Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

Vasárnap, 1959. március 29. ÍSZAKMAGYARORSZAG s A mi önképzőkörünk Tartsanak velem, önöknek bemutatni diákszemmel a Kilián Gimnázium önképzőkörét. Hogy mennyire fontos egy önkép­zőkör? Azt talán csak úgy lehet le­mérni, ha visszaemlékeznek egy ki­csit iskoláskönyvükre. Nem leckét akarok mondatni, csupán egyre akar rom visszaemlékeztetni Önöket: Jó­zsef Attila, Jókai Mór, s több iro­dalmi nagyságunk irodalmi önkép­zőkörben kezdte el pályáját. Ha so­rainkból nem is kerülnek ki ilyen nagyszerű, rendkívüli tehetségű köl­tők, írók, reménykedhetünk, hogy talán mi is adhatunk az életnek ta­lentumokat. Alakuló gyűlésünk 1958. szeptem­berében volt. Űj, eddig nem ismert igények, vágyak kívánkoztak nap­világra. Minden tanuló szíve óhaját mondta el: milyen előadást szeretne hallgatni, tudását mely téren sze­retné kibővíteni. Iskolánk még elég fiatal, de ön­képzőköre már régi múltra tekint­het vissza. Bizonyára vannak Önök között olyanok, akik visszaemlékezr nek e sorokat olvasva, a hagyomá­nyos, minden évben megrendezésre kerülő irodalmi estekre. Nem öndi­cséret akar lenni de ezek bizony na­gyon emlékezetesek, úgyis mond­hatnám: felejthetetlenek. Nagyszerű szereplőink voltak, ta­nári részről nagy műveltségű, lázas munkaikedvű vezetőnk van Bánk László személyében. Férfias, vas- akaratú ember. Segíti a diákokat, megérti őket, de hibáik előtt nem huny szemet, ő a névtelen rende­zője a nagysikerű irodalmi estek­nek, minden dicséretet megérdemel... D;ákvezetőink: Várnai Aladár III. A, Sztaniszláv Valéria IV. D. Az önképzőkörnek ltojjj vannak. Természetesen ezek hétköz­napokon kisdiákok, de a gyűléseken láthatatlan „babérok” övezik homlo­kukat, s mindenki megkülönbözte­tett tisztelettől néz rájuk, hiszen: „költők, írók”. Legkiemelkedőbb Kozsil Rudolf II. B. osztályos tanuló. Észrevételei, meglátásai közvetle­nek, őszinték, meggyőzőek, mert mint olvasó szól verseiben az olva­sóhoz. Mint már említettem, egyéni igé­nyek szerint a tagok előadásokat tarthatnak. így részint leküzdik >,lámpalázukat”, gyakorolják a sza­batos beszédet, s részint, de nem utolsó sorban: bővítik ismereteiket, tudásukat: Az év folyamán Saád .. N óra Lisztről tartott előadást, me­lyet Esztergályos Gusztáv zongora­betétei tettek még színesebbé. Só­lyom Rezső mérnök Miskolc város- rendezéséről tájékoztatott bennün­ket, Wolf Zsuzsa Michelangelót méltatta, Técsi Sára Elsüllyedt vilá­gok címmel foglalta össze érdekes mondanivalóját, Szécsá István cseh­szlovákiai útibeszámolóval szóra­koztatott minket, vetítéssel egybe­kapcsolva. Várnai Aladár ismer­tette iskola-könyvtárunk történetét, munkáját, s legyen szabad megem­líteni, hogy szellemi olimpiászt is rendeztünk, előadások közben, vala­mint én tartottam előadást Beetho­venről saját zongora-betétemmel... Előadóink közül magasan kiemelke­dik Fehér Magdolna és Morvái Mag­dolna. Felkészültségük kifogástalan, mindenkor tudásuk legjavát nyújt­ják..; Ha egy-egy előadás elhang­zik, ott a helyszínen megvitatjuk, megbíráljuk. Rámutatunk hibáira, hiányaira, de ugyanakkor erényeit is megdicsérjük. Még kissé vonta- tottak a bírálatok, de kiváló kriti­kusaink: Szathmáry Király Erzsébet, Mérnyd Márta, valamint Sztaniszláv Valéria vita-vezető hamar segítenek az esetleges nehézségeken frappáns, ügyes meghatározásaikkal... Bárki rendelkezésére áll naplónk, ugyanis az egyes gyűléseken a tagok bizal­mát kiérdemelt tanulók (Saád Nóra. Ranigay Ildikó) jegyzőkönyvet ve­zetnek. Bizonyára felmerült Önökben a kérdés: jó, jó, de hát az előadásokra be is kell rendezni a termetj előadó teremmé kell átalakítani a délelőtt használatban lévő tantermet... Ma­gától egy szék sem megy a helyére. Mi erre is gondoltunk. Teremőrö­ket választottunk, Stubnya Péter, Ba- roch József tanulókat, a teremben adódó munkálatokat is ők végzik el minden előzetes felszólítás, vagy fi­gyelmeztetés nélkül. További terveink ?lá^0^ colatok, versek megtárgyalása közö­sen. Előadások Leonardo da Vinci­ről, Pucciniről, sfcb., stb. Még csak annyit szeretnék elmondani, hogy gyűléseinket kéthetenként tartjuk, mindig szerdai napon. ' Ezúttal sze­retném felhívni az érdeklődők fi­gyelmét: (diákokét, kívülállókét!), ha idejük engedi, látogassanak el hoz­zánk. Szeretettel várjuk mindnyá- jufcaitt Báhffy Dóra Kilián Gimnázium W/A. TOKAJI HÍREK Keveset hallani inoötamálban a tokaji gimnáziumról, pedig az _ új falak között sok érdekes esemény történik. Az elmúlt napokban zajlott le a ►»KiiÜnám György« próba. A próbán azok a tanulók vettek részt, akik szeretnének belépni a KISZ-fiata­lok soraiba. A próbán, szerzett ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a próbázó fiatalok tájékozottak a po­litikai életben, valamint tisztában vannak az alapfogalmakkal. A próba érdekesebb kérdései? Mi az ENSZ? A KISZ miért az élenjáró fiatalok szövetsége? Mire tanít bennünket Kilián György élete? A kérdésiekre adott felele­tek azt bizonyítják, hogy a tanu­lók lelkiismeretesen felkészültek a próbára. A próba nem vizsgaszerűen zaj­lott le. az egyes kérdések fölött szé­les vita alakult ki. A próba kérdéseinek megbeszé­lése után a .tanulók »Szellemi totó« nevű játékon vettek részt. A játék lényege abban állt. hogy kérdések­re kellett felelni. Három kérdési- csoport volt. Az első feladatcsoport­ra adott válasznak egy, a második­nak három, a harmadiknak pedig négy csokoládé volt a jutalma. Ez a játék vidám perceket szerzett mindenkinek. A próba azonban nemcsak szelle­mi térre korlátozódott, hanem volt egy gyakorlati része is. A gyakorlati próbára másnap került sor, mély a következőképpen zaj­lott le: a próba résztvevőit öt cso­portra osztattuk. Az egyes csopor­tok a különböző feladatokat külön- külön kapták meg. Az első feladat minden csoportnál megegyezett: felmenni a Kopaszra tetszőleges úton. A további feladatok a hegyén várta a fiatalokat. A feladatokat általában leleményesein oldották meg. A végén az egész társaság egy mély szakadékban találkozott. Itt volt az utolsó feladat: felmenni a szakadékból egy kötélen. Néhány .gyengébb fizikumú lény kivételé­vel ezt a feladatot is megoldották. Elsőnek a 2. csoport ért célba. Ve­zetője Sári Lajos IV. osztályos ta­nuló. A gyakorlati próba után este, a Kiiián-próbások, valamint a KISZ- tagok részére táncestet rendeztünk, ahol vidám muzsika mellett min­denki elfelejtette a fáradalmakat, mindenki élményekkel gazdagodva tért haza. A KISZ-szervezet sokat segített a Kilüán-próbásoknaik és már vár­ják az új tagokat. Akik a próbán megálltak a helyüket és közénk, KISZ-fiatailok közé tartoznak, re­méljük, az élebben is magukévá tetszik a KISZ feladatait és ezzel hozzájárulnak szocialista hazánk építéséhez. A tokaji gimnázium KISZ-szervezete. A tavaszra készülődés s ennek {méltó megünneplésére tett érdekes {szokások a Föld majd minden népé­inél megtalálhatók. Testileg, lelkileg ynegtisztálkodik ilyenkor a palóc \ ember, kimeszeli a házát, rendbe- \hozza az istállót, az udvart. Embert, fállatot megmosnak ilyenkor a patak­iban, hogy tiszták és frissek marad­ijának. J Már a husvétot megelőző néhány inap, különösen nagypéntek, érdekes iszokásokat és hiedelmeket őrzött imeg. Bogácson pl. nagypénteken a ilányok elindultak a patakra, szá­ljukba vizet vettek, majd szótlanul ^hazamentek és megmosdottak belőle. Úgy „biztos” hogy elmúlt a szeplőjük. i Persze a legények résen voltak és ^igyekeztek megkacagtatni a lányo­I *kat, akik kénytelenek voltak a vizet lenyelni, vagy kiköpni. Ezen a napon készültek a szép hí- mcs tojások is. Nagyanyák ültek ösz- sze esténként és tojáshimzés, beszél­getés közben a jövendőbelit is kivá­lasztották, a lányok sorsát meghány- ták-vetették. Legalább is erre vall az egyik köszöntő vers kezdete: Nagypénteken sokat sírtak, u Sok kis hímes tojást írtak . » A tojást ugyanis „írják”, ilyenkor iviaszréteggel vonják be a rajz helyén lés aztán fürdetik meg festékben, vagy \éppencsak egyszerű vereshagyma te­rvében. A festés után szép rajzokat karcolnak rájuk. Tág tere nyílik iilyenkor a népi művészkedésnek. Vi- lrág- és állatmotívumok, mértani éle­lmek, vagy éppen matyó szűcshimzé- isek díszlenek rajtuk. J Még talán ma sem tudjuk megmon- Idam, hogy hol és mikor kezdtek hi­OK VOLTAK AZ ELSŐK... K éső este van. Az utcákon im­bolygó lámpák fénye töri át a sötétséget. Mint két óriás áll szem­ben egymással a két gyár. Köztük egy utca enged áttekintést. Nézi is egymást a két kapu. Csodálatos, hogy nem unták meg a „farkasszemnézést” az évtizedek múlásával. A némaságot a perecesi vonat zakatolása töri me^. Háta mögött a DIMÁVAG fényárban úszó kapuja tátong. Sok ezer ember lépte át küszöbét az elmúlt évek alatt. Most kissé néptelen. Nem úgy. mint műszakváltáskor, akkor bizony sűrű sorokban hömpölyögnek a mun­kások á gyár felé, majd kicsit később megfordítva. Ez az örökké dobogó szív most sem pihen. Lesújtó kovácskalapácsok. sebesen forgó gépóriások zaja töri meg a csillagporos márciusvégi éj­szakát. Odabenn lázás álkotó munka folyik, kívül a kapu körül, mint nagy ‘család apró' gyermekéi 'pihen­nek a kiskertes családi házak. * C saknem két évvel ezelőtt, ami­kor még kevés szó esett a mun­kaversenyről, a brigádmozgalomról, hírül adta a sajtó: a DIMÁVAG-ban Bárány Gyula KISZ exportbrigádot alakított, s felhívással fordult a gyár valamennyi fiataljához, hogy azok is cselekedjenek hasonlóan. A brigádot illetően akkor ugyancsak megoszlot­tak a vélemények. De ők nem riad­tak vissza. Pedig feladatuk nem volt könnyű, hiszen ők voltak az elsők ... Igen, ők öten, fiatal párttagok, KISZ- tagok és mint apjuk, mellettük volt régi tanítójuk, Tamás János, a bri­gád patronálója. Ahogy múlt az idő, egyre többen követték a jó példát. Közben a Bá­rány-brigád szinte rendszeresen túl­teljesítette a vállalását, így hát na­gyobb követelményeket szabtak ma­guknak. Kihívták a csepeli fiatalokat is versenyre. A győztesek a „No­vember 7” címet kapták. Ki lett a győztes? Ismét a diósgyőri fiatalok, öregedett a brigád tekintélye és jó­hírneve. A minap ismét felkerestük a bri­gádot. Bárány elvtárs kissé meglepő­dött, amikor csaknem éjszaka, a fé­lig üres műhelycsarnokban meglep­tük. De azért nem jött zavarba. Ép­pen egy kínai csőgyár tüsketámasztó tolópadjának szerelésén dolgozott. Hárman hajoltak a hatalmas „alkat­rész tömb” fölé. ö a brigádvezető. Tamás János a patronáló és Buda József. Ezúttal nem az elért eredmények­ről és a jólbevált munkamódszerek­ről érdeklődtünk, hanem arról, • ho­gyan jutott eszükbe a szocialista munkabrigád megalakításának a gon­dolata. — Hogyan? — szólt mosolyogva a brigádvezető és sapkája alól kitola­kodó hajfürtjeit hátrasimítva így folytatta. — Az eddigi vállalásain­kat, különösen 1958 végén jóval túl­teljesítettük. Azon gondolkoztunk, többet kellene vállalni, de ne csak a munkában ... tanulni is kellene, no meg a magánéle t... Az sem közöm­bös, hogy a gyárkaput magunk mö­gött hagyva a társadalom nagy csa­ládjában hogyan élünk, hogyan visel­kedünk. Ilyen gondolatok foglalkoz­tattak, amikor a magyar-szovjet ba­rátsági hónap alkalmával kaptam egy füzetecskét, amelyben az állt, hogy a szovjet fiatalok legöntudato- sabbjai, a komszomolisták miképpen dolgoznak... — Próbáljuk meg mi is, — mond­tam társaimnak, amint másnap be­jöttem. Nagy követelmények ezek, hiszen túl érnek a műhely és a gyár kapuján, de el lehet végezni. — És mit szóltak ehhez a brigád többi tagjai? És a patronáló? — Mi volt a véleménye? — for­dultunk oda Tamás elvtárshoz. A kissé alacsony, izmos „szaki” moso­lyogva válaszolt: — Hát mit is lehet az ilyen nagy­szerű kezdeményezéshez szólni. Rajta! Gyerünk! Minél előbb kidol­gozni a feltételeket és ha már két országos jelentőségű esetben siker koronázta munkánkat, lépjünk egy harmadikat. — Tehát megint ők voltak az el­sők ... ^— Bizony ők, akarom mondani mi... Megmondom őszintén, ismerem a brigádot, bízok valamennyi tagjá­ban. Jól „összerázódott”, szorgalmas, rendes gyerekek és jó szakmunkások. Mert^hát itt mindez igen fontos té­nyező. Én lennék a legboldogabb em­ber, ha amit vállaltak, teljesítik. — Mi is nagyon örülnénk, — szólt közbe Bárány Gyula. — Én hiszek társaimban és magamban is ... Az­tán meg János bácsinak is szeret­nénk örömet szerezni, — tette hozzá mosolyogva. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fejlődő ipar egyre képzettebb szak­munkásokat kíván. Azért vállaltuk, hogy a tervek teljesítése mellett szakmailag és politikailag vala­mennyien tovább képezzük magun­kat. Az ősszel hárman szeretnénk gépipari technikumba menni, ketten pedig a szaktanfolyamokra iratkoz­nak be. Hiszen jó és szép, hogy 120 százalékra teljesítjük a tervet, nincs selejtünk, meg összegyűjtünk sok ócskavasat, de ez még nem minden. Tanulnunk kell, mert az ad igazi perspektívát. — Vállaltuk tehát a több és jobb termelést, a továbbképzést és a har­madik, ami szerintünk szintén igen fontos, a példás közösségi és családi életet. Ezt is belevettük a vállalá­sokba. Nem mintha az eltelt időben ezen a vonalon baj lett volna. Nem, azt nem mondhatom, de haladjunk. Tegyük még jobbá a brigádon belül a kommunista szellemet és éljünk példás, boldog családi életet. * A gyár szirénája mélyen harsan az éjszaka csendjébe. Kissé halkabb lesz az üzemek moraja. A délutános műszak dolgozói leteszik a szerszámokat, megállítják a gépeket, hazafelé indulnak. A csendes utak benépesednek. Ki-ki a maga gondo­latával igyekszik hazafelé. Az^ óriás műhelycsarnokot, mint szerető atya öleli át az éj sötétsége. A magasba- törő, üszkösszájú kémények körvona­lai bizonytalanul merednek. Mintha be akarnák csapni a világot, mond­ván, mi is pihenünk, nekünk is éj­szaka van, elvégeztük munkánkat... Paulovits Ágoston UúsuéU Mp&zökásők mestojást készíteni. A régi mese azt tartja, hogy midőn a világbíró Nagy Sándor született, anyjának tyúkjai alatt piros tojást találtak s ennek emlékezete maradt meg máig. Egy másik monda szerint Marcus Auré- lius Severus születésekor történt ez az eset, de hasonló történetet ismer­nek a kínaiak is. A tojás majd minden népnél a megújulás, a természet feltámadásá­nak jelképe s nálunk is megtalálható más szokásokban is. Husvét vasárnapja csendesen telik el, a voltaképpeni ünnep husvét hét­fője. Ilyenkor már korareggeltől han­gos a város, a falu. Reggel gyerekek indulnak el, hogy rózsavizes üveg­gel felköszöntsék a kislányokat. En­nek a szokásnak is régi eredete van, s hogy kissé erősebb formája is volt a mai udvarias tisztelgő látogatásnak, azt szépen leírja Apor Péter a Meta­morphosis Transylvaniaban, 1736- ban. Jól mulattak husvét másodnapján az egész országban, így Borsodban is, mert az egyik 1641-ből való jegyző­könyvben öntöző hétfőről, vízbe- hányó hétfőről olvashatunk. Gyermekkorunkban mi is Összeáll­tunk néhányan s illő versben kér­tünk engedelmet a locsolkodásra: Ma van húsvét napja, második hajnala, Melyben szoktak járni az ifjak tábora. Én is elindultam egy hosszú munkára* Hol találnék egy szép rozmaringszálra? Rátaláltam égy szép rozmaringszálra, Engedelmet kérek a meglocsolására. A társam folytatta: Serkenj föl ágyadból* cifra nyoszolyád- ból, Add ki hímesedet arany kis kaskádból. Csak frissen, csak frissen, Ne késsünk sokáig, A mi kis seregünk mehessen tovább is! A 4—5 éves gyermekek inkább a következő verset mondták: Én kis kertész legény vagyok, Locsolkodni járogatok, Akinek öntök fejére: Váljon friss egészségére! A locsolkodás bére egy-egy szép piros tojás, vagy néhány fillér volt A merészebbek még azt is odamond­ták a vers végére: Ha nem adnak garast, Ellopom a kakast! A pénzt aztán sokáig számoltuk, a szép tojásokat pedig vetélkedve ha­sonlítottuk össze. Ahol rozmaringot is adtak, kabátunkra tűztük > s büsz­kén sétáltunk a következő házig. A gyerekek csak délelőtt, a legé­nyek azonban egész nap járhattak, őket már leültették az asztalhoz, to­jással, sonkával, borral kínálták meg. Egy szép szemrevaló kislánynál olyan sokan megfordultak, hogy nem győzték egymásnak átadni a helyet. A húsvéti nyuszi, ami leginkább képeslapokon szerepel, nem magyar eredetű. Egy régi germán monda sze­rint a tavasz ébredésekor a tavasz istennője sétát tesz az úton és két kis nyúl viszi a podgyászát. Az élel­mes kereskedők üzleti szelleme aztán ezt a pogány jelképet összekapcsolta a husvéttal s így jutott ez el a városi lakossághoz. A húsvéti bárány inkább egyházi eredetű és a bűntől való megtisztu­lást jelképezi. Egyes falvakban még a századele­jén is igen érdekes szokás volt még meg, a koma-kulacs és a béke-kosár küldése. Husvét keddjén, vagy a következő vasárnap egy legény nyakábaakasz- tóttá a koma-kulacsot és végigjárva a falut, legényeket, embereket invi­tált meg egy kis italozásra. A jelent­kezőket azután rovásra véste. Lányoknál, különösen ha haragban voltak és ki akartak békülni, volt érdekes a béke-kosár küldés. Egy kis kosarat kidíszítettek, virágokat raktak bele és elküldték egymásnak rendszerint valami jóképű legénnyel. Ezt a kosarat nem illet ■ visszautasí­tani és a kosárküldést a végleges ki­békülés követte. A húsvéti ünnep a már célját vesz­tett mágikus szertartások mellett a tavasz ébredésének vidám ünnepe, melynek szokásai mélyen lenyúlnak a nép közé és hazánkon kívül is megtalálhatók. Mint minden hagyo­mány, ez is sok változáson, ment ke­resztül és a régi „vízbehányást” fel­váltotta a rózsavíz, a himestojást a cukrászipar remekei. A szép tojások múzeumba gyűjtése népünk művészkedő hajlamát, a szo­kások felevenítése pedig a megújuló jókedvet és az igazi népi humort őriznék meg számunkra. b. r.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents