Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

Tasáruap, 1959. május 10. ESZAKMAGYARORSZÄG Jelentések a Sárvári kulturális ser es szem iákról. Tiszapalkonyán, az erőmű kulturotthonában rendezték meg a Tiszapalkonya-kör­nyéki községek ifjúságának korze. bemutatóját. A találkozón felleptek Tiszapalkonya 'és környéké legjobl ifjúsági kultúrcsoportjai. A reszt­vevő együttesek tizenkilenc műsor- számot mutattak be. , A látott és hallott eredmények azt igazolják, hogy lelkiismeretesen, komolyan, a szocialista it jakra jel­lemző küzdeniakarással készülték az együttesek erre a találkozóra. Ezt igazolja a bemutató egeszenek magas színvonala is. A bemutatón látottak alapján a zsűri úgy döntött, hogy a járási versenyre a következő csoportokat ielöli: a színjátszó csoportok közül a nemesbikkieket, valamint a Tisza­palkonyai Erőmű színjátszóit, a Radnóti-emlékünnepség a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumban Körzeti kulturális bemutató Sajószögeden A sajószögedi kastély vén falai, a park öreg tölgyfái rég láttak annyi vidám, boldog fiatalt együtt, mint amennyi vasárnap összegyűlt a Ságvári Endre kulturális sereg­szemle körzeti bemutatójára. Hat község fiatalsága, úttörők és KISZ- tagok neveztek be a versenybe, mérték össze tudásukat, tehetségü­ket. A közönség teljesen megtöltötte a kultúrotthonná alakított épület nagytermét. Szülők, rokonok s a község igen sok érdeklődő lakosa nézte végig az érdekes, változatos, színvonalasnak mondható műsort. Szavalatok, énekszámok, jelenetek és tánccsoportok követték egymást. Estébe hajlott az idő, mire a mű­sorszámok leperegtek, s nem volt könnyű a bíráló bizottságnak, amikor dönteni kellett, milyen cso­portok kerüljenek be a járási döntőbe. Mert dicséret illeti meg Nagycsécs község úttörőit a Több- sincs királyfi című mesejátékból bemutatott jelenetekért. Sokat ne­vettünk a sajószögedi nőtanács ál­tal bemutatott Nem élhetek muzsi­kaszó nélkül című színmű egyik jelenetén is. A színdaraboknál az első helyezést — megérdemelten — a hejőkereszturi KISZ-szervezet tagjai által bemutatott így fizettek című égyfelvonásos dráma nyerte el. A darab a 19-es Tanácsköztár­saság idején játszódik, s megrágó tartalmával, a fiatalok átélt és át- érzett alakításával könnyeket csalt még a férfiak szemébe is. Különö­sen tetszett a vörös katonatiszt sze­repében Veres Zoltán, s a fiáért ag­gódó, őt védő s elárulása helyett inkább a halált választó édesanya szerepében Papp Julia. A második helyezést Sajószöged KISZ-fiataljai érték el. A járási döntőbe került még a? sajószögedi úttörők által bemutatott résziét Vörösmarty: Csongor és Tünde cí­mű mesejátékból. Kicsit merész vállalkozás volt ez, de az előadás őket igazolja. Első helyezést ért még el szava­latával egy hejőkereszturi KISZ- fiatal, s egy sajószögedi úttörő József Attila egyik versével. Nagyon sok tapsot kapott a he­jőkereszturi tánccsoport, amely öt népitáncot mutatott be. A tizenkét lány a Horgasi nagykoszorús-sal jön a járási kulturális találkozóra. Nagy sikert aratott a keresztúri úttörők által bemutatott Kalocsai gyermeklakodalmas, melyben 40 gyermek táncolt. Érdekes és szo­katlan volt a kis keresztúri mese­mondó, Bódi Ilonka szereplése, aki alig 9 éves és száznál több mesét tud. Kis lámpaláztól eltekintve, kedvesen, jól hangsúlyozottan me­sélt. A hejőkereszturi KISZ tánc­zenekara még fokozta az amúgy is kitűnő hangulatot. A bemutatót éjfélig tartó bál követte. Esemény volt ez a nap a község életében, mert a lakosság igen jól szórakozott, de sokat jelentett a szereplő fiataloknak is. Végignézve más csoportok műsorszámait, igen sokat tanulhattunk, tapasztalhat­tunk. Kár, hogy a benevezés elle­nére sem vett részt a bemutatón Sajóörös, Szakáid és Hejőszalonta kultúrcsoportja. Nem hisszük, hogy ezeknek a községeknek fiataljai ne szeretnének énekelni, táncolni, színdarabot játszani. Inkább az olyan lelkes népművelési ügyve­zetők hiányoznak, mint amilyenek Sajószögeden, Nagycsécsen és He- jőkereszturban vannak. Külön meg kell emlékeznünk Hejőkeresztur község kultúrmun- kásairól, színjátszóiról, táncosai­ról s a fáradságot nem ismerő ve­zetőkről, Papp Arzén , és Papp Vil­mos eredményes, munkájáról. Ajnit ők ketten a községben'.elérték, áz-» zal kevesen dicsekedhetnek az egész megyében. A 800 lelkes falu­nak van zenekara, jó színjátszó együttese, remek tánccsoportja, melyen meglátszik, hogy összeszo­kott, sokat szerepelt fiatalokból áll. S a foglalkoztatott, gyermekkoruk óta figyelemmel kísért fiatalság­ban egyre új tehetségeket fedez­nek fel. El tudták érni, hogy az egész községnek szívügye a kultúr- munka. Erre a bemutatóra is — szereplők és kísérők együtt — száznál többen jöttek el. összefoglalva: a bemutató ered­ményes s kis hibáktól eltekintve, jó volt. Szeretnénk, ha a jövőben a többi községek. is hasonló lelke­sedéssel s jó műsorszámokkal ven­nének részt a kulturális versenye­ken. Sotkó Józsefné A napokban országszerte elhang­zott és megrendezésre kerülő visz- szaemlékezések, műsoros estek vilá­gosságánál mind jobban bizonyossá, biztos irodalomtörténeti igazsággá tisztázódik, hogy Radnóti Miklós, a fiatalon mártírhalált halt költő tra­gikus töréssel lezáratlan életműve a magyar líra élvonalába tartozik. Egy-egy író, költő, vagy művész életével, alkotásaival kapcsolatos problémák, vagy éppen életművük egészének értékelése szempontjából igen fontosak az ilyen évfordulók. Különösen mióta a régen szokásban lévő hivatalos megemlékezések el­vesztették frázisokból összefűzött, mereven hivatalos díszkötésüket és mindinkább a pontos és tudományos hitelű elemzések alkalmául szolgái­nak, biztosítva ezek számára széles olvasó- és hallgató-tábor érdek’ődé- sét. Ez indította meg a közelmúltban a József Attila problémák újszerű és őszinte rendezését, költészete egé­szének vizsgálatát, — ez a mostani évforduló pedig épp a következő lépést segíti elő, a nagy költő fiata­labb testvérének, utódjának, főbb motívumai továbbfejlesztőjének be­mutatását. Ebbe az országos folyamatba kap­csolódott be Miskolc is a Zrínyi Gimnázium dicséretes kezdeménye­zése folytán. A megemlékezés isko­lai méretben készült, de már előké­születben is túljutott a szokványos iskolai ünnepélyek sablonján. A mű­sor összeállítását két célkitűzés 've­zette. Egyrészt felidézni, életközeibe hozni magát a költőt legjobb versein keresztül, másrészt ebből kibontva, a költő jelentőségét megmutatni. A verseket a gimnázium tanulói sza­valták szépen és lelkesen, néha tán túlzottan is megittasulva a sorok csodálatosan tökéletes ritmusától. A megemlékezést Kockás Sándor, az Az il tárgyal a KISZ miskolci városi bi­zottságának május 11-i értekezlete, amelyet reggel 9 órai kezdettel a KISZ alapszervezeti kultúrfelelősök részére tartanak a Szakszervezetek Megyei Kultúrotthonának nagyter­mében. Az értekezleten az MSZMP művelődési politikájának irányelvei­ből adódó feladatokat Amriskó Gusztáv elvtárs, a városi pártbizott­ság munkatársa ismerteti. Ugyan­csak megvitatják a Ságvári Endre kulturális seregszemle kapcsán adó­dó és egyéb kulturális feladatokat. 'ármelyik délután nézünk is be s-J Szerencsen az emeletes úttörő- házba, eleven, pezsgő életet találunk benne. Zeng, zsong az egész épület, mint rajzáskor a kaptár. Kipirult arcú pajtások tanulnak, játszanak, szórakoznak itt. A földszinti színház­teremben felváltva a színjátszók, táncosok, bábosok, zenészek tartanak próbát, míg az emeleti szobákban a kézimunka, fotó, képzőművész, leve­lező vagy éppen a főző szakkör részvevőinek munkájában gyönyör­ködhetünk. Bolló Jánosnak, az úttörőház veze­tőjének tájékoztatása szerint alig pár hőnapja kapták meg a pajtások ezt a pompás épületet, s máris olyan szépen berendezték, mintha évek óta itt élnének. Igazi otthonukká vált. Tizenhét szakkörük működik, s ezek több száz úttörőt foglalkoztat­nak. A kézimunka és hímző szakkört Tóth Miklósné vezeti. A lányok pár­nákat, varródobozokat, különféle dísztárgyakat készítenek. Gyönyörű hengerpárnák is dicsérik már Ken­derest Gizella, Bágyi Mária, Bús Má­ria, Szemző Éva kezemunkáját. Nem gond többé ezeknek az ügyes lányok­nak névnapi, születésnapi vagy most az anyák-napi ajándékozás. Hiszen olyan szép kézimunkákkal remekel­nek, amelyek vetekszenek a bolti ajándéktárgyakkal is. ^7 gén népszerűek a fötösök is. ^ Illési György, Tóth Júlia, Váraljai István, Csontos Anna olyan kiváló mesterei már á fényképezés­nek, hogy nincs olyan ünnepély, is­kolai esemény vagy kirándulás, ame­lyet meg ne örökítenének. A táncosok borsodi népijátékokat, táncokat tanulnak. A színészek, bá­bosok, zenészek sok szép műsorszá­mot mutattak' már be eddig is nyil­vános előadásaikon. A legcsendeseb­bek minden bizonnyal a képzőművé­szek. Hangtalanul ülnek — palettá­val a kezükben — vásznaik előtt. Ve­zetőjük, György Antal, az ismert­nevű festőművész-tanár kevés szóval, kedvesen magyaráz nekik. Vagy oly­kor csak rámutat a gyönyörű hegy­aljai táj szépségeire, s a leendő kis művészek csak állnak, állnak, nem tudnak betelni a színek pompájával. Külön kis birodalmuk van a föld­szinti csarnokban a levelezőknek, akiket Búza Jánosné irányít munká­jukban. Talán a világnak sincs olyan tája. ahová ne írnának és ahonnan ne kapnának leveleket a szerencsi úttörők. Tóth Júlia drezdai, Forrai Emese lipcsei, Ódor Irma kolozsvári pajtásokkal tartja a kapcsolatot, de érkeznek levelek Moszkvából, Tallin- ból, Helsinkiből is. így megismerik más országok, világrészek iskolásai­nak életét: Az idegen barátok, barát­nők leveleiből, képeslapjaiból, fény­képeiből a földszinti csarnok falain — a különféle országok zászlócskái­val díszítve — állandó kiállítást ren­deznek, hogy társaik is tanulhassa­nak belőlük. rJl szerencsi pajtásokat azonban külföldi levelezésükben a ta­nulás mellett egy másik, még ma- gasztosabb cél is vezeti. Az a nemes szándék, amit az idegen nyelvű leve­lek, a messzi országokból érkezett képek fölé tett feliratuk így fejez ki: „Az úttörő erősíti a népek barátsá­gát! (h.j.) Simogató9 lágy han­god idéztem először... Azt is csak éreztem, megfogni nem tudtam, ahogy szívedet érzem ma is, annyi esz­tendő eltelte után... Gyermekkori kósza élmények kavarognak bennem, ujjaidnak hűs. tapintása lázas fejemen, amelyben egyetlen simogató szavad le tudta győzni az örökké uralkodó zűrzavart. Magadnak, karcsúnak és nagyon szépnek láttalak eloszor. Szemeidből sugarak szálltak felém, és íeddő szavadra eleredtek könnyeim. Ma alacsonyabb vagy nálam, mozdulataid fárad­tak, öregesek. Hajad, az egykori fekete koszorú meg­sápadt, finom keretként öleli a legkedvesebb arcot. De nekem ma több vagy, mint akkor, amikor az egész világot jelentetted számomra. Szoknyád volt t. kék ég, szemed a cirógató napsugár... Szívedet a kö­tényedben hordtad és két kézzel osztottad szerelmedet nekünk* a családnak, amelyet védtél, óvtál egy életen át, a gyermekeidnek, akiket hordoztál, és akikért legnagyobb áldozatokat vállaltad. Édesanyám! Melegen, sugárzón kellene leírni ezt 1 szót, amelynél nagyszerűbbet, szebbet a világ egyetlen táján sem lehet találni. Szülőanyám, aki karjaidba^ ringattál és ringatnál ma is, ha az élet engedné. De ezt teszed most is. Szeretsz és szívedben hordo­zol, örömöm a Te örömöd és bánatom téged is megül és elsápaszt. Féltessz, mint akkor, az ágyam fölé ha­jolva és .innen, hosszú kilométerek távlatából is ér­zem néha éjjel, megnyugtató ujjaid simogatását fe­jemen. vagyunk veletek szem­ben. Soha nem merjük kitárni gyermeki szívünket, ahogy egykor tettük — karjaitokba simulva, mikor még szoknyátok kéksége adta a kék eget. Szégyelljük könnyeinket, szerelmün­ket mi is, akik maholnap anyák leszünk és mindazok, akik már maguk is szívükhöz szorítják az élet legdrá­gább ajándékát — a gyermeket. cxlestt n ij dntít a k Mint vattafoszlós, halk emlékezet száll felém han­god, évek hosszú során ke- .. resztül. Halk, féltő, szerető ez a hang, gyönge, hogy a szellő repíti szárnyain. Mégis erős ahhoz, hogy átrepülje a határokat, átre­püljön minden akadályon és eljusson a szívünkre, hogy onnan választ vigyen legalább ezen az egy na­pon, a mindig újra kibomló májusok első vasárnapján, a Ti ünnepeteken. Megfakult, elrojtosodott térítőt morzsolgat az ujjam. Valamikor Neked készítettem, sötétkék, általad gon­dosan vásalt szoknyában, hajamban égővörös pántli­kákkal. Nekem adtad, amikor felnőttem — díszítse az én otthonomat. Nekem adtad, mint ahogy egész életedben mindent nekem adtál, megvonva magadtól az ételt is, amit azért kaptál, hogy kiserkent tenyeredből a vér. mikor nap­estig dolgoztál. Mindig szerettél. Akkor is, ha néha fájdalmat okoz­tál. Pillanatnyi fájdalmat, amely benned nagyobb bá­natot hagyott, mint bennem. S hányszor megbántotta­lak, hányszor tagadtam konokul minden szépet és jót, amit irántad éreztem. S ki volt az, aki letörölte köny- nyeidet, amikor titokban sírtál a ruhám fölé borulva éjjeleken, úgy érezve, hogy nagyon egyedül vagy, hogy véreid, a legdrágábbak egyedül hagynak fájda­lomban? Mindazt a könnyet, Mindig elfogódottak amelyet okoztunk valaha, amely a mi engedetlensé­günk, makacsságunk, rosszaságunk miatt öntötte el a szemedet, most lecsókoljuk. A könnyek — kevés ahhoz, hogy elmondják — mi ^an ma bennem. A szavak silányak, mindig 'egyfor­mán használjuk őket. A szívünk, a szívünk, amelyet Tőled kaptunk, fejezi ki egyedül mindazt a gyermeki ragaszkodást, amely bennünk él irántatok és amely végigkíséri életünket. így kilométerek, tér és idő távlatából bocsánatot kérve borulok a kezetekre, és köszönünk mindent Édesanyák! Búcsúznak a végzős diákok Ünnepi díszbe öltöztek szombaton a miskolci középiskolák. A negyedik osztályosok részére megszűnt a kö­zépiskolás tanulás. Elhangzott az utolsó csengőszó, megkezdődtek a „ballagások”, hogy utána életük első nagy erőpróbájának, az érettségi vizsgáknak vágjanak neki. A Miskolci Zrínyi Ilona Leánygimnázium hatalmas udvarát teljesen megtöl­tötték az iskola növendékei és az ér­deklődők, szülők százai, öt osztály 144 leánya búcsúzik az iskolától. A fehér matrózblúzok és a tarka virág­csokrok színes mezejében ünnepi meghatottsággal búcsúztak egymás­tól a végzős és a még maradó - nö­vendékek, adták át útraváló jótaná­csaikat és hallgatták meg Sárközi Andor igazgató búcsúbeszédét, ame­lyet utolsó intelemként adott növen­dékeinek az életútra. (A búcsúbeszéd részletes ismertetésére még térünk.) vissza­A Miskolci Állami Tanitónőképző utolsó növendékeit bocsátotta útra szombati ballagási ünnepségén. Ez az utolsó osztály, amely még középisko­lás fokon szerzi meg általános iskolai tanítói képesítését, utolsó növendékei a nagymultú miskolci tanintézetnek. Ez a körülmény még meghatóbbá, még bensőségesebbé tette a búcsú­ünnepélyt. Énekkari számok, szava­latok, a távozó és a helyükbe lépő növendékek kölcsönös búcsúbeszédei után, Varga Gáborné igazgató, or­szággyűlési képviselő szólt az életbe lépő új tanítónőkhöz, hívta fel figyel­müket a pedagógusokra a falu mai életében váró nagy feladatokra és búcsúzott meghatottan az immár utolsó növendékeit útjára bocsátó tanintézettől. A délutáni órákban számos más miskolci középiskola végzős növen­dékei tartották búcsúünnepségüket, zengett a dal: „Mi búcsúzunk és el­megyünk”, az esti órákban pedig szá­mos iskolában vidám, baráti találko­zóval tették emlékezetessé a napot. Más középiskolákban még tartanak az összefoglalók és a jövő hét első napjaiban tartják a ballagó diákok búcsúünnepségüket. Százak és százak lépnek ki a kö­zépiskolákból az életbe. Új, friss erők százaival növekszik szocializmust építő társadalmunk hasznos munká­lóinak tábora. (hm) A magyar fiatalok értékes ajándékot készítenek a VIT-re A magyar fiatalok országszerte szebbnél szebb ajándékokat készíte­nek a hetedik Világifjúsági Találko­zóra, az emléktárgyakat a VIT kül­dötteinek ajándékozzák. A Csepel Vasmű gyáregységeinek kiszesei egyes munkadarabjuk kicsinyített mását készítik a VIT-re. A motor­kerékpárgyárban miniatűr motor- kerékpárt, a gépgyárban RF—5-ös fúrógép-modellt, az egyik gépgyár­ban kis gázszállító kocsit és danvt készítenek a fiatalok. A záhonyi vasutas KISZ-szervezet a 424-es típu­sú mozdony modelljét készíti el. A szegedi papucsos kisipari szövetkezet tanulói a város hírneves, hímzett pa­pucsával kívánnak kedveskedni • VIT-en résztvevő külföldieknek. A pécsi egyetem orvoskarának KISZ-szervezete is gazdag ajándékot küld a Világifjúsági Találkozón. táncegyüttesek közül pedig a tisza- szederkény-újvárosi, valamint a ti- szaszederkényi nőtanácsi csoportot. A bemutatón az Erőmű kultúrgár- dájának tagjai egyéni számokkal is szerepeltek. Jó szavalataikkal kitűn­tek: Varsányi Endre és Donogán László. Ribojszki Mátyás stílusos színezéssel, lendületesen szólaltatta meg népdalainkat citerán. Emléke­zetes marad két tiszapalkonyai út­törő harmonika-száma, valamint Gá­bor István énekszólója. A tiszapalkonyai körzeti bemu­tató sikere a jó. lelkiismeretes fel­készülést dicséri és ifjúságunknak a kultúrmunka iránti ügyszeretetéről tanúskodik. Lukács László j Eötvös Lóránd Tudományegyetem adjunktusa, a Radnóti-életmű kiváló J ismerője tartotta. Szépenhangzó elő­adásának sikerült a versek felkel- 1 . tette hangulatot fokozva-; érzelmi­leg közel hozni a költőt a hallgató­sághoz s így élményszerűvé tennie a József Attila hagyományt tudatosan j vállaló, a fasizmussal — minden formai lehetőséget kihasználva — szembenálló költő esztétikai értéke- ! lését. i Megszólalt a műsor keretében a Radnótit mesterének tekintő fiatal költészet is, Téby Katalin színmű­vésznő kitűnő tolmácsolásában. A jólsikerült műsort este a TIT I Értelmiségi Klubjában is megismé- i telték Kockás Sándor részletesebb , elemzésekkel kibővített előadásával, és ezzel sikerült az egészet Miskolc jelentős kulturális eseményévé emelni. I A műsor összeállításában, lelkes előkészítésében és rendezésében a legjelentősebb szerep Sárközi Andor j igazgatóé volt, akinek sikerült szép elképzelését megkedveltetni iskolája tanulóival és a végrehajtásában ak­tivizálni őket. Kabdebó Lóránt A 8/erencú úttörőházban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents