Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-05 / 54. szám

2 ESZAKMAGYAROKSZAO Csütörtök, 1&59. március 5. KITART KAPUK A szovjet film ünnepe FELSŐZSOLCÁN, a volt Bárczay- kastély vastag falai között halk zsi- valygás szálldos. Nem igazi lárma ez, hanem valami elfojtott suttogás­féle. Az órák előtti izgalmas percek hangjai, hangulata... Aztán olyan a csend, szinte alig merek végigmenni a folyosón, lép­teim nesze ne keltsen kongó hango­kat. New York (TASZSZ) A német békeszerződés megkötésé­re és Nyugat-Berlin megszállási rend­szerének megszüntetésére vonatkozó szovjet jegyzéket az Egyesült Álla­mokban nagy érdeklődéssel fogadták. Washingtoni közlés szerint White, a külügyminisztérium szóvivője sajtó- értekezleten nem kommentálta a szovjet jegyzéket. Mint a New York Herald Tribune közli, a szovjet jegyzéket »minden magasrangú személyiség tanulmá­nyozza, élükön Dulles külügyminisz­terrel, aki kérte, hogy a jegyzék má­solatát juttassák el a kórházba.” Egyes amerikai szemleírók kétség­be vonják a szovjet javaslatok elfo­gadhatóságát, ugyanakkor viszont el­ismerik, hogy a szovjet kormány újabb konkrét erőfeszítéseket tett a vitás nemzetközi kérdések rendezé­sére. LONDON A Press Associaton hírügynökség diplomáciai szemleírója (ez a hírügy­nökség általában a brit külügyminisz­térium álláspontját tükrözi), Mac­Millan moszkvai látogatását kommen­tálva, megállapítja: A „záróközlemény legfontosabb és legjelentősebb része az, amely szerint MacMillan és Hrus­csov megtárgyalta az európai atom­fegyver és más fegyverektől mentes ■övezet létrehozásának gondolatát.” „Elsőízben fordul elő — mutat rá -a szemleíró —, hogy ezt a javaslatot Kelet és Nyugat között a legmaga­sabb szinten tárgyalják. E kérdésről már sok javaslat hangzott el, különö­sen ismert közülök a Rapacki-terv. Most a két miniszterelnök egyetér­tett benne, hogy hasznos, ha tovább­ra is tanulmányozzák annak lehető­ségét^-hogy az európai térségben „ mind az atomfegyverek, mind a ha­gyományos fegyverek valamiféle kor­látozásával fokozzák a biztonságot.” A lapok üdvözlik a szovjet kor­mánynak azt a kijelentését, hogy ha a nyugati hatalmak kormányai egy­előre még nem kívánnak résztvenni legmagasabb szintű értekezleten, ak­kor össze lehet hívni a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nias, Franciaország, Lengyelország és Csehszlovákia külügyminisztereinek értekezletét, amelyen a két német ál­lam is képviseltetné magát. Á Times és a News Chronicle nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy Lengyelország és Csehszlovákia is résztvegyen az értekezleten; A Daily Sketch szerkesztőségi cikk­ben kijelenti: El kell fogadni a Len­gyelország és Csehszlovákia részvé­telére vonatkozó szovjet javaslatot és Benyitok a VIII/b-be. A fiúk ka­tonásan pattannak fel. Leülnek. Itt-ott nyikorognak a pa­dok. A történelem óra „beszélgetési” órává alakult át. — Ki mi szeretne lenni, kinek mi az életcélja? ... A tekintetek a padra szegeződnek. Nem dugják össze fejeiket, nem sut­tognak, ez az első „egyéni” problé­Ancliának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a külügyminiszteri értekezlet után összehívják a legmagasabb szin­tű értekezletet. * A Daily Mail szintén helyesli Len­gyelország és Csehszlovákia részvé­telét a külügyminiszteri értekezleten. PÁRIZS A keddi párizsi lapok közül a Li- bération elítéli a francia kormányt, mert Adenauert támogatni szándé­kozik a berlini és a német kérdés­ben. Meg lehet tárgyalni a szovjet javaslatokat — írja a Libération — lehet ellen javaslatokat beterjeszteni, de értelmes dolog-e továbbra is meg­tagadni Kelet-Németország létének elismerését, amikor a Szovjetunió már régen elismerte a bonni Német­országot? Alkalom kínálkozik arra, hogy mind Berlinben, mind egész Németországban véget vessenek az általános vélemény szerint is abszur­dum veszélyes és ideiglenes helyzet­nek. Véleményünk szerint biztonsá­gunk megerősítésének legjobb esz­köze egyáltalán nem az, hogy atom­fegyvert adunk a hitlerista táborno­koknak. Vajon Franciaország vállal­ja-e a felelősséget e reménység ősz- szerombolásáért, csupán azért, mert pénzt kap hitelbe Bonntól, vagy azért, mert az Angliával vívptt gazdasági csatában és a közös piac vagy a sza­bad kereskedelmi övezet miatt Fran­ciaország német támogatásra számít? RÓMA Az olasz burzsoá sajtó, amely né­hány nappal ezelőtt még azt kürtölte, hogy MacMillan utazása teljes ku­darcot vallott a szovjet vezetők „hajthatatlansága miatt”, most ké­nyeim etlen helyzetbe került. A Mes- saggero, amely különösen kitűnt ebben a hadjáratban, kedden arra kényszerült, hogy ennek éppen az el­lenkezőjét beismerje, nevezetesen, hogy „az angol miniszterelnök moszk­vai útja hasznosnak bizonyult.” PEKING Mint az Űj Kína hírügypokség je­lenti, az ausztráliai Sidney-ben meg­jelenő Tribune üdvözli a legújabb szovjet jegyzéket. A lap azt írja, bogy a jegyzéket helyesli az egész világ közvéleménye, éppen ezért Eisenhower elnöknek nehéz lenne el­utasítani. Egy. másik sidney-i lap, a Sun ve­zércikkében támogatja a legmaga­sabb szintű tárgyalások gondolatát és sürgeti Nyugat-Berlin semlegességét, májuk. Vagy nem is probléma már,- hiszen elhatározták, eltervezték már magukban az élet egyes lépéseit. És határozottan lépnek előre... — Például Demkó István? — né­zem a naplót és a fiút. Alacsony, kis­termetű, de azt mondják, nagyon ügyes. Négyes tanuló. . — Ha lehet, villamosipari techni­kumba szeretnék menni... Szeret­ném elsajátítani a villamossági szak­mát. A bátyám villanyszerelő, és a karácsonyfát együtt szereltük fel szép, színes égőkkel... Nagyon szép vol t... A fiú leül. Azonban képzeletében még mindig ott élnek a karácsonyi est színes fényei. — Én villanyszerelő szeretnék len­ni — áll fel egy hosszúkás arcú, nyílt tekintetű „legény”. Varga Im­rének hívják. — Miért? — kérdezem. — Pénzt akarok keresni minél előbb — feleli és lenéz a oadra. Varga Imre árva gyerek. Se édes­apja, se édesanyja. Nagyszüleinél él. de ők is öregek. Imre oediff segíteni akar rajtuk és magán. Egyébként ki­tűnő tanuló. „Érett” fejjel gondolko­dik, komolyan. A többiek is felállnak, sorra. Kis­sé bátortalanul beszélnek. — Én kőműves szeretnék lenni — mondja Barancsi Béla. Francuz Ist­ván és Baji István is a kőműves szakmára készül. És sorolják a szak­mákat, iskolákat. Ki hová akar men­ni. Általános gimnáziumba, közgaz­dasági technikumba. vH la mostari, technikumba. Vagy műbútorasztalos­nak, lakatosnak, motorszerelő tanu­lónak. A lányok sem maradnak ott­hon. — Ipari tanuló szeretnék lenni. „Boltos”. Ruházati szakos. Már gye­rekkorom óta álmom ez. Nagyon szerettem ..boltokká t.” . . . — mondja Hegedűs Margit és elpi­rul. Komolyabban gondolkodik. Sze­retné esti iskolán elvégezni a köz- gazdasági technikumot ís. Jó az, ha az ember sokat tud ... Egy nyúlánk kislány áll fel. »Kissé szűkszavúan beszél. Ligetvári Mária. — Általános gimnáziumba iratko­zom. Ha sikerül, pedagógus leszek... Édesanyám is nagyon szeretné, meg én is... Leül. Aztán a VIII/a. lá­nyai sorra felállnak. «■ Szakácsnő szeretnék'1 lenni — mondja Gergely Margik — Én cukrász — álí fel Tóth Er­zsébet. Kovács Kató középiskolába megy és a többiek is mind pályát választa­nak. Nőknek való, könnyű foglalko­zásokat. Ki gyors- és gépírónak, ki nőiszabónak készül. Sokan akarnak dolgozni, pénzt keresni, de ugyanak­kor esti iskolára is járni. A VIII.-ősök felkészültek az életre. És az élet várja őket, nyitva vannak a kapuk a pályák előtt... A folyosókon újra csend vesz kö­rül, Óvatosan lépkedek, me. zavar­jam munkájukban. És gondolatom­ban felvillan iskoláskorom, amikor még engem is játékosan pajkosnak ismertek Bárczayné kastélyának év­százados falai. Vranorics József A szovjet-angol záróközlemény és a lepióii szovjet jegyzék külföldi visszhangja MA ESTE MISKOLC ÉS BOR­SOD MEGYE minden mozijában ünnepi díszt öltenek a nézőterek, minden moziban feldíszített dobogó várja az ünnepi szónokokat, zász­lók, feliratok köszöntik az ünnep kezdetét. A mai nappal Borsodban is megkezdődik a szovjet film ün­nepi hete. A szovjet film és a magyar kö­zönség között a felszabadulás óta eltelt közel másfél , évtized alatt mély barátság alakult k.i.' A felsza­badulás után ismerkedtünk meg a baráti szovjet nép filmművészeié­vel. de — valljuk be őszintén — eleinte szinte értetlenül álltunk vele szemben. A Horthy-konszakbam belémknevelt szellemiség meggátolt abban, hogy teljes megértéssel fo­gadjuk egy más, egy új. egy jobb világ filmművészeti megnyilvánu­lásait. mert korábban nem volt módunk megismerni azokat. Pedig a szovjet film nagyon hosszú és dicső múltre tekint Vissza. A ha­ladó orosz művészek már 1908-ban megalkották és bemutatták — sole nyugati államot megelőzve — az első orosz játékfilmet., a »Sztyenka Razin^-t 1913-ig lassú lépésiben fejlődött az orosz filmgyártás, majd a győztes forradalom után. a szovjet állam irányításával és pártfogásával, az egész világon is­meretlen méretű fellendülést vett. A szovjet nép vezetőd — elsősorban Lenin. — hamar felismerték a leg­szélesebb néptömegekhez eljutó film óriási jelentőségét és Lenin volt az. aki megállapította, hógv »számunkra az összes művészetek közül a legfontosabb a film-«. Igen. a legfontosabb, mert könnyen ért­hető. könnyen hozzáférhető min­denki számára és éppen ezért fel­becsülhetetlen a tömegnevelő ereje mind politikai, mind pedig művé­szeti szempontból. — mind a tö­megek világnézetének helyes, irány­be terelése, mind pedig művészi ízlésének csiszolása tekintetében. A SZOVJET FILMMŰVÉSZET a világ élenjáró művészetévé lett. Érdeklődésével nemcsak a nagy hősök, hanem az egyszerű emberek napi problémái félé is fordult. Megtalálta az utat a szovjet polgá­rok szívéihez, műveltségi színvona­luknak állandó és ugrásszerű eme­léséhez. Témaválasztás tekinteté­ben a szovjet filmművészek nagyon széles skálán mozogtak: a napi ólet ábrázolásán kívül'" áyákörfá' nyúl­tak a történelmi múlthoz, a nagy klasszikusokhoz és gyakran jelent meg szovjet filmek vásznán a vilá­gon utolérhetetlen orosz balett­művészet is. Jellemző a szovjet filmművészet óriási fejlődésére, hogy alig néhány évvel a győztes forradalom és a gazdaságilag tel­jesen rombolóhatáisú polgárhábo­rúk után, 1925-ben a szovjet filmművészet — az azóta is .utói­érhetetlen Ejzenstejn rendezésében olyan alkotással ajándékozta meg a világot, mint a »Patyornkin cirkáló«, amely éppen az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmával, a világ legjobb filmszakembereibői aLló bizottság által odaítélve, nyer- J®. el a ^Minden idők legnagyobb hímje-« büszke címet, megelőzve a világ minden más országának film­művészetét és filmalkotásait. És ugyancsak a szovjet filinművészét ajándékozta meg a világot a mai idők legnagyobb filmjével. a »Szállnak a darvak«-kal. az 1958- as cannesí filmfesztivál nagy díja nak nyertesével. A két filmóriás közötti utat jólsikerült filmek szá­zai és ezrei jelzik. A felszabadulás utáni éveik meg­hozták nekünk is a lehetőséget, hogy a világ élenjáró filmművésze­tével megismerkedjünk. Megismer­jük az* a közös vonást, azt a lel­kesítő erőt. amely minden szovjet Ilimnek közös jellemvonása: a szebb, jobb. tisztultabb erkölcsű világ kialakítása kisebb-nagyobb történéseinek, a szocialista szemlé­letű, a szocialista-realizmus művé­szi módszerének alkalmazásával történő ábrázolását. Népünk meg­szerette a szovjet filmeket és ma mar a magyar dolgozók milliói for­dulnak szeretettel és érdeklődéssel a szovjet film felé. Megszerették az Anyát. a Prológot.. a Halhatatlan garni zont. a Negyvenegyediket, a Múló éveket, a Csendes qbnt. a Szállnak a darvak-at. hogy csak néhányat említsünk a sok száz filmalkotás közül. Megszerettük a szovjet filmet, mert azok őszinte, mély emberséget, tiszta eszméket hirdetnek, az emberiség legneme­sebb törekvéseit fejezik ki nagy­szerű művészi eszközökkel. MARADANDÓ NYOMOKAT hagytak bennünk a szovjet filmek. Annak ellenére, hogy egv időszak hiibás felfogásából eredően, váloga­tás nélkül, a gyengébb filmeket is hibátlannak nyilvánította a kritika és ezzel a valóban nagyszerűek — és ezek voltak akikor is többségben! — hitelét is rontotta, annak elle­nére, hogy a reviziomiizmus és az ellenforradalom demagógiája igye­kezett a szovjet filmművészetet is bemocskoLm, — a szovjet filmek művészi ereje és a két nép barát­sága kiállta á'próbát, Ennek' leg­jobb bizonyítéka a szovjet 'filmek látogatottsága és a legutóbbi- szov­jet ünnepi filmhét 'hatalmas sikere. Szeretettel köszörűjük a szovjet film ünnepi hetét és hisszük, hogy a most bemutatandó, új szovjet filmek csak elmélyítik a két nép közötti művészeti kapcsolatot, to­vább szilárdítják barátságunkat és sok-sok, hosszú időre emlékezetes művészi élménnyel ajándékoznak meg. Megtalálták Néró villáját ? A római Victor Emánuel-híd közelében ásatásokat kezdtek és egy római villa nyomaira bukkantak, amely szakértők szerint esetleg Néró császár villája lehetett. Számos tökéletes állapotban maradt mozaikot ta­láltak a villában, amely ha nem is volt Néróé, feltétlenül abból a korból származik. URBAN NAGY ROZALIA éS NAGY ZOL TÁN RIPORT SOR OZA TA A bor, a vis meg a prédikátor V Gábor tanácselnök érdekes pá- lyát futott meg elnökségének 8 éve alatt. Kezdődött azzal, hogy annakidején, lévén a falu tekinté­lyes embere, a lakosság bizalma a község élére állította. Jó ideig szoli­dan végezte munkáját, legádázabb ellensége sem mondhatott rá rosszat, ♦s- hallatlan nagyra nőtt a népszerű­sége. Mondom, csak egy ideig. Ahogy teltek a hónapok, a mi elnökünk egyre erősebben érezte személye fontosságát, nagyságát. Hát hogyne még a „gazdák" is azt mondták: olyan elnök nincs még egy a környé­ken, mint a mi Gáborunk. Ez később be is igazolódott, — mindjárt kitű­nik. Ugyebár nem nehéz hozzászokni az embernek önmaga nagysága, pó- tolhatatlansága gondolatához. És az olyan hajlam sem ritkaság, hogy eme előbbi jellemvonások sok min­den mást feledtetnek még egy ta­nácselnökkel is. Szóbanforgó embe­rünk például őszintén felháborodott volna, ha a község párttitkára egy­szer beszéd közben azt mondja neki: h Fennhéjázó lettél, Gábor." Ha mondta volna!... Nem mondta. Sajnos akkoriban a fennhéjázást, a vétünk mindenben egyet nem értő emberek lekezelését összekevertük a szilárdsággal, a keménységgel. X Gábor szilárdsága odáig fajult, hogy elnökségének második évében már remegtek tőle az emberek. Ha egy parasztember, valami ügye akad­ván, betoppant hozzá a tanácsházán, ráförmedt: „Nem tud várni a sorá­ra! Várjon, amíg szólítom.” Kezdet­ben ez kellemetlen volt ugyan a vá­lasztóknak, később azonban meg­szokták. Azaz, hogy mégsem. Hacsak tehették, igyekeztek elkerülni a vele való találkozást. Elnökünk mindezt nem igen vette észre: egy szempont lebegett előtte állandóan: mutatni kell a hatalmat, mert ha nem mutat­juk, azt hihetik, hogy gyöngék va­gyunk. Arra nem futotta idejéből, hogy az erő mutatása, és az erő tu­data, megléte közti különbségen elmélkedjen. Mindemellett később 6 maga is belátta, hogy ez nem mehet így to­vább, igaz, fölészleléséhez az időjá­rás is hozzájárult, de ez nem sokat von le az egyéni meglátás értékéből. Elnökünk tehát „irányt vett” a tö­megekkel való kapcsolata rendezé­sére. Nem sokáig kellett fáradoznia. Rugalmas „vonalvezetéseM eredmé­nyeként kezdték annyira megszeret­ni, hogy lassan számontartották ne- venapját is, születésnapját is. Elein­te csak pár liter borocskával kedves­kedtek neki, majd később a jelesebb ünnepekre malacocskák követték a demizsonokat. Elnökünk akkor már nagyon ügyelt arra, hogy ne ártson tömegkapcsolatainak, ezért nem uta­sította vissza az ajándékokat. Tehát mindenkitől elfogadott mindent. Még a kulákoktól is. Elvégre is az akkori miniszterelnök azzal állt az ország népe elé, hogy minden ma­gyar testvér. U'kkoriban kezdte látni korábbi •*-' hibáinak súlyát: rájött — mit vesztett azzal, hogy nem fordított kellő gondot a tömegkapcsolatok ápolására. A mulasztásokat pótlandó egyre gyakrabban ment ki a „nép" közé — a kocsmába. Mondanunk sem kell, mindig akadt szíves em­ber, aki fizetett neki egy-két féldecit. Akkor sem jött zavarba, ha nem akadt fizető honfitárs. Saját módsze­rű taktikához folyamodott, a föld­művesszövetkezet ügyvezetőjével szorosabbra fűzte a baráti kapcsola­tokat. Úgy intézték, hogy az elfo­gyasztott féldeciket a tanács terhére utalták át, természetesen nem pálin­kaként, hanem tintaként. Mint utóbb a vizsgálat kiderítette, egy-két hó­nap alatt 10—15 liter tintát fogyasz­tottak el Gábor bátyánk hivatalában. Itt szó szerint értendő, hogy az el­nök elvtársik ■ betinf. ***.">” * tnntc* pénzéből. A vizsgálat után aztán megcsappant a földmüvesszövetke- zetben a „tlntafogyasztás", amennyi­ben Gábor bátyánk üpvtársaíval egyetemben börtönbe került Eddig­re már a malacos és a tintás ügyle­tek mellett sok m/í* n ro­vására. v át istenem, ilyen az élet, aki sikkasztott, börtönbe kerül. X Gábor további sorsa, úgy hisszük, nem igen érdekli az olvasót, mivel, hogy a börtönnapok unalmasak... Tehát menjünk más vidékre ... Nem kell ahhoz feltétlenül a sikkasztásig fajulni a dolgoknak, hogy valakit el­hagyjon a megbecsülés, a tisztelet, íme példának egy halványabb eset. Faosztás volt a faluban. Még tél előtt történt. Mindenkinek szülcsége volt fára, mindenki igyekezett, hogy a legtöbbet és a legjobbat kapja. A szólás-mondás azt tartja: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze". A faosztó bizottságnak is maga felé hajlott, pedig még csak szentek sem voltak. Jót és sokat válogattak a fá­ból és még nem is ez lett volna a na­gyobbik baj: elfelejtettek fizetni ér­te. A faluban azóta is beszédtéma az ügy, s az osztó bizottság tagjai azóta hiába beszélnek lelkesedéssel, meg­győződéssel a társadalmi tulajdon, a közvagyon védelméről, falra hányt borsó minden Szavuk. Egyszóval, aki bort iszik.. ne pré­dikáljon. A bor... Sokan azt tart­ják. hogy a borbarátság a legerősebb barátság. Van ebben valami igazság. Senki sem érti meg annyira egy­mást, mint két egymással szimpati­záló részeg ember. De az ís igaz, hogy a józanok tábora igencsak le­nézi a részegeket. Ha történetesen egy faluban valamelyik vezetőt rend­szeresen a kocsmában látnak, annak a. továbbiakban nem sok tekintélye van a falu népe előtt. Félre a tréfát!... Az adott helyén — jelen esetben N. faluban elsőren­dűen az osztáh/harc kategóriájába tartozik a vezető személyek maga- A politikailag kevésbé ísko­»ff tttitii iái AAAAA lázott ember a helyi vezetők után ítél, hisz a tanács vezetőiként őte képviselik az államhatalmat. Az el­lenség igyekszik lejáratni, megrágal­mazni a vezetőket. Mennyivel köny- nyebb azonban az ellenség dolga olt* ahol egyes pezetök még alapot is, támadási felületet is adnak erre. N. faluban jártunk a múlt héten* Megismerkedtünk a pártszervezett a tanács munkájával. Szomorú volt a kép. A párttitkár elvtársról elmond­ták, hogy gyakran látják a kocsmá­ban részegen, ahol felesége a vezető. Akik látják, nevetnek rajta: lám, már megint részeg. És még a jelzők­kel sem fukarkodnak. Ebből termé­szetesen az következik, hogy a párt-. szervezetnek nincs tekintélye a falu­ban. Addig nem is lesz, míg meg* felelő vezető nem kerül a pártszer­vezet élére. Sajnos, a községi tanács elnöké- ről sem éppen hízelgő dolgo­kat hallottunk. Elmondták, hogy mi­után elnök lett és beadta iparenge­délyét — kisiparos volt azelőtt —1 még jó ideig segéddel dolgoztatott — feketén. Az ilyen esetek láttán jog­gal viszályog a jóindulat, a „rossz pedig tovább vagyobbítja a meglévő hibát. Ez már egyedül is elég nyomós ok ahhoz, hogy a falu jóérzésü emberei felháborodjanak. Mit Vehet ezek után mondani? Ki-ki szűrje le magának a tanulságot, amely csak egy lehet: a vezetőknek — minden szinten példamutató. feddhetetlen életet kell élniök mind a közéletben, mind a magánéletben. Ha ellenkezőjét te­szik akarva-aka ratlan, ártanak az ügynek, amelyért egyébként oda- adóan dolgoznak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents