Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-08 / 106. szám

r Tavaszi napsütés... Az albán falu boldog jövője az albán hegyekben. 3zép, új házakat építettek, és ha valaki bemegy a házakba, modern, újszerű bútorokat talál benne. AZ ALBÁNOK NAGYON SZE­RETIK a gyerekeket. Egy-egy csa­ládnak 7—8. sőt gyakori, hogy 12— 13 gyermeke van. Az Üj Élet Ter­melőszövetkezetben, Novo Csiflika nevű községben, Ljusnyi kerületben él Tusa Nesda, aki árva gyerekként élt nagybátyja házában, egészen a felszabadulásig. Most 7 gyerme­ke van és mind a hetet iskolád tatja, és szépen járatja. Csak 1956-ban 930 munkaegységért a családja 36.8 centner gabonát. 155.310 leket kaoott kézhez a gyan- jún, zöldségen és sok más terme' fényen kívül. Az albán falvak legtöbbje a he­gyek között terül el, földjeik grá- nitos, kavicsos, rossz talaj. A ter­melőszövetkezetek tagjainak nagv nehézségekbe kerül még a földek gépi művelése is. De a nárt és a kormány minden lehetőséget meg­ad, hogy ezek. a valamikor kegyet­len sorban é'ő emberek megismer­kedjenek az igazi élettel, hogy meg­könnyítse a munkájukat a földe­ken és otthon egyaránt. Egy ilyen hegyi termelőszövetkezetben, a Május 1-ben, Lusni kerületben csak úgy tudják elvégezni a mun­kát, ha bekapcsolódnak az asszo­nyok is. Ennek elérésére új bölcső­déket, óvodákat építettek, és a ter­hes asszonyok részére speciális háziipari szövetkezeteket létesí­tettek, amelyeknek munkáit ott­hon is el tudják végezni. A ter­melőszövetkezet évről-évre növek­szik. Mikor alapították, még csak 49 tag kezdte el itt fáradságos munkáját, most az egész falu la­kossága tagja a szövetkezetnek. 1956-ban minden munkegységre 6 kilogramm gabonát és 50 leket ad­tak. Nagy méretekben indult meg a lakóházépítés. Csak utóbbi évek­ben épült fel 50 új ház sok szobá­val. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK — az albán falvak boldog jöven­dője. Mindazok, akik kiveszik ré­szüket az albán falvak szocialista átépítésében, azok az egész ország új életét is építik. Tiranai képes1 an jék el, micsoda csodálatos érzése-L két éltem át akkor, amikor elő-ú szőr léptem színpadra, milyen reÁ mények és milyen hit született ben-ü nem, aki néhány évvel ezelőtt mégj analfabéta. lenézett asszony, cselédé voltam. t f fagyon boldog vagyok, és már? van egy kisfiúnk is. Töké-f letes meggyőződéssel tudom man- $ dani, hogy előttünk nagyszerű jövő f áll, hiszen mindaz, ami most épül, amit két kezünkkel építünk, az az albán nép boldog jövője. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK­BE tömörült parasztság száma egy­re nő a népi Albániában. Tömegé­vel lépnek be a családok, akik be látták, hogy a fejlett mezőgazda­sággal mennyi mindent elérhet­nek, amitől különben el voltak zárva évszázadokig. Üj, csodálatot világ tárul ki a falu lakói előtt — saját házukban laknak azok, akii? eddig a hegyoldalba vájt barlang lakásokban éltek. A férfiak mellett igen nagy sze repet játszanak az asszonyok is a mezőgazdaság fejlesztésében. Ré­gen is dolgoztak a mezőkön, földe­ken, de nem volt semmilyen joguk munkájuk gyümölcsére. 1955. végén 12 500 asszony volt a termelőszövetkezetek egyenjogú tagja. Később megháromszorozó­dott. De nem csupán a mezei mun­kában vesznek részt, gyakran visz­nek irányító szerepet, traktort ve­zetnek, kombájnnal dolgoznak. Szokodolban, Paskopia tarto­mányban egy elmaradott kis köz­ségben dolgozott Hida Koha és csa­ládja. Bármennyit is munkálkod­tak a mások földjén, soha nem ju­tott annyira, hogy akár három* arasznyit is vegyenek maguknak. ( Ma Hida Koha és családja közös { földet szánt, az egész faluban el- ( sóként iratkozott fel a termelőszö- 4 vetkezet tagjai közé. A termelő- 4 szövetkezetben főként gyapotot és 4t cukorrépát termelnek. Mindkettő 4 nagy jövedelmet biztosít a tagok 4 számára. # i A termelőszövetkezetek nagy ró- ^ szében megtaláljuk az illatos al­bán dohányt is. Eltűntek a földe­ket övező szalmasátrak, amelyben eddig a dohánytermelők éltek. HÁROM NŐVÉR A múlt évben lépett vele egysorba két nő­vére. Az egyik Lírája Pregja. már az ötödik munkák ategór iáiba van. sorolva, és ő is szocia-, lista újító. A másik, Kimetya, ügye», fiatal kásllány, az egész gyár­ban ismerik, ő látja el a munkásokat anya­gokkal. Nemsoká ő is elfoglalja helyét a gé­peknél. # Három nővérről be­széltünk és az ő életü­kön keresztiül is meg tudjuk mutatni, meny­nyire nyitva áll az al­bán fiatalság előtt az út a modem életforma felé. A cipőgyárban, ahol ők dolgoznak majdnem 60 százalék az ilyen fiatal lány és mindegyik közülük ar­ra törekszik, hogy mi­nél magasabb szakkép­zettséget nyerjen el és ezzel jobb árút. adjon a népgazdiasá gn ak. A. Kondo. Üj munkásnegyed látképe. AHÁNYSZOR ELLÁTOGAT VALAKI a tiranai textilkombinát­ba, mindig meglát ott valami újat. Szépen felépített épületet, virágos parkot szökőkutakkal, aszfaltozott utcákat... A gyár mellé épült la­kótelep egyre nő és egyre szebbé varázsolódik. Az ablakokat és a balkonokat színes virágokkal dí­szítik és az egész utca valami cso­dálatos virágillatban úszik. A mun­kások sétálnak a virágos utcákon és munkájuk után az új kultúrhá- zakban szórakoznak. Az egyik új házban, amely kitű­nik különösen szép virágos abla­kaival, balkonjaival, ismerkedünk meg Vita Handzsari mérnöknő családjával. A bejáratnál ismerő­söket találunk. Vita barátnői és barátai mennek köszönteni a mér­nöknőt a nagy nap tiszteletére, — Vitát megválasztották országgyűlé­si képviselővé. BEKOPOGUNK. Bentről gyer­meksírás hallatszik. A házigazda — Vita férje — ugyancsak mérnök, Taki Adam —, a kombinát régi mechanikusa, boldogan üdvözölnek minket. Mi mindenről emlékezünk e’jpn a szép napon! Néhány év telt el attól a pillanattól, amikor együtt utaztak tanulni a Szovjetunióba! Egyik is, másik is visszaidézi a fe­lejthetetlen perceket, hogyan ültek hajóra Odesszában, hogyan érkez­tek Moszkvába, milyenek voltak az utolsó vizsgák és a kissé szomorú elválás a szovjet barátoktól. Most mindnyájan az, iparban Mérnök — országgyűlési képviselő Vita Handzsari, a t,/anai texuKombinat mérnöke átadja tapasztalatait a fiatal szövőnőknek. Reményteljes holnap Irta: F. REDZSA népdalénekesnő 1950• Rangja Ka­leci nagyon megunta az otthoni, háztartás­beli életet. Barátnői gyakran beszéltek ne­ki érdekes munkájuk­ról a gyárban. Az utóbbi időben többtíz fiatal nő, akik vele egy kerületben élitek, otthagyták a háztar­tást, és elmentek üze­mi dolgozónak. Végül isi Ramája elhatároz­ta, hogy elmegy Tira­nába, egy cipőgyárba. Először nehéz volt megszokni a gyárat. Aztán úgy szálltak a napok, hogy szinte ész­re sem vette. Csak azon csodálkozott, hogy a fiatal lányok, akik eddig még messziről sem láttak egyetlen gé­pet sem, most ügyes újjaikkal milyen szak­szerűen irányítják azo­kat, és milyen szép dolgok kerülnek ki a munkafolyamatok alól. Hét hónapig ő csak a cipőfelsőrésze­ket adogatta az egyik műhelyben, é& az egy­szerű munka egyálta­lán nem elégítette ki. Valami húzta, vonzta a gépekhez. Aztán nem­soká beteljesült a. vágy. Egy speciális cipőfel­sőrészkészítő gépre ne­vezték ki; Tudjuk mindannyi­an, milyen nehéz tanul­ni. Különösen akkor, amikor az ember hosz- szú ideig azt sem tud­ja, mit jelent a tanulás. Gyakran volt úgy, hogy a gép nem engedelmes­kedett és Ramája nem tudta, milyen hibája van. De mindenki se­gített neki. És egyre kevesebbet állt a gép, egyre gyorsabban, ügyesebben mozogtak újjal a finom bőrökön. Most Rarnija az egyik légi óbb munkásnője a gyárnak, ó* nemrég lett szocialista újító. Belelfesült álom a A Ibánia asszonyai a történelem Á ^ folyamán először a felszaba- Afdulás után váltak új társadalmuk Jegyenrangú polgáraivá. 1938-hoz vi- Aszonyítva, a dolgozó nők számaránya \a termelésben és a szellemi munká­dban mintegy negyvennyolcszorosa \az elmúlt időszaknak. i Muazeza Szalicsáj kiváló szövőnő. \Mint sokan a barátnői közül, ő is sa­lját életén keresztül érezte sokáig a )régi és az új harcát. Szülei nem , akarták elengedni otthonról, de ő lakaratuk ellenére elutazott TJzberis- |be, ahol néhány évvel ezelőtt kezdő­dött el a hatalmas textilkombinát iépítése. Ott végezte el a dolgozók is- l kóláját, és igen rövid idő alatt pél- ) damutatóan dolgozó szövőnő lett bé­rlőié. I, Szeme előtt épült és fejlődött TJz- beris, elmaradott parányi faluból i modern nagyvárossá. Aztán eljött az- az idő is, amikor Muazeza kibékült c szüleivel, és megkérte őket, költözze­- nek hozzá az új városba, az új la- i kásba. Muazeza ma is harcosa min­- den újnak, harcol albán hazája bol- i dogabb életéért. L ezja Ginyi szegény par ászt asz- . szony Búréiból. Mikor hétéves volt,- eljegyezték egy negyvenéves férfi- i vei. A régi törvények kívánták így, i azok a törvények, amelyek rabszol- > gasorsban tartották egész Albánia . asszonyait. A felszabadulás után . szinte az első törvények között volt t a népi hatalom új rendelete az asz- . szonyokról. Az új törvények értei- . mében ezeket a kényszerházassága- . kát megszüntették. Lezja Ginyi, ami­kor elérte fejlődő éveit, csak akkor . tanult meg írni és olvasni. Most Munka Érdemrenddel tüntették ki. Az Enver Hodzsa-gyárban, Tira- ^nóban ugyancsak sok asszony dől- S gozik. Mintegy hatvan százaléka az I összdolgozóknak. Közülük nem egy X kiváló munkás, érdemrenddel kitün- a tetett. Milyen rövid idő alatt, milyen \ nagy utat tettek meg Albánia asszo- i nyai! ,i A Miszto Mame bútorgyárban dol- i gozik Vera Gardalina, kiemelkedő 4 munkásnője a bútorcsiszoló üzem- 4 nek. ö mondja: # — Ezelőtt minket, egyszerű asz­# szonyokat csak verték, szidták és # alázták. Szinte hihetetlennek tűnt elő- é szőr, hogy velünk is lehet úgy be­szélni, mint mindenki mással. Mikor i1 elismerték a munkámat, az is egé- \' szén hihetetlennek tűnt. Mint lehet az, hogy én, egy csiszolónő mások szemében értékes legyek? Ma már megszokott dolog ez és nem csodál­kozik rajta senkisem, hogy a gyár- 1 igazgató előre köszön nekünk — jó 1 munkásköszönéssel. Az utcán nőt- 1 tem fel, szüleim munka nélkül bo- 1 lyongtak kicsiny hazánkban. Olyan £ nyomorban éltem, amilyent máshol el £ sem lehetett képzelni. Most van egy f kedves kislányom, akiért az élete- r met tudnám adni, akit én nevelek, r ápolok új életünknek. ! Minden albán asszony élete egy- [ ben megegyezik: mindannyian el- r nyomottan, megértés nélkül éltek, [ nyomorban nőttek fel. Csak a népi r hatalom adott nekik emberi mivol- f tot, csak a népi hatalom alatt tudtak valóban építő munkásai lenni orszá- [ Quknak, egyenlő tagjai társadat- J muknak. | S mindazok az erők, amelyeket ä | látszatra gyenge asszonyt izmok rej~ ' tenek, csodákat tudnak teremténU dolgoznak, és mindegyiknek meg­van a maga családja. De Vita Handzsari neve az egész országban ismert, ö volt a legelső női mér­nök Albániában, aki 1952-ben még az első textilkombinátban szövő­nőként dolgozott. VITA HANDZSARI az első idők­ben szinte betege volt a munká­nak. Az új munkakör sok-sok ne­hézséget okozott, és csak évek múltán tudott eredményeket el­érni. Most a Vita szövőműhelye egyi­ke a legjobbaknak a gyárbah. Üj, szovjet módszereket vezetett be, amelyek a munka termelékenysé­gét erősen növelték. Mint rési is­merős, a gyárban mindenkit szeret, mindenkivel kedvesen beszél és a munkásokkal együtt tanácskozza meg, hogyan lehetne még többet termelni, hogyan lehetne öregbíte-i ni a textilkombinát hírét. i A példamutató munkáért és em-( berséges magatartásáért az új lakó-' negyed munkásai megválasztották' országgyűlési képviselőnek. ' VITA HANDZSARI NÉPI KÜL-! DÖTT. Mindazok, akik megválasz-! tották, hiszik, hogy be fogja vál­tani a hozzáfűzött reményeket.! Vita Handzsari tudja, hogy csak a: népi demokratikus rendszer en­gedi meg, hogy munkásból mérnök legyen és ezt a mérnököt megvá­laszthassák orszáppvíílés' ké^vi^elő-' nek. Ezért ő a jövőben is fáradha-' tatlan harcosa lesz a békének és a' szocializmusnak. { F. R. < Czegényparaszt családnak va- ^ gyök a gyermeke, egyike azoknak a muzulmán lányoknak és asszonyoknak, akik a népellenes rendszer minden szenvedését ve- gigélték. A családunk hét emberből alt, apám, anyám és öt gyerek. Az apám korahajnaltól késő éjjelig dolgozott a mezőkön, a más földje­in, és ezeknek a földeknek a gyü­mölcsével mások gazdálkodtak. Bol­dogságom az új rendszer hozta el, az a tudat, hogy minden, ami volt, elmúlt. Emlékszem azokra az időkre,, amikor egy napon egész családunk a hegyek közé költözött, egyesült a partizán csapattál, amely a fa­siszták ellen harcolt. Én gyakran jártam be a városba. Igen veszé­lyes, nehéz feladat volt ez, hiszen minden útvonalon tömegével álltak a német patrulok. De én nem fél­tem, igazságom tudatában nyugod­tan sét álfám el mellettük, szama­rammal, amelyet megpakoltam ve­szélyes röpíratokkai és különböző betiltott újságokkal. A felszabadulás után iskolák nyíltak számunkra. Üj tanfolyamo­kat szerveztek, hogy megszűntessék a kicsiny hazánkban oly nagyfokú analfabétizmust. Egyike voltam az elsőknek, aki beiratkozott ezekre a tanfolyamokra, és ott elsajátí-, tottam a legszükségesebb nyelv-! tant, hiszen nálunk a felszabadu-' lás előtt az asszonyok a betűvetést1 sem ismerték. ég gyermekkoromban nagyon1 szerettem énekelni. De so-1 hasem álmodhattam arról, hogy1 valaha is teljesül a vágyam, és egy' egész ország, sőt, ha valaki Tira­nát fogja, a rádión keresztül a vi­lág bármelyik táján, meghallgathat engem. És «£következett ez az idő is. A rádión és színházakban lép­tem fel és most is a legnagyobb örömöm az, ha valahol énekeibe- \j tek szeretett népemnek. De képzel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents