Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-28 / 50. szám

8

«gombát, 1959. február 28,

___________ \ ESZAKMAGYAROBSZAG

A biztonságos vasútforgalom

orvosai

A FORGALMISTA MEGADJA A JELT — a vonat lassan, majd mind gyorsabb tempóban gördül ki az állomásról. A tekervényes sínek közül nyílt pályára jut, maga mögött hagyva a várost — egy idő múltán már csak a gyárak kéményei intenek búcsút az utasnak. Az utasnak, aki nem is gondol arra, hogy amíg a jó meleg kupéban olvas, cigarettázik, vagy uzsonnáját iogyasztja, addig végig a vasútvonalon, mindenütt, szinte észrevétlenül őrködnek testi épsége, biztonsága felett. Ha váltón, csatlakozón gördül át a vonat — azt valaki úgy állította, hogy szabad vágányon haladhasson tova, ha foglalt az állomás, valaki gondoskodott arról, hogy csak a szabályok, előírások szerint futhasson be az állomásra és tovább a vonat. Természetesen ennek az óraműpontossággal működő gondoskodásnak feltételei — s nem akármilyen feltételei — vannak. Ezeket pedig mindenütt, itt Miskolcon is a Távközlő és Biztosító- berendezések Fenntartási Főnöksége teremti meg.

Azokról az emberekről, akik ennél a szakszolgálatnál dolgoznak, általában kevés szó esik. Pedig munkájuk elismerésre méltó és dicséretes. ök tartják karban a hírközlő és biztosító-berendezéseket, rajtuk múlik elsősorban, hogy a vonatok pontosan, késedelem nélkül érjenek célhoz, egyszóval, hogy az ország vérkeringésében ne adódjon elő zavar. Ha valahol netán mégis ilyent észlelnek és tapasztalnak, azonnal ott vannak a helyszínen és segítenek. Ök a szíve, a lüktető ereje a vasútnak — orvosai annak a hálózatnak, amely nélkül nem dolgozhatna teljes kapacitással a diósgyőri, az ózdi gyár, a barcikai erőmű, nem dolgozhatna a legkisebb üzem vagy hivatal sem az országban, s itt Borsodban sem.

Míg ezeket a gondolatokat papírra vetem, Kriston József elvtárs, a szakszolgálat vezetője asztalán egymás mellé sorakoznak az adatok a másfél év alatt végzett munkáról.

— Épp most jövök az igazgatóságról — mondja —, ahol közölték: felterjesztettek bennünket az „Élüzem5’ címre.

•Pillanatnyi csend után Bánhegyi Márton elvtárs, párttitkár ajkán buggyan ki a szó:

— Másfél év óta teljesítjük az élüzem feltételeit.

— Nyomban be is bizonyítjuk — tekint fel a papírokból Kriston elvtárs — és már olvassa is az adatokat: az értékelés pontozással történik. A legjobb eredményt 100 pont jelzi. Ezen az alapon 1957 második felében 98, múlt év első felében 94, míg a második félévben 100 pontnak megfelelő eredményt értünk el.

EZEK TÉNYEK, mögöttük nagy szorgalommal, becsülettel végzett munka fekszik. Olyan ez a szak- szolgálat, mint egy nagy család. Reggelenként úgy jönnek munkába az emberek, mint második otthonukba. Egy szívvel, egy akarattal dolgoznak. Éppen ebből fakad a másfél' év alatt elért szép eredmény, s ez a lényeg. Nem arról van szó, hogy egy időszakban megemberelik magukat és kiugranak a munkában, hanem arról, hogy tervszerűen és módszeresen, mindenkor a legnagyobb körültekintéssel dolgoznak és munkálkodnak a tartós eredmények érdekében.

S a papírok, a kimutatások tovább árulkodnak. íme: a múlt évben felajánlásként' összesen 137 621 forint értékű munkát végeztek el terven felül. Ugyanakkor gondjuk volt arra is, hogy a vasút területén fellelhető hulladékanyagot össze- gyűjtsék és értékesítsék. Csak néhány adat: a múlt évben ócskavasból 29 316 kilogrammot, sárgarézből 275, vörösrézből 43, horganyból 37, bronzból 42, ólomból 193 kilogrammot gyűjtöttek össze, jelentős értéket takarítva meg a népgazdaságnak.

Időközben gyakran csörög a telefon, intézkedés, utasítás, tanács száguld a huzalokon végig állomásról állomásra, munkahelyről munkahelyre. Odakint ezalatt vonatok futnak be, és távoznak az állomásról. Kattognak a váltók, a gurítón egymást követik a teherkocsik, hogy engedelmeskedve az emberi akaratnak, arra a vágányra guruljanak, ahonnan a megadott irány szerint majd mint kész szerelvények távoznak. Mert mi a helyzet? Tegyük fel, hogy a Dunántúlról befut egy tehervonat, ebben vannak Űjhelyre, Ózdra, Mezőcsátra, a szélrózsa minden irányába küldött kocsik. Hogy ezek rendeltetési helyükre jussanak, először a gurítóra kerülnek, ahol automatikus berendezéssel osztályozzák, árra a vágányra állítják, ahonnan rendeltetési helyükre küldik majd. Naponta 3000 kocsit „dolgoznak” így fel, precíz pontossággal. Ennek a pontosságnak a feltételei pedig ennek a szakszolgálatnak a kezében vannak, ök tartják kézben és karban itt is a berendezéseket, amelyek — mióta megépítették, a szakszolgálat dolgozóinak körültekintő munkája kapcsán — sohasem hagyták cserben a vasutat.

A FELSZABADULÁS ÓTA, de különösen az utóbbi években sokat fejlődött ez a szolgálati ág. A biztosító-berendezések korszerűsítésén túl, modernizálták a hírközlést is, amely elengedhetetlen feltétele^ a jól végzett munkának. Ki hinné pl., hogy ugyanazon két telefonhuzalon egyszerre, egy időben három beszélgetést lehet lebonyolítani. Pedig ez így van itt a személypályaudvaron, s hogy ebben se legyen „rövidzárlat”, arról a távközlési és biztosító-berendezési szakszolgálat gondoskodik.

Amíg mindezzel telik a jegyzetfüzet, a KISZ-titkár, Tóth Antal sebtiben papírra vet néhány adatot, amit már sorol is:

— Ez a szolgálati ág beruházással és felújítással is foglalkozik. A múlt évi tervet 129,9 százalékra teljesítettük, amj 8 millió forint értékű beruházásnak felel meg.

— Ügy igaz — szól a párttitkár,

aztán hozzáteszi: ennek a munkaterületnek a vezetője Homola Béla elvtárs. '

__ 40 éve szolgál már a vasútnál

— beszéli a főnökség vezetője.

■ Újra Bánhegyi elvtárs veszi át a

Ky A két könyvuj donságai

A Zrínyi-^-iadó közreadta dr. MijLn- •nich Ferenc tanulmányát »Az októberi forradalom és a Magyar Vörös Hadsereg« címmel, melyben beszámol a magyar proletárhiadsereg megalakulásáról és hősi harcairól, leleplezi a szociáldemokrata és tiszti ellenforradalom áruló tevékenységét. A Kossuth Kiadó albumot jelentetett meg a Magyar Tanácsköztársaság plakátjaiból. A Magivető adta ki Nádas s József »Márciusi szél-« című versesikötetét, melynek első ciklusát a költő a Magyar Tanácsköztársaság emlékének szentelte.

Néhány világirodalmi remekmű látott napvilágot e héten: Lion iFeuchtwanger Jean Jaques Rus- seau-ról szóló híres regénye, a Balgák bölcsessége, H. G. Wells novella- gyűjteménye. »A bűvös bolt« és Thomas Mann Gregorius pápáról szóló

legendás — középkori elemekkel átszőtt regénye, »A kiválasztott« új kiadása. Az Európa adta ki Schüler »Teil Vilmos«-át.

A Jókai Mór-sorozat új kötete »Az elátkozott család« és »A barátfalvi levita«. Szellemesen tálalt színészanekdoták gyűjteménye Demeter Imrének a Szépirodalmi Kiadónál megjelent »Rivalda« című kötete. Űj ifjúsági regény Nádasi Péter kubikosokról szóló története, a »Jóska és gazdája« és Sándor József »Ez volt a hajnal« című, az első világháború végéről és a Tanácsköztársaság időszakáról szóló írása.

Új művészeti könyvek: Gerő László »Építészeti műemlékek« című díszes kiállítású, sok képpeQ. illusztrált albuma és Farkas Zoltán tanulmánya Rodin-roL

— Homola bácsit most vették fel párttagnak, elengedve a tagjelöltsé- gi időt is.*

Tegyük hozzá — nem érdemtelenül. , . t

Sok mindent lehetne írni ennek a szolgálati ágnak a ’ munkájáról, azokról, akik itt élnek és dolgoznak. Olyan emberekről, mint Lutz Janos íávirdamester, Jáger György, Rózsa Kálmán, Pólik Andrásné, Szakai Sándor, Balogh Jenő, Bíró István, valamint Szabó Károly ifjúmunkás távirdamester.

BÚCSÚZÓUL és nem panaszképp még egyetlen kívánságot írok ide: az igazgatóság segítsen abban, hogy a főnökség egy motorizált vasúti járművet és egy fél tonnás közúti kocsit kapjon, mert ez lényegesen elősegítené a munkát.

Remélhetőleg ez á segítség nem marad el.

TÓTH FERENC

Mint szemünk fényére

HRUSCSOV ELVTÁRS beszámolójában és záróbeszédében komoly csapást mért az imperialisták és a jugoszláv revizionisták azon aljas mesterkedéseire% amelyek a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista tábor országai provo- kálására és megbontására irányulnak.

Az imperialisták, különösen pedig a jugoszláv rebizionisták azt a tételt kihasználva, hogy »a szocialista tábort a Szovjetunió vezeti«, támadják az összes kommunista pártokat, amelyek állítölo,g Moszkvától »függnek«, vagy rágalmazzák a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely állítólag »ellenőrzi« más országok kommunista pártjait. Az ilyen lehetetlen állítások még arra sem méltóak, hogy a kommunisták nevessenek rajta.

.MINDEN IGAZI KOMMUNISTA szíve mélyéből tiszteli a Szovjetunió Kommunista Pártját, a nemzetközi proletariátus első roham- brigádját, amely széttörte a nemzetközi kapitalizmus láncát. A Szovjetunió Kommunista Pártja olyan párt, amely az orosz proleta* riátus élén először hajtotta végre sikeresen a szocialista forradalmat, létrehozta a történelevt első osztály-kizsákmányolástól mentes államát. A Szovjetunió Kommunista Pártja a szocialista tábor gazdaságilag legfejlettebb és leghatalmasabb országának pártja, kipróbált párt, a forradalom és az építés leggazdagabb tapasztalataival rendelkezik, olyan párt, amely először jut fel a kommunizmus magaslataira.

CSUPÁN A PROLETARIÁTUS ellenségei és a marxizmus—lenin- tzmus sötét szándékú árulói képesek szembeállítani a Szovjetunió Kommunista Pártjának élcsapatszerepét, a nemzetközi kommunista mozgalomban betöltött tömörítő szerepét a kommunista pártok közötti egyenjogú és független viszonnyal. Azok a rágalmak, amelyeket ebben a kérdésben Jugoszlávia titoista csoportja a Szovjet, unió Kommunista Pártjára szórt, teljesen megmutatták a proletár- nemzetköziség árulóinak visszataszító vonásait.

Az imperialisták és a jugoszláv revizionisták minden eszközt felhasználnak arra, hogy képzeletük szülte »nézeteltéréseket« keressenek és fabrikáljanak a Kínai Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között‘ Nincs ebben semmi meglepő, mivel jól tudják, hogy. a Kína és a Szovjetunió között pártvohalon és állami vonalon meglévő összefogás a szocialista tábor összefogásának és a világ békéjének legerősebb, támasza.

ELLENSÉGEINK IGYEKEZETEI azonban hasztalanok, itáint ahogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett, s Mao Ce-tung elvtárs által aláírt üdvözlete rámutat: »Bár az imperialisták és a mai revizionisták sötét elgondolásaikkal még mindig a proletariátus internacionalista szolidaritásának aláásására törekszenek, terveik — ugyanúgy, mint a múltban — elkerülhetetlenül szégyenteljes kudarcot vallanak.«

MI, KÍNAI KOMMUNISTÁK úgy vigyázunk a Kínai Kommunista Párt és a SZKP, valamint a két állam barátságára, mint a szemünk fényére. A kínai kommunisták és az egész kínai nép szent internacionalista kötelessége, hogy megőrizze és szakadatlanul erősítse ezt az összefogást és barátságot. A két párt és a két állam szilárd összefogása és testvéri barátsága megbonthatatlan.

(Résziéi a Zsenminzsibao, a kínai K. P. központi lapjából.)

Bemutató a miskolci rádióban Marton Szilárd és Horváth Kiss László operettje

»FÉLIG-MEDD1G FELESÉG« ez a címe a miskolci adó műsorában ma este hallható rádió-operettnek. Nem akarunk elébevágni a bemutatónak, de mivel a felvételekből már meghallgattunk részleteket, — előre is elárulunk róla egyet-mást. Mint minden operettben, ebben is szerelemről van sió. Szerelemről, amely bonyodalmak után természetesen házassággal végződik. Különbség a régi operettekkel szemben azonban az, hogy ez mai légkörben, mai dolgozó emberek dolgos hétköznapjaiban játszódik. így természetesen a bonyodalmakat sem valamely szokványos hozományvadász figurája idézi elő, hiszen ilyesmi a mi társadalmunkban már nem létező. A mai fiatalok keresetükből takarékosan gazdálkodva, félre tudják tenni azt, ami házasságuk megalapozottságához, az új otthon berendezéséhez szükséges. Legfel- jebb a lakással .van még egy kis baj, és ez okoz bonyodalmakat, különösen, ha a hoppon maradt szerelmes munkatárs a lakásfronton intrikál.

A cselekmény szinte helyből indúl lassan, azután egyre gyorsul. Percek múltán már peregnek a fordulatos események. Egymást sebesen követik a rövid közzenei be* tétekkel elválasztott képek, jelene- tek. A komikum sem hiányzik a műből. Az egészből finom derű árad, akárcsak a ma fiataljainak mindennapjából. ,

MARTON SZILÁRD a szövegíró érdekes meseszövéssel, jó szöveggel és szép lírai dalszövegekkel lép a közönség elé. A zeneszerző: Horváth Kiss László gyönyörködtető melódiái különösen értékesek.

A szerepeket a Miskolci Nemzeti Színház művészei játszok: Némethy Ferenc, Gyarmati £nikó, Vargha Irén, Kálmán Márta, Verdes Tamás, Kovács László, Papp lstvánt Demény Gyula, Becze Ida és Csanádi Ila. A zenekart vezette és az énekszámokat betanította: Herédi Éva. A rádiójátékot Orosz György rendezte. Technikai munkatárs Debreceni Ferenc.

A MISKOLCI RÁDIÓ mai műsora kellemes szórakozást ígér a rádióhallgatóknak.

(gyermekkorában pufók kis ^ arca volt és makrancos fürtjeit nem fogta a fésű. Sűrűn- nőtt fekete haját az anyja simította lágyan érdes tenyerével.

Én már fehér szálakkal átszőve láttam az egykori fekete fürtöket, mélyen a föld felé hajolva. Azt hittem idős ember, aki megette mar kenyere javát. Felém háttal állt fel és ezt igazolták nehézkes, fáradt mozdulatai is. Az apja mondta el, hogy 30 éves, de néha éjjel álmában felzokog, s ilyenkor a régi kisfiút látja benne.

Jogi diplomája van és egy kislánya. Valamikor a család büszkesége volt. Hirtelen fejlődő, gyors észjárású fiúcska, dacos állal, újra, többre vágyakozó, . naivan szerető szívvel.

Hamar elkerült a faluból. A városi iskola eminensei között is kitűnő gyermek, tanárainak szemé- fénye, társai kedvence, az iskolai diákmozgalmi ‘élet vezetője lett. A közösségért végzett munka, ideológiai eszmék, áramlatok csak szították benne a tudásvágyat. A jelt* érettségi után meghatottan ült

össze a család: egyetemre megy a fiú!

A levelek megteltek idegenszerű kifejezésekkel, egyre olvashatatlanabbal hozták minden új jeles vizsga hírét. Szemmeltartotta, vigyázta mindenki Jóskát és amikor diplomával a kezében hazajött, így érdeklődték tőle: — mi lesz tovább?

— Politikai pályára megy a bátyám — fontoskodott a húga, aki roppant büszke volt az egyetemet végzett testvérre. A lányok sóhajtva nézték, ha átment az átellenben lakó Dóri Janihoz, akinél összegyűltek a legények, hogy megtárgyalják a világpolitika fontosabb eseményeit. Jóska valóban politikus lett. Az ifjúsági mozgalom egyik vezetője.

Zsuzsa szőke volt és minden fiú tette neki a szépet. Szerette az életet, lelkesen beszélt a »Máról«, az »Életről«, a »Vágyról«. Imponált neki az autó, a kirándulások, a drága likőrök... a kilátások egy nagy jövőre érdemesült férj oldalán.

Jóska boldog volt. Annyira boldog, hogy szinte el sem hitte, amikor először megcsalta a nő. Véletlenül jött rá. Ahogy a viccekben történni szokott. Csak ezt senki sem szánta viccnek. Még Zsuzsa sem, aki nevetett a dolgon és meg- símogatta a fekete fürtöket: »Csák nem veszed komolyan, Józsikám?«

e Jóska komolyan vette. Rájött arra — mindössze két hét után —, hogy rosszul választott. A felesége nem szereti. Azt sem szereti, akivel megcsalja őt. Ahogy később rájött, hogy senkit nem szeretett azok közül, akikkel y megcsalta. Csak magát szerette, a pillanatnak élt. Könnyűvérű, szeszélyes nő volt, aki nem ís csinált titkot abból, hogy a magasfizetésű élet csábította.

Pedig ekkor már két év telt el a reménytelenül szerencsétlen házasságból. Jóskát a kis Marica nevetése fogadta, ha hazament. Nyújtogatta apró kezecskéjét azf apja félé, aki megtanult hangtalanul zokogni. Csöndes volt bánata, mint általában a nagy emóciók. Barátai a szótlansága miatt marasztalták el. Munkatársai, elvtársai elásott szomorúságát kutatták.

Dacos-kantoran szenvedett egyedül. Titkolta gyalázatát. Nem maga miatt. Az asszony miatt, akit minden züllöttsége ellenére szeretett és halványan megremegtette maga előtt a kérdést: hátha?

Mert nem hagyta abba a reménykedést. Próbálta formálni, nevelni az asszonyt, bevonva őt kisebb-nagyobb közösségek életébe. De Zsuzsát nem érdekelték a közösségek. A szórakozást, az egyetlent, a kizárólagost kereste az életben, ami érdekelte. Későn járt haza, csillogó, idegen szemmel és mindig azt mondta: »Csak nem veszed komolyan Józsikám? Ügy is tudod, hogy nem érdekelnek mások. Még annyira sem, mint te.«

Jóska végképp elnémult. Ideges, gyötrő fejfájás kezdődött, ami kikapcsolódást kívánt a mindennapokból, amelyek lehúzták, elvették az életkedvét.

Inni kezdett. Kereste a mámort, amely szétroppantja a gondolatot, megbénítja a szívet... Szinte ki sem józanodon... már ott ült a telt pohár előtt.

Napok alatt kapta meg a szigorú megrovást és az elbocsátást.

— Iszákos volt — mondták rá az , új munkahelyen, ahol már jogászként dolgozott. — Azért bocsátották el az apparátusból. Ilyen erkölcsi normákkal nem tudjuk, hogyan marad meg nálunk is! — Néhányon feleségét sajnálták, hogy‘ »szegény asszony — milyen pokol lehet az élete egy ilyen ember mellett. Azt mondják, van egy kislányuk is.«

Zsuzsa válni akart. De pénz nem mit. Az utolsó filléreket ís elszedte kölnire, ruhára... Aztán később már arra sem telleh. Jóskát elbocsátották innen is. Képtelen vol* -dolgozni. És mert pénz kellett — sikkasztott.

— Ki hitte volna róla — ez volt a legjobbhiszeműbb megjegyzés. És abban mindenki egyetértett, hogy az apja csodálatos ember, mert kifizette az egész összeget, megmentve ezzel a börtöntől. Nem került bíróság elé az ügy.

De Jóska otthon is hallgatott arról, mi vitte erre az útra. Senki sem tudta tragédiáját. S aki tudta — a régi jó barát — nem segíthet tett, mert külföldön élt. apja hazavitte Jóskát. Ott„ ^ hon az öreg a tsz . elnöke4 Jófejű, dolgoskezű parasztember, akinek összetörte a lelkét, ami a fiával történt. De nem hagyta eny- nyiben. Ösztönösen érezte, hogy el kell szakítani a környezettől.

Jóska nem maradt sokáig falun. Egy fagyos hajnalon indult el. Pestre érve azonnal hazasietett. A lakásból zeneszó, vidám hangqk szűrődtek... Nem nyitottak ajtót.. #

Éjféltájban egy prostituált cipelte magával. Egyedül ébredt az üres lakásban. Kifosztva.. Még a tartalékos tiszti igazolványt is ellopta a nő.

Hideg volt a hajnali szél, amikor a vasúti töltéshez ért. Hűvös-mereven érintette a sín lázas arcát. Dübörgőit a vonat... már-már elérte ... Riadtan rántotta el magát, hogy megbánja, amit nem tett meg. Aztán tolatómozdoúy jött. Lassan jött, szinte lépésben És Jóska nem rántotta el a fejét. De a mozdony- idézető észrevette az emberalakot:

— Részeg disznó! — szitkozódott és megpofozta az összetört embert.

eggel lett. Jóska kívül-belül fázva, végtelen szomorúsággal ült fel a vonatra. Hazautazott. A termelőszövetkezet munkát adott neki. Nem beszélnek arról, ami történt...

Álmában jiéha felsír, s két nevet említ — a lányáét és a feleségéit...

(Folytatjuk.)