Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-07 / 5. szám

Szerda, 1959. január 7. eSZAKMAGYARORSZAO 3 Van bőven termény a raktárakban Újév utáni interjú a Terményforgalmi Vállalat vezetőivel ÚJÉV UTÁN felkerestük a Megyei Terményforgalmi Vállalat vezetőit, hogy nyilatkozzanak az elmúlt évi forgalomról, a terménykészlet nagy­ságáról és ez évi terveikről. Zoltán József igazgató és Dremmel László igazgató helyettes elvtársak jóné- hány érdekes és fontos kérdésre ad­tak választ. Hogyan alakult a felvásárlás 1958- ban az előbbi évekhez viszonyítva? — A vállalat elmúlt évi forgalma, az évi terméseredmény nagyságát te­kintve, — nyugodtan lehet mondani — felülmúlta az elmúlt évek forgal­mát. Az év folyamán több mint 90 millió forint értékű terményfélesé- get vásároltunk fel a dolgozó pa­rasztoktól és termelőszövetkezetek­től. Az 1957-es felvásárláshoz viszo­nyítva különösen nagy érdeklődés mutatkozott a kukorica- és árpaérté­kesítéssel kapcsolatban. Míg 1957- ben mindössze 473 vagon kukoricát értékesített a falu, ezidén 586 va­gonnal vásároltak fel a vállalat tele­pei. (Májusi morzsolt-egységben szá­molva). Hasonló az arány^ a takar­mány és sörárpa értékesítésnél is. Ez annál is érdekesebb, mert ez év­ben a termésátlagok általában alatta maradtak az 1957-es átlagnak! Milyenek a kenyér és takarmány- gabonakészletek? Lehet-e számolni tavasszal magasabb, spekulációs árakkal? — Ez teljesen kizárt dolog. Ha csak a kukoricát, mint a legfonto­sabb takarmányt és a kenyérgabonát nézzük is, a készletek jelentősek. Ku­koricából a megye még mindig több száz vagonnyi harmadévi készlettel rendelkezik. Kenyérgabonából pedig ezervagonos tételben beszélhetünk, ami azt jelenti, hogy még az aratás idejére is bőven lesz tartalékunk. így a spekulánsok —, mert az idén nehéz dolguk volt, sokan mellé­fogtak — nemigen remélhetnek nye­reséget. Annál is inkább, mert válla­lati szinten lehetővé vált a paraszt­ság számára a terménycsere. Ha va­lakinek kevés a kukoricája, a Ter­ményforgalmi Vállalattól más ter­ményféleségért kaphat cserébe. S ez minden terményféleségnél lehetsé­ges. Átépítették a tokaji szociális otthont Borsod megyében 12 szociális ott­honban több mint ezer idős férfit és asszonyt gondoznak. Ezek közül a tokaji szociális otthon egyik épületét a víz alámosta, s azt át kellett épí­teni. A félmillió forinttal végzett átépítéssel most elkészültek, s az új épületet átadták rendeltetésének. Ez­zel a tokaji szociális otthon eddig 174 férőhelyét 220-ra emelték. Az újjáépített részbe az első lakók már meg is érkeztek.-000­(Jijetrek$záj 'Nein kell megijedni! Nem olyan gyerekszáj- történetről lesz szó, amiből az újságoknak nagy készleteik van- nak raktáron: »hogy a mi aranyos kis lá­nyunk ezt mondta«. »a mi csodaokos kisfiúnk meg azt mondta«, »hogy mi mit kacag­tunk«, >>honnan vette ezt«... és így tovább. Nem. Ez a történet nem arról szól, hogy mit mondott, a gyerek­száj hanem: mit esi-« nált? Hogy az elején kezd­jem, felidézem a mi korosztályunk gyerek- ségét, amikor May Ká­roly indián tort é nete it szívtuk magunkba és annyira rabjai lettünk az indiánromantiká­nak, hogy magunkat valódi indiánoknak képzeltük. Törzsekre oszlottunk, baráti és ellenséges törzsekben éltünk, törzsi állatot választottunk, mely­nek hangját meg kel­lett tanulnunk és úgy visítanunk, mint a vércse, úgy riaszta­nunk, mint az özbak és fütyülnünk, mint a rigó, az igazi; külön­ben repültünk a törzs­ből. A minket váltó nem­zedék a technika ko­rába pottyant bele. En­nek a kornak csemetéi már a motorbúgást, autótülköt és a sziréna üvöltést tudták szá­jukkal megtévesztésig hűen utánozni. A ma gyeimeke a villamos indító és a közlekedési rendőr sípjának hangját sajá­tította el pontosan. Szegény vezetőnek jól kell ügyelnie, hogy va­lóban illetékes közeg adott-e jelt az indítás­ra. vagy valamelyik ifjú hangimitátor ka- jánkodik vele. Ott állunk a járda szélén, kémlelünk jobbra is, balra is, rendőr nincs-e a lát­határon. Uccu! — neki a tiltott átkelésnek. Ám az út közepén éles sípszó ragasztja le lá­bunkat. De hol a rend­őr? A járdáról huncu­tul vigyorog ránk egy másik szájbűvész. De kövessük a fejlő­dés menetét. Legutóbb a Szabad­ságtéren álltam a Kos- suth-szbbor alatt. A Széchenyi-utca felől hirtelen géppisztoly- ropogás kattogott be a térre, sorozat és egyes lövések is. Mi ez? hökkentem meg és fedezék után néztem, hogy életemet megmentsem ebből a a még nem tudom mi­ből. Közben a lövöldözők elrobogtak mellettem és az Avas felé vihar- zottak folyvást lövöl­dözve — szájjal. Mikor szívem dobo­gása helyrebillent, utánuk akartam ro­hanni, hogy megmond­jam nekik: Srácok, az utánzás fényesen sike­rült, egészen megté­vesztően, mint hal­vány arcomról láthat­játok, de azért játssza­tok inkább indiánost, azt sem bánom, ha utána rágyújtotok egy békepipára. Ó DÁNIEL Lehet-e szerződést kötni különböző terményféleségek termelésére, s ez milyen előnyökkel jár? — Az elmúlt évben mintegy hét­millió forint termelési előleget kapott a szerződéskötések után a falu dol­gozó parasztsága. S ezt az összeget, illetve a leszerződött mennyiséget hiány nélkül el is. számolták a válla­lattal. Ez évben kenyér és takarmányga­bonára, napraforgóra és kukoricára egyaránt lehet szerződést kötni. Jó- néhány termelőszövetkezet és egyéni­leg dolgozó paraszt már élt is a le­hetőséggel. A java azonban még csak ezután jön, mert az előlegeket január 1-től lehet folyósítani. Min­denesetre ez nagy segítség a dolgo­zó parasztok számára, de jól jár az állam is, mert a leszerződött meny- nyiségre bizton számíthat! A megye mely területein nőtt leg­inkább a forgalom, mely járások és községek adták a legtöbb terményt? — Külön meg lehet dicsérni Mező­kövesd, Szerencs, Mezőcsát. Tiszaluc, .Tárcái községek — és a környék — dolgozó parasztjait és az itteni vál­lalati dolgozókat. Ezeken a helyeken nőtt a felvásárolt mennyiség az el­múlt évekhez és a terméseredmé­nyekhez viszonyítva. Hogy neveket is említsek: Szabó József, ötvös Mihály, Lövei József, Mihálszki József, Swarcz Endre te­lepvezetők különösen kiemelkedő munkát végeztek. Természetesen nem maradt el a jutalom sem. A megye általánosan második lett a nagy mezőgazdasági megyék között, ami azt jelenti, hogy Borsod nemcsak vasat és szenet ad az országnak, de élelmiszert sem sokkal kevesebbet, mint a nagy me­zőgazdasági megyék. Igv nem keve­sebb, mint 40.000 forint jutalmat osz­tottunk ki újév előtt a vállalat dolgo­zóinak. S hogy a dolgozó parasztság is jól járt, azt a 90 milliós kifizetés bizonyítja. Mi lesz az idén? Milyen terveik vannak? — A felvásárlás mennyiségét első­sorban a terméseredmények irányít­ják; Ahogy az elmúlt év mutatja, a dolgozó parasztság szívesen adja terményfeleslegét jó pénzért az ál­lamnak. Ha jó lesz a termés, a mi forgalmunk is nő. Ezt egyébként hi­bátlan munkával mi is igyekszünk elősegíteni. Az idén már jóformán sehonnan sem érkezett felvásárlással kapcso­latos panasz. A vállalat dolgozói hoz­záértők, vigyáznak, hogy se a dolgozó parasztság, se az állam ne szenved­jen kárt. S ez igen lényeges dol,og. Befejezésül mit is mondhatnánk — jövőre szeretnénk elsők lenni a me­gyék közötti versenyben. S ezért el­sősorban mi kívánunk a falunak si­keres munkát, jó termést! Barcsa Sándor Egy vállalat életéből Megyénk területén a Borsod irj- megyei Mélyépítő Vállalatot a nagyobb vállalatok közé lehet sorolni. 1500 fő fizikai •dolgozója van. Épít vasútat, utat, bányászlaká­sokat. víz- és szennyvíz-átemelőket, kohókat. csatornákat, — dolgozik megyénk székhelyén, Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben, Ózdon, Somsályon, Egercsehin, Monosbélen, Bélapátfalván, Bolyokon. Királdon és másutt. Fizikai dolgozóinak zöme a Lenin Kohászati Művekben az üzem felújításán foglalatoskodik. A vállalatnak volt kultúrterme — annak ugyan csak jóakarattal lehe­tett nevezni — és voltak kulturális felszerelései is: hangszerek, sport- felszerelés, stb. De ezek munka­helyenként. szétszórtan, rendszerte­lenül voltak tárolva. Mondhatnánk azt is, hogy hanyagul. Látta ezt a vállalo.t vezetősége, tudta és sok gondot okozott is neki, csak nem volt egy rátermett dolgozó, akit megbízhatott volna a kulturális fel­adatok ellátásával. 1958 január első felében a Borsod megyei Mélyépítő Vállalathoz került a Szakszervezetek Megyebizottságá­tól Balázs Miklós elvtárs »munkás­ellátási megbízott« munkabeosztás­sal. Balázs Miklós munkája. mun­kájának eredményessége meglátszik a vállalat életében. Gyors ütemben változott a munkásszállások ellátott­sága, rendje és fegyelme, az étkez­Bocsi mozaikok Január elején járunk, korán este­ledik, hosszúak a falusi esték. Ne gondoljuk azonban, hogy unalma­sak is. Fel lehet ám ezeket a hosz- szú estéket használni. A bocsi Ha­zafias Népfront-bizottság is erre gondolt, amikor elhatározta, hogy egy kellemes estét szerez a község lakosságának. A Hazafias Népfront vezetőinek kérésére a község leg­jobb dalosai — fiatalok és öregek, nők és férfiak — az elmúlt napok­ban népdalestre hívták meg a köz­ség lakóit. A községfejlesztési tervből újjá­varázsolt kulturházban alig fértek az érdeklődők. A műsort Almádi József, a Hazafias Népfront titkára nyitotta meg, mely után felcsen­dültek a szebbnél szebb népdalok, magyarnóták. Nehéz feladatot kapott a bíráló­bizottság, mert öregek, fiatalok egyaránt kitettek magukért. A kö­zönség hatalmas tapssal jutalmazta szereplésüket. Egyforma dicséretet érdemel minden énekes, mert lelkes munkájukkal, elismerésre méltó szereplésükkel kellemessé, emléke­zetessé tettek egy estét a bocsi dol­gozóknak. A műsor után a közönség véle­ménye és a bírálóbizottság döntése alapján az est emlékeként minden szereplőt könyvvel és több szép emléktárggyal jutalmaztak meg. Utána a vendégek és a szereolők jó hangulatban, vidáman szórakoztak hajnalig. (rónai) dék. fürdők, konyhák tisztasága, a reggelik, ebédek és vacsorák minő­sége. Megalakult két zenekar, min­den tagja fizikai dolgozó. A hangsze­rek előkerültek a szekrények és lá­dák porosodó fészkeiből, megjavítot­ták őket. Megalakult a futballszak­osztály is ... Munka után, esténként mosolygós, derültarcú lányok és fiúk, férfiak és asszonyok, fizikai és szellemi dolgo­zók csengő nevetésével volt tele a kultúrterem. Adódott olyan nap, hogy be se fértek. Kicsinek, szűknek bizonyult. És mondjuk meg őszintén, hogy a kultúrterem csak szükség­megoldásra volt jó. Semmi másra. Nem volt hely a zongora, a ping­pong és a b'Hárdasztal, a saklzasz- talok elhelyezésére, nem volt ele­gendő hely a zenekarok gyakorlá­sára. Szomolya Pál. a vállalat igazga­tója egy alkalommal, úgy december 15-e körül azt kérdezte Balázs Mik­lóstól: — Mit lehetne itt tenni?... Mit lehetne itt csinálni?... Mondj vala­mi okosat, Miklós. — Mit? ... Majd meglátod!... Csak a segítségedet kérem — vála­szolta Balázs elvtárs. — Bennem nem csalódsz!... — Akkor... Akkor Szilveszter es­téjén már az új kultúrteremben üd­vözölhetjük az új esztendőt... ffs december 30-án már készen volt az új 110 négyzetméter alapterületű kultúrterem. Szép. csi­nos, ízléses. Mindennek van helye. Új neonlámpák, függönyök. cserép- kályhóAz, tágas színpad. Parkettás. (A réginek beton volt az alja.) Öröm nézni, öröm benne lenni. Jó munkát végeztek az új kultúr­terem elkészítésén: Tóth József gé­pészeti részlegvezető, Szilágyi Barna villanyszerelő, Uzsoki Sándor pénz­ügyi osztályvezető. Gödényt Pál kő­műves, Fazekas István mázoló, s a társadalmi munkában dolgozó Uram József né, Kiss Gergely né és Cserven- ka Erzsébet. A Borsod megyei Mélyépítő Válla­lat dolgozói már az új kultúrterem­ben koccintottak az új esztendő és a maguk egészségére. PÉCZEL1 ENDRE A szerénység netovábbja Pele, a világbajnok brazil labda­rugócsapat ismert csatára, a döntő befejezése után a következő nyilat­kozatot adta az újságírónak: — Ki a világ legjobb középcsatá­ra? — Pele. — Ki a világ legjobb jobbösszekö­tője? — Pele. — Ki a világ legjobb balösszekö­tője? — Pele. Y. „Napfiirdő* Dominicában DOMINICÁBAN NEM ISMERIK A TAVASZT. Fülledt melegben eny­hülésért sóhajt az ember. De nincs enyhülés, csak meleg, csak izzadt­ság ... Kopár a vidék. Fű is ritkán terem. A magyarok magyar tájat, magyar égboltot keresnek. Dominicá­ban őrjítően perzsel a nap. Feketére éget embert, földet... Ausztriában még mást reméltek. A lágerekben „jövőt Ígértek nekik”, földet, gazdagságot. Kovács tábornok személyesen kereste fel „honfitár­sait” a menekült táborokban. A tá­bornok akkor civilben volt, mosoly­gott és magyarkodott. Saját karrier­jével példálózott a szerencsétlenek előtt. Kovács úr régen elszakadt Ma­gyarországtól. Vándorlása utolsó ál­lomásaként került Dominicába. Ott katonai karriert csinált. A truilló (néger uralkodó) távollétében a haiti- ak megtámadták az országot. Kovács vette át a parancsnokságot. Megver­ték a haitiakat. A truilló hálából a legfőbb parancsnoknak és tábornok­nak léptette elő Kovácsot — a törté­net igen naivul hangzik, de Kovács így mesélte a disszidenseknek, a disz- szidensek pedig így mondták tovább a riporternek. Kovács tábornok ott, Ausztriában 400 hektár földet Ígért egy-egy ma­gyar családnak. Sok magyar — első­sorban aki faluról jött — kedvet ka­pott. 400 hektár föld! És a tábornok azt is mondta; minden megterem. Családosok, nőtlenek mentek több­száza n. A hajó megérkezett. Ünne­pélyes fogadtatás. A táblákon ma­gyar nyelvű feliratok: Isten hozott benneteket, magyar testvéreink! A kivándorlók két napig maradtak a hajón. — A dominicai vezetők, Kovács tábornok és felesége, meg a régen ott élő magyarok jöttek fel hozzánk — meséli Lipusz Péter, aki Sárazsa- dányon hagyta családját. — Feljött hozzánk egy idősebb magyar bácsi is. Régóta ott élt már. Őszintén elmond­ta, hogy csodálkozik rajtunk és saj­nál bennünket. Elmondta, hogyan élnek Dominicában. Mi hitetlenked­tünk. EZ VOLT AZ ELSÓ HIDEG ZU­HANY. — Amikor ez a bácsi megtelepedett, első élménye az volt, hogy majdnem agyonverték a bennszülöttek. Több­ször megkísérelte a szökést, sikerte­lenül. Aki egyszer Dominicába ke­rült, a legritkább szerencsés kivétel­től eltekintve, ott is maradt. A ka­tonai diktatúra egy középkori bör­tönt rendezett be XX. századi fur- fanggal. Az egész ország egy börtön. A végén a mi telepesünk megbékélt a helyzettel. Egy néger nőt vett fe­leségül. Azóta családja van. Mégis visszavágyik Európába, Magyaror­szágra. Lipusz Péter meséli élményeit. So­ha többé ilyet! Ausztriában a földműveseknek Dominica Ígért a legtöbbet. így ke­rült oda. — LESZÁLLTUNK A HAJÓRÓL. Mentünk szétnézni. A kaktuszok kö­zött sovány kukorica-ültetvényt lát­tunk. Mintha sáska rágta volna le az ültetvényt. Ez viszonylag művel­tebb terület volt. Láttuk a bennszü­lötteket. Négerek. Nagyon szegényen élnek. Soványak és rongyosak. A földet csak öntözéses gazdálkodással lehet megművelni. Ehhez pénz kell. Pénzük meg csak azoknak az ame­rikaiaknak van, akik mint ültetvénye­sek jönnek ide. (Dominicában olcsó a munkaerő.) A lakosság zöme néger. Mellettük spanyolok élnek jelentékenyebb számban. — Két helyen volt táborunk. Elő­ször spanyolok közelében, másod­szor néger falu mellett. Azok a spa­nyolok, akikkel megismerkedtünk, valamikor úgy kerültek az országba, mint mi. Az Ígéret földjére jöttek és kopár kietlenség fogadta őket. Több­ször próbáltak megszökni, sohasem sikerült. Egy spanyolnak szerencséje volt. Velünk együtt menekült meg. Egy asszony annyira bepólyázta kis­babáját, hogy az ellenőrzésnél nem vették észre és a kisbaba útlevelével a spanyol hagyta ott Dominicát. — A SPANYOL-LAKTA FALVAK is szegények. De még nagyobbá sze­génység a néger falvakban. Nekünk, magyaroknak szinte elképzelhetetlen az a nyomor, ami Ott van. Ezek a né­gerek most, a XX. század második felében lépnek ki a vadság állapotá­ból. Milyen egy néger falu képe? A ház ennyi: oszlopok, rajta pálma­levelekből összerakott gyékényszerű fal és tető. Ezek a jobb házak. A fa­lú szélén a házaknak már semmi nyoma. De itt is élnek családok. Egy oszlop. Mellette tűzhely, üst, — ez a családi fészek. Nagyon igénytelenül élnek. Táplálkozásuk? A ház, vagy a lakóhely közelében 3—4 banánfa áll. A banán a fő eledelük. Emellett a mangófa gyümölcsét eszik. A dióból nagyobb a termése. Háziállatokat is tartanak: sertést, kecskét, szamarat. A sertéshús számunkra élvezhetetlen volt. Egyébként sem tanácsos disz­nóhúst fogyasztani a nagy meleg mi­att. A városokban valamivel zajlóbb az élet. Az amerikaiak, angolok jól jövedelmező mulatóhelyeket tartanak fenn. Az ottani várost azonban ne európai fogalmak után képzeljük el. Itt, nálunk bármelyik falu vetekszik a dominicai városokkal. Kivéve a fővárost. Az egész ország lakossága mindössze 3 millió. •— A mulatóhelyeken nagyvonalú élet folyik. A prostituáltak várják a fizető vendégeket. A vendégek leg­többször amerikai turisták, de akad­nak európaiak is. Az ország legelter­jedtebb betegsége a vérbaj. Az or­vos pedig kevés. Az orvosi ellátás — már ahol van — egyébként is annyi­ra primitív, hogy a magyarok egy­általán nem merték igénybe venni. A MAGYAR DISSZIDENSEK —a tapasztalatok után — már az első napokban azon voltak, hogy vissza­kerüljenek Európába, Magyarország­ra. Eleinte a truillónak küldtek kér­vényeket. Hiába. Amikor először jártak a fővárosban, Truillóban (a diktátor nevével egyezik a főváros neve), az uralkodó személyesen fo­gadta őket, mindegyikükkel kezet szorított. Amikor ott akarták hagyni a nyomort, a truilló meg sem hall­gatta őket. — Kovács tábornok már odaérke- zésünkkor kijelentette, hogy minden úgy lesz, ahogy ő akarja. Be is tar­totta ígéretét. Táborunkat német ka­tonák őrizték. (Az országban katonai diktatúra van.) Aki panaszkodott, vagy szökni próbált, puskatussal ta­lálta magát szemben. Egy magyar asszony egyszer szembeköpte az egyik katonát, mert erőszakoskodott vele. Ilyenkor a szegény bennszülöt­tek, különösen a spanyolok, velünk voltak és biztattak bennünket. — Véletlen szerencsének köszön­hetjük megmenekülésünket. Egy al­kalommal német pap járt táborunk­ban. Neki adtuk oda közös kérvé­nyünket. Ö külföldön nyilvánosságra hozta azt. Az ENSZ és a Nemzetközi Vöröskereszt közbelépésére engedtek haza. LIPUSZ PÉTER a disszidens-sors keserű tapasztalataival került haza. Dominicában azt mondta, hogy az sem baj, ha kenyéren, vízen kell él­nie, csak hazakerüljön.. Itthon hat éhes száj várja a kenyeret. Azóta a vasútnál dolgozik. A rakodásnál. Lúdbőrözik a háta, ha visszagondol Dominicára. Ott most is forrón per­zsel a Nap és éheznek a négerek, nagy a nyomorúság. A néger csalá­dokban gyakori a 12—15 gyermek. Elpusztulnak, még mielőtt felnőné­nek ... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents