Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-13 / 110. szám
2 RSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1959. május 13. Katolik us papok békegyűlése A HAZAFIAS NÉPFRONT békebű zo ttságának katolikus bizottsága tegnap délelőtt békegyűlést rendezett a megyei tanács dísztermében, melyen mintegy kétszáz katolikus pap vett részt. Az elnökségben helyet foglaltak a papi békemozgalom vezetői, többek között Varga Sándor esperes, a katolikus bizottság titkára, Dr. Szántai Szémán István, a katolikus bizottság díszelnöke, Dr. Rabocsa Endre, az Országos Katolikus Bizottság küldötte, Urbán ,Tá- nosné, a Hazafias Népfront békebizottságának titkára, Lopkovicz László, a megyei Egyházügyi Hivatal, vezetője, Deme László, a megyei tanács elnökhelyettese. Varga Sándor esperes megnyitó szavai után Deme László ismertette a jelenlegi külpolitikai helyzetet, a genfi külügyminiszteri értekezlet jelentőségét a világbéke szempontjából. A genfi értekezlet — mondotta — megindíthatja azt a várva várt folyamatot, mely a világbéke megerősödéséhez vezet. A nemzetközi békemozgalom ez évben ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Megindulása óta száz- és százmilliókat egyesített a béke megszilárdításáért vívott harcban, és sok vitás nemzetközi kérdés békés megoldásához adott segítséget. A nagy tetszéssel fogadott előadás után számos hozzászólás hangzott el. Dr. Szántai Szémán István hangsúlyozta, hogy a mai időkben egyetlen ember sem vonhatja ki magát az emberiséget érintő kérdések alól, állást kell foglalni mindannyiunknak a béke mellett. Már az egyik római költő megírta, hogy akkor következik el az emberiség boldog korszaka, amikor Mars isten sisakjában a békét jelentő galambok vernek tanyát. Valamikor azt mondták a falusi lelkipásztorokról, hogy templomuk tornyából látják a világképet. Ma már az Ilyen magatartás időszerűtlen. A szputnyikokról más világkép tárul elénk, ilyen magasságokról belátni az egész emberiséget, az emberiség sorskérdéseit, melyek állásfoglalást követelnek minden jóakarata embertől. A béke a jóakarata emberek jutalma, s az emberek túlnyomó többsége ilyen jóakarata. Legyünk rajta, hogy az őket megillető méltó jutalom, a világ békessége mihamarabb ránk köszöntsön. Brezsanóczki Lajos esperes elmondotta, hogy Gromlko szovjet külügyminiszter nemcsak a Szovjetunió népeinek békeszárrdékát képviseli a külügyminiszteri értekezleten, hanem a világ minden egyes emberének békeóhaját is. A békés egymás mellett élés elveit betartó Szovjetunió képviseli ma legőszintébben a világ békét akaró emberiségének érdekeit. A katolikus paoság akkor áll hivatása magaslatán, ha a hívők legóhajtottabb vágyainak ad hangot, s ma a lesóhaj tóttá bb vágy a béke megteremtése. A hozzászólók sokasága hitet tett a béke és az emberi haladás mellett. Az ünnepi kön? hé' előtt jelentjük Az idei ünnepi könyvhéten számos új művel — köztük szépirodalmi művekkel is — jelentkezik a Táncsics Könyvkiadó. Többek között megjelenteti Theun de Vries A vörös;hajú lány című kétkötetes regényét. Az alábbiakban ezt az értékes regényt ismertetjük dióhéjban. ...... Theun de Vries: A VÖRÖSHAJÚ LAN* Szerzője az »ellenállás regényének« nevezi könyvét, amelynek cselekménye a náci megszállta Hollandiában játszódik. Az elnevezés találó. A náci megszállók elleni gyűlő- "lét, a .Hazaszeretet és az emberiesség érzése egyszerű emberekből regény- hősöket formált azokban az években. •j*}iánna S.«, a vöröshajú lány alak- Jáúák megformálásával az író Han- .0%y'$chafnalky a holland ellenállás mártírhalált halt hősnőjének állít emléket az olvasók szívében. A kis diáklány Theun de Vries művészi ábrázolásában a szemünk láttára magasodik hőssé, akit minden nagy emberi érzés — szerelem, bánat, gyermeki szeretet — csak még erősebbé, eUzáyitabbá tesz, akit az ellenfél megölhet, de le nem avözhet. Hasznos emlékeztető ez a könyv a háborút könnyen felejtő nemzedéknek arra, mit jelentett a náci barbárság, egy kis ország elttprása. s hasznos figyelmeztető a háború óta felnőtt nemzedéknek, mit jelent a fasiszta veszély, Az iró minderről nem elmélkedik, a tényeket írja le, tárgyilagosan, életszerűen, fölös részletek és magyarázkodás nélkül s éppen ezért nagyon művészien. Ezért nem válik a regény <— nagy terjedelme ellenére szm —, unalmassá, mindvégig lüktető, ' eleven, eseményekben gazdag.-UüuKorsserűsítik as ósdi kohászai legnagyobb daruját Az ózdi kohászat legnagyobb, a .durvahengermű készá"u kiszállítását végző daruját másfélmillió forintos költséggel korszerűsítik. A csaknem öt ven éve felszerelt 75 méteres darut villamos tengelyka pcsolós meghajtóművel látják el és kicserélik a daru pilléreit is. A húsz napig tartó korszerűsítési munkában a budapesti MÁVAG szerelői is részt vesznek. • Saját jövőjüket is építik Több mint 400 építőipari tanulót iskolástak be megyénkben Kormányzatunk távlati lakásépítési programjának célkitűzése, hogy 15 év alatt minden család önálló lakáshoz jusson. A cél eléréséhez önálló városrészeket, sokszázezer új lakást kell felépíteni. A nagyarányú program végrehajtásának egyik előfeltétele, hogy legyen elegendő munkáskéz a lakóházak, iskolák, óvodák építéséhez. Az illetékes szervek megállapítása szerint 1965-ig közel 35 ezer új szakmunkást kell kiképezni. A tanulóintézetek és vállalatok — köztük a Borsod megyeiek is — már ebben az oktatási évben az előző évi tanulólétszámnak a kétszeresét vették fel. Borsod megyében április 1- én mintegy 405 fiatal kezdte meg a tanulást. A diósgyőri 114. számú intézetben 144 fiatal kőművesnek, 12 ácsnak, 12 pedig szobafestőnek tanul. Ózdon a 102. intézetben 56, Kazincbarcikán a 112. intézetben pedig 160- an sajátítják el a kőművesmesterséget. A miskolci 101. számú intézetben villanyszerelők, vízvezetékszerelők és fűtésszerelők tanulnak. örvendetes számok ezek, hiszen fiataljaink néhány évvei ezelőtt még nem ismerték úgy az építőszakmát és annak jelentőségét, mint ahogyan ebben az évben tapasztalható. Ez érthető, hiszen a tapasztalatok szerint főleg a vidéki fiatalok jelentkeznek, akiknek szüleik és ők maguk sem voltak megfelelően tájékoztatva a körülményekről. Pedig az építőipari szakmák ma a legmegbecsültebb foglalkozások közé tartoznak. Ez anyagiakban is megnyilvánul. A kezdő szakmunkások — mint ahogyan azt a megyei tapasztalatok is bizonyítják — már a felszabadulásuk után jóval 1000 forinton felül keresnek. De vannak olyan fiatalokból álló brigádok is, ahol a kereset a 2000 forintot is eléri. Borsodban a fiatal szakmunkások keresete — 1—2 éves gyakorlat után — általában 1300—1400 forint felett van. Kazincbarcikán, az újváros építésén több fiatal szakmunkásból alakult brigád van, amelyeknek tagjai többet keresnek, mint azok az idősebb brigádok, akik a szakmai tanulás és az új módszerek alkalmazását lebecsülik. Igen sokan voltak olyanok is, akik nem tudták, hogy az építőiparban a béren f plüli juttatások pénzbeli értéke a bérnek mintegy 50 százalékát teszik kí.‘ Azok a fiatalok, akik ezekben ' az években határozzák el, hogy az építőszakma mesterségeit tanulják meg, saját szemükkel láthatják a nagy változásokat, amelyek itt történnek. Az építőipar a tőkés rendszer idején a legelmaradottabb szakmák közé tartozott. Az építkezéseken úgyszólván minden munkafolyamatot kisipari módszerekkel, kézierővel hajtottak végre. Különösen az anyag- mozgatás nehezítette meg az építőmunkások helyzetét. Az' államosítás után megindult nagyarányú építkezéseket- azonban már csak az ipar nagyfokú gépesítésével lehetett megvalósítani. Most, amikor az építőipar gépesítésének 10. évfordulójára emlékezünk, újabb kedvező híreket hallunk. A gépesítést most' tovább fokozzák, új technikai eljárásokat vezetnek be. A panel, a nagyméretű téglák, az előregyártott elemek fel- használása, valamint a kisgépek fokozottabb alkalmazása a múlthoz képest az építőipart valósággal forradalmasítják és megkönnyítik e szakmák művelését. Talán egyetlenegy szakmában nincs olyan nagy a szakmai öntudat érzete, mint az építőipari munkásoknál. Még évtizedek múlva is ^ alkotó ember büszke önérzete tölti el az építőket, ha olykor elhaladnak egy-egy épület előtt, amelynek építésében részt vettek. Azok a fiatalok, akik a most következő években tanulják meg szakmájukat, részesei lehetnek egy olyan építkezési program megvalósításának, amely új, korszerű városrészek felépítésével sok százezer családot juttat hajlékhoz. Ugyanakkor ezek a fiatalok a szakma elsajátításával biztos alapot teremtenek saját jövőjük építéséhez is. Ma már az ipari tanulóképzés is összehasonlíthatatlanul más körülmények között folyik, mint a múltban, A meginduló nagylétszámú építőipari tanulóképzés lebonyolításához a Munkaügyi Minisztérium több új, korszerű építőipari tanulóintézet felépítését és beindítását tervezi. A most felvételre jelentkezett építőipari tanulók két hónapon keresztül állandó elméleti és gyakorlati oktatásban részesülnek. Ezen idő alatt megtanulják a szerszámok kezelését, és bizonyos .elméleti, szakmai alapismereteket. Az elméleti és gyakorlati oktatások után, ami az intézetben történik, kint az építkezéseken folytatják a tanulást. Néhány nap múlva Miskolc és a megye több építkezésén megjelennek az ifjúmunkások, hogy a tanulás ideje alatt az ő fáradságuk nyomán is emelkedjenek az épülő falak. Az úgynevezett bázisvállalatok, amelyek az intézetekben tanuló fiatalok számára biztosítják a tanulási idő alatt a munkafeltételeket, idejében felkészültek a fiatalok fogadására. Kazincbarcikán a 31. . számú Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetősége a 6—B. szomszédsági egységben, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat Miskolcon, a Kilián gimnázium mellett, a Selyemréten, Ózdon pedig a bolyoki lakótelepek1 építésénél biztosított tanépítkezéseket. A vállalatok vezetőségei nagyra értékelik az intézetek tanulóinak munkáját. Az elméleti és gyakorlati órákon a legkiválóbb szakemberek foglalkoznak velük. Szociális ellátásukra nagy gondot fordítanak. A tanulók többek között munkaruhát, bakancsot, bakancstalpalást, a hidegebb időkben pedig védőöltözetet kapnak. Kiképzési idejük alatt tanulmányi eredményeiktől függően a szokásos iparitanuló-ösztöndíjban részesülnek. A vidéki tanulókat otthonokban helyezik el, ahol teljes ellátásukról gondoskodnak. A tanév első hónapjaiban szerzett ismeretek birtokában most már a gyakorlatban is meg van adva a lehetőség, hogy az építőszakmát választó fiatalok megismerkedjenek a házépítés sokrétűségével és saját jövőjük építésével. SZARVAS MIKLÓS FELHÍVÁS Értesítjük az állattartókat, hogy a hasznos háziállataikon észlelt fertőző betegségeket azonnal kötelesek a tanácsokon, illetve az illetékes állatorvosoknál bejelenteni. Különösen fontos ez, a most veszélyeztető száj- és körömfájás betegség esetében, mely a hasított körmű állatok, marha, juh, bivaly, kecske, sértéseknél fordul elő. Ezen állatok nyálzással, santasággal járó lázas megbetegedése bejelentésének elmulasztása súlyos bühtetést von maga után. Városi tanács vb. mezőgazdasági osztálya ■------oOo-----— A MISKOLCI BÉLYEGGYŰJTŐ KÖR összejöveteli helyiségében május 13-án, szérdán este 6 órai kezdettel Pál István gyűjtőtárs ismeretterjesztő előadást tart az ..Eszperantó nyelv segítsége a bélyeggyűjtésben” címmel. A tagok pontos megjelenését kéri a vezetőség. Az Egészségügyi Minisztérium közleménye Gyártási hiba miatt a szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden a gyógyszertárakban vásárolt Bcacillin-tab- letták az egészségre ártalmasak lehetnek, ezért felhasználásuk tilos és vissza kell adni azoknak a gyógyszertáraknak, ahonnan kiszolgáltatták. (MTI) Megielent a Sroyieunin Kommunista Paitjanak történését ismerteti) tankönyv Egy moszkvai nyomdában elhagyták a sajtót az Állami Politikai Kiadó gondozásában megjelent új párttörténeti tankönyv első példányai. 11. Á7lQAAnc7Í ütközetig Hollerer és Weiss a Mi-es .. hegyivadász ezredhez tartozott, most 'pedig ott szolgáltak a 218-as felderí- '. tő osztagnál, mely a Haldefjeld észu- " ki szélét tartotta megszállva. A fjeidet sziklaláncolat zárta le, egészen a szikláig húzódott a havas, szikrázó, hepehupás pusztaság, melynek horpadásaiban és szakadékaíban meg lehetett bújni. A sziklaláncolat mögött, fent a magasban, hágó vezetett. . A hágóhoz vezető utat Hollerer távcsővel kutatta ki. Mögötte ismeretlen vidék kezdődött. Mendemondákból tudta, hogy a hegy ott lépcsősen lejt dél felé, a tundra pedig a gránithegyek felé húzódik, a szakadék itt völggyé szélesedik, a szirtek dombbá laposodnak. Olyan messzire egyetlen német őrjárat sem hatolt. Ennontekis városiul egyébként is már a Vörös Hadsereg kezén volt. Egy gyeptéglából épült kunyhóban, melyet lakói télire elhagytak, Hollerer rejtekhelyei rendezett be. A nyílt tűz helyén maradt hamuban élelmiszert rejtett el: pár csomag kétszersültet, papírdobozban pilóták részére készült csokoládét, néhány doboz konzervet. Hollerer nem csinált semmit feliből-harmadából. Vasmunkás volt, porosz, síelésben a brandenburgi lesiklóversenyeken jó helyezést ért el és a sport révén került a hegyivadászokhoz. Mindent pontosan végiggondolt, de mindig későn fogott hozzá a megvalósításhoz. Százszor is végiggondolta, merre menekül, már kinyomozta felderítő őrjáratokon, meg amikor hófajdra vadászott. És mégis könnyen meglehet, hurokkal a nyakán fejezi be az életét. Sosem akart átmenni a másik oldalra, nem akart, egészen az utolsó pillanatig. Gyávaságnak tartotta, hogy a maga bőrét mentse, a többieket pedig sorsukra hagyja. Pn\# ocfö kinf a sarki fény rejcyy e&t.e teimes vHágánál, mikor éppen négyszemközt voltak. így szólt hozzá Weiss: — Te. Hollerer, különb legényeket is elintéztem már, mint te vagy. Egyik nap a torkomMIND EC/Y S Z ALI Q nak esel, akkor pedig ütött az utolsó órád. Egyszer kihúztál a csávából, ott, a tábornok előtt, emlékszel? A Tanaelf melletti disznóságban is segítettél rajtam, túlságosan finom voltál ahhoz, semmint Parkkinánál jól fejbe kólints. Minden valószínűség szerint igen rátarti vagy a nagylelkűségedre. Elárulom, éppen ezért kell pusztulnod. Vagy vörös vagy, vagy szent, mégpedig abból a veszedelmes fajtából, és már rég ott kéne oszladoznod barátod. Kohlmeycr mellett. Ráncbaszedtplek már, de megpúhitlak egészen, feküdtél már a pofádon és úgy pillogtál fel rám, hörögtél is, emlékszel? És bűzös leheletével — mert egyik cigarettáról a másikra gyújtott és pálinkázott — ezt sziszegte a fülébe: — Emlékszel? Rajta! Gázt bele! Rajta ember, mielőtt még ... Másnap reggel Hollerer így szólt: Elmennek hófajdra vadászni. — A tizedes seszínű, barátságos szemmel végigmérte és bólintott. Hollerer úgy látta, mintha a pillanat töredékrészére elégedettség villant volna fel a szemében. Nem törte rajta a fejét. Többször felbaktatott terepdomborulatokra, hadd lássák. A rejtekhelyről előszedte az élelmiszert, és amikor kikerült a tábori őrség látóköréből, a sziklaláncolat felé taposott nyomot. A nap enyhének, —^ A levegő nem mozdult, kicsit fagyott. Az ég összeolvadt a földdel és a vörös párából, melyben ott ballagott a Nap, a hegyek körvonala csak nehezen és bizonytalanul tűnt elő. A hó bántotta a szemét, bár szürkés volt, mintha olvadtan csordogált volna a szürke égből. Minden jel arra mutatott, vihar lesz. Hollerer azt gondolta, eléri a hágót, még mielőtt kitör a vihar. TJgy számította, hogy csak estére veszik üldözőbe, és reménykedett az éjszakában. Délre járt, amikor felkapaszkodott a Haldefjeld végében húzódó sziklaláncolatra. És akkor megpillantotta a parancsnokság embereit, amint kelet felől szállingóztak és elzárták előle az utat. Hollerer kővé meredt, arca is olyan fakó lett, mint a szikla. A szakadék túlsó oldalán — ide akart átjutni — a párába burkolt Nap sápadt fényében megjelent az első, aztán a második, majd a harmadik hegyivadász: a hegygerinc párás ködfelhője mögül egész osztag jött fölfelé libasorban, és nesztelenül, mint a kísértet, újra eltűnt a ködben. Aztán egymás után újra felbukkantak a ködrétegből, a szakadék alján felsorakoztak és határozott céllal, jó iramban továbbmentek. Egy hang sem hallatszott. Felbukkanásuk nem volt véletlen. Weiss gyanút fogott és riadót fújt. De gyáva volt, s egészen biztos, hogy nem kémkedett utána. Hogyan láthatott át rajta? És hirtelen eszébe jutott: arról volt szó, hogy vadászni megy, de egyetlen lövés sem dördült el! — A szökevény beleharapott a jeges hóba, hogy fel ne ordítson. Felpillantott: vérző szája, mint valami tátongó seb. Vadászat, ahol egy lövés sem dördül el! A Haldefjelden a lövés visszhangja csak úgy dübörgőit végig a hegyek oldala mentén! A csend lett az árulója. A hallgatás árulás volt, Hollerer pedig mindig hallgatott — most aztán a hallgatás árulta el öt! Hogyan leshette-varhat- ta Weiss egyik percet a másik után, és vagy másfél óra múlva, amikor még egyetlen lövés sem esett, hogyan szólhatott át diadalmasan a tábori telefonon: „Hollerer őrvezető dezertált!” Most mint valami vadászkutya, úgy szimatol utána, de félrevezeti. Hollerer a Muonia folyó felé taposott nyomot. A nyom sziklás, szélsöpörte gerincen ért véget. A hóban itt semmilyen nyom sem maradhatott. Látta, hogy lábánál, lent a völgyben mint valami fehér szalag, kanyarogva húzódik a befagyott folyó a gránitfalak között, a sziklás, jégborította hegyhát mögött kezdődő nyílt vidék csendjében. Itt valahol akart szökni Kohlmeyer. A túlsó oldalról megejtő, békés csend áradt Hollerer felé. Előrelépett a szikla mögül és léceit a völgy felé irányította. Egy ideig habozott, és akkor már meg is jelent a határon a svéd őrjárat. Hollerer akarva-akaratlan barátjára, Kohlmeyerre gondolt. A saját nyomán KS az a látszat, hogy Svédország felé menekült. Csak lassan haladt előre, mert ügyelnie kellett, hogy pontosan benne maradjon a csapásban. Amikor sziklás talajra ért, melyen nyomot nem hagyott, letért. Hegyi ösvényre bukkant. Hosszú darabon félkézben vitte a lécet, a másik kezével meg kapaszkodott a sziklákba. Néha másznia is kellett és az is előfordult, hogy csak négykézláb tudott előrejutni. Sok időt vesztett abban az igyekezetében, hogy a parancsnokság embereit elkerülje, Weiss-szel pedig elhitesse, hogy Svédország felé menekült. Lélekszakadva haladt előre. Az ösvényen az útját elvágó hegyivadászok hátába került. Látta, hogy lent ott fekszenek állásaikban, lövésre kész fegyverrel. Minden bizonnyal el volt zárva az egész vidék a Muonia folyótól a norvég—finn határig. Csontos ujjakkal a térképet szántva jól kitervelték, hol vágják útját. De ő valamivel még ravaszabb náluk! Hollerer elképzelte, hogyan keresi most Weiss átkozódva a szökevény nyomát. Nem kételkedett abban, hogy cselvetése sikerül. De azért óvatos volt. A magaslatok peremén haladt, ahonnan mindent jól megfigyelhetett, és ahol őt magát csak nehezen fedezhették fel. Már amúgy is pilledt volt, és a hegyoldalban az erőltetett harántmenet csak még jobban kifárasztotta. Állandóan élezni kellett. Bokája fájt, izmai emyedni kezdtek. Nyirkos, hideg szél támadt és ritkásan szállingózó havat terelt maga előtt. A köd ólomszürke hővé húzódott össze. Amikor Hollerer megmászta a sziklaláncot, és az utolsó vonulat gerincén pihenőt tartott, sűrű hóhullás indult meg. Igen, Hollerer még a sötétség beállta előtt elérte a hágót, de milyen áron! Lábánál ott vezetett a, hágó, de ettől a kis lesiklástól is félt, annyira remegett a térde. Válláról levette a fegyvert és rátámaszkodott. Nem ült le, félt, hogy nem tud talpra állni. Ki kell jutnia a sziklák közül, mielőtt a vihar kitör, s az éjszaka beállta előtt oda kell érnie, ahol a hágó fennsíkká szélesedik ki. S akkor a sötétségben és a viharban bottal üthetik a nyomát! Tekintete végigkutatta a hágót szegélyező szikla peremét. A hágó így olyan volt, mint valami sziklakatlan. Még el lehetett látni elég távolra, de az egyre kellemetlenebbül feltámadó szél a felhőket a hegyekbe terelte. Semmi sem mozdult, minden csendes volt, csak a hó szitált, mintha fátyol lengett volna. Hollerer néhány pillanatra elfelejtette, miért is került ide. Elmerülten szemlélte a békés természetet, a tornyosuló felhőket, melyeken még átvillant a Nap fénye, s izzottak az aranyló alkonyaiban; a komor, hatalmas hegyeket, melyek szinte fenyegették és bősz erővel kordában tartották a felhőket; a lenge fátyolt, amely ott suhogott az egész térség felett és mindjobban elfedte az egész pompás és egyben nyomasztó látványt. Hollerer egy kicsit kipihente magát, magához tért és erőnek erejével fordult el ettől a csalókán békés látványtól, mely mögött ott rejtőzött a vihar. Hátrapillantott, **£ dúlt, tántorogva párat lépett előre, mintha csak jobban akarna látni, és megremegett, mint a fa, melyet gyökeréig ráz meg az orkán. Ajka reszketett, értelmetlen szavakat suttogott. Görcsösen markolta meg a puskaszíjat. (Folytatjuk.)
