Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-24 / 20. szám

As egyesülés ünnepe SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT. 1859 ja- íüuár 24-én, a román fejedelemségek —- Havasalföld és Moldova — egye­sülésével megalakult a román nem­zeti állam. A román fejedelemségek egyesü­lése a román nép évszázados törekvé seinek és harcainak beteljesülését jélan tette. _ A romén fejedelemségek egyesi, tése (Havasalföld. Moldova. Olténia és Erdély egyesítése) a román feje­delmek és vajdák állandó célkitűzése volt. A többék között Stefan cel Mare, Vitéz Mihály (aki egyébként ja XVII. század elején ezt rövid időre meg is valósította). Vasile Lupu . Mátéi Basarab fejedelmek, valamint az 1848-as román forradalmárok tö­rekvése volt. Az új erők és a tőkés termelési viszonyok kifejlődése a XVIII. szá zad második felében és a XIX. szá­zadban, különösen az 1848-as sza- . badságharc után, égetően szükségessé tette a románság nemzeti egyesítését. Az egyesülés a feudális rendszer felszámolásának legfontosabb fel­tétele volt, egy szélesebb belső piac ■kialakításának, a nagy termelési .erők kifejlesztésének és a nemzeti füg­getlenségért folytatott harc egysége- sítésénék alapvető feltétele volt. Ez megfelelt a román polgárság érdekei­nek is, legalábbis a polgárság egy ' részének érdekei ezt kívánták meg. Másrészt a nép azt remélte, hogy az egyesüléssel megszabadul a jobbágy­ság tecríhei, a bojárság. a nagybirto­kosok elnyomása alól. 1 Nicolae Balcescu, a nagy demo­krata forradalmár rámutatott arra, hogy a román nép iriemzeti egyesülé­sével megvalósulnak majd »mind­azok, a politikai'és társadalmi refor­mok, amelyekre a népnek szüksége van« és létre jön »a demokrácia uralma. a népnek a nép által való uralma«. A múlt század közepe táján az egyesülés gondolata a román társa- . da Imi erők és politikai csoportosulá­sok elválasztódásának vezérfonalává vált. A nagybirtokosok: többsége elle- -nezte az egyesülést, mert úgy vélte, hogy ezzel elveszti földjét és kivéte­lezett helyzetük a fejedelemségek irányításában megszűnik. A parasztság számára az egyesülés a rabság, az ingyen munka megszű­nését jelentette. A nagy népi tömegek azt remélték ez egyesüléstől, hogy megszabadul­nak a feudális rabság láncaitól, fel­szabadulnak a török uralom alól, ugyanis abban az időben a román fejedelemségiek a török birodalom yazallus államai voltak; AZ EGYESÜLÉSÉRT folytatott harcot támogatták a gyárakban ke­gyetlenül kizsákmányolt munkások, a kisiparosok és a demokratikusan gondolkozó értelmiségiek. A ..román fejedelemségek egyesü­lését különféle külső körülmények is elősegítették. A krími háború után, a nagyhatalmak közötti ellentmon dások kifejlődésének közepette a*ro mán fejedelemségek egyesítésének kérdése európai kérdéssé vált. Az 1856. március 30-án megkötött párizs békeszerződés kimondta a nagy­hatalmak protektorátusát a román fejedelemségek felett, s ugyanakkor gondoskodott az ad hoc országgyűlé­sek, úgynevezett parlamentek össze­hívásáról. amelyeknek az volt a fel­adatuk. hogy megvitassák a' fejede­lemségekkel kapcsolatos kérdéseke és javaslatot tegyenek a fejedelem­ségek politikai szervezetére és ú társadalmi berendezkedésére. A nagyhatalmak érdekei az al- dunai kérdésiben különbözőek voltak Törökország nem akarta a román fejedelemségek egyesülését, mert előre látta, hogy ez a nemzeti függet­lenség kivívásához vezet. Anglia tá­mogatta Törökországot, mivel az volt az érdeke, hogy a román fejedelem­ségek ne erősödjenek meg. s a gaz­daságilag Angliától függő török biro dalom fenntartásával megmaradjon az »európai egyensúly'■**. Ausztriának expanziós törekvései voltak a Fekete- tenger felé, és azért az volt az él deke,. hogy két gyenge fejedelemseg gél álljon szemben. Franciaorszag álláspontja az egyesülés mellett volt Kétségtelen, hogy harmadik Napo­leon arra törekedett, hogy biztosítsa a francia burzsoázia gazdasági érdé keit Európának ebben a reszeber Ugyanekkor olyan haladó elemek mint J. Michelet. Edgár Quinet és mások, kiváló politikusok, a kultu ralis élet képviselő, írásaikon kérész tül támogatták a román nemzet állam létrehozásának gondolatat mivel az megfelelt a nép érdekeinek Oroszország volt az egyedüli állam amelyik szilárdan támogatta ^ a feje delemségek egyesülését, mivel ■megfelelt a török birodalommal es a osztrák terjeszkedéssel szemben? ce] jainaik. A cári Oroszország gazdaság ^ katonai érdekei azt kívánták, nog » romén fejedelemségek egyesülje nek, egy egysége® és jólmegszerve-x zett román állam jöjjön létre. Pavel Kiseleff tábornak, ©ki harminc évvel az egyesülés előtt vezette a fejede­lemségeket és létrehozta azok szer­vezeti szabályzatát, újító program­jával is az egyesülés melletti orosz állásfoglalást bizonyította. A ROMÁN NÉP egyesülési törek véseit lelkesen felkarolták az olyan orosz demokrata forradalmárok mint Csemisevszkij. Dobroljubov és mások. Január 2Í és 24-e között a buka' resti Mitropolia domb környékén ; környékbeli parasztok, kisiparosok, munkások, értelmiségiek tízezre? gyűltek össze. akik. azt követelték az országgyűléstől, hogy vegye figye­lembe a nép óhaját. N. r{\ Orasanu költő emlékirataiban erről a követ kezőket jegyezte fel: »A nép már nem az emberek gyülekezete volt, hanem egy olyan élő tenger, amely nek hullámai lassan megmozdultak és azzal fenyegettek, hogy bezúdul­nak az országgyűlés kapuin és abla­kain át a termekbe. hogy saját jogai­kat és igazságukat támogassák.« Egy külföldi konzul pedig, aki megfigyelte, hogy az országgyűlés­ben mi késztette arra a reakciós kép­viselőket. hogy engedjenek állás­pontjukból, egyik jelentésében rá­mutatott arra. hogy megválasztották Cuzá-t, »mert attól féltek, hogv az üléstermet nem hagyhatják el élve, ha nem szavaznák az egyesülésre«. így tehát a román fejedelemségek egyesülését a tömegek harca vívta ki. Az egyesülés egy kemény osztály­harcnak volt az eredménye, amely­ben a haladó erők döntő csapást mértek a feudális rendszerre. A ROMÁN NÉP ÜGYÉT sok ne­mes külföldi személy is támogatta. A román fejedelemségek egyesülésé­vel kapcsolatban Marx és Engels így írtak: »A románok nemzeti felszaba­dulásáért vívott harc a két fejede­lemségben teljesen jogos és megfelel haladás gondolatának « Pozitív értékelések hangzottak el az egyesülésről olaszországi haladó elemek részéről is. Cuza fejedelem külpolitikájában arra törekedett, hogy megerősítse baráti kapcsolatait a szomszédos or­szágokkal. megerősítse az ország autonómiáját és minél magasabb fokra emelje a román állam nemzet­közi tekintélyét. Három évvel később, 1862. január 24-én, az egyesülés beteljesedett »a két kormány egybeolvadásával, vala­mint a bukaresti és Iasi-i törvény­hozó országgyűlések egybeolvadásá­val. Cuza fejedelem uralkodása alatt az egyesülés lehetővé tette, hogy a tömegek erőteljes támogatásával, a reakciós erők ellenállásának leküz­désével jelentős társadalmi-gazda­sági intézkedéseket hozzanak, a pa­rasztokat földhöz juttassák, a kolos­tori birtokokat az állam tulajdonába vegyék, kiszélesítsék a választójogot, igazságszolgáltatási, közoktatási és más reformokat hajtsanak végre. A NÉPTÖMEGEK HARCAIVAL valósult meg az az egység, amelyre a modem Romániának a további fej lődéshez szüksége volt. Később, 18 évvel az egyesülés után, 1877-ben, Oroszország segítségével az ország kivívta politikai függetlenségét is azzal, hogy sikerült leráznia a török birodalom igáját. Azok a lelkes törekvések azonban, amelyekéit a tömegek 1859-ben har­coltak, csak 1944 augusztus 23-án valósulhattak meg, á népi demokra­tikus rendszer létrehozásával. A ro­mán nép a munkásosztállyal az élén, a Román Munkáspárt Vezetésével történelmében először vívta ki igazi nemzeti függetlenségét és elűzte ez ország éléről a kizsákmányoló osztá­lyokat. Ilymódon a nép országának és saiát sorsának egyedüli és igazi urává vált. A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG dolgozó népe büszkén tekint haladó hagyományaira és szeretettel emlé­kezik meg 1859 január 24-ről. Ez a nap ugyanis fokozta a nép erejébe vetett hitet, egy új. szén békés, erős és gazdag ország felépítésének kez­dete volt. Egy olyan ország felépíté­sének volt az előjele, amely a maga társadalmi és politikai rendszerével a béke és a népek közötti együttmű­ködés híve. Bukarestbein és lasiban megnyílik az Egyesülés Múzeuma. A' főváros egyik nagy terét, ahol száz évvel ez­előtt a nén akaratát nyilvánította, az Egyesülés terének nevezik el. Itt leplezik le az Egyesülési Emlék­művet is. Azokon az épületeken és tereken, amelyek az egyesüléssel kaocsolatban álltak, emléktáblákat helyeznek el. JJlés, ülés, ülés... pontosam egy heti*várakozásba került, míg sikerült leülnünk hosszabb esti beszélgetésre az egyik nagyobb község tanácselnökével és párttitkárával. Ez az egyetlen este is vasárnapra esett. Hogy még egy ha­sonló esetet említsek. ugyanígy jár tam egyik nagy állami gazdaságunk igazgatójával is. Pedig nap mint nap újra felhívtam őket telefonon, vagy megkerestem személyesen. megálla podni a legmegfelelőbb ráérő idő pontban. Egész héten át nem akadt ilyen ráérő időpont. —• Ma, ma este lehetetlen. Végre hajtóbizottsági ülés van, ami eltart másfél-két óra hosszáig, s utána mindjárt pártvezetőségi ülést tar­tunk. Lehetetlen, ma lehetetlen, — mondta a tanácselnök egyik nap. Másnap: — A népfront-bizottság ülésezik. A beszámoló fontos és a problémák komolyak. Ma ismét nem érünk rá. Tizenegy lesz mire végzünk..— Har­madnap: ~ Ma azután valóban nem lehet szó hosszabb beszélgetésről. Az elnök elvtárs nincs itthon, s jelezték, hogy estére lejönnek a járásról községfej- lesztési ügyben. Az állandó bizottsá­got kell összehívni. S ahoay ismerem a dolgot, nem végzünk előbb tíz órá­nál, — világosított fel a titkár. s mindjárt hozzáfűzte: — Holnap viszont tanácsülés van, a kulturális ügyekkel kapcsolatban, s nálunk általában több óra hosszáig tart eov tanácsülés. De jó lenne, ha erre eljönne az elvtárs, legalább hal­lana valamit. — Elmentem, de mon­dom — a várt és szükséges alapos megbeszélésre végre is csak vasár­nap kerülhetett sor, mert véletlenül elmaradt a Hegyközség akkorra ter­vezett ülése... Ami hiányzik A Malinovszkij utca és a Csabai­kapu találkozásánál új városnegyed nő ki a földből. Derék építőink mun­kája nyomán egyre . emelkednek a hatalmas épületek. Ássák már Mis­kolc első nyolcemeletes épületének alapjait is. Jelenleg már közel '300 család, talált 4tt íneleg otthonra. Ké­nyelmes lakások, helyben van be­esődé, fűszer-, hús- és háztartási bolt. Örömmel figyelik a háziasszo­nyok a zöldség-gyümölcsbolt készü­lését, amit a napokban adnak át. Jól érzik itt magukat a lakók. De van, ami hiányzik, s nagyon kellene. Elsősorban hiányzik az orvosi ren­delő. A lakótelep betegeinek Hejő- csatoára kelt menni rendelésre. Elő­fordul, hogy a rendelési idő alatt sür­gős orvosi segítségre van szükség a bérházakban. Hejőcsabáról kell ki­jönni a körzeti orvosnak a beteghez. A rendelésre megjelent betegnek pedig várni kell, amíg visszajön az orvos. Az ilyen eseteit sok időt ra­bolnak el az orvostól éppúgy, mint a türelmetlen betegektől. A másik az iskola és óvoda. Bi­zony nem valami megnyugtató lát­vány,--ami kor a reggeli és* délr órák­ban a zsúfolt „csabai villamoson” 6—8 éves gyerekek igyekeznek Hejő- csabára és a Népkerttel szembeni munkahelyükre, az iskolába. Egyre szaporodnak az épületek, s ezzel a családok száma. Több család, több beteg ember, több gyermek. Kell az orvosi rendelő, az iskola, ha lehetséges, minél előbb. Lassán Pál Malinovszkij u. bérház. Az igazgatóval más volt ß hely-> zet. öt végrehajtóbizottsági ülésre nem hívták, a községfejlesztési ügyek megtárgyalásából is kimaradt, de ... *— Én is várom már ezt a beszél­getést, azonban ma lehetetlen. Ma itt vannak Budapestről, terv és más tár­gyalásokat folytatunk, egy perc időm sincs jóformán a nap huszonnégy órájából. — Másnap: — Ma? Ugyan. Boldog lennék, ha- ráérnék, de én járási tanácstag va­gyok, estére oda hívnak megbeszé­lésre. — A következő napon: — Lehetetlen kérem. Már restel­lem, de lehetetlen. Én vagyok á já­rási mezőgazdasági állandó bizottság elnöke. Délután ülés, belenyúlik szo­kás szerint a késő esti órákba. Ki tudja mikor keveredek haza és alig van együtt a családdal, a gyerekek­kel az ember. — Az ezt követő dél­utánon: — Nem is tudom mit mondjak. De holnapután már lehet róla szó. Ma a járási népfront-bizottság ülésezik. S mivel én vagyok ott az elnök, le­hetetlen dolog el nem menni. De hol­napután biztos. fíiztos volt. mert holnapután ép­pen vasárnapra esett, s végre összeült a várvavárt megbeszélés. Együtt volt az elnök, a titkár, az igazgató. S az első szó a múlt heti hajráról esett. — Ülés ülést ér, pedig egy füst alatt és röviden mindent meg lehetne beszélni. Lassan megint ott vagyunk. ahol a part szakad, mást se teszünk csak ülünk, vagy ülésre készülünk, — fejtette ki a tanácstitkár. — A hiba az — toldotta meg az el­foglalt, sokrétű igazgató —, hogy min­den megbeszélés órákig tart. S a leg­furcsább az egészben, hogy a beszá­molók általában olyanok mint az út Makótól — Jeruzsálemig. Szó van azokban mindenről. Rendre külön fejtegetik a szocializmus alapelveit, a múltat, a jelent, a jövőt, a világ­politikát. a proletárdiktatúra feltéte­leit. S olyan emberek előtt, akik ezt ismerik, ezerszer hallották, s na­ponta újra hallják. /V em jobb lenne, ha 'röviden, né- 1 ' hány mondatban meghallgat­nánk mi a teendő, s elmondanánk mit akarunk tenni. Minden körülírás, köntörfalazás nélkül? — Nekem az a véleményem, hogy új,"kimondottan ülésekre alkalmazan­dó jelszót kellene minden nagyobb terem falára, valahogy így: »Tíz perc beszéd elvtársak és félévi kemény munka«, — véleményezte a legelfog- laltabb ember, az elnök. S milyen igaza van. Tíz perc be­széd, félévi tett! Bizony erre lenne szükség. Nem az ismételgetésre! Hangsúlyozván: olyan emberek előtt, akik az elismételt dolgot hetente hatszor hallják és sajnos — mert így látják — előadásaikban ők is elismé­telgetik! (harcsa) FAGYOS SZÉL sü­vít végig a Bodrogközön. Hófoltok a földeken, zuzmaradíszek a fákon. Csak néha zörög egy- egy szekér a csonttá fa-, gyott utakon, egyébként sehol egyetlen lélek. Az emberek végképp beszorultak a falvakba. Korán sötétedik. Az utcák hamar elcsende­sednek. Az emberek elvégzik a jószág és a ház körül a munkát, aztán beülnek a meleg szobába. Szomszédok, komák összejönnek beszélgetni, po- harazni. A gyerekek a másnapi leckét tanulják, a lányok, asszonyok előveszik a guzsalyt vagy a kerekes rokkát és hozzáfognak fonni. így csinálják ezt századok óta a hosszú téli estéken a Bodrogközben. Sok helyen szünőben van már a kendermunka, de Tiszakarádon, Ci- gándon, Karcsán meg Vajdácskán még csörög a rokka, vígan pörög az orsó. Vajdácskán Mózes Jánosné 74, Szilágyi Andrásné 72, Koncsár Györgyné 70 éves, de még ma is olyan kedvvel fonnak, szőnek, mint valamikor 25—30 éves ko­rukban. De még Pásztor néni is, aki mihelyt pörgetni kezdi az orsót, úgy belepirosodik a mun­kába, mintha nem is érezné vállán a 77 esztendő súlyát. Nagy darab földeken termeltek kendert meg a nyáron is a vajdácskái asszonyok a Kendersze­ren, Nagyföldön, Vásárosalján. Feldolgozása ko­moly elfoglaltságot ad egész télen át a lányok­nak, asszonyoknak. Ilyenkor aztán estefelé az al­végről is, felvégről is — guzsallyal a hónuk alatt — megindulnak a fonóház felé. Persze csak a fiatalok, felváltva minden este más-más családhoz. Ott aztán szaporán fogy a selymes kenderszösz, a zsáknak való durvább csepű, gom­bosodnak a vékony szálak, meg a nyűhetetlen, vastag fonalak. Nemsokára csizmák koppanása hallatszik az udvaron. Megérkeztek a legények. Csendben az ablak alá lopakodnak és hirtelen dalra zendite* nek: Virágos kenderem elázott a tóba, Hogyha nem szeretsz már, mért állsz velem szóba? Vékony a len szála, el is szakad könnuen. Hittem a szavadnak, meg is vert az Isten... A háziak behívják a legényeket, akik oda­Csendes téli esték a Bodrogközben ülnék a lányok mellé. Mindegyik oda, ahová a szíve húzza. Beszélgetnek, sugdolóznak, s a le­gények egy-egy óvatlan pillanatban elcsenik az oldalt perdülő orsót vagy a. meglazult guzsaly- fejet, amit aztán csak csókkal lehet kiváltani. Közben dalolnak. Egymást -váltogatják a szebbnél-szebb vajdácskái dalok. Vidámak, édes­búsak, s dallamuk kedvesen száll végig a csendes téli utcákon: A fonóban szól a nóta, Kis ablakon már régóta hallgatom... ÍGY TELNEK a hosszú téli esték a fonóház­ban. De sok kellemes estét szereznek a Bodrog­köz lakosainak az évről-évre gazdagodó falusi népkönyvtárak is. Ennek tulajdonítható, hogy betűértő, olvasni szerető emberek ezreivel talál­kozunk ilyenkor a Bodrogközben. —. Nem így volt ez régen — mondják a rév- leányváriak —, pedig akkor is szerettünk volna olvasni, de nem volt pénzünk könyvre. Uradal­mi béresek, szegény napszámosok, harmados munkások laktak a falunkban, s a sovány kere­setből nem futotta könyvre, újságra. Tízen is összeálltunk és csak úgy tudtunk előfizetni egy- egy napilapra. Ma? Majdnem minden házban szól a rádió, jár az újság. Aztán itt van a köz­ségi könyvtár. Annyi könyvet vehetünk ki on­nan, amennyit csak el bírunk olvasni. Azt már Varjú Frigyes tanártól, a községi . könyvtár, vezetőjétől tudjuk meg, hogy a könyv- állomány 448 darabból áll, az állandó olvasók száma 589, az évi könyvforgalom megközelíti a 10 ezret, s hogy 'a legszorgalmasabb olvasók köró tartozik a 78 éves Deák Ferencné és a 82 éves Kántor Gyuláné. A kiviteli napló tanúsá­ga szerint Sohajda István és ifj. P. Szabó László a könyvtár működése óta kevés híján 300—300 könyvet olvasott el. De nemcsak a szépirodalmi művek iránt ■mutatkozik érdeklődés, hanem sok olvasójuk akad a termeszettuöományi, elsősorban a me­zőgazdasági tárgyú könyveknek is. És ami a legfontosabb, az olva­sottaknak nagy hasznát veszik a mindennapi életben. Beszédesen bi­zonyítja ezt Fodor Péter, Deák Bertalan, Barati Bertalan szépen beállott szőlője. Példájuk nyo­mán nagyarányú szőlőtelepítés kezdődött a tiszamenti homokon. Ifjú Barati Bertalan ugyancsak a szakkönyvek hatására feketeribiz- list létesített. KÖNYVOSZTÁSKOR érkeztünk Nagyho­mokon is*a kultúrotthonba. Sáfár Gyula igaz­gató alig győzi kielégíteni az igényeket. Nem nagy a könyvtár, s egy-egy könyvtári óra után szinte teljesen kiürülnek a szekrények. Több­nyire iskolás gyermekek szoronganak a terem­ben, de ők nemcsak maguknak, hanem szüleik­nek, sőt a nagyszüleiknek is visznek olvasni­valót. — A lányokat, asszonyokat, fiatalokat a szépirodalom érdekli — tájékoztat Sáfár Gyula —, különösen Mikszáth, Móricz és Jókai regé­nyei kapósak. A férfiak azonban mezőgazdasá­gi szakkönyveket is vesznek ki szép számban, különösen az idősebbek, akik szívesen tanulmá­nyozzák a korszerű állattenyésztésről, a hibrid- kukoricáról és a dohánytermesztésről szóló nép­szerű könyveket. Vilma-tanya valarrfikor hercegi uradalom volt. Ennek nyomai nagyon is meglátszanak még a tanyán. Enyhe időben lábszárig ér a sár, moz­dulni sem lehet a házakból. De nemcsak olyan­kor, hanem keményebb, fagyosabb időben is a könyv a tanyasiak legjobb barátja. Ez segít el­űzni a hosszú esték unalmát. Alig haladja meg a száz darabot a kis könyvtár állománya, de Nagy Tibor igazgató nem sajnálja a fáradságot: sűrűn cseréli a könyveket, hogy mennél több házba eljuthasson általuk a szórakozás, a kul­túra, a tudomány. És ha sorra látogatjuk a bodrogközi tanyá­kat: Rózsást, Dorkót, Bálványost, Apróhomokot, vagy a községeket: Tiszakarádot, Cigándot, Ri- csét, Nagyrozvágyot, Kenézlőt, esténként min» denütt ugyanezzel a kedves téli képpel találk(f zunk. Olvas a Bodrogköz népe Rájöttek i. könyv jó ízére, s érzik: szebbé, gazdagabbá vá­lik általa az életük . . . Hegyt József t t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents