Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-23 / 119. szám

f feombat. 1959. május 23. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 A miskolci filharmonikus zenekar hangversenye Vaszy Viktorral NEMSOKÁRA VÉGE A HANG­VERSENYSZEZONNAK. A hang- versenyterem levegője mindenkép­pen nagyon „forróvá” vált. Nemso­kára eljön az ideje a szabadtéri kon­certeknek. Mielőtt erre kerülne a sor, zenekarunk magasszínvonalú, emlékezetes esttel tette ünneppé hétköznapjainkat. Teljes estét ál­doztak a halhatatlan zeneóriás — Beethoven — művészetének. A miskolci közönség — túlzás nél­kül '— óriási érdeklődéssel várta a magasszínvonalú műsort, a nagyhí­rű vendégdirigenst — és nem kis ér­deklődéssel várta városunk kitűnő és elismert művészének — Ágh Magdának a közreműködését. Mind­ezt a nagy érdeklődést mi gém bizo­nyítja jobban, minthogy 8 órakor mint vészkiáltás hangzott: „jegyet nem lehet már kapni”. A pontos időben való kezdést az hátráltatta, hogy az érdeklődők — érthetően — nem tágítottak, szeret­tek volna bej Ütni a terembe. (Oh, várva-várt színházunk, jöjjön el a megnyitásod minél előbb!) íme, bizonysága annak, hogy a közönség becsüli az igazán szépet, az igazi művészetet, és ezt igényli is. Mielőtt a hangversenyre rátér­nénk, kedves kötelességünknek te­szünk eleget azzal, ha a vendégkar­mestert bemutatjuk azoknak, akik nem ismerik. Akik ismerik Vaszy Viktor nagy művészetét, azoknak nem kell ezt megtennünk, de a ma­gyar kultúrának tartozunk azzal, hogy néhány sorban képet adjunk zenei életünk e kiválóságáról. VASZY VIKTOR ZENEI ÉLE­TÜNK egyik vezéregyénisége, a ma­gyar karmester-gárda európai hírű képviselője. Jelenleg a szegedi szín­ház főzeneigazgatója, emellett a bu­dapesti hangversenyek vezéralakja. Vezetése mellett a szegedi színház nagyhírű művészeti együttessé és intézménnyé vált. A magyar zenetör­ténetben Musszorgszkij-operák ősbe­mutatójával szerzett érdemeket. Szá­mos hangversenyszezonban hangzott el Vaszy vezénylése nyomán Buda­pesten Beethovennek mind a kilenc szimfóniája. Mindez előre garancia volt, hogy * miskolci Beethoven-est is emléke­zetessé váljék. Úgy érezzük, ezek után nem kell részletesen szólni Va­szy karmesteri képességeiről, tiszte- letreméltóan nagy tudásáról, magas­rendű szuggesztív vezényléséről, szinte teremtőerejéről, mert mind­ezek benne foglaltatnak az előzők­ben. A zenekar is minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a nagyhírű ven­dégdirigens elismerését kiérdemel­je. Örömmel hallottuk, hogy ez sike­rült is. Vaszy Viktor a hangverseny folyamán kifejezésre juttatta azok­kal a meleg kézfogásokkal, amelyek^ a koncertmester Budaházi Fehér Miklóson keresztül az egész zene­karnak szóltak. Amikor a zenekar teljesítményé­ről szólunk, kétszeres örömmel tesz- szük. Ez — a mindenféle szempont­ból — nagyigényű hangverseny sok nehézség közepette ért ilyenné, amilyennek hallottuk. Hat próbával — az illusztris karmesterrel együtt — 3 dirigens készítette elő. Nem vi­tatjuk, hogy az előkészítő karmeste­rek is mindent megtettek a siker és művészi színvonal tekintetében, de mégis megkérdezzük: jó lesz ez így? Fogja ez a fejlődését — ami szem- mellátható — segíteni? Nem kell sürgősen megkeresni a jobb meg­oldás módját, ha nem is állandó, — de állandóbb karmesterrel? A zene­kar ismét bebizonyította, hogy ma­gasrendű művészi vezetéssel tud és képes szépet adni. A közreműködő Ágh Magda, szakiskolánk tanára kitűnő formá­ban, a tőle megszokott „minden hang a helyén” kidolgozottságával szó­laltatta meg a C-moll zongoraver­senyt. Érvényre jutott a mű vir­tuozitást kívánó igényessége, költői tartalma egyaránt. A nagyszerű pro­dukciót nagyon meleg elismeréssel fogadta a hálás közönség, amit egy finoman formált Bagatelí-el köszönt meg művésztanárunk. AZ EGMONT-NYITÁNYRÓL NEM SZÖLUNK részletesebben, az V. szimfóniáról sem. Talán csak any- nyit még: Vaszy Viktor mesteri di­rigálása nyomán szemünk előtt bom­lottak a lenyűgöző méretek. Szép este volt, köszönjük. V. Zalán Irén Uj helioteclmütai központ A Szovjet Tudományos Akadémia Örményország délnyugati részén központi heliotechnikai kísérleti bázist épít. Az új létesítmény 20 hektárnyi területet foglal el. A tu­dományos központ feladata, hogy tanulmányozza a napenergia fel- használásának különböző módjait, kutassa a napsugárzással kapcsola­tos fizikai és vegyi jelenségek okait. A borsodHádasdi vasasak az új mezőgazdaságért CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN be­népesült a kultúrház. Hengerészek, forrasztárok és a többi vasasok jöt­tek össze, hogy meghallgassák Lend- vay József elvtárs, a megyei párt- bizottság tagjának, a megyei rend­őrfőkapitánynak előadását. Arról szólt a beszámoló, hogy milyen ten­nivalók vannak falun a mezőgazda­ság szocialista átalakításával. Hang­súlyozta Lendvay elvtárs, hogy eb­ben a munkában sokat segíthet a gyár munkássága. Már eddig is sok fűződik a borsodnádasdiak nevéhez. Terven felül 100 tonna hengerelt árut küldenek a Vörös Csillag Trak­torgyárba, két tsz-t patronálnak, ahol nagyobb összegű szerelési, javítási, építési munkát végeztek. Hangsú­lyozta: a mezőgazdaság átalakítása azért is szükséges, hogy mindin­kább ki lehessen elégíteni a városi lakosság igényeit, több termék ol­csóbban kerüljön a háztartásokba. Szükséges azért, hogy megszabadul­janak a dolgozó parasztok a neh" munkától. Tudvalevő, a oárt és a kormány nagy áldozatokat hoz azért hogy jól működhessenek a termelő- szövetkezetek. Többek között mező- gazdasági gépek sorával biztosítja az átalakulást. Az előadás után lelkes hangú hoz­zászólások bizonyították, hogy a borsodnádasdi dolgozókhoz milyen közel áll ez a gondolat. Mindenki megjegyezte, hogy egyetért a be­számolóval, s elmondták, hogyan tudnának még többet segíteni. Vass Flórián felszólalásában arról beszélt, hogy nekünk nem mindegy, mennyit termelünk, milyen ráfordí­tással, s hogy mennyiért kapjuk a tejet, a húst. A szükségleteket csak úgy tudjuk kielégíteni, ha javul a mezőgazdasági termelés. Ennek útja a termelőszövetkezeti mozgalom. Nem könnyű megválni a régitől — ezt mi, ipari munkások is tudjuk. A feladat ránk vár, hogy megértessük a dolgozó parasztokkal, miért szük­séges az átalakítás. — A gyárban is dolgoznak olya­nok, akiknek otthon 5—10 hold föld­jük van —, szólt a következő fel­szólaló, Bakos Vencel elvtárs. — A munkát tehát itt kell kezdeni, már az üzemen belül. Felvilágosító mun­kával el kell érnünk, hogy otthon a hozzátartozók belépjenek a szövet­kezetekbe. Magas, barna fiatalember, Érsek Vencel Prókátor kért szót ezután. Elmondta, hogy egy tíz tagú brigád­nak a tagja, s már a brigádtagok be­szélgettek egymás között erről a té­máról. Most a szocialista brigád cí­met akarják felvenni és hogy ezt ki­érdemeljék, feladatot vállalnak a mezőgazdaság átalakításában is, se­gítenek a dolgozó parasztoknak. Társai nevében is megígérte, ha majd eljön a nyári nagy munka ide­je, ha szükséges, a brigád elmegy a tsz-ekbe és segít aratni. Petroczi Jenő hozzászólása igen figyelemreméltó volt. Elmondta, hogy szívesen segédkeznek a tsz-ek- nek, sajnos, azonban néha ezek elé akadályok gördülnek. Hiába a jó­szándék, ha a lehetőségek nem min­dig kedveznek. Bírálta azt a körül­ményt, hogy bizonyos zárolt anya­gokhoz nem jutnak hozzá a termelő- szövetkezetek, s így azok villanysze­relési és egyéb építési munkálatait nem lehet egyszerűen lebonyolítani. Csodálatos azonban — mint mondot­ta a továbbiakban —, hogy ezekhez a zárolt anyagokhoz kisiparosok hozzájutnak. Ezt a fonákságot meg kellene szüntetni. A GYÁR IGAZGATÓJA. Gyárfás elvtárs tanulságos adatokkal jelle­mezte a rriezőgazdasági termelést. Elmondta, hogy nálunk a mezőgaz­dasági munka nagy terheket ró a dolgozó parasztokra, mert a paraszti munka 60 százaléka emberi erővel történik. Arra kérte a munkásokat, hogy továbbra is, mint eddig, állja­nak becsülettel helyt a termelőmun­kában, mert ez is nagy hozzájárulás a falu megsegítéséhez. Minden felszólaló hangsúlyozta, hogy helyes a párt és a kormány politikája, melyet a mezőgazdaság átalakításában követ. A TANÁCSKOZÁS IGEN HASZ­NOS munkát végzett. A jól felépí­tett beszámoló, annak tartalmas mondanivalója váltotta ki az élértk vitát. A vitában való aktív részvétel élénkén bizonyítja, hogy a Borsod­nádasdi Lemezgyár dolgozói ismerik a reájuk háruló kötelességeket, s szí­vesen vállalnak részt abban a nagy munkában, amely most a falun meg­indult. Tudják, hogy elsősorban úgy várható további javulás, ha a me­zőgazdaság is többet és olcsóbban termel. (garami) 300 Zieles könyvtárak, v'dám tábortüzek, filnÄdäsok és Koros reistovÉye’s a Borsod megyei nyári ifjúsági láisoro'áan A KISZ Borsod megyei bizottsá- j gának kezdeményezésére a nyári hó- , napokban az ország minden részé­ből több mint 2000 egyetemista és középiskolás vesz részt a bodrog- kereszturi és mádi ifjúsági tábo- j rokban. A fiatalok kéthetes váltás­sal a Bodrogközben mintegy 9000 hold ármentesítését kezdik meg és segítik a tokajhegyaljai rekonstruk­ció mielőbbi megvalósítását. A ki- szisták a táborokban naponta 6 órát dolgoznak, a többi időt pihenésre, szórakozásra fordítják. A megyei KISZ-bizottság időben felkészült, hogy a táborlakók a mun­ka után vidáman töltsék idejüket. A nyári táborok kulturális prog­ramját már elkészítették. Eszerint a két táborban ifjúsági regényekből és elbeszélésekből 300—300 kötetes könyvtárakat létesítenek. A Miskol­ci Nemzeti Színház művészei és a legjobb öntevékeny együttesek részr vételével hetenkint egyszer egész estét betöltő műsort rendeznek. Ezenkívül filmvetítéseket is tartanaki A táborok kulturális életének ki­emelkedő eseménye lesz a búcsútá­bortűz, ahol az ifjúsági munkabrigá­dok adnak önálló műsort. Emellett a fiatalok szabad vasárnapjukon túrákat szerveznek, amelyeket vidám fejtörő játékokkal tesznek változa­tossá. A táborokban különböző sportrendezvényeken is összemérik erejüket a kiszisták. A nyári tábo­rokban előreláthatólag június 22-én érkeznek meg az első csoportok. A gépesített erdei fakitermelésről készítenek oktatófilmet a bükki erdőkben A Keletbükki Állami Erdőgazdaságban már mintegy 60 százalékban gépesítették a fakitermelést. A fadöntést és darabolást is géppel végzik, ezzel a legkeményebb erdei munkáj át könnyítették meg a favágóknak. A motoros fűrészek kezeléséről, annak alkalmazásáról és nem utol­sósorban balesetvédelemről készít oktató filmet az Erdészeti Tudományos Intézet irányítása mellett a dokumentum filmgyár. Az oktatófilm utolsó felvételeit most készítik a bükki erdőkben és azt az őszi termelés meg­kezdése előtt az ország valamennyi erdészetében bemutatják. A sietős beszédű fiatalember fején fekete svájcisapka feszül, csúcsán egy lyukas két fillérrel. Szőke Zoltán a neve és Ny irbogdányból jött. 28 éves, r.S'.y gyermek apja. Erre büsz­ke is. Meg arra is, hegy bányász. — Mit is mondjak így hirtelen? Látszólag Levés a 28 év, mégis annyi mindent átéltem, láttam, tapasztal­tam. Egyet no.gyon őszintén mond­hatok: ilyen elégedett soha nem vol­tam. A fizetése háromezer forint. Királ- don lakik, nem messze a munkahely­től, az 1953-ban épült bányász le­gényszállóban. Ágyán példás rend­ben állítva a párna, kihúzva a pok­róc. Asztalukon — négyen laknak egy szobában — könyvek, virág a a becsületes munka fáradságától el­nehezedve, természetesnek veszi, hogy csempésfalú fürdőszobában tisztálkodik. Hisz neki épült és sok­ezer társának, az ország minden ré­szén modern szálló, kultúrház, szín­ház. * A királdi áknaüzemegység Péch Antal-táró szállójában kilencvenket- ten laknak. Gondnoka, Vass István, maga is tizennégy évig volt a bánya dolgozója, amíg baleset nem érte. A föld mélye bezárult előtte, de meg­becsült' emberként él az egykori munkatársak között. Mindent meg­tesz, hogy a lakók számára valóban otthon legyen a szállá*. Emlékszik még arra az időre — nein is olyan — Mit is mondjak így hirtelen? . . háncsában, sakk, az ajtó fölött a régen, húsz éve sincs annak —, ami- reproduktor éppen könnt 5 zenét kor emeletes ágyakban, egy szobában közvetít. harmincötén zsúfolódtak a szalma­Valamikor a dunántúli cselédem- zsákokon, pihenés nélkül, fáradtan bér fiaként egy elhanyagolt ólban keltek és törődötten feküdtek a ki­látta meg a napvilágot. Két részre merítő munka után. osztott karámban, zizegő szalmán la- — Sok napfényt, vidámságot és kott a cselédség az úri birtokon. Ma, minden szórakozási lehetőséget = ez az elve Vass elvtársnak, aki csa­ládjával együtt él itt, az otthonból távolszakadt, de új otthonra talált emberek között. Legtöbben havon­ként járnak haza. — Nagyon nehéz lehet ilyen soká­ig távol a családtól!... — Nehéz bizony, de ígéret van rá. hogy épülnek majd lakások és ak­kor ide költözik majd a család is Megszerettük ezt a vidéket, ezt c munkát és nagyon magunkénak érez­zük — mondja Juhász Sándor, aki két éve dolgozik a szakmában — épp a napokban „ünnepli” szállóba köl tözésének második évfordulóját. — Pedig azt mondtam, akkor jö­vök majd a bányába, ha ikerablak lesz rajta. Most meg már a drótkö­tél is lecsapta az ujjam hegyét, még-. is itt szeretek lenni. Még a levegő is más erre. — Mit csinálnak szabadidejükben? — Alszunk, olvasunk, sakkozunk, esetleg malmozunk. — Vagy udvarolnak a Vass elvtárs csinos Ágnes lányának ... No, per­sze, csak a nőtlenek — szólnak köz­be többen is. — De moziba is járunk és minden színházelőadást, kultúr­műsort megnézünk, amelyet Királd- ra hoznak. Egyszóval, nem unatko­zunk ... El is hisszük. Mindenre van lehe­tőség. És az sem utolsó dolog, ha kedvük tartja, felkapaszkodnak a hegyekre, élvezik a napfényt, a kilá­tást, a természetet, amely innen a völgyből is impozáns, hát még a hegytetőről! * Ezzel végére is érnénk a beszélge­tésnek. összegezve: a szálló élete nap mint nap zökkenés nélkül folyik tovább, a hangulat általában elége­dett, az egyetlen vágy, amely a kö­zeljövőben ugyancsak megvalósul — a család költözzön ide! De nézzük csak meg a másik olda­láról is a dolgot! Ezeknek a fiatalembereknek — hi­szen jórészt azok — az állam min­den anyagi támogatást megad. Kul- túremberhez méltó körülmények kö­zött élnek, anyagi fellendülésük minden téren biztosítva van. Bizo­nyos fokig még kulturális életük is, — ... Esetleg malmozunk, mondják még a „játékmesterek* Juhász Sándor és Kancsár András... hiszen olvashatnak, színházba, mozi­ba járhatnak... A szálló 92 lakója közül 60-an bá­nyászok, 32-en ugyancsak a bánya­üzem területén dolgoznak, de a szol­gáltató vállalathoz tartoznak: bánya­gépszerelők, kubikosok ... Ók pén­tektől péntekig vannak itt, élik a szálló megszokott életét, lényegében izoláltan a másik csoporttól, hiszen munkaidejük, elfoglaltságuk más­képpen köti le őket. mint a bányá­szokat. Felvilágosítást nem is tud­nak róluk adni — mindnyájan kinn varrnak munkán. A 60 bányász pedig ugyancsak egységekre tagozódik műszakonként. És a hatvan lakó közül egyetlen párttag van. Egyik sem tudja a má-* síkról, vajon tagja-e a KlSZ-szerve- zetnek, vagy sem! Szőke Zoltán nemrég kérte a tag­jelöltfelvételt. Természetesen a bá­nyánál. „Esetleg” más is van ilyen — ezt „sajnos”, ő sem tudja meg­mondani. A szakszervezetnek vi­szont mindannyian tagjai. A bányaüzem pártalapszervezete valahogy számításon kívül hagyfz, hogy mit csinálnak a dolgozók sza­badidejükben. Számításon kívül hagyja, hogy itt 92 ember él össze- zártan, közülük számos olyan, akt nemrég került el faluról, tanyáról, esetleg az ipar más területéről, vagy közvetlen az iskolapadból. Parlagon heverő föld hagyni őket, anélkül, hogy összefogva, mindany- nyiukat, elemi, politikai oktatásba bevonnák, anélkül, hogy legalább heti vagy havi kül- és belpolitikai beszámolót rendszeresítenének szá­mukra. Az anyagi ellátottság megvan. Kell. Nem vitatjuk. De kevés. Nem elegendő. Ma már minden embernek; legyen az élet bármely területének dolgozója, tisztában kell lennie sa­ját helyével a társadalomban és egyéni céljai mellett látnia kell a közöset, amely felé egész népünk ha- lad. Foglalkozzon a bányaüzem párt- szervezete a bányászszállók politikai életével. Nem közömbös nekünk az, hogy munkásosztályunk soraiba kik lépnek, kik és hogyan veszik át az idősebb korosztály helyét szocialista hazánk építésében. Urbán Nagy Rozália Fotó: Martinecz György TÖRŐDJENEK VELÜK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents