Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-03 / 78. szám

Világ proletárjai9 egyesüljetek t mammas A MAGYAR SZOCIALISTA M CNKASPART ROTÍCOD MEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. évfolyam 78. szám Ára 50 fillér 1959 április 3, péntek Hogyan lett a DIMÁVAG éhizem Nagy idők Napfelkelte előtt j Versenyben az erdészeti dolgozók A kongresszusi munkaversenyben Résztvevő gyárak, üzemek és intéz­mények csak akkor tudják célkitűzé­seiket maradéktalanul megvalósítani, ha megszervezik egymás között is a pontos együttműködést. Bányaüze­meink például a termelés emelését tűzték célul, ám ehhez több bányafa kell, amelyet viszont az erdőgazda­ságoktól várnak, vagy az építőipar például több lakás megépítését vál­lalta, vállalásának teljesítéséhez azonban több parkettára, épületfára, stb-re van szüksége. Ezt az alap­anyagot — szintén az erdőgazdasá­gok szállítják, de küldenek szőlőka­rót a mezőgazdaságnak, talpfát a vasútépítéshez és anyagot a bútor­iparnak — hogy a sok példa közül csak néhányat említsünk. Az erdőgazdaságok jó, vagy szer­vezetlen munkája tehát igen szoro­san összefügg más vállalatok, üze­mek életével, mintegy kiegészítik azt és éppen ezért a versenyben — nemcsak az erdőgazdasági dolgozók­nál persze — alapvető követelmény a munkák gondos megszervezése. Megyénk üzemei a SZOT felhívása után nagyszerű programot dolgoztak ki, amelynek végrehajtásában, a kongresszusi munkavállalások telje­sítésében máris többen példamuta­tóan élenjárnak. Hasznosnak ígér­kező tanácskozáson beszélték meg a Keletbükki Erdőgazdaság dolgozói is a rájuk háruló feladatokat. Itt hatá­rozták el, hogy több bányafát a bá­nyának, szőlőkarót a mezőgazdaság­nak, parkettát és egyéb építkezési anyagot küldenek az építőiparnak. Jóllehet, ez a gazdaság az utóbbi időben igen nehéz körülmények kö­zött kezdte meg s végezte a munkát: a sok eső, a nagy sár szinte lehetet­lenné' tette á közlekedést és ez majd két hónapos kiesést okozott. De, mert minden dolgozó felelősséget érzett a terv teljesítéséért, ki-ki a maga beosztásában az első kedvező napot kihasználva munkához látott. A fakitermelők, fogatosok megkezd­ték a kitermelést: dőlt a fa, zúgott az erdő a fűrészgépek harsány hang­jától, lánctalpas traktorok csöröm­pöltek és teherkocsik szelték meré­szen a szerpentinutakat. A kerület­vezető erdészek éberen vigyáztak; hogy minőségi faanyag kerüljön a feldolgozó üzemekbe. Ilyen kezdettel indult el a kon- j gresszusi munka versenj', ámde a! munka java még hátra van. Legyen, tehát a folytatás is méltó ehhez! A j SZOT felhívása a legfontosabb főfel- j adatokat jelöli meg — éspedig: „az erdőgazdaságok teljesítsék túl az idén meginduló jelentős nyárfaülte­tési terveket. Terven felül adjanak bányafát, szőlőkarót és épületfát.” E főfeladatokat tehát számos rész­feladatra kell bontani, s az erdőgaz­dasági pártszervezetek, de valameny- nyi vezető munkája kell, hogy legyen azok megszervezése és elvégzése. A Keletbükki Állami Erdőgazdaságnál már egy munkára kész hadsereget talált a tavasz. Az Erdészeti Dolgo­zók II. Országos Tanácskozása hatá­rozata alapján hozzáfogtak az új te lepítések elvégzéséhez és a kiterme lési munkát is elősegítette az érdé szeteknél folyó brigádverseny, amely­nek keretében 97 dolgozó nyerte el a Kiváló Dolgozó jelvényt és oklevelet. Az MSZMP Központi Bizottsága már­ciusi határozata után pedig még job­ban kiszélesedett a munkaverseny és többen csatlakoztak a felhíváshoz Bejelentették csatlakozásukat az er­dősítésben résztvevő KISZ-fiatalok is, akik a VIT-re való készülődés je­gyében nagyszabású társadalmi munkaakciót is indítottak. Minden lehetőség adva van tehát ahhoz, hogy erdőgazdasági dolgo­zóink az eddigieknél jobb eredmé­nyek elérésével hozzájáruljanak a nagyszabású erdősítési terv megvaló­sításához, s következetesen a külön böző vállalatok munkájának előmoz­dításához. Az erdőgazdaság szakemberei, ve­zetői a komoly feladatok előtt fel­mérték a hiányosságokat, megszab­ták a legfontosabb feladatokat. Igen nagy gondot fordítanak a jobb munka, a versenylendület fokozása érdekében a dolgozók elhelyezésére; a munkásszállások rendbehozására, s a munkásszállásokon belül a szociá­lis és kulturális feltételeik biztosítá­sára, Ennek igen nagy jelentősége van, különösen az igen nagyszámú időszaki dolgozók szempontjából. A feladatok egy részét azonnal meg is valósították. S ma az erdő- gazdaságok szállóiban már szinte rendszeres oktató és szórakoztató filmvetítésekkel gondoskodnak a munkások neveléséről, a hasznos időtöltésről. S fokozatosan megvaló­sítják a tervezett átalakításokat, igye­keznek megszüntetni a hiányosságo­kat az élet, a munka minden terüle­tén. Mindezek fontos követelmények ahhoz, hogy az erdőgazdaság is be­csülettel teljesítse a rábízott feladat- tot; minél több bánya- és haszonfát, tüzelőt adjon az országnak, minél nagyobb újonnan telepített területen nőjjön, hatalmasodjon az erdő, hogy egyre több hasznot hozzon az egész országnak. Palmiro Togliatti nyilatkozata as amerikai rakétatámassponlokrál Az Unita szerdai számában kö­zölte Togliattinak, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkárának nyilatkoza­tát arról az egyezményről, mely sze­rint amerikai rakétatámaszpontokat létesítenek Olaszországban. Togliatti rámutat, hogy a Velence és Szardínia vi­dékén létesítendő támaszpontok halálos veszedelmet jelentenek e vidék lakosságára- A kormány semmibe vette az olasz dolgo­zók millióinak követelését, s a nemzetközi feszültség enyhülé­sének idején a szocialista orszá­gokkal szemben nyíltan ellen­séges lépésre szánta el magát. Togliatti emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió nemrég barátsági szer­ződést ajánlott fel Olaszországnak, s sohasem viselkedett ellenségesen a demokratikus Olasz Köztársaság iránt. Nevetséges az az állítás, hogy a támaszpontok védelmi célt szol­gálnak. Az olasz kormány ostoba agresszív külpolitikája csupán az olasz nép sorsa iránt közömbös im­perialista nagyhatalmak érdekeit szolgálja. Togliatti felhívta valamennyi de­mokratikus párt tagjait, adjanak erélyes választ a kormány végzetes és meggondolatlan döntésére. (MTI) Koszorúzási ünnepségek a felszabadulási évforduló alkalmából Hazánk felszabadulásának 14. év­fordulója alkalmából csütörtökön délelőtt a rákosligeti temetőben meg­koszorúzták a felszabadító harcok­ban elesett román hősök sírját. Az ünnepségre a néphadsereg díszőrsége csapatzászlóval vonult ki. * Csütörtökön délben megkoszorúz­ták a budaörsi úti emlékművet, ame­lyet a második világháborúban a fa­sizmus elleni harcokban elesett ame­rikai hősök emlékére állítottak. Az emlékműnél a néphadsereg díszőr­sége sorakozott fel csapatzászlóval. Az emlékműre felvonták az amerikai lobogót. * A felszabadulás évfordulója alkal­mából csütörtökön koszorúzási ün­nepség volt Solymáron is a Magyar- ország felszabadulásáért folytatott harcokban elesett angol hősök teme­tőjében. Az ünepségre a néphadsereg csapatzászlóval kivonult díszőrsége sorakozott fel. A temető zászlórúd- ján az angol lobogó, valamint az an­gol légierő zászlója lengett. * Hazánk felszabadulásának 14. évfor­dulója alkalmából csütörtökön meg- ban életüket áldozott hősök 'harkányi koszorúzták a felszabadító harcok- emlékművét. (MTI) Az Igazságügyi Minisztérium közleménye részleges közkegyelemről A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet bocsátott ki részleges közkegyelem gyakorlásá­ról., A rendelet értelmében mentesül­nek a büntetés végrehajtása alól azok, akiket 1957. május hó 1. napja előtt elkövetett bűncselekmény miatt 2 évet meg nem haladó börtönbün­tetésre ítéltek. Míg felére csökken azoknak a büntetése, akiket négy évet meg nem haladó börtönbünte­tésre ítéltek. Teljes kegyelemben részesülnek börtönbüntetésük tartalmára való tekintet nélkül a fiatalkorúak, a teherben lévő nők, azok az anyák, akiknek. 10 évesnél fiatalabb gyer­mekük van, az 50. életévüket betöl­tött nők, valamint a 60. évüket be­töltött férfiak, akik a bűncselek­ményt 1957 május hó 1. napja előtt követték el, ha az alább említett ki­záró okok valamelyike velük szem­ben nem áll fenn. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, egyéni kegyeimet is gyakorolt. Nem részesülnek kegyelemben az ellenforradalmi szervezkedések kez­deményezői és vezetői, a háborús és népellenes bűntettek miatt elítéltek* a megdöntött fasiszta rendszer veze­tői, a volt kizsákmányolok, ember­élet elleni erőszakos bűncselekmé­nyek és a társadalmi tulajdon elleni súlyosabb bűncselekmények elkö­vetői, valamint a két vagy több íz­ben elítélt • -személyek. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az igazságügyminisztert bízta meg a kegyelmi rendelet végrehajtásával. (MTI) Tudósítás a megyei tanácsülésről MÁR TÖBB ÉPÍTKEZÉST MAT­TAM. Egyik a vonalak merészségé­ben, másik a stílusával ragadott meg. De itt, a Tizeshonvéd utcai lakóház építkezésnél valami más. Valami megfoghatatlan erő ad varázst. Meg­figyelem a járókelőket, többen el­időznek itt egy-egy percre. Magas, félbehajtott korú bácsi ko­mótosan álldogál a drótkerítés előtti járdán. Fáradt szeme mégis oly fürgén követi a kőművesfiúk fand- Titforgató kezét, a téglát hordó lányok rempós mozgását, a gépeket. Megis­merkedünk. Főzy László nyugalma­zott műszaki tisztviselő, itt lakik a közelben. Hóna alatt táskával vásá­rolni indult. Itt azonban mostanában mindig megállt egy kicsit. — A szemem előtt nő ez a bérház, s olyan jó ezeket a szorgalmas fiatalo­kat látni. Látja, nincs itt egy tégla sem eldobva ... Szívesen hallgatnám új ismerősömet, de most más vonz, pedig nem lehet eseménytelen egy olyan ember szava, aki követte Kan­dó Kálmánt Olaszországba. Már be­fordulnék a nagy kapun, amikor riyomoniba szegődik Schmidt Dezső, az építkezés munkavezetője. Vaskos, kis ember, tele dinamikával. Ebből mindjárt ízelítőt is kapok. — Tudja, szeretem a gyerekeket. Ezek itt többnyire fiatal segédek — mutat a munkahely felé, — lehet őket. ..hajlítani". Mikor így, mikor másképp. Vám amikor eikanyarítom Az 1958. évi tanácsválasztás óta most április 1-én nyílott alkalom arra, hogy a végrehajtó bizottság ön­álló napirendi kérdésként beszámol­hasson a tanácsülésnek végzett mun­kájáról. A végrehajtó bizottság be­számolóját Tóth István elvtárs ter­jesztette a végrehajtó bizottság elé. A beszámolóban foglalkozott a ta­nácsválasztást követően szervezett uj állandó bizottságaink munkájával, a tanácstagok fogadóóráival. Megálla­pította, hogy a megyei tanács mellett működő 8 állandó bizottság munka­terv szerint dolgozott, 45 esetben ülé­sezett az elmúlt évben s mintegy 20 javaslatot terjesztett elő a végrehajtó bizottsághoz, illetve a szakigazgatási szervekhez. Elemezte a tanácstagok munkáját, a megtartott fogadóórák aktivitását. Az adófizetésről megállapította, hogy az elmúlt időszakban javult az adómorál. 1958-ban adótervünket 101.1 százalékra teljesítettük. Ezzel a régi hátralék jelentős részét felszá­moltuk és mintegy 4 millió forint többlet bevételhez jutottunk. A to­vábbiakban a beszámoló a lakosság kommunális szükségleteinek fokozot­tabb kielégítéséről beszélt. Elmúlt évi beruházási hitelkeretünkből 6 millió forintot használtunk fel a la­kosság ivóvíz ellátásának javítására. Ennek révén további 20 ezer lakos részére biztosítottunk egészséges ivó­vizet. Ugyancsak az elmúlt évi beru­házásaink során 6 millió 300 ezer fo­rintot fordítottunk utak, hidak fel­újítására, javítására. A tanácsi vállalatok munkájáról szólva a v. b. elnök megállapította, hogy az elmúlt évet a tanácsi válla­latok 13 millió forint nyereségtöbb­lettel zárták. A lakosság közegészségügyi és üdü­lési igényeit szem előtt tartva, több mint 300 ezer forintos költséggel kor­szerűsítettük a mezőkövesdi meleg­víz fürdőt és előkészítettük az ózdi Strandfürdő tervezését. Az ózdi rendelőintézet építését és berendezését több mint másfélmilliós beruházással tovább folytattuk. A la­kásépítési -terv köretében Ózd-Bolyo- fcon 143, Rudabányán 24. Mezőcsáton 5 és Borsodnádasdon 6 lakás építése fejeződött be. Ezenfelül Özd-Bolyo- kon további 144. Rudabányán 3b*. Borsodnádasdon 14 lakás építését indítottuk meg, melyek ezévben fel­épülnek. A községfejlesztési tervek végre­hajtásában kiemelkedik a mezőcsátí járás, ahol a járás területén több mint 37 ezer négyzetméter községi belterületi út javítását végezték eh Szépen dolgoztak az edelényi járás­ban is. A végrehajtó bizottság beszámolója a mezőgazdaság helyzetét elemezve többek között megállapította, hogy megyénkben is növekedett a takar­mánytermő terület, ezenbelül a pil­langós takarmányok vetésterülete, javult az iparinövények aránya, ked­vezően alakult a sörárpa vetés terü­lete is. A lakosság ellátásának meg­javítása érdekében az elmúlt évben több mint 300 katasztrális holddal növeltük a zöldségtermelő területet, örvendetes tény az is, hogy az elmúlt évben több mint 700 kh új gyümöl­csöst, illetve több mint 600 hold új szőlőt telepítettek. Dolgozó parasztságunk megyénk­ben is mind nagyobb számmal a szebb, boldogabb életet jelentő szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás mel­lett dönt. Amíg 1957 január 1-én csu­pán 95 termelőszövetkezetünk volt, addig 1959 március 15-ig megyénk­ben már 203 tsz. 12 ezer 496 család. 15.385 taggal, több mint 120 ezer kh területen folytatott közös gazdálko­dást. Amíg az elmúlt évben ilyenről aligha beszélhettünk, ez év március 20-ig megyénkben 56 tsz-község van. A továbbiakban a beszámoló me­gyénk művelődésügyi, egészségügyi helyzetével foglalkozott, maid a be­számolót vita követte. A szemnek is jóleső... — Ugye, Sanyi? — kérdezi egy falon dolgozó kőművestől. A kőműves elmosolyodik. — Egy ilyen veterántól már nem vesszük rossznéven — válaszol Sza­bó Sándor, a kérdezett. Mindjárt megtudjuk, hogy ö az egyik legta­pasztaltabb kőműves s azt is elárul­ja, hogy a múlt hónapban 2100 forin­tot keresett. Ez azonban megüti a munkavezető fülét is, s nem hagyja szó nélkül: *— A pénzről hallgass!... mert majd mindenki ide akar jönni. — S ebben sok az igazság, mert tudjuk, hogy a rendezett, jó munkahelyek­nek mindig nagy a becse. BENT ÁZ IRODÁBAN azzal is­merkedünk meg, hogy milyen köze van a műszaki irányításnak ehhez a szép munkához. A tervek pontosan ki vannak dolgozva, s a munkának minden fázisát dátum és terv hatá­rozza meg. Három lépcsőben halad az emeletes bérház építése. Egyik szektorban a falat rakják, másikban betonoznak, a harmadikon zsaluz­nak, meg ahogy az előrehaladás kí­vánja. Nem áll senki egy percig sem, úgy halad minden, mint egy jól ola­jozott gépezet. Árendás Margit és Kalavecz Elvi­ra a téglával siet, (állítólag ők a leg­jobb segédmunkáslányok). Kell is ám a tégla, ezek a fürgekezű kőmií- vesfiúk mindent „elemésztenek”. A napokban volt is emiatt egy kis zűr­zavar. Ugyanis leállt a mályi tégla­gyár, és a téglát most máshonnan kell beszerezni. A hullámok egész a minisztériumig elértek, azt hiszem, az építkezés lesz a győztes. Bem Emil is érti a dolgát, pedig csak tavaly szabadult. Most éppen az ablaknyíláson dolgozik. Ez már nem egyszerű falazás. A mércéknek is működniök kell, meg a szemnek is. Ez a hajlékony, szőke fiú azonban már könnyen birkózik ezzel. Jövőre továbbképzőre akar járni. Fején női sál van sapl«i helyett, s amikor tuda­kolom okát, ravaszkásan kacsint: — Elvitték a svájcimat... Nekem is kell valami! ÍGY hát jókedélyböl sincs hiány, talán ez a csapágy egyik ke­nőanyaga, s ahol nyikorog a tengely, oda is jut a kenőanyagból. K. Varga István és Oszkocsil Bertalan még néha egy kis biztatásra szorul. Nem mintha nem szeretnék a szakmát, talán ők lesznek a jövő Ybl Mikló­sai. De valami még hiányzik. Két ügyesebb legény közé osztják őket, s ha már halad a fal kétfelöl, akkor nekik is igyekezni kell. Osztermann Béla is fiatal kőmű­ves, s úgy látszik, itt kabala a női sál, mert ö is ennek hódol. Beszéde azonban mégis meglep, komoly fele­lősségtudat érzik szavaiból. KISZ- tag. — Nem ártana ám — kapacitál —, ha egy kicsit megszellőztetné: nem mindenki olyan igyekvő itt azért. Két segédmunkáslány nevét említi. A nevektől azonban most eltekin­tünk. Nem szóltam még Piskótái Dezső Pálról, erről a jól megtermett, nagy­szál brigádvezetőről, ö kalauzol, s ha kérésének engedhetnék (futná a papírból) most számtalan nevet kel­lene felírnom, a kubikosokét, akik nem nézik az időt, ha kell, munka után is ittmaradnak, az ácsokat, akik az előrehaladás feltételeit biztosít-i jak, gépészt és szinte mindenkit ki-i vétel nélkül. } HÁT EZÉRT JÓLESŐ A LÁT-i VÁNY, ezért gyönyörködnek a járó-] kelők, s amit ők nem tudnak, mi) eláruljuk: 150 százalékos a munka-j helyi teljesítmény-átlag, s az a cél,] hogy négy hónappal lerövidüljöni az építkezés. A jövendőbeli lakók, sí a szemlélődök véleményét kimondva] búcsúzom a tettresarkaló szép lát-i ványtól: elismerés mindenkinek, aki^ itt dolgozik, ezen a mintaépítkezé-$ sen. Garamit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents