Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-09 / 7. szám

Péntek, 1959. január 9. fcSZAKMAGYARÖRSZAG s Egy tellietetlen szerző Jő 71 Balázs bácsi arnóti lakos ese- téröl szólunk. Közelebbről nem ismerem ugyan, de az alábbi történet arra enged következtetni, hogy Balázs bácsinak, ha pénzre van szüksége, nem nagyon válogatós az eszközökben. A történetecskét persze nem Ba­lázs bácsi, hanem egy, a falu érde­két szolgálni kívánó kormányrende­let alapozta meg. De úgy érződik, hogy nemigen a kormány a hibás eb­ben a dologban. Sőt! Hiszen a rende­let jót akar, jót tesz a parasztsággal, termelőszövetkezetekkel a gyakorlat­ban. Egészen pontosan arról van szó, hogy ma már minden dolgozó paraszt szerződést köthet kenyérgabona, ka­pások termelésére, méghozzá igen előnyösen. Jelentős összegű előleget kap a leszerződött termelvényelc egy- egy mázsájáért. Természetes dolog, hogy sokan megörültek e rendelet­Mik szerepelnek a vasutas szakszervezet 1959 évi programjában? A vasutas szakszervezetek területi bizottsága 'az MSZMP művelődés- politikájának megvalósítása érdeké­ben elkészítette az 1959. évi kulturá­lis programját. A program keretében szerepel: a dolgozók esti általános iskolai képzé­se, üzemi iskolák szervezése, mun­kásakadémiák felállítása — a TIT segítségével. Továbbá a kultúrmun- kások esti továbbképzése vasútállo­másokon, . valamint a „szolgálati he­lyeken15 könyvtárak létrehozása. A program egyik legfontosabb fel­adata a kulturális intézmények mun­kájának megjavítása. Ennek érdeké­ben február hónapban 130 kultúr- mimkást képeznek ki esti oktatásban. I Hóid találkozása az elsfi szoviet űrrakétával HOLD: Hált megjöttél, bébiikém, — fftár évmilliók óta váriakon nek, s már az elmúlt esztendőben is éltek a lehetőségekkel. Megkapták az előleget és becsülettel teljesítették ígéretüket. A példák alapján az idén egyre több a szerződést kötők száma Ez nem volna baj, sőt, ha... ha ugye nem lennének spekulatív gondolko zású emberek, akik ilyen rendeletek, lehetőségek hallatán azt nézik, ho­gyan lehetne ebből munka nélkül komoly hasznot húzni. T/'alószínűleg ilyesformán gondol kodott D. Balázs arnóti lakos is, amikor elhatározta: no, ha lehet, én is szerződök, de abban nem lesz köszönet. — Már ami az államot il­leti. Felkereste hát az illetékes vál­lalati dolgozót és bejelentette, hogy ö az idén 160 mázsa gabonát kíván termelni az államnak, s erre meg .óhajtja kötni a szerződést. Nagy szó ez, 160 mázsa gabo-na, s úgy látszik, a vállalati dolgozó hozzá még jóhi­szemű ember is lehetett. Pillanatig sem gondolt fortélyra. Sőt, megörült, hogy íme, milyen jó ügyfél akadt a horogra. Talán még külön kezet is szorított Balázs bácsival, aki persze elégedetten dörzsölte markát és ha­zamenőben számolgatta, hova teszi majd a nem sokkal kevesebb, mint 10, azaz tízezer forintos előleget. (Ahogy hírlik, helye lenne, mert nyolcezer forintnyi tartozása van.) Már minden rendben is volt — sze­rinte —, amikor fene tudja hogy, mégis beütött a krach, mely áthúzta a jól kieszelt kupeces gondolkodást. A Termény forgalmi Vállalat ve­zetőinek ugyanis kissé gyanús­nak tűnt Balázs bácsi heves terme­lési kedve. Már csak azért is, mert ugye, aki búzából csak az államnak 160 mázsát akar termelni, annak leg­alább harminc hold földje kell le­gyen, s hozzá nem is Arnóton, hanem valami jobb búzatermő vidéken. Így első lépésként mindjárt érdeklődtek D. Balázs gazdaságának terjedelmes- sége felől. S az első lépésnél kiderült, hogy Balázs bácsi rászedte az álla­mot, mert földje nincs, még kilenc holdnyi se. Ő ugyan erre kijelentette, hogy majd bérel ő ahhoz, ne fájjon az állam feje. Nem is fájt, de tízezer forint mégiscsak . tízezer forint, s a vállalatnál — nagyon helyesen — azt mondták: inkább ide, mint oda, ahonnan nemigen kerül egykönnyen vissza. S diktum-faktum, Balázs bá­csi elesett a tízezer, forinttól. ....... B efejezésként persze még meg kell jegyezni, hogy ö nem nyugodott bele a dologba. Az ügy megjárta a járást, a megyét, mi több, még a pártbizott­ságot is. Persze nem eredménytele­nül, mert végül is a vállalat „beadta a derekát” üsse kő, termeljen csak D. Balázs 160 mázsa búzát, a vállalat szívesen átveszi tőle aratás után. Ha kell, még többet is — és talán valami prémium is kinéz. De az előlegről mondjon le, azt ilyen feltételekkel nem kaphat. (harcsa) A munkások ügyéről van szó iVe hagyjuk elsikkadni a határozatokat A Központi Bizottságnak a mun­kásosztállyal kapcsolatos feladatok­ról hozott határozatát megyéink üze­meiben örömmel fogadták a dolgo­zók. Elsősorban azért, mert a határo­zat jelentőségének megfelelően fog­lalta össze azokat az alapvető politi­kai, gazdasági és kulturális kérdése­ket, amelyek közvetlenül érintik a munkásokat. Ezt a határozatot' min­den üzemben nemcsak a kommunis­ták. de a pártomkívüli dolgozók előtt is ismertették. Az ózdi durvahengerműben pél­dául még a múlt év novemberében megtárgyalták a párttagok a határo­zatot. majd csoportos beszélgetése­ken ismertették az üzem dolgozóival. Sajnos azonban ettől többet nem tet­tek. Az 1. számú pártszervezet veze­tőségének nemcsak, hogy ütemterve, vagy elképzelése nincs a határozat­ból adódó feladatok végrehajtásáról, de már arra sem emlékeznek, hogy milyen kérdésekkel foglalkozik. — Őszintén szólva, nem tudom mát tartalmaz a határozat. Nem csi­náltam feljegyzést belőle. Ezért nem is akarok mellébeszélni — mondja a párttitkár. Érsek Sándor élvtárs. Ez tehát a helyzet. Elfeledték ezt a fontos határozatot. így természete­sen nem is dolgozhatnak a határozat útmutatásai szériáit. Mire vall ez? Mindenek előtt arra. hogy a párt­szervezet vezetősége nincs tisztában a határozat jelentőségével. Ha olvas­ták is. nem érezték át megfelelően és nem vontak le következtetéseket belőle. Mondjuk meg kereken, eisik- lottak felette. És ez mást is elárul. Azt, hogy a pártvezetőség túlságosan elkényelmesedett... Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint az. hogy a harminckét párttag közül csak alig néhányan végeznek konkrét párt- munkát. A pártvezetőség tagjai kö­zül Is egyedül Énsek elvtárs tevé­kenykedik. — Bizony, a többiek nem nagyon támogatnak. A párttitkár lehet bármennyire is képzett, rutinos, egymaga azonban képtelen megoldani a szervezet előtt álló sokrétű feladatot. Ez pedig fel­tétlenül a pártélet gyengüléséhez, sorvadásához vezet. Eleven, lüktető pártáiét csak ott van, ahol a vezető­ség és a tagság közösen, meghatáro­zott ütemterv alapján dolgozik, ahol a munkások érzik, tapasztalják, hogy foglalkoznak velük, segítik őket ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Az ózdi durvahengermű 1. számú pártszervezetében azonban jelenleg: még más a helyzet. A Központi Bi­zottság határozata pedig többek kö­zött azt mondja: »Odaadó figyelmet kell fordítani a dolgozók mindennapi gondjaim, a velük való bánásmódra, a dolgozók körében végzendő úgynevezett apró munkára.« Ilyen »apró^-naik látszó munka akad jócskán az üzemiben. A henge­részek például szóvá tették, hogy túlságosain megszigorították a tervü-I két. A blokksoron eddig 180 öntecset hengereltek ki műszakonként — mint mondják — igen kemény erőltetett munkával, s most 186 darabra emel­ték a blokkok számát. — Lehetetlen ezt megcsinálni — mondják a hengerészek —, de ha tel­jesítenénk is, akkor az a minőség rovására menne. Nekünk nem cé­lunk, hogy selejtes munkát adjunk. No. tessék. A pártszervezet miért nem foglalkozik ezzel és a többi eh­hez hasonló kérdéssel?! Jogában áll ellenőrizni, felülvizsgálni ezeket a dolgokat., intézkedéseket. A munká­sok. — ha nem is kérik —, elvárják a pártszervezet segítségét, s ezt a ve­zetőségnek tudnia kellene. Vagy ta­lán nem látják ezeket a dolgokat? Hihetetlen, hiszen ott dolgoznak, ott élnek az üzemben. Csak nagyobb körültekintésre; önálló cselekedetre van szükség. A munkások ügyéről van szó. Éppen ezért az ózdi durva- hengermű 1. számú pártszervezeté­nek szakítania kell ezekkel a hibák­kal. És ha ez sikerül, akkor bizo­nyára nem sikkadnák el ilyen fontos határozatok. TÖRÖK ALFRÉD A miskolci s?p!nyik-jdái!itás óriási sikere EREDETILEG december 21-től január 6-ig tervezték a városi ta­nácsház nagytermében rendezett szputnyik kiállítást. A kiállítás azonban még 8-án sem zárta be kapuit. Óriási volt az érdeklődés, amely napról napra fokozódott. Ja­nuár 8-ig 14.000 látogatója volt a kiállításnak, amelyen a megnyitás napjától kezdve állandóan magya­rázó előadásokat tartottak a TIT csillagászati szakosztályának és a Kilián Gimnázium csillagászati szakkörének tagjai. A lelkes elő­adók megérdemlik, hogy nevüket itt elismeréssel sorakoztassuk fel. Apostol Ince. a csillagászati szak­osztály elnöke, Szabó Gyula titkár Suba István, Sós Ferenc. Elek Ár­pád, Radies Erzsébet és ifj. Apos­tol Ince, a szakosztály tagjai; a Kilián Gimnázium szakköréből Székely László. Selmeci József. Föl- dessy Attila, Nagy Tamás, Maj- tényi Sándor, Romihány i Csaba, Szakolczay Mária és Tálas Mária voltak azok. akik egymást váltva, folyamatosan ismertették a látoga­tókkal a-szovjet tudomány hatal­mas úttörő teljesítményeinek jelen­tőségét és a három szputnyik fel­bocsátásának körülményeit, hozzá­fűzve a világűr meghódításának további perspektíváját. A szovjet kozmikus rakéta ja­nuár 2-i fellövése után az érdek­lődés — érthetően — ugrásszerűen megnövekedett. Az egész világot ámulatba ejtő szovjet eredmény a miskolci közönségben fokozta azt a vágyat, hogy élve az alkalommal, aki csak tehette, megnézze az 1957 október 4-én felbocsátott első. az 1957 november 3-án felbocsátott második és az 1958 május 15-én felbocsátott harmadik szovjet mes­terséges holdat, amelyek előzményei voltak a ma már a Nap körül időt­len időkig keringő kozmikus rakétá­nak, a vörös lobogó világűri diada­lának. A megnyitás óta, de különösen az utóbbi napokban szinte állan­dóan zsúfolva volt a kiállítási te­rem. Nagy tömegekben látogatták a kiállítást tanáraik vezetésével az iskolák diákjai, akik számára egész életükre feledhetetlen élmény ma­rad ez a kiállítás. Nemcsak a há­rom mesterséges hold pontos mo­dellje, hanem a terem falait borító képek, feliratok — különösen a ki­lövőpálya lenyűgöző képe — is be­pillantást engedtek annak a tudo­mánynak a titkaiba amely az em­bert elindította a világűr meghódí­tásának útjára. És csakhamar be­igazolják Ciolkovszkij. a nagy szov­jet tudós szavait: »A Föld az em­beri értelem bölcsője, ámde nem élhetjük le az egész életet a bölcső­ben.« (h) Uj fejtési rendszer Ormosbányán Ormosbányán a megszűnt külfejtés termelésének pótlására a VI-os ak­nában két darab Hidasi-felé rakodó­gépet alkalmaznak januártól. Az 1958. októberében beindított kétpa- dos frontfejtés az ormosi IV. akná­ban teljes mértékben beváltotta a hozzáfűzött reményeket és a jövő­ben az ormosi bányaüzemnél az V-ös telepet mindenütt ezzel a módszerrel kívánják művelni. Az új fejtési rendszer előnyei: ke­vesebb elővájási kihajtást igényel, bányatűz keletkezésének valószínű­sége erősen csökken, egy heiyen koncentrált nagytömegű termelés, ami megkönnyíti a munka irányítá­sát és vezetését. A kétpados frontfejtést a második ! negyedév folyamán az ormosi II. ak­nában is alkalmazzák. Tir hírek Értesítjük a TIT .filmművészeti • kör (filmklub) tagságát, hogy a januári és februári tagdíj bélyegeket január 10-ig kell kiváltani a TIT megyei titkárságán. A borsodi munkásmozgalom történeté­ről január 9-én este 6 órakor Deák La­jos tanár tart előadást az edelényi bá­nyászklubban. Jókai Mór életéről január 9-én délután fél 3 órakor Búza Béla tanár tart elő­adást a XVI. sz. Autójavító Vállalat kul­túrtermében. Barátság — bizalom — féltékenység címmel január 9-én este 6 órakor dr. Gárdus Ferenc megyei bíró tart előadást Tapolcán, az Éjjeli Szanatóriumban. Az alkohol hatása az emberre címmel január 9-én este 6 órai kezdettel dr. Ki- séry László tanár tart előadást a Belsped József Attila úti telepén. VII. Hajsza. •. ANNAK MÁR TÖBB MINT KÉT ÉVE, hogy Rogesz Ernő egy öreg hajó fedélzetén először telt el az óceán látásával. Annak is egy éve már, hogy visszajött az -»óhazába«. Visszafelé nagyobb szerencséje volt a hajóval. A »Gripsholm« svéd— amerikai luxushajó minden kényel­met és szórakozást megadott u Lcsal­nak. Ám a két hajóút között sok minden törtéint Rogesz Ernővel. — Kanadában. Montrealban éi av anyósom testvére. Hozzá kerültem, mint egyetlen ott élő okonomhoz. Két hétig nem volt semmi hiba. Él­veztem az öregek vendégszeretetét. De hát a vendégszeretet sem tart örökké, különösképpen nem Kana­dában. ahol igen zsugoriak az em­berek. Magam sem akartam fiatal­ember létemre eltartott lenni, azon. voltam, hogy munkát találjak. A row- konaimboz járt egy cseh származású ember. Nagyon rendes kedves volt, mint később megismertem. Igyeke­zett rajtam segíteni. ígérte, hogy be­ajánl majd a gyárba, ahol ő is dol­gozik köszörűsnek, — ez volt itthon a szakmám. De ez nem ment máról- holnapra. Montneáliban is működött afféle menekültügyi iroda, mely elsősorban munkaközvetítéssel foglalkozott. Ro­gesz Ernőnek is közvetítették mun­kát egy éttereanben. A munka nem igényeit szaktudást, csak türelmet, jó idegzetet. Mosogatni kellett. Húsz dollárt kapott hetenként. ■— A heti húsz dollár csak kosztra volt elég. De nem ez volt a íóbaj. Ott az a büdös-bűzös ételszag... Nem bírtam. Másfél nap után ott­hagytam az éttermet. Nem akartak 'kifizetni. Elkényeztetettnek tartot­tak. hogy nem vállaltam ezt a mun­kát. Mondták is, hogy magyarokra ott többé nincs szükség. — Hogy munka nélkül maradtam, az öreg rokon vitt dolgozná. Ö önálló szobafestőként működött. Mentem én is szobát festeni. Ez sem tartott so­káig. Panaszkodni kezdett a roko­nom, hogy így nincs munka, meg hogy nincs pénze. Elmondta hogy mielőtt én kimentem, 2 évig beteg volt. eltört a lába és ez 20.000 dol­lárjába került. Ennyit gyűjtött össze 30 év alatt, mióta Kanadában él. ROGESZ ERNŐ ezután került a gyárba köszörűsnek az említett cseh ismerős révén. — Egy gép mellé állítottak, hogy figyeljem működésiét. Fiatal olasz dolgozott rajta. Mindig igyekezett úgy állni, hogy ne lássam, mit csinál munkaközben, ne lássam^ a kapcso­lást. Féltette a kenyerét. Másnap került sói’ a próbára. Jobban dolgoz­tam. Engem alkalmaztak, az elődö­met elbocsátották. 95 cent órabért ígértek. Ezt nagyon kevésnek talál­tam. az elődöm 1.45-öt kapott. Be­szélhettem, nem adtak többet... A munkás ott kényszerítve van arra, hogy erejét megfeszítve hajtsa ma­gát. Sosem tudhatja honnan figye­lik. A gyár kapuja előtt mindig szá­zan. kétszázan vártak munkára. Ha valamelyik főnöknek nem tetszett valakinek a munkája, műszak után egyszerűen odaszólt neki, hogy hol­nap mar ne jöjjön dolgozni — Nagyon elégedetlen voltam ke­resetemmel. 45 dollár egy hétre! Ép­pen csak elég lakásra, kosztra, egy kis szórakozásra, semmi több. Én pénzt akartam gyűjteni, hogy haza­jöhessek ..; Egy debreceni kollégá­val laktam egy szobában. Ö fel­fedezte. hogy egy román cég szoba­festőiket keres 1.70-es órabérrel. Ne­kem kéthetes szobafestői gyakorla­tom volt, a kollégámnak semmi. Je­lentkeztünk munkára. Igaz. 1.70 he- leytt 1.10-et kaptunk, de nem lehe­tett válogatni. És a munka igen ne­héz volt. A műszak végén támolyog­va mentünk haza. Mégis itt sem ma­radhattunk sokáig. A főnök rájött, hogy nincs szobafestői képesítésünk. Meg kellett szereznünk 'a segédleve­let. ahogy ott nevezik: a festőkár­tyát. 12 dollárért kaptuk meg. — ÚJRA VISSZAMENTÜNK a román céghez. Lehetetlenebbnél le­hetetlenebb munkát kaptunk. Étter­mek ablakait kellett tisztogatnunk, a legprimitívebb módon. Harmadik emeleti ablakot tisztogatni egy lét­rán! Ha egy jármű elhaladt az úttes­ten, csak úgy lengett a létra. Aztán itt is felmondott a főnök. Hiába kérleltük. Kurtán hangzott a válasz: nincs munka. Pedig volt. csak a mi munkánkat nem tartotta elég jöve­delmezőnek. Rogesz Ernő és társai akkor már látták, hogy végképp reménytelen a helyzetük. Mielőbb vissza akartak térni. Csakhogy az nem ment köny- nyen. — A feleségem írta. hogy mái* el­küldték a hajójegyet. A lengyel kö­vetség révén a vízumom Ls megvolt. Felmentem a menekültügyi irodába. Miért akarok hazamenni? — kérdez­ték. Elmondtam, hogy becsaptak, nincs munkalehetőség, nincs bizto­sítva a'megélhetésem. Mindjárt több állást ajánlottak. Csakhogy hiába mentem a megadott céghez. Másnap újra vissza az irodába. Igyekeztek lebeszélni a hazatérésről. Internálná fognák, felakasztanak. Ilyeneket mondtak. A kezemben volt a vízum. Követelték, hogy adjam oda és ők intézkednek a hazautazásom ügyé­ben. Gondolkodtam: mit csináljak? Odaadtam. Eltelt egy hét, két hét, sehol semmi. Se a vízum, se a sze­mélyi igazolvány. Újra felmentem. Követeltem a vízumot, nem adták vissza. »Maga le fog mondani arról, hogy hazamenjen«. — mondták. KINTRŐL VESZEKEDÉS HAL­LATSZOTT. Magyar disszidensek hangoskodtak az iroda vezetőjével. A fiúk székestől kihozták a főnököt az irodájából. Telefonáltak a rendőr­ségért. Hat fiút két hétre börtönbe zártak. — Velem egy nyilatkozatot Írattak alá. melyben le kellett, mondanom a hazatérésről. Aláírtam, de utána ÍÖl- utaztam Ottavába a követségre. Vég­telenül jólelkű bácsika volt ott • a magyar ügyek képviselője. (Kanadá­ban nincsen magyar követség, csak egy konzul tevékenykedik a lengyel követségein belül.) — Nem baj. fiú. majd adok máso­latot — ezzel fogadott és új vízumot kaptam. — Amikor visszaérkeztem Mont- reálba. az a kósza hír járta hogy a hazautazó disszidenseknek jelentkez­ni kell a lágerban. (A város külső részében volt a láger, egyik fele bör­tön. a másik menekülttábor.) Negy­venen jöttünk össze. Egy odaérke­zett úr tíz nevet olvasott fel. Most csak ezeknek van itt az utazási je­gyük, — mondta — a többiek később kerülnek sorra. Mi zúgolódtunk, kö­veteltük a-mi jegyünket is. Nem tud­tuk. hogy/csalás az egész. A tíz fiúi internálták mert ők követelték a 1 eghungosabban a hazaszállíttatást. KÉT HÉTIG MARADHATTAK a lágerban. Utána onnan is kitették őket. Rogesz Ernő visszakerült abba a gyárba, ahol már egyszer köszö­rűsként dolgozott. Megint csak 95 cent óraibért kapott. — Ott a gyárban több nemzeti­ségű munkás dolgozott. Kérdezték tőlem, hogy miéit akarok hazajönni. Hát Magyarországon jobb az élet? Elmondtam. hog.y éltem idehaza, is­meretlen a munkanélküliség, hogy egyik napról a másiikra nem monda­nak fel a munkásnak. Beszéltem a táppénzről, az üdülésről, a szociális juttatásokról. A munkások nagy tisz­telettel voltak rendszerünk iránt. De utána elmondták a többieknek, a disszidens társaknak, mit beszéltem én nekik. A söpredék azt mondta, hogy ne higyjenek nekem: vágták rendszerünket. Mindennapos volt köztük a vere­kedés. Kanada volt az egyetlen állam, amely válogatás nélkül min-, deinkit befogadott. Nem a kormány, a gyárosok voltak azon, hogy minél több disszidenst. minél több olcsó munkaerőt fogadjanak be. (Kanada évenként 30.000 bevándorlót fogad.) Mégsem szaporodik a lakossága. Ugyanannyian ott is hagyják. Hiába a sok európai bevándorló. Európa és Kanada két külön világ. — Megyek Montreálban az utcán, összeesik egy ember. Mindenki ki­kerüli. Már csak kíváncsiságból i® odamentem. Nem volt ittas. Amikor visszanyerte eszméletét, csak ennyit kérdezett: Európai? BEFEJEZÉSÜL még egy epizód a kanadai életből. Nagy reklám jele­nik meg az újságban. Egy cég hir­deti. hogy megnyitja legújabb műhe­lyét. ahová munkásokat keres fel­vételre. Felvételkor a munkás autót kap. A részleteke:, csak később kell' fizetni. A munkás jelentkezik. Egy hónap múlva felmondanak neki. a cég eladta az autót. Az »autótulaj­donos« munkás úi munka után ku­tat, hogy fizethesse a részleteket m (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents