Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-12 / 60. szám

f&Mrtök, 1959. március 12. RSZAKMAGYARORSZAG > Miskolc és a megye ex évi zöldség- és gyümölcsellátásáról Gondok, örömök az encsi járásban Felkerestük Fischer Pál elvtársat, • Szövetkezetek Borsod megyei Ér­tékesítő Központjának igazgatóját. Arra kértünk választ, hogyan bizto­sítják a város és a megye dolgozói­nak zöldség- és gyümölcsellátását, továbbá mi tette szükségessé a me­gyei és városi MEZŐKER egyesülé­sét a szövetkezeti központtal. Fischer elv társ az alábbiakban mondta el vé­leményét. — A Belkereskedelmi Minisztéri­um és a SZŐ VOSZ igazgatósága ha­tározata alapján április 1-re megtör­ténik a három vállalat egyesülése. Mindez a megyei szervek többszöri kérésére történt. Az átszervezés, vé­leményünk szerint, végre megoldja az évek óta‘kifogásolt zöldség- és gyümölcsellátási gondokat. Ebből nemcsak az ellátottaknak volt hátrá­nyuk, hanem a termelőknek is, mert sok esetiben a leszerződött árut nem tudtuk átvenni. Ugyanis a MEZÖ- KER más megyékből hozott be árut. A szervezetlenségen és a rossz ellá­táson kívül mindez hatással volt az úgynevezett zöldövezetre is. Nem­hogy fejlődés jött volna, hanem in­kább visszaesett. Erre néhány példát. Szerződésileg lekötött terület 1 957- ben 904 kataszteri hold volt, ez 1958­ban 642 holdra csökkent. Még a vá­ros ellátását szolgáló Nagy miskolci Állami Gazdaság területe is majd­nem 300 holddal csökkent. Mindeze­ken kívül előfordult, hogy míg egyes áruféleségekben Miskolc bővelkedett, addig Ózd, a bányavidék és Kazinc­barcika hiányt szenvedett. Az új konstrukció lehetővé teszi mindezek megszüntetését. Az elosztást a jövő­ben úgy szervezzük meg, hogy nem­csak a városok, hanem a megye min­den ellátatlan helyének igényeit ki tudjuk elégíteni. . De megszűnik a »három kéz« is. Ez azt jelentette, hogy a termelőtől mi megvettük az árut, átadtuk a ME- ZÖKER-nek és csak innen került az üzletekbe. A jövőben a termelőtől egyenesen a fogyasztóhoz kerül az áru. a mi irányításunk mellett. Ez gazdaságosabbá teszi a mi munkán­kat és gyorsabb lesz az áru útja. mert megrövidül ez az út. Az egyesítés biztonságosabb felvá­sárlást és értékesítést eredményez. Ennek előjelei már mutatkoznak. A termelőszövetkezetek és az egyéni termelők sokkal nagyobb területre szerződtek le ez évben, mint az el­múlt években bármikor. A tavalyi 642 holddal szemben ez évben 1452 kh. hold zöldségre kötöttünk szerző­dést. Több mint duplája! Eddig már 85 termelőszövetkezet tagja az érté­kesítő központnak. Persze, koránt­sem mondom, hogy már megyénk önellátó lett, hiszen a várható áru- mennyiség csak 50 százalékig bizto­sítja az igényt. A hiányzó mennyi­séget a jövőben is más megyéből pó­toljuk. A feladat éppen azért az, hogy tovább növeljük a területet, amit szerintem csak a nagvüzerhek gazdálkodása oldhat meg. Kövessék termelőszövetkezeteink az igrici Kos­suth és a sárosoataki Kossuth Tsz. rvqdóiát. ahol máris a legfejlettébb módszerekkel, üzemszerűleg termelik * zölcTséeet. Közoontunk munkájáról szólva csak annyit: úgy tudunk eleget tenni a követelményeknek — a jó vetőmag biztosításán kívül —. ha szakembere­ink. a termelőszövetkezet, é« föld mű- ves«zövetkezet. agronómusai kelőén segítenek és támogatnak bennünket, ^el^ttes terveinktől azt kériük, hogy a korábbi zöldségtermelésre hpsznáH területeket adják vissz.s ren­deltetésüknek, ezen ne kukoricát és kiírat, hanem zöMséeet termeiien°k. egv gondolatot szeretnék fel­vetni. Ez pedig a nrimőr áru — ko- .^ai saláta, haevma. retek — terme- ’ése. A mezőkövesdi fürdő mellett meg lehetne oldani ezt a nroMémát. Teaz. ez beruházás kérdése. d° sze­rintem evorsan visszatérőlne n beru­házás. Ref^ie^^sül az áruszállításról annyit: a iövqben nem vonaton, ha­nem génkocsival szállítjuk az árut. 'V.vnrsabb és íVlocnhb. Türaiárn+nfcnf indítunk Ha néldáol a túraiárat est« Csongrádion meffnakol. akkor már reggel Czdon. va<?v Kazincbarcikán van a friss áruval. Szeretnem meg­említeni még azt. is. hogv Ózdon úi tclenhelvet létesítettünk, ez is meg- iaví+Tg maid az áru tároiácá««k mí- nőségát. De terveink szerint ioen-ban Centerben meekezdiük az úi zöidsé®- ás gvümölcsraktár építését — fejezte to nvilatkro-a+át PicfVier ptv+.őrs. Ugv gondoljuk, városunk és me- gvénk lakosai örömmel értesül­nek a jobb zöldség- és gvümÖlcsellá- tásróí. Reméljük, hogy több zöldség­gel örvendeztet meg bennünket eb­ben az é^ben a Szövetkezetek Borsod •megyei Értékesítő Központja. ÍB. P.) A miskolci filharmonikusok hangversenye T? gy-egy hangverseny előtti várakozás alatt sok minden_ ről van ideje a hallgatónak gondol­kodni. Eltűnődhet azon, mennyi mi.jden szükséges ahhoz, hogy a várt esemény művészi élményeket, gazdagodást adhasson. Jól szerve­zett, időben meg is tartott próbák, lelkes zenészek, és nem utolsó sor­ban rátermett karmester. Sőt, to­vább sorolva: magasrendű művészi műsorösszeálUtás és még a kotta­lehetőségek, is. Ha ezek közül (a nagyon gyorsan és hiányosan) ösz- szeszedett tényezőkből valamelyik nincs a helyén, a teljesítmény a várt alatt maradhat. Hosszú az út egy hangversenyig... Nem is igen gondolunk ezekre a körülmények­re. Hogy ez jó, avagy rossz, annak taglalásával nem untatjuk tovább, az olvasót. Mindenesetre nem ok nélkül* jutottak eszünkbe ezek a gondolatok a miskolci filharmóni- kus zenekar hétfői hangversenyén. Talán a műsor összeállításáról szólnánk elöljáróban. Nagyon gaz­dagnak, sőt túl gazdagnak találtuk. Véleményünk szerint bőven ele­gendő lett volna a Beethoven szim­fónia, a Gordonkaverseny és Lja­dov 8 orosz népdala. A sorrendet illetően is változtattunk volna ú9V> amint a műsorterv előre jelezte. Első számként sokkal inkább meg­felelt volna a 8 orosz népdal, amely a megfelelő hangulatot is meg­teremtette volna, a zenekar össze­hangoltságát is és zenei bemelegí­tést is jelentett volna. Nem tartjuk szerencsésnek a Saint-Saens Halál­táncának műsorra tűzését, részben azért, mert a rriűsort nagyon hosz- szúvá tette, részben pedig a költői elmélyedés hiányát mutató mű nem jelentett különösebb gazdago­dást a közönségnek. Ha lehetett volna és clz elől felsorolt lehetősé­gek mind rendelkezésibe álltak vol­Az Ózdi Kohászati Üzemeknél tervbe vették, hogy az olyan notó­rius alkoholistákat, akiket az utcán szednek össze önkívületi állapotban, beszállítják az üzemi fektető helyre, ruháját kitisztítják, gyomormosást alkalmaznak nála, egészségileg telje­sen helyrehozzák és ott fektetik mindaddig, míg teljesen ki nem jó- zanodik. A felmerült költségekről számlát készítenek, amelyet benyúj­tanak a dolgozó üzemhelyére ^ és a dolgozóval megtéríttetik. E módszer . bevezetésével bizonyára jelentős ' mértékben csökken majd az alkohol rabjainak száma. na, igen szívesen vette volna a hallgatóság, ha —tekintettel a ma­gyar—szovjet barátsági hónapra — a Ljadov és a Saint-Saens előadá­sának összetett energiájával, eset­leg más orosz vagy szovjet művet kaphatott volna. Mindezek után a műsor rendjé­ben néhány gondolatot a zene szá­mok színvonaláról. Első számként Beethoven' 11. szimfóniáját hallottuk. Az 1803-ban készült 11. szimfónia Beethoven legtragikusabb időszakában készült, amikor a süketség réme közelről fenyegette. A tragikus körülmé­nyek ellenére is, a szimfóniát jó­kedvű életöröm és diadalmas élet­erő zengi át. A II. tétel bensőséges líraisága- és gyengédsége sem mu­tatja azt a küzdelmet, amelyet al­kotója nehéz körülményeivel vívott. Az előadás minden értékének el­ismerése mellett sem tagadhatjuk azt, hogy várakozásunkat ezúttal nem érte el. Fáradt volt, sok he­lyütt pontatlan és mintha valami az egész előadás alatt lehúzta volna a karmestert is, a zenekari is. Ta­lán legtöbbet adott a II. tétel me­leg hangszíneivel és elmélyedésre törekvő muzsikálásával. Meg kell jegyeznünk azt, hogy a rádióközve­títés is törte a hangulatot. Ezután városunk kitűnő gordonkairtiívészét, Gombás Ferencet hallottuk szíves örömmel, a Dvorak: h-moll gor­donkaverseny előadásában. A kö­zönség igen meleg rokonszenwel fogadta Gombás Ferencet annál is inkább, mert ez a hangverseny is­métlése volt a nagysikerű buda pesti koncertnek. A szólista játé­káról igen elismerően kell szól­nunk, érett, magabiztos, technikai­lag fölényes produkció volt és sok ■ örömöt szerzett a hallgatóságnak. A zenekar nagyrészt — sajnos — erős volt és így a szólista finom tónusa nem érvényesülhetett kel­lően. A virtuóz részeknél nagyon sokszor elnyomta a zenekar a szó­listát. Viszont a szólista számára meg ■kell jegyeznünk azt, hogy he­lyenként, vagy éppen pontosan az indításnál. szívesebben hallottunk volna markánsabb hangszínt. A kö­zönség nagyon melegen ünnepelte Gombás Ferencet, aki bár minden alkalma és jogcíme meg lett volna, hogy a közönség rokonszenvét rá­adással viszonozza, mégsem fárasz­totta a hallgatóságot azzal, hogy az amúgy is hosszú hangversenyt to­vább húzza. Szünet után került előadásra Ljadov 8 orosz népdala, amely az orosz népdal sajátosságai­nak teljes Hszteletbentartásávai íródott, a zenekar számára nehéz­ségeket nem jelentett és nagyon stílusosan szólaltatták meg. A har­madik népdal mélabús dallamánál örömmel hallottuk Néveli József rövid, de meleg szólóját. Még szí­vesebben vettük volna a 8-ik kis népdal falusi táncdalának nagyobb sodrását. A Saint-Saens Haláltáncban — kb. ugyanilyen hangulatban, mint az előző műsorszámok — Budaházi Fehér Miklós nagy lendülettel elő­adott szólóját is hallottuk. i Rubányi Vilmos karmester nagy rutinnal, de mintha sokkal fárud- • tabban vezette volna a zenekari mint egyébkor. — Ügy érezzük, a hangverseny mindezek mellett is a zenekar műsorának nagy gazdago- . dását jelentette. V. ZALÁN IRÉN jog­Polgár vendégek MisWctm TIT Borsod megyei szervezetének és államtudományi szakosztálya és i Magyar Jogász Szövetség miskolci cső portja 1959. március 13-án 'pénteken) es­te 7 órakor „Jogász szemmel Bulgáriá­ban” címmel előadást rendez az Értel­miségi Klubban (Széchenyi u. 16.) Élő- adó: dr. Vágó Tibor, a Legfelsőbb Eiró- ság tanácsvezetője. Az előadáson részt vesz a bolgár nagykövetség több tagja és a TIT közoonti nemzetközi szakosztályá­nak vezetősége. Az előadásra minden jogászt és minden érdeklődőt szívesen lát a klubtanács. Ar f>nr*i Íárá9Í pártbizottsá- encbi gon nagy a forga^ lom. Egymásnak adják az emberek a kilincset. Tavasz van, a szántás­vetés ideje. A mezőgazdaság fejlesz­tése nem kis feladat. Ki tanácsért, ki segítségért jön. Üres kézzel sen­ki sem távozik. Turóczi János elv­társ, a járási pártbizottság titkára „kezébe” fut össze minden. Ö mond­ja ki a végszót. „Tarisznyából” reggelizve ad utasításokat. A nagy munka ellenére öröm, jókedv, mo­soly mindenütt. A derék pártmun­kások boldogsága nekünk is öröm. hiszen közel van már a járás ah­hoz, hogy a határa felén nagyüze­mi gazdálkodás legyen. Az iroda elárulja, hogy most nem- sokat tartózkodnak benne. Inkább csak átmeneti hely, most állandóan a területen tartózkodnak. Útra ké­szülnek. Csakhát egy kis baj is akad. Kocsihiány, meg egy-két szer­vezési probléma még megoldásra vár. Segítséget vár a falu. Végül megegyeznek, hogy hová küldenek segítséget és hol oldják meg he­lyileg a feladatot. Inkább az utób­bit szeretik. A helyi erők most sok mindenből vizsgáznak. A helyzetkép alapján áttekintést nyerünk a járásról, Megtudjuk, hány szövetkezeti község van. Ná­luk is az a falu számít szövetke­zeti községnek, ahol minden földdel rendelkező a közösben van. Eszerint nyolc szövetkezeti községük van, de akad kettő olyan, ahol néhány család a „kívülálló”. Az utolsó „panaszos” a helyi Zó ja elnöke. Elmondja mondókáját: vá­laszként a járás vezetősége úgy ha­tároz, hogy döntsék el maguk, hol épüljön a tanyaközpont, stb. Indulás kifelé. Fancsalt érintjük először. Igen kedves „gyereke” le­het ez a község a járási pártbizott­ságnak. Az új tsz-tagokról sok jót mond Turóczi elvtárs. Nagyon a szí­véhez nőttek a fancsaliak. Száz te­henet visznek ősszel a közösbe. Igen gazdag falu. Az 5—6 darab szarvas- marha nem ritkaság egy gazdánál. Szép jövő áll a falu előtt. Már a ta­vasszal közösen kezdik a munkát. A nyár utolján megkezdik a közös istálló építését. Turóczi elvtárs a határra mutat s boldogan, lelkesen mondja, hogy ez évben már itt'is nagy táblában szántanak, megszűnnek a kisparcel- lák. Milyen jó ilyet jiallani! De mást is érezni ezekből a Szávákból. Ho­gyan lehet nagyot lépni, s egyidejű­leg a termelés emelkedését is biz­tosítani. S már szinte magunk előtt látjuk a rengő aranysárga búzatáb­lát, s a hatalmas lucernásokat. Ezért érdemes dolgozni, hisz a szebb életet, a boldogulást jelenti. Baktakékre get. De minek? — kérdezem ma­gamtól. Van itt két termelőszövet­kezet, gépállomás, körzeti földmű­vesszövetkezet. no meg a tanács. Minek ide segítség, amikor ennyi sok lelkes ember küzd a szebbért, a jobbért? Ügy látszik, Turóczi elv­társ gondolatolvasó, mert felénk fordulva, megjegyzi: — Itt az elvtársak jól meg tudják oldani, feladatukat. Csak a verseny­láz nyugtalanítja a helyieket, mert eddig a legnagyobb termelőszövet­kezet hírében állottak, most viszont már majdnem a legkisebbek. Már a napokban 16 család 200 holddal belépett a közösbe. Ahol két termelőszövetkezet van, új be­lépők tízei, ott már megérett a feltétel a továbbfejlődésre. Ha minden erőt összefognak, felkere­sik a rokonokat, az ismerősöket az említett szervek, akkor megtörtén­het a nagy lépés. Gépkocsink közben nyeli a kilo­métereket, Gagyvendégi következik. Mintha tavaszból hirtelen a télbe toppantunk volna, itt-ott hókupacok tarkítják az út mentét s a nap sá­padt fénnyel pásztázza a környéket. Ám, ha az idő morcos és télies “is, az emberek szívében tavaszias me­legség él, már megtalálták egymást, ök már tudják, hogy a közős út a közös célhoz, a boldoguláshoz visz s bátran, öntudatosan indulnak el rajta. Csak hat család van a köz­ségben, akik még bizonytalankod­nak, tétováznak. De a többség már arról tárgyal, hogy a közgyűlésen kit válasszanak vezetőnek, ki a leg­alkalmasabb erre a posztra. Hiszen több száz hold földterületről van szó, s nagyon hozzáértő ember le­gyen az. aki a munkát irányítja. Meglátogattuk “ lád**^ kívülmaradt „hat” közül. Fiatal- asszony fogad bennünket, Nikházi .agronómus felesége. Érdeklődésünk­re elmondja, azért nem állnak be a közösbe, mert hol ő, hol a férje be­teg, ; nem bírnak dolgozni. Csinos, takaros a porta, bármelyik gazd- asszony díszére válna. Bizonyára az ilyen asszony a termelőszövetkezet­ben is becsülettel megállná a he­lyét, még ha néha betegeskedik is. Egy másik „idegenkedő” mester­sége: asztalos. Igaz, neki nincsen kifogása a szövetkezet ellen, de ő a szikszói ktsz-be akar belépni. , Hogy azután a földdel mi lesz? Ki tudja, hiszen harmadost, vagy fe­lest aligha talál —, minden ép-kéz- láb ember a termelőszövetkezet tag­ja. No, de bizonyára jól meghány­ják-vetik a most még bizonytalan­kodók ezeket a problémákat, -s a hat család is elindul j.közös úton. * Az encsi járásban tett kőrútun­kon bepillantást nyertünk* a kör­nyék dolgozó parasztjainak életébe, megláttuk az örömök c, de a gon­dokat és a problémákat is. Szépek, sokrétűek, de sokszor nehéznek látszó feladatok nehezednek Turóczi elvtárs és a többi vezető vállára, de a látottakból arra következtethe­tünk, hogy biztos kézzel, sok ta­pasztalattal vezetik a szebb élet fe­lé járásuk dolgozó parasztságát. Biró Péter Mit várunk az első országos munkaügyi tanácskozástól — Be»»élgetés a% egyik küldöttel — Holnap reggel Budapesten — mintegy négyszáz meghívott részvéte­lével — kezdi meg tanácskozását az első munkaügyi kongresszus. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt határozata alapján — amely a munkásosz­tály helyzetének állandó javítását tűzte ki célul —, igen nagy jelentő­ségű lesz ez a tanácskozás. Borsod megyét minden ipárágból képviselik a kongresszuson. Megyénk építőiparát Juhász Ottó munkaügyi osztály- vezető, a szakszervezet területi bizottságának külső munkatársa képvi­seli. Ebből az alkalomból néhány kérdést intéztünk hozzá. Első kérdé­sünk: — Mi tette szükségessé a tanácsko­zás összehívását? — A munkaügyi dolgozók — az ál­lamosítás óta — több mint tíz éve végzik nehéz és áldozatkész munká­jukat. Eredményesen dolgoztak, bár munkájuk során több esetben ta­pasztalható volt a bizonytalanság és következetlenség is. A tanácskozás megtartása — úgy gondolom — azért vált szükségessé, hogy a tíz éve dol­gozó apparátus, amely közvetlenül az üzemek és vállalatok dolgozóival foglalkozik, számot adjon munkájá­ról, megvitassa a bérgazdálkodás je­lenlegi helyzetét és a hibák meg­szüntetésének módjait. Az elmúlt időben a Borsod megyei munkaügyi dolgozók is sok nehéz feladatot oldottak meg. j Gondol junk csak az 1950. évi alapbéremelésre, normarendezésre, a darabbér beve­zetésére, a munkaügyi tervkészítés és a tervszerű munkaerőgazdálkodás megteremtésére, a Munka Törvény- könyvére, az 1957. évi új bérgazdál­kodási rendszer megteremtésére. Kétségtelen, hogy ezek a munkák segítették a népgazdaság fejlődését, gazdaságpolitikánk erősítését. — A ma reggel kezdődő tanácsko­záson milyen vita várható, miről es­het elsősorban szó, ami a dolgozókat közvetlenül érint5" A tanácskozáson meg kell majd vitatni, hogy a bérpolitika — amely gazdaságpolitikánk igen fontos része — mennyiben segíti a gazdaságpoli­tikát és rugalmasan tudja-e követni az ország életében történt változáso­kat. Különösen az 1957 utáni időre vo­natkozóan lesz helyes megvizsgálni, hiszen a nemrégiben bevezetett új bérgazdálkodás lehetővé tette több korábbi javaslat megvalósítását, A közel két éves tapasztalat vitája, egészen bizonyos, hogy az új bér­gazdálkodási rendszer életrevalósága mellett foglal majd állást — Borsod jegyében igen sok mun­kaügyi dolgozó foglalkozik az embe­rek ügyes-bajos panaszával, problé­májával. Ezek az emberek évek óta kitartóan, türelmesen és nagy szor­galommal bántak a hozzájuk tartozó ügyekkel. Róluk is szó lesz a tanács­kozáson? — Igen. A tanácskozás — értesü­lésünk szerint — foglalkozni fog a munkaügyi apparátus helyzetét érin­tő néhány fontos kérdéssel is. Ehhez tartozik a munkaügyi dolgozók er­kölcsi és anyagi megbecsülése. Szó­ba fog kerülni a munkaügyi felada­tok néhány szervezeti problémája, a munkaügyi osztályok, a vállalatveze­tés és az üzemi bizottságokkal való kapcsolat helyzete is. Az ezzel kap­csolatos megbeszélésekkel a munka­ügyi dolgozók régi problémái tisztá­zódnak. Ehhez a vitához tartozik az is, hogy a munkaügyi apparátus milyen módon lesz képes a jelenleginél fo­kozottabban kiérdemelni a vezetés és a dolgozók bizalmát. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a bizalom a munkával együtt jár. Munkaügyi vonalon ez más követelményeket kíván. Én azokkal értek egyet, akik­nek az a véleményük, hogy a tekin­tély és a bizalom nem jár, hanem azt hasznos munkával, a dolgozók ügyes-bajos panaszának lelkiismere­tes elintézésével kell kiérdemelni. — Az eredmények értékelése, a mun­kaügyi dolgozókat érintő kérdések tisztázása és a mai bérgazdálkodásnál tapasztalható hiányosságok megvita­tása mellett az egyéb munkaügyi kérdésekről is várható vita? —- Pártunk gazdaságpolitikájának egyik fontos része, hogy őszintén és nyíltan beszélünk minden olyan kérdésről, ami a dolgozókat érinti. Tájékozódásom szerint a tanácsko­zás a munkabéreken kívül érinteni fogja az egyéb munkaügyi problé­mákat is. Ezek közé tartozik a mun­kaidőcsökkentés, a munkaerőgaz­dálkodás, a szakmunkásképzés, nyugdíjrendezés és az új Munka Törvénykönyv megvitatása. Nekünk, meghívottaknak nagy se­gítséget jelent majd, hogy a tanács­kozás előtti időszakban összegyűjtött kérdéseket elmondhatjuk az ország vezetőinek. Szarvas Miklós ÜVEGBŐL KÉSZÜLT MÉHKAS — TÖBB MÉZ! Egy piacenzai (Olaszország) mé­hész megfigyelte, hogy ha a méhka­sokat világos helyre teszik, a méhek korábban kirepülnek és több „mun­kaórát” teljesítenek. A méhésznek ügyes Ötlete támadt: üvegből készít­tetett^ méhkast. Az újítás nagyszerűen bevált. A közönséges méhkasból a méhek reg­gel körülbelül' fél nyolckor repülnek ki, míg az üveg méhkas lakói rend­kívül „koránkelők”, s már hajnalha- ■ sadáskor nekifognak a munkának. Lényegesen több mézet gyűjtenek te­hát, mint „nem megvilágított” kol­légáik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents