Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-19 / 299. szám
2 £S ZARMAG YAROB&Z AG Péntek, 1958. december 19. Nyílt levél egy orvoshoz ■ Tcgszívesebbcn személyesen szerettem volna beszélni Önnel, erre • sajnos nincs lehetőség, ön* csak hivatalos ügyekben tárgyal az berekkel — hivatalos hangon. Pedig éppen az-szükséges, hogy valaki • yegre, mint ember az embernek, őszintén megmondja: mit helytelenít magatartásában, -modorában. Mert abban aztán van hiba — bőven. Ön orvos, s talán éppen ezért nem akarják figyelmeztetni durva-goromba, fölényes magatartása miatt. Én is tapasztaltam a dolgozókat, embertársait lealázó flegma és kihívó modorát. Arra gondoltam, hogyan tűrhetik felettesei, hogy ön ennyire elragadtassa magát. Ahogy néztem mosolytalan, faarcát, eszembe jutott: államunk vezetői, miniszterek, pártvezetők, nagy tudósok milyen szívélyesen, szeretettel beszélgetnek egyszerű emberekkel. Illetve embertársaikkal, mert a mi társadalmunkban nincsenek különleges és egyszerű, vagy kisemberek. Azt hiszem erről Ön is hallott. Igen, kőművesekkel, kéményseprő szakmunkásokkal, kubikosokkal, földművesekkel, szellemi dolgozókkal és orvosokkal, is beszélgetnek a mi -vezetőink s nem akárhol, hanem az Országház fényes termeiben, önnek sem kerülhette el a figyelmét, hogy az MSZMP megalakulása óta mennyire megváltozott a vehetők és a dolgozók közötti kapcsolat. ./ Közelebbi példát is mondhatok: Miskolcon a kórházakban igen pél- munkatársi kapcsolat jött létre az orvosok és a beosztottak között. Városunkban és megyénkben több kiváló professzor, vezetőorvos, belgyógyász, adjunktus dolgozik, mint például dr. Földesy József, dr. Kostyál László, dr. Petró Sándor, dr. Székely Ödön, dr. Bagothay László, dr. Argay István, dr. Vereckei Imre, dr. Adorján Imre és még sokan, akiktől tanulhat ön, akik bizony naponta életeket mentenek meg. És mégis: szerény, közvetlen emberek, kiket évek múlva is emlegetnek a meggyógyított betegek. Ön pedig még fiatal orvos, jóval alacsonyabb beosztásban és nem gyógyít embereket. Csak egyszerűen megállapítja: az illető dolgozónak jó-e a szeme. Ennyi az egész. És ezt az egyszerű feladatot mégis olyan cézári magaslatról végzi. Az emberek ezért letekintenek Önre! — és azt mondják: — a megyében most már igen sokan — „Még ilyen goromba orvost sem láttam”. Én is ezt mondtam, ezzel a kiegészítéssel: mintha állatokkal lenne dolga. Nejp akarok Önnek előadást tartani az emberbaráti szeretetről, a homes emberi kapcsolatokról, s hogy. a szocialista társadalomban miért iontos a vezetők és a beosztottak jó kapcsolata, de engedje meg, hogy figyelmébe ajánljam: a legnagyobb kitüntetés az emberek szeretéte. Amikor ezt tanították az egyetemen, talán Ön is hiányzott az előadásról. Ezt a mulasztását sürgősen pótolnia kell, különben mit ér a diploma, ha az emberek elfordulnak Öntől. Mert tudom, most nem köszöntik önt az utcán* mint kedves ismerőst, kiváló orvost, nem népszerű az emberek előtt. Hangsúlyozom, nem oktatni akarom, de engedje meg, hogy javasoljam: barátkozzon meg az emberekkel és mosolyogjon is néha s akkor az emberek is másképpen beszélnek önről. Mert nyilván nem született természetéből fakad jelenlegi durvasága. Vagy talán csak azokkal szemben ilyen katonás, akiket megvizsgál? Vagy orvoskollegáival szemben is? Nem hiszem! Persze az „egyszerű” emberek nem szólnak Önnek, mert módjában áll visszavágnia a bírálatért. S kik azok az „egyszerű” emberek? Kiváló szakmunkások, sztahanovisták, gépkocsivezetők, vállalati előadók, ekik kétévenként az ön „asztalához járulnak” a kötelező időszakos orvosi vizsgálatra. S ezek az emberek elmondják hozzátartozóiknak, ismerőseiknek, hogy X intézménynél van egy orvos, akiről meg lehetne mintázni a szívtelen ember mintaképét. Egy orvos, aki a fellegekből tekint le a „kis emberkékre”. Mennyivel másként hangzana, ha így beszélnének önről a „betegek”: Milyen finom ember ez az orvos. Az ilyen vélemény kialakítása csupán Önön múlik. Ön sok éven át tanult filozófiát, matematikát, anatómiát, fiziológiát, biológiát, orvosi tudományokat, egyszóval művelt ember. Mégis a „műveletlen kisemberek”, akiket Ön, doktor úr, naponta vizsgál,' nem tartják Önt művelt embernek. Bocsásson meg, de ezekkel az emberekkel jelenleg én iís osztom a véleményemet. És... csodálkozom... Szegedi László Az öntözéses növénytermesztésről tárgyalt nemrégiben a Földművelés- ügyi Minisztérium kollégiuma. Az pnszág jelentős területén a csapadékszegény éghajlat következtében ugyanis a belterjes növénytermesztés csak Öntözéssel valósítható meg. A kollégium megállapította, hogy az öntözés fejlesztését ezen túl a terméshozamok növelése is indokolttá teszi, mivel az egységnyi területről legnagyobb terfrnés elérésére q különböző agrotechnikai módszereik közül az öntözés a leghatásosabb. Ez teremti meg a korszerű nagyüzemi állattenyésztés alapjait is. Megyénkben az öntözéses kertészettel gazdálkodó igrici termelőszövetkezet például aránylag kis területről 700.000 forint jövedelemre tett szert. A VILÁG LEGNAGYOBB LÉGGÖMBJE November 28-án délután Montana államban felbocsátották a világ legnagyobb léggömbjét. ^ héliummal töltött léggömb átmérője kb. 67 méter. Kosarában mintegy 100 kg műszert vitt fel 40 kilométer magasságba, a kozmikus sugárzás mérése és fényképezése céljából. A léggömb másnap este önműködő berendezés segítségével 40 kilométer magasságban megsemmisült; a műszerek ejtőernyővel földet értek. Tf fin nekem egy jő öreg ' ismerősöm. Ismeretségünk is öreg, meg ő maga is jóval túl van már az élet delelőjén. Amikor a térdén lovagoltatok, akkor sem volt már mai gyerek, most meg már ha valaki megkérdi tőle: „Hogy vagyunk, Miska bácsi?”, csak ennyit mond: Alkonyodik, fiam, alkonyodik”, ami alatt azt kell érteni, hogy leáldozóban élete napja. Hatvanöt esztendőt és tucatnyi unokát mondhat már magáénak. Gyerekei szétszéledtek a nagyvilágban, egyedül maradt hűséges élettársával és öt hold földecskéjével, amit a demokrácia juttatott neki. Túrta a földet, küszködött látástól-vakulásig, egyszer aztán, úgy egy évvel ezelőtt, „belébújt az ördög”. — No, nekem elegem volt belőle — csapta le a kapát a félszer sarkába, amikor este hazatért a mezőről. — Miből volt elég, Miska? — hökkent rá a felesége. — Miből? Hát ebből — rúgta meg a kapát nagy imérgesen, majd látván az asszony értetlen ámulását, magyarázóan fűzte hozzá: — Belépek a csoportba. — Megbolondultál? Ki volt az az istentelen, aki belédbújtatta* az ördögöt? — tette harciasán csípőre a kezét Mari néni. — Most már elég legyen, ha mondom — villantotta rá szemét az öreg. Azzal fejébe nyomta nyűtt kalapját és a tsz-irodá- ban állt meg. Másnap már a tsz földjén ment a traktorvontatta vetőgép után. Mari néni azonban nem hiába élte le Miska bácsival azt a negyven egynéhány évet, ismerte, mint a tenyerét. Addig „dolgozta” az öreget, addig rimánkodott neki, hogy ilyen vénen már nem érdemes új életet kezdeni, meg mi lesz, ha rosszul sül el a dolog és nem lesz kenyér az asztalán, hogy at én öreg barátom beállított az elnökhöz — és „vissza- miatyánk”. Kihúzatta a nevét. Persze, az öt hold föl- decske már összeházasodott a tsz kétszáz holdas birtokával, egybeszántódott és három esztendeig nem kaphatja vissza. Törvény az törvény. — Sebaj — csittítotla Mari néni Miska bácsi haragvó lelkét, a beletörődés ősi igéiből rakva borogatást vérző sebére — még úgy sohase volt, hogy valahogy ne lett volna. Megvan a szekér, á szerszám, a két tehénke, feles földet meg annyit kaphat az ember, amennyit akar. — Hej, asszony, nem jól szólsz te nekem. Eleget cselédeskedtem én már. Megyek én vissza közibük. Elvállalom a tehéngondozást, nem ölöm meg az ördögöt vele. És Miska bácsi másodszor is elrebegte a boldogító „igent” a belépési nyilatkozat fölé hajolva. Jflmúlt egy év. A közelmúltban találkoztam Miska bácsival a tsz ünnepélyes zárszámadásán. Az elnök a legjobbak között emlegette, kerek 300 munkaegységet írtak a neve mellé. 15 ezer forintot keresett, — No, Miska bácsi —- szólítottam meg borozgatás közben — ott hagyja-e a közösbelieket? — Azt kérdezd meg a Mari nénidtől, ő az illetékes a szóra. — Haggyad, fiam, ha előre tudtam volna, dehogy állok én elibe. Jó itt nekünk, mert nem vagyunk magunk... — Azért a jövedelem is megteszi — jegyeztem meg. át ha dolgozik az ember, a. haszon is megvan — vette át a. szót Miska bácsi, majd a poharamhoz ütötte poharát és rágyújtott asszonyt csipdeső nótájára: Kecskebéka felmászott a fűzfára... (gulyás) Sohasem késő... Mit intézett el és Mit nem intézett el a UK? 4 kérdés a bérlők érdekében Vásárhelyi Imre, az Ingatlankezelő Vállalat igazgatója íróasztalán évvégi számvetésfélérvel találkoztunk. Az áll a kimutatásban (amelynek egyelőre még nincsen lezárva minden rovata), hogy mit intézett el és mit nem 1958-ban a MIK? Arról a vállalatról van szó, amelynek neve gyakran elhangzik, ha esik az eső, ha folyik valahol a vízcsap, amelyet gyakran szidnak esetenként jogosan, de olykor bizony jogtalanul is. Vásárhelyi Imre tárgyilagos, Őszinte választ ad kérdésünkre, s hogy meggyőződjünk szavairól, átnyújtja a kimutatást. A MIK-hez 1958-ban beérkezett 10 792 panasz közül orvosoltak 9001-et. Ezek között zömmel asztalos, ács, bádogos, kőműves, tetőfedő, villanyszerelési, valamint „vizes” problémák vannak. A vállalat kezelésében lévő 2002 ház közül talán egy sincsen, amelyiken ki- sebb-nagyobb javítási munkát el ne kellene végezni. — Ezért nehéz annak tárgyilagos megállapítása — mondja az igazgató hogy melyik munka legyen az első, kinek a panaszát orvosoljuk hamarabb? A kérelmezők természetesen szeretnék, ha a panaszbejelentés után azonnal megjelennének a munkások és rövid idő alatt elvégeznék a javítást. Ez jogos kívánalom, s a MIK legfőbb törekvése, hogy így legyen, -ám gyakorta kell megküzdenünk olyan problémákkal, amelyről nemigen tudnak a bérlők, pedig ezek súlyosak és hátráltatják a MIK munkáját. Ezek: nagyon rossz a lakbérfizetési morál. Az év elején 230 ezer forint volt a lakbérhátralék és most, év végére felment majdnem duplájára. Pedig a lakbérek nálunk, még a népi demokráciákhoz viszonyítva is alacsonyak. Vannak olyan bérlők, akik azt mondják, nem fizetnek lakbért, mert náluk ezt meg ezt a munkát még nem végezték el. Arra nem gondolnak, hogy a vállalat a kapott állami támogatás mellett á befolyt lakbérek Összegéből végezteti a különböző javítási munkákat. Előfordul, hogy a lakók szándékosan rongálnak — Itt el kell mondanom, hogy az előbb felsorolt számokon kívül különböző idegen vállalatokkal másik 3000 panaszt orvosoltattunk, amelyet külön — az erre a célra rendelkezésünkre bocsátott — pénzügyi keretből fedeztünk. A panaszok sokrétűek és ezek 85—90 százaléka jogos. Beázik a tető, különböző kőműves- és ácsmunkákat kell elvégeznünk, de vannak olyan panaszok is, amelyeket a rendelet értelmében nem végezhetünk el. meg épületeket, vízvezetékberendezést, annak reményében, hogy a MIK a nagyobb hibát látva, hamarabb küld embereket... Ennek ellenére el kell mondanom, hogy a MIK sok panaszt elintézett és elintéz. A bérlők döntő többsége elismerőleg nyilatkozik a munkáról* egy bizonyos, 15—20 százalék panaszt azonban ebben az évben megoldani nem tudtunk és nem tudunk, azonban 1959 első felében először ezekre kerül sor. Célunk* hogy a jövő esztendőben minden panaszt orvosoljunk és a továbbiakban egy kérelem teljesítése se húzódjon át a másik esztendőre. Jelenleg 1791 panasz vár orvoslásra. 1959-ben teljesítjük! Ilyenek: társbérleti leválasztás, új közfal emelése, íürdőszobaberende- zés felújítása stb. Ezeket a bérlőknek saját maguknak kell elvégeztetni. Sok bérlő gondján viszont úgy segítettünk (1958-ban mintegy 600 esetben), hogy különböző építési anyagokat adtunk ki, amelyeket a bérlő társadalmi munkában használt fel, illetve épített be. Milyen nagyobb munkákat végzett ebben az esztendőben a MIK? Milyen természetű panaszokkal keresik fel a vállalatot ? Ha nem is érdekes, de annál tanulságosabb beszélgetést folytattunk a minap Sátoraljaújhelyen az FJK elnökihelyetlesével, Molnár Gyulával és a főkönyvelővel, Nagy Bélával. Mivel nem nagyon ismerik, eredetileg úgy gondoltuk, hogy írunk a földműveeszövetkezeti vezetők munkájáról néhány illusztris példát. Elhatározásunkat maga a beszédtéma változtatta meg. Sokkal illusztrisaiób, nagyobb horderejű ugyanis a földművesszövetkezetek felfelé ívelő élete, szelleme és tempója, amely egyben, utal vezetők és nem vezetők munkájára egyaránt. A földművesszövetkezetek nagy gondban vannak e napokban: készítik az ówégi leltárt. De mi van a számadás mögött? Milyen képet mutat a járás tizenhárom körzeti és három önálló szövetkezete, az ötvennyolc községben lévő helyi szervek, a százkilencveníkilenc kereskedelmi egység — s ki tudná végigsorolni a széles hálózatot! Induljunk el onnan, akikért egyáltalán vannak a földművesszövet- kezetek: a dolgozó parasztok kőiéből. Megnövekedőt! igények Még a fiatalabb generáció is emlékezhet. rá, milyen nagy szenzáció volt falun, ha valaki új ruhában sétált végig a főutcán. Ma egy öltöny új ruha semmi feltűnést nem kelt. úgyszólván természetes dolog. De termé- szetes már a falun minden olyan termék, amit régen csak hírből vagy egyáltalán nem is ismertek. Velejáró következménye ez a megváltozott életnek. Az igényekhez pénz is van! Nyilatkozik az — Hadd említsek rá példát — mondta az elnökhelyettes. — A vá. lasztások előtt egy héttel Kenézlőn kigyúlt a villany. Egy hét. jobban- mondva hat nap leforgása alatt nyolcvan darab olyan terméket adott, el a helyi földművesszövetkezeti bolt, amely összefügg a villannyal: lemezjátszót, rádiót, villanyvasalót. Egy másik példa, ősszel Sárospatakon bútorkiállítást rendeztünk. Az emberek már reggel öt órakor sorba- álltak a kiállítási terem előtt és háromnegyed ' hatkor egyetlen garnitúránk se volt. Minden elkelt; a barokk-stílű ebédlőtől kezdve a négyezer forintos konyhabútorig minden. •— Még ez se teljes kép — tette hozzá Molnár elvtárs. — A kezdet kezdetén nem tudtuk eltalálni, kinek fogjuk eladni a mosó- és porszívógépeket. Mi az hogy elkelt?! Ha pillanatnyilag kifogyott — reklamálták! íme, ez a kép egy pillanatra felvillantja a jövendőt: a falu — a kulturális igények tekintetében — ostromolja a várost... Ráléptünk a különbségek elmosásának útjára. S ha elérkezik az az idő, amikor a mező- gazdaság is teljes egészében nagyüzemi termelést folytat.^ ez a fejlődés még rohamosabbá válik. 4 szellem is gyorsabban bontakozik Mi lehet az oka, hogy az utóbbi időiben fellendült a szövetkezeti élet? Beszéljen erről is az elnök- helyettes. elnökhelyettes — Néhány évvel ezelőtt csaknem általános volt a közöny, ha valamilyen közös ügyről volt szó. Szövetkezeti taggyűlést alig-alig tarthattunk, mert vagy nem jöttek el a tagok, vagy, ha eljöttek is. egyszerűen végighallgatták a beszámolót, de nem szóltak egy szót se. A szövetkezeti demokráciával volt, baj. Ma toborozni sem kell, mégis jönnek. S a taggyűléseken gyakran olyan erélyes és őszinte kritikát mondanak, hogy szinte rá sem ismerünk a koré báni hallgatagokra. Ehhez hozzá kell még tennem, hogy a népi ellenőrzés bevezetése is sokat lendített mozgalmunkon. A tagságnak érdeke, hogy ne történj en visszaélés, legyen elég és jó áru és gyarapodjék a szövetkezeti vagyon; hiszen a tagság — részjegyei után — úgyszólván részvényese a szövetkezetnek. Nem érdektelen számára, hogy az év befejeztével mennyi visszatérítést kap. Á többezer forintos visszatérítés sem ritkaság. — Nem mondom — fejtegette tovább gondolatát —, a szövetkezet felsőbb szervei is más módon és más szellemben dolgoznak. Gondoskodunk arról, hogy a dolgozó paraszt lehetőleg minden árut helyben megkapjon. Szervezettebb, precízebb, rugalmasabb a munkastílusunk. Nem ígérgetünk, de ha mód van rá. orvosoljuk a kívánságokat. Ilyen kívánsága volt a karosiaknak egy földmű, vesszövetkezeti bolt. Mi azt mondtuk, árut biztosítunk, de ily rövid idő alatt csak úgy tudjuk megépíteni a boltot, ha ka punk hozzá társadalmi segítséget. Azóta épül a bolt. És jórészt az önfeláldozók munkájából. Hasonló helyzet adódott Komlós- kán és más községekben is. Mindez hozzátartozik azokhoz az illusztris példákhoz, amikről korábban beszéltünk. S ennek a megváltozott körülménynek mi a haszna? Gyarapodunk. Szövetkezeti vagyonunk — a járás területén — ebben az évben valószínűleg meghaladja a hatszázmillió forintot. Ugyancsak ebben az esztendőben 876 taggal növekedtünk, ami 139.120 forint részjegy-emelkedést jelent. Helyes és hasznos rendelkezés *— A jó. a felfelé ívelő úton nem állunk meg. A bajokkal — mert természetesen ilyen is van még — megküzd ünk. Az ellenőrzést fokozzuk, a szövetkezeti demokráciát tovább szélesítjük. Ebbe beletartozik a következő: tagságunk körében sokan kifogásolták — mondta az elnökhelyettes — hogy boltjainkban dolgoznak néhányan olyanok is. akiknek úgymond »priuszuk« van. Korábban visszaéltek a helyzetadta lehetőséggel: meglopták a közösséget. Az ilyen egyénekre semmi szükségünk. Mert nincs arra garancia, hogy mégegys/er nem fordul velük elő hasonló eset. Most megszületett a határozat. Az OFT elrendelte, hogy a szövetkezet, ben csak feddhetetlen emberek tölthetnek be vezetői pozíciót. A köz érdekében minél előbb végrehajtjuk a rendeletet, — fejezte he nyilatkozatát Molnár Gyula elvtárs. (—a —ó) — Ez évben 26 épület teljes nagytatarozását végeztettük el. Összegben ez több mint 4 millió forintba került. Ezen kívül mintegy 8 millió forint értékben kisebb-nagyobb karbantartási munkát végeztettünk el. Sajnos, anyagi fedezetünk nincsen minden munka elvégzésére, mert a szükséglet sokkal több lenne. A felmérési statisztika szerint ugyanis 1959-ben 304 ház teljes felújítása válna szükségessé. Ez mintegy 70 millió forintba kerülne. Az eddigi jelek szerint 14 millió forintos költségvetésünk van. ám ha ezt 18 millióra meg lehetne emelni, abból már olyan szép eredményt tudnánk felmutatni, amely miskolci viszonylatban óriási fejlődést jelentene. Mi van a tűzhelyekkel ? — 1957—58-ban 1800 tűzhelyet osztottunk ki. ebből a Szondi-lelep például ebben az évben 150 darabot kapott. Ezeket megrongálódásuk sorrendjében fokozatosan felújítjuk, illetve kicseréljük. Milyen újítások vár halók a MIK munkájában? — Budapesti mintára a jövő év január elsejétől Miskolcon is bevezetjük a tömbös rendszert. Minden házfelügyelőnél lesz egy háromrészes blokktömb, amelybe a lakó bejegyzi a panaszt, ezzel a házfelügyelő felkeresi a MIK-et, itt kivizsgálják azt és pontos, vagy legalábbis megközelítően pontos határidőt adunk a munka elvégzésére. Remélem, ezzel a módszerrel tovább javíthatjuk munkánkat — fejezte be nyilatkozatát a MIK igaT&aiéj«. (Ö. M.)
