Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-14 / 11. szám

oiifciua, Avon, január il,

esZAKMAGTARORSSAG

Menekül a sötétség

T ©kérvényéé», hosszú, gödrös ut- 1 cák, szövik át Tiszakeszi községet. Nagy falu. Egyfelől a Mezöcsát hatóráig egybenyújtózó földtáblák, másfelől pedig a Tisza szegélyezi. Ebben az alföldi rónasághoz tartozó faluban születésétől fogva sötétség honolt. A sötétség foglyai, rabszolgái voltak mindazok az emberek, akiknek a két puszta kérges tenyerükön kívül semmijük sem volt. A sok ími- olvasni nem tudó ember sötétben járt mindig, még a nap is csak egyeseknek sütött. Azoknak, akik élvezték a föld minden gyümölcsét. Hogy kik voltak ezek? Az egykori tiszakeszi zsellérek nagyon jól tudják. Emlékezetükből sohasem lehet kitörölni Vass Albert 2000 holdas föld- birtokos kapzsi zsugoriságát. Csaknem a fél falu volt a szolgája. Es miért? A silány, szűkös betevő falaton kívül semmi egyébre nem tellett nekik, rongyokban jártak. Pedig — mint mondják — látástól vakulásig dolgoztak.

De Vass Alberten kívül voltak a faluban kisebb földesuracskák is, például a 'Tormay-fivérek. Lászlónak 600, Bertalannak 400, Dezsőnek 300. és az ugyancsak fösvénységéről híres Szabó Jánosnak 270 hold földje volt. Bezzeg ők egy kapavágást sem tettek benne, egy szalmaszálat nem tettek keresztbe. Mégis.;.

— Nekünk, cselédeknek kuss volt mindentől, — mondja Gyenge János bácsi. — Csak egytől nem: a munkától. Abból aztán kijutott bőven. Nem is jó arra még vissza sem gondolni.

így mondják ezt mások is. És

1 ez érthető is. hiszen a sok- sok sanyargatás, szenvedés után. most végre jól esik egy kicsit nyugodtan élni, szabadon ébredni. Nem zavarja, nem bántja őket most senki. Csendes a falu. Csak a Tisza moraj ló zúgását hallani. Ezt azonban ők észre sem veszik. Már megszokták. Mint ahogyan megszokták azt is. és talán észre sem veszik, hogy napról napra tisztul, világosodik felettük az ég. Ügy ám. de ez nem önmagától történik. Harc folyik, elszánt küzdelem. A régi és az új viaskodik egymással. S ebben a csatában egyre többen csatlakoznak az új oldalára. Ezt bizonyítja hogy sokan, a lakosságnak több mint 20 százaléka, már szakított a régi gazdálkodási módszerrel és jelenleg a község földterületének 33 százalékán nagyüzemi gazdálkodást folytatnak. A két jól működő termelőszövetkezet önmagáért beszél.

Qzáz szónak is egy a vége:

^ Tiszakesziben mindenki látja, tudja, tapasztalja, hogy ma összehasonlíthatatlanul jobb a dolgozó parasztok sorsa, mint régen. A fel- szabadulás óta 180 új lakás épült a községben. Ennyi a. 25 évig tartó Horthy-rendszer alatt összesen sem épült. Emellett 240 férőhelyes mozival, 7 kilométer járdával, piactérrel,, és új sportpályával gazdagodott s közben szépült, csánosodott a falu.

— A mai fiatalok már egészen más körülmények között élnek, mint mi éltünk — mondja a tanácselnök. — Gondtalanok. Azon a területen is például, ahol ma sportolnak, valamikor elkeseredett munka folyt.

Az elnök egy pillanatra elhallgat, aztán így folytatja:

— 1888 tavaszán történt. A Tisz? megáradt. A hullámok magasra csaptak. A gát már alig látszott ki a víziből. A falu apraja-nagyja ébren

volt és dolgozott. Szekérrel és fúrikkal hordták a földet. A gátat több mint 4000 köbméter földdel erősítették meg s így sikerült útját állni a pusztító áradatnak. Ezt a fiatalok talán nem is tudják.

A napokban Tiszakeszi újabb n létesítménnyel gazdagodott.

1,480.000 forintos állami költséggel bevezették a villanyt. Amikor még csak szó volt róla. sokan nem hittek benne, kétkedve fogadták a hírt.

— Úgy fog az nektek világítani, mint nekünk 1942-ben — mondogatták.

Ezeknek részben érthető is volt a megnyilatkozásuk. Az volt a helyzet ugyanis, hogy 1942-ben több mint 120 dolgozó paraszttól, köztük L. Kovács Józseftől. Gyenge Dánieltől és másoktól — beszedték a villany beszerelésének költségét, de sem a villanyt, sem a pénzüket nem látták soha. Ezért tartózkodtak most is és nem jelentették be igényüket. De amikor kigyulladt a fény. és látták, hogy az elhatározásból valóság lett, megbánták cselekedetüket. Most mái* kérik, hogy őhozzáiuk is vezessék be az áramot.

A villanyhálózat bekapcsolása a ^ tiszakeszi dolgozók életében fordulatot jelent. A fény nemcsak a sötétséget oszlatja el felettük, hanem az emberek homályos gondolatait is. A fény behatol az emberek tudatába is. Ezért kéri mindenki a villany bekapcsolását, A villanyfény elől menekül a sötétség minden maradványa.

Török Alfréd

A Holdon túli pályán kering a szovjet űrrakéta

A r — \ rr r • r r\

Az epulo u] varosról

A választások idején a kisgyűlé- seken sok juvánság, javaslat hangzott el a város lakói részéről. A kazincbarcikai tanács végrehajtó bizottsága legutóbb felülvizsgálta a panaszokat, javaslatokat.

A tanács a dolgozók kérésének alapján a beruházásokra 777.800 forintot irányozott elő. Sor kerül a Dózsa György út makadám-burkolásá- ra 319.600 forint összegben. Felújítják a Lenin utcát, erre 48.000 forintot költenek. A Táncsics utcában járdát építenek 95.000 forint költséggel. December 13 utcában 46 ezer forintot költenek járdaépítésre, míg a Széchenyi utcában vízvezeték-hálózatra 160.000 forintot költenek, a Rottenberg utca vízvezetékének építését pedig 210.000 forinttal oldják meg. A fentieken kívül még más, kisebb beruházásokat is végeznek. Az ó-városi lakosok kívánságára a tanács helyreállítja a berentei szeszfőzdét. Felsőbőreikén kultúrház felújítására

10.000 forintot költenek. Ennek a í munkának a 60 százalékát a KISZ- brigád fogja végezni társadalmi munkában. Kórházi felszerelésre 100.000 forintot fordítanak. Az ovodák részére 23.000 forintért játékot vásárolnak. Az iskolák sem maradnak el. Technikai oktatásra 85.000 forintot, s végül a kultúrcsoportok és a városi könyvtár támogatására 15.000 forintot költenek.

Államunk nem szűkmarkú az épülő új .várossal szemben, de szóvá, kell tennünk, hogy az ó-város lakossága nem akar erejéhez mérten hozzájárulni a tervek megvalósításához. Elsősorban társadalmi munkában van hiány. Reméljük, hogy a párt és a KISZ-szervezet segítségével az ó-városiak is megértik, hogy ami épül az nekik épül, ők fogják élvezni és saját boldogulásukat látják majd benne.

Halmágyi Balázs

Kazincbarcika.

Hold: Hurrá, már túlment rajtam! Azt hittem, eddig se bírja szusszal.

SZERZŐK - MŰVEIKRŐL

„Fellahok, fáraók, hastáncosnők és tengerészek ..."

Barát Endre. Zengd szobrok

Közel-keleti utazásaim sok különös emléke szinte parancsoltain késztet arra. hogy újabb és újabb írásokban adjak számot élményeimről, benyomásaimról. Első egyiptomi utamról A Gellérthegytől a piramisokig című könyvemben számoltam be; második utam agy tengerészregénv megírására inspirált, amely a Vihar az Égei-tengeren címmel jelent meg nemrégiben. Üj, a Táncsics Kiadó népszerű »Ütlka- landok<•<-sorozatóban hamarosan napvilágot látó munkám Zengő szobrok címet viseli fedelén. A »Zengő szobrok« — a thébei puszta M.emnon- szobrai. melyeknek tövében — most múlt épp egy esztendeje — az egyiptomi hajnal derengésében lestem a legendás zengő hangokat... hiába. Nem hallottam mást. mint távoli vízemelőkerekek csikorgását s a bivalyokat nógató fellah-fiúk egyhangú kiáltozásait. így foszlott szét Amenofisz komor virrasztóinak. Memnon zengő szobrainak legendá- ; ja, ám ugyanakkor más, új legenda 1 született tudatomban; az élőik s nem

TUDJ 4-E.

... az első világkörüli utazás a XVI. században 14 nap híján 3 évig tartott? Ma »TU—-104« és TU—114« típusú repülőgépekkel 45—55 óra alatt körül lehet repülni a Földet. A mesterséges holdnak pedig mindössze 1.5 órára van szüksége egy földkörüli »utazáshoz«.

... a tiencsini (Kína) rádiógyár nemrégiben megkezdte az első kínai televíziós készülék gyártását.

... előre gyártott vasbetonelemekből nagykapacitású hőerőmű épül Szimferopolj közelében. Ez lesz a

a kőszobrok — az egyiptomi nép felemelkedésének csodája.

A Zengő szobrok-bzm azt igyekeztem megmutatni, — hogyan élnek, dolgoznak tanulnak, harcolnak, s ünnepelnek a szabadsággal ismerkedő, barna, erős és komoly emberek, a Szent Folyam, a Nílus áldott iszappal megtermékenyített partjain.

De könyvemben a bejárt tengeri út más tájairól és lakóiról is beszámolok. írok isi am buli élményeim-' fői, jedikulai »rabságomról«, a Nagy Szeráj csodáiról és az ősi Halikar- nasszoszon, vagy a tündéri Rodosz szigetén tett sétáimról. a szíriai Lattyákya egzotikus szépségeiről, pálmafákról és pálmatermetű asszonyokról, egy ötezer éves város romjairól. Az alexandriai könyvtár. Faruk király kéj lak ja, s a Gyönyörök Kertje a hastánccsnők mulatója, a g urnái sejk vendéglátó otthona — mindez épp úgy helyet kap kötetemben, mint szamárhátas utazásom a Királyok Völgyében, vitorlázásom a Folyók Anyján — a Níluson — vagy tisztelgésem a luxori és .karnak! örökkévalóságban, a Balzsamozók Házában, s II. Ramzesz vagy IV. Amenofisz roppant kőszobrai előtt.

Mindezekhez pedig — akár szépséges, izgalmas keret — a tenger boly áldva]. laroszokkal, csillagokkal, viharfelhőkkel s kalandokkal teljes világa; és a magyar tengerészek merész. kemény és vidám élete.

A Zengő szobrok megírása közben úgy éreztem — mintha újra meg újra átélném e szív&zorítóan szép utazást. Aki kezébe veszi majd e kötet valamelyik példányát, próbálja odaképzelni magát — a sivatagba, s az Ezeregyéjszaka pompájában ragyogó városba, a gigászi, szobrok, a pálmafák a fehér palotáik s arany- kupolás mecsetek tövébe, a szépséges fátyolos asszonyok, a fellahok, fáraók. a hastáncosnők és tengerészek közé! Meghívom hát új könyvem minden egyes olvasóját: tartson velem. legyen az útitársam!...

HOGY...

Szovjetunióban az első előregyártott elemekből készült erőmű.

... az idén Észak-Kaukázusban teherautókon szállították a juihoyája- kat a téli legelők közelébe. Míg a nyájat hajtották, addig 20—25 nap kellett az út megtételéhez, ezúttal pedig csupán 10 óra.

a Kínai Népköztársaságban minden hatodik ember sportol.

... a szivárvány csak a földről látszik körívnek, repülőgépről teljes körnek látszik, középpontjában a repülőgép árnyékával.

BECSKEHÁZI PALI bácsival úgy három-négy hete találkoztam utoljára. Teli pohár borral a kezében keresett meg a sokadalomban. Megkínált, egészségemre kívánta, felhajtottam. A szemén látszott, hogy ő is megivott már három- négy pohárkával a kétéves furmintból, de valahogy a vidám forgatag közepette mégis elgondolkodónak, vagy inkább szomorúnak látszott. Nem ismertem, csak annyit tudtam róla, hogy a Kossuth Tsz hangulatos zárszámadásán ő az egyedüli egyéni paraszt.

— örülnek — mutatott körül. Azután minden további Nélkül hozzátette: van is miért. Kicsit hallgattunk, őszintén, nem is tudtam mit válaszoljak. Szólt a zene, a nagyteremben táncoltak fiatalok, idősebbek, s fürge tagok hordták körbe a teli borosüvegeket. Az emberre önkéntelenül is átragadt a gondtalan mulatozás öröme. S ilyenkor valahogy rosszul érinti az embert, ha csak egy komoly elgondolkodó arcot is lát.

Pali bácsi, közepesnél alacsonyabb termetével, kerekded. ée csontos arcával mégis felkeltette érdeklődésemet. Valahogy megérzi az ember a másikban, hogy valami nagy dolog, nagy érzés lappang benne... S különösen ilyen szavak után, hogy:

— örüljenek csak, bár én is örülhetnék. De majd csak

lesz valahogy. •*

Néhány tsz-tag jött az elnökkel az élen, magukkal invitáltak. Pali bácsi a lelkemre kötötte, hogy keressem fel minél előbb, beszélgetni szeretne. Megígértem, s most néhány hét után megtettem.

A nem hosszú, pléhfödeles parasztház jóval kívül esik a várostól. Túl az új betonúton. Neve sincs a tíz-tizenöt ház övezte utcának. Egyszerűen így mondják: „a malomkőgyár környéke”. Jobbra tőle messziről idelátszanak a pataki vár tornyai, balról meg mindjárt elfogják a kilátást a nektártermő hegyek. S körül vékony hótakaró alatt pihenő felszántott földtáblák.

Pali bácsi már messziről megismert. Elénksietett. Fiára bízta a piros salak egyengetését az udvaron.

— Kerüljenek beljebb. Dolgozunk. Muszáj troszkát hordani az udvarra, mert esős időben megeszi az embert a sár. — Igaz lehet, szerte az udvaron mély, sárbavésett szekérnyomok. Bent a meleg parasztkonyhában vetett ágyon ráncosarcú idős néni pihen.

— Az anyósom. Hetvenhat esztendős. Két éve fáj a lába. Csak néha keleget. — Itt meg a feleségem. — Kedves tekintetű asszony tessékel beljebb a szobába.

— Kissé hűvös van, nyitva volt az ablak. — Széket törül, hellyel kínál, de mindjárt magunkra hagy. Egyszerűen bútorozott kis parasztszoba. Mégis, valahogy ünnepélyesnek tetszik. S körülnézve mindjárt felismeri az ember, miért. Körül a falon szinte minden helyet mosolygósarcú lányokat, fiúkat, esküvői ruhában díszelgő fiatal párokat ábrázoló fényképek.

0

— A gyerekek?

— Igen. Ez itt a lányom. Magyar-német szakos tanárnő. Némediben tanít. Már férjhezment. — Csikordul a komódfiók. Köteg fénykép bomlik. A család. Két fiú a feleségével, két lány a férjével.

— Karácsonyra mind itthon voltak. Az unoka is. Most egy hónapos. Két fiú még itthon van, az egyik az, akit az udvaron láttak, a másik még iskolás, harmadikos. Hat gyerek.

— Akkor volt Öröm az ünnepeken.

— Volt... Csakhát gondja is van az embernek.

— Kinek nincs?

— Igen, de kinek ilyen, kinek olyan.

— Anyagi?

— Nem mondhatnám. Dolgozunk, megvan a magunké... Mar kiröppent négy gyerek. Kevesebb gyerek a háznál — kisebb gond... És gondolkozik, spekulál az ember.

— Az jó, mert mindig valami újat hoz. Különösen parasztembernél.

— Igaz, de ahhoz is körülmények kellenek. Meg ki ilyen, ki olyan. Itt van az én esetem is. Ki tud ezen eligazodni? — Lassan összeszedi a szerteheverő fényképeket. S érzem, hogy most jön az a nemrégiben említett beszélgetés, nehezéről az életnek.

$

KI TUDNÁ SZÁMÁT mondani, hány egyszerű, nincstelen embert viselt meg keményen a múlt. Becskeházi Pált sem kímélte az élet. Ahogy sorolja, emlegeti honnan jött, s hová tart, a múlt hibái, a holnap reményei öltenek formát. Igv látni Becskeházi Pali bácsit is, mint fiatal, nincstelen család gyermekét is.

Semmi nélkül indult az életnek, nem egész egy hold földdel, s egy lakodalmi pénzen vásárolt borjúval. Hány napszám, hány főhajtás, megalázkodás kellett, hogy az egy borjúból két tehén, abból két rossz ló legyen, kölcsörszerszám- mal. Mert arra már nem tellett. Azután a gyerekek nevelése, ruháztatása. Tengernyi veríték, ezernyi gond, s bizony közben ezernyi átok az életre.

*

i*- NO ÉS A MA, Pali bácsi?

— A ma? Hiszen látja. Ma házam van, tanárnő lányom, a hat gyerekből négy a maga lábán és mindannyian elégedettek. Nekem is megvan a magamé, ha sokat kell is görnyedni érte. De...

— A termelőszövetkezet zárszámadásán említett valamit. Arra gondol?

— Arra, de ott nem volt mód, hogy beszélgessen az ember.

— Csak nem irigyelte őket?

— De igen. Irigyeltem . . . Egészen reggelig, mert addig maradtunk együtt.

— S ha irigyelte, miért nem változtat az életén? Befogadnák maguk közé. Szükség van ott az olyan emberekre, mint

Becskeházi Pál...

— Látja, éppen ez az. Szükség volt ott rám is valamikor, köztük voltam — és kitettek. — S itt, a kis pléhfödeles házban ismertük meg Becskeházi Pál kilencholdas paraszt nagy gondját, tépelődéseit.

Alapító tagja volt a mostani milliomos Kossuth Tsz-nek, ezelőtt tíz esztendővel. Az öreg Krizsán, Hézsai és más törekvő, valamikor kisemmizettekkel hozták össze a Vörös Csillagot. Ügy dolgozott akkor Becskeházi Pál, mint még soha. Éjjele, nappala nem volt. Iskolára küldték, ment. Üjra küldték, megint ment. Szakképzett kertész lett, mert a kertészetet szánták szinte a gazdaság alapjának. S mire írtá- sodszor megjött az iskoláról, közölték vele, hogy nincs helye a tsz-ben? Hogy miért?

Erős, akaratos ember Becskeházi Pál. Nem hagyta a magáét. Nem hagyta pihenni az embereket, mert maga sem nyugodott pillanatig sem. Minél hamarabb ki akart kerülni abból az állapotból, amit valamikor szükség-nek nevezett évtizedeken át... Ha ilyen lenne, ha ilyen lett volna minden ember. De akadtak ellenlábasok, akik „ispánkodás”-nak nevezték, ha rászólt a pazarlókra, ha kifogásolta, hogy nyolc- kilenc óra felé ballagtak ki a határba...

— ÍGY BÁNTAK VELEM s én mentem. De kár volt. Harcolni kellett volna. Mert ime, a mai milliomos tsz-ben már alig vannak azok közül, akik ellenem voltak.

— S mondja csak, Pali bácsi, most is jobbnak tartja a közöst, mint az egyéni gazdálkodást?

— Most még inkább. Hiszen ott voltam a zárszámadáson. Többet keresnek a tsz-tagok, mint én. Nem sokkal, de többet és könnyebben. A szívem visszahúz. S azt mondom, rosszul gondolkozik az az ember, aki nem tud dönteni!

— Az igaz, de maga miért nem dönt, Pali bácsi? Hiszen maga mondja, hogy más már ott minden. Az élet, a tagok. S maga szakképzett ember, magára ott szükség van! — ÉS Pali bácsi, aki több mint egy órán át beszélt, hol lelkesen, hol izgatottan, még a búcsúzásnál is hallgatott.

*

A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN viszont Vaskó elvtárs, az elnök és a tsz-tagok visszávárják Becskeházi Pált, akit minden előbbi mende-monda ellenére igen értékes embernek tartanak. Sőt, azt mondják: — nekünk szükségünk van rá, s neki szüksége van ránk.

S Becskeházi Pál holnapja ott folytatódik majd, ahol egykor kénytelen volt abbahagyni. Mert ott könnyebb, ott jobb. Visszavárják:

Barcsa Sándor