Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-12 / 109. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Redd. 1959. május 12. Pályázati felhívás '"** MSZMP Borsod megyei Pártbizottság Marxizmus—Lcninizmus Esti Egyetemére. Az MSZMP Borsod megyei Pártbi­zottság felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—Leninizmus Esti Egye­temének 1959—60-as tanévére. Az egyetem célja, hogy párt-, állami-, tömegszervezeti funkcionáriusok, ér­telmiségi dolgozók, vezető propagan­disták szervezett marxista-leninis­ta. oktatását , egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő 3 év. A hallga­tók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazda­ságtant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és magyar munkásmoz­galom történetét tanulják. A tárgyakból negyedévenként be­számolót, félévenként vizsgát tesz­nek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem 'elvégzéséről bizo­nyítványt kapnak. Az egyetemen he­tenként egyszer, meghatározott na­pon délután 17—20 óráig kötött fog­lalkozás van (előadás, osztályfoglal- kózás), melyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 170 forint, mely félévenként fizetendő. Az egyetem hallgatóinak a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1088/1957. (Xf. 21.) határozata alapján a félévi vizsgák előtt 6 nap, az évvégi vizs­gák előtt 12 nap tanulmányi szabad­ság jár. Az Esti Egyetem székhelye Mis­kolc. Az ózdi tagozatra jelentkezők kérelmükét az ózdi városi pártbi­zottságra juttassák el. Az egyetemre való felvétel felté­telei : Felvételüket kérhetik, akik érett­ségivel, vagy ennek megfelelő álta­lános műveltséggel rendelkeznek, és a tanuláshoz szükséges marxista is­mereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hallga­tója. A pályázók felvételi vizsgát tesznek. A pályázat az egyetem által ki­adott és a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályán, valamint a nagy­üzemi és járási pártbizottságokon beszerezhető kérdőívek alapján tör­ténik. A pályázatot a kérdőívet kiadó pártbizottságra kell beküldeni, június 15-ig. Mellékelni kell: 1. Részlétes önéletrajzot. 2. Az illetékes návtszervezet (párt- bizottság) ajánlását. 3. A vállalat, intézmény igazolását jelenlegi munkaköréről. A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei Bizottsága. A HÉT KÖNYVIJTDONSAGAI ^nmnÍlll|IÍIIIIIfHÍItlllllllllllllllllllllll1IIIIIMllllllllllltltltt(IIIIIIIIIIM!IIIII!llllll|||||||||||t||||lll!l|||||t||11tlll|||||||||||ll|||||||millIllllllltllllll||lllll|||||l A Kas&utihKiadó népszerű soroza­tában megjelent Haeckel »Van-e élet a halál után« és Jahot »Van-e örök igazság?« című ismert terjesztő mimikája. A Magvető közreadta Mó­ricz Miklós érdeikes irodalomtörténe_ ti1 tanulmányát »Móricz Zsigmond in­dulása« címmel. Megjelent Dutka Ákos, a nagyváradi »Mol naposok« .egyetlen élő tagjának regénye, »A nagy kialiand«. »Előjáték« címmel fi­atal prózaíróiv antológiája jelent meg. Üj- Jókaukötet: »A két Tremk Frigyes« Az Orosz Remekírók soro­zat új kötete Krilov önckibscsű me­séinek «gyűjteménye. Shakespeare Szonettjei .egészvászon és bőrköté­ses kiadásban láttáik napvilágot. Bib­liofil. kisalakú kiadásiban jelent meg W ilde »A readingi fegyház balladá­ja« című remekműve. Üj verseskötet Reményi Béla »Zsák­mány«-^ és új novelláskönyv Balázs Anna »Egy öregember szerelme« cí­mű kötete. Óbudán játszódik Koroda Miklós »Látóhegyi asszonyok« című regénye. Az Európa jelentette meg Gorkij »Nyaralók«. Corneilla »Chi­na«, Garcia Lorca »A csodálatos vargáné« című vígjátékát. Megjelent Niederhauser Emil munkája, »Bul­gária története«. A Modern Könyv, tárban adták k,i Ginzburg olasz író­nő »Baktérítő«, című kisregényét. A Magvetőnél jelent meg F. Rácz Kál­mán új regénye, egy értelmiségi fiatalember útkereséséről »Utolsó al­kalom« címmel. Közérdekű köz'emény Az állatni tűzoltóság értesíti a -megye lakosságát, hpgy a hagyományos, járási önkéntes- TiTzottöVefséHyékc't' éz évbén is megrendezi. Kéri a lakosságot a megyei tűzoltóparancsnokság, hogy a versenye­ken minél nagyobb számban jelenjenek meg. ' • A járási versenyeket az alant felsorolt -helyeken ás időben rendezik meg délelőtt 8.30, órai kezdettel: 1. Szerencsi járás, Szerencs, 1959. május 10. p. Mezőkövesdi járás, Klementina ÁG, 1959. május 24. 3. Abaüjszántól járás, Hidasnémeti, 1&Ö9. május 31. 4. Miskolci járás, Miskolc, 1959. június 7. 5. Encsi járás. Encs, 1959. június 14. 6. Putnoki járás, ' Sájókázá/ 1939. jú­nius 14. 7. Mezöcsáti járás, Tisza^arján. 1959. június 21. 8. Ózdi járás, Farkaslyuk, 1959. júni­us 28. 9. Sátoraljaújhelyi járás, Sárospatak, 1959. július 12. 10. Szikszói járás, Szikszó, 1959. július 12. U. Edelényi járás, Szendrő, Uó9. július 19. Megyei Tűzrendészet! Osztályparancsnokság. Megkezdődött a külügyminiszterek genfi értekezlete TEGNAP DÉLUTÁN 18 óra­kor Genfbeh kezdetét vette á‘kül­ügyminiszteri értekezlet. Mint min­den ilyeri nemzetközi horderejű esemény, természetesen ez is nagy érdeklődésre tarthat számot a vi­lág közvéleménye előtt. A nagy ér­deklődésre vall az ÍS, hogy a Szá­mottevő újságok; sajtóügynöksé­gek külön tudósítókat küldtek Genfbe — mint jelentették, több mint 2000 újságíró, rádiötúdósífő és fotóriporter kíséri figyelemmel az értekezlet munkáját. Maga az a tény,' hogy egyáltalán sor kerülhetett a külügyminiszterek ’ értekezletére, a béke védelmezői­nek sikereként könyvelendő el. Az értekezlet előtti időszakban szem­tanúi voltunk az imperialista erő­politika — amit Dulles, Adenauer neve fémjelez a legfrappánsabban — felülvizsgálását és revidiálását követelő áramlatok erősödésének. Másrészt szemtanúi voltunk á Pá­rizs—Bonn tengely . összekovácsolá­sának, Nyugat-Németország foko­zott ütemű fegyverkezésének.. Bizakodással, reménykedve figye­lünk Genfre. A szovjet küldöttség egész sor konkrét javaslattal a tar­solyában indult a svájci fővárosba. „Az eredmények — miht Hruscsov elvtárs mondotta a- nyugatnémet szociáldemokrata ■ -lapszerkesztők­nek — nemcsák a mi óhajunktól függenek.” Ha a nyugati hatalmak képviselői komolyan óhajtják a ' feszültség csökkentését, a nemzet-. • közi légkör enyhülését r— komoly eredményekkel zárulhat' az-• -érte­kezlet. „A külügyminiszteri tárgya­lásokon is lehetséges pozitív ered­mények elérése. De a kormányfői találkozó akkor is hasznos lenne, ha ilyen eredmények nem szület­nek meg” — állapította meg Hrus­csov elvtárs. Ebből és a szovjet ve­zetők' más nyilatkózataiból is arra következtethetünk, hogy a szovjet küldöttség a külügyminiszteri érte­kezleten is minden lehetőt elkövet annak érdekében, hogy kimozdítsa a holtpontról többek között a né­met kérdést. Ha mégis a külügymi­niszteri értekezleten nem sikerül előrehaladást elérni, a szovjet kül­döttség azon lesz, hogy rávegye rfyugati tárgyaló partnereit a csúcs- értekezlet megtartására. AMIKOR GROMIKO ELV- TÁRS -VEZETTE szovjet delegáció megérkezett a genfi repülőtérre, a szovjet külügyminiszter nyilatko­zatában a német békeszerződést és a nyugat-berlini megszállási rend­szer felszámolásának megvitatását jelölte meg az értekezlet-legfonto­sabb feladatai között s hozzátette: „Szándékaink komolyak. Mindent megteszünk, hogy az értekezletet siker koronázza”. Viszont az is igaz, hogy a „másik” oldal sem tét­lenkedett. Különösen Bonn fejtett ki lázas tevékenységet még a leg­utóbbi , napokban is a találkozó megtorpedózására. Amikor nyil­vánvalóvá lett, hogy a nemzetközi közvélemény nyomása miatt már nem lehet lefújni nyugati részről az értekezletet, Bonn azon fárado­zott, hogy rábírja az amerikaiakat a régi „erőpolitika” elvén nyugvó külpolitikai koncepció további fenntartására. Adenauernek ehhez a hidegháborús, tokbabújt, szemel­lenzős. politikájához sajnos, De Gaulle francia tábornok-elrfök is csatlakozott. A francia és a nyugat­német államfők legutóbbi megnyi­latkozásai azt sejttetik, hogy a francia küldöttség nem fog külön „színt” jelenteni a genfi külügy­miniszteri találkozón. Az angol küldöttség szereplését azonban kü­lönösebb várakozás előzi meg. Ha az angolok következetesek marad­nak — az utóbbi hónapokban égy rugalmasabb angol külpolitika kör­vonalai jelentkeztek —, komoly közvetítő szerepet vállalhat a Sel- wyn Lloyd vezette angol küldött­ség. Másrészt azonban a nyugati külügyminiszterek vasárnapi „tak­tikai” megbeszélése arra enged kö­vetkeztetni, hogy a három külügy­miniszter közös plaitformot kép­visel majd az értekezlet folyamán. A MAGYAR NÉPNEK KÜLÖ­NÖS OKA VAN arra, hogy megkü­lönböztetett figyelemmel kísérje a genfi értekezlet munkáját, amely­nek legfontosabb napirendi pontja a német kérdés rendezése — a bé­keszerződés megkötése, a nyugat­berlini megszállási rendszer felszá­molása — lesz. Azok közé a népek közé tartozunk, akik Európában a legtöbbet szenvedtek a német mili­tarista politika jóvoltából. Másrészt Berlin nyugati övezete nem esik tőlünk messze. Ezt a városrészt pe­dig az imperializmus előretolt bás­tyának, kémközpontnak szánta a népi demokráciák ellen. Annál in­kább tudjuk, mit jelent ez, mivel még nincs messze mögöttünk a külföldi reakció segédletével kirob­bantott ellenforradalom. Ha a né­met kérdésben a külügyminiszteri értekezlet valamelyes haladást is elér, munkája máris eredményes­nek lesz mondható. A szovjet kül­döttség mindent elkövet ennek ér­dekében. Figyelemmel várjuk, va­jon a nyugati hatalmak vezető kö­rei okultak-e az elmúlt évekből, óhajtják-e őszintén a nemzetközi helyzet enyhülését, akarják-e ren­dezni a német kérdést. FÉjiMcfa pillanatot Gábor Hm szobra mellen Miskolc második ke­rületében, a Lenin Ko­hászati Művek tőszom­szédságában találjuk a Gábor Áron Kohó­ipari Technikumot, a kohász középkáderkép- zés bölcsőjét. Az elmúlt napokban szokatlan izgalom lett úrrá az intézet tanári karán, diákjain. Búcsú, zásra készülteké Ered­ményekben gazdag négy évre tettek pon­tot, Búcsú, elválás nél­kül; búcsú, amelynek pillanatai feledhetetle­nül vésődnek az emlé­kezés érckemény táb­lájára. ( ' »Mi búcsúzunk és elmegyünk...« zengett a dal előbb az ifjúsági tagozat, majd az »öreg«, az estf tagoiat diákja­inak ajkán. Két nem­zedék lépkedett egymás mögött a folyosón. A zászlódíszt öltött iskola udvarán percek alatt . embererdő nőtt. Zárt rendben álltak, fel a diákságok. A dísz- elnökségben helyet fo&laHaklaz üzemek és intézményeit küldöttei. Bússá Járiös tanár megnyitó. szavai után, mint érdekes filmkoc­kák ■ peregtek az ese­mények. Zászlóátadás ,.» diszőrségtáltás Gá­bor Áron szobra mel­lett. . . a Rákóczi indu­ló akkordjai... majd Virágh Mihály megha­tó búcsúztatója. A fia­talok, később az öreg diákok búcsúja... A szózat hangjai zárták az emlékezetes ünnep. séget. Az iskola udvara lassan elnéptelenedett. Hazafelé indultak a szülők, diákok. S ami­kor a nap fényesen ízzól korongja. . «üwí. az épületek körvonalai mögött, a délután már egyedül találta az in­tézet névadójának, Gá­bor Áronnak bronz­szobrát. ö is elbúcsú­zott a diákoktól, aiki- ket türelmesen nézett éveken át... I« (—p —a) Jelentkezés kereskedelmi szakiskolába A Belkereskedelmi Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó kereskedelmi tago­zatú közgazdasági technikum levelező ta­gozata, legalább 30 fő jelentkezése ese­tén, az 1959/60. tanévben az I. osztályt újra megnyitja. A kereskedelemmel szemben támasztott igények növekedése folytán egyre fontosabbá válik a keres­kedelem minden területén, de különö­sen az áruforgalomban a még szakképe­sítéssel nem rendelkező dolgozók szakmai tudásának fejlesztése. A kereskedelmi tagozatú közgazdasági technikum elvég­zése valamennyi áruforgalmi (boltveze­tői, ellenőri, áruforgalmi előadó) munka­kör ellátására képesít. Az • ügyvitel terü­letén az iskola elvégzése képesített könyvelői, alapfokú terv és statisztikai képesítést nyújt. Felvételre jelentkezhet miriclen"!7.' "életévet betöltött kereske­delmi dolgozó, akinek általános iskola, vagy ezzel egyenértékű egyéb középis­kolai bizonyítványa van. (A 17. éven alu­liak beiratkozására rövidesen rendelet jelenik meg, így előreláthatólag a 17< éven aluliak is jelentkezhetnek majd.) Jelentkezés 1959. május 15-től június 30-ig a közgazdasági technikum kereske­delmi tagozat igazgatóságánál, Miskolc, Hősök tere 4. Tel.: 15-643. Jelentkezési lapok ugyanott igényelhetők. A1 napokban jelent meg Kari Mund- stock, kiváló német író elbeszélései­nek gyűjteménye, melyek visszaveze­tik az olvasót a háború utolsó idő­szakába. Szökevények bólyong&nak Bériin füstölgő romjai között, - a messzi norvégial front zord sarki tá­jain német katonák, tegnapi bajtársak harcolnak egymással életre-halálra: a svéd határ felé tartó szökevények, akik már ráébredtek arra, hogy ez nem az ő háborújuk és emberségük­ből kivetkőzött náci biztosok vezette üldözőik. De elvisznek az elbeszélé­sek a német Alpok gyönyörű havas vidékére is, ahol a magános mene­dékházakban rövid életre ítélt szerel­mek szövődnek, rövid életre ítéltek, mert a háború, a fasizmus embertelen­ségé még a legbensőbb érzésekbe is beleszól. Egyik elbeszélést folytatá­sokban közöljük. UrJIai-nr és Kohlmeyer azt ter- nunerer hogy együtt szöknek. És mégis: Kohlmeyer élt egy biztos lehetőséggel. Felderítő őrjá­rattal eljutott a Muonia folyóhoz, ott húzódik a svéd határ. És ekkor lécén meglazult a kötés. Weiss nyomban észrevette, hogy Kohlmeyer lemaradt, de még így is elkésett volna. A baj­társak fedezték fel Kohlmeyert a völgyben, éppen akkor, amikör a svéd határőrség sebbel-lobbal arra tartott. Kohlmeyer eldobta a fegyve­reit. feltartotta a kezét. A határőrök svédül rákiáltottak. Kohlmeyer csak integetett, meg nevetett és futott, fu­tott feléjük a folyó jegén, mire az örök lőttek, először a levegőbe, az­tán a lábába, és a lövések szétzúzták á jobb térdét. — Kohlmeyernek már hurok volt a nyakán és még mindig azt hitte, félreértés az egész — össze- ronesolt térddel vánszorogva már- már átért a túlsó partra a határőrök­höz ... de Weiss pontosan a határon utolérte, markában ott volt a kibiz­tosított géppisztoly — őrá nem lőt­tek. A bajtársak Kohlmeyert gondo­san ráfektették a saját sítalpaira és ■ óvatosan hazahúzták. Este felakasz­tották. Másnap reggeltől estig ott himbálózott, zörgött- ,a szélben a fe­ketére, csontkeményre fagyott holt* test, míg csak Hollerer egyetlen lö­véssel szét nem lőtte a kötelet. Ba­rátját egy gödörbe temette — ezt yftég ú norvégek vájták a sziklák közt. amikor elűzték őket: ide dug­ták cl cókmókjukat a fosztogatók elöl. MIND EQY SZÁLIQ Hollerer összetörte barátja azonos­sági jegyét, magához vette a pukko-t, a levéltárcát pedig elküldte a szülők­nek. Mindezt nyíltan, kihívóan, szót­lanul tette, Weiss ott ólálkodott kö­rülötte. Hollerer közben eltöprengett, mi késztethette Kohlmeyert, hogy a maga útját járja. Milyen feneketlen, félelmetes, ködös mélységbe , rágód-, hatott a gyanakvás Kohlmeyer lel­kében? ■ Azt az éjszakát, amelyen Kohlme­yert felakasztották, Weiss és Holle­red lent töltötte a századnál, a ki- végzötér szélén álló faház padlás­szobájában, ahonnan kilátás nyílt az akasztófára. Ezt a helyet jelölte ki nekik a szálláscsináló káplár. A vi­lágos, holdas éjszakában az ablak keretében rajzolódott ki az akasztott ember árnyéka. Weiss ruhástul fekszik a priccsen, pokróca alatt a kibiztositott géppisz­toly, szeme villog a sötétben. Holle- remek gyilkos kedve támad. Hátán ott érzi a villogó tekintetet, de nem mozdul. Észreveszi, hogy ellensége félőrült már a félelemtől, s mire kint szürkülni kezd. Weiss össze­omolva vinnyog. Hollerer ellenáll a csábításnak, hogy torkára forrassza az undorító nyüszítést. Ezt mondja magában: „Jó megfojtom, ...de az­tán? És aztán?” FmlÁk villan *el benne és a trmieK vman Vinnyogáson át hallja Weiss Icáján gúnyolódását: „Rajta! Gázt bele! Gyerünk érriber, még mielőtt...” Rémület dermeszti Hollerert, egész testét kiveri a verej­ték. „Rajta, ember, még mielőtt... én... vége ..Nem, kettőjüknek, Weissnek és neki kicsi ez a földgo­lyóbis — szól némán Hollerer az akasztója felé. Az akasztott ember nem válaszol, nem mozdul... po­fájára kerül a gázálarc!” Hollerer feltépi az ablakot, keze görcsösen markolja meg az ablakját, teli tüdő­vel issza a jéghideg levegőt. Nem most, nem itt, minek rohanjon a vesztébe Weiss halála miatt?! Majd máskor, egyszer, máskor... De va­jon megszűnik-e ezzel■ az a problé­ma, amelyet a Weiss-féle emberek jelentenek? Háta mögött egyre hal­kul a vinnyogás, majd hirtelen riká­csoló, rekedt üvöltés tör fel. Az akasztott ember teste fordul egyet a szélben és fakó arca némán néz szembe Hollererrel. „Gázt bele! Raj­ta, ember, mielőtt még' pofájára ke­rül a gázálarc! Sisakot megigazítani! Ember, tán hélium van a hátizsák­jában? Hisz maga szinte röpül! Gug­goljon csak mélyen le,' sarokra, tart­sa ki rendesen á fegyvert, számol­jon, nem hallom, csak semmi fárad­ság, száznegyvenegyszer . az ezred tiszteletére, fel-le, fel-le!” Csinn! A pukko a padlóra esik. A vadásztőr pengéje villog. Hollerer halottsápadt, keze görcsösen ökölbe szorul. A vinnyogás most még han­gosabb és rémültebb, aztán zagyva suttogásban oszlik szét. A vér tom­pán dobol Hollerer halántékában. Ezt dobolja: „harm ... negyv ... ö...” Gázmaszk, acélsisak, hátizsák, az ember szemére vörös köd borul, a)-* ka forró, cserepes, és most eldől, homlokával előrebukik a homokba. Weiss kövér arca kéjes, cinikus. Fel­könyököl, aztán térdre ereszkedik. Térdelő helyzetből, vörös ködtől fá­tyolos szemmel néz fel a kövér„ ci­nikus arcba. Szótlan, szédült percek két ütközet között, két ütközet kö­zött a forró napon szikár, fakó, tán­torgó árnyék; H.ollerer ..._ „Gázt be­le! Rajta! ... hangosabban számol­jon ... fel-le!... Az ezred tiszteleté­re ...” A nyüszítés elhal. Hollerer rá­lép a fénylő pengére. Lassan meg­fordul. Weiss kúszva a falig, hátrál. Tekintete merev. És ekkor Hollerer- bői minden kikívánkozik: még soha életében nem volt dolga ilyen pisz­kos, feneketlen, kétszínű, alattomos lénnyel — mondja —: és igy nevezi: egy rakás undorító garuij. Fenn, a tábori őrsnél agyon akartunk verni, együtt akartunk szökni — ezt mond­ja. .Még azt, hogyt a bajtársak már közeledtének hírére is elnémulnak, körülnéznek, nem jön-e már lopa­kodva, sunyin fülelve. Milyen egy­szerűnek is látszott minden, hisz ti­tokban mindegyikük elátkozta a ná­cikat a háborújukkal együtt! De egy­szerűbb engedelmeskedni és meg­halni. Amikor a hajnal derengésé­ben az akasztott árnyéka beborítja a szobát, Hollerer undorodva, nagyon halkan árról beszél, milyen elvisel­hetetlen az élet Weiss-szel egy föld­tekén. Weiss arca már újra cinikus, meg Sem rándul. Tudja, most már semmi baj sem történhet. Minden szót meg­jegyez, el nem felejt egyet sem. Amikor a hadtáptól rert száznegyvenegyszer „pumpáltat- ta”t teljes menelfelszérelésben, gáz­álarccal, acélsisakban. De a front kö­zelében a hegyivadász tizedes ked­ves, behízelgő modorú bajtárssá vált. Mindig, minden szót meg jegy­zett, el nem felejtett egyet sem, de úgy tett, mint aki semmit sem hall: egyik fülén be, a másikon ki. Csak még barátságosabb lett a Haldefjuld szélén, ahová másnap tábori őrsük­höz visszatértek. A tizedes minden­kivel tegeződött, atyailag gondosko­dott mindenről, megkönnyítette a szolgálatot, szájízük szerint beszélt. Már tisztességes gondolata sem lehe- tétt az embernek, mert magamagá­tól is Szüntelenül félt: ha suttogva beszélgetett bajtársaival, Weiss vá­ratlanul ott termett, tele törleszkedő ügybuzgalommal, nyílt tekintetében Sunyi fény. Weiss a maga aljasan kedveskedő módján oktatta az embereket. Holle­rer állandóan érezte a feléje áradó kihívást. Weiss odáig lealacsonyo­dott, hogy szinte leste-várta, mikor ejt ki Hollerer olyan szót, mely az életébe kerülhet. Mindezt barátságos ábrázattál, ellenállhatatlan, hízelgő modorban. Bajtársai titokban könyö­rögtek Hollerernek, az ég szerelmére, hallgasson, várjon türelemmel. Mert már látszott, közel a háború vége, d Vörös Hadsereg Kirkenesben újra trónra ültette a norvég királyt és a többi már nem érdekelte. Már egy töltésnyi puskaport, fiainak egyetlen csepp vérét sem pazarolta a magas hegyek sziklás pusztaságában cirkáló német tábori őrségre. Fent, egész magasan, északon már csak papíron volt háború. Tudták ezt a bajtársak, de ugyanakkor azt is érezték: köze­leg a nap, amikor Hollerert fegyver­telenül, rangjelzés és kitüntetés nél­kül kísérik majd le a századhoz, ki­biztosított fegyverük Hollerer hátába szegeződik, sarkukban meg gúnyo­lódva ott jön majd Weiss. De Holle­rer vigyázott, szótlan volt és hallgatag, éber volt még az álma is. Weiss pe­dig egyre ügyesebb kelepcéket álli- tóit neki. Szinte ki lehetett számító* ni, mikor kerül bele Hollerer. Weiss olyan ártalmatlannak és nyíltszívű­nek mutatkozott, hogy bárkinek, akit megszólított, először le kellett győz­nie hideg iszonyatát, mire reszkető ajakkal ártalmatlan választ tudott adni Weiss ártalmatlan kérdésére. Emlékezetükben ott élt Kohlmeyer. Hollerer már nem sokáig titkolhatta undorát. És egymás mellett feküdtek a priccsen, Weiss ügyeletes volt, Hol­lerer pedig a helyettese. Á lra fonák a tábori őrség szál­KaxonaK lását gerendábói ácsolták egy forrás közelében. Nya­ranta legelő volt ez a terület, körü­lötte a hegyek, mint valami karám. A forrásvíz ágyat vájt magának, s a kis hegyi patak vízeséseken és zuha‘ tagokon át gyöngyözött, kavargóit és zabolátlan folyócskává duzzadt, két hegyvonulat között termékeny völ­gyet ásott s végül a Lyngenfjordnál ömlött a tengerbe. Békeidőben itt kötöttek ki a kirándulóhajók, meg a luxusjachtok és az elkényeztetett utasoknak sejtelmük sem volt a pásztorok Ínséges életéről: a magas hegyekben gyeptéglából épült kas­szerű kunyhóban éltek, legelésző rénszarvasnyájak között. . A rénszar­vas adta a táplálékot és a ruházatot. A hatodik hadosztály hegyivadászai most azt a sziklás csücsköt tartották körülzárva, mely a fjord. Altengaart városka, a Muonia folyó és a két na- pi járás hosszon a svéd határral pár­huzamosan futó, majd kelet feié el­hajló norvég—finn határ zár körül. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents