Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-24 / 120. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1959. május 24. Munkásgyűlés Diósgyőrött ^ ^ ^ f ihn fegyzetek Pártunk Központi Bizottságának határozata értelmében a vezető elv­társak rendszeresen kötelesek tájé­koztatni a munkásokat a mindenkori bel- és külpolitikai helyzetről, arról, hol tartunk pártunk célkitűzéseinek megvalósításában, hogyan hajtjuk végre a jelent, a holnapot formáló határozatokat. E helyes célkitűzést figyelembevéve, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt megyei és városi vezetői. a legjelentősebb üzemekben munkásgyűléseket tartanak. Péntek délután került sor Borsod megye egyik legjelentősebb üzemé­nek, a Lenin Kohászati Műveknek munkásgyűlésére. A mintegy 1000 .ember előtt Nemeskéri János elv­társ, a nagyüzemi pártbizottság tit­kárának megnyitója után Koval Pál elvtárs, a városi pártbizottság első titkára tartott beszédet. — A munkásgyűlés célja — hangsúlyozta Koval elvtárs — ismertetni a Köz­ponti Bizottság *1958. decemberi és 1959. márciusi határozatából adódó feladatokat, *hzt, mit tettünk a két határozat megvalósítása érdekében. A decemberi és márciusi párt- határozatok alapvető célja, a párt politikájára, eddigi ered­ményeinkre támaszkodva, újabb jelentős sikereket elérni orszá­gunk szocialista építésében, dol­gozó népünk életkörülményeinek javításában. A párthatározatok óta 5, illetve 2 hónap telt el. Ha mérlegre tesszük az azóta bekövetkezett változásokat, szép képet kapunk. Legnagyobb, kézzel fogható, nyilvánvaló változá­sok a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében következtek be. 1959. január 1-én hazánkban az össz- szántóterületnek mindössze 27,9 szá­zaléka tartozott a mezőgazdaság szo­cialista szektorához. Ezen belül a termelőszövetkezetek ossz szántóte­rülete alig haladta meg a 13 száza­lékot. A decemberi párthatározat óta elért nagyarányú változás oda­vezetett, hogy jelenleg az össz-szán- tóterületnek 49,1 százaléka, az ország A Földművetósügjd Minisztérium szakoktatási főigazgatósága közzétet­te a mezőgazdasági és erdészeti tech­nikumi levelező oktatásra való je-, lentkezés feltételeit. Az 1960-as tanévre mezőgazdasá­gi és erdőgazdasági technikumokra jelentkezhetnek a minisztériumok, tanácsok, megyei, járasd és városi pártbizottságok, az állami kísérleti- és tangazdaságok, erdőgazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek és mezőgazdasági jellegű vállalatok dolgozói, valamint egyéni gazdálko­dók is. A felvételre jelentkezhetnek, össz-mezőgazdasági területének pe­dig 62 százaléka tartozik mezőgaz­dasági szocialista szektorhoz. Ebben az esztendőben mintegy 300,000 család lépett a termelő­szövetkezeti gazdálkodás útjára. A termelőszövetkezetek össz- földterülete közel 2 millió 300 ezer kataszteri holdra növeke­dett. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésében jelentős fejlődést ér­tünk el Borsod megyében. 1959. ja­nuár 1-én megyénkben az össz-szán- tóterületnek mindössze 17,5 százalé­ka tartozott a mezőgazdaság szocia­lista szektorához, ezen belül nem egészen 8 százalék a termelőszövet­kezetekhez. Most pedig a megye össz-szántóterületének 29,5 százaléka, az össz-mezőgazdasági területnek pe­dig 41,5 százaléka tartozik a mező- gazdasági szocialista szektorokhoz. A termelőszövetkezetek taglétszáma mintegy 130 százalékkal növekedett. Megyénkben közel 10.000 család vá- lasztota a három hónap leforgása alatt a szövetkezeti gazdálkodás út­ját. ötvenhét községünk tsz község­gé fejlődött. Minek köszönhető e gyorsiramú fejlődés? A mezőgazdaság szocialista átszervezése terén elért eredményér ink egyenes következménye annak a helyes politikának, amelyet pártunk Központi Bizottsága az ellenfor­radalom leveréséért, a munkásosz­tály hatalmának megszilárdításáért, a munkásosztály és a parasztság szövetségének erősítéséért, a lakos­ság életkörülményeinek megjavítá­sáért folytatott. A párt helyes mező- gazdasági politikát folytatott, ennek következtében kivívta mind a párt­tagság, mind a pártonkívüliek bi­zalmát. A párt helyesen tudta össz­hangba hozni az egyénileg dolgozó parasztságnak nyújtott kedvezmé­nyeket, a termelőszövetkezeteknek nyújtott nagyobbarányú kedvez­ményekkel. A meglévő termelőszövetkezetek gazdaságilag jelentősen meg­tályát elvégezték. Jelentkezési határidő augusztus 15. Az_ idén a mezőgazdasági technikum levelező oktatásának első osztálya a következő helyeken nyílik: Budapesten (X., Maglódi út 8.), Csornán, Debrecen-Pallagon, Gyön­gyösön, Hódmezővásárhelyen, Karca­gon, Kaposvárott, Keszthelyen, Kis­kunhalason, Mátészalkán, Mezőtúron, Nagykanizsán, Orosházán, Putiwkon, Székesfehérváron, Szentlőrincen, Szekszárdion, Szombathelyen, Tatán, Törökszentmikló&on, és Vácon. erősödtek, példamutatóan gaz­dálkodtak. Hozzájárult a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zéséhez az is, hogy az utóbbi két esztendőben a szocialista tábor erői az egész világon óriási si­kereket értek el. Nem utolsó sorban az, hogy a de­cemberi Központi Bizottság-i határo­zat félreérthetetlenné tette a párt politikáját, biztonságot adott a párt- szervezeteknek és funkcionáriusok­nak s a mezőgazdaság szocialista át­szervezéséért folytatott munkát sike­rült össz-társadalmi üggyé tenni. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezése területén azonban még bő­ven van tennivaló. Az még nem elé?'. hogy a .dolgozó narasztok alá­írták a belépési nyilatkozatot és megalakultak a termelőszövetkeze­tek. hanem azt kell elérni, hogy e közös gazdaságokban valóban szo­cialista, nagyüzemi gazdálkodás foly­jék. hogy a narasztot az egyéni kis- árutermelésből átneveliük a szocia­lista módon gondolkodó paraszttá, ak» a rendszer szilárd támasza. Azt kell elérnünk, hogy a létrejött ier- me1őszövetk°'?°tek példában eazdál- kodianak, töKb m^zőeazHasáei ter­méket biztosítsanak a népgazdaság­nak. Hogy ezt valóra tudjuk váltani, lényeden több génét kell a mező­gazdaság részére gyártani. A me­zőgazdaság gyors átalakulása szük­ségessé tette, hoey az előirányzott 2900 darab traktor helyett 5900 da­rabot bocsássunk a mezőgazdaság rendelkezésére. Ehhez nagy segítsé­get nyújtanak a baráti országik. Hogy több traktort tudjunk bocsá­tani a mezőgazdaság részére, kohá­szatunkra, a Lenin Kohászati Mű­vekre is nagy feladat vár. Több és jobb minőségű acélt kell termelni, a terv túlteljesítésével kell hozzája-, rulni a mezőgazdaság megsegítésé­hez. És több műtrágyát kell gyárta­nunk. A mezőigazdaság gyorsiramú át­alakulását közügynek kel! te­kinteni. Az ezzel járó feladatok nem tekinthetők csak a paraszt- sá* ügyének. A feladatok meg­oldásában a munkásosztálynak, a műszaki értelmiségnek is sze­repet kell vállalni. Mégpedig azzal, hogy megyénk ipari üzemei túlteljesítik terveiket. Az első negyedévi tervteljesítések azt bizonyítják, hogy ez megoldható. Minisztériumi iparunk 3,6, állami iparunk, — a helyiipart is bele értve — 3,1' százalékkal teljesítette túl tervét. Arra van szükség, hogy az év hátralévő időszakaiban is, a pártkongresszus tiszteletére indított versenyben jelentős eredményeket érjenek el ipari üzemeink, teljes erővel harcoljanak a Központi Bi­zottság március 6-i határozatában megjelölt alapvető feladatok telje­sítéséért. A munkásgyűlés résztvevői nagy tapssal jelezték: egyetértenek Koval elvtárs beszámolójával, készek to­vább tevékenykedni a decemberi és márciusi határozatok sikeres * meg­valósításáért. __ Fodor László Hol lehet jelentkezni a mezőgazdasági technikumok levelező tanfolyamaira? akik az általános iskola nyolc osz­Kard és kocka MAGYAR FILM Tsmét megszületett egy magyar x film, de nem lettünk vele gaz­dagabbak. Alkotói a kuruc-korba nyúltak vissza témáért és annak egy apróka, jelentéktelen, mindössze né­hány óra alatt leforgó epizódját kí­vánták vidámnak, kalandosnak, ro­mantikusnak szánt filmben ábrázol­ni. Ez utóbbi három tényező külön- külön is vonzó a közönség szemé­ben, hát még akkor, ha egyazon al­kotással kapcsolatban sorakoztatják fel őket. Ez esetben a siker biztosí­tásának ígérkezik. Sajnos, ennél a filmnél még ez a három sokat ígérő tényező sem biztosította a teljesérté- kűséget, mivel a hihetetlenül vérsze­gény históriát, annak fogyatékossá­gait semmiféle öltözet, semmiféle ráaggatott sallang nem volt képes és nem lehet képes eltakarni, illetve el­lensúlyozni. A filmtörténet egészen rövid. Ár­vái kuruckapitány, Simon Pali had- naay és egy harmadik kurucvitéz, a véletlen folytán összeakadnak a csá­szári csapatok zsoldját szállító Schwartzenau császári őrnaggyal és kíséretével, kocka-, majd kártyajá­tékba kezdenek vele, plnyerik nem­csak magánvagyonát, de a császári hadak zsoldját, a kíséret katonáinak ruházatát, fegyverzetét is. Időközben egyikük kuruc csapatot toboroz, s azoknak segédletével szétvernek egy egész császári hadsereget. — Ennyi­ben foglalható össze a soványka tör­ténet és nem sokkal többet látunk magán, a filmen sem. A film jófor­mán egy, kocsmaszobára korlátozó­dik, ahol a már-már unalmassá váló szerencsejáték folyik és csak egy-egy kockadobás szünetében villan fel a kívülálló világ, amikoris 15—20 fő­nyi kuruc és labanc „tömegek” vér­szegény csatározásait láthatjuk. A gyenge forgatókönyvből =» amelynek meséjét Remenyik Zsig- mond szerző színpadon már sikerte­lenül próbálta ki — Fehér Imre ren­dező sem tudott elfogadható filmet produkálni. Végig, az egész filmen erőltetettség, erőszakoltság érződik és Forgács Ottó operatőr képei közül is csak egy-egy jobban sikerült tájfel­vétel ragad meg emlékezetünkben. A film rendezése, jelenetek beállítá­sa, erősen magán viseli különböző kalandfilmek ötleteinek rosszulsike­rült átültetését. A kitűnő színészek­ből álló szereplőgárda — Gábor Mik­lós, Ruttkai Éva. Balázs Samu, Sza­bó Ernő, Törőcsik Mari, Pécsi Sán­dor, Zenthe Ferenc, Bánhidi László — minden jószándéka ellenére sem tudta a filmet hitelessé, elfogadha­tóvá tenni; közülük egyeseknek ^ például Törőcsik Marinak — figurája teljesen élettelen. — Ami a filmben kellemes, megragadó, az Petrovics Emil jó kísérőzenéje. TIZENKILENCEN SZOVJET FILM l^agyejev Tizenkilencen című, -*• világhírű regénye nálunk is közismert. Most filmen is. megismer­kedhetünk a regény hőseivel, akiket az alkotóknak sikerült úgy, életre- kelteni, ahogyan azokat az író elkép­zelhette. A film cselekménye a polgárhábo­rúban, a fehérek előretörése idején játszódik. Levinszon, a parancsnok, azt a feladatot kapja, hogy visszavo­nulva, fegyelmezetten tartsa össze osztagát. Ki kell tartaniok mindad­dig, míg ismét támadásba lendül­hetnek. Nehéz harcok, hosszantartó menetelések, élelemhiány teszik pró­bára az osztagot, s nem egyszer fel­üti fejét a kétkedés, reménytelenség. A döntő pillanatban azonban a kö­zösség ereje, a szabadság eszméje új erőt ad a partizánoknak. A hősiesen harcoló csapat végül megsemmisítő vereséget szenved a túlerőtől. Úgy érezzük azonban a kép ábrázolása alapján, hogy ez a vereség csak tra­gikus epizód, s az elesett harcosok helyébe újak lépnek. A partizáncsoport élete a valóság sok színében elevenedik meg a néző előtt. Nem idealizált, rettenthetetlen hősöket látunk, hanem mindennapi embéreket, akikben azonban az esz­mébe vetett hit megsokszorozza a jó- tulajdonságokat, s adott esetben hát­térbe szorítja a rosszakat. Nagy em­beri indulatok, szenvedély, félté­kenység kavarog a film szerelmi vo­nalában; Moroszka, Varja és az újonnan érkezett fiatal Mecsik sze­relmi háromszögében. Céltudatos ön­fegyelem, fáradhatatlanság jellemzi Levinszont és sok más harcost. Álta­lában kitűnően ábrázolja a film az intervenciós időket, a szovjet hata­lom első fegyveres építőinek fárad­ságos, küzdelmes életét. Remek csa- tajelenete’k teszik színessé a mély emberséggel megjelenített történetet, amelynek egyes szerepeiben kiváló színészek remek alakításait láthat­juk. A Tizenkilencen egy hősi korszak­nak állít méltó emléket, segít annak jobb megismerésében és megbecsülé­sében. (bm) Az IBUSZ kéri a SOPRONI túrák­ra jelentkezett dolgozókat, hogy má­jus 30-án délig, személyi igazolvá­nyukkal, keressék fel az irodát, A fenti határidőig nem jelentkezőiket törlik az utazásból. ÚTIKALAUZ: Thőt Annók boszorkánypere Miskolcon 1714-ben A MISKOLC VÁROSI LEVÉL­TÁR sok évszázados iratanyaga igen becses emlékeit őrzi városunk egy­kori szellemi, gazdasági és történel­mi emlékeinek. Vannak azonban a történelemnek olyan szomorú aktái is, amelyek a szellemi sötétséget, az emberi butaságot és korlátoltságot, gyalázatos tetteket takarnak, ilyenek a boszorkányperek. A XIV. századtól a XVIII. század végéig tartotta magát az a hiedelem, hogy egyes személyek „boszorká­nyok”. Sprenger Jakab dominikánus szerzetes 1488-ban írta meg hírhedt munkáját a „Malleus malefícarum”- ot (Boszorkánypöröly). A könyv sze­rint egyes személyek megátalkodott- ságból szövetséget kötnek az ördög­gel, hogy ártatlan embereket, gyer­mekeket, vagy állatokat rontsanak meg. A boszorkányok üldözését VIII. Incze pápától kiadott dekrétum ke­resztény kötelességnek tartja, s üldö­zésükre szövetkeznek az egyházi és állami hatóságok. Ez az ostoba babo­na évszázadokon keresztül szedte ál­dozatait, Magyarországon közel 600 volt a perbevontak száma. A leghíre­sebb boszorkányper Szegeden zajlott let, ahol magát a főbírót is elítélték. Miskolcon először 1709-ben Szabó Pálné, majd Tóth Jánosné Kárász­nál Susanna és Tóth Istvánné Nagy Boris miskolci lakosok ellen folyt a per. A két utóbbi ügyében 42 tanút hallgattak meg, majd a következő ítéletet hozták: Nagy Boris és Ka- rasznai Susanna a nemes vármegyé­nek tisztulások okáért elsőbben hó­hér által magok, boszorkánytársaik és gonosz cselekedeteiknek kivallá­sára megkínoztatván, tűzzel fognak megégettetni”. „Thót Annók nevű öreg asszony” ügyét 1714 június 3 és július 26-a kö­zött tárgyalták Faragó János elnök­lete alatt Aszalai Ferenc, Seres György, Váczy András, Pétery Ist­ván és Festő Márton bírák. A vádlottat a szokott képtelensé­gekkel: emberek, gyerekek és álla­tok megrontásával, gonosz varázsla­tokkal vádolják, s ügyében 21 tanút hallgatnak ki. A beidézett tanúknak a következő két kérdésre kellett fe­lelni: „Micsoda Gonosz cselekedeteit és boszorkányokhoz illő dolgokat lá­tott vagy hallott a tanú Thót Annák­nak és leányának, Thót Pannának, melyeket akár éjjel, akár nappal, akár ember, akár gyermek, akár pe- nig marhák ellen cselekedett vólna, vallya meg a Tanú. Magán kívül kiket tuä jó tanúnak lenni, vallya meg.” A tanúk, — akik maguk is hittek a különféle babonákban és rontá­sokban — különféle dolgokat mon­danak. A 2. tanú, Szabó Katalin 36 .éves vallja, hogy Rabbatin járása előtt Nagy Györgynél lakott s „az Gyermeke rosszul lévén mások ja- vallásábul szedett a Fátens (tanú) fürdőnek való füveket az Szinyva mellett; mellyeket meg is főzvén an­nak utánna az gyermeket meg is fü- rösztötte benne;” Odamegyen Thót Annók és kérdi milyen füvek lettek volna, s mikor ki akart menni a für­dővizet kiönteni „alig mehetett az ház ajtajához; hát csak az Sarkában csapják az aluvó gyereket” mely egy félévig sinlődött a bölcsőben, majd ezután meghótt. Senki sem volt más ekkor a házban Thót Annókon kí­vül.” . s AZ TARTJÁK EKKOR, hogy a boszorkányok szombat éjjel a Gel- lért-hegyen szoktak találkozni és mu­latni. A 3. tanú, Kun Pál, 56 éves vallja, hogy a múlt esztendőben éj­szakának idején megjelent a háznál Thót Annók és kérte, hogy vezesse haza, mert eltévedt. *,Ki jővén az uttzára az Thót Annók Fia menyes­tül szólnak Thót Annóknak; kérdik tüle, hol jársz ily éttzakának idején, talán az Szent Geller hegyiére vol­tál borserért; mire semmit sem fe­lelt Thót Annók, hanem bé vitte az Fia az házban.” A 4. tanú Ács György, 46 éves vallja, hogy ezelőtt hat esztendővel Miskolczon egy házacskát csinált ma­gának s miután a házba beszállót! volna, küldött neki Thót Annók le- ánnyátul egy kevés lőrét, mellyet is midőn cselédjeivel együtt megivott volna „az Földre le hullottak minyá- jan az Fatens cselédgyei magával edgyütt; s harmad napig semmi ta­gokkal nem bírván, ki sem mehettek az házbul.” Fél esztendő múlva mi­kor az nehéz nyavalyából felébre­dett volna „mások javallásábul a Fatens Felesége az Csizmájában rak­ván maga Ganajját tette az kürtő­ben, mivel úgy hallotta másoktul; hogy ha azt meg cselekszí, tehát a ki őtett meg rontotta, harmad nap alatt oda fog menni”. Amint hogy har­madnapra oda is menvén Thót An­nók, kérdi ki háza ez s mondják ne­ki, hogy a Varga Mátyásé volt. „Azonban fel néz a kürtőben Thót Annók s kérdi arra miért tették ezt ide? tudniillik az Csizmát,” ezen szókra a fátens felesége leugrott az ágyról és elkezdte ütlegelni Thót Annókot, hogy őtet is megrontotta. Thót Annók a pálcájával úgy megta­pintotta a tanú karját, hogy az egy hónapig sem bírta, azután egy ma­rék forgácsot vitt el az udvaráról. Az ötödik tanú, Szabó István, 40 éves ugyancsak rontással vádolja Thót Annókot. Egy alkalommal ugyanis rossz polturásért vett tőle cseresznyét, aki ezért a lábát meg­rontotta. ö a 4. tanúhoz hasonlóan igyekezett a rontót megidézni. „A mikor a ganéjt főzték vólna, hát csak jött Thót Annók, jóllehet az Al­földön aratott... azt mongya főzze­tek nyír fa levelet és párgollyák meg a Fatens lábát, s ki fakad ugyan, de meg gyógyittya az borbély; a mint hogy az orvosságot el is követvén az Fatensnek ki fakadóit az lába: és esztendeig való szolgálattyáért gyó­gyította meg az Mészáros Miidós Borbéllyal”. A 7. TANÚ, RÁCZ MIHÁLY, 60 éves vallja, hogy egy alkalommal a szőlőbe menvén Thót Annók szőlőt kért tőlük „a Fatens felesége penig Leányával edgyütt fel menvén az körtvély fára; hát csak ott terem egy veres süldő; kormietolván a kört­vély fa alatt, melyet látván az Fatens felesége leányával edgyütt; le. küldi az Fatens Felesége az Leányát s mi­helyt lejött a Leány az fárül tehát semmivé vált azonnal a süldő.” A 21. tanú, Borbély András, 40 éves vallja: Egy alkalommal a sző­lőben' lévén kérdezte Thót Annok- tól: „Mi az oka, hogy a te szőlődet az madár nem eheti, holott te csak veszteg álasz és tsak nézed a sok se­regélyeket, a te szőlőd felé penig egysem mégyen, én penig majd meg halok a sok madár űzésben: Nosza jó Thót Annók, mondj valami orvos­ságot nekem is, mit cselekedgyem, hogy az madár miatt megh marad­hassak? Kire. feleli az Fátensnek Thót Annók: Kitsiny mestersége van édes Fiam annak, tsak semmi az; hanem tsak azt tselekedgyed: hogy <j>lly meg Nagy Pénteken edj tyúkot, melynek vérit vedd edj ruhára, azon ruhát penig azután tedd az gerenda közé az házban és szőlő érés kezdeti alkalmatosságával mesd négy felé .azim. vgres ruhát mely& osztán vigyj ki n. 'szőlőbe és ásd el a szőlő négy szögeletin, megh látod, hogy edj ma­dár sem mégyen a szőlő felé. Továb­bá arrul is kérdezte a Fatens Thót Annókot; hát azon Tyuk húsát hová tegyem osztán megh egyem é vágyj el vessem? Arra azt feleli a Fatens­nek Thót Annók: Ah ne vesd ell, hi­szen nem szoktak tyuk húst enni Nagy Pénteken, hanem tartsd megh az után osztán főzesd megh s edd megh.” A MAI EMBER az itt felhozott vádakon csak mosolyogni tud, a bí­rák azonban ezt nagyon komolyan vették, a tanúk vallomásainak, va­lamint Thót Annóknak vallomása alapján „Thót Annók elsőbben is több Boszorkány társainak ki vallá­sára, hóhér által való sütögetésre: annak utánna pedig tűz által való meg égettetésre Ítéltetett.” Az ítéletet az Égetőpástnak nevezett réten végre is hajtottak s ezzel egy szerencsétlen Öregasszonyt fosztottak meg az életé­től, akinek a bűne csupán annyi volt, hogy egyes esetekben embertársainak a különféle füvek és növények fő­zetével segítségére, gyógyítására sie­tett. Ezt a szomorú eseményt még több ilyen boszorkányper i& követte. 1717-ben folyik le Miskolcon az igri­ci boszorkányok pere, 1710-ban Csiz­madia Jánosné, Lánczi Kata, 1728- ban Veres Nagy Erzsébet, 1729—30- ban Nagy Gergelyné, Csenei Erzsé­bet, 1737-ben Nagy Györgyné, Ma­gyar Anna kerül Miskolcon a bíró­ság elé. Mária Terézia egyik rendelete a XVIII. század közepén végre eltiltja a boszorkányégetést, a boszorkány hit azonban ezzel nem szűnik meg, hanem a népi hiedelemvilágban meg­található. Ma már csak érdekes ku­riózumként olvashatjuk az egyes em­berek tragédiáját előidéző bűnpere­ket, a szellemi sötétség elborzasztó tetteit- Bodgál Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents