Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-15 / 39. szám
4 £ü ZARMAGI AROR5Z A L Vasárnap, 1959 február 15 HETI vwvwwwvuuxnnnnwxnnAnnwvvxnnAuwuv wvwwwyuww #uvv CALABUIG Magyarul beszélő spanyol-olasz film. külözhetetlen a faluban, és a baráti kör harmadik tagja, Matiás csend- rparancsnok már csak azért is A z új spanyol—olasz filmszatíra megtekintésekor a néhány évvel ezelőtt látott Isten hozta Mr. Marshall című spanyol film jut eszünkbe, amelyben a haladó spanyol filmművészek maró szatírával gúnyolták ki Spanyolország egyes köreinek szolgálelkű amerika-rajon- gását. Hasonló nyomon halad a Ca- labuig című most bemutatott új film is. Egy világhírű atomtudós, Jorge Serra Hamilton beleún abba, hogy őt a világ minden részén ünnepük és mind több és több hadi jellegű találmányt követelnek tőle. Elszökik a világ elől és a tengerparti kis Cala- buig faluba vetődik. Hamarosan megbarátkozik a kedélyes falusiakkal. A faluban a legfőbb szórakozás a tűzijáték és a különböző rakéták, petárdák készítésében Jorge is nagy buzgálommal vesz részt. Olyan rakétákat gyárt, amilyet a környéken soha nem láttak és a hírlapok is megemlékeznek a falusi tűzijáték sikeréről. Ezzel kiderül az öreg tudós titka is, felfedezik búvóhelyét, hadihajókkal jönnek érte és visszaviszik abba a. világba, ahonnan a nyugalmas falu csendjébe menekült. Dióhéjban ennyi lenne tartalma a filmnek. Azonban a történetet át- meg átszövi a tréfa, szatíra, irónia. Tele van humorral, helyzetkomikummal, de egy pillanatra sem téveszti szem elől fontos mondanivalóját: az atomőrületbe belefáradt tudósnak békés életre vágyását, és Ca- labuig falu életén keresztül, a spanyol közélet fonákságainak görbe tükörben való bemutatását. A film hősei furcsa figurák: a tudós egyik barátja lesz Langosta, a helyi csempészbanda vezetője, egyben a helyi mozi gépésze és az egyházi körmene-r tek kellékeinek szállítója, aki éjsza-. káit a börtönben tölti, de napközben szabad kijárása van, mert hisz’ nélkénytelen kiengedni, mert ha börtönben ülne mindig, akkor ő sem járhatna moziba és a biliárd- és dominópartikról is hiányozna. Nagyszerű figura a kis falu plébánosa, valamint a világítótorony őre, akik az előbb említettekkel együtt a falu elitjét képezik. A film humora abban a jelenetben éri el tetőpontját, amikor a falusiak három szál puskájukkal és néhány lándzsával felfegyverkezve fel akarják venni a harcot a hadihajókkal, hogy Jorge V isszaszál lítását megakadályozzák. A Calabuig bő humora mögött mindig ott érezzük a haladó művészek mélyen szatírizáló mondanivalóját, a helyi hatalmasságok, a spanyol állapotok nevetségessé tételét. A szereplők közül elsőnek Edmund Gwenn-t kell említenünk, aki Jorge alakjában nagy szeretettel formálta meg a hamiskás, tréfakedvelő öregurat, és minden jelenetében sziporkázó szellemességgel tolmácsolta Jorge mondanivalóját. SPORI ES SZERELEM Színes kínai film. z eddig ismert kínai filmek után merőben újat kapunk a Sport és szerelem című színes filmben. Története napjainkban játszódik és a sanghaji női kosárlabdacsapat izgalmas, fordulatokban gazdag életét vetíti a nézők elé. Lin Hsiao-chieh lelkes híve a sportnak és fiatal korában édesanyja is kosárlabdázó volt. Az anyja 18 évvel ezelőtt egy kitűnő kosárlabdázó szerelmese volt, de apja parancsára máshoz ment férjhez. Csaknem két évtized után találkoznak újra. A kosárlabdacsapat, amelynek tagja Lin Hsiao-chieh, új edzőt kap, aki nem más, mint a mama egykori udvarlója. A filmtörténet végén a mama és az edző öszekapcsolják életüket. A történet nem ilyen szűkszavú, izgalmas mérkőzéseket, edzéseket látunk, tanúi vagyunk a fiatal lányok kedves turpisságának. A film egy darabka kínai élet: sokszínű, vidám, hangulatos. Kevés szöveggel, sok képpel? pergő fordulatokkal ábrázolja mondanivalóját. Sajnos a cselekmény bonyolítása rendkívül lassú sodrú, sokhelyt a vontatottság érzetét kelti. Ezért a vontatottságért némileg kárpótolnak a nagyszerű felvételek, egyes sportmérkőzések, izgalmas jelenetek remek ábrázolásai. (bm) Egy a sok közül A Szovjetunióban már eddig is számos üzemet, gyárat automatizáltak. Most a XXI. kongresszuson a szovjet gépipar fejlődését a még nagyobbarányú automatizálásban fogalmazták meg. Külön napirenden szerepelt ez a beszámolóban és a határozatban is. Képünkön a sati gőzturbinás erőmű turbina-irányító kapcsolótáblájánál A. Gudkov főgépészt látjuk munka közben. Eszi, nem eszi, nem kap mást (Az „Ilyen vagyok44 cimű műsor után) MINDEN BIZONNYAL ez az elv motoszkál az Országos Rendező Iroda illetékeseinek a fejében, amikor a vidékre küldendő tarka műsorokat összeállítják. Erről a kérdésről ez alkalommal nem is kívánunk bővebben szólni, a vidéki közönségnek erről már régen megvan a kialakult véleménye és lapunkban is már több esetben szóvátettük az e téren tapasztalható visszásságokat. Az alábbiakban az „Ilyen vagyok” címen hirdetett műsorhoz szeretnénk néhány észrevételt fűzni. Elöljáróban el kell mondanunk, hogy nem tudtuk ,meg, hogy milyen az a bizonyos „ilyen”, mert a behirdetett és várt műsor helyeit egészen mást kaptunk. Az „Ilyen vagyok” című műsor híre Budapestről hamar megérkezett Miskolcra és érdeklődéssel vártuk azt. Az érdeklődést fokozta, hogy a budapesti műsorban szerepelt — többek között — Psota Irén, akit filmről jól ismer és nagyon tehetséges művésznek tart a közönség. De fokozta a várakozást az is, hogy a műsor plakátján Zsol- nay Hédynek a képe látható, a címadó műsorszám is az ő száma és néhány héttel korábbi miskolci szereplésével erősen megnövelte miskolci tisztelőinek táborát. NAGY CSALÓDÁST KELTETT, hogy a miskolci műsorba Psota Irént és más, Budapesten fellépő művészeket már be sem vettek és ezt a csalódást csak fokozta, hogy 3 nappal a műsor megtartása előtt Mezei Mária és Szabó Miklós fellépését is lemondták. Szinte „természetesnek hat, hogy magán az előadáson már Zsolnay Hédy sem lépett fel és így, mivel a címadó műsorszám és a műsor „nagyágyúi” — ilyen, vagy olyan okból — hiányoztak, a műsor jellege teljesen megváltozott és a behirdetett sanzon-est helyett szinte szokványos esztrádot kaptunk, amelyben elenyésző részben a sanzon is helyet kapott. Sokan megelégedtek azzal, amit kaptak, de nagyobb volt a száma az elégedetlenkedőknek, mert semmiképpen nem osztható az az álláspont, hogy a produkció, ha sanzon estet várunk, akkor gyenge ugyan, de ha tipus-esztrádot várunk, akkor elfogadható. A közönség a pénzéért azt szeretné kapni, amire a jegyét váltotta. FENTIEK ALAPJÁN a sanzon-estről mint olyanról nem írunk. Hallottuk ugyan Simor Erzsit, Mikes Lillát, Breitner Jánosi, Gencsy Sárit, Róbert Frigyest, Váradi Magdát, Arsamendia paraguay-i énekest, Sólyom Jankát, Járai József olasz dalait (magyarul jobb lett volna), láttunk egy hihetetlenül gyenge keretjátékot, egy erőltetett bábjátékot és láthattuk a divatos filmszínésznőt, Bara Margitot, akiről bebizonyosodott, hogy az életben is szép nő és nem több, s két előadott száma semmiképpen nem öregbíti művészi hírnevét. Mindezek a szereplők és számok — annak ellenére, hogy akad köztük művészi értékű is (például Kubinyi Attila hegedűszáma) — nem ellensúlyozhatták azt a csalódást* amit a közönségben a várt művészek és műsor elmaradása keltett. AZ ORSZÁGOS RENDEZŐ IRODÁNAK arra kell törekednie, hogy a vidéknek necsak műsort adjon, hanem az a műsor valóban értékes, művészi is legyen — ne hozza esetenként lehetetlen helyzetbe helyi kirendeltségét — és ne csengjen ki produkcióikból a vidéki közönség lebecsülése . . • (benedek) Mivel segítheti a magyar parasztság a foéke ügyét AKI AZT ÁLLÍTJA, hogy a magyar parasztság nem szeret politizálni — mondván,, hogy csak a földjének él —, az hazudik. A haladásnak itt. a magyarországi részen való fékezői szeretnék elhitetni önmagukkal ezt a feltevést, és természetesen a parasztsággal, hogy távol tartsa magát a politikától, illetve a fejlődéstől, tehát rosszul .politizáljon. Mondanunk sem kell. hogy hol keresendők e nézet hirdetői. Politizál a parasztember, határozottan igen, de azt már természetesen embere válogatja: jól-e, vagy rosszul. A hogyan tehát a lényeges. Nézzünk egy mindenkit érintő és érdeklő problémát, a béke ügyét. Már csak az ország múltját, az osztályok és rétegek arányát tekintve is láthatjuk, hogy az elmúlt háborúkban a parasztság veszített a legtöbbet, a legdrágábbat. Fiai adták a legtöbb véráldozatot. A józan ész mellett ebből következőleg igen aktív érzelmi indítékok állítják a parasztságot a béke és védelmezői mellé. Ez magától értetődő igazság, ezzel nem mondunk semmi újat — mondhatná az olvasó. Eddig igaza is volna, de folytatjuk a gondolatot. A békét védelmezni, a béke ügye mellé állni, nem elég csak a vágy. a háború nemakarása. A tömegerő mégfékezheti és megfékezi az emberiség jövőjével hazárdírozó imperialistákat, de ennek a tömegerőnek szervezettnek kell lenni. Századunkban az . az ember a béke leg- odaadóbb védelmezője, aki teljes szívével. gondolatának minden mozdulásával a szocializmust se- °íti ° A MAGYAR PARASZTSÁG akkor támogatja legjobban a béke ügyét, ha részesévé lesz országunkban a szocializmus építésének. Közismertek eddigi eredményeink. A földbirtokok felosztása volt a bevezetés, a gyárak, a bankok, a nagykereskedelem államosítása következett, majd a proletár- diktatúra kivívása. Mind olyan tények, melyek nem önmagukért valók.. Az eredmény ma: a magasabb életszínvonal, a kulturáltabb élet. A szocializmus, a párt politikája sosem öncélú, hanem a cél a legnemesebb, amelyet emberek maguk elé tűzhetnek, ez pedig a nép felemelése. Az eddigi eredmények kézenfekvőek. Mit hoz a iövő? A pártnak szilárd elhatározása a továbblépés, a. szocializmus építésének meggyorsítása, befejezése. Nem a megfoghatatlan messze jövőben, hanem a következő években. A'szocializmus felépítése lehetetlen a mezőgazdaság szocialista átszervezése nélkül. Országunkban ma a kommunisták és a haladó erők soronkövetkező . egyik legfontosabb feladata, hogy a viszonylagos stagnálásból előrelendítsék a termelőszövetkezeti mozgalmat, meggyorsítsák a falu szocialista átalakulását, mint azt az MSZMP Központi Bizottságának határozata kimondja. Mindebből következik, hogy a magyar parasztság akkor támogatja leghatékonyabban a béke ügyét, ha a nagyüzemi gazdálkodás útjára lép. AZ ELLENFORRADALOM ÓTA a magyar nép munkája nyomán, barátaink segítségével olyan élet- színvonalat sikerült biztosítani, amilyen még nem volt Magyarországon. Az igények azonban továbbfejlődnek, céljaink bátrabbak jelenlegi eredményeinknél. A egyirányú és felfelé ívelő fejlődésnek azonban gátjává lehet a falu viszonylagos lemaradása a szocializmusban. Mindannyian igényeljük a jobb, a kulturáltabb életet. Ez azonban lehetetlen a mezőgazdasági fejlődés hiányában. Légvárakra senkinek sincs szüksége. Az áruellátás, a választék nem bővülhet, ha a mezőgazdaság nem termel több élelmiszert, nem ad több nyersanyagot az iparnak. A parcellás kisgazdaság képtelen a bővített újratermelésre, képtelen a továbbfejlődésre. A középbirtokok továbbfejlődése kizsákmányoláshoz vezetne, ezt pedig nem engedheti meg a proletárdiktatúra. A kiút: szocialista módon gazdálkodni. A kisbirtok a világ egyetlen országában sem tudhat nagy jövőt maga előtt. A kapitalista országokban sem. A világgazdasági statisztikákból kitűnik, hogy a mi mező- gazdasági termelvényeink önköltsége a legmagasabbak között van. Vajon Nyugaton a kisbirtok produkálja az olcsó árut? Egyértelműen nem. A jól gépesített, korszerűen termelő kapitalista nagygazdaság. S mi történik a kisbirtokkal? Nem bírja a versenyt, eladósodik és a nagygazdaság része lesz. A tulajdonos pedig jelentkezhet munkára. A kisbirtok szocialista körülmények között sem bírja a versenyt. Csakhogy nálunk nem a bukás, a tönkremenés a távlat, hanem a társulás. KÜLÖN MAGYAR GLÓBUSZT nem lehet csinálni. Nem lehet a világtól elzárkózva, valamilyen misz- tifikáltan »magyar módon« berendeznünk az életünket, mint azt a harmadikutasok, majd a nemzeti kommunizmus jelszavával előálló revizionisták hirdették. Nem kell messzire mennünk a világban. Csak szomszédainkhoz nézzünk át. Csehszlovákiában, Bulgáriában, Romániában mindenütt előbbre van a falu a szocialista átalakulásban, mint nálunk. Egy családnak, a szocialista tábornak vagyunk tagjai. Jól felfogott saját érdekünk mellett internacionalista kötelességünk is, hogy behozzuk lemaradásunkat. Ha a szocializmus családjának bármelyik tagja lemarad, annak kárát látja az egész család, ebből kár származik a szocializmus világügyére. Éppen ezért a szövetkezeti gazdálkodás nemcsak a parasztság ügye, hanem az egész társadalomé. Elsősorban a munkásosztályé. Az ellenforradalom előtt a jobb és baloldali torzítások, a gyakorlatban elkövetett hibák következtében disz- szonáns vonatkozások is keveredtek az általánosságban szilárd elveken nyugvó munkás-paraszt szövetségbe. Az ellenforradalom óla e tekintetben is sokat javult a helyzet. Az adottságokkal, körülményekkel számoló politika a kormány intézkedései következtében a parasztság körében sokat nőtt, megizmosodott a párt iránti bizalom. Ha a parasztság bizalma növekedett a munkás- osztály pártja iránt, ez azt jelenti, hogy jó úton halad a munkás-paraszt szövetség. A továbblépést, a teljes győzelmet azonban itt is az hozza meg, ha létrejön az egységes paraszti osztály, a termelőszövetkezeti parasztság. Majd pedig a termelőszövetkezeti parasztság életmódban is, gondolkodásban is csatlakozik, felzárkózik a munkásosztályhoz. A MUNKÁSOSZTÁLY, pontosabban a városhoz való felzárkózás igénye ma is megvan falun. A falvakban — különösen a fiatalok — panaszkodnak, ha rossz, sáros az út, h . szűk, régi a kultúrház, ha nincs mozi. Hát lehet így élni? Hogyan művelődjünk? — kérdik ilyenkor* film jegyzete le
