Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-14 / 111. szám

CMfSrtdk, 1959. május 14. ÉSZAKM AGY ARORSZAG 5 „Most búcsúzunk és elmegyünk.. Ez a dal zengett több napon keresztül a búcsúzó középiskolás di­ákok ajkáról a miskolci iskolákban. Megható ünnepségeken vettek búcsút az iskoláktól az érettségizők. Búcsúztak a végzős diákok, bú­csúztak a nevelők, utolsó intelmeket mondtak az iskolák igazgatói. 'Va­sárnapi számunkban'már hírt adtunk néhány iskolai ballagásról, az alábbiakban ismét néhány búcsúünnepségről adunk rövid tudósítást. De előbb útravalóként néhány sort idézünk Sárközi Andor, a miskolci Zrínyi Ilona Leánygim-: názium igazgatójának búcsúbeszédéből, amelyet a gimnázium ünnepsé­gén elmondott. Bevezetőben Radnóti Miklós és Jó­zsef Attila sorsára utalt, viajd így fotytatta: „Vissza-visszapergetjük az időt, jel- fellibbentjük a fátylat a dolgozó nép, hazánk múltjáról, mert úgy érezzük: kötelességünk, történelmi felelőssé­günk emlékeztetni ifjúságunlcat az embertelenség és a sötétség éveire, amelyek neki már nem jutottak osz­tályrészül. Nem azért tesszük ezt, hogy va­lamiféle soha nem szűnő hála és haj- ladozás állapotába kényszerítsük, hanem azért, hogy világosan lássa jósorsának előzményeit, és összete­vőit. Azért, hogy olyan igazi nemze­ti öntudat éljen benne, amely elvá­laszthatatlan az 1945-ös felszabadu­lás nagy történelmi fordulójának megértésétől és értékelésétől: elvá­laszthatatlan a Szovjetunió iránti szeretettől és barátságtól, amelynek harcai 1944 rettenetéből és gyaláza­tából 1945 világosságába emelték or­szágunkat; elválaszthatatlan a ma­gyar munkásosztály alkotó erőfeszí­téseitől, amelyek falakká, házakká, gyárakká, gépekké, szocialista rend­dé varázsolták a történelmi lehető­ségeket; elválaszthatatlan a kommu­nista párttól, e harcok és küzdel­mek szervezőjétől, vezetőjétől és el­választhatatlan a népek testvéri ba­rátságától. . Roppant nekigyűrkőzések, országot átfogó serénykedés és megalapozott, csillogó remények esztendejében ül­tek be maguk, kedves lányok, 12 esztendővel ezelőtt az iskolapadok­ba, hogy megvívják első, talán leg­nagyobb csatájukat az értelem vilá­gáért és behatoljanak az ÁBC rej­telmeibe. Most érettségi vizsgájukra, életük szép erőpróbájára készülnek, hogy lezárják, megkoronázzák 12 évi nemes fáradozásukat... Tizenkét óv! Mennyi élmény, mennyi meghitt perc, örömteli óra életükben! Az édesapa hajában már ezüstszálak csillognak, és az v-.cán, ha ismerőssel találkozik, büszkén mutat a magas­sarkú cipőben mellette tipegő hölgy­re: — A lányom! Tizenkét év! Meny­nyi nagyszerű terv, milyen sok szép siker, mennyi vérpezsdítő alkotás az ország életében! Új világot építünk: a szocializmus gyönyörű rendjét. A tudományok szédítő fejlődése szelíd álmodozássá homályosítja legmeré­szebb képzeletünket. Az emberi érte­lem az egeket ostromolja és kezünk alkotását röpítjük a csillagok felé. Merőben új világkép, a kommuniz­mus csodálatos távlatai emelik ma­gasba szívünket és sarkallnak ben­nünket új alkotásokra. Kell. hogy lássák a biztató holnapot. Nem gon­dok és viaskodások nélkül való ez a holnap. Nem lehet teljesen men­tes átmeneti csalódásoktól és nehéz­ségektől, de a szakadatlan előrehala­dás, a jólét, az emberhez méltó élet, a szocializmus megdönthetetlen igazságainak biztonságát hordozza magában. És ha arra gondolnak, hogy a család, az osztály és iskola­közösség mellett, most méginkább részeseivé válnak a szocialista épí­tésben összeforrt dolgozó nép erős, hatalmas közösségének, akkor nem kell félniök a holnaptól. Sok tekintet­ben maguktól is függ, merve vezet útjuk. Mi bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy az otthon és az iskola ne­velőmunkája, az osztályközösség éle­te és a KISZ-szervezet kikovácsolta magukban azokat a nemes tulajdon­ságokat, amelyeknek birtokában könnyen be tudnak illeszkedni alko­tó, munkálkodó társadalmunkba, „a hozzáértő dolgozó nép okos gyüleke­zetébe” ... Szeressék a dolgozó em­bert, akinek ereje nélkül viegállna a világ. A kőműveseket, akik — Ju­hász Gyula szavaival élve — hord­ják a téglát, hogy égbetörjön to­rony és tető. A lakatosokat, akik zá- rakat csinálnak, melyek megőrzik a kincseket. Az asztalosokat, akik fúr­nak és faragnak, hogy asztal, ágy, és koporsó legyen. A vasutasokat, akik lámpákkal jeleznek és sípolnak, ha indul a vonat. Sípol a vonat, elhal­kul az utolsó csengőszó és mi jó szív­vel, nyugodt lélekkel bocsátjuk el magukat a gimnázium falai közül... Uj seregek jönnek iskolánkba is a tudásért, műveltségért, az igazságok és szépségek megismeréséért. Maguk pedig indulnak tovább. Kísérje útju­kon féltő szeretetünk, nem lankadó érdeklődésünk. Érezzék mindig ma­gukon szüleik óvó tekintetét és. iz- mosítsa karjukat dolgozó népünk, szocializmust építő hazánk ereje.” A végzős óvónőjelöltek ballagásukat — szinte természetes — a. Tanácsház téri óvodában tartották, ahol a tanulmányi évek során elő­ször ismerkedtek a gyermekekkel, a gyermeknevelés tudományával. Az óvoda kis növendékei nagy lelkese­déssel öltöztették virágdíszbe az öreg óvodát. A búcsúzó óvónőjelöl­tek a kis óvodások sorfala között járták körül az épületet, a játszóte­ret, majd a kis növendékeket kézen­fogva tértek vissza a Kossuth Gim­náziumba, ahol az érettségiző gim­nazista társaikkal együtt búcsúztak a középiskolától. Utraválóul az óvo­dából kedves ajándékot vittek. Az óvodások maguk készítette kis vi­rágkosarakban nefelejts-csokrot ad­tak emlékül a „kis óvónéniknek Különösen, megható volt ez a búcsú, mert ez az osztály volt az utolsó, amely még középiskolás fokon sze­rezte meg az óvónői képesítést, és utolsó generációként indult életútra a nagymúltú óvónőképzőből. A Kossuth Leánygimnáziumban folytatódott az óvónőjelöltek bú­csúünnepsége. Mellettük álltak a negyedik osztályos gimnazisták, hogy búcsút vegyenek tanáraiktól és az alsóbb osztályok növendékeitől, ba­rátnőiktől. Az iskola udvarán a szü­lök és érdeklődők százai hallgatták végig a távozó és még maradó nö­vendékek búcsúbeszédeit, verseit, nézték végig a zászlóátadást, gyö­nyörködtek az énekszámokban és hallgatták meghatottan Sárközi An- dorné igazgató búcsúbeszédét, ame­lyet utolsó intelemként adott az élet­útra a gyakorlati életbe kilépő óvó­nőknek, az egyetemeken, főiskolá­kon továbbtanuló, vagy munkába- menö érettségizőknek. A diósgyőri Kilián György Gimnáziumban óriási érdeklődés mellett zajlott le a végzős diákok búcsúztatása. Százá­val jöttek el az érdeklődők, szülők, hozzátartozók, jóbarátok, hogy tanúi legyenek a kedves búcsúünnepség­nek, amelyen a diósgyőri munkások fiai és lányai búcsúznak el a közép­iskolától, és indulnak el az életútra, hogy szüleik nyomdokait követve, de magasabb szintií képzettséggel hasz­nos munkáiéi legyenek társadal­munknak. A sötétkékbe öltözött fiúk s a matrózblúzos lányok kart-karbá ölt­ve járták végig az iskola épületét, majd a tornaterembe vonultak, ahol jól szerkesztett és megható műsor keretében búcsúztak az iskolától, ta­náraiktól, diáktársaiktól. A búcsú­ünnepségen Peja Győző igazgató búcsúzott a nevelők nevében a vég­zős diákoktól és szülőktől. Utolsó in­telemként buzdította az érettségiző­ket, hogy az iskola falait elhagyva, legyenek hasznos polgárai a társada- lomnak, legyenek méltók az iskolá­hoz. Diósgyőr munkásságához. A Földes Ferenc Gimnázium udvarát kedden délelőtt zsúfolásig megtöltötték az iskola növendékei és a szülök. Sokan eljöttek, hogy része­sei legyenek ennek — az iskola és a diákok életében — nem mindennapi eseménynek. 12 órakor megszólaltak az iskola csengői és megindult a ballagok és ballagtatok sötétkékru­hás hosszú oszlopa az iskola folyo­sóin. igazgató búcsúztatta az érettségiző diákokat, és kérte őket: úgy állják meg a helyüket az életben, • hogy hasznos tagjai lehessenek a társada­lomnak és az iskola is büszkén emlé­kezhessen vissza az életbe kirepült diákjaira. A ballagó diákok részéről Pápay Zsolt, az iskola KISZ-titkára *búcsúzott el a tanári kartól és a még ném végző diákoktól. A gimnázium udvarán Tok Miklós A Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozatában az öreg diákok, vállukon tarisznyá­val, meghatóiban búcsúztak az isko­la öreg falaitól, szeretett tanáraiktól, társaiktól. A búcsúztatót Szerdahelyi Péter, az önképzőkör elnöke tartot­ta: — A szeretet és a hála könnye csillogott szemében. Elfelejthetetleír ez a négy esztendő — mondotta bú­csúztatójában. — Köszönjük tanára­ink és szüléink nagy segítségét és azzal búcsúzunk, hogy találkozni jo­gunk még az élet forgatagában. Márton Anna negyedikes diáklány szalagot kötött az iskola zászlajára, majd Kismartoni Károly, az iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet. — Soha ne felejtsétek az életben azt a sok áldozatot, melyet pártunktól és kormányunktól kaptatok, tanulja­tok, fejlődjetek tovább, hogy hasz­nos fiai legyetek népi demokráciánk­nak — mondotta többek között. Kós Erzsébet negyedikes diáklány búcsúja után az őrségváltás ünnepé­lyes pillanata következett.' A balla­gó diákok átadták a zászlót a harma­dikosoknak: ___őrizzétek, becsüljé­t ek meg ezt a zászlót s legyetek hűek minden körülmények között hozzá!” fSZ/UtmffG VfWORSZDG Újpest, 20 000 néző. Vezette: Bihari. Azok a miskolci szurkolók, akik a hétköznap ellenére felutaztak az MVSC bajnoki mérkőzésére, mélyen csalódtak a miskolci zöld-fehérek já­tékában. Az eddigi tavaszi mérkőzé­seken a miskolci vasutas csapat min­den alkalommal szívvel-lélekkel küz­dött, óriási lelkesedésüknek köszön­hették az elért sikereket. Most Újpes­ten, a Megyeri úti stadionban nem­csak a miskolciak, hanem a fővárosi sportemberek is csalódtak az MVSC játékában. Bihari játékvezető sípjelére a kö­vetkező összeállításban lépett pályára harszky megsérült, ettől kezdve az Újpest 10 emberrel küzdött, de így is tartani tudta háromgólos előnyét. A mérkőzésen lényegesen könnyeb­ben győzött az Ű. Dózsa, mint ahogy arra számítottak. Rá sem lehett is­merni a tavasszal jól szereplő mis­kolci csapatra. Az MVSC játékosai bágyadtan, únottan játszottak és las­sú volt a mozgásuk. Nem tartották be a taktikai utasításokat sem, ami­nek az lett az eredménye, hogy a két újpesti összekötő azt csinált a labdá­val, amit akart. Az MVSC-ben, Károlyi az első gólt, jobb helyezkedéssel védhette volna, különben megbízhatóan látta el fel­adatát. A hátvédhármas és a csapat tagjai mélyen tudásuk alatt játszot­tak. Főleg Zoller és Nyíri játéka kel­tett csalódást. Elől a csatárok erőtle­nül küzdöttek, csak Kovács játéka dicsérhető közöttük. Bihari játékvezető jól vezette a já­tékvezetői szempontból nem nehéz mérkőzést. (M. B.) ooo az MVSC: Károlyi — Hargitai, Bu­dai, Péter — Zoller. Nyíri — Simon, Gyetvai. Tiba, Kovács, Kékesi. Edző: Balogh Sándor. Igen jól kezdett a hazai együttes, egymásután vezette veszélyes táma­dásait a miskolci kapu felé és a könnyen zavarba jövő MVSC-véde- lém nem tudta megakadályozni az új­pesti rohamokat. A 6. percben született meg az első gól, Kuharszkv a jobboldalon elment a védelem mellett, egészen a 16-os és az alapvonal közelébe került, amikor ebből a nehéz szöffbő] váratlanul ka­pura lőtte a labdát. Károlyi kint volt a kapuiéból és a lövésre visszafelé vetődött, de a labda kezéről a kapu­ba pattant. 1:0. Az MVSC szórványos támadásai igen erőtlenek voltak, egy­általán nem jelentettek veszélyt a hazai csapat kapujára. Szögleteket ugvan kiharcoltak a miskolci esatá- t'ok. de azokat az újpesti védelem könnyűszerre] hárította. A 20. percben nagyszerű újpesti tá­madás után Kuharszky kapta a lab­dát a kaputól 7 méterre és Károlvi mellett a balsarokba heJyezeit, 2:0. Továbbra is fölényben volt az Újpest, az MVSC kapkodott. A 34. percben a 16-oson belül Kubarszkyhoz került a labda, ralőtte, de Budai lábáról visz- szana.ttan t hozzá, felismerte a hely­zetet és 14 méterről a jobb léc mel­lett a hálóba lőtt, 3:0. Szünet után is az Újpest voll ál­landóan a kezdeményező és a játék alig változott az. első félidőhöz ké­pest. Az első negyedóra után Ku­Döntés az MVSC—BVSC ügyben Május 12-én, kedden délután az MLSZ fegyelmi bizottsága tárgyalta a BVSC feljelentését az MVSC ellen, az április 12-i mérkőzéssel kapcsola­tos történtek miatt. Szerkesztőségünk telefonon érdeklődött a döntés felől és Véghelyi Antal elvtárs, az MLSZ egyik munkatársa felolvasta a hatá­rozatot. amely a következőképpen hangzik: „Ä Magyar Labdarúgó Szövetség Fegyelmi Bizottsága a Miskolci Vas­utas Sport Club pályaválasztói jogát visszaadja. Kötelezi az MVSC-t, hogy rendező gárdáját köteles úgy meg­szervezni, hogy a rendet, valamint a játékosok és a játékvezetők levonu­lását teljes egészében biztosítsák. Az MVSC otthoni mérkőzésére köteles samt költségén szövetségi ellenőrt kérni.” Eddig szól a bizottság határozata, amelynek értelmében a legközelebbi miskolci mérkőzést, az MVSC—Csepel találkozót az MVSC-pályán rendezik meg. A napokban rendezték meg a diós­győri stadionban a városi középisko­lák és a megyei általános iskolák at­létikai bajnokságát. Különösen a kö­zépiskolások versenyén indultak nagy számban versenyzők és a verseny magas színvonalú volt néhány szám­ban. Ezt bizonyítja az, hogy nem egy számban született új ifjúsági csúcs. A megyei általános iskolások verse­nyének eredményei: FIUKNÁL, versenyszámonként a győztesek a következők voltak: 60 méteres síkfutás, egyéni: Orosz János Megyaszó, 8,4 mp. Távolugrás, csapatbajnokság: Mezőcsáti Általános Iskola 449 cm átlag. Távolugrás, egyéni: Biles Ózd, 504 cm. Magasug­rás, csapatverseny: Szerencsi Általá­nos Iskpla 124 cm átlag. Egyéni ver­Fár>ek a motocrossról... Az 500 kem-es gép­osztályban indult De­limen (Csehszlová­kia). Szépen küzdqtt, de nem tudta fel­venni a harcot a ki­váló magyar modoro­sokkal és a negyedek helyen végzett. Fotó: Martinecz senyben Kelemen Felsődobsza, 133 cm. Súlylökés, csapatverseny: Szeren­csi Általános Iskola, 842 cm átlag. Egyénileg: Nemes, Putnoki Általános Iskola. 958 cm. Kislabda hajítás, csa­patverseny: Felsőzsolcai Általános Is­kola, 57,49 cm átlag. Egyénileg: Gaál, Pacini Általános Iskola, 75.66 cm. 4x100-as váltó: Megyaszói Állami Gyermekotthon, 56,6 mp. LÁNYOK 60 m-es síkfutó versenye: 1. Sírok, Sajószentp,éteri Általános Is­kola, 8,8 mp. Távolugrás, csapatver­seny: Putnoki Általános Iskola, 4 mé­teres átlag. Egyénileg: Sírok, Seuó- zentpéteri Általános Iskola, 455 cm. Magasugró csapatverseny: Alsózsolcai Altalanos Iskola 113 cm-es átlag. Egyénileg: Zitovszki, Ónodi Általános Iskola, 125 cm. , Súlylökő csapatver­seny: 1. Alsózsolcai Általános Iskola, 732 cm-es átlag. Egyénileg: Illés, Mc- zöcsáti Általános Iskola 888 cm. Kis­labda hajítás, csapatverseny: Álsó- zsolcai Általános Iskola 45.84 cm-es átlag. Egyénileg: Szaláczi, Alsózsolpai Általános Iskola, 50,56 cm-es átlag. 4x100-as váltó: Alsózsolcai Általá­nos Iskola, 67,40 cm. Középiskolák városi bajnok$ág$naifc eredményei Gerely vetés, csapatverseny: Földes Gimnázium, 39,44 cm-es átlag. Súly­lökés: Gépipari Technikum. 11,9 m-es átlag. Magasugrás: Földes Gimnázium * ,.3 cm-es átlag. Egyénileg Járdán- házi Csaba 181 cm-el új megyei ifjú­sági csúcsot állított fel. Távolugrgs: Kilián Gimnázium, 507 cm-es átlag. Diszkosz vetés: Földes Gimnázium. 32,84 m-es átlag, 4x100-as váltó: Földes Gimnázium. 46,1 mp. o^o^~as Földes Gimnázium. 3:42.1 p. 4x1000 m-es váltó: Földes Gimnázium, 11:29.1 p. Női számSk: Diszkosz vetés: Kohóipari Technikum. 35,9o m-es atlag. Távolugrás: Zrínvi Gimnázium, 4,37 m-es átlag. Súly- lokes: Kilián Gimnázium. 8,67 m-es atlag. Magasugrás: Kilián Gimná- cm-es átlag. Gerplyvetes: Kilián Gimnázium, 22.48 m-es átlag Ebben a versenyszámban Kalló Ilona Kilián Gimnázium, 31,65. m-es ered­ménnyel új megyei ifjúsági csúcsot állított fel. 4x100-as váltó: Zrínyi Gimnázihim, 54.7 mp. 3x800-as váltó: Kilián Gimnázium. TORNA A diósgyőri stadionban rendezték meg a városi II—III. osztályú tornász csapatbajnokságokat. A verseny győz­tesei: Ifjúsági leány III. osztályban a Miskolci Pedagógus, ifjúsági fiú IT. osztályban a DVTK. ifjúsági fiú II!. osztályban a Miskolci Pedagógus, a felnőtt férfi III. osztályban a DVTK lett a győztes. VIVAS A Miklós úti általános iskolában rendezték meg a megyei II—III. osz­tályú vívóversenyt. A férfiak kard­vívó versenyét kieséses rendszerben, húsz indulóval bonyolították le. 1. Hollós DVTK, 2. Horváth DVTK, 3. Szabó DVTK, 4. Bauernfeund Mis­kolci Kinizsi. Női tőrben: 1. Matelka MMTE, 7 győzelem, 2. Czédli DVTK, 6 győzelem' 3. Bodnár DVTK, 5 győ­zelem. E. Ogunycv, a kiváló szovjet versenyző az első kör elején. felhívás A DVTK elnöksége értesíti tag­jait, hogy 15-én, pénteken délután 5 órakor a DVTK stadion tornater­mében beszámoló taggyűlést tart. A taggyűlésen minden DVTK-tag reszt vehet, akinek tagsági könyve ren­dezve* va«. Fotó: Pacz Pál DVTK elnöksége Biztos újpesti győzelem Újpesti Dóssá—MVSC 3:0 (3:0)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents