Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
^■cSSÍíüHp, 1'399 I MEAKMAGTAItOltSZAG 8 A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem professzorai nyilatkoznak az szar XXI. kongresszusáról NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL OLVASTAM a hazai újságokban a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXL kongresszusáról szóJó híreket. Nagyszerű elképzeléseket vázolt Hruscsov elvtárs beszámolója és ÍN gyelemre méltónak tartottam az elhangzott hozzászólásokat is. A Szovjetunió 7 éves terve nagyon nagyszabású terv, amelynek a megvalósítására a. Szovjetunió minden adottsággal rendelkezik és amelynek a megvalósítása után nagyon közel lesz az az idő, amikor a Szovjetunióban az általános jólét, a műveltség, az egy főre jutó és az abszolút termelés már nemcsak Európában, hanem az egész világon a legelső lesz. Mivel kohómérnök vagyok, ebből a nagyszerű tei*vből a kohászat fejlesztésére vonatkozók érdekelnek a legjobban. Ezzel kapcsolatban Hruscsov elvtárs beszámolójából tudjuk, hogy a Szovjetunióban 1958-ban 55 millió tonna acélt gyártottak és ezt az 55 millió tonnás értéket 1965-re 66—91 millió tonnára tervezik növelni. Ez azt jelenti, hogy 7 év alatt fcz acéltermelés 30—35 millió tonnával fog' növekedni, az egy évre jutó »céltermelésnövekedés tehát kb. 5 millió tonna lesz. Ez az 1958-ban termelt 55 millió tonnának közel 10 százaléka. Ezt az óriási mértékű fejlesztést 100 milliárd rubeles beruházással kívánják elérni, és ebből az összegből nemcsak új vaskohászati kombinátokat létesítenek, hanem a meglévőket is bővítik, mindenütt rátérnek a legkorszerűbb technológia bevezetésére. így például azt olvasDr. Horváth Zoltán egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa, a kohómérnöki kar dékánja hatjuk Hruscsov elvtárs beszámolójából, hogy 2000—2280 m’-es nagyolvasztókat, 500 tonnás és ennél is nagyobb martin-kemencéket építenek. Az utóbbiak fűtésére földgáz tüzelést fognak bevezetni, az eddiginél fokozottabb mértékben alkalmazzák a nyersvasgyártásnál és az acélgyártásnál az oxigént. A minőségi acélgyártásra sok helyen bevezetik a vákuum-kohászatot é£ messzemenően kihasználják az elektromoskemencék által nyújtott lehetőségeket. Szó van a beszámolóban 3—4 millió tonna teljesítőképességű, folyamatosan működő automata hengerművek építéséről. Mindezek olyan tervek, amelyekről csak a, legnagyobb elismeréssel lehet szólani. HOGY AZ ELŐZŐLEG FELSOROLT ADATOKAT a mi viszonyainkkal összehasonlíthassuk, megemlítem, hogy nálunk Magyarországon a legnagyobb nagyolvasztó 700 mt-es és a Szovjetunióban az evenként előírt kb. 5 millió tonnás acéltermelésnövekedés háromszor akkora, mint amennyi acélt Magyarország egy év alatt termel. Szükséges megemlíteni azt is, hogy az Amerikai Egyesült Államokban az egy évben termelt acél mennyisége évenként kb. 2 millió tonnával nő a Szovjetunióban előirányzott 5 millió tonnával szemben. Az eddig elmondottak elolvasása közben feltehető a kérdés, hogy mi a reális alapja ezen tervek teljesítésének. A magam részéről úgy látom, hogy az egyik alap a Szovjetunió mérhetetlen gazdagsága. A vaskohászat fejlesztéséhez minden adottsága megvan. Igen nagy mennyiségű és jó minőségű érckészlettel rendelkezik, megvan a kohósításhoz szükséges kokszolható szénvagyona, hatalmas földgáz lelőhelyei ismeretesek, és nagy mennyiségben áll rendelkezésére olcsó elektromos energia. Ezek mellett az anyagi adottságok mellett igen sok jólképzett szakembere van. A Szovjetunió főiskoláiról évenként közel 100.000 mérnök kerül ki. 1956- ban az iparban 1,637.000 mérnök dolgozott és ebből 62.000 működött a vaskohászatban. A kutatóintézetek széleskörű hálózata, az üzemi kutató laboratóriumok nagy száma és fejlettsége a magyarázata annak, hogy igen rövid idő alatt be tudják vezetni az üzemekben a legkorszerűbb technológiát és ez az oka annak is, hogy pl. a nagyolvasztó 1 m:l térfogatára számítva fajlagosan a Szovjetunió 20 százalékkal több nyersvasat gyárt, mint az Egyesült Államok Az anyagi adottságok és a megfelelő szakemberek mellett a terv teljesíthetőségét bizonyítja az ipar munkásainak lelkesedése, áldozat- készsége és nagy szakmai tudása. Emellett döntő érvek a szovjet hatalom 40 éves eredményei is. Arisz- tov elvtárs felszólalásából olvashatjuk, hogy 1958-ban a Szovjetunióban 36-szor akkora volt az ipari termelés, mint 1913-ban, vagy mint 1926-ban. 1956-ban kb. 15-ször any- nyi mérnök dolgozott a Szovjetunió üzemeiben, mint 1928-ban. Ugyanez a szorzószám a vaskohászat területén kb. 8. Az acéltermelésből egy főre 1956-ban kb. nyolcszor annyi jutott, mint 1913-ban. Mindezek az adatok azt bizonyítják, hogy a terv reális, sőt a hozzászólásokból kicsendült lelkesedésből arra lehet következtetni, hogy nemcsak teljesíthető, hanem túl is teljesíthető. A kohászattal kapcsolatban csak a vaskohászatról beszéltem, pedig a színes- és könnyűfémek kohászata terén is igen nagymértékű fejlődést várhatunk. Hruscsov elvtárs beszámolója szerint az alumíniumtermelést 7 év alatt 2.8—3-szorosára kívánják növelni, a réztermelést pedig meg akarják kétszerezni. Ezekre elsősorban a villamosenergia nagyobb- mértékű alkalmazása miatt van szükség. A FENTI CÉLKITŰZÉSEK HORDEREJŰKBEN, jelentőségükben nyugodtan sorakoznak azok mellé az eredmények mellé, amelyeket a Szovjetunió az atomenergia békés felhasználásában a repülőgépgyártásban, a rakétatechnikában és a világűr meghódítása felé vezető úton eddig elért, és amely eredmények még az elfogult emberekből is őszinte elismerést és csodálatot váltanak ki. Kordoss József egyetemi tanár A SZKP XXL kongresszusának hatalmas távlatokat nyitó anyagát lehetetlen egy olvasásban átfogni és minden részletében értékelni. Aztény. hog.' táguló szemmel, csodálattal és bizakodással olvastam Hruscsov elvtárs beszámolóját. Mint műszaki embert különösen a 7 éves terv ipari vonatkozású nagj'szerü célkitűzései és a megvalósítás módja ragadtak meg. A terv szerint ugyanis az ipar teljes termelésének volumenét 1958- hoz viszonyítva, 1965-re mintegy 80 százalékkal kell növelni. Ez azt jelenti, hogy a hétéves tervidő alatt az ipari termelés mennyisége annyival nő, mint az utóbbi 20 esztendő alatt. Ennek a feladatnak arányait még jobban kidomborítja az a terv, hogy párhuzamosan megvalósul a rövidített munkaidő és cl heti munkanapok számának csökkentése, a munkabérek és a dolgozók színvonalának folytonos emelkedése mellett. A fejlődés 80 százalékos mérőszáma végeredményben nem csak «egyszerűen« a termelés ilyenarányú növekedését jelenti, hanem az egész ipar berendezésének, a dolgozók műszaki felkészültségének és a gyártás módszereinek olyan arányú előretörését, amilyenre eddig még nem volt példa. A Szovjetunió ipara, elsősorban nehézipara tehát hatalmas lépéssel fejlődik és nem kétséges, hogy ezzel a világ első ipari állama lesz. Minden műszaki ember előtt világos, hogy e nagyszabású ipari feladatokat csak meghatározott műszaki feltételekkel lehet megvalósítani. Hruscsov elvtárs utalt arra, hogy a fejlesztési tervek végrehajtása csak akkor lehetséges, ha számottevően emelkedik a technikai színvonal és a munka termelékenysége. Ennek megvalósítási módját, is megjelöli a kongresszus: a működő üzemek bővítésén, újjáala- lításán, egyes iparágak fejlesztésén, tehát nagyarányú beruházási tervek végrehajtásán kívül meg kell oldani, illetve fokozni keli a termelési folyamatok komplex gépesítésének és automatizálásának feladatát. A komplex gépesítés az egyes gépi műveletek automatizálásán kívül a teljes gyártási folyamat olyan megszervezését jelenti, amelyben a kézierő minimumra csökken, minden munkál géppel végeznek. A Szovjetunió ezen a téren már az eddigiekben is nagyszerű eredményeket tud felmutatni. Tökéletes műszaki megoldású önműködő gépekkel olyan munkafolyamatokat valósítottak meg, melyekben a termelékenység hihetetlen mértékű fokozása mellett a nehéz fizikai munka úgyszólván teljesen megszűnik. Természetes, hogy ilyen munkamódszerek megtervezése és bevezetése magasfokú műszaki tevékenységet igényel. Gyönyörű feladat a szakember előtt! A cél elérésére még az elméleti tudományok: a fizika, elektronika és a kibernetikai technika vívmányai széleskörű alkalmazásának alapján új technikai eszközöket kell alkotni. Itt kapcsolódik azután a tudomány a nehézipar fejlesztési feladatainak megvalósításába, de itt látjuk azt a hatalmas perspektívát is, amely előtt a műszaki képzés, a szakemberek, technikusok és mérnökök nevelése áll. A tudomány és ipar alkotó együttműködésének hatékonyságát a Szovjetunió már eddig is bebizonyította, a tudomány nem öncélú többé, hanem az egész nép, sőt az egész emberiség felemelkedésének szolgálatában áll. Csökkent és a későbbiekben még inkább elhalványul a fizikai és szellemi munka közötti különbség. A gépek az emberek munkáját vannak hivatva megkönnyíteni, de azok ésszerű alkalmazása magasabbszintű képzettségei is igényel. Ezért van szükség a szakemberképzés, az oktatás színvonalának emelésére, ezért van szükség mind több felsőfokú képzettségű szakemberre is. AZ EGÉSZ VILÁGON hatalmas érdeklődés kíséri a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresz- szusát. Mindenki érzi, hogy a leg- újabbkori történelem egyik legfontosabb eseményéhez érkeztünk el, amelynek hatása az egész emberiség sorsára döntő jelentőségű. E hatást két tényező határozza meg. Az egyiket alkotják azok a hatalmas politikai, gazdasági és kulturális sikerek, amelyeket a Szovjetunió fennállása miatt elért, s amelyek különösen az elmúlt néhány esztendő alatt, jelentősen. gyorsan bontakoztak ki. A hatás másik tényezője a Icözeljövő fejlődésének perspektívája a hétéves tervben, amelyben — miként N. Sz. Hruscsov elvtárs kiemelte beszámolójában — a Szovjetunió megteszi a döntő gazdasági lépést azzql, hngy Utoléri és túlszárnyalja a legfejletDr. Gáspár Gyula tanszékvezető egyetemi docens, rektorhelyettes tebb tőkés országokat az egy főre jitió termelésben. A már elért eredmények és a fejlődés lehetőségeinek boncolgatásánál azonna-i szembe ötlik az a rendkívüli arányú technikai fejlődés, amelyet a Szovjetunió ipara egyre gyorsuló ütemben elért. E műszaki fejlődésnek részletes értékelését egyetemünk illetékes tanszékeinek kutatói, oktatói adhatják meg. Saját szakterületem a műszaki tudományok szempontjából alapozó és segítő jellegű tudományág: a matematika. így csak arra vállalkozhatok, hogy ebből a sajátos nézőpontból szemlélődve, tegyek néhány igen vázlatos és szerény észrevételt az előbb kiemelt műszaki fejlődés értékeléséhez. A MATEMATIKA a műszaki tudományokban rendszerint nem közvetlenül, hanem, más tudományágak — így például a fizika, a mechanika, a kémia .— közvetítésével nyer fel- használást oly értelemben. hogy ezen tudományágak felépítésében működik közre. Egy-egy műszaki feladat megoldása rendszerint a legkülönbözőbb tudományágak megfelelő részeinek a felhasználását jelenti, s ebben kísérletezések, elméleti meggondolások, számítások egyaránt előfoi'dul- nak. Szeretném elmondani, hogy olykor még egyszerűnek látszó problémák megoldása is csak bonyolult és tetemes számítások útján lehetséges. Különösen áll ez azonban olyan bonyolult folyamatok elemzésénél, mint a termonukleáris reakció, amelynek irányíthatósága esetén az emberisén gyakorlatilag kimeritho- teHcn energiaforráshoz jut, vagy mint a termelési folyamatok komplex gépesítése és automatizálása, amelyektől a termelékenység hallatlan fokozása és ezzel arányosan az emberiség jólétének jelentős emelkedése várható. Éppen a fent elmondottak alapján látható be annak fontossága, amit N. Sz. Hruscsov elvtárs oly lényegesen hangsúlyozott beszámolójának a tudomány és a kultúra fejlődéséről szóló részében, hogy e célból a matematika éppen e bonyolult és hosz- szadalmas számítások gépi elvégzésére alakult új ága. a kibernetika is megfelelően fejlődjék. S ezen igény jelentős megvilágítást nyert akkor, ha meggondoljuk, hogy a Szovjetunió már eddig is élenjárt e területen. Itt csak röviden utalhatok arra, hogy a Lomonoszov Egyetemen külön számológép-tagozat működik, hogy a legtöbb egyetem és ipari kutatóintézet hatalmas, korszerű ilyen berendezésekkel rendelkezik. Az eddig elért eredményeket különben mindenki értékelheti azokból a nagyszerű sikerekből, amelyeket a szovjet űrhajózás már eddig is elért. Gondoljunk csak arra, hogy például mesterséges bolygó röppályájának meghatározásánál milyen bonyolult összefüggéseket kell kiszámítani, hiszen egy többféle erőhatásnak kitett mozgó-rendszerrel indul el a berendezés és egy másik — szintén mozgórendszerhez való mozgását kell előre meghatározni és ennek megfelelően kell az egész berendezés meghajtását, méretezését szabályozni. E PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA csak az elméleti és gyakorlati kutatások szerves együttműködése alapján lehetséges. Mindkét területen igen lényeges hazai előzményekre tekinthet vissza a szovjet tudomány, mint ezt a kongresszusi hozzászólások is külön hangsúlyozták. Példaként említeném meg. hogy a szovjet repüléstudomány oly kiváló elődre tekinthet vissza elméleti kutatásokban. mint Zsukovszkij, akinek aerodinamika} vizsgálatai úttörő jellegűek voltak, vagy matematikai vonatkozásban oly világhírű geometer emelhető ki, mint Lobacsevszkijé. Hiányzott azonban az a társadalmi rendszer, amelyben e kutatások kellő anyagi és erkölcsi támasztékot nyertek volna, amelyik a tudományok számára is biztosította volna a korlátlan fejlődés lehetőségeit. A XXI. KONGRESSZUS anyagát tanulmányozva, mindenki láthatja, hogy ez az új társadalmi rendszer nemcsak megszületett, hanem hatalmas ütemű kibontakozást teremtett meg mindenféle vonatkozásban, így a tudományok területén is. A fejlődés eddig alig sejteti lehetőségei csillannak meg az egyes megnyilatkozásokban és e fejlődés az emberi élet minden vonatkozására ki fog terjedni. Úgy érzem, hogy e vonatkozásban is rendkívül jellemzően és tömören adta meg a jövő perspektíváját N. Sz. Hruscsov elvtárs, amikor kongresszusi beszámolójában a következőket mondotta: *»A kommunizmus építése nemcsak a gazdaság, a tudomány és a kultúra még. soha nem látott fejlődését kívánja meg, hanem páratlan teret nyit az ember alkotó képességének és tehetségének legteljesebb ^ felszabadításához és minden oldalú kibontakozásához.*> Az ipar- fejlesztése tehát egy- másbafonódó feladatok sorozata. Mindegyik láncszem egyenlően fontos része az egésznek. A beszámoló, a program ezt a csodálatos összhangot mutatja és lehetetlen lelkesülés nélkül olvasni. Lehetetlen azért, mert e hatalmas távlatok, a nagyszerű terv mögött az Ember áll, aki végrehajtója és nyertese lesz annak. Hazánk iparának fejlődésében, így a gépipar fejlesztése területén is állandóan merített a szovjet tudomány és ipari módszerek gazdag tárházából. A XXI. kongresszus célkitűzései további példát nyújtanak a mi feladataink megoldásához is, hiszen a terv kihangsúlyozza a szocialista országok szoros együttműködését, kölcsönös segítségét és egységes álláspontját a béke ügye mellett. De egyénileg is ösztönzést kapunk a kongresszusi • határozatokból, célt cs tartalmat meríthetünk abból. A nagyszerű tervek lelkesítenek és erőt adnak a munkához. Bennünket is, akik a mű-, szaki felsőoktatás és tudomány területén dolgozunk, áthat az a gondolat, hogy közvetlenül is hozzájárulhatunk a szocialista tábor erőinek növeléséhez. Ezért fokozzuk erőfeszítéseinket egy* részt a magasszintű mérnökképzés vonalán, másrészt a műszaki tudományok olyan művelésében, amelynek eredményeit az ipar hasznosítani tudja. De szeretnénk hozzájárulni szűkebb hazánkban — itt Borsodban is — a műszaki kultúra emeléséhez, a már gyakorlott üzemi szakemberek ismeretei gyarapításához is; \
