Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
AZ ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN ItMMIIMMfH • ••••••MM« • VMM MIMIM MIMI iTlftM (•MMM'étll »MMIMM MM IMMBII ■«■••••••••■•■■••••■•«••a Az orvos Dr. Kostyál László kórházi főorvosnak, az új esztendőre' többek kosöW'ez a:ké't 'fontos kívánsága van. ts^' Szeretem, ha 1959-ben a köz* egészségügy tovább. javulna. Mi, orvosok a legjobb tudásunkkal es odaadásunkkal igyekszünk a már nyolc éve egyre tökéletesedő munkamód_ t szerekkel dolgozni, hogy a csecsemő- ; elhalálozás . csökkenjen. Emellett: I azonban rendkívül fontosnak tár lom j — gyermekgyógyászati érdekből is ‘ I— a. nevelést. Mint már ismeretes. \ ebből a célbői megalakult a nevelési tanács, amely előadásokkal, tanácsokkal szolgál a szülőknek, hogy felvilágosultabban, nagyobb hozzá- , értéssel neveljék gyermekeiket. Sokan ezt a kérdést nem veszik elég komolyan, pedig a gyermeknevelést 1 már kicsi, mondhatnánk csecsemő korban kell elkezdeni. A gyermekből ' csak akkor válik, tisztelettudó, erkölcsös, becsületes ember. ha már fiatal korban szigorúan fogjuk. Ha a szocialista szellemben való nevelés magját sikerül a dolgozó tömegek körében elhinteni és gyümölcsöztetni már az .új esztendőben, akkoi\ a következő években, nekünk orvosoknak is kevesebb dolgunk lesz. A kohász-*•* Én a technika továbbfejlődését várom az új esztendőtől — mondja Bukovszky Miklós, a Lenin Kohászati Müvek martinacélmü olvasztóra. Szép eredményeket értünk eh de még ma is vannak hibák. A nagy- j olvasztó például túlságosan magas kéntartalommal adja a nyersvasat. Emiatt nekünk, martinászoknak gyakran két óránál is tovább kell kikészítem az anyagokat az előírt időnél, j Ez annál is inkább bosszantó, mert | többet dolgozunk, viszont kevesebbet | keresünk. Azt szeretném, ha az új évben megszűnnének az ilyen hibák, j T- Az otthona részére mit vár? j A katonatiszt A színházi rendező z új év küszöbén az emberek mindig bizakodva, reménykedve tekintenek a jövő elé. így van ez már ősidőktől. fogva.. Jobbat, **eöbet és többet várnak, mint amennyit a néhaivá lett évtől kaptak. Lapunk munkatársai több dolgozóval beszélgettek és íme a kívánsá- tfetkból most is van jócskán. Nos, nézzük, ki mit vár az 1959-es évtől. A vasutas — Vannak terveim. Féleségemmel már meg is beszéltük, hogy az új évben új szobabútort vásárolunk a, régi helyébe. És amilyen takárékos Révész László, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium I. e. osztályú tanulója ezt várja az új ■ évtől : ' — Az új évben ' elsősorban két célt tűzök magam elé. Az első: múlt évi tanulmányi eredményeim; biztosítása; a másik pedig, hogy sikeresen le tegyem a »KiUán-pröbát<<, s ezzel a KISZ tagjává válhassak. Szeretném ezenkívül, ha kedvenc sportágamban, a kardvívásban annyira fejlődnék, hogy versenyeken is résztvehetnék. Végül azt szeretném, ha az iskola az új évben a diákok szórakozási lehetőségeit legalább annyira biztosítaná, mint a most befejezett esztendőben. Szeretném az új esztendőt is oly módon felhasználni. hogy — elsősorban a jó tanulással — majdan a társadalom, hasznos tagjává váljak. A fodrász Csattog az olló, zúg a villany- haj vágógép megállás nélkül egész nap Soltész István, a 29. számú szövetkezeti bolt vezetőjének kezében. Nincs ideje, mért sok a vendég. Érthető is. Hiszen mindenki csinosan, szépen, takarosán akarja átlépni az új év küszöbét. Néhány percet azonban szakít és így nyilatkozik: — Nem voltam nagyravágyó soha. Most sem kívánok lehetetlent. Munkahelyemmel, ahol'már hat éve dolgozom, meg vagyok elégedve. Nem dicsekvésképpen mondom, de úgy érzem,, a vendégek is szívesen jönnek hozzám. Azt szeretném, ha a 5övőben is ennyi munkám lenne, hi- -en végeredményben ebből élek. Ennyit mond és lép is a következő vendéghez, aki, már elfoglalta helyét * forgószékben. asszony az én felesegem. össze rakosgatja ra a forintokat. is A karnagy Förray István karnagy, a diósgyőr- vasgyári Erkel Ferenc zeneiskola igazgatója és a Diosgyőrvasgyári Művészeti Együttes művészeti vezetője, amikor újévi kívánságairól kérdeztük, a következőket mondotta: — Mint zeneiskolai igazgató szeretném, ha az 1959-es évben bővíteni tudnánk az iskolánkat. Szeretném, ha a miskolci színház elkészültével mód nyílna az operatársulat visszaállítására. Mint a művészeti együttes vezetője szeretném, ha együttesünk tánccsoportja, amely új, meseszerű, vidám, optimista táncokra készül, sikerrel szerepelne az országos táncfesztiválon, énekkarunk pedig, amely nagy lelkesedéssel próbál a ■miskolci zenei napokra, valamint az országos dadostalálkozóra, ugyancsak nagy sikerrel szerepelne. A bányász — Nemcsak mint katona, de mint ember is az új esztendőben lényeges enyhülést várok a világpolitikai helyzetben — mondja Pánczél Győző százados. A jövőben méginkább erősíteni akarjuk a hadsereg és a polgári lakosság kapcsolatát, mert ez is egyik feltétele a békés építő munkának. Emellett persze még mást, is szeretnék. Továbbra is ilyen hatható és tartós életszínvonal-emelkedési mint amilyen volt az 1958-as évben Bízom abban, hggy az új év az ér számomra is tartogat meglepetést. — Mire gondol? — Arra, hogy régóta lottózom már 1958-ban négyes találatunk volt. Kollektíván játszottunk és így nem sok jutott fejenként. Persze azért megérte. És ez a kis kollektíva azóta is együtt tippel. Lehet, újra sikerül, de most már t^-’taiálat. A nyugdíjas — Nem vagyok már mai gyerek. A kenyerem javát megettem. Sok mindent tapasztaltam, átéltem — mondja Hernádi Ferenc. — Túl sok kívánságom nincsen. Az új esztendőtől csak azt várom, hogy erőben, egészségben éljek Helyzetemmel meg vagyok elégedve. Mint katonatiszt vonultam nyugdíjba, de jelenleg a Borsodi Mélyépítő Vállalatnál dolgozom, mint személyzeti vezető. Szeretnék továbbra is dolgozni a közös ügyért, a dolgozók felemelkedéséért és gyönyörködni gyermekeimben. Az egyik fiam egyetemi tanársegéd, a másik pedig. most végzi a technikumot. Büszke vagyok rájuk. Érdemes értük élni, dolgozni. A tanár ■Simon Mihály 27 éve járja a banyák mélyét. Jelenleg Anna-bányán dolgozik, mint üzemi bizottsági elnök. — A felszabadulás óta igen sok Szabó Béla, a MÁV forgalmi osztályának vezetője az 1959-es évtől a következőket várja. — Szeretném, ha az új esztendőben végre sikerülne tartóssá tenni a személyszállító vonatok menet-} rendszerinti közlekedését. Az elmúl' I évben ugyanis nem sikerült telje r egészében ez a törekvésünk. Nagyon boldog lennék az új évben, ha a kislányomat felvennék az ope-ra- ház balettiskolájába, ugyanis már 6 éves korától táncol. A szakértők szerint van tehetsége hozzá. A földműves Marton János vadnai dolgozó paraszt a kívánságokból jócskán markolt. — Az új esztendőben jónak találnánk, ha megalakulna a községben a juhtenyésztő szakcsoport.. Ehhez megvan minden lehetőség. Magam is igyekszem gazdaságomat a belterjesség felé irányítani. Szaporítom a szarvasmarha állományomat. Csak az a baj, hogy a. Tejipari Vállalat megszüntette a községben a tej- átvételt. Ez káros az állattenyésztés fejlődésére, mert nem. tudjuk értékesíteni a tejterméket. Nyissák meg újra a tejcsarnokot. Jónak találnám azt is, ha; községünk. Hfftarahan tévő kiváló adottságokat közpß nagyüzemi gazdálkodással tudnánk, hasznosítani. Bízom abban, hogy gazdatársaim ezt megértik és már az új év folyamán lesz is foganatja ennek a gondolatnak. Végül szeretném, ha a nagyhatalmak megegyeznének és biztosítanák számunkra a békés, termelő munkát, hogy jövő ilyenkor kívánságaink teljesülésével boldogan nézhessünk az elkövetkezendő esztendők elé. Nagy Kálmán, a > Földes Ferenc gimnázium tanára: — Több mint húsz éve dolgozom, mint tanár. Ezidő alatt nagyon sok gyermeket és felnőttet tanítottam meg a betű és a szavak helyes művelésére. Az utóbbi időben azonban azt tapasztalom, hogy sokaknál nincs összhangban a tanulás az érzelemmel. Pedig ez nagyon fontos. Éppen ezért én azt szeretném, hogy a többi pedagógus kollégákkal együtt a jövőben még jobban foglalkozzunk ilyen értelemben is a tanuló ifjúsággal; — Mit szeretne még? — Azt, hogy tovább fejlesszük, az oktatás terén elért sikereinket. Jelenleg is folynak kísérletek. Lesznek például iskolák, ahol a tanulók maguk1 választják ki a. tantárgyakat. Még nem tudjuk, helyes • lesz-e ez így. Minden esetre .vigyáznunk keli, nehogy a gyakorlat rovására menjen. Nekem továbbá az a szándékom, hogy az új évben — persze, ha az időm engedi — Kemény Zsigmondiéi tanulmányt írok. Vorösmartyról már írtam, nyomtatásban is napvilágot látott. Bízom abban, hogy ez a munkám is sikerrel jár majd. A sportoló Húsz éve küzd a sportpályákon csapatának színeiért Károlyi József, a háromszoros magyar válogatott labdarúgó kapus. Még ma is az élvonalbeli kapuvédők közé tartozik. Hogy mit vár? — Érzésem szerint az új esztendőben — mondotta a népszerű »Joci« —, nagy előrehaladást érünk majd el a magyar labdarúgás színvonalának 'ejlesztésében. Ehhez persze az szükséges, hogy fiatalokra alapozzák az új magyar válogatottat és teljesen egy szintre hozzák a főváros és a vidék labdarúgó sportját. A szövetségi kapitány már elindult a helyes úton, minden bizonnyal megteremti egy jó magyar válogatott alapjait; vágyam teljesült már. Most is bízom abban, hogy az új esztendőben valóra válnak azok a célok, amelyeket magam elé tűztem.' Mint üzemi bizottsági elnök azon fogok fáradozni, hogy sikeresen végződjék a kísérleti munka, a vastámácsolást illetően. Ezzel ugyanis nemcsak a bányászok munkakörülménye lesz biztonságosabb, hanem gazdaságosabban tudunk majd termelni is. Tonnánként több mint 20 forinttal csökken így a termelési költség. — Mint családapának mi a vágya? — Mindenek előtt ki akarom stafi- rungozni a lányomat — már férjhez- adó. Ezenkívül régi óhajom egy autó, de ha erre nem telik, beérem egy motorkerékpárral is. Orosz György, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal, tehetséges rendezője így várja az új esztendőt: — Az 1959-es évtől sem váró. lottó-főnyereményt, már csak azér sem, mert sohsem lottózom. Nem va gyom egyelőre hold-utazásra sem Sokkal reálisabb kívánságaim vannak. Legelső az. a közhelynek számító óhaj: készüljön el végre a szín ház újjáépítése, s a következő évbe; már a korszerűen felszerelt színpadon rendezhessek klasszikus és modern drámákat. És jő új magyar darabokat! Igazi színházban, jó társulattal, jó közönségnek, jó előadásoka csinálni! Ez minden. — És magamnak is valamit: néhány hetes külföldi utazást. Megnézni, hogy játszanak színházat Moszkvában, vagy Párizsban, Varsóban, vagy Rómában Tanulni, világot látni!
