Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

4 ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1959. február 28. A fiatalok többet fognak élni a szocializmusban, a kommunizmusban, mint az idősek, ezért tegyenek is érte fölét Idősebb dogozóhkal beszélget. ve sokszor halljuk, hogy 'mennyivel jobb a mai fiataloknak, akik még sokáig fognak élni és megérik a szocializmus, kommuniz­mus felépítését, részesülni fognak áldásaiból. Részesei lesznek a világűr meghódításának, a 4 órás munkanapnak, a nagyarányú kul­turális és anyagi felemelkedésnek. Részesei lesznek annak az időnek, amikor már a háborútól való féle­lem sem köt béklyót az emberiség alkotó tehetségére. Az idősebb dol­gozók legtöbbször ezt egy kicsit irigykedve mondják a fiataloknak, őszintén sajnálva, hogy felettük el­szaladt az idő, hogy ők már nem fogják tudni évtizedekig élvezni a szocializmus, a kommunizmus jó­létét. Fiataljaink, amikor hallják az idősebbek ilyen megnyilvánulásait. sokszor nem fa gondolkodnak el komolyan, nem érzik, hogy meny­nyire igazat mondanak. Pedig ér­demes ezen komolyan elgondolkoz­ni. A mostani fiatalok jó időben élnek, olyan érdekes korszakban, amelyet nem élt át még egyetlen fiatat nemzedék sem az emberiség történelmében. Még egyetlen kor­szakban sem volt olyan rohamos fejlődés a társadalmi formák terén, a tudományban, technikában, kul­túrában és nem utolsósorban az anyagi jólétben, mint ma. A most élő fiatalok nagyszerű jövőjéről adott képet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXJ. kong­resszusa. Hruscsov elvtárs a Köz­ponti Bizottság beszámolójában a hétéves terv számaival a kommu­nizmus építésének nagyszabású programját mutatta meg. Hruscsov elvtárs és a hozzászólók közül is sokan elmondották, hogy a kom­munizmus építésében nagy szerepe van az ifjúságnak, az ifjúságban lévő fiatalos lendületnek, tudásnak, akaratnak. Hruscsov elv társ á kö­vetkezőket mondotta: »Az if júság niost a kommunizmust építi, ké­sőbb benne fog élni és dolgozni, irányítani fogja a közügyeket. A szovjet ifjúságnak fel kell készül­nie erre a magasztos hivatásra.« A kongresszus nyíltan kifejezte: hogy ti fiatalok, többet fogtok részesülni a szocializmus, kommunizmus jó­létéből, mint az idősebbek, ezért tegyetek is érte többet! Nagyon igaz tanács ez nemcsak a szovjet fiatalok, de a többi népi demokráciák fiataljai, köztük a magyar fiatalok számára is. Nem várhatja senki azt, hogy apáink és idősebb testvéreink építsék fel he­lyettünk az új társadalmi rendet és mi csak élvezői legyünk annak. Minden most élő fiatalnak tudása legjavát adva kell munkálkodnia a szocialista építésben, arra gondol­va, hogy mindenekelőtt nekünk fiataloknak készül a jövő és ezért a jövőőért nekünk kell a legtöbbet tennünk. /V agy szerep vár az ifjúságra a tanulás és a munka terü­letén a szocializmus, kommunizmus építése során. Korunkban, az atom­erőművek, a világűr meghódítása, a gépesítés korszakában a fiatalok­nak nagyobb képzettséggel, tudás- sói kell rendelkezniök, mint apá­inknak, nagyapáinknak idejében, hogy a technikát, tudományt meg­nyer gelhessük. A XXI. kongresszu­son is nagy figyelmet fordítottak erre a kérdésre, és elhatározták, hogy mivel a Szovjetunió előtt álló feladatok megoldásában kiemel­kedő szerepe lesz a jól képzett ká­dereknek, ezért évente több mint százezer mérnöknek kell végezni majd az egyetemeken. A Szovjet­unióban olyan célt is tűztek ki a fiatalok eié, hogy átszervezve az iskolai oktatást, rövid időn belül elérik — minden fiatal középfokú képzettségét. Bővítik a bentlakásos iskolák számét is, hogy 1965-re már 2,5 millió fiatal tanulhasson bennük. Mi magyarok ilyen nagy célokat nem tűzhetünk ki magunk elé, de már gondolkozhatunk .azon, hogy a meglévő iskoláztatási lehetősége­ket hogyan lehet jobban kihasznál- ni annak érdekében, — minél több fiatal rendekezzen magasfokú kép­zettséggel és gyakorlati tapasztalat­tal. Ezt a célt szolgálja már az a miniszteri rendelet is, amely szerint az egyetemi felvételeknél előnyben ltoU részesíteni azokat az érettsé­gizett fiatalokat, akik érettségi után egy- vagy több évet dolgozták üzemben. Ezeket a fiatalokat a: üzemek társadalmi ösztöndíjban részesítifc az egyetemi évek alatt, több más kedvezményt is biztosíta­nak részükre, hogy gondtalanul tanulhassanak. Az ilyen fiatalok az üzemben eltöltött évek alatt meg­ismerkedtek az üzemmel, a gyakor­lati munkával, a dolgozók életével és mindezek birtokában egyetemi tanulmányaiknak nagyobb gyakor­lati alapja fesz, mint azoknak, akik egyenesen a középiskolából men­nek az egyetemre. A mi fiataljaink egy része — kö­zépiskolások és egyetemisták — nem használja ki teljesen az iskola, vagy egyelem által nyújtott tanu­lási lehetőségeket. Ügy gondolko­dik: jó nekem az elégséges is, az a lényeg, hogy átmenjek«, Nagyon rossz gondolkodás ez, rneit amit valaki elmulasztott megtanulni az iskolai évek alatt, azt már nagyon nehéz lesz pótolni az iskola után, amikor az atomkorszakban minden nap újat hoz a tudományban, tech­nikában és elég lesz azzal lépést tartani. A szovjet fiatalok példát mutatnak ezen a téren a mi fiatal­jainknak, mert túlnyomó többségük kommunista meggyőződésből erejét és idejét nem kímélve tanul, hogy az iskolai, egyetemi évek alatt a lehető legtöbbet sajátítson el a tu­dományokból. A tanulás mellett a szovjet fia­talok a kommunizmus építésének nagyarányú munkájából is tevéke­nyen kiveszik a részüket, a leg­nehezebb feladatokat oldják meg. A XXI. kongresszuson a Komszo- mol beszámolt a kongresszus kül­dötteinek, hogy 350.000 Komszo-; mól-tag és f iatal vett részt a szűz- • és parlagföldek feltörésében. A donyeci szénmedencében az ukrajnai fiatalok rövid idő alatt 37 Komszomol-bányát építettek, 7 nagyolvasztó. 4 martinkemence és •5 hengermű építésében tevékenyen részt vettek, valamint 1,5 ezer kilo­méter vasútvonalat fektettek le. Elmondották, hogy a jövőben még jobban ki akarja venni a szovjet ifjúság a részét a kommunizmus építéséből, ezért 100 nagy iparvál­lalatot ifjúsági építkezéssé nyilvá­nítanak, ezenkívül 10 komplex automatizált mintaüzemet építenek, valamint az építkezések meggyor­sítása céljából 1 millió fiatalt kül­denek az építkezésekhez. p'zek a számok azt mutatják, ^ hogy a szovjet fiatalok meg­szívlelték az idősebbek tanácsát és a munkában is igyekeznek élére állni a leommunista építésnek. A XXI. kongresszus előtt megalakul­tak a »Kommunista munkabrigá­dok«, amelyeknek tagjai már a kommunizmus követelményeinek megfelelően, kommunista módon dolgoznak, tanulnak és élnek, pél­dát mutatva ezzel a többi fiatalnak. A XXI. kongresszus beszámolójá­ban és a hozzászólásokban is nagy elismeréssel beszéltek a szovjet fia_ talok munkájáról, tanulásáról. Megyénk fiataljainak egy része — 'mindenekelőtt a KISZ tagjai —, ha sokkal szerényebb mértékben is, de egyre jobban kiveszik részü­ket a szocialista építőmunkából, igyekeznek többet tenni a szocializ­musért, ■mint az átlagember. A Le­nin Kohászati Művek érctömörítő­jének felépítése, egymillió facse­mete elültetése, 110 millió forint értékű anyag, energia, szerszám megtakarítása, mind-mind azt mu­tatja, hogy vannak már a me­gyénkben is olyan fiatalok, akik érzik és tudják, hogy nekik épül a szocializmus és ezért nekik is többet kell érte tenniök. Mégis a XXI. kongresszus anyagát tanul­mányozva azt lehet megállapítani, hogy a XXL kongresszus egyik ifjúságra vonatkozó fő tanúsága: fokozni a követélményeket a fia­talokkal szemben a munkában, ta­nulásban és az élet minden terüle­tén. Fokozni a követelményeket, megértetni a fiatalokkal, hogy ez a rendszer nekik épül, ők lesznek e rendszer fő részesei, akik még hosszú évtizedekig fogják élvezni a szocializmus, kommunizmus gyü­mölcseit és ezért minden becsületes fiatalnak kötelessége a jövőben töb­bet is dolgozni, tanulni ezért a rendszerért. A KISZ a XXI. kong­resszus anyagát felhasználva min­dent megtesz azért, hogy ezt me­gyénk valamennyi becsületes fia­taljával megbeszélje, megértesse, PATAKI LÁSZLÓ Álom-búcsuztató Rohanó pata vág hej le a rögre, vadezüst a virág, csengve tör össze, lihegő paripán vágtat az álom. hajahó, a nyakáén leng a palástom, hajahó, hajahó, elfogy a hangja, feketén jön az éj. szélbe takarja, odavan, odavan már í» hatalmam, csodaszép, csodaszép nagy birodalma am és GUBANCSIK BÉLA A. Visnyevszkij, a „Kazmelullarsusztroj“ tröszt vezetője mondotta a XXL pártkongresszuson: — NEM TUDOM, ISMERIK-E azt a régi kazah dalt, amely a csodás daliáról szól? Ez a dalia úgy él a nép ajkán, mint aki feltárja az anya­föld méhének gazdagságát. Ma már nem a csodás daliák, hanem a min­dennapok hősei, az egyszerű emberek változtatják Kazahsztánt gazdag or­szággá. Öröm, büszkeség tölt el, amiko r hallom, hogy Kazahsztán virágzásá­ról a szónokok is megemlékeznek. Bátran mondhatom, hogy Kazahsztánban nagy lehetőségek rejlenek. Már nincs messze az az idő, amikor Timur-Tau városban üzembe helyezzük a kohászati gyáróriást. Ezt az építkezést a Komszomol XIII. kongresszusa a fiatalokra bízta. Jelenleg több mint öt­ezer Komszomol-tag dolgozik az építkezésen és 37 ifjúsági kollektíva küzd a „Kommunista munka brigádja” megtisztelő címért. Tudják, hogy dolgozunk majd 1964-ben? Az ügyeletes műszerész megnyom egy gom­bot, s a nyersanyag futószalagon jut a feldolgozó üzemekbe. Itt egy fo­gantyúval megindítjuk az olvasztást, az öntést, a kokszolást, vagy ami éppen soron van. Az anyagot gépek szállítják a megmunkáló üzemré­szekbe, majd pedig a készáru-raktárba. Gyárunk az üzembehelyezés után annyi acélt termel majd, mint egész Oroszország 1913-ban. Mielőtt el­utaztam a kongresszusra, a komszomolisták megkértek, hogy adjam át üzenetüket: az építkezés még sok erős, ifjú munkáskezeket vár. 1959. február 19. Palota Szálló Jó napot kívánok! Tessék mon­dani, hol van itt a bejárat? Csinos, fiatal nő kérdezi a napfürdőzőket ezen a verőfényes tavaszi napon. Dr. Némák Piroska Budapestről Egyszóval — néhány kivételtől el­tekintve — mindenki számára repül az idő. — Száguld — mondja szinte kó­rusban a fiatal Lempich házaspár, érkezeit. Először van Lillafüreden. Tanácstalan, mint mindenki, aki le­száll az ötös autóbuszról és a parkon keresztül' igyekszik megközelíteni a végcélt — a Palota Szállót. De itt vannak a már szinte hon­polgárnak tűnő, egy hete üdülők. Törő Balogh Ilona készségesen ajánl­kozik: majd ő elvezeti a főbejárat­hoz. Mit sem tesz, hogy meg kell kerülni az épületet. Egy kis séta jól­esik, még tűsarkú cipőben is. Meg az­tán szintén egészségügyi. Debrecen­ből jött a Gyermekkórház gyógyszer_ tárából, ahol gyógyszerésztechnikus. Míg a főbejárathoz érünk, össze­ismerkedünk. Érdekes dolog az üdü­lők lélektana. Egy egészen más vi­lág, a szaladó mindennapok sodrá­ban egy csendes kis szigetecske. Van, aki egyedül jön. Akarva, nem akarva. Lám ez a kis fiatalasz- szony itt a képen bármilyen jól érzi magát — hazavágy. Otthon a férje, akihez naponta küldi üdvözletét, le­vélben, lapon... Most is éppen neki ír. Pedig majdnem meggyanúsítottuk Varga Istvánnét, hogy ezzel a fiatal­emberrel rebegte el a boldogító igent néhány hónappal ezelőtt. És kiderült, hogy csupán mindketten otthonhagytak valakit és ezért ülnek naponta a társalgó kis asztalához, ahonnan egy lépés a postaláda. Ta­kács Attila, az Orion-gyár fiatal mun­kása még meg is kér, magyarázzuk ám meg, miért ülnek így itt, egymás mellett. Nekik hosszú a két hét. De vajon mások hogy vélekednek erről. Kucs István elvtárs, az üdülő nép­szerű igazgatója mentegetőzik, ami­ért ilyen kevés fiatalt találunk itt­hon. Több, mint százan kirándulnak ma Egerbe. A fő cél, a város meg­ismerése és ezen túlmenőleg néhány kellemes óra a Szépasszony völgyé­ben. Igaz, maga az út is hosszantartó élményt jelent még gyakorlott Bükk- ismerők részére is, hát még azok­nak, akik először járnak erre! Ha szerencséjük van 'még őzekkel és mókusokkal is találkozhatnak a hegytetőkön. Ök is kijönnek a nap­ra. Érzik a tavaszt. Jobban, mint mi! Este kellett volna jönnünk. Addig visszajönnek a csoportos és egyéni kirándulók, a sportolók, a havat várók, akikre mostanában nem mo­solyog a szerencse. Minden délután öt órától táncol a fiatalság. De meg az öregek is megforgatják egymást! Szerdán mulatságos táncparádét rendeztek. Győztesei (sajnos nem ta­lálkozhattunk velük) a búcsú napján egy-egy szép tortát kapnak majd »emlékül«. _ . , , ____.... a kik másodszor üdülnek a Palota Szállóban. Mindketten dolgoznak, A férj, Árpád magas, vékony fiú, — Diósdon gépészmérnök, a feleség, Erzsiké ugyanott műszaki ellenőr. Mindennel nagyon meg vannak elé­gedve — csak Árpád kevesli a kosz­r— Megbánta? — Nem. De ha már mérnök va­gyok, legalább lennék repülőmérnöki Csodaszép dolog lehet megkonstruál- ni egy olyan szép acéltestet! mondja vágyódva a fiatalember, aki szabadidejében sportrepülő is. Meny­nyi tehetség veszett el benne! Takács Kamilla Törő Balogh Ilo­nával van egy szobában. AUg van túl a húszon. Nagyon vágyott már Lillafüredre, másodszor van itt. Visszahúzta a szíve. Minden nagyon szép, nagyon jó, csak -— kevés a fiú. Aki van, az is foglalt. Nem jó egye* dűl jönni üdülőbe. Ahogy elnézzük, nem marad so­káig egyedül. Különben ő is pálya- tévesztett. Saját bevallása szerint filmoperatőr akart lenni, de a taná­rai »letörték« ezirámyú ambícióit. Kiesett egy rostán. Sajnálja? r— Azt hiszem, igazuk vött a taná­roknak. Most statisztikus vagyok « Moképnél. Tudják milyen szép fog­lalkozás? Én mérem ki, hányszor jár ^, moziba,, jnilyen filmek a. legkereset­tebbek, tárgyalunk külfölddel ~ rm~>.i lyen filmeket hozzunk fre-w* Nem cserélnék senkivel. ő Verád szereti és Gunó Faust* jót. Gyakran jár az operába. És azt is mondja, hogy hálás az államnak. * . . ÄpiÖÄI tot. Erzsiké váltig bizonygatja, hogy a férje otthon is ilyen nagyétkű. Semmi nem elég neki. — Mégsem látszik meg rajta, pe­dig elhihetik, jól keresünk és sem­mit nem sajnálunk magunktól. Árpád azonban nemcsak a jó éte­leket szereti. Rajongója a komoly zenének. Mint később kiderül — vé­letlenül lett mérnök. Zeneszerző, karvezető akart lenni, de édesapja — az ipar, a technika csodálója — mér­nököt nevelt belőle. Mint a többiek is. A Lampich-házas_ pár, Takács Attila és mindannyian, akik a kormányzó úr egykori ked­venc szállójában pihennek egy-egy munkában eltöltött esztendő után. És még azt mondják: építhetett volna még több ilyen szép palotát a kor­mányzó úr. Még többen üdülhetné­nek ilyen fényes környezetben. Majd mi építünk! URBÁN NAGY ROZÁLIA MARTINECZ GYÖRGY Közismereti tanfolyamokat rendeznek Borsod megyében A Hazafias Népfront Borsod me­gyei bizottsága és a tanács művelő­dési osztálya a parasztfiatalok álta­lános műveltségének növelése érde­kében 120 órás tematika keretében közismereti tanfolyamokat szervez Mezőkövesden és Sárospatakon. A tanfolyamokon — nagyobbrészt fiatal termelőszövetkezeti tagok rész­vételével — mezőgazdasági, jogi és társadalomtudományi, irodalmi, ter­mészettudományi. egészségügyi, nép­rajzi és népművészeti, valamint a mezőgazdasággal összefüggő mate­matikai előadásokat tartanak. A tan­folyamok február elején kezdődnek és március közepén fejeződnek be. Ezenkívül a Hazafias Népfront 32 órás tematikával ismeretterjesztő tanfolyamokat is rendez a megye nagyobb községeiben.

Next

/
Thumbnails
Contents