Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-04 / 53. szám

Szerda, 1959. március 4. eszakmagyarorszag a Hifik ff]flG VfíRORSÍOG r /*/ Akik a legjobbak voltak »•A forduló hőse« cím alatt a Népsport arról a labdarúgó játékos­ról- írt keddi számában, aki az NB I-es -mérkőzéseken szereplő játéko­sok közül a legjobb teljesítményt •nyújtotta. A szaksajtó egy miskolci labdarúgót dicsért meg, aki ragyogó játékával méltán érdemelte ki az el­ismerő sorokat. Sportrovatunk a va_ eárnapi mérkőzéseken látottak alap­ján három játékosról kíván megem­lékezni, akik a bajnoki mérkőzés so­rán a. legjobb .teljesítményt nyújtot­ták. Ez a három játékos: Budai Já­nos .(MVSC), Pauláé, Tibor (DVTK) és- Horváth András (MMTE). Budai János A Budapesten elért siker egyik részese volt az MVSC népszerű já­tékosa. Az őszi mérkőzések alatt Is mindenkor tudása legjavát nyúj­totta. Vasárnapi játékával osztatlan elismerést váltott ki szurkolókból, szakemberekből egyaránt. Mi volt játékának fő jellemvonása? Minden­kor a csapat érdekeit szem előtt tartva, egyszerűen, sál langmentesen oldotta meg feladatát. Megbízhatóan, az egész mérkőzés alatt' egyenletes teljesítményt nyújtva, a legjobbat adta a vasárnapi mérkőzésen. Kiváló tompóérzékkeil, jól időzített közbe­lépéseivel többször ragadtatta tapsra az ellenfél szurkolótáborát, 90 percen keresztül kifogástalan erővel bírta az iramot, nagyszerűen helyezkedett és jól segítette társait is. Budai János a Vasas elleni mérkőzésen határo­zottan, keményen, de nem sportsze­rűtlen eszközökkel, rendre meghiú­sította az ellenfél csatárainak pró­bálkozásait. A szerény magaviseletű játékos nemcsak ősszel, de most Iß bebizonyította, hogy komolyabb fel­adatok megoldására képes. Mostani játéka, a játéktéren való viselkedése alapján méltó a szaksajtó által ado­mányozott címre. — Budai János volt az NB I-es játékosok közül a for­duló vdiőse«. Paula» Tibor Az egyik pillanatban a DVTK ka­puja előtt szerelte le a dorogi össze­kötőt, nem sokkal később a dorogi tsapat lű'-osánál adta jó helyre a labdát. A DVTK—Dorog mérkőzésen ,a mezőny-jég jobb ja volt Paulás Ti­bor. Határtalan lelkesedéssel küz­dötte végig a mérkőzést. Számára nem volt elveszett labda. Szerelt, jó •ütemben lépett közbe és sok táma­dást indított el labdáival. Az egész mérkőzés alatt egyetlen rossz leadást •nem láttunk tőle. Régen ismerjük Paulás Tibort. Szerénységét példa­képül állítjuk minden labdarúgó já­tékos elé. Sportszerű játéka élményt jelent a nézőknek. A mérkőzés vé­gén röviden beszélgettünk vele. Gra­tuláltunk kiváló teljesítményéhez, megdicsértük átlagon felüli játékát. Elpirult a dicsérő jelzők hallatára és csöndesen csak annyi megjegyzést telt: — Inkább gyengébben játszot­tam volna, csak a csapat nyerte volna meg a mérkőzést. Szavaiból az egyesület iránti szeretet csendült ki. Bántotta a sikertelenség, de azt is megjegyezte, hogy mindent el fognak követni a jobb eredményekért. Aho­gyan Paulás Tibort ismerjük, bizto­saik vagyunk benne, hogy a többiek, kel együtt igen sok örömet szerez­nek majd szurkolótáboruknak. Horváth András A mérkőzés előtti bemelegítésnél nagy szorgalommal végezte a gya­korlatokat. Alig várta, hogy pályára lépjen és küzdjön csapatának színei­ért. Mielőtt a játékát elemeznénk, érdemes egy-két mondattal megem­líteni eddigi pályafutását. Az MMTE-ben kezdte és már az ifiben is feltűnt hallatlan akaratereje. Mindenkor első volt az edzéseken és az edzések végén valósággal *>lepa- rancsolták« a pályáról. A fáradha­tatlan felkészülések után került az első csapatba és minden mérkőzésen óriásii lelkesedéssel játszott. Most szombaton, a Munkás első bajnoki mérkőzésén a szakvezetők félve en­gedték a pályára; Négy hát előtt sé­rülést szenvedett, attól féltek a ve­zetők, hogy esetleg útból megsérül a tehetséges fiatal játékos. Horváth Bandi a Spartacus elleni mérkőzé­sen csapata legjobb játékosa volt. Kiválóan semlegesítette szélsőjét. Jóüt#mű közbelépései, szerelései és mindig saját játékoshoz adott leadá­sai voltak. Ez a fiatal játékos meg­erősödött a bajnoki küzdelmek lég­körében és mostani játékává! egy jól játszó csapat legjobbja tudott lenni. Biztosak vagyunk abban, hogy Horváth Bandi kiváló játékát min­den mérkőzésen meg fogja ismételni. Ha így lesz, igen sok örömet fog sze­rezni az egyesület, vezetőinek és szurkolóinak egyaránt. * A három megdicsért játékosom kí­vül, többen nyújtottak átlagon felüli teljesítményt, de véleményünk sze­rint Budai János. Paulás Tibor és Hoi'váth András vala menny iüket felülmúlta. Ök hárman voltak a for­duló legjobbjai, ezért dicsértük meg őket külön is a sajtó hasábjain keresztül. (leskó) A labdarugó NB I. állása 1. Vasas 14 6 7 1 14: 5 19 2. MTK 14 8 3 3 26:14 19 3. Csepel 14 7 3 4 32:15 17 4. Bp. Honvéd 14 6 4 4 20:13 16 5. U. pózsa 14 6 4 4 29:20 16 6. Tatabánya 14 7 2 5 22:19 16 7. Ferencváros 14 7 2 5 24:24 16 8. Salgótarján 14 5 5 4 21:20 15 9. Szombathely 14 5 5 4 18:21 15 10. BVSC 14 5 2 7 19:23 12 11. Diósgyőr 14 3 5 6 14:19 11 12. Dorog 14 2 5 7 13:24 9 13. Miskolc 14 2 4 8 10:33 8 14. Győr 14 í 5 8 8:20 7 Az NB II. Keleti csoportjának állása 1. Szegedi EAC 16 12 2 2 40:10 26 2. Borsodi B. 16 8 5 3 27:16 21 3. Debrecen 16 8 4 4 21:14 20 4. Szegedi VSE 16 7 4 5 24:21 18 5. Jászberény 16 7 4 5 25:22 18 6. Kecskemét 16 6 4 6 22:19 16 7. Egyetértés 16 6 4 6 24:21 16 8. Misii. MTE 16 6 4 6 22:22 16 D. Bp. Előre 16 7 2 7 25:29 16 10. Bp. Spartacus 16 4 6 6 23:26 14 11.UTTE 16 5 4 7 17:21 14 12. Özd 16 5 4 7 14:27 14 13. Pénzügyőrök 16 4 5 7 18:20 13 14. Cegléd 16 5 2 9 17 32 12 15. Szolnok 16 5 1 10 21:21 11 16. Saig. Kohász 16 3 5 8 13:32 11 A megyei I. 0. állása 1. Rbányai B. 16 10 4 2 30:15 24 2. Edelény B. 16 10 3 3 40:14 23 3. Felsőzsolca 16 9 4 3 30:13 22 4. Somsályi B. 16 10 2 4 49:23 22 5. S. MÁV AC 16 9 3 4 41:24 21 6. Szuhav. B. 16 8 4 4 35:18 20 7. B.-mádasd 16 7 3 6 33:21 17 8. Szerencsi K. 16 6 4 6 23:19 16 9. F.-lyuki B. 16 <7 1 8 33:26 15 10. M. Előre 16 5 5 6 15:25 15 ti. Bánszáll. B. 16 5 3 8 20:20 13 12. Szikszó 16 6 — 10 23:39 12 13. Mezőcsát 16 4 3 9 12:32 11 14. M. Erdész 16 4 3 9 10:41 11 15. Sárospatak 16 4 1 11 14:36 9 16. Sz, MÁV B. iö 1 3 12 15:57 5 SPORTHÍREK A március 8-1 MVSC—Ferencvá­ros mérkőzésre jegyek elővételben, az MVSC sportirodájában és a pos­tai Divatboltban válthatók. (Szé­chenyi utca 2. sz.). Az elnökség a torlódások elkerülése végett felhív­ja az érdeklődőket, hogy jegyeiket elővételben váltsák meg. A mérkő­zésre sűrített villamos és autóbusz járatok szállítják majd a szurkoló­kat. * Ma délután 6 órakor klubnap lesz az MVSC klubhelyiségében. Balogh Sándor edző tart élménybeszámolót. # A vasárnapi NB I-es kosárlabda mérkőzés során a DVTK NB. I-es férfi és női csapata egyaránt kika­pott ellenfelétől. A nők a Bp. Petőfi csapatától 65:42. míg a férfiak a Ba­jai Ém'tőktöl 65:63 arányban szen­vedtek vereséget. Belgrádi .jelentés szerint az április 19-i »négyfrontos« magyar—jugo szláv válogatott mérkőzéssel kap­csolatban magyar klubcsapatok is szerepelnek Szabadkán. A Pécsi Dó­zsa, a Csepel és a Szegedi EAC ját szik a jugoszláv városban. * Kazincbarcikán asztalitenisz ver­senyre került sor. Egy miskolci női és férfi vegyescsapat látogatott el Kazincbarcikára. A női mérkőzést a miskolciak 14:2. a férfi mérkőzést Kazincbarcika ugyancsak 14:2 arány­ban nyerte meg. $ Csütörtökön indulnak a városi kö­zépiskolás labdarugó bajnokság küz­delmei. Ezen a napon a következő mérkőzéseket játszák le: Kohóipari— Földes gimn (DVTK Szinva-parti pálya), Villamosipari—Közgazdasági Technikum (Előre pálya), Bányaipari —Kilián gimn (Népkerti pálya). A mérkőzéseket egyöntetűen délután 2 órakor kezdik. Alii hon már nagyon vat­ták Kábáit. Az asz- szony is, meg a gyerekek is. Addig, mikor vásározni ment, vagy fuvarba a ho­mokbányának, előfordult, hogy másnap este, vagy harmadnap reggel tért csak meg. Akkor is elcsigázottan, holtfáradtan, éhesen. Szénát, vagy jobbfajta abrakot lökött a lova elé, ő maga pedig végigdőlt a deszkából ácsolt dikón és aludt most már estétől reggelig, vagy reggeltől estig. Mikorra pedig felébredt, asszonya elkészítette neki az ennivalói: farkasétvággyal esett neki, majd elindult megint a Sárgával újabb fuvarba, úttalan utakon. Ott­hon nem tudták, mert nem is igen kérdezték, hogy hová, merre. Fuvaros ember — mint Kábái is — kü­lönös. menrögzött szokást vesz fel egy idő után. Egé­szen kiválik más foglalkozású embertársai közül: uta­zóvá lesz, akit, ha nincsen fuvar, akkor sem fog már az otthon. Ilyen természetet vett fel később a lova is. Hiába csapta ki a legelőre, a Sárga nemigen kapott a zöld fű után. Másféle abrakhoz szokott az idők folya­mán és unatkozva, búslakodva bámult, a messzibe fu­tó utak felé. Ok ketten. Kábái meg a lova, teljesen összeforr­tak, jó barátok lettek. S teljességgel meg is értették egymást. Kábái, ha hosszabb útra indult, politizált is néha. Sárga ilyenkor bólogatott nag” busa fejével, s nyerített, ha egyetértett valamivel. Kábáit nem za­varta, hogy egyedül, saját emberi hangját halUa. mert tökéletesen megértette azokat a jeleket, amelyeket a Sárga nyilvánított bizonykérdések dolgában. Ha például szaporább ügetésbe fogta magát., nyilvánvaló volt, hoay menéhezeit. vagy mén inkább megszórnia- zott a Sárga. Olykor pedig, ha már türelmetlenül ká­váit valamelyik szövetkezeti vendéglő udvarán. Ká­bái összecsomagolta a paprikás Szodomát, megitta maradék sörét és indult, mert mennie kellett ilyenkor: sietni, hogy estére haza érjenek. Egy szó””1 ök ketten annyira összebarátkoztak már, hogy Kábái szinte semmüiicn levésre nem szánta el a Sárga nélkül ma­gát. Álló óráig magyarázott most is. mielőtt Baksa Lukácshoz elindult volna. — Te mit szólsz hozzá Sárga? Én vnyanis azt vé­lem, hogy felhagyunk a csavargással, öreg vagyok, fáradt vagyok, s te sem vagy már kiscsikó. cimbora. Belépünk a csoportba, aztán majd. meglátjuk, hogyan alakul a sorsunk. A Sárga erre nem felelt. Se nem nyerített és nem is kapált a jobb első lábával. Egyhangúan, jóétvágy- gyal ropogtatta a zabot. Na, jó! — így Kábái —, hát akkor én most el is megyek. Itatásra visszajövök. Aláírta a nyilatkozatot — s az persze nem. ment olyan könnyen, mert előtte majd egy hónavig gondol­kozott rajta, de végtére is mégis aláírta. Utána pe­dig, mint ahogy azt előbb már megígérte, visszament az istállóba. Odaállt a ló nyakához, megsimogatta fé­nyes, hosszú sörényét és így szólt hozzá: — Nagy dolgot, követtem el, Sárga! Mi mostantól kezdve csoporttagnak számítunk. Mind a ketten, mert, hogy holnap már bevisznek a közösbe. A ló egy pillanatra feléje fordította a fejét, rá- csodálkozott azzal a két nagy meleg szemé­vel, mintha ezt mondta 'volna: „Mostantól fogva már nem fuvarozunk, édes gazdám?” — majd ismét bele­túrt az abrakos ládába és tovább ropogtatta a zabot. Kábái megértette a kérdést és válaszolt is rá~ ilyenformán: ' , — Elég volt Sárga. Meguntam a csavargást.- Nem kifizetődő, mert sokba van az abrak, a szekércsinál- tatás — most is új vasalás kéne, megaztán... jobb is lesz így, tudod. Az asszony állt az ajtóban. — Te meg kivel beszélgetsz? — Én? No, hát éppenséggel a Sárgával. Elmond­tam neki is a dolgot. Ne érje váratlanul. Bementek, majd asztalhoz ültek, s mint máskor, csendes áhítattal fogyasztották el az ételt. Utána az­tán megeredt Kábái, kipattant belőle a szó, mint ta­vasszal szölővesszőből a rügy. Elmondta az asszony­nak is, hogy megállította a múltkor Baksa Lukács és a lelkére beszélt, hogy minek jár folyton világgá, mi­kor a csoportban jobb lenne neki is, meg a lónak is. A lovasfuvart ma már egyre inkább kiszorítja a te­herautó, meg a gépállomás vontatója és egy ilyen idős magyarnak, mint Kábái is, kényelmesebb, könnyebb munkát kellene már végezni. Ha meg éppenséggel fu­varozni van kedve, a csoportnak is szállíthat, később pedig nyugdíjba mehet, amit viszont nem biztosít Q- maszekolás. Az asszony ezt szóról szóra megértette és örült is neki, mert Kábái — amióta fuvarozik — csak vendég a saját házánál. így aztán nem is ellenkezett, hanem még örült is, hogy ilyen lépésre szánta el magát. Csu­pán a Sárgát sajnálta egy kicsit 6 is. De leginkább sajnálta Kábái! Mert hiszen a Sárga immáron a cso­port tulajdona lesz. Más fogja be a kocsiba: más em­ber, aki nem ismeri a jószág természetét, s az is meg­eshet. hogy nem adnak majd abrakot neki... De még inkább előfordulhat az is — óh, ezt nem fogja tudni elviselni! —, hogy saját szeme láttára fog valaki az ostorral végighúzni rajta, holott ő a Sárgát kiscsikó kora óta kockacukorral traktálta. S már látta is lelki szemei előtt, miként kapálja maga alatt a havat és nyerít panaszosan a gazdája után. Ezzel a rémképpel álmodott éjszaka is. Reggel pedig, mikor elérkezett az indulás ideje — hej, micsoda indulás volt ez! — könny szökött a vén Kábái szemébe. — Elmennénk, cimbora. Ettől a perctől kezdve a ELBESZÉLÉS csoport istállójában kapd abrakot. Ha pedig valaha érdemtelenül bántotíalaJc volna, ne haragudj rám. Sárga... T^lkötötte a jászol elől, befogott a kocsiba és be- hajtatott egyenesen az Üj Élet udvarába. Hangja még mindig fátyolos volt, amikor megszólalt. — Itt volnék, Lukács. Az elnök — a tehenészekkel veszekedett az imént — még mindig dühös volt, s röviden, kurtán szólt oda {Zabainak: — Kössön be kend az ólba. A kocsit meg tolja a fészer alá. Kubaiban megmozdult valami. Valami, amit so­ha nem tapasztalt még életében. Az, hogy nem volt ö soha, a más parancsszavához szokva és most íme, ez a taknyos Baksa Lukács dirigál itt neki, aki két­szeresen a fia lehetne. S tulajdonképpen most jött rá arra is, hogy nem a lovat, nem is a szekeret sajnálta eddig. is,, hanem attól tartott, mi lesz majd, ha a léesz- ben .más ember parancsol neki. Tisztában volt ugyan azzal, hogy itt nem mehet á saját , feje után, de mégis: szokatlan volt ez igy, mindjárt az első napon, a sok évi megszokás után egyből átváltani. Egy pillanatra mindent megbánt és szerette volna ezt a lépést vissza­csinálni, de csak gondolatban, mert a két keze gépi­esen követte a megszokott mozdulatokat és kifogta, bekötötte a lovat. A többiek: Semsei Feri, Ba.lzsa Mi­hály, az elnök öccse, Berták Imre, aki szomszédja volt az alvégen, mosolyogva vették körül. — Bejött hát István bátyám is? ... — Be, be — felelt erőltetve Kábái —, itt van a lo­vam is. Munka még nemigen akadt. A szekeret átvették, felértékelték, s a fészerbe ültek le beszélgetni. Szóba jött ez is, az is, de Kábái valahogy nem hallotta a szavalhat. Bólogatott, mint a Sárga tette volna, de mint ahogy a ló nem fogta fel annak idején az ő szavai értelmét, éppúgy nem értette ő sem, hogy mit mon­danak a többiek. A Sárgán, meg az emlékein járt az esze. Hideg volt, fázott, összehúzta magán a kabátot és arra gondolt, hogy de jó volna most valahová mcsz- szire elindulni. Délben aztán azt mondja neki az elnök: — Pista bátyám! Ügy gondoltam, kimenne az ál­lomásra. Vetőmagnak való árpa érkezett. Fogjon be egy kocsiba. Kábái a szénacsomón szalonnázott. Lckanyari- tott még egy Izarajt, begyűrte egy falás kenyérrel a szájába és úgy kérdezte, a kenyérmorzsákat fröcs­kölve vissza: — Éhem. Osztán mék’ lóval? Baksa az első pillanatban nein értette meg a kér­dés mögött dúló vihart, amely Kábái lelkében végig- háborgott, s közömbösen, menőfélben válaszolt: — Melyikkel? Amelyiket akarja! Fogja be a Csil­lagot, meg a Bakát. (Pedig dehogy nem tudta... Érez­te és látta ő azt nagyon is, hogy mi megy végbe a vén­emberben. De éppen azért küldte öt az állomásra, hogy mindjárt az első napon munkát adjon neki. S a Sárgát szándékosan nem említette. Hadd szeresse meg Kábái a másikat is, amit talán éppúgy sajnált annak­idején a gazdája...) De már ment, mert az irodán,' ló- ftfM tqlefpnhgz hívták. .. abai meg csak ült megkövültén a szénán. Még Ä a falat is megállt a szájában. No, de ha menni kell, akkor menni kell! Befogott hát és elindult az állomásra egyedül. A Csillag, meg a Baka — Semsei Ferié volt azelőtt — engedelmesen lépkedett és szaporábbra is fogták a lépést, amikor megrántotta a gyeplőt. Elnézte őket, hol az egyiket, hol a másikat és csodálkozott, hogy milyen szépen kifejlődött az utóbbi évben a Baka, mert tavaly még, amikor Semseitől meg akarta venni, nagyon rossz bőr­ben volt szegény. De aztán megint a Sárgára terelő­dött a gondolata, s el is vigyorodoit, amikor arra gon­dolt, hogy mekkorát fog csodálkozni az a. kocsis, aki majd vele indul el a határba. Mert hiszen az ö lová­nak meg az a szokása, hogy minden kocsma elölt megáll, akár kell, akár nem. No már most ez a ló szépen elárulja ötét... Este lett, mire mindennel végeztek. Lerakták az árpás-zsákokat, a fészer alú húzták a szekeret, s be­nézett az istállóba, mert fény szűrődött ki onnan. Sem­sei ült a dikón és pipázott állhatatosan. De a lovát, a Bakát, hogy jól viselkedett-e az úton, nem kérdezte. Olyan közömbösen nézte, miként kijti be Kábái, mint­ha a Baka sohasem lett volna az övé. A vénember pe­dig nem is bánta, hogy nem faggatja, mert ő meg a Sárgára volt kíváncsi... Hogy vajon kapott-e elegen­dő abrakot és van-e alatta szálma? Sárga körül azon­ban minden rendben volt. Minden a legtökéletesebb rendben, mint otthon. Cf emsei látta ezt a mozdulatot és vigyorgott elé­^ gedetten a szája szegletén. Hiszen hát immá­ron ezzel is megnyerték Kábáit. A vénember pedig kilépett derűsen a holdvilágos éjszakába és ő is mo­solygott, amikor hallotta, hogy a Sárga kétszer nyerít utána. Otthon pedig, amikor megérkezett, nem ment be, hogy lefeküdjön a deszka-dikóra, hanem kopogott egyenest a házba. Elmesélte, hogy s mint zajlott le a nap, majd pe­dig, hogy a Sárga is jól érzi magát és amikor mind­ezzel sorjában végzett, így szólt a feleségéhez: — Mostantól fogva nekem is idebent vessél ágyat. tlj eljárással csapolják meg a vizes úszóhomokot az ományi iüggőaknábau A borsodi szénmedencében mind a Borsodi, mind pedig az Özdvidéki Szénbányászati Trösztnél most kerül sor a mélyebben fekvő széntelepek lefejtésére, s így egyre több gondot okoz a bányavíz. A közelmúltban a Borsodi Szénbányászati Tröszt ede- lényi bányaüzemében mesterséges vízbetörés kiprovokálásával »ismer­ték ki« a szénfeletti vizes fedőréte­get, most pedig az Özdvidéki Szén- bányászati Tröszt íarkasilyuki bánya­üzeméhez tartozó ományi akna mé­lyítésénél kellett új megoldást ke­resni. A már 240 méter mély függoakna továbbhajtását ugyanis akadályozta, hogy a széaitelep fölött elhelyezkedő mintegy 30 méter vastag úszóhomok, ban 8 atmoszféranyomású bányavíz van. Mintegy 6 millió tonna szén húzódik az úszóhomok alatt,- s ezért határozták el annak megcsapolását, hogy a bányászkodásít biztonságosan tudják végezni. Az eddig ismert víz­telenítési eljárások azonban nem váltak be. így új műszaki öli árast kellett kidolgozni. Ennek lényege, hogy a függőleges aknából egy víz­szintes vágatot hajtottak. Ennék vé­gében ú.trendszerű eljárással a fúrás, sál együtt mélyítik le á különleges szűrőberendezést, amely a vízdús homokrétegbe hatolva, annak vizét lecsapolja, s azt a függőaknán ke­resztül szivattyúzzák a felszínre. Az újítást most próbálták ki. s az eddig a várakozásnak megfelelően működik. Az ományi aknában a ho­mokréteg víztelenítést addig folytat­ják, míg a víznyomás megfelelően nem csökken s akkor mélyítik to­vább. a függőaknát a vastag &zón- telepig. Olcsó fogamzásgátló-tabletta Indiában Dr. S. N. Sanyii, a kglkuttai bak-, terológiai intézet munkatársa egy születésszabályozási kérdésekkel foglalkozó konferencián bejelentet­te, hogy indiai tudósok olcsó, szá­jon át szedendő fogamzásgátló szert dolgoztak ki. A tablettát, amely egy aszpirin-tablettánál is kevesebbe kerül, rövidesen forga­lomba hozzák. Dr. Sanyal elmon­dotta, hogy az új fogamzásgátló szert azonosan jó hatással a házas- társak bármelyike szedheti és sze­dése két hetenként elégséges.

Next

/
Thumbnails
Contents