^ez! ’‘Tfótfr üász- ; ló bányászhoz. Otthon' , : találták1,* mert beteg- ' szabadságom volt. El­mondotta, hogy a sze­rencsejátékok fenné,L lása óta rendszeresen játszik, A 18. játékhé­ten jkissé megkésve ju­tott'eszébe a lottószel­vény vásárlása, így irhám nem ís kapott a megszokott helyen. De nem hagyta annyiban a dolgot, egyik nép- boltban még volt né­hány darab szelvény, vásárolt és csak úgy ablaküvegre fektetve , töltötte ki. majd pos­tára tette. El is feled­kezett az egész esetről, csak a következő hé­ten jutott eszébe, ami­kor egy újság akadt a kezébe. Nem akart hin­ni a szemének, amikor a kihúzott számokra .esett tekintete. . Megindult . a tervez- getós a kis családiban, ' amely — rajta kívül — feleségéből és egyéves kislányából áll. — Jó lenne egy motorkerék­pár, munkába járni, — ez volt a családfő ja­vaslata. De nem úgy az asszony! Űj szoba­bútor kellene, mert a meglévő már eléggé divatjamúlt. Jó lenne szép ruhákat is venni, ... jut a több. mint 45 000 forintból. Végül győzött a ko­molyabb megfontolás. E szerint új családi ház építéséhez fognak, mert a jelenlegi laká­suk, amely egyszobás, csak 1/7-ed részben az övéké és már öregecs- ke is. ötezer forintot ruházkodásra költenek, míg a neigyveneznet takarékba teszik, amíg ©gy kis OTP kölcsön­nel hozzáfognak az építkezéshez. Az új ház bebútorozása már egy másak 4-es találat feladata lesz. mert hi­szen továbbra is lottó, zik Tóth László. Az ő sikerén felbuz­dulva. a legkisebbek­től kezdve a legöre­gebbekig. mindenki lottózik Zubogyon. És mit kívánhatnánk mást, mint nekik is hasonló szerencsét. IV. Ágak 'recsegtek, lihegés hallatszott. Még elrejtőzni sem tudott és Weiss a bozóton keresztül már gurult is 'féfété a lejtőn. Weiss a nagy kiterje­désű, kopár, mocsaras területen akart átvágni, s ettől semmiképp sem akart tágítani, annyira tele volt á .nadrágja. Erre Hollerer géppisz­tollyal hajszolta maga előtt a gya­logösvényen a mocsár vége felé. Va­lahányszor Weiss zajt csapott, fegy­verének hideg csövét rögtön a hátá­ba nyomta. A mocsár túlsó oldalától •üvöltés hallatszott, nyers kiabálás ütötte meg a fülüket: — Halt, ger- manszki, hurrá! Arra húzódott az országút, melyet áthatolhatatlan ős­erdő választott el a mocsártól. Weiss összecsuklott, ott guggolt a földön és zavaros tekintettel meredt Hollerér- re. Fejűk fölött az őszi lombok kö­zött lövések fütyültek. Ágdarabkák hullottak és egy haránt becsapódó lövedék .Hollerér acélsisakjának tá- gódott. Hallatszott, hogy a lövedékek ott Repülnék .öt méterrel a fejük felett égy meredek emelkedő tete­jén. Láttak egy csoport katonát, amint eleven céltáblaként ott gá- zoltak a mocsár ‘ közepén. Egyik ■ a piásik után hullott el a tűzben, egy darabon tán még tovább vonszolta magát és az újabb találatoktól meg­rándult. Weiss Hollerer felé fordí­totta halálos rémülettől eltorzult ar­cát. A legszívesebben megint rázen­dített .volna. a Rajongásra:- „Ne lője­tek, megadom magam, ne . lőjetek!” Hollerer a, homlokához nyomta a géppisztolyt, ujja a ravaszon. És az őserdő.. védelme alatt. a., tizedes ott hajszolta altisztjét a mocsár egyik oldalán, ki az orosz lövegek tüzéből, mialatt a közvetlen közelben btt üvöltött a vörös gyalogság: — Halt, germánszki, hurrá! Es miért? Ugyan miért? Nem gyűlölte az oroszokat. A sa­ját órszágában lévő igazi ellenséget gyülölté. Es az ő századánál Weiss- úék hívták az ellenséget. Eppencsak, hpgy qzt akkor még nem tudta. Már KARL MUNDSTOCK: MIND EQY S Z ALI Q a Halász-szikláról és a Gránátfejnek nevezett magaslatról folytatott kö­zelharcban, aztán a Lizza-front. déli szakaszán, meg a Liinahamari mel­letti csatában, később a parkkinai hídfőnél Hollerer a maga részéről véget akart vetni a háborúnak. De‘ cserbenhagyhatja-e bajtársait, hogy a saját bőrét mentse? A csaták közti nyugalom idején Hollerer a tundra senki földjén nagyon egyszerű, de elégedett életet élt. Céllövő tudomá­nya jó beosztáshoz juttatta. Ezüstró­kára, jávorszarvasra, meg rénszar­vasra vadászott. A század konyháján az üstben hófajd. és nyúl főtt. Már- már Weiss-szel is megbékélt. De az­tán a tundrán ismét komollyá vált a helyzet. Hollerér nyílegyenesen taposta a nyomot be a hágóba. Nem szabad és nem is kell, hogy bajtársai ne talál­ják meg a nyomát. Előbb-utóbb úgy­is utolérik. Hát jó, akkor viszont ő határozza meg, hol és mikor öldössék le egymást. Lecsatolta a léceket és egy omladékos oldalon ugrálva in­dult felfelé. A hegyzöm lábánál ha­talmas sziklakövek mögé rejtőzött. Sziklafészkéből megfigyelte, hogyan nyomul be egyik bajtársa a másik után a hágó V-alakú torkán. Szoro­san egymásután jöttek, óvatosan ha­ladtak végig Hollerer csapásán és jobbra-balra tekintgettek. Felfedez­ték a síléceket, meghökkentek. Fel­fejlődtek csatárvonalba és felhúzott fegyverrel óvatosan megindultak, az omladékos sziklaoldalon felfelé. ' A síléceknél újra . összetalálkoztak, megálltak, halkan tanácskoztak, közr ben állandóan lestek fel a sziklák felé és hirtelen mindnyájan egy és ugyanarra a pontra meredtek. Egyi­kük kiugróit a csoportból és diadal­lal lengetett meg valamit. Hollerer nem látta, mi az. Megnézte a fegy­(Regényrészlet) vérét, meg volt töltve, kibiztosítva. A kény érzsákjáért nyúlt, mely hátul ott függött a derékszíján. Ahogy ott feküdt, végigtapogatta egyenruháját. Fegyverének csöve hirtelen elmoz­dult,. Hollerer sötét . areg pedig el­tűnt a törésből. Néhány pillanattal később újra megjelent, nyugodt volt és ünnepé­lyes. Elvesztette a tölténytáskáját. Á heveder szétnyútt bőre, mely egy helyen már behasadt, átszakadt tel­jesen. Már rég ki kellett volna cse­rélnie a táskát, de azt gondolta, már úgy sincs rá szükség sokáig, hama­rosan vége a háborúnak. Hollefer hat lövést adhat le, pedig, heten Van­nak, Weisset is beleértve, aki lesben fekszik egy szélvédett horpadásban a hágó bejáratánál. Hollerer ráirá­nyította a fegyvert arra, aki a legkö­zelebb áll. De még nem lő. Biztosan kell céloznia. Egy ember sem mene­külhet.-Szemnézőke — célgömb: cél­egyenes Vonal irányul Seppl Weg- leitnerra — és Hollerer közbén' azt figyeli, hogy bajtársái jó egynéhány lépést ismét fölfelé merészkednek, aztán határozatlanul ide-oda forgo­lódnak és vissza akarnak vonulni. De akkor Weiss, anélkül, hogy előbújna hóverméből, siránkozásba kezd, s er­re habozva jönnek előbbre. Kis idő múlva újból megállnak és erre nyom­ban felhangzik W.eiss siránkozó hangja. És közben a hóvihar egyre erősödik, d Nap pedig mindjobban kihuny. Ezekben a percekben izga* tott reménység él Hollererben: a baj­társak talán elnémítják- Weisset, visszafordítják a fegyverüket és az ő oldalára állnak. Ez volt az utolsó keserű önámítása. Tudják, hogy a zászlóalj lövészver­senyein p szerzett díjakat a század­nak, és most mégis ellene .jönnek, mert hátul, a hóverpmbeíi óit jajgat Weiss. Pedig az ő bajtársai, Hollerer bajtársai és szeretik, Weisset pedig gyűlölik és most mégis biztosan azt mondják magukban: „Nem tehetünk róla, Franz, sajnáljuk, de ne csinálj ostobaságokat, gyere elő.” Alkonyo- dik, vihar tombol. A szél féltépi a sűrű felhőket, melyek eddig ránehe­zedtek a kegyekre, és mindenbe, amit eltakartak, belefojtották a lélegzetet — most a szél feltépi és kirázza a felhőket. Hollerer hátulról kapja a hóesést, bajtársai szembe. Hollerer rejtekben, védett helyen fekszik, ők meg a kopár oldalon, a hófüggöny mögött jönnek felfelé, Hollerer látja alakjuk körvonalát, de ők nem lát­nak semmit. Hollerer meglepetéssze­rűen törhet rájuk, ők pedig az em­beri butaságban reménykednek. Elő­ször Hollerer lő. Lövéseinek eleven­be kell találniok, A tundrán va­gyunk, Ez a vadon törvénye. Szemet szemért. Akik életben maradnak, fedezéket keresnek, csak egy valaki akar me­nekülni. Ugrás közben előrebillepi, már el is vágódik és ott fekszik örökre csendesen. Hollerer ezt gon­dolja: Martin Mayrhofer, milyen kár, a legrendesebb volt mind között, tele jószándékkal, talán már nem is akart, talán... A golyók zümmög­nek, mint dühös lódarazsak, sziszeg­ve fúródnak a hóba, vagy a sziklán lapulnak szét. Tüzesen súrolják Hol- lerert, de csak egyszer, amikor elő­vigyázatlanul fordul, akkor éri hú- sát fájdiálmasan egy lövedék. Valaki mászva közeledik, észreveszi, lő. Az térdre rogy, sokáig küzd az iszonya­tos erő ellen, mely dermedten és me­reven nyújtóztatja el a jeges havon. A két megmaradt lépni sem mer, sein előre, sem hátra: elől ott Őrkö­dik Hollerer, hátul pedig Weiss kez­di : kattogtatni a géppisztolyt. Holle­rer tüzelőállást változtat, lő, előug­rik és újból tüzel — leadja utolsó lövését. Most újból eltalálják. Meg­rándul. Ügyesebben célozzatokl kiáltja gúnyosan a halottak felé. Azt hitték, úgy vezetik majd el, mint ‘valami birkát a mészároshoz — pusztán azért, mert bajtársuk —, tán azért hagyja majd magát fel­akasztani, mert a bajtársuk. Saját ma­gukat okolhatják, hogy meghaltak, mert hittek a butaságban és a gyá­vaságban. Aligha van nagyobb kese­rűség, mintha az ember oka saját pusztulásának. Elintézte őket, de már egy tölténye sincs. Weiss pedig ott vár lesben. A hó most úgy zúdul le a magasból, mint valami iszonyatos nagy tenger, valami óceán hullámai, melyek az egész világmindenséget felkavarják. Ilyen időben meg nem találják Hol- lerert. De a szökevénynek az a re­ménye is füstbe ment, hogy a halot­tak munícióját elhozhassa. Amikor már elég sötét lesz és lemerészked­het, a hó már mindent eltemet. A hó szinte hullámokban zúdul rá, de semmit sem érez. Sízubbonya bá­dogkeményre fagyott, szemöldökén jégcsapok lógnak, lélegzetétől jégké­reg képződik az álián, és ezt mind nem érzi. Nyomában keskeny vér­csík húzódik a hóban, de a friss hó nyomban be is takarja. Meg kell ta­lálnia Weisset. Ott kuksol valahol a szikla tövében, a hágó bejáratánál. Ez alkalommal is ügyesen meglapult a háttérben. Hagyta, hogy a többiek rámenjenek, de saját becses bőrének egyetlen darabkáját sem vitte vá­sárra. Biztosan hósáncot emelt a vi­har ellen, amögött kucorog és esze­geti az adagját. Annyi véres esemény után a békésen rágcsáló, zaboló Weiss képe felkorbácsolja Hollerert. Be kell tömnie a pofáját, egyszer s mindenkorra, mindörökkön örökre, ámen! Átkozódik, de nem is tudja. Keresztény és konok, ősi egyszerű­séggel hisz abban, hogy van földi igazságszolgáltatás a földi gonoszte­vők- számára: szemet szemért, fogat fogért,"aki kardot ránt... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents