Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

Vasárnap, 1959. március 1. ESZAKMAGYAROKSZAO 5 Hajt az idő, valamit tenni kell... I Őszinte beszélgetés őszinte emberekkel A lenyugvó nap aranyló sugarai végigömlenek Kisgyőr vízmo­sásos, természet-kövezte utcáin. A fe­hértó mészkő utakon nehézjárású, gondterhelt arcú emberek igyekeznek a tanácsháza felé. Sorsdöntő ese­ménynek néznek elébe. — Hé! — kurjant át valaki az ut­cán. — Szedjétek a lábatokat, már rtt vannak. Megszaporázzák lépteiket. Már alig férnek be az ajtón. A tanácsterem zsúfolásig megtelt. Legalább száz­ötven ember szorong a szűkreszabott helyiségben, nők, férfiak vegyest. Nyújtogatják nyakukat, hogy lássa­nak is valamit. Tudják, ki beszél, azt is, miről van szó, csak a válaszadás­sal nincsenek tisztában. A por, me­lyet egy rosszindulatú hír kavart, még nem ülepedett le, még ott kava­rog a fejekben. Miről is van szó? Kisgyőrön néhány nappal ezelőtt végigszaladt a hír: elbocsátják a gyárból azokat, akiknek földjük van, kivétel nélkül mindenkit. Föld vagy gyár? Válasszanak. V alkó Márton elvtárs, a Ler\in - Kohászati Művek igazgatója viszi odabent a szót, s a gondterhelt arcok lassan megenyhülnek. A legva­dabb rémhír is megjuhászodik, ha szembetalálja magát a józan ész ér­veivel, az igazsággal. Ugyan, hogy gondolhattak ilyet! 6200 bejáró dolgozója van a Lenin Kohászati Műveknek. Mi történne, ha elbocsátanánk őket? Becsukhat­nánk a gyárat. A bejáró dolgozók legtöbbjének 2—3 hold földje van, amiből képtelenség megélni. Ha szél­nek eresztenénk a kisföldű bejáró dolgozókat, súlyos hibát követnénk el, vétenénk a szocialista emberies­ség elvei ellen. A mi pártunk, kor­mányunk ezen elvek szellemében munkálkodott az elmúlt közel más­fél évtizedben, amikor munkahelyek tömegét hozta létre, hogy egyszer s mindenkorra felszámolja a tömege­ket megnyomorító munkanélkülisé­get. Csak a mi gyárunkban szinte minden évben égy-egy kis gyárat „fiadzunk”. Nem akarjuk, nem akar­hatjuk tehát, hogy maguk otthagy­ják a gyárat. A gyárnak szüksége van önökre, önöknek szükségük van a gyárra. Mit akarunk tehát, miért jöttünk ki ide? Minden szempár a beszélőre tapad. A zért jöttünk, hogy elbeszélges­sünk közös dolgainkról, a leg­égetőbb közös ügyünk jelenleg a me­zőgazdaság szocialista átszervezése. Kisgyőrből mintegy loO ember jár be naponta a gyárba. ~¥>M1Wéftkífíé' van egy-két vagy több hold földje amit családtagjaival közösen mű­vel. Ez a művelés bizony nem felel meg a mai igényeknek, keveset te­rem a föld. Tenni kell ezekkel a föl­dekkel valamit, hogy többet adjanak maguknak és az országnak. Hogyan gondoltuk mi el? Ügy, hogy az itthon maradt családtagok lépjenek be az­zal a néhány hold földecskével a ter­melőszövetkezetbe. A régi termelési módszerek és eszközök megbuktak az egyre növekvő igények és szükségle­tek versenyében. Drágán és keveset terem a magyar föld. Azon kell len­nünk, l^ogy az önök kis parcellái is, amelyek eddig csak 3—4 mázsa bú­zát teremtek, belekerüljenek a nagy­üzemi gazdálkodás sodrába. Az adott­ságoknak megfelelő termelési ágakat kell itt fejleszteni, mondjuk az ál­lattenyésztést. Fölösleges a búzával kínlódni, amikor nem megy ezen a szegényes talajon. — Azért jöttünk tehát ide, hogy beszélgessünk erről. Maguknak két­szeres érdekük a dolog. Beszéljük meg, hogyan csináljuk, mert hajt az idő, tenni kell valamit. Az emberek egymásra tekintenek. Ki kezdje, p elemelkedik az első kéz, gazdája ■ nehezen, zavartan tördeli a szót, mely nehezen engedelmeskedik a lámpaláz okozta izgalomnak. — Én amondó vagyok, hogy a gyár nem ehet vasat, kenyér kell a vas­termelőknek, több kenyér, mint ed­dig volt. Én azt mondom, kell az a tsz. A következő felszólaló a lehetősé­gekről beszél. — Kisgyőrben nem sokra megyünk a búzatermeléssel. Vékony a sziklá­kon a földréteg, vékony a kenyér. De lehet fásítani, állatot nevelni. Egymás után emelkednek fel a ke­zek. — Nálunk kiválóan megterem az őszibarack, olyannyira, hogy export­cikk. A cseresznye környékhíres, a szilva is bőséges termést hoz. De így nem érdemes vele foglalkozni, a gyü­mölcs lepereg, tönkremegy. Ha közö­sen csinálnánk a dolgot, az állam egy tételben venné meg tőlünk. — Én is azt mondom, lépjen be a családtag, s amikor megjövünk a gyárból, mi is segítünk neki. Hiszen eddig is ezt tettük. A buszról egye­nesen a mezőre siettünk, aztán meg kinthagytuk a kaszát, felléptünk a buszra és már robogtunk is a gyárba, így csak kevesebb jut majd ránk, mert gépek is lesznek, műtrágyát kap a föld, többet ad nekünk is, no meg háztájinak is meghagynak egy hol­dat. Az Alkotmány Tsz elnöke kijelen­tette: — Nem kérünk mi az olyan tagból, aki kényszerből áll hozzánk, nekünk olyan ember kell, aki a szívét is kö­zénk hozza, az tud igazán dolgozni. Valkó elvtárs zárszavában ama re- ményének*adott kifejezést, hogy a be­szélgetés által elhintett. gondolat Héir á béjáfólíSarrat élBafSro- zást a belépésrév Senkit sem fognák kényszeríteni erre, nem kenyerünk az erőszak. Azokkal szemben azon­ban, akik spekulálnak a földdel, bérbe adják, másokkal dolgoztatják, nem lehetünk elnézőek. Nem tűrhet­jük a kizsákmányolást! Magy megnyugvással tértek ott­1 * hónukba a kisgyőriek — s megnyugvásuk mélyén holnap, vagy holnapután talán életre kel az elve­tett gondolat... (Gulyás) iir "ffisgéi Ülést tartott a Miskolci Városi 1 'iüEláCf (Folytatás az í. oldalról., titkára felszólalásában a városi ta­nácsnak a munkás lakosság érde­kében végzett munkájáról beszélt. Javasolta, hogy a tanács vezetői építsenek ki szoros kapcsolatot az üzemek igazgatóival és közösen dolgozzanak ki tervet a munkások életkörülményeinek javítására. Ar­ról beszélt továbbá, hogy a tanács vezetői számoljanak be az üzemek dolgozóinak a határozat megvaló­sításáról és az üzemi munkások ja­vaslatait figyelembe véve, dolgoz­zanak ki az üzemekkel együtt komplex tervet. Ennek megvalósítá­sáról pedig tanácsülésen számolja­nak be. Ha a városi tanács job­ban támaszkodik a nagyüzemek munkásaira, sokkal gyorsabb lesz a fejlődés. Fekete László elvtárs bírálta a kerületi tanácsok terveit, mert azok elég óvatosak. Nem számolnak megfelelően a dolgozók kezdemé­nyezéseivel, társadalmi munkájá­val. Rámutatott, hogy a város fej­lesztését és rendezését össze kell kapcsolni egymással. Ezt a város belterületének zsúfoltsága és el­avultsága teszi szükségessé. Helye­selte a tanácsülés Fekete elvtárs bejelentését, hogy a város területén lévő úgynevezett gombákat bezár­ják és családi kisvendéglőket épí­tenek, melyek teljesen megfelel­nek a dolgozók igényeinek, a kultú­rált városfejlesztésnek. A főútvo­nalakon kívül megkezdik a többi utcák fénycsővilágításának szere­lését is. A többi felszólaló elvtársak is 1959. február 23-án Londonban az angol- görög-török tanácskozások eredményeként megegyezés jött létre a 9 250 négyzetkilo­méter területű, 550 000 lakosa Ciprus szi­get státusáról. A megegyezésről kiadott Fehér Könyv adatai szerint az angol kor­mány továbbra is biztosította Nagy-Bri- tannia részére Episkopi és Akrotiri kör­zetének katonai támaszpontjait, amelyek brit szuverénitás alatt maradnak, továb­bá „jogot nyert” a famagustai kikötő és egyetértettek az előterjesztett be­számolókkal. A tanácsülés elfo­gadta az előterjesztett határozato­kat. a nicosiai repülőtér egyes berendezései­nek használatára. A három oldalú meg­egyezés eredményeként Ciprus szigete to­vábbra is stratégiai ugródeszka szerepét tölti be a Szovjetunió, valamint a közel- keleti arab országok elleni imperialista intervenciós tervekben. (Jelmagyarázat: 1: Túlnyomórészt török lakosságú terület Ciprus szigetén.)- TERRA — CIPRUS 165 lakás építését kezdték meg Diósgyőr új lakótelepén A Borsod megyei Építőipari Vál­lalat az 1959. évi lakásépítési ter­vét már a múlt esztendő végén megkapta. így a műszaki és fizikai dolgozók nyugodt körülmények kö­zött készülhettek fel a feladatok el­végzésére. A kedvező időjárás és a jó felkészülés eredménye, hogy a vállalat fennállása óta az idén elő­ször kezdtek új lakások építéséhez januárban és februárban. Jelenleg Miskolc különböző részein az épí­tők 163 új lakás alapozását végzik. A napokban újabb jelentős munka indul Diósgyőrött. A Kilián gimnázium melletti új lakótelepen — ahol már mintegy 1000 lakás ké­szült el — ebben az évben még 219 új lakást építenek. Hat háromeme­letes épület alapozását — amelyek­ben 165 lakást alakítanak ki — most kezdték meg. Az új szocialista la­kótelepnek megfelelően három la­kóház földszintjén üzleteket létesí­tenek. A 165 új lakás átadására a jövő évben kerül sor. l\api termelése: 1200 tonna lesz! A Lenin Kohászati Művek kere­ken 5 millió forintot költ a Diósgyőr Kísérleti mosóüzemet állítanak fel a somsályi bányánál Az Ozdvidéki Szénbányászati Tröszt somsályi üzemében már több mint hatvan éve bányászkodnak. Ez idő alatt a bányából kikerülő med­dővel együtt jelentős szénmennyiség is összegyűlt a meddőhányón. A magas kalóriaértékű szén felhasználására eddig nem gondoltak. A széntröszt vezetősége a többtízezer tonna szén kinyerésére elha­tározta, hogy kísérleti szénmosóüzemet állít fel. Az üzem a tervek sze­rint a második félévben kezdi meg munkáját, s naponta mintegy 30 va­gon szenet termel majd a meddő átmosásával. Az így nyert szén fűtőér­téke meghaladja a 4000 kalóriát is. határában húzódó mészkőbánya fej­lesztésére. Az építkezés már a múlt év őszén megkezdődött. Jelenleg egy korszerű, nagyméretű kőtörő­gép felszerelését végzik-. Ezt a hó­nap végén már próbaforgatásra be­indítják. Az építkezés során öltözőt és mosdót is építenek, ugyanakkor véglegesen megoldják a bánya víz­ellátását. A beruházás eredménye­ként a mészkőbánya napi termelése 1200 tonnára, a jelenleginek több mint kétszeresére emelkedik majd, s így más célokra felszabadul a Lenin Kohászati Művek tornaná- daskai üzeme. I kommunista társadalom általánosan kibontakozó építésének szakasza általános kibontakozó építése azt is jelenti, hogy mélyreható változások mennek végbe az állami berendez­kedés, a közigazgatás területén is. Itt is lépések történnek a kommu­nizmusnak megfelelő forma fokoza­tos kialakítása érdekében. Előtérbe kerülnek az állam gazdasági kultu­rális-nevelő funkciói, mindinkább el­halványul a belső elnyomás funk­ciója. Az imperalisták külső akna­munkája kényszeríti a szovjet álla­mot védelmi erejének fokozására. Már eddig is és a jövőben még inkább napvilágot látnak olyan ha­tározatok, amelynek értelmében egyre nagyobb szerepet kapnak a dolgozók társadalmi, szervezeti és gazdasági, kulturális nevelő munká­ban, a társadalmi együttélés szabá­lyai betartásának biztosításában pl. a lakosság kulturális ellátása, egész­ségvédelem, sport-mozgalom, köz­rend biztosítás a milíciák útján, elv­társi bíróságok, stb. »Az állam elhalásának kérdése —■ ha dialektikuson értelmezzük — egyértelmű a szocialista államiság kommunista társadalmi önigazgatása fejlődésének kérdésével.« (Hruscsov.) Ez nem zárja ki a gazdaság közpon­tosított és tervszerű irányítását. Nem nyit utat a tervszerűtlenség, a spon­taneitás, a csoportérdekek felülkere- kedésének. Éppen ezért gyökeresen szemben ál az önigazgatás jugoszláv gyakorlatával A SZOVJET NÉPEK ELSŐNEK indultak meg a világon a kommu­nizmus útján. Az emberiség nagy el­méinek korai ábrándjait, százmilliók vágyát, reményét ma már a minden- napi életben valósítják meg. A kom­munizmus építése a szó teljes értel­mében az élet minden területén meg­indult. A kommunizmus építésének általánosan kibontakozó szakaszában élünk. A szovjet népek jelene a mi holnapunk is, amikor is a szocialista országok »többé-kevésbé egy időben mennek ai a kommunista társadon lom felsőbb szakaszába«. (Hruscsov.) b * KOS IMRE—DÓKA ÁRON lajdon kialakítása számára. E refor­mok közé kell sorolni azokat az in­tézkedéseket, amelyek 1953, de kü­lönösképpen a XX. kongresszus után a kolhozrendszer fejlesztésére, az ipar irányítás tökéletesítésére, a tö­megek alkotó kezdeményezésének kibontakoztatása érdekében szület­tek. A most megvalósuló hétéves terv során mindinkább kialakulnak a munka és a termelés szervezeté­nek kommunista formái, mint pél­dául a kolhozoknak az iparhoz ha­sonló üzemszerű termelési szervezet kialakítása, .a természetbeni járulék­kal szemben a jövedelemnek pénz formájában történő szétosztására való fokozott áttérés, a kolhozok fel nem osztható alapjának bővítése, stb. A munkaszerint elosztás, az anyagi érdekeltség elvéTiek érvényesítése mellett egyre nagyobb teret nyernek a szükségletek társadalmi úton való kielégítésének formái. Növekednek azok az eszközök, amelyeket a társa_ dalom a kultúra, a közegészségügy, az oktatás, művelődés, gyermekneve­lés, az öregekről való gondoskodás, a közétkeztetés stb. céljára fordít. Ahhoz, hogy a szükségletek szerinti elosztás elve megvalósuljon, az anyagi javak bőségére van szükség. Ez elsősorban a kommunizmus anyagi és technikai bázisának nagy­arányú fejlődése útján valósul meg. A hétéves tervben ez a központi fel­adat. AZ EDDIGIEKBŐL IS LÁTHATÓ, hogy a gazdasági életnek nincs egyetlen olyan területe sem, ahol ne indult volna meg a harc az intéz­kedések olyan sorozatának megvaló­sításáért, amelyek közvetlenül már a kommunista építésnek feladatait oldják meg. A gazdaság ilyen irányú fejlődése mellett a kommunizmus kai bázisának megteremtésére. Így például a nyersanyagbázis széles_ leörű kiterjesztése, az elektrifikálás, komplex gépesítés, automatizálás, kémizálás, stb. kérdéseire. A termelő­erők fejlődésének szerves része ma­guknak a termelőknek, a szocia­lista társadalom embereinek, sok­oldalú anyagi, kulturális fejlődése, politechnikai képzése, a termelés ta­pasztalatainak fokozottabb terjesz­tése. Ezt a célt szolgálja többek kö­zött a most elfogadott és a hétéves tervben megvalósuló oktatási reform is. A TERMELŐERŐK ÉS A TER­MELÉSI viszonyok összhangjának törvénye megköveteli a termelési viszonyok állandó tökéletesítését. A termelési viszonyokat összhangba kell hozni a termelőerők megválto­zott jellegével. A termelőerők meg­változott jellege a kommunizmus építése során elsősorban a termelési viszonyok alapját képező tulajdon­viszonyok megváltozását követeli meg. A kommunizmus elengedhetet­len feltétele a szocialista tulajdon kolhozformájának felemelése az ossz. népi tulajdon színvonalára. Ennek megfelelően fokozatosan megszűn­nek a társadalmi osztályok; a város és falu, valamint a fizikai és szel­lemi munka közti lényeges különb­ségek. így fokozatosan megteremtőd­nek a feltételei a kommunista társa­dalomra jellemző elosztásnak. »A mindenki képességei szerint, min­denkinek szükségletei szerint« elv érvényesítésének. A SZOVJETUNIÓBAN MÁR ED­DIG IS több olyan reformot vezettek be, amelyeket a termelőerők fejlődé­sének követelményei tettek szüksé­gessé. Ezek kedvező feltételeket te­remtettek az egységes össznépi tu­megy végbe az emberek gondolkodá­sában, erkölcsében, a munka teljes egészében elveszti kényszer jellegéi nélkülözhetetlen életszükséglet lesz. A fejlődés minden területén olyan méreteket ölt, amilyenről az emberi­ség eddig még csak nem is álmod­hatott. A Szovjetunió nem most, nem a XXI. kongresszussal és a hétéves terv beindításával kezdi meg a kom­munizmus építését. Az 1936-os év végére a szocializmus a népgazdaság minden területén győzelmet aratott, a Szovjetunió fejlett ipari és mező­gazdasági nagyhatalommá vált. A szocializmus felépítésével egyidejű­leg a Szovjetunió megkezdte a kom­munizmusba való átmenet megvaló­sítását. Ipari termelését tekintve napjainkban Európában az első, vi­lágviszonylatban pedig a második helyen áll. A szovjet népgazdaság jelenlegi fejlettségi foka szilárd ala­pot képez a továbbhaladásra. Az SZKP XXI. kongresszusának irányelvei új szakaszt jelentenek a kommunizmus építésében. Napjaink_ ban a kommunizmus építésének álta­lánosan kibontakozó tényezői jutnak érvényre. Mit jelent ez? Mindenek­előtt azt jelenti, hogy a termelőerők és a termelési viszonyok vonalán keil előbbre lépni a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet szempontjából. A termelőerők fejlő­dése a társadalmi fejlődés legfőbb mozgatórugója, hajtóereje a szo­cializmusban is. A kommunista párt a tudományos elmélet bir­tokában tudatosan törekszik a ter­melőerők mindkét oldalának felfej­lesztésére. Ebből kiindulva a hétéves tervnek a kongresszuson elfogadott irányszámai nagy figyelmet fordíta­nak a kommunizmus a/nyagi-techni­MARX ÉS ENGELS TUDOMÁ­NYOSAN bebizonyították, hogy a társadalmi, fejlődés legmagasabb foka a kommunista társadalom és ez egyben a proletariátus politikai har­cának végső célja is. A kommuniz­musnak két fejlődési szakasza van, az első a szocializmus és a második, a felsőbb szakasz a kommunizmus. A kommunizmus mindkét fejlődési fokának közös gazdasági alapja: a termelőeszközök társadalmi tulaj­dona, mely osztatlanul uralkodik az egész népgazdaságban. Közös sajá­tosság még a népgazdaság tervszerű fejlesztése, a kizsákmányolás végle­ges megszűnése, a faji és a nemzeti elnyomás megszüntetése, a társada­lom tagjai sokoldalú szükségleteinek a lehető legteljesebb mértékű kielé­gítése. A szükségletek kielégítésénél mindkét szakaszban a társadalom termelőerőinek fejlettsége, a társa­dalmi munka termelékenysége és az . anyagi javak mennyisége a meg­határozó. A kommunista társadalom felsőbb fokán a szocializmushoz képest el­térő különbségek is vannak. A kom­munizmus felsőbb fokán megszűnik a társadalmi tulajdon két fő formája és egységes össznépi tulajdon jöji létre. Megszűnik az árutermelés, az áruforgalom és vele együtt a pénz- forgalom is. Eltűnik a lényeges különbség a falu és a város, a szel­lemi és a fizikai munka között. El­mosódik a szocializmusra jellemző két baráti osztály — a munkásosz­tállyal szövetséges parasztság — és az értelmiség közötti lényeges kü­lönbségek. A kommunizmus osztály­nélküli társadalom lesz. A társada­lom számára az anyagi javák olyan bőségét hozzák létre, hogy a munka szerinti elosztás a szükségletek . sze­rinti elosztásnak adja át a helyét. A kommunizmus mindenki számára biztosítja képességei kibontakoztatá­sának szabad lehetőségét. A KOMMUNISTA TÁRSADA­LOMBAN elhál az állam belső el­nyomó funkciója. Gyökeres változás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents