Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-28 / 123. szám
Csütörtök, 1959 május 28. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 LVASÓlNK, LEVELEZŐINK IR3AK Hegyaljai tájak, hegyaljai emberek A sárospataki vár kiállítási termében ismét megnyílt az immár hagyományossá vált „Hegyaljai tájak, hegyaljai emberek” képkiállítás. Ez a negyedik alkalom arra, hogy Hegyalja festőművészei bemutassák egy év alkotómunkájának eredményeit és tanúbizonyságát szolgálják művészi fejlődésüknek és szorgalmuknak. Most 19 festőművész mutatta be képeit. Sajnos, azonban a kiállítás anyaga távolról sem volt olyan gazdag, mint azt már a nézőközönség megszokta. Mindössze 47 kép szerepelt a tárlaton, s ez inkább csak ízelítőt adott Hegyalja sajátos képzőművészeti szellemének megnyilvánulásaiból. Nagy fejlődés tapasztalható Bíró Ilona munkájában. A „Házak” és az „Udvar” című képei igen elevenen tükrözik könnyed színfoltjaival a modern aquarell-technikát. Kár, hogy Tenkács Tibor tokaji festőművésztől csak néhány újszerű fedő-aquarell kép■ volt kiállítva, mint különlegesség. Az^ ő igen magas színvonalú művészi stílusa, metszetei, grafikái és színpompás pasztelljei mindig nagy érdeklődést váltottak ki a közönségből, amely most is szívesen vette volna gazdag alkotókészségének szélesebb bemutatását. Hasonló a helyzet Nemeskéry Lajosné szerencsi művésznél is, akinek mindössze a tavaly már nagy sikert aratott virágcsendélete volt látható. Igen nagy meglepetést jelentett Hanüszik Magdolna „Ablakból” című képe, amely mind formai felfogásában, mind színeivel igen súrolja az absztrakt irányzatot és a poentristák stílusára emlékeztet. Különleges műélvezetet jelentettek Petratovszky Pál, barnás tónusa mellett is gazdag színárnyalatú aquarelljei, kivált az igen meleg hatású „Ronyva-meder” és „Zsó- lyomkai táj” című képek. Urbán György és Koncz József vízfestményei technikás és könnyed ecsetkezelésről tanúskodnak. Kár, hogy kevés volt belőlük. Az olajfestmények általában sötétnek és kissé keménynek hatottak. Lehet, ez csak azt igazolja, hogy Hegyálja művészetének leghatásosabb kifejező a laza és köny- nyed aquarell. Az olajok közül meg kell említeni Hubay Miklós „Fák a Tiszaparton” és „Alkony” című hangulatos vásznait, valamint Lavotha Géza „Mezei munka” című meleg, mélyzöld tónusú képét. Fekésházy Géza Közelebb az élethez Az utóbbi napokban egyre többen szóváteszik, hogy rommá vált épületük, mellékhelyiségük átalakításához, vagy ablak, ajtó behelyezéséhez is már helyszínrajz é1? tervrajz szükséges Még azt megértjük, hogy egy új lakás építésénél ezt megkövetelik, de rommá vált épületrész lebontásához, vagy kisebb átalakításhoz miért van erre szükség? Abaúj szántó, Szikszó. Szerencs és Encs járás területén csak egy ember, Mizsik Lajos kőműves mester kapott engedélyt helvszínrajz és tervrajz elkészítésére. Ezek szerint akik építkezni akarnak, vagy romos épületüket, mellékhelyiségüket akarják átalakítani, előbb keressék fel Mizsik Lajos kékedi lakost, várják meg, amíg ideje lesz a helyszínre kimenni a tervrajz elkészítése céljából. Mert egyszerű bemondásra ő sem tudja elkészíteni a rajzokat, tehát feltétlenül ki kell menni hozzá. Ezzel kapcsolatosan beszélgettünk az abaújszántói járási tanács végrehajtó bizottsága ipari- és műszaki csoportján Szilágyi Mihály csoportvezetővel és Kovács János építési előadóval. Szerintük ezen nem lehet változtatni. Helytelenítik az egészet, jelentették is a felsőbb szervhez, de nem vezetett eredményre. Kérünk az ügyben sürgős intézkedést. olyan megoldást, hoey legalább járásonként, a járás székhelyén leveri e°v-egy dolgozó aki a tervezői munkára jogosultként szerepel. Juhász István tudósító A'baújszántó Nem magánügy Kormányunk és a tanácsi szervek milliókat irányoznak elő, hogy az egyre szaporodó lakosság vízellátását biztosítsák. Sajnos, a miskolci Lenke utcában vannak olyan szülők, akik gyermekeiket szabadon engedik az utcán játszani, s ebből jelentős kár is származik. A felügyelet nélkül hagyott gyermekek nap-nap után lecsavarják a tűzcsapokat, nagymennyiségű vizet engednek ki, s azzal játszanak. A felnőttek szinte alig mernek rájuk szólni, mert félnek a tiszteletlenségüktől. s még szüleik is a gyerekeknek adnak igazat, holott sokszor nekik is egy távolabbi vízcsaphoz kell menni vízért, mert a közeli csapok rosszak. Szeretném, ha a szülők nem tekintenék ezt az ügyet magánügynek, hanem figyelembe vennék, hogy ez társadalmi tulajdon rongálása. A vízműveket pedig arra kérjük, hogy a tűzcsapokat erősítsék meg jobban, hogy nehezebben legyen hozzáférhető a gyermekek számára. A Lenke utcai lakók nevében: Bényi Gábor Egy vezetőségválasztó taggyűlésről A Diósgyőri Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűlést tartott. Frigyik Ernő nyitotta meg a taggyűlést, Demeter Béla, üzemi bizottsági elnök tartott beszámolót. Demeter elvtárs elmondotta többek között, hogy a dolgozók egyre szélesebb körben ismerik fel a szakszervezeti mozgalpm fontos szerepét. Igénylik segítségét, a szakszervezet tagjai becsületes, jó munkát végeznek annak érdekében, hogy a vállalat eredményei minél jobbak legyenek. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista*Munkáspárt kongresszusának tiszteletére indított munkaversenyben is nagy szerepük van a szakszervezeti tagoknak. A további eredményeket illetően még nagyobb feladat vár a szakszervezeti bizottságra. A városi pártbizottság nevében Gyurcsik elvtárs szólalt fel. Köszönetét fejezte ki a vállalat minden dolgozójának a komoly, eredményes munkáért. Felszólaltak még: dr. Kuzmányi Gusztáv, a vállalat tervosztály-vezetője, Gömöri elvtárs, a vállalat igazgatója és a szakszervezet megyei bizottsága részéről Szűcs András elvtárs. Végezetül Tóth Ferencrié, a vállalat párttitkára üdvözölte a vezetőségválasztó taggyűlést. Üdvözlő szavai után megjegyezte: — Örülök, hogy a pártbizottság egyik tagját itt üdvözölhetjük körünkben. Ez is annak a jele, hogy kapcsolataink jobbak lettek. Langné A foKb és gyorsabb közlekedésért Miután városunk az ország második városává fejlődött, a lakosság száma és a forgalom az elmúlt 14 év alatt megsokszorozódott. A Zsolca felől városunkba be- és kijáró járművek — különösen a hét piaci napján — erősen összezsúfolódnak. Nem ritka eset a 15—20 perces várakozási idő sem. Van lehetőség, hogy a sorompót elkerüljük, miért nem tesszük? Azok a gépkocsik és személyszállító autóbuszok, amelyek a város belsejébe, vagy azon keresztül haladnak, így időt takaríthatnak meg. Ezzel egy bizonyos fokig mentesülne a sorompón keresztül történő zsúfolt közlekedés. Zavartalanabb lenne a városi 7. számú autóbuszjárat is. Tudvalévő, hogy egy esetleges 15—20 perces várakozási idő semmiféleképpen sem segíti a gyárak távolabbi pontjain dolgozó emberek munkájának pontos megkezdését. Papp Károly, Felsőzsolca A MEGHALLGATÄS vasárnap FOLYT LE a miskolci Kamaraszínházban. Azok álltak ki a pódiumra a színház vezető művészeiből összetett bizottság elé, akik a színművé- szetet nemcsak mint nézők kedvelik, de olthatatlan vágyat is éreznek a színes lámpák fénysugaraitól átszőtt színpad iránt és most eljöttek, hogy tehetségüket, (vagy alkalmatlanságukat) bemutatva, csöppnyi olajat cseppentsenek lelkűkben a színészet utáni vágyakozás parazsára. Kilencvenen éreztek magukban tehetséget erre — a kívülálló^ szemében nagyon könnyűnek tetsző — pályára. Hatalmas szám ez, ha arra gondolunk, hogy színházaink milyen kevés új színészt tudnak felvenni és milyen szűk az a keret, amely a Színház- és Filmművészeti Főiskolára felveendő hallgatók számát jelenti Igaz. a kilencven jelentkező közül csak 48 jött el a meghallgatásra és azok közül is csak hatot talált a bizottság arra érdemesnek, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételi bizottsága elé meghallgatásra javasolja, ami természetesen nem jelent még felvételt, mint ahogy a felvétel sem jelenthet még örök eljegyzést a színművészeti pályával. A? alábbiakban nem a csaknem öt óra hosszat tartó meghallgatás részleteit, apró-cseprő mozzanatait kívánjuk regisztrálni, pusztán a ie’ent- kezettek nagy száma és a látott és hallott produkciók keltettek életre egy gondolatsort bennünk. A JELENTKEZŐK ZÖME VIDÉKI VOLT. A negyvennyolc közül hat jelentkező alkalmasnak találása rnár mega elgondolkoztató Mi íven volt a többi negyvenkettő? Egészen röviMeghallgatás után den: megvan bennük a lelkesedés a színművészet iránt, de legtöbbükben nem párosult a pályához nélkülözhetetlen tehetséggel. Erre utalnak a többségükben általános iskolai színvonalon, vagy azon a színvonalon alul előadott versek, közismert versek szövegének nem tudása, a gyenge előadókészség, vagy annak teljes hiánya, az énekes színészi pályára vágyóknál pedig a kellő hanganyag, vagy a nélkülözhetetlen alapfokú zeneismeret hiánya. Volt olyan jelentkező is. aki ismert kabaréművészek magánszáma:val próbálta alkalmasságát bizonygatni, volt aki a tánc- daléneklést összetévesztette a színművészeit0! Általában gvenge volt a jelentkezők képessége, többségükben messze alatta voltak annak a színvonalnak. amely Thalia bármely rendű és rangú oaniátó! vagv papiolöltié- től feltétlen elvárható és megkövetelendő A már említett hat alkalmasnak látszó ielentkezőo kívül a bizottság mindössze két- olvan íkiontkezőt talált, akiket énektudásuk alapján zeneművészeti továbbképzésre tanácsolt TÉVEDÉS NE ESSÉK nem kíván- iuk az alkalmatlannak talált jelentkezőket elmarasztalni. Nem. mert valamennyien jóindulatú művészetbarátok és általában öntevékeny ku’túrmimkában gvümölcsöztetik tudásukat, tehetségüket (bár nem egy nlvan is volt köztük, aki az ott megkívánható színvonalat, sem éri el!) és ógv érezték hogy edd:gi Irnl+MT'rmm- kájuk, esetleges otthoni »sikerük«, az öntevékenységből hivatásossá válás útját egyengetik számukra. Megpróbálták. Nem sikerült és most szívük mélyén egy kellemetlen tüskével tértek haza. És ha a sikertelenségért, a tüskéért valakit, vagy valakiket el kell marasztalnunk, azok semmiképpen nem ők, hanem azok az üzemi, községi kultúrális vezetők, akik ilyen helyzetbe hozták őket azzal, hogy tehetségüket nem a kritikus szemével nézve, meghallgatásra küldték őket a színházhoz. Sajnos megyeszerte eluralkodott az a tévhit, hogy aki az öntevékeny munkában résztvesz, az már hivatott művész és e tévhitnek szinte természetes folyománya, hogy a fiatal öntevékeny kultúrmunkások a színjátszó és egyéb kultúrcsoportokban való közreműködésüket sajnálatosan sok esetben olyan közbeeső lépcsőfoknak, vagy ugródeszkának tekintik, amelyről az útnak feltétlen hívatásos színésszé váláshoz kell vezetnie. Ez ellen a káros nézet ellen nem küzdenek eléggé az öntevékeny csoportok vezetői, de hallgatásukkal táplálják azok is. akik az »ártalmas jóemberek« álláspontjára helyezkedve, nem hívják fel ezeknek a kultúrmunká- soknak a figyelmét hibáikra, fogyatékosságaira. Nem fogadható el az az álláspont, hogy az öntevékeny kul- túrmunkás fizetség nélkül tevékenykedik, tehát elnézőnek kell vele szemben lenni és hibáit nem szabad *eltámi mert elmegy a k^dve a kul- túrmuukától. Tagadd °+atlan tény, hogy az öntevékeny kultúrmunkásoMegyénk legfiatalabb szövetkezete Falusi Ifjúsági Szövetkezet alakult a Sajókaza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet keretén belül. A Falusi Ifjúsági Szövetkezetnek 30 tagja van. A szervezet létrehozásában nagy segítséget nyújtott Sólymos Sándor nevelő. A 30 tagú FISZ az általános iskola VII. és VIII. osztályos tanulóiból alakult. A fiatalok Sólymos elvtárs vezetésével szépen dolgoznak, eddig 50 kilogramm dughagy- mát ültettek el, amelyet a földművesszövetkezettel le szerződtettek. A sajókazai FISZ bizakodóan tekint a jövőbe. Az elkövetkezendő időszakban nemcsak hagymatermeléssel, hanem zöldségtermesztéssel is akarnak foglalkozni. A sajókazai FISZ ezzel a kezdetleges szövetkezeti formával is hozzájárul pártunk és kormányunk célkitűzéseinek megvalósításához. Juhász Imre szövetkezeti politikai előadó Putnok. Több emberséget Május 22-én délután 5 órakor 17 hónapos kisfiúnkkal kimentünk a Petőfi térre. Játszás közben a gyerek elesett, a betonlépcsőbe ütötte a bal szemét, s 3 centis, eléggé mély seb keletkezett rajta. Feleségemmel együtt rohantunk a közeli orvoshoz. A körzeti orvos elsősegély- nyújtás nélkül a kórházba utasított benünket, mert úgy látta, hogy a seb mély és varrni kell. Egy személygépkocsi szállított bennünket a megyei kórházba. A szemészeti osztályon csak ápolónőt találtunk. A sebhez nem mert hozzányúlni. Keresni kezdte az ügyeletes orvost, mert az osztályon nem volt sehol. Háromnegyedórán keresztül kereste, de nem találta. A gyermek türelmetlen volt, s a seb egész idő alatt vérzett. A nővér javaslatára felmentünk a sebészetre. Ott egy hölgj' nyersen a várószobába utasított bennünket. Nem volt mit tenni, várni kellett. Azonban nem jött senki hozzánk. Elindultunk az osztályokra orvost keresni. Végre jött egy ügyeletes orvos, de nem nézte meg a gyerek szemét, hiába folyt belőle a vér, hanem azt mondta, hogy nincs ideje a gyerekkel foglalkozni, mert nemsokára műtétje lesz. Elutasított a rendelőintézetbe. Útközben érintettük a szemészetet, gondoltuk, bevisszük a gyereket, de az orvos még mindig nem volt ott. A rendelőintézetben az asszisztensnő kiküldött bennünket, mert nem volt sorszámunk. Hiába mondtuk, hogy baleset történt és a gyereket már egy órája nem részesítette senki elsősegélyben. Végül is az orvosnő megnézte: a gyerek szemhéját varrni kellett. Köszönetünket fejezzük ki az autóvezetőnek és társának, hogy segítettek. A kórházbeli nővérnek is köszönjük közbenjárását. A sebészeten dolgozó orvos pedig érezzen lelkiismeretfurdalást, hogy szívtelenül elküldött, segítségadás nélkül. A szemészeti orvosnak pedig art üzenjük, hogy ha ügyeletet teljesít, akkor legyen mindig a helyén. A kisfiam megköszöni a rendelő- intézet doktornőjének, hogy segített rajta. Gerő Bertalan Szentpéteri-kapu 19. Ez történt Upponyban Az ózdi járás egyik kis községében, Upponyban május 17-én mutatták be a „Kőszívű ember fiai” című színművet a KISZ-fiatalok. Hosszú és fáradságos munkát végzett Pongó Bertalan pedagógus és felesége, akik betanították a színművet. A darab témája — mint ismeretes: a szabadságharc egyes eseményeit dolgozza fel — nagy érdeklődést váltott ki a község lakóiból. A nagy közönségre való tekintettel az előadást meg kell ismételni. Az előadás sikeréhez hozzájárult a községi tanács, a gimnazista tanulók és a község felnőtt dolgozóinak segítsége. Demjén Géza bányamunkás Sertéstartás vagv bürokrácia ? Az ember sok mindennel találkozik az életben, de olyan bürokráciával, mint ami Miskolcon a sertéstartási engedélyek kiadása körül van, ritkán. Nagyon helyesen, a tanács illetékes osztálya a város egészségügyi helyzetét és szempontjait figyelembe véve, megfelelő intézkedéseket hoz és foga- natosít az állattartással kapcsolatban. Ez ellen senkinek nincs kifogása és nem is lehet. Van viszont más ellen. Akadnak olyan nagyforgalmú, főútvonaltól és egészségügyi intézményektől távoleső utcák, melyeket tilalom alá vettek, holott az adott helyzetben ez nem volt indokolt. Az I. kerületi tanács több szempont figyelembevételével egyes kát nem lehet és nem szabad a hiva-i tásos művészek mércéjével mérni, de a ez még nem szolgáltathat okot arra,\ hogy a hibák elhallgatásával bennük* tévhitet keltsünk és tápláljunk saját* művészi tehetségüket illetően és akár* aktív, akár passzív megnyilvánuló-J sokkal élesszük bennük a professzi-i onizmusra törekvés helytelen ambi-J cióját. Nem küzdünk eléggé annak* a nézetnek az érvényesítéséért, hogy* mások az öntevékeny munka felada-* tai és követelményei és mások a hi-* vatásos művészetéi. — Ezeknek a hi-J báknak fennforgását sajnálatosan* beigazolta a minapi színházi meg-* hallgatás. * JAKÓ PÄL SZÍNHÁZIGAZGATÓ* helyesen összegezte a bizottság vé-* leményét, amikor az eredmény ki- > hirdetése után, a sikertelenül pró-* bálkozókhoz szólott: gyümölcsöztes- sék tudásukat az öntevékeny kultúr-\ munkában és ne keseredjenek el a* kudarc miatt; hasznos munkálói le-\ hetnek új társadalmunknak, a szó-* cialista kultúrának, a hivatásos szín-* művészet körén kívül is. > Igen, épülő társadalmi rendünk- , ben sok lelkes kultúrmunkásra van* szükség, akik az öntevékeny kultúr-* munka sajátos eszközeivel segítik or-* szágépítő munkánkat. Ebben a tudatban kell nevelni az öntevékeny kul- túrmunkásokat, ezt kell éreznie minden kultúrmunkásnak, — a rivaldafényben csillogó, festett díszletek világába való egészségtelen vágyódás helyett. így hasznos kultúrmunkások lehetnek és megóvják magukat attól a sok csalódástól, amit a színpadravágyás buktatós útja rejte get számukra. BENEDEK MIKLÓS utcákat mentesíteni akar a tilalom alól. Ennek érdekében előkészített egy tervezetet, amit elküldött a városi tanácsra jóváhagyás végett. A kerülethez számtalan engedély ■ránti kérelem futott és fut be. Ezekre általában mindig azt a választ adják: — Kérem, a városnál van az ügy, majd ha jóváhagyták, érdemleges választ tudunk adni. Az ügy sok dolgozó kisembert érint. Éppen ezért érthetetlen a kerület bürokratikus eljárása a sertéstartási engedélyek kiadása ügyében, hiszen nem volt szükség arra, hogy a tervezetet a városhoz küldjék. Erre rendelkezés van, amely így szól: „A kerületi tanacs vb. egészségügyi csoportja meghatározott házra vonatkozóan az állattartást elutasíthatja, vagy az állatok számát korlátozhatja.” *(A rendelet száma: 1/1957/6.) Ebből világosan kiderül — s ez a véleménye Koncwald elvtársnak,- a városi tanács titkárának is —f hogy az I. kerületi tanács saját hatáskörében intézkedhet, ha akar* Nincs szükség arra, hogy a városi tanács foglalkozzék az üggyel. Az ilyen ügyintézés nem válik a kerületi tanács dicsőségére. Ne hitegessék az ügyfeleket, hanem a dolgozók érdekeinek — meg a városénak — figyelembevételével hozzanak döntést. Több önállóságra és egyéni kezdeményezésre van szükség. Egy-egy döntésnél mindig vizsgálják meg az adott helyzetet és annak megfelelően mondják ki: jogos-e az állattartás, vagy pedig nem. (—th) ISTRIA ROMJAI KÖZÖTT Román régészek Konstamzától 60 kilométerre] ész-ajkra befejezik Istria ősi római város ásatásait. A mocsár partján, amely valaha hajózható tó volt. régi. tornyokkal ékesített erőd, falakat tártak fel. megtalálták Afro* dité templomának romjait is. A leg, értékesebb leletek az időszámításunk előtti második századból valók. A régészek úgy vélik, hogy az alsóbb rétegekben még rábukkannak az időszámításunk előtti V. században épült ógörög település maradványaira is. amelynek helyén később Istria felépült.
