Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-08 / 57. szám
§ Világ proletárjai, egyesüljetek ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA r A Nemzetközi Nőnap alkalmából szeretettel köszöntjiik lapunk nőolvasóit s kívánunk nekik békét9 boldogságot XV. évfolyam 57. szám 1959 március 8, vasárnap Vezércikk helyett: Egy az asszonyo k közül Kétszer láttam, mindkét alkalommal munka közben. Először a Lenin Kohászati Művek csavargyártó üzemrészében találkoztam vele. Ott állt a menetvágó gép fölé hajolva, serényen kapcsolta ki s be a szerkezetet, sárga olaj aranyozta két karját, a nőies, de munkától edzett asszonyi kezeket, amelyek egy-egy műszak alatt kilenc mázsa csavarral birkóznak meg. Egy pillanatig sem vette le szemét a gépről. Asszony és gép eggyé olvadt — tökéletesen megértették egymást. Néztem, csodálattal néztem mindkettőt. A feketehajú asszonyt és a dohogó, ezer porcikájában reszkető, vasforgácsot köpködő, a szelíd akaratnak engedelmeskedő gépet. De mégis inkább az asszonyt, csodáltam. És a kort, amely ilyen asz- szonyokat szül. Bölcső, mosóteknő, menéí&áé© -gép*, miniszteri -tárca* egyetemi katedra, politikái pálya egyre megy, a felszabadult nő a tár* sadalom bármely posztján megtalál« •ja magának az élettért. És ha az asszonyi hősiesség szimfóniáját valaha is megírták, alkotó munkájuk ma ezerszeresen rászolgál a legszebb dicsérő zenére. ...Műszakja végeztével a lakásán kerestem fel. Ujdiósgyőr, Öt utca 7. Kis ház kis ajtaján kopogtam. S ahogy a biztató szóra beléptem, ismét munka közben találtam Forró Istvánnét, ezt a szelíd tekintetű, kétgyermekes családanyát. Csak most az asztal fölé hajolt. Mosolygott. Alig jött haza a gyárból, kezdődött a „második műszak”. Zavartan, elpirulva szólt férjére: —• Ugyan fiam, tedd már le azt a törlőt... Ma^ mentegetőzve, mintha szégyellne, amit egyáltalán nem kell restellnie, hozzáfűzte: — A férjem többnyire éjszakás. 'Amikor hazajövök, segíteni szokott. Ma például ő főzte az ebédet... Rövid beszélgetés és máris bepillantást nyer az embc egy harmonikus életet élő kis család fészkébe. Férj, feleség és két iskolás gyermek. A szülők a legteljesebb egyetértésben élnek. Csupán a szív melege azonban még nem teszi otthonná az otthont. Asszonyi kezek kellenek ahhoz — a férfi nem ért úgy hozzá. A rézmozsár szebben csillog, ha asz- szonyi kéz tisztítja; az inggallér fehérebb és simább, ha asszonyi kéz mossa és vasalja; Aranka szőke haja is lágyabb, selymesebb, ha édésany- ja fésüli. Még a tűzhelyen fortyogó leves illata is kellemesebb, ha asz- szonyi szem vieváz rá. Honnan merítik a dolgozó asszonyok ezt a kifogyhatatlan energiát?! Forró Istvánná fél ötkor kel. Tüze. rak, kikészíti és rendberakja Pisti és Aranka ruháit, az asztalra teszi a reggelit, hogy ha felkelnek, készen várja őket a friss kávé. Ö nem is éhes. Rohan a gyárba, hogy mire a hatot kürtöli a sziréna, a gépe mellett álljon. S ott áll délután két óráig, míg idomot formál a kilenc mázsa vasból. Aztán siet haza. Főz, mos, takarít, stoppol, foltoz, vasal, a gyerekekkel tanul, bevásárol. Ha meg beteg valaki a családban, háromszorosára nő a gondja* Mindent elvégez, senki semmiben nem szenved hiányt, s oly csodálatosan bánik az idővel, hogy a beteg ágya mellett egy-egy félórácskára is futja. A maga számára van a legkevesebb ideje. Egy kis olvasás, vasárnaponként mozi... A tavaszt várja már — kirándulni szeret legjobban. Az idén már sem autóbusszal, sem kisvasúttal, hanem — »-Igaz, szívem?« — s kedvesen néz férje szemébe — valódi autóval! Bár az a kis autó, ami készül, csak egy Fiat-Topolinóból átalakított háromkerekű »-csoda-« lesz mindössze —, de az, övék, a férje fabrikálja össze! Neki ez is boldogság. Az ő legnagyobb boldogsága a család. Ér tűik dolgozik kora hajnaltól késő estig. Egy szóval sem mondja, hogy nem vágyik többre. Olyan ember nincs, aki nem szeretne minél gondtalanabb életet a családjának. Megtehetné, hogy egyszerűen csak háziasz- szonyd minőségben foglalja el helyét a nők társadalmában. Nem, ő az életből »két műszakot-« vállalt. Mindkettőt egy célért: a család boldogulásáért. És e kettős feladait miatt nem zúgolódik. — Miért? — kérdezi. — Én döntöttem így! — feleli. A boldogságért mindenki úgy küzd, ahogy módja van rá. Nekem a Hkét műszak« az egyedüli mód .. Egyszerű asszonyi életfilozófia. Azt mondja: mindenki úgy küzd, ahogy módja van rá. És a tízezrek Forró Istvánméva.1 egyetemiben a lög- dícsérendőbb módot keresték meg válogatás nélkül: a munkát! A boldogulásnak ez az egyetlen igazi' módja, lehetősége, a becsület és megbecsülés igazi útja, amely által társadalmunk egy-egy piciny sejtje, a család izmosodik, hogy visszahatva az egészre, izmosítsa, boldogítsa a nép nagy családját. íme a nő, akiinek hazug szemlélet miatt régeote egy igazi »műszak-« sem jutott az életből — ma kettőt vállal! íme a nő, kinek évezredekig »asszonyi állat-« volt a neve — emberi emberré nőtt! Köszöntjük Forró Istvánnét. Köszöntünk mindem dolgozó asszonyt! Csald László Ez az év a nyereség éve lesz Látszólag kihalt a mezőkövesdi Búzakalász Tsz portája. A műútról betekintve nem látni ott egy lelket sem. De tévedne csak be az oda nem való idegen — két mérges puli járatná el vele a kállai kettőst. Kicsi híján így jártunk magunk is. Még szerencse, hogy idejében visszavonultunk az egyenlőtlen küzdelem elől. „Tolvaj jár a kert alatt” — gondolhatták odabent, mert három ajtó is nyílott egyszerre, míg aztán Kovács József (ő hozzá voltunk legközelebb) parancsolta hátra a kutyákat. Elmondta aztán, hogy alapjában véve barátságos kutyusok, de ajánlatos, hogy közelükben páncélgatyában járjon az ember ... Ilyen figyelmeztetés után érthető tehát, ha fokozott udvariassággal forgolódtunk közelükben. Egyébként — mint Kovács József mondja — a tehenész és a puli elválaszthatatlan. Pláne az ő esetében. Rokkant lábbal nem tudna szaladni az elkódorgott borjak után. Bezzeg a pulii Annak csak füttyent egyet... A* állattenyésztés gazdag jövedelmet ígér Odabent a tágas, tiszta istállóépületben harminc borjú ropogtatja a szénát. Itatásra várnak. S amikor Kovács József sorra mutogatja őket, úgy néznek rá nagy meleg szemükkel, hogy szinte azt várná az ember, mikor szólalnak meg érthető beszédben. Mintha csak azt mondanák: „Odakint tavasz van. Sosem megyünk már a mezőre futkározni, édes gazdám ? ..-»* Az állattenyésztésre ebben az ........ . l yet részben szerződéses úton, részben pedig helyben a mezőkövesdi piacon értékesítenek. Azt mondja a kertész, hogy a múlt esztendőben ugyanennyi területről negyedmillió forintot jövedelmeztek. Ez aztán a nagyüzemi gazdálkodás! Próbálja jesítsék árutermelési tervüket és a munkaegység mögött komoly tőke is legyen, amelyből ősszel majd részesedést kapnak. Sereg Józsi bácsi, alapító tag, aki 1949 óta egy ízben már elnök is volt a termelőszövetkezetben — sorolja. Az asszonyok, akik őszre tervezik az „Apák Napját,” akármelyik elérni! egyéni gazda ugyanezt A földet gondosan meg kell művelni Van dolga különben a nagy erejű Sztalinyec-traktornak is. Az asszoA kertészet és a kertészek . * i esztendőben különös gondot fordítunk — így Kovács —, meg az apró- magtermesztésre. Ez a kettő, ami nagyon sokat jövedelmezhet a Búzakalásznak. Hogy őszinte legyek, minden eddiginél többet várok ettől az esztendőtől. Amióta a két gazdaság egyesült, olyan távlati terveket dolgozott ki a vezetőség, hogy ez minden embernek egyformán gazdag megélhetést biztosít. — Hét éve tsz-tag vagyok, múlt esztendőben sem panaszkodhattunk. Feleségemmel együtt — aki akkor az úgynevezett „asszony tsz” elnöke volt — 700 munkaegységet teljesítettünk. 51 forintjával kifizetve elég tekintélyes summa volt ez. A mostani esztendő pedig, ha minden régi és új tag szorgalmasan dolgozik — még többet ígér. Öt katasztrális holdról — negyedmillió forint Odakint a határban, a szőlőföldek tövében elterülő hatalmas parcellán asszonyok szorgoskodnak a Búzakalász kertészetében. A melegágyakban ujjnyi már a palánta, s ha az idő így marad — azt mondják — hamarosan ki is ültetik. Dorogi János kertész, meg a többiek viccelődve kérdezgetik az asszonyokat: t— Van már Anyák Napja, most, nyolcadikán a Nőnap, hát mikor lesz már Apák Napja is? — Majd zárszámadáskor! = felelnek nevetve az asszonyok. — Addigra kiforr az új bor... Addig viszont nincs ivászat, emberek! Az öt katasztrális holdas kertészetben primőr árukat termelnek, amenyok: Pázmáiidi Péterné, Gáspár Györgyné, Urbán Mihályné, Bakos Istvánná, Kovács Anna meg a többiek versenyt dolgoznak a férfiakkal és versenyeznek a traktorral is. Amit egy nap alatt felszánt, majdnem el is rigolírözzák. Pázmándiné, akinek hogy: idén mindenképpen több lesz a jövedelem, mint az ez előtti esztendőkben, mert a zárszámadás óta hatalmasat fejlődött a tsz. Az új belépőkkel együtt 63 tag gazdálkodik mintegy 520 katasztrális hold földön és a tagok között sok a férfi. Addig, amíg ez a feltétel hiányzott — nem tudtak időben elkészülni a munkákkal sem. Most — a mültévihez viszonyítva — máris előbb vannak és minden remény megvan arra, hogy 1959 a Búzakalász Tsz számára is a nyereség éve lesz.1 : - ' l - • ‘ "> Munkát követelnek az új belépők is Párszáz méterrel odébb az új ta gok munkálkodnak. Biró Jánosnéi Feczkó Józsefné és Gyenes József, akiket fényképünkön bemutatunk —- alig három hete léptek a Búzakalász 'népes táborába és már a belépés utáni első napon vrCunkába álltak. A termelőszövetkezet vezetősége nagy gondot fordít az új belépők foglalkoztatására és Gyeneséket — többek között — azzal bízták meg, Ixogy• az újonnan szerzett földön szedjék ősz- sze és égessék el a tavalyi kukorica- szárat. ' : Gyenes József is azzal állt már első napon az elnök elé, hogy munkát adjanak neki, mert ő dolog nélkü\ egy pillanatig sem_ tud megélni. . Munka pedig most, tavasz közeledtével aitad bőven. Mondja is Sereg Józsi bácsi, az egykori alapitó tag: í — A mezőkövesdi Búzakalász két, nem is olyan rosszul működő tsz-bik egyesült. Most pedig igazán erős nagyüzemi gazdaság lett, - mert ott, Feczkóné, Bírónő és Gyenes József, ak ;k a belépés után másnap már munkába álltak a férje is a csoportban dolgozik — sorolja, hogy a világért nem cserélné fel ezt a gazdálkodást. Múlt esztendőben csak 100 munkaegységet érkezett teljesíteni, mégis hatezer forint körül kapott. Idén bizony jobb lesz, mert január óta dolgoznak és máris van 30—40 munkaegységük. Most már csak az a fontos, hogy telahol az embereket nem az elnöknek, meg a brigádvezetőknek kell nógatni, hanem ők veszekednek, hogy minél több munkát kapjanak — hamarosan milliomosok lesznek. így akarják ők és ezt kívánjuk mi is. (O.M± Fotó; Martinecz György.
