Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-21 / 44. szám
Szambái, 1959. február 21. eszakmagyarorszag s Mi as oka megyénk adófisetési lemaradásának ? Megyéink dolgozó parasztsága — különösen az ellenifomadalom. leverése után — példásan tett eleget állampolgári kötelezettségénéiig. Azzal mutatták ki a párt és a kormány iránt v/aló ragaszkodásukat, hogy minden negyedévben példásan fizették adójukat, ezzel is meggyorsítva a konszolidációt, elősegítve az ország gazdasági sebeinek gyógyítását. Az eredmények országosan is elismerést szereztek megyénk adózó parasztjainak, és egyúttal azt is elősegítették, hogy a régi tartozások — melyek az adófizetés terén kétségkívül íeninálilották — egyre inkább csökkenjenek, s így az 1955. év végén fennálló 36 millió forint adótartozás 1958. év végére lassan 17,5 millió forintra olvadt. Nem kétséges, hogy parasztságunk különösen a begyűjtési rendszer megszűnte lése óta — gazdaságilag Sjelentős mértékben megerősödött, » ma már megerőltetés nélkül fizeti ki adóját, mely a jövedelmi lehetőségeinek emelkedéséhez képest egyáltalán nem növekedett. Sajnálatos tény. hogy a becsületes, kötelezettségeinek pontosan eleget tevő adózók tízezrei mellett még mindig találhatók — ha kis számban is — olyanok, akik nem akarják tu_ domásui venni, hogy az ország építési költségeiből rájuk is esik egy kis hányad, amit viselni kell. Persze nem a mezőgazdasági adózók filléreiből építjük elsősorban az országot. Nem csak az ő forintjaikból létesülnek a milliárdos beruházások, az új iskolák, szociális és kulturális intézmények, utak, hiszen sok községben annyi adót sem kell íizetniök az adózóknak, amiből a község közkiadásait fedezni lehetne. De kétségtelen, hogy szükség van minden adózó hozzájárulására is, •hogv népgazdasági tervünket zökkenőmentesen. és ütemesen végre, 'hajthassuk. A megnövekedett gazdasági lehetőségieket is figyelembevéve különben, sem lehet semmi magyarázata, vagy indoklása annak, hogy egyesek ne tegyenek eleget állam- polgári kötelezettségüknek, s nemcsak hogy foilyóóves adójukra nem fizettek semmit, hanem még olyanok 5s akadnak, akrilk a múltéves adójukat •sem egyenlítették ki. ! Járási és községi tanácsaink vezetőinek most már tisztán kell látni, bogy a notórius nemifizetők adóhát-, kalákát nem lehet a becsületes adófizetőkkel megtéríttetni. Az olyan emberek miatt, — mint például Tímára József és György S. Károly cigándi adózók, akik többezer forinttal még a múiltóvről hátralékosok, vagy például Ősz Deák István ricsei adózó, akiinek, italozásra telik, de a 7000 forint adóhátralékának kifizetésére nem. — a község is lemarad az adófizetésiben, de nem halad a zott adóösszegnek alig negyedrészét szedtük be, holott mái* a tervnek 50 százalékát kellett volna biztosítanunk. A jelenlegi lemaradást eltásorban az okozza, hogy tanácsaink Sz egyre javuló adófizetési morálnak örülve csak a jó adófizetőket látják, megelégedéssel veszik tudomásul, hogy számos adózó túlfizetéssel zárta a múltévet, s közben nem veszik észre, vagy inkább nem akarják észrevenni azokat, akik a jó adófizetők árnyékában megbújva elfelejtkeztek köte lezettségükről. Egy-egy járás pénzügyi vezetőinek feltétlen fel kell figyeümiök arra, hogy a számos túlíizetéses' adózó mellett tetemes összegű a hátralékosok tartozása. Az edélényi járásban például szép munkát végeztek az elmúlt évben, mert jelentősen csökkent a hátralék és közel fél millió forintot tesz ki ez az összeg, amit a becsületes adózók előre kifizettek, de emellett még mindig 3 millió forint tartozás mutatkozott az év végén. Nemcsak azért kell figyelemmel kísérni a notórius nemfizetőik próbálkozásait, mert törvényeink ezt megkívánják, hanem elsősorban azért is, meat a becsületes adózók tízezreinek is sérti igazságérzetét, hogy akadnak olyanok, akik a törvényt semimiibevéve ki akarnak bújni állampolgári kötelezettségeik teljesítése alól. Mit szólnak például Balázs Mihály és Nagypál János 13 holdas sárospataki gazdák — akik több .ezer forintos évi adójúikat olyan pontosan fizetik, hogy egy-egy év végén még jelentős kamattérítésben is részesülnek államunktól — az olyan emberhez, mint Nemes István, aki viszont 3400 forintot »elfelejtett« megfizetni a múltévben, pedig biztosan lett volna miiből, hiszen új ház építésére is tellett. Mi örülünk minden új háznak, melyek gomba módra nőnek ki a földből a felszabadulás óta, de ez semmiképp nem' jelentheti azt, hogy emellett az adót nem kell megfizetni.. Sárospatak község jelenleg még fennálló lemaradását biztosan nem özv. Hauser Jánosné. vagy Vigh József okozzák, akik becsülettel kifize_ tik mindenkori adójúikat, vagy esetleg P. Horváth József, aki sók gyermeke mellett példásan fizeti juttatott földjének adóját, hanem azok-: nak, akik — mint ifi. Szamán Mihály és Vachter Mihály — többezer forinttal maradtak hátralékban. A sárospataki adófőkönyvben minden különösebb fáradság nélkül lehet találni ötven olyan adózót, akik összesen 80.000 forinttal tartoznak államunknak. Persze az iparosok között i® találhatunk akár harmincat is, akik ezeríorinton felüli hátralékkal zárták a múltévet, s akiknek a sorát kádárról sem, akinek szórakozásra inkább akad pénze, mint a 3500 forint adóhátralékának kifizetésére. Számos községben elfeledkeznek arról, hogy a feladótok elvégzésében nem állnak egyedül. A nemrég újjáválasztott tanácsok tagsága megbecsülhetetlen segítséget ttxdhaé választott vezetőinek, feltéve természetesen ha őket fokozottabban bevonják az irányítás munkájába. Az új tanácsok tagjaira jobban lehet és kell is támaszkodni, hisz most már lámpással kell keresni az olyan tanácstagot, aki nem volna méltó a választók bizalmára, vagy ne tenne eleget állampolgári kötelezettségeinek. Községek sorát járhatjuk végig, hogy egy-egy adóhátralékos tanácstagot találjunk. Ezek a tanácstagok — mint például Cigámdon P. Bállá Sándor, vagy Timári Mihály. Ricsén Jesztrebi Géza, Szabó András — bátran megkérdezhetik a lemaradóktól, hogy miért nem fizetik lei adójukat. Azon községek tanácstagjai, ahol még jelentős lemaradás mutatkozik az adófizetésben, vegyenek példát az abaujszántói tánácstagókról, akik most egymás közt felosztva a közsé_ get sorba meglátogatják az^ őket megválasztó t hátralékos adófizetőiket \ és figyelmeztetik állampolgári kötelezettségeik teljesítésére. Eredményt minden község el tud érni. Természetesen ahhoz áldozatkész munkára van szükség A jó munkához közös akarat kell, megosztva a feladatokat — az állandó bizottságokon keresztül — a segítem mindig kész tanácstagsággal. De nemcsak a tanácsitagság segítségét kell igénybevermi, hanem bátran támaszkodni kell a falu többségét alkotó becsületes munkásokra, parasztokra, s velük vállvetve kell fellépni azokkal szemben, akik még most sem akarják megérteni pártunk és kormányunk célkitűzését: a gazdagabb, fejlettebb ország felépítését’, nem akarják a mimdanmyhmkra kötelező közös feladatokból részüket kivenni. Természetesen első szempont mindig a meggyőzés és felvilágosítás legyen. Értelmes ember megérti — ha megmagyarázzák neki —, hogy a jobb jövőt nem tétlenül kell várni,< hanem annak eléréséhez munka és áldozatvállalás, az állampolgár,, kötelességek pontos teljesítése is szükséges. A népnevelő rtiuhka elsődlegessége azonban nem jelenti azt, hogy a hiábavaló meggyőző munka eredménytelenségében megnyugodjunk. Ha valaki semmiképp nem akarja megérteni a szép szót, nem alkarja vállalni a közös feladatból ráeső részt, ott más lehetőség is van. Az ilyen embereikkel szemben — akiknek száma ma már nem jelentős — bátran és határozottan, fel kell lépni és a törvényesség szigorú 'betartásával figyelmeztetni állampolgári kötelességük teljesítésére. B. I. nárás;, vagy a megye sem. Jelenleg Naav Mihály kiskereskedő és Sza- ■még ott tartunk megyei szinten is, lonitai Józsefné szabó nyitják meg, tiogy az első negyedévben előirány- nem feledkezve meg Kovács Ferenc A szovjet film ünnepén láthatjuk: Hattyúk tava CSAJKOVSZKIJ világhírű műve elevenedik meg a film vásznán a „Hattyúk tava” című színes szovjet balettfilmben. A film a moszkvai Nagy Színház előadását viszi vászonra és a felvevőgép a balett szüneteiben megismertet a gyönyörű színházzal, a kulisszák mögötti világgal, nem utolsósorban rövid áttekintést ad Pjotr Iljics Csajkovszkij életéről és munkásságáról. — A művészi filmalkotást a miskolci közönség a szovjet film ünnepén, március 5 és 11 között láthatja. Megkezdték az 1959. évi építési kölcsön kérelmek engedélyezését Országosan egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg az Országos Takarékpénztár által lebonyolítandó egyéni családíház-építésl kölcsön- akció iránt. A lakásproblémának állami kölesöntárnogatássál történő megoldása igen nagy népszerűségnek örvend megyénk területén _ is. Borsod-Abau j —Zemplén me gyében az 1957. évben rendelkezésre álló 58 milliós hitellel szemben a múlt évben 76 millió forint összegű kölcsönt folyósítottak, amelyből mintegy 1870-em részesültek kölcsönben. A kölcsönnel épült befejezett lakások száma 1957-ben 1439 darab volt, 1958. évben pedig 1953 családiház került rendeltetésszerű használatba. Az akció ezévi kilátásai ugyancsak ■kedvezőek. Az Országos Takarék- pénztár Borsodi—Abauj—Zemplén megyei fiókja már megkezdte a2 Rendőrségi felhívás A Miskolc Városi Rendőrkapitányság felhívja azokat a személyeket, akiket Bodnár Ferenc magánfuvaros alkalmazásában álló személy csalás, lopás, vagy sikkasztás út ján bármilyen összegben megkárosított, panaszukat jelentsék be 1959. február 28-ig a kapitányság panaszirodáján, Rudas László utca 10., tsz. 17. sz. szoba. Városi Rendőrkapitányság Miskolc 1959. évi építési kölcsönkér elmek engedélyezését. Az év első hónapjaiban beérkezett .jogos kölcsönigényeket ki tudják elégítem, míg a későbbi kérelmek teljesítésére csak a korábbi igények elbírálása után kerülhet sor. Az építeni szándékozóknak érdekük, hogy kölcsönigényüket az ilie, tékes OTP-fi óiknál minél előbb nyújtsák be. A kölcsönkérelmek korábbi beérkezése és engedélyezése lehetővé teszi, *hogy az építtetők áz első é® második negyedév folyamán — amikor az anyagellátó telepeik i» nagyobb készlettel rendelkeznék könnyebben beszerezhessék a szükséges építési anyagokat. Korábbi kölcsön engedélyezés esetén az . év folyamán az építtetőknek több. id» áll rendelkezésükre az építkezés: befejezésére is. Párthír Az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága értesíti az időszerű kérdések propagandistáit, hogy részükre folyó hó 23-án, hétfőn reggel 8 órától egésznapos tanácskozást tart. A tanácskozás helye: Oprendek Sándor pártszervezet helyisége (Marx Károly utca 49. sz.) Kérjük a propagandista elvtársak feltétlen és pontos megjelenését. MSZMP Városi Pártbizottság ágit. prop. osztálya íí7' , V ÁSZT LA J SZOKOLOV: Tpz- az ejszalca nagyon ■*-' nehéz volt szá munkra.. ’Emlékszem, q. magyarok kijöttek a pincéből, s ettől kezdve egy lépésre soha el nem hagytak volná bennünket. Bárhová mentünk, velünk jöttek. Éreztük, mindenki akar valamit tenni, hogy nekünk köny- nyebb, jobb legyen. A férfiak vizet hoztak, az asszonyok levest készítettek konzervjeinkből, és — együtt ettünk... Aztán valahonnan dunnákat szereztek. Szörnyű, hogy ezek a magyarok mennyire szeretnek dunna alatt aludni... Reggel újra harcba keveredtünk. Igaz, már nem a néznetek támadtak, hanem mi indítottunk offenzívat. És végeztünk... Amikor Ákimics befejezte az elbeszélést, s a végeztünk szót a szokottnál is erősebben hangsúlyozta — Lunyev szintté fellelkesült a meglepetéstől. — Sorjában! — kiáltotta, de hirtelen maga is megérezte, hogy ez a szó most időszerűtlen. — Az ügy világos, mindent sorjában csináltunk. Rövidesen a háború is véget ért — jegyezte meg Akimics, s valamin mélyen elgondolkodott. Aztán megszólalt mosolyogva. — Érdekes, ahogyan Polujanov az én vöm lett. Ezt még nem meséltem el neked... T gén, én magam is ezt akartam kérdezni — jegyezte *■ meg Lunyev. ■— Ez is megtörtént — beszélt Akimics. — Lehet ennek már vagy három éve... Én, természetesen, már régen leszereltem a hadseregből. Egyszer váratlanul megjelent nálunk Misa Polujanov. Ismerőse, rokona nem' volt a faluban rajtam kívül, ö maga pedig kurszki származású volt... Én természetesen nagy Örömmel fogadtam. Nap mint nap együtt ültünk, de ö este mindig eltűnt — tréfált, mondván, hogy a te engedélyeddel járok, bátyuska. Ő engem mindig bátyus- kárnnak szólított. Mária pedig, a lányom, mindig moziba ment a barátnőjével. — Egy szép, otthonos este történt. Még alig kezdődött az ősz, inkább nyárutó volt. Nézek kifelé az ablakon, sötétedik, nemsokára be kell zárnom a spalettákat — így magamban —, de Polujanov csak nem megy sehová. Mintha minden ügyét elrendezte volna és haza készülne. Mária pedig egyre csak köröttem sündörög, egyszer a hajával csapkod az arcomba, aztán meg valami idétlen szavakat motyog. Polujanov hozzám lép, kezét a váltamra teszi, valamit mondani akar, de szólni sem tud... egyre csak Máriára tekintget. Most már értettem, miért jött Polujanov ide, még olyan távolról is. A feleségem természetesen könnyezve futott a kamrába. Na, mi az, lelkem — mondom —, nem fogok feleselni, ha komolyan döntöttetek... Csak még azt szeretném tudni, mikor találtatok így egymásra? Az én lányom rögtön fellángolt, piros lett, mint a pipacs. VÁRAKOZÁS — Hogyan, papa, hát te magad írtad nekem a frontról... s mindjárt elővette az én levelemet. Látom, hogy az ügy már eldőlt. Aztán az esküvő is lezajlott. Akimics megbiztatta a lovat, jobban bebugyolálta magát a takaróba, s tovább beszélt. — Ezen az őszön Vityka sokat gyengélkedett. Az időjárás nálunk igen változékony. Ezért Mária hazajött vele vendégeskedni, no meg, hogy egy kis egészséges levegőt szívhassanak. S így együtt várjuk haza minden nap a gazdát is. Már én is megúntam a várakozást, de a lányom még jobban. Szegény, az utóbbi időben állandóan csak sír, néz és csak sír. Asszonyt szív! No, és mondd csak, elláttátok a baját ennek a.., szennyes bandának? A z ellenforradálmároknak? Elláttuk — válaszolt Lu- ^ nyev röviden. — Jó, jó — szólt újra a megelégedett Akimics, s megint ő kérdezett: — És mondd csak, nehéz volt a helyzetetek? Azt mondják itthon, hogy rémes dolgokat műveltek ott. Igaz ez? — Igen. Szörnyű dolgokat műveltek —- válaszolt Lunyev, lassan, a reá nem jellemző megfontoltsággal. — Hajnalban parancsot kaptunk az indulásra. Reggel már a város előterében voltunk... Senki nem tüzelt. Ezt számunkra parancsban tiltották meg! Amikor beértünk Budapestre, a padlásokról, s a legfelső emeletekről tüzet*nyitottak ránk. Én a páncélkocsi szállítóján ültem s láttam, hogy elől a parancsnokunk mutogat és kiabál a katonáknak, hogy húzódjanak le a kocsikba. És tüzet nem nyitunk.:. Megértettem a parancsnokot: nyílt tűzparancsot adni, azt jelenti: leromboljuk a házakat. Azokban pedig becsületes emberek élnek. Anyák, gyerekek: S hogyan lehetne rájuk kezet emelni! — mondta Lunyev s megerősítette a hangját. 'Aztán harc. Eljött november negyediké. Egy hídon kellett átkelnünk. Csend volt. Néhány férfi állt a híd egyik oldalán, bőrkabátban. Gondoltuk, ezek őrséget adnak... De a híd közepén! Néztem és nem hittem a szememnek!... Az úton keresztbe gyermekek feküdtek. — Gyerekek?! — kérdezett közbe Akimics, s arca elfe- héredett, szemei szörnyűséget fejeztek ki. — Óh, azok a gazemberek! — Igen — folytatta Lunyev —% az útra rakták a gyerekeket, élő barikádnak. — S kinek a gyerekeit? — Természetesen, nem a saját gyereküket — válaszolt. Lunyev alig hallhatóan, s fogát csikorgatta. — Az összefogott kommunisták gyerekeit. A z egység megállt és ek- kor... a parancsnok kiugrott a kocsiból. Hosszú sortűz pattogott. — Megölték?! — kiáltott fel Akimics. — Igen — válaszolt Lunyev mélyet lélegezve, s majd- nem elszólta magát: „Igen, meggyilkolták a mi Polujano- vunkat, az őrnagyot, a nejedet, a te Misádat.” Lunyev csak emberfeletti megerőltetés árán tudta visz- szafojtani magába a szót. Fiatalon csillogó szemei szotnorú- ak voltak. — Miért várjon az öreg olyan sokáig, amíg ... — elmélkedett magában. Megmondom neki az igazat... A gondolat állhatatosan ott motoszkált az agyában. De bárhogy akarta is, képtelen volt egy szót is szólni. S hogy el ne árulja magát, elfordult az öregtől, csaknem csukott szemmel vizsgál- gatni kezdte a havas tájat. Beértek a faluba, a fehér, szoAmatetős házak közé. A lovat itt már irányítani se kellett. A kútnál egy asszony állt, kezében egy dobütőt forgatott, a vödörben álló jeget igyekezett megtörni vele. Fején vastag fürtökben ide-oda lengett a haja. Mellette, hógolyö- val a kezében egy kisfiú. — Ez a Misa fia, ö pedig a lányom — szólt csendesen Akimics. jl/Fária meglátta a szánt, s rajta a katonát, egyetlen mozdulattal felemelte a vödröt s a kút fagyos kávájára állította. A fiára nézett, aki csengő hangján akkorát kiáltott, hogy az egész utcát betöltötte. —. Megérkezett apu! Lunyev ránézett a fiúra és szemei könnyekkel teltek meg, majd lassan végig gördültek elfehéredett arcán. A szŐr- mekabát, s a fiú nyakába tekert meleg sál zavarta Vityát a mozgásban, de azért teljes erejéből futott. Elesett, felugrott, és fehéren, mint a kis-házinyúl, tovább futott, egyre csak ezt kiabálva: — Apa! Apa! A szán lassan megállt. A fiú az oldalához futott, s kéklő szemével csaknem felfalta Lunyevet. Majd az anyja felé fordult és sokáig, hosszan nézett rá — félelemmel és nagy szomorúsággal. Az anya arca először olyan örömteli volt, mintha a kéklő hajnal fénye világította volna meg, aztán hirtelen halottfehér lett. Lunyev meglátta a rémült arcot, amely a bánattól szánalmassá vált. elfordult s szinte fulladozott. Másnap Akimics újra ment az állomásra, mint máskor, futott a vonat.elé, s elölről kezdődött az emésztő várakozás. (Vége.) Fordította: BALOGH GYÖRGY
