Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-04 / 79. szám

Világ proletárjai, egyesüljétek 1 A MAGYAR SZOCIALISTA MCNKASPART T>rmc«on MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KV. évfolyam 79. szám ÁRA 8a FILLÉR 1959 április 4, szombat V. U azáuk felszabadulásának m. évfordulóján szerelellel köszöttfjük kedves olvasóinkai! J | Tizennégy éve szabad i dolgozó népünk I Dí»zünnepség a Magyar Állami Operailázban $ I Nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulásának 14. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Taná­csa pénteken este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. A díszünnepség elnökségében helyet foglalt töb­bek között Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Ká­dár János, az MSZMP, Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Bajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Somogyi Mik­lós, az MSZMP Politikai Bizottság áruik tagjai, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja. Az elnökségben foglalt helyet J. I. Gromov, a Szov­jetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Az ünnepség részvevőinek soraiban^ott volt az-El­nöki Tanács, a kormány, az MSZMP Központi Bizott­sága számos tagja, a politikai, gazdasági és a kulturá­lis élet sok vezető személyisége. Jelen volt a budapes­ti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Do­bi István, az Elnöki Tanács elnöke nyitotta meg tsa ünnepséget. Ezután Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Fock Jenő elvtárs ünnepi beszéde Rajzolta: Lukovszky László festőművész f Tizennégy évvel ezelőtt, 1945 ápri­lis 4-én, a szovjet hadsereg dicsősé- Ages hadműveletei nyomán, hazánk ♦ ^felszabadult a Hitler-fasiszta meg­szállók és a velük szövetkezett ♦hazaáruló Horthy-fasiszták rémural- ♦ma alól. A szovjet hadseregnek, a Afasisztákra mért acélos csapása és Jvilágtörténelmi jelentőségű győzelme f megnyitotta a béke, a szabadság, a ♦ felemelkedés útját a magyar nép é előtt. 1945 április 4-én népünkre új A hajnal, a szabadság hajnala virradt, ^— kezdte meg beszédét Fock Jenő. 4 Felszabadulásunk évfordulóján k forfó üdvözletünket küldjük fel- ▲ szabadi tónknak, barátunknak, a I kommunista pártja köré tomő- ▼ rütt, kommunizmust építő nagy 4 szovjet népnek. A szovjet kadsereg szétzúzta a Ma­gyarországot megszálló Hitler-fa­siszta hadakat, szétzúzta a véres ♦Horthy-rendszert, Európa szégyenét a is, amely terrorral, akasztófákkal és Tgyilokkal kezdte és háborúval, né- Jmet fasiszta megszállással, nyilas tö- Y meggyilkosságokkal végezte negyed- i évszázados uralmát. A nép, amely- / nek nevét annyiszor vették hazug ! szájukra a dölyfös és dőzsölő urak, a 25 év alatt nyomorultan, kisemmi­zetten tengődött saját hazájában. A mai fiatalság, az ifjú nemzedék életé­ben már nem ismerte az olyan fo­galmak, mint az urasági cseléd, em­berpiac, állástalan diplomások és a fekete lista. A magyar nép súlyos gazdasági és politikai elnyomását, az úri rend ki­válságos helyzetét a Horthy-fasiz- mus politikai elnyomása, terrorja biztosította. A csendőrök, a rendőrök, a defenzív osztály, az úri osztály bí­A párt a nép között élve tanult és tanított EGY KASTÉLY PUSZTULÁSA Szubjektív élmények két képben A párt minden terror és elnyo­más ellenére élt és erejét nem kímélve harcolt a dolgozók fel­szabadításárt, a szabad és füg­getlen Magyarországért, népünk szebb életéért. A párt a nép között élve tanult és egyidejűleg tanított. Ismerte a leg­égetőbb problémákat és ezért is min­dig utat tudott mutatni. És mert a legfontosabb kérdésekre adott vá­laszt és a legfontosabb problémákra irányította a dolgozók figyelmét, egyre szélesedett a párt befolyása. Mind többen követték a párt útmu­róságai a legkegyetlenebb kínzásokat és legsúlyosabb ítéleteket alkalmazva harcoltak a magyar nép emberibb életéért küzdő haladó erők, elsősor­ban a kommunisták ellen. De a csend­őr sortűz, a statárium, a kínzások, a börtön sem riasztotta el a magyar nép legjobbjait a népért vívott hars­tól. Sallai, Fürst, Rózsa és Ságvári elvtársak és a munkásmozgalom más kiemelkedő alakjainak harcos élete és mártírhalála megacélozta a párt, a munkásosztály elszántságát a Horthy-fasizmus elleni küzdelemben. tatásait azok, akik a nemzeti függet­lenségért, a társadalmi haladásért, a fasizmus ellen készek voltak har­colni. így volt ez a felszabadulást kö­vető években is, amikor a párt kife* jezve a nép igazi törekvéseit, megin­dította a harcot a burzsoá reakció ellen, a demokratikus vívmányokért, majd a proletárdiktatúra kivívása^ ért. A dolgozók százezrei — mindenek­előtt a munkásosztály — követték a pártot a háború pusztításai nyomán fellépett nélkülözések leküzdésében^ az újjáépítéséért, a termelés megin­dításáért, az emberibb életkörülmé- t nyék megteremtéséért. A nép, a i munkásosztály, a párt vezetésével,1 [éles harcban kivívta és megvédte a r földreformot, létrehozta a stabilizá- |ciót, végrehajtotta az államosítást és i megvalósította az igazi néphatalmai, [a proletárdiktatúrát. f Előbbrehaladtunk j[a szocialista társadalom | felépítéséhez vezető 1 úton I Valóraváltottuk, amiért 1848* 'f ban a szabadságharcosok küz- 1 döttek. Megoldjuk azokat a fel- | adatokat, amelyekért 40 évvel | ezelőtt a dicső 1919-es Tanács- t köztársaság harcolt. Végrehajt- [ juk mindazt, amiért az illegal!« r tás éveiben, két év fél évtizeden | keresztül, minden elnyomás és k terror ellenére küzdött pártunk | és népünk. » A felszabadulás óta eltelt 14 év ra nép történelmében csak egy pilla- inat, egy ember életének is csak ki­esebb része. . Különösén rövid idő [korszakunkban, amikor az ember [behatol a világűrbe, amikof az em* yberi tudás feltárja az anyag, az Iatommag titkát, amikor a kommu* knizmus vonásai egyre világosabban [rajzolódnak ki. Ez a 14 év hazánk [gyors fejlődésének időszaka volt.. Ez- Ialatt a viszonylag rövid idő alatt ^számottevően előbbre haladtunk a ^szocialista társadalom felépítéséhez [vezető úton. Megváltozott az ország, [új városok, új ipartelepek épültek, .Iparunk termelése a felszabadulás [előttinek többszörösére emelkedett. | Hazánk mezőgazdasági országából kipari országgá alakult át. Többszáz aszociális és kulturális intézmény lé- [tesült. Villamosáramot, világossá­got vittünk a falvakba. Megvál­toztak a- társadalmi viszonyok. A nép ^önmagának termel és maga élvezi ^munkájának gyümölcsét. Megindult [és nagy léptekkel halad előre me­zőgazdaságunk szocialista átalakí­tása is. Megváltoztak maguk a dol­* (Folytatás a 2. oldalon.) i hogy ezt a gyönyörű parkot, amely­ben immár mindenfajta növény dísz-, lett és az erdőt, mely a parkot övez­te, az utolsó szál fáig kivágják, meg­semmisítik és a termőfölddel teszik egyenlővé ezt a plasztikumot, amely már a hivatalos térképen is szere­pelt, nem pedig mint Zsófia-puszta, mert ennek túlságosan naturál csen­gése van, hanem, hogy: Kastélykert.' Ez már valamivel kulturáltabb név.' A történet pedig így esett: 1946 egyik tavaszbahulló reggelén — hatodik elemista voltam akkor —< cserepekkel, deszkákkal, falból ki-* tépett vastag gerendákkal megra-( kott szekerek Icanyarodtak be előt­tem az iskola-udvarra. Aztán fel­tűnt az utcasarkon a harmadik, ne-* qyedik. ötödik, tizedik, s mind meg-* rakva ezekkel az anyagokkal, poros ( iblakrámákkal, törött ajtófélfákkal. { Bontották a kastélyt. Ki fűrésszel, { csákánnyal, kalapáccsal, amihez ér­tett. A szekerek meg csak jöttek és{ rakták le róluk egycsomóba az is-( kola udvarára ezeket az anyagokat. < ügy tervezték a felnőttek. hoq->{ templomot, vagy valami középüle­tet csinálnak majd belőle, vagy az is-{ kólát hozzák rendbe, mert bizony megviselte a háború. Később így is lett. Az iskolát padlózták le, a többi{ anyagot meg az építkezni szándéko- < zók kapták. Dehát, ami csodálatos és{ maradandó élmény — az volt ebben, ^ hogy ezek a meglett, sok vihart meg­ért emberek, akik oly vadul estek{ neki ennek a büszke kastélynak, jel-{ képet láttak ebben: Annak a hányát-\ ló világnak végső pusztulását, a hal- < dokió utolsó sóhajtását, amint rája csapnak a csákánnyal. O. M.1 kinek mennyi volt a birtoka és mi­lyen a rangja. Ezek a mustra-látoga­tások rendszerint egy hétig tartot­tak és aztán fordított sorrendben, mint ahogy érkeztek, elszállingóztak a vendégek. Azok, akik hintával és homokfutóval utoljára jöttek, most leghamarabb mentek és utoljára ma­radtak a miniszteri tanácsos urak a szép fekete pesti autókkal. A mi­nisztériumokban nem volt olyan sürgős a munka, mint a nagy. gazda­ságokban, ahol szüret után olyan összevisszaság van, hogy a forgószél sem csinál nagyobb rendetlenséget különben. Utóbb azonban ők is meg­unták a tétlenséget és elmentek. V isszavedlettek parasztlányokká a fehérkendős szakácsnők és etetőbé­resekké a libériás inasok. A báró na­gyot aludt, aztán előrendelte autóját és elhajtatott más kastélyokba■ visz- szaadni a vizitet. Mindemellett a Zsófia-pusztán ma­gasodó kastély továbbra is a viló.g közepe maradt. Attól kezdve, hogy felépült, gyakoribbak lettek a látoga­tások és szinte már nem is volt olyan nap, hogy autó ne por zott volna vé­gig, cl park felé vezető úton. Idővel ‘rendbe kellett hozatni ezt az utat, mert a sofőrök panaszkodtak, hogy patkószegeket szórt el valaki a por­ba. A báró elrendelte, hogy azon túl béres szekerek nem járhatnak arra, de — noha a szekerek tényleg nem mentek többet, még több patkószeg volt elszórva azon az úton. II. Qeriki nem gondolta volna, hogy ^ azt a kastélyt ugyanazon em­beri kezek fogják lerombolni, mint akik felépítették, oda varázsolták a puszta közepére. Szinte hihetetlen, felé a diósgyőri vár málladozó rom­jáig. Szeretett az ablaknál üldögélni, elmerengni azon, hogy: lám, milyen gazdag, s mennyi szegény van a kör­nyéken, akik mind az ő földjén dol­goznak. Ilyenkor jó embernek hitte magát, a szegények istápolójának, akik talán imúikba foglalják őt e ne­mes cselekedetéért... Ámde a fák gyorsan nőttek, terebélyesedtek, lombosodtak és néhány év alatt el­zárták a kedvező kilátást. Többet most már a báró sem törődött a pa- rasztoklcal. örvendezett ennek a gyönyörűséges parknak. S a kastély? Nahát, ez is megér eQy fejezetet! Nagy épület volt. Majd annyi szo­bát építettek bele, hogy a báró, ha akarta, hát egy héten át mindennap más-más szobában hajthatta álomra gondoktól terhes fejét. Hiszen nem volt egyszerű dolog egy ilyen hatal­mas birtokot egyedül kormányozni, különösen, ha elgondoljuk, hogy a gazdatiszt is meglopta, ha tehette. Nősülésre pedig nem gondolt. Mi­nek? Hogy meglopja még az asszony is? ' / * . 17 gyéhként a kastély minden ké­nyelmet biztosított ahhoz, hogy' gondjaiból felüdülést nyerjen. A szo­bákat hozzáértő emberek, különféle mesterek rendezték be: gázvilágítást szereltek a mennyezetre és hideg­meleg folyóvizet a szobákba. Egy­szóval olyan volt itt minden, de min­den, mint a mesében! S azok. a tivornyák, hetekig tartó jókedvű mulatozások szüret után! Nahát, ennyi urat sem látott még egycsomóban Zsófia-puszta! Jöttek azok hintával, könnyű homokfutóval, aranyveretes szerszámmal díszített lovakon és jöttek autókkal, kinek- % L A kastély úgy állt ott, mint a mesében. Szinte nem is igaz, hogy ott volt... Ki hinné, különö­sen most, ha végigtekint a Zsófia- pusztán és tekintete megakad egy törött szilfa égnek meredő ágán, hogy azon a helyen büszke úri pa­lota állott tizennégy évvel ennek előtte, mint amilyent csak Pesten szoktak volt építeni. Majd kétszáz holdas park díszlett a mostani ku­koricás helyén. Különféle cserjék szegélyezték az utakat, kétoldalt pe­dig kőris, juhar, tölgy- és fenyőfák ko.paszkodtak az agyagos márgata- lajba. Ilyen természetű növények egyéb­ként ma már nem élnek a környé­ken. Az Alföldnek ezt a részét in­kább az akác kedveli. Csodálatos, hogy amikor június elején-milliárd­nyi virágfürt csüng az ágakon, olyan hódító, mámorító illat tölti meg a levegőt, hogy ettől szinte megrésze- gül az ember. De ebből a nagy park­ból hiányzott az akác. Olykor pedig, ha a. szél sodorta oda magját és élet­re kelt tavasszal, a báró, ha neszét vette, kivágatta onnan. A kultúrált parkban nem élhetett olyan fa, mint amilyen egyébként az egész határt ellepte! Juhart, tölgyet hozatott te­hát a Bükk vidékéről és benépesítet­te velük a birtok közepén emelkedő dombot, Amelyen valaha IV. Béla verekedett meg a tatárokkal, kelet­kezvén itt még nagyobb domb. A kastély ennek a dombnak a te­tején állott és amíg a tölgyek magas­ra nem nőttek, kedvező kilátás nyí­lott északra, keletre, minden irányba. A báró, ha az ablakhoz ült. belátta innen egész birodalmát: ellátott égé- wen. as emődi dombokig, vagy észak

Next

/
Thumbnails
Contents