Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-16 / 13. szám

északmagyarorszAg Péntek. 1959. január 16. Oh, ODOL! Villogó jogsorú' fiatalember ke­reste fel szerkesztőségünket. — Panaszom van. Erre ni! — s zsebéből egy teli tubus Odol fogkré­met húzott elő Fogairól ítélve. ez a panasz nem igen helytálló, de azért érdeklődés­sel vettük szemügyre a »bűnöst«. Valóban, lecsavarva tetejét, enyhe kis nyomásra, felhőként habzott elő a tubus tartalma. — Ez már a harmadik, amit ezen a héten veszek, mindegyikkel bajban voltam, nem tudom használni őket. Tessék elgondolni, milyen méreg: az egyik már az első nyomásra szét­vált a peremétől, a másikból egyálta­lán ki sem jött a pép, a harmadik pedig ez itt ni! — mutat a kék tubusra. — De én esküszöm, több Odolt nem veszek. Nem én! A fele­ségem kiver, ha megint Odolt viszek haza. Igazat adunk kedves panaszos ol­vasónknak: az Odol fogkrémet gyár­tó vállalat nagyon helyesen csele­kedne, ha nemcsak betöltené a tubus­ba a fogkrémet, hanem arra is gondol­na. hogy annak a betöltött valaminek ki is kell abból jönni. Mert sok-em­bernek megvan az a rossz szokása, hogy a fogkrémet nem vitrinbe, zár­va tartja, hanem napjában többször használni is szeretné. Márpedig az ilyen készítményekkel ez szinte le­hetetlen, mert a »krém« mindenüvé igyekszik, csak nem az alája tartott fogkefére. S az ilyen kísérletek után egyúttal egészségügyi tornáját is el­végezheti a jámbor halandó, mert ■módjában áll — ha már a fogát nem tudta kimosni — a szétfröcskölő habcsomók után fürdőszobájának kövezetét felmosni s közben áldani az Odolt készítő »cég« elsőrendű gyártmányait. —y. —a.-ooo ftbrök) Tizenegy év az „Ígéret földjén" Már hírt adtunk a Kazincbarcikai Szénosztályozó eredményes munká­járól. A bányák termelésének függ­vényében áll, mert ahogy a környe­ző bányák termelnek, úgy tudja az üzem is teljesíteni a tervét. Azt is lehet azonban mondani, hogy a bá­nyák teljesítményét is le lehet mér­ni az osztályozó termelésén keresz­tül, mert hiszen a bányák minden termelése itt megy keresztül. Botán László tervosztály vezető vei való beszélgetés . közben megvilágo­sodik az üzem egész évi munkája. Az előirányzott 2,841.946 tonna he­lyett 3,934.13§ tonnát osztályozott az üzem, tehát százálékban kifejezve évi tervét 106.8 százalékban teljesí­tette. Ezt a teljesítményt, az üzem jó kol­lektívája ■ segítette elő, hiszen a te­rületen itt működik a legjobb párt- szervezetek egyike is. Komoly összegeket takarítottak meg az üzemben az .önköltség terü­letén. Az elmúlt év első háromne­gyed évében, 9 hónap alatt 20 száza­lékos önköltségcsökkentést értek el. Ez pénzben kifejezve 2,906.000 forint. Botán elytárs azt js elmondotta, hogy a műszaki terv, területén is 2.2 százalékos megtakarítással dicse­kedhetnek. — Szaszák Béla elvtársat a városi pártbizottság, a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi pártbizottsága és vállalatvezetősége saját halottjának tekinti. Szaszák Béla elvtárs temeté­sére ma délután 3 órakor kerül sor a vasgyári temető Pax-ravatalpzójából. j mm.................................................... ............................ T udja-e ön, » hogy egy másodpere j alatt... : ...az, emberi haj 0,000.0003 cenJi-♦ métert, a gomba pedig 0.008 centi-\ métert nő? * ... a hópehely szélmentes időben $ körülbelül 20 centiméter utat teszt meg? | ...a gyalogjáró 1.2 métert haladj előre? 2 . a légy körülbelül 1.6 métert re-1 pül? 1 ...a vitorlás yacht elérheti a 8.11 méter sebességet is? 2 ♦ az esőcsepp 11 métert esik? 2 , .... a jó versenyló 25 métert teszt meg? 2 ...az orkán 40 métert száguld? t ....a. Hold földkörüli útján kb.i 1.000 méterrel jut előre? | ... a hang • vízben kb. 15 méterest Sebességgel terjed? J Földünk kb. 30 kilométerest gyorsasággal kering a Nap körül? t ... a rádióhullámok a már egészent elképzelhetetlen 300 ezer kilométe-t rés sebességgel terjednek? J A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA: f {18S mé«f>res hullámhosszon.) $ Köznapi krónika. ♦ tJj zenei felvételeinkből. I Néhány perc Tokajban és Sárospatakon.» \hol télen is tavasz van.. . Látogatás a 1 kertészeti Vállalat üvegházában. <5 Kérem a panaszkönyvet! j Az Állami Hirdető jelentkezik. Szökés a légióból ják vissza, a határ pedig már nem messze lehet. Végső erejét összeszedve vánszorgott tovább. Negyedik nap reggelén elérte Nizza városát, négy nap alatt tette meg a mintegy 150 kilomé­teres utat. A világhírű tengerparti város luxus­hoteljeivel, fényűző villáival és palotáival fen­séges látványt nyújt — olvasta valamikor a vá­rosról szóló egyik útleírásban. De most semmit sem látott a szépségből. A panoráma helyett sze­me előtt tüzes karikák táncoltak. Ügy érezte, itt kell elpusztulnia, nyomorultan. távol a hazától. Halálhíréről majd nem értesül édesanyja, jelte­len sírját nem gondozza senki. • \ Óh ... Nizza ... luxusváros, adj legalább annyi ennivalót ennek az idegenbe szakadt ma­gyarnak, hogy egyszer jóllakhasson és újult erő­vel mehessen tovább hazája felé. A város pedig hallgat, szívesebben látja vendégül a luxuskocsi­val érkező külföldi milliomost, mint a gyalogos magyar disszidenst. K. Zoltánnak csak annyi ereje maradt, hogy — mellőzve minden óvatosságot — a városba menjen élelemért könyörögni. Ez lett a veszte. A lerongyolódott légiósruhás és élelemért könyör­gő ember csak rontaná a városképet. Azonnyom- ban igazoltatták és átadták a rendőrségnek. Egy világ omlott Össze benne. Meg semmisülten ros- kadt össze ... minden elveszett. Hamarosan visszaszállították Marseillebe, a légiós laktanyába. Itt már vártak rá% mert tudták, úgyis rövidesen visszakerül. Társait időközben szintén elkapták. Megkezdő­dött a vallatás. Mindenáron azt akarták meg­tudni, ki segítette elő a szökésüket és kik támo­gatták abban, hogy egészen Nizzáig eljutott. Nem tudta, hogy társai mit és hogyan mondtak el a szökésből, de hiába fenyegették és ütlegel­ték, nem beszélt. Mondani sem kell, hogy bör­tönablakon látta addig a napvilágot, amíg nem indult a transzport Afrikába. Ennek is eljött egyszer az ideje. Áthajózták őket Órán kikötőjébe. lmun vonaton vitték to­vább a kb. 80 kilométerre lévő Sidi-Bel-Abbes- ben lévő idegenlégiós afrikai központba. Vegyes érzelmek gyötörték K. Zoltánt egész úton. Részben örült annak, hogy kiszabadult a börtönből és valamivel szabadabb életet élhet, de ugyanakkor elszomorította, hogy távolabb kerülve hazájátólt még kevesebb reménye lehet a visszatérésre. Arról is sokat hallott, hoay a szö­kés miatt meg van bélyegezve és ez elkíséri az egész légiós életén át. A volt szökevényeket külön laktanyába, megerősített őrség alá helyezték. Szigorú felügye­let mellett is csak akkor tudtak az épületből ki­jutni, ha munkára vitték őket. Ez pedig ritkán történt meg és nagyon erős volt az őrség. Min­den lépésükre szigorúan felügyeltek. Itt újabb csalódás érte. Becsben ugyanis azt Ígérték, hogy Marseille-ben hatalmas összeget kapnak, mint önként jelentkezők. Marseille-ben viszont azt mondták, hogy a pénzt Sidi-Bel-Abbes-ben kap­ják kézhez. Az Ígéretből mindössze az lett, hogy 5000 frankot fizettek csak. (Magyar pénzben kb. 200 forintnak felel meg.) Alig tellett a legszük­ségesebb tisztálkodó szerekre. Ezután mintegy kéthónapi kiképzés követke­zett, ami aránylag rövid volt, de velős. A kikép­zés alatt nem egy gyengébb idegzetű légiós akadt. aki inkább az öngyilkosságot választotta. Gyak­ran volt a laktanyában temetés, volt, aki önke­zével vetett véget életének, másokat klimatikus betegség vitt a sírba. Itt már többen voltak ma­gyarok. Feltűnően sok német kiképzőtiszt volt, akik résztvettek a második világháborúban. Itt csak brutalitással, vagy árulással lehetett rendfoko­zatot elérni. Sokan igénybevették ezeket az esz­közöket. Ha egy fegyverfogás nem úgy sikerült, mint kellett volna, rúgás és puskatus volt érte a válasz. A kiképzés letelte után Zu u°k. Zoltán arról, hogy ismét útnak induljon haza. Márpedig egy tenger is útját állta, nehezebb lett a szökés. Kereste-kutatta a lehetőségeket a szö­késre, amihez részletes és aprólékos tervet dol­gozott ki. Gyűjtötte. rendezgette magában a ta­pasztalatokat. Ezek között pedig sok szomorú is akadt. Egyik ilyen dolog volt, hogy a parancs­nak feltétlenül engedelmeskedni kellett. Egy al­kalommal valami feladatra indultak a hadnagy vezetésével, aki kiadta a parancsot, hogy nem az úton, hanem légvonalban kell menni. Közben a szakasz egy kis tóhoz érkezett. A tisztnek olyan ötlete támadt, hogy teljes felszereléssel, puskát vállravetve át kell gázolni a vizen. Az egyik lé­giós vigyázzba vágva magát jelenti a hadnagy­nak, hogy nem tud úszni. A parancs rövid volt cs határozott: , indulás!" A szakasz erre neki* indult, egyszercsak elvesztették lábuk alól a ta­lajt, úszni kellett. Az úszni nem tudó légiós pe­dig elmerült a vízben és a felszerelés lehúzta a tó fenekére. Mikor a szakasz átúszott, a hadnagy újabb pnrancsot adott egy légiósnak: — Hozd fel a fegyverét, mert el kell vele számolni! A légiós teljesítette a parancsot. A szakasz pedig masírozott tovább. Az ilyen és hasonló esetek méa inkább elÄft- serítették. Haza... és haza, minél előbb, mi­előtt itt pusztulna el. Ügy érezte, nem maradhat tovább, megkezdte hát nagy titokban az újabb szökésre az előkészületeket, amelynek 1948. jú­lius 10-én elérkezett az ideje is. A oárnenn kít/iil volt a kosok temető­id Vdrobou ISIVUI je Közeledett novem­ber 1-e, amikorra a hősök sírjait rendbe kellett hozni. Erre a feladatra légiósokat vezényeltek ki. K. Zoltán és magyar társa úgy intézték a dolgot, hogy ők is kimenjenek a munkára. A te­metőben csak egy „öreg" légiós ügyelt fel a cső- ’ portra, így hát adva volt a lehetőség a szökésre >• Előzetes megbeszélés után egyenként szök- | tek ki a temetőből. Három osztrák, egy német és ' ők ketten. Nekivágtak a hegyekbe vezető útnak. ; Azt sem tudták, merre mennek, csak az volt a • fontos, minél messzebbre kerüljenek az ezerszer »elátkozott helytől. A hegyekbe érve, tanácskoz­I tak, hogy merre menjenek. Ha együtt maradnak valamennyien, az túlságosan feltűnő lesz. K. Zol- »tán már korábban elhatározta. hogy szökés esetén »Olaszország felé veszi útját, mert az van legkö- » zelebb. Olaszországon keresztül éri el leghama- > rább Magyarország határát. így hát elvált a töb- » biektől és egyedül folytatta útját. A másik ma- tgyar — mint mondotta — egyelőre még nem lakar hazajönni. £ Pénz nélkül és élelem nélkül az út ember- \ felettinek mutatkozott. Idegenlégiós ruhában el- lindulni több volt mint vakmerőség. Borzalmas \ érzés a honvágy, ha eluralkodik az emberen. K. IZoltánt pedig űzte, hajtotta ez az érzés, mely I egyben erejét is megsokszorozta és hallatlan bá- X torságot, elszánást adott neki. Kereste a legrö- tvidebb és legveszélytelenebb utat hazafelé. Az »országúton nagy a forgalom, gondolta, ott nem I mehet. A hegyek között az erdőben könnyen el- »tévedhet, így hát kiment a Marseille—Nizza kö- Izötti vasútvonalra. Ügy számított, hogy ez a leg- tbiztosabb út aránylag. Nappalra behúzódott a »sűrűbe és ott pihent, míg éjszaka a vasút men­tién lankadatlanul rótta a kilométereket, mesz- Isze kikerülve a lakott és kivilágított helyeket. » Az első éjjel tekintélyes távolságot tett meg. t Nappal már rejtekhelyén kínozni kezdte az éh­esig, de nem volt mivel csillapítania.. Nem térhet • be élelmet kérni sehová, mert az egyenlőJ lenne • a hazajövetelről való lemondással. Ruhájáról | felismerik és azonnal átadják a hatóságnak, mint • szökött légióst. Inkább tűrnie kell a szenvedést. J így telt el a másnap és harmadnan is. Negyed­5 napra virradó éjjel már csak. támolygott az : éh- tségtől, a hosszú gyaloglástól pedig alig bírta von- I szólni magát. D° nincs m.enállás... csak men- |ni és menni tovább... előre. Hajnalban már tjártányi ereje is alig volt. Lábát feltörte a ba- i kancs a hosszú úton. Az éhségtől■ és fájdalomtól z rosszullét környékezte. Ha átjut az olasz hatá­• ron, akkor megmenekült. Onnan már nem ad­Hír a Kazincbarcikai Szénosztályozóból A jó eredmények mellett azt is el kell mondani, hogy a MÁV bizony sok esetben nem biztosított elegendő kocsit a szállításhoz, ez akadályozta a munkájukat. Az elmúlt évben 9.540 munkaórakiesés volt emiatt. Az üzem dolgozói új harcra indul­tak az új »évben. Az üzem 1955 ja­nuár elsején indult meg. Azóta 8.376.108 tonna szenet osztályozott,* most arra készülnek, hbgy ez év kö­zepére elérjék a 10 millió tonnát. A tizedik millió tonna szén leosztályo- zását nagyszabású ünnepséggel kí­vánják emlékezetessé tenni. Halmágyi Balázs A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgo­zói mindig híresek voltak arról, hogy szeretnek tanulni. Mind a politikai, mind a szakmai oktatás területén be­csülettel helytálltak, szabadidejüket szívesen áldozták rá, s lapozgatták a különböző tankönyveket. Tanulásuk­nak nem is látták kárát. Jobban rpegértetfék a világeseményeket, lé­pést tudtak tartani a technika gyors­ütemű fejlődésével. A dolgozók ál­landó szakmai továbbképzése nagy­ban hozzájárult az elért eredmények­hez, a tervek maradéktalan teljesíté­séhez. Az ellenforradalom azonban meg­akasztotta a borsodnádasdiak tanu­lását. A különböző szakmai tanfolya­mok, előadássorozatok féíbeszakad- ; tak, a: tanulás, építés helyett, az esz­telen sztrájk került előtérbe. A be­csületes dolgozók gyakran mondták: inkább azon törnénk a fejünket, ho­gyan lehetne könnyebben, többet termelni. A rend, a normális élet visszaállí­tásával a gyár vezetői újra mondo­gatták: meg kell kezdeni a dolgozók . továbbképzését. S nemcsak mondták, hanem hamarosan hozzá is kezdtek.. Először a politikai, majd a szakmai < oktatást indították be. Ugyánnyira, hogy nem túlzunk, ha azt írjuk, hogy a Borsodnádasdi Le­mezgyár dolgozói újra elsők lettek a megye többi üzemeihez viszonyítva a tanulásban. Az 1958—1959-es okta^ tási évben még több embert vontak be a szervezett tanulásba. Papp Ferenc elvtárs, a szakoktatás felelőse nagy megelégedéssel adta tudtunkra: a gyár összdolgozóinak 10 százaléka rendszeresen részt vesz szakoktatás­ban. Hogy ez mennyire így van, el­mondotta, hogy jelenleg 7 tanfolyam működik a gyárban 231 hallgatóval. Különösen jelentős a 400 órás műve­zetői tanfolyam, amely a múlt év november 21-én kezdődött és 17 hall­gatója van. A tanfplyam résztvevői, művezetők és egyéb magasabb beosz­tású egyének, akiknek nincs meg a megfelelő iskolájuk. A tanfolyam elsősorban a 40 éven felüli elvtársak részére van, akik a múltban nem tanulhattak, és így pótolják elméleti lemaradásukat. A tanfolyamon szer­teágazó anyaggal ismerkednek meg. Jártasabbak lesznek a számtanban, fizikában, anyag- és gyártásismeret­ben, kémiában, nyers vasgyártásban, hő- és tüzeléstanban, ami a lerhűz- gyárban a legfontosabb — a henger- lési dolgokban. A 400 órás művezetői tanfolyam a technikum, két első évé­nek megfelelő anyagot tartalmaz. Az itt szerzett szakmai bizonyítvány tovább jogosítja az elvtársakat, hogy fnűvezetői beosztásban dolgozhatnak. A melegüzem vonalán három szaktanfolyam működik. A henge­rész-tanfolyam, amely 346 órás és 58 hallgatója van. Ezen a tanfolya­mon a segédlevéllel nem rendelkező hengerészek vesznek részt, akik a * I * * * 5 későbbiek folyamán hengerészek szeretnének lenni. A másik meleg­üzemi szakoktatás, amelyen kemen­ceelőmunkásokat képeznek ki. Itt 37-en tanulnak. A csavarállítók tan­folyamán pedig 39-en vesznek részt. Ezenkívül működik még a kikészítő­üzem dolgozóinak hőkezelő-szakmá- sító tanfolyam, villamos ív- és gáz­hegesztő szakoktatás, amelyen a kar­bantartó üzem dolgozói vesznek részt. A napokban indult meg a da- rúvezetői tanfolyam, ahol a gyár da­rukezelőinek utánpótlását kívánják biztosítani. Mintegy . harminchatan járnak erre a tanfolyamra, a jelent- kfezők száma azonban egyszer annyi volt. A dolgozók tanulási akarását, a szakmai kénjeit*“«? . fokozására való törekvést bizonyítja az a nagy len­dület. amellyel résztvesznek az elő­adásokon, szemináriumokon. Alig akad hiányzás. A felkészültségre sem lehet panasz. A gyár dolgozói mindent elkö­vetnek. hogy a • léprtökéleteseb­ben sajátítsák el a leadott anyagot. A nagy tanulniakarást bizonyítja, hogy egyes tanfolyamokat például vasárnap tartanak, s ezen is teljes ■ létszámban résztvesznek a hallgatók. Papp Ferenc elvtárs, szakoktatás felelős kérdésünkre elmondotta, hogy a gyárban ‘működő hét szaktanfo­lyam a gyárnak havonta mintegy 3000 forintjába kerül. Ugyanis az előadóknak, akik elsősorban a gyár mérnökeiből s vezetői közül kerülnek • ki, óradíjat fizetnek, amit a gyár fe­dez. A hallgatóknak csak a tanesz­közöket kell megvásárolniuk. A szaktanfolyamok hallgatóinak odaadása mellett szólni kell maguk­ról az előadókról is, akik iól felké­szülve, tudásuk legjavát adva, veze­tik le az előadásokat, foglalkozásokat. Az előadó elvtársak már eddigi mű­ködésük folyamán bebizonyították, hogy szívügyüknek tekintik a gyár dolgozóinak szakmai továbbképzését. A Borsodnádasdi Lemezgyár dol­gozóinak szakmai továbbképzése, odaadó, lelkes tanulása azt bizonyít­ja, hogy a gyár munkásai megértet­ték, ha többet, jobbat., oi^-óbbm akarnak termelni, emelni kell szak­mai tudásukat, lépést kell tartani a gyorsan fejlődő ^technikával, 'az új módszerekkel. Ezt pedig csak úgy tudják megtenni, ha napról-napra növelik szakmai felkészültségükét. Fodor László — ...............—- OOQ- ---­Ú jjávarázsolt pártház Ügy történt a dolog, hogy a sze­rencsi járási pártbizottság 1957 de­cemberében „kibővített pártbizottsági ülést hívott össze. A pártbizottság épületében azonban nem volt olyain nagy helyiség, ahol a meghívottak elfértek volna. Ezért valamennyien átmentek a cukorgyári körbe. Igen ám, de az is foglalt volt. A megye agronómuísai tanácskoztak benne. Mit tehettek? Visszamentek a párt- bizottságra és bepréselődtek az egyik irodába. Ekkor született meg a gon­dolat. Több alapszervezeti titkár ja­vasolta, hogy mivel tágas a párt- bizottság udvara, építsenek egy mel­léképületet. A pártbizottság' titkára és a gazda­sági osztályvezető felmérteik a lehe­tőségeket és a szakemberekkel el­készíttették a tervrajzokat. A felsőbb szervek engedélyezték az építkezést, sőt beruházást is biztosítottak hozzá. A munka tavaly nyáron kezdődött. A járás 56 pártszervezete közül csaknem valamennyi felajánlotta se­gítségét s így négy hónap alatt újjávarázsolták a pártházat. A párt- bizottságnak új bejárata lett. A mel­léképületben pedig nagy tanácsterem, klubszobát négy iroda és munkásőr- ház épült. A 280.000 forintos beruházást mint­egy 180.000 forint értékű társadalmi munka egészítette ki. Azok . a párt­tagok—-teljesen önkéntes alapon —. akik tevékenyen nem vehettek részt az építkezésiben. 1 napi keresetük­nek megfelelő összeget ajánlottak fel. De nemcsak a párttagok, hanerr sok pártonkívüli dolgozó is segített* az építő munkát. Matlák Sá,ndo.i üvegező és két fiútestvére példáu teljesen díjtalanul vállalták az abla. kok és az ajtók beüvegezését. Ai ÁVESZ pártonkívüli dolgozói szin- tén társadalmi munkában szerelték be a villanyvezetékeket. Az építkezésnél valóságos mozga- lom bontakozott ki, ahol a hivatalos idő letelte után a pártbizottság mun­katársai is dolgoztak. Az újjávará­zsolt pártház Szerencs egyik leg­szebb épülete lett. (török) Moszkvai „utasítások“ Albert Kahn, az ismert amerikai író a szenátus belbiztonsági bizott­sága előtt így válaszolt arra a kér­désre, hogy kapott-e valaha utasítá­sokat Moszkvából: „Igen, egy ízben, 1949-ben. Ékkőt ugyanis Ilja Erenburg szovjet íré egy pipát ajándékozott nekem, amely a Szovjetunióban készült. A pipa dobozában utasítást találtam, amely így hangzott: „Ha nem akarja, hogy új pipájának fája elrepedjen, akkot hidegben és szélben ne pipázzon, Ha már 50-$zer használta a pipát,, akkor mindenféle körülmények, között, a leghidegebb időben is r&gyüjiKdt”. Ezt az Utasítást teljés egészében betartottam [ Tanulnak a borsodnádasdiak A lemezgyár dolgozóinak 10 százaléka re$z részt 'szakmai oktatáson

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents