Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

4

ESZAKMAGYAROESZAG

Vasárnap, 1959. május It.

Fiatalok a téglagyárban

I

«= Balogh Imrét, a KISZ-titkárt keresnénk.

— Jókor keresik!

;— Miért nem jöttek hamarabb?!

Eladták a KISZ-titkárunkat!

Felkapaszkodunk a lányok közé a ritkafogú lépcsőkön. A sebessodrú tavaszi szélben szálló porfelhő be- áramlik ide is, a kitártablakú, nagy termekbe, amelyeket átfut a kemencék sokemeletnyi magasságból sugárzó hősége.

Balogh Imre a gépházból, délelőtti műszakos. Már régen elment. De vajon, ha itt lenne, tudna-e nekünk többet mondani ezekről a lányokról, asszonyokról, fiatal fiúkról, akik itt a cserépprés mellett egycsomóban dolgoznak mint ők maguk? Azt hisz- szük, nem.

gyobb dologidőben is, ha látják serénykedni őket a gép mellett. A Mályi Téglagyárban arról híresek a fiatalok, hogy egy-kettőre megtalálják egymást. Nem sokat udvarolnak. — néhány hónapi ismeretség után házasság a vége.

Az igazgató elvtárs szívből nevet ezen.

— Csak a legutóbbi héten is jött vagy tíz ember hozzám panaszkodni, hogy az asszonyok teljes egyenjogúságot követelnek a családban is. Egyszerűen elküldik otthonról a férjeket, ha azok nem tartják tiszteletben az asszonyok szokásait, akaratát, éppúgy, mint a magukét. Csupa panasz a férfitársadalom.

No, Margitkáék még nem tartanak itt, még virulnak, ha erről esik szó.

konyhán dolgozott. Csak egy hónapja jött ide, de keze ügyesen irányítja az óriás-karokat, amelyek kígyóügyességgel csavarodnak jobbra-bálra, arra -hivatva, hogy mozgásba hozzák a két dobot.

— Kevés volt a konyhában a fizetésem, meg a férjem is szerette volna, ha az üzembe kerülök, ő lakatos, én most gépkezelő vagyok, itt a Koller mellett. Mégis más világ ez, mint a konyha. Az szinte nem különbözött az otthontól. — Fénylő szemekkel teszi hozzá: — Most nagy esemény előtt állunk, néhány hónap múlva megérkezik a legfiatalabb Bóta a családba. Neki is kell kelengyére a pénz.

Egy emelettel feljebb vidám füttyszó szaggatja meg a gépek egyhangú moraját. Fiatal fiúk száguldoznak előre-hátra a vékony sínpárokon. A kis kocsik terhűktől rakottan nyikorognak, a mllanyvezetéken messze szikrázik a fény.

A lift mellett a 19 éves Lévai Jóska áll, aki két éve rakodja koller- kocsira a minden percben érkező téglát. Egyszerre 74 darab emelkedik fel erre a szintre, és naponta egy műszak alatt 12.000 darabot rak át átlagban.

A brigád tagjai, Zsolcai Istvánná kivételével, , r harmincon aluliak. Többen 7U&g,j&. húszon, is..innen..Zsol-r cái néni. aki elszedőként dolgozik a brigádban, Miintegy ötüket tanította meg az elmúlt néhány nap alatt a présgéppel való bánásmódra. Mert új a brigád, újak a gépek, csak nemrég kezdték el az üzemeltetést. De újak az eredmények is. Már első nap duplájára emelkedett a termelés, 3000 cserép helyett 6000-ret irányítottak futószalagon a felvonóba, hogy onnan a szárítóba kerüljenek.

Ügy megy itt minden, mint a karikacsapás. A brigádok állandó versenyben vannak. Két testvér áll egymással szemben. Mindketten brigádvezetők. Az egyik Simkó József, a másik Simkó István. Jelenleg a szerencse Simkó István brigádjának kedvez,- mert bár csütörtökön Simkó Józsefek több cserepet adtak le az átlagnál, a minőséggel bajok voltak. Jobban kellett volna vigyázni! Simkó Istvánék viszont 9870 darab napi átlaggal zárták a brigádversenyt.

— A lányokról írjanak! Nemrégen vannak itt és mégis nagyon ügyesek ...

Az új munkakör ugyan egy kis nehézséget okozott a lányoknál, de most, ahogy elnézzük őket, nincs egyetlen felesleges mozdulatuk, szisztematikusan illesztik a felvonóba rakott cseréphalmazokat, Éles Istvánné, a rámaadogató sohasem késik, mindig időben látja el őket kellő meny- nyiséaű rámával.

— Túl fiatalok vagyunk még ahhoz, hogy férjhezmenetelre gondoljunk. Ráérünk. Meg tudunk élni a fizetésünkből, sőt még haza is adunk. Nem kell ezt elhamarkodni, megvárjuk, amíg valóban olyan akad, akivel öröm lesz egy életet leélni.

Igazuk van.

Kivéve, amikor nincs géptörés. Ekkor sokáig kell állni, mert az egész liftsor munkája megakad. De ez a legmodernebb része az üzemnek, amely maga is egészen új és a modern technikára épül. A villamosított munkafolyamatok szinte teljesen megóvják az embert a nehéz munkától.

•

A Mályi Téglagyárban a dolgozók 45 százaléka fiatal. A gyár össztermelésének tehát igen nagy százalékát ők adják. Ez a termelés állandóan

A Kollernál, ahol hatalmas üstökben keverik a mintegy másfél, kétméteres dobok a nyersanyagot, hogy onnan a keverőbe, később a présbe

növekszik. Május 1-re külön műszakot terveztek. 30-án este 10-től reggel

6-ig, már egy átdolgozott nap után 40 idősebb és 80 fiatal munkást ért az a megtisztelő ünnepi feladat, hogy munkával ünnepeljék a nemzetközi proletariátus nagy ünnepét. Az egy éjszaka eredménye felülmúlta egy átlagos két műszakét.

A fiatalok kultúr csoportja is kivette részét a május 1-i készülődésből. 30-án délelőtt dolgoztak, délután próbáltak, 10 órakor ismét műszakba mentek, hajnalban 6-kor befejezték és 9 órakor már együtt vonultak az egész gyár színpompás menetével.

Jutálom? Nem várnak érte jutalmat. De a gyár vezetősége már elhatározta, hogy egy hónap múlva, június elején ingyenes kirándulásra

viszi őket Jávorkútra. A munkában

kiválók mellett mintegy 30—40 kulA szembenlévő felvonónál a Gere- brigádban Béréi IrénJ<e és Aranyosi Katalin a rakodó. Már két esztendeje dolgoznak a gyárban, írénlce 18, Katika 16 éves. Csinos kislányok. Utánuk fordulnak a fiúk még a legnajusson, Bóta Sándorné szinte elvész hajlékony, karcsú alakjával, amelyet még a nagy munkásoveráll sem tud eltakarni;

Bóta Sándorné ezelőtt 8 hónapig a

túrcsoporttag is részt vesz majd ezen a kiránduláson.

Sikert kívánunk hozzá!

URBAN NAGY ROZÁLIA Foto: MARTINECZ GYÖRGY

M unk á s any a

Amikor ® felem*

MmiKur nyújtott, munkában kérgesihlt kezét megfogtam, a munkáskéz szorítását éreztem. Nem is gondoltam arra, hogy simogatni is tud e kéz kedvesen, mint az anyák keze. Pedig Porteleki Gábomé öt gyermek cunyja már. Hat éve dolgozik a Lenin Kohászati Művek durvahengerdéjében s ez a hat év nem múlt el fölötte nyomtalanul. Homloka ráncos lett, barna hajának egy-egy ezüstös szála az idő múlásáról árulkodik.

— Hat év alatt a szívemhez nőtt ez a munkakör. Szeretem a munkám és meg vagyok elégedve, — mondta. — Megszoktam és talán nem is tudnám már elképzelni gépek és daruk nélkül az életemet. Valahogy úgy van ezzel az

ember, mint az anya a gyermekeivel: elvá-, laszthatatlanui magáénak érzi.

Mosolyogva nézett végig a hengersoron. De gondolatai nagyon messze jártak. Mikor újra megszólalt, már tudtam, hogy a családjára, gyermekeire gondolt és rájuk mosolygott.

— Nehéz anyának lenni. Ha a műszaknak vége, otthqn vár a háztartás, öt gyermek szaporítja körém a gondot. A legkisebb két és fél éves, a nagyobbak már segítenek. Erzsiké sok terhet levesz a vállamról, hisz 16 éves. De azért neki sem könnyű a dolga. Ő is itt dolgozik a gyárban, a nagyolvasztónál.

Arca egészen megváltozott. Mosolya gyöngéd, szavai lágyam csengtek. Gáborról beszélt, a legnagyobbról, ------------------------------—

a

ki esztergályosnak te» nul. Aztán sorba a többiekről. Péterről, aki villanyszerelőnek készül, meg az ötödikes Istvánról, aki szabó szeretne lenni. Mind4 egyikről volt egy-kéi kedves szava.

Megkérdeztem: mit szeretne anyák napjára a gyermekeitől?

_ —‘ István már hetek óta gyűjtögeti az ötösöket anyák, napjára- A virágokon kívül, amivel minden évben meglepnek a gyerekek, nagyon szeretném, ha sikerülne Gábornak a szakmunkásvizsga. Nekem ez lenne a legkedvesebb anyák-napi ajándék. Legnagyobb kívánságom nemcsak az anyák napjára va* natkozik, hanem egy egész életre. Szeretném, ha gyermekeim egészségesek és boldogok lennének!

NÉMETH TIBOR

Bécs várja a világ ifjúságát

A VII. VIT megrendezése har“ ci kérdés: a nemzetközi méretekben folyó osztályharcnak ma ez az egyik ütközőpontja. Ütközet a világ békeszerető ifjúsága és a háborúra spekuláló nemzetközi reakció között. Ütközet, hogy ne legyen több árva és nyomorék, hogy e földön ne pusztítson többé a háború, hanem a munka diadala adja életünk ritmusát, örömét.

Amikor forgatjuk a történelem lapjait, eszünkbe jut a II. világháború minden borzalma, s felkiáltunk: Soha többé háborút! Még frissek voltak a II. világháború ütötte sebek, amikor a világ ifjúságának küldöttei a londoni Albert Hallban összesereglettek, hogy egységesen, szervezetten vegyék fel a harcot egy új világháború kirobbantásának megakadályozásáért.

Az öt világrész ifjúsága esküvel fogadta akkor, 1945. november 7- én, hogy: Harcolni fogunk a^- egész világon az ifjúság egységéért, minden fajú, minden színű, minden nemzetiségű és hitű ifjúság egységéért, harcolni fogunk a népek őszinte barátságáért, az igazságos és tartós békéért. Szavunkat adjuk, hogy dolgos kezeket, éles elmét és fiatalos lelkesedést sohasem fognak többé imperialista háborúk céljaira pazarolni.” A világ ifjúsága — közte a szocialista tábor ifjúsága — esküjéhez híven teljesíti hivatását, kötelességét. Teljesíti, mert ha valakinek drága a béke ügye, az ifjúságnak különösképpen az. Drága á béke ügye a világ ifjúságának, mert elviselhetetlen szenvedést okoz a háború, mert a háborúban a fiatalok válnak elsősorban ágyútöltelékké.

Drága a béke, mert a tőkés és gyarmati országokban már a háborús előkészületek is mérhetetlenül nagy nehézséget jelentenek az ifjúság és a dolgozó nép számára. A fegyverkezés, az atom- és hidrogénbombák kísérleti robbantásai, a hidegháború bilincsbe veri az ifjúságot. Meggátolja, hogy vágyai szerint éljen és valóra váltsa elképzeléseit; hogy tanuljon, alkosson, szeressen, művelődjön, sportoljon, hogy erőben, egészségben növekedjen.

Az idén megrendezésre kerülő VII. VIT jelentősége nem kisebb, mint bármelyik ezt megelőzőjé. Az eddigi VIT-ek is maradandó élményt nyújtottak, közelebb hozták a világ ifjúságát egymáshoz, megismerték egymás életét, munkáját és kicserélték egymás tapasztalatait. Ezen túl valamennyi fesztiválról elmondhatjuk, hogy nagy mértékben elősegítette a béke és barátság eszméinek ápolását. Elősegítette a feszült nemzetközi légkör enyhülését. A VIT-küldöttek követelték a fegyverkezési verseny megszüntetését, az atom-^ és hidrogénfegyverek megsemmisítését és a vitás kérdések békés tárgyalások útján való rendezését.

A bécsi VIT jelentős állomása lesz a békéért, barátságért vívott harcnak. Növeli a VIT jelentőségét az a tény is, hogy most kerül először tőkés országban, Ausztriában megrendezésre. Egészen bizonyos, hogy az osztrák nép és Bécs lakossága nagy figyelmet fog tanúsítani a VIT iránt. Az osztrák nép és ifjúság mindent elkövet, hogy a világ ifjúságának méltó keretet biztosítson a VIT idejére. Szembeszáll azokkal a nézetekkel és cselekedetekkel, melyeket a reakciós erők hangoztatnak, melynek alapján próbálják csökkenteni a VIT jelentőségét, s e mellett egy sor nehézséget igyekeznek állítani. Tehát, mint várható volt, a VIT és a béke ellenségei minden eszközt felhasználnak a hivatalos korm^nyP ®i1®nere is> h°gy gátolják'

a VIT előkészületeinek munkáit.

Mint ismeretes, a reakciós lapok és rádióállomások nem a legjobb véleményeket terjesztik a szocialista országok ifjúságáról, a fennálló gazdasági és politikai helyzetről. Ez a tényező is indokolttá teszi, hogy megyénk ifjúsága és VIT-küldöttei a lehető legjobban készüljenek fel annak érdekében, hogy méltóképpen tudják képviselni szocializmust építő népünket és ifjúságunkat.

Hogyan készül megyénk ifjúsága a VIT-re? Csak néhány példát e lelkes munkáról. KlSZ-szervezete- ink, fiataljaink ez időszakban is legfontosabb feladatuknak tekintik hazánk szocialista építésében való részvételt. Ezt elsősorban a lelkes termelési és tanulmányi munkájukkal igazolják. E munkában elől járnak ifjúsági brigádjaink, megyénkben mintegy 580—300 ifjúsági brigád tett vállalást és teljesíti adott szavát nap mint nap a kongresszusi versenyben. Mintegy 22—25 ezer fiatal vesz részt a takarékossági mozgalomban, melynek eddigi eredménye sok-sok millió forint. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok is versenyben állnak egymással. A fiatal traktorosok, a különböző növényápoló brigádok egymással vetélkednek, különösen élénk a versenyszellem az alsóvadászi gépállomáson, a tiszalúci és a kenézlői Dózsa Tsz-ekben.

A példák százait és ezreit le- “ hetne felsorolni, hogy hol és mennyi fiatal vesz részt a társadalmi munkában. A sok példa közül csak néhányat: a miskolci fiatalok közül a kiegészítő parancsnokság lebontásában eddig 3000 fiatal vett részt, 15 ezer munkaórát végeztek. A Mályi Téglagyár fiataljai 40 ezer téglát gyártanak le terven felül, társadalmi munkában. Résztvesznek fiataljaink 11 község villamosítási munkálataiban, a bodrogkresztúri és a mádi nyári munkatáborokban, a csanyikvölgyi úttörőtábor építésében.

Természetesen nem marad el a hagyományos VIT-műszakok és hetek szervezése sem. A miskolci üzemek fiataljai már be is jelentették, hogy július 27. és augusztus 2. között VIT-hetet rendeznek.

Megyénk fiataljai ez időszak alatt VIT-körökön, ifjúsági napokon ismerkednek meg az eddigi VIT-ek történetével, a gyarmati ifjúság harcával, életével és nem utolsó sorban a vendéglátó ország ifjúságának harcával és munkájával.

N

em tétlenkednek a sportoló és a kultúrmunkás fiatalok sem. Már most nemes vetélkedés folyik a sportpályákon, a kultúrotthonok színpadjain. A borsodi VIT-napok sport- és kulturális eseményei lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a VIT jegyében tartandó „Ságvári Endre” kulturális seregszemle körzeti, járási és megyei bemutatóin neveljék és szórakoztassák ifjúságunkat. E bemutatókon 560 csoport 17 ezer taggal vesz részt.

A VIT-jelvényszerző versenyek, a nyári szpartakiád mintegy 35—40 ezer fiatalnak ad sportolási lehetőséget. Ismerve ifjúságunkat és az e téren dolgozó szakembereket, bizonyosra vesszük, hogy szűknek bizonyulnak a meglévő sportpályák* városban, falun egyaránt.

Megyénk ifjúságának munkája és lelkesedése nem véletlen, mert bízik a békésebb és boldogabb jövőben. Megyénk ifjúsága az egész világ békeszerető ifjúságával együtt vallja és hirdeti, hogy:

— Egy a jelszónk, a béke.

Harcba boldog jövőért mJfcyünk.

Németh László