Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-09 / 107. szám
Néhány feladat a vidéki TÜZÉP-telepek működéséhez A megye területén 25 TÜZÉP- lelep látja el a vidéki lakosságot tüzelővel, építőanyaggal. A telepek a helyi földművesszövetkezetek irányítása alá tartoznak. Már eddig is sokat tettek á vidéki lakosság érdekében, az épülő új házak, mellék épületek anyagai nagyobbrészt in' nen kerültek ki. A TÜZÉP-telepek munkája azonban még mindig nem kielégítő s a vásárlók ezt gyakran szóvá., is teszik. Sürgős beruházások ■ Jóllehet ennek kérése, követelése nem egyszerű dolog, mert tárolóhelyek és színek építése sok pénzbe kerül. De mégis érdemes gondolkozni ' azon, ha a beruházott összeg megtérüli hozzá kell látni az ilyen beruházások megvalósításához. Mert mi a helyzet? A legtöbb TÜZÉP-telep szabad ég alatt tárolja az égetett meszet. Természetesen az idő hatására ez porlik és veszendőbe megy. A telepvezetők így aztán nem is mernek nagyobb mennyiséget rendelni, csupán annyit, amennyi becs- lesük szerint hamarosan elfogy. Gya- kori dolog, hogy egyes községekben összeírják, kinek mennyi építőanyagra, van szüksége s csak azután rendelnek belőle. Az ilyen gyakorlat eleve elárulja, hogy nem lehet kielégítő az igények kielégítése, de a kereskedelem sem végezhet olyan hasznú munkát, ami egyéb körülmények között lehetséges volna, mert tudvalévő, hogy anyagellátásban már nincsenek komoly gondok. A saját erő köves Nem egy községben társadalmi erővel láttak hozzá a TÜZÉP-telepek fejlesztéséhez. Volt, ahol kerítést készítettek, másütt tárolóhelyet, enn^k azonban határa van. Sajnos, a SZÖVÖSZ nem mindig a legmegfelelőbb időben bocsátja a vidéki szövetkezetek rendelkezésére a beruházási összegeket. Gyakran olyankor érkezik a pénz, mikor az építkezés még nem áll abban a stádiumban, hogy jelentősebb összeget fel lehessen használni. Ezért történt aztán az,,h^gy tavaly*'mintegy 700 ezer forintot utaltak; vissza a helyi szövet- • kőzetek a* 'SZŐVOSZ-nákV ‘' •44MfeSZQy illetékes vezetői szerint a beruházott összegek hamarosan, de legkésőbb három éven belül megtérülnek. Ez indokolná a beruházások helyes időpontban való elvégzését.. Legutóbb Alsózsolcán az állomás mellett létesítettek egy TÜZÉP-tele- pet. Nagy szükség volt erre s ezzel együtt olcsóbb lett az építkezési anyag, mert korábban a község egy távolabbi részébe kellett elszállítani az anyagokat. Az elkészült új TÜZÉP-telep nemcsak a szövetkezetre nézve előnyös, de a vásárlók is olcsóbban jutnak az anyagokhoz. Általában 80 ezertől 300 ezer forintig terjednének azok az összegek, amit beruházás címén kellene felhasználni egy-egy községben. Az ösz- szeg elég jelentős, de a takarékos gazdálkodás megkívánja az áldozatokat. Gyakori a hozzá nem értés Az építőanyagok, a szén tárolása bizonyos szakmai hozzáértést is megkíván. Sajnos, a telepek még nem rendelkeznek jó felkészültségű telepvezetőkkel minden helyen, Ennek következménye volt az is, hogy Tak- taharkányban például 18 ezer forintos kár keletkezett a szén rossz tárolása^ miatt. Másütt a fenyőfűrész- aiut úgy rakták máglyába, hogy egv eső után még az alsó deszkák is pedvesek voltak. A MÉSZÖV mint megyei irányító szerv, már gondolt, arra, hogy ezt az állapotot megszüntesse. Tanfolyamokat tartanak, ahol az anyagok tárolására tanítják meg a telepvezetőket. Tervbe van véve az is, hogy közgazdasági technikumot végzett fiatalokat vesznek fel tanulónak, akik pótolnák a szakmai tudás hiányát s ezzel egyidősen jó káderekkel láthatnák el a telepeket. Néha talán a községi szövetkezetek vezetőin is sok múlik, érdemes volna meggondolás tárgyává tenni: mire van szükség, csillogó szép áruházra, vágy olyan fontod beruházásra, mint a TÜZÉP-telepi tárolóhelyiségek, ahol anyagokat lehet megmenteni a pusztulástól. Ebben a vonatkozásban önállóak a vidéki vezetők kár lenne lépten-nyomon oktat - gatni őket, de élve a helyes gazdasági számítással, nem ártana okos . tanáccsal szolgálni, s ez is egy lépés Volna a javulás felé. Herteranfarikai külügyminiszter televíziós beszéde Vidéki TÜZÉP-telepekről beszélni látszólag kicsiny dolog, de mégsem árt megemlíteni ezzel kapcsolatok gondokat. Tudjuk, a falun nagy az építkezési láz. Jelenleg is 150 községben mintegy ezerkétszáz új családi ház épül. Nagy dolog ez — segíteni kötelességünk. Garami FELHÍVÁS A miskolci városi rendőrkapitányság magánszemélyek sérelmére elkövetett csalás és sikkasztás bűntette miatt eljárást indított Blahut Béla miskolci (Torontáli u. 8. szám alatti) lakos ellen. A rendőrkapitányság felhívja azoknak a személyeknek a figyelmét, akiket a fent Washington (MTI) Christian Herter amerikai külügyminiszter csütörtökön este az amerikai televízióban beszédet mondott a küszöbön álló genfi külügyminiszteri értekezletről.' Herter hangsúlyozta, a nyugati hatalmak „egységes álláspontot” képviselnek majd a genfi értekezleten. Véleménye szerint ez az álláspont lehetővé teszi, hogy igazságosan megoldják a Németországgal kapcsolatos kérdéseket, beleértve a békeszerződést és a berlini . kérdést, . valamint az európai biztonsági rendszer megteremtését. A nyugati hatalmak politikájának alapját Herter szavai szerint a következő élvek képezik: „Az egységes és szabad” Németország megteremtése, biztonsági rendszer létesítése a fegyverkezés ellenőrzésének alapján, s amíg mindezek nem valósulnak meg, „Berlin szabadságának és biztonságának” szavatolása. Herter kijelentette, hogy a nyugati hatalmak „kemény politikát” követnek majd Genf ben berlini jogaikat és kötelezettségeiket illetően, de — mint mondotta — ez nem jelenti azt, hogy a nyugati hatalmak, ne kívánnának jóakaratulag tárgyalni. • Az amerikai külügyminiszter kijelentette: Megegyezésre törekedve, legalább is csekély előrehaladást szeretnénk elérni; szilárdan szembe- szállunk bármilyen nyomással; szeretnénk kifürkészni a Szovjetunió szándékait, hogy jobban megérthessük álláspontját, olyan megegyezé- -------------------------ooos eket szeretnénk elérni, amelyek valóban „érnek is valamit”, törekedni kívánunk a nemzetközi feszültség csökkentésére. Az elnökkel együtt remélem — folytatta Herter — a genfi értekezlet úgy fejlődik majd, hogy csúcs- értekezlethez vezet. Herter csütörtöki beszédének nyugati visszhangja Washington (Reuter) A Reutér washingtoni tudósítója szerint a diplomaták és megfigyelők Herter amerikai külügyminiszter csütörtöki beszédét a Genfben kezdődő külügyminiszteri értekezlet reális értékelésének minősítik. Ezeknek a köröknek az a véleményük, hogy Herter gondosan ügyelt beszédének egyensúlyára, ugyanis a Németország egyesítésével kapcsolatos nyugatnémet álláspontot éppúgy figyelembe vette, mint Angliának azt a törekvését, hogy a Nyugat tanúsítson rugalmasságot a küszöbön- álló tárgyalásokon. Her temek abból a megjegyzéséből, hogy Németország egyesítésének „fokozatosan megvalósuló folyamatnak kell lenni...”, arra lehet következtetni, hogy az amerikai külügyminiszter nyilván csak a távoli jövőben tartja lehetőnek e probléma megoldását — fűzi hozzá a Reuter tudósítója. A Nyugatnak az amerikai külügyminiszter által pontokba foglalt törekvéseiről diplomáciai körökben megjegyezték, hogy ezek a törekvések egyezni látszanak a MacMillan által az elmúlt hónapokban részletesen kifejtett elvekkel. (MTI) j, is sok nehézséget okoztak és mellyel az 1957-ben megtartott városrendezési ankét külön is foglalkozott. A város szerkezeti és területfelhaszná- lási vázlatáról csak annyit, hogy a Győri kapu környékének tervezett intenzitású beépítése, valamint a Ruzsinfark szövegrészben is bőséger sen tárgyalt és indokolt kialakítása megfontolandónak látszik. Az általános városrendezési terv egyes fejezeteinek ismertetése végén hasznos tanácsokat és útbaigazítást kapunk a város problémáinak megoldására. EZEKKEL A MEGÄLLAPITA- SOKKAL a legteljesebb mértékben egyetérthetünk és minden bizonynyal azok, akiknek szívügyük a város problémáinak megoldása, kézbe véve e művet, még igazoltabbnak, még inkább elintézendőnek fogják tartani a közintézmény, a lakás és a közműhálózat, de a közlekedés, az ipar és zöldterületek városrendezési vonatkozásait. A szerzőknek módjukban volt évek óta figyelemmel kísérni, és a mindennapi életben is részt venni a városépítészeti kérdéseknek megoldásában, így az irodaházról írt fejezet igen nagyjelentőségű és rámutat azokra a belső ellentmondásokra, mely városrendezési gyakorlatunkban időről-időre jelentkezik. A TÖRTÉNETI HŰSÉG kedvéért örömmel jegyezhetjük meg az új lakótelepek kialakításánál, az élet az 'alkalmazott jelöléseket túlhaladta és mind a Selyemrét déli, mind a 'Kilián északi település csaknem teljes egészében megvalósult. A fejlesztés eredményei és nehézségei című fejezet hasznos tanácsok és vélemények sorozatát tartalmazza, olyanokat, amelyekért nap mint nap ’ igen sokat dolgozunk és mely kérdések megoldása éppen a városterve- , zés és városfejlesztés ütemezésénél és (természeténél fogva hosszú időt vesz (igénybe. Hermány Géza észrevételei (a Valentiny-féle tanulmányhoz jó , kiegészítésként hatnak. El kell is- I mernünk, hogy a hibák egy része t éveken keresztül abból származott, (hogy nem a városi tanács volt gazdája a városi beruházásoknak. Ma sokkal inkább az és hisszük, hogy iaz a megállapítás, melyet befejező i mondataiban tesz a tanács és a Ter- ivező Vállalat kapcsolatáról, valóbari i igaz és meggyőződésünk, hogy ez i biztosíték is arra, hogy Miskolc nem- icsak nagyságrendben, de jelentőséff- i ben és szépségben, nem utolsó sorban egyéni ízében is (amint írja) egyik legjelentékenyebb városa lesz 1 hazánknak. A fényképekről annyit, hogy igen jól elhelyezettek, talán helyesebb lett volna a műemléki vizsgálat képei helyett új képanyagot adni. Köszönjük Valentiny Károly és Hermány Géza, a tervező és a várostervezés irányításában hosszú gyakorlatú szakember írását, egyúttal kérjük is őket arra, hogy mindennapi munkájukban segítsék azt a várost, melynek problémáival eddig is sokat foglalkoztak és melynek városrendezési irodalmát értékes anyaggal gyarapították. ifj. Horváth Bélaépítészmérnök váshattunk és melyben a mű szerzője állást foglal, hogy Miskolcot a táj virágzó központjává fogjuk fejleszteni, lemondva arról a helytelen elvről, hogy minden városnak jusson valami. Magunk részéről tudatos közigazgatási ténykedést látunk abban, hogy az 1930-ás évek óta csak 1950-ben valósult meg a város egysége és tulajdonképpen ez teremtette meg az alapot az egységes városrendezési terv elkészítéséhez. Ilyen előzmények után hiányoljuk, hogy a tervkísérletek ismertetésénél nem olvashattunk a Varga-féle rendezési tervről, holott véleményünk szerint a maga idejében úttörő mun- k^ríák: minősült" és országos viszonylatban "is jelentős kezdeményezésnek számított. Korábbi tanulmányunkban — mely a „Miskolc városrendezési kérdései” címmel jelent meg, — rámutattunk a Valentiny- féle terv összes eredményeire és az a leírás, melyet a tervről a most megjelent mű révén kaptunk, tovább erősíti bennünk helyességének tudatát, elemezve e terv kétségkívül megalapozott és reális koncepcióját és részleteit. Elismeréssel adózunk a szerzőknek azért az őszinteségért, mellyel a terv nehézségeire és azon pontjára mutatnak rá, melyeket véleményünk szerint is át kell dolgozni. Gondolunk itt elsősorban a program alapadataira, melyek már a kiindulásnál tervezőnek nek”. Igen, változnak az idők, vál-' toznak a vélemények. Ezt' is megér-1 tűk, mert meg kellett érnünk. A szo-i cializmus gazdasági lehetőségei i messze túlszárnyalják a kapitaliz-i musét. Bennünket, magyarokat is' büszkeséggel töltenek el a szovjet' nép sikerei, hiszen az ő eredményeik! minket is gazdagítanak, biztonság-' érzettel töltenek el, hogy a történe-1 lem nem fordíthat többé hátat a jö-1 vőnek — a szocializmus győzelmét1 már semmilyen erő meg nem állít-' hatja. Találóan mondotta Kádár Já-' nos elvtárs: „A Szovjetunió hétéves' terve bizonyos vonatkozásban az' egész szocialista tábor terve is.1 Nemcsak azért, mert a Szovjetunió' gazdasági fellendülése növeli a szó-' dialista tábor gazdasági erejét, ha-' nem azért is, mert ez valamennyi' szocialista ország fejlődésének na-' gyobb lendületet ad.*’ ' A tőkésekben aggodalmas érzések1 ébredtek a kapitalizmus történelmi1 sorsáért. Aggodalmuk indokolt, a1 kapitalizmus fölött is beteljesül a1 történelem következetesen érvénye-1 sülő igazságtevése: előbb-utóbb át-f adja helyét —r a történelmi sorrend-f nek megfelelően — a fejlettebb tár-f sadalmi rendnek, a szocializmus- f nak. FOROG A KERÉK, A TÖRTÉNE- J LEM KEREKE, hajtja előre az em-f beriséget és figyelmeztet: ha nem* akarunk tévedni ítéleteinkben, poli-t tikai állásfoglalásunkban, az új, aj haladó, a fejlődő mellett tegyünk j hitet. — Ez a történelem megdönt-;, hetetlen, sok ezeréves tanulsága. S; erre figyelmeztet bennünket a költő | Arany János is a Toldi estéje végtanulságaként: Változik a világ, gyengül ami erős, És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt. J GULYÁS MIHÁLYf A MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ a napokban jelentette meg fenti címmel immáron csaknem harmadik, városrendezéssel foglalkozó könyvét. Ez alkalomból szeretnénk a könyv miskolci vonatkozásaira kitérni, annál is inkább, mert városunkban a városrendezés problémái egyre vita- tottabbak és. széleskörű érdeklődésre tartanak számot. A könyv miskolci fejezetének csaknem egyhar- madát Valentiny Károly írta. Az észrevételeket és a tanulságokat Hermány Géza foglalta össze. Rövid ismertetésemben is fel szeretném hívni a város lakosságának figyelmét néhány .megállapításra, bízva abban, hogy .•^többeknekymcidlukban lesz az eredeti művet tanulmányozni. Figyelemreméltó az a megállapítás, mely hazánk „energia-tengelyével” foglalkozik. Ásvány nyersanyagaink lelőhelyének keleti vége éppen a borsodi régióban található. A táj és város kapcsolatánál az erdősítés feldolgozása igen jól szemlélteti, hogy Miskolc nyugatról a Bükk erdőire, keletről az Alföldre, délnyugatról a már említett energia-tert- gelyre támaszkodik. A város fekvésénél a dombokra való felhúzódás | és a völgyi település taglalása annál is inkább értékelhető, mert nagy mértékben támaszkodik a városépítés miskolci hagyományaira. Csak örülhetünk azon megállapításoknak, melyeket a 98-ik oldalon ol„Sztálinváros, Miskolc, Tatabánya - városépítésünk fejlődése" Jegyzetek egy könyvről nevezett személy bármilyen módon megkárosított, hogy 1959. május hó 11—16. között délelőtt 8—17 óra között a kapitányság I. em. 21. sz. szobájában saját érdekükben jelenjenek meg. Miskolc városi rendőrkapitányság a kérik tiintellektuális társadalom nehezen versenyezhet egy nagyobbszahású és alapvetően tehetséges néppel* amely erőfeszítéseit hatalmának fejlesztésére összpontosítja. Mert az oroszok nemcsak tudósok és mérnökök képzésében járnak elől. 1957-ben a Szovjetunióban kb. 30 ezer orvos végzett az amerikai 5 ezerrel szemben. A Szovjetunió minden szakoktatási ágazatban jelentős erőfeszítést fejt ki, és úgy látszik, tisztában van azzal, hogy a mai világban minden gyakorlati sikernek az értelmiség széles skálája a feltétele ...” A SZOVJETUNIÓ HÉTÉVES TERVE célkitűzéseinek realitásában már a legtöbb tőkésrend-védelmező sem kételkedik. A New York Times a. következő megállapításokkal él: ,...az elkövetkező 10 évben a kommunista világ egyértelműen megnyeri a Nyugattal folytatott ‘ gazdasági versenyt..; A . Szovjetunió mérhetetlen mennyiségű természeti kincsekkel. r,endelke- zik, s ebben messze meghaladja az Egyesült Államokat. ...» A szovjet gazdasági élet nincs kitéve olyan depresszióknak és recesszióknak, amelyek a történelem során megszakították a nem kommunista országok termelési előrehaladását... Oroszország parasztjai sohasem termeltek oly sokat, mint a legutolsó években”. - * Az Egyesült Államok elnöke, Eisenhower, mintha csak az általunk eddig használt szavakat venné át, ézeket mondja: „Utói kell érni a Szovjetuniót a tudomány es technika azon területein, ahol ők vezetIlyen körülmények között hangzott el Leninnek a szocialista gazdaság lehetőségein alapuló felhívása az orosz munkásokhoz, parasztokhoz: utói kell érni a legfejlettebb tőkés országokat. „Álmodozónak” nevezték Lenint, akinek — úgymond — „nincs érzéke a valóságos helyzet ‘ tárgyilagos megítélésére”. NEGYVEN ESZTENDŐ VIHARZOTT tova az idő országútján, s testet öltött az állítólagos álom, a Szovjetuniót alig több, mint 7 esztendő választja el attól, hogy utolérje és túlszárnyalja a világ gazdaságilag legfejlettebb imperialista hatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat. Lenin még országokról beszélt, Anglia, Franciaország, Németország azóta már „lemorzsolódtak” a gazdasági versengés élvonalából, a Szovjetunió mögé kerültek. A nyugati sajtókomméntárok látszólagos tárgyilagossága mögött nem a Szovjetunió eredményeinek dicsérete húzódik meg, hanem az a szándék, hogy fölrázzák kormányukat, kapitalista közvéleményüket a negyven év alatt megszokott szemellenzős, lekicsinylő magatartásból, rádöbbenteni őket a megváltozott helyzetre. A NATO lapjától, az Occiden- től igazán nem várhatunk dicshimnuszt, mézis így ír: az amerikaiak „most kénytelenek számot vetni azzal, hogy a Szovjetunió gyors tudományos fejlődése a társadalmi légkör gyümölcse. Ott többre tartják az értelmiségieket, mint a film és a televízió sztárjait, a rádió lemezműsorainak gagman-jeit, az atlétákat vagy a varieté-művészeket. Egy anIGEN, ÁTBILLENT A TÖRTÉNELMI holtponton és megállíthatatlan erővel forog. A belefogódzd nemtelen indulatok, a reakció körmönfont mesterkedései pozdorjává tépve1 hullanak le róla, s győzelmesen zsugorítja a kizsákmányolás, a tőke vadászterületeit. A haladás a szocializmus vitorlájába fogta a történelem szelét. Nekünk munkál az idő. Amikor napvilágot látott a Szovjetunió hétéves tervéről szóló sajtóközlemény, a szocializmus hívei újongó lelkesedéssel vitatták a rop- pont számok ragyogó távlatait, de a szocializmus megrögzött ellenségei sem a régi hangszereléssel, a lekicsinylés nagyképű ócsárlásával nyúltak hozzá. Elgondolkoztatóan „tárgyilagos” vélemények hangzottak el, jelezvén a történelmi „pálfordulás” rájuk nézve nem éppen ígéretes voltát. Elgondolkoztak ellenfeleink? El kellett gondolkozniuk. Nézzük a mérleget, melyet a szocializmus állított fel fennállásának negyvenkét esztendeje alatt. A két rendszer versenye nem ma, hanem közel negyvenkét évvel ezelőtt kezdődött, a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. A verseny egyenlőtlenül indult, a •„startfeltételek” aránytalanul nehezebbek voltak a Szovjetunió oldalán. 1913-ban a cári Oroszország részesedése a világ ipari termeléséből mindössze 3 százalék volt, a pöttömnyi, Svájc több elektromos energiát termelt, mint a hatalmas cári birodalom. Az első világégés szörnyűségedből elcsigázottan, rop- pont veszteségekkel került ki a fiatal szovjet állam; részesedése a világ Ipari termeléséből alig volt 0,5 százalék, ugyanakkor az Egyesült Államoké 38—40 százalékot mutatott;
