Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-16 / 296. szám
Kedd, 1968. december 16. ~ C8KAKIIAG1AIIOB8ZAO 3 Ünnep előtti forgalom... A 21. számú gyermekboltban is nagy a vásárlási láz. A batyuba bőven kerül az üzlet különböző áruiból, ami nagy örömet okoz majd a kicsinyeknek. A Miskolci Ruházati Bolt 10. számú női konfekció üzletében a ■ legújabb divatú női kabátot próbálja az egyik miskolci vásárló. ^ ............................................................... (Fotó: Lukács László} T ÁVIRAT Északmagyárorszag Szerkesztőségének December 4. Drótmüvek vezetősége , társadalmi szervei és egész kollektívája örömmel jelentjük, hogy 1958. évi teljes termelési tervünket december 15-én délben befej e z tűk. Tuza József Tóth Péter Imre Ferenc üb. elnök párttitkár igazgató TÁVIRAT Bükkaljai Bányaüzem Sajószentpéter A Bükkaljai Bányaüzem minden egyes dolgozóját szeretettel köszöntjük abból az alkalomból, hogy éves tervüket 1958 december 15-én befejezték. További jó munkájukhoz kívánunk jó egészséget és jó szerencsét. Borsodi Szénbányászati Tröszt Borsodi Szénbányászati Tröszt tröszt-bizottsága igazgatósága HA VASTAG KÖNYVET OLVAS az ember, olykor visszalapoz, hogy jobban lássa az összefüggéseket. így vagyunk a múltúnkkal is. Vissza-vissza- révedünk az elmúlt korokra, emlékeztetjük magunkat és másokat egy letűnt világ korán eltemetett, nyomasztó emlékeire, hogy többre becsüljük a jelent. 1938-ban apámat behívták katonának. Kenyérkereső nélkül maradt a család. A nagy olcsóság ellenére sem volt a háznál annyi pénz, hogy paprikát vegyünk. A gazda, akinél apám kepéskedett, ellátogatott hozzánk. Anyám a pitvarajtóban állt és sírt. — Mi bajod iian jányom, miért sírsz? — fordult. hozzá csittító hangon. — Hát már hogyne sírnék, nézze meg ezt a levest — mutatott anyám az egyik fazékba. Színtelen volt az a lötty, mint a holtember arca. Gazduram elmosolyodott, zsebébe nyúlt: — Ha csak ennyi a baj, segíthetünk rajta. A kezembe nyomott tíz krajcárt és én loholtam a Hangyába, hogy „megoldjam” anyám paprika-gondját. Családi körben a mai gondokról-bajokról beszél- gettünk. Felmelegítettem ezt az esetet az „agit.ációs érvelés konyháján”. Anyám elfelejtette már a dolgot, ros- tellkedve utasította vissza: — Hogy te mi mindent ki nem találsz! Az igaz. hogy nem vetett fel bennünket a Pénz, de azért paprikára való mindig akadt a háznál. Hangján éreztem, hogy szégyelli egykori szegénységünket. Hiába magyaráztam, hogy „nem szégyen a szegénység, csak kellemetlen”, meg hogy a világ, az urak világa volt a bűnös a dolooban — nem tudtam zöldágra vergődni vele. A magáét fújta. Méregdrágák az építési anyagok, pedig már itt volna az ideje, hogy tisztessénes lakásban lakiunk, stb. KÖZBEN HAZAJÖTT AZ ÖCSKÖS és odatartotta a markát az esedékes . vasárnapi zsebpénzért. — Már megint?! — Hogy-hogy megint?! — válaszolt az öcskös megütközve. — Hát mikor kaptam utoljára? — Vasárnav. — Hát maga azt hiszi, hogy abból a nyavalyás ötvenesből futja egy hétre? Apá.m is közbe vetette a maga igazságéi. ^ — Am.ikor én ilyen taknyos voltam, színét se láttam a zsebpénznek, örültem, ha tele volt a hasam. — Akkor más volt a világ — legyintett az öcskös. Bekapta vacsoráját, zsebrevágta a zsebpénzt és sietett a moziba, mert „valami jó háborús filmet adnak”. pá No, ehhez mit Hóinak? — ragadom meg m alkalmat, hogy az öeskössel hozakodjam elő, aki természetesnek veszi zsebpénz- járandóságát. — EZEK A MAI FIATALOK! Az isten se győzné őket pénzzel — duzzogta bosszúsan anyám. — Ha nem volna, nem kérne — jegyeztem meg. — De beláthatná, hogy most össze kell húzni a nadrágot, mert nagy fába vágtuk a fejszénket építkezünk —, magyarázkodott anyám. — Mért nem jutott eszükbe az építkezés tizenöt évvel ezelőtt? Akkor is ebben a zsupfedeles vityilló- ban laktunk. — Tudod te, miért? örültünk, ha megvolt a. mindennapi kenyér. Mert azt ne feledd el, fiam, ha valaki másnak görnyed, más látja a hasznát, neki meg csak a torzsája jut. Mások a mai gondok. Ha a kenyér is szűkén van, az ember nem törődik azzal, hogy milyen házban lakik, örül, hogy van hol lehajtani a fejét. Így apám, és lassan-lassan anyám is belátta, hogy az is valami, ha az embernek ilyen „házépítő” gondjai lehetnek. Az éhes embert egy gond emészti, hogyan juthatna egy falásnyi jóllakáshoz. Az ember a mában él és többet gondol a holnapra, mint a tegnapra. A tegnap már nem ad gondol a becsületes embernek, azt már letudta, megbirkózott gondjávál-bajávál, s ha mégis visszalapozza emlékezetében, csak azért teszi, hogy tanulságot vonjon le belőle a holnap harcaihoz. A holnap még kérdés: meggondolkoztatja az embert, hogy milyen választ adjon rá. A tegnap csupa mültidejííség; ami volt, ami nem ismétlődhet meg, mert a történelem kereke nem fordul vissza a fejlődés országútján, hogy a régi. napszámos-részesaratós világba cipelje vissza a mai kor emberét. Mert bizony ennek az embernek semmi kedve a múlthoz, a holnapra szegezi szemét, melynek horizontján új házak, boldogabb élet, kevesebb munka és több kenyér ígérete dereng. DE NEM ÁRT NÉHA VISSZAPILLANTANI a múltra. Sokan teszik ezt Magyarországon és eladnák bárkinek lelki üdvüket, ha méqcgyszer megismételné önmagát a történelem, ha visszatérne az a részesaratós világ, melyben nekik olyigen jó dolguk volt. Számukra mit hozhat a jövő? A kilátástalanság mélyülését. Legnagyobb gondjuk a tegnap, melyet viszontlátni szeretnének. Ezen mesterkednek. Nem árt tehát, ha alkalomadtán mi is belelapozunk a múltba, hogy jobban értékeljük a jelent. GULYÁS MIHÁLY Családi körben .............. V ita az ENSZ-k özgyűlésen a magyar küldöttség megliatalmazásáról és Kína képviseletéről Newyork (MTI) Mint & TASZSZ jelenti, az ENSZ közgyűlése szombat esti plenáris ülésén jóváhagyta a mandátumvizsgáló bizottság jelentését, amely^ szerint nem döntenek a Magyar Népköztársaság küldöttségéneik megliatal marásáról. (Ez semmit nem változtat a magyar küldöttség helyzetén. Küldöttségünk teljesjogú tagként vesz részt az ENSZ munkájában. — A szenk.) Magyarország küldötte, Ustor Endre határozottan síkraszállt az Egyesült Államok által kikényszerí- tett határozat ellen. Ez a határozat — jelentette ki — leplezetlen megnyilvánulása annak az ellenséges politikának, amelyet az Egyesült Államok és katonai szövetségesei folytatnak a szocialista országokkal szemben. Szóbóljev szovjet megbízott külön véleményt jelentett be a magyar küldöttség meghat alma zásának és Kína képviseletének kérdésében hozott határozatna vonatkozólag. Hangsúlyozta: Itt az ideje, hogy a közgyűlés véget vessen annak a gyakorlatnak, hogy az ENSZ-et alárendelik az Egyesült Államok politikai érdekeinek. Meg kell szüntetni a rendellenes helyzetet Kína képviseletét illetően. A magyar küldöttség meghatalma. zásáról szólva Szóból jev hangsúlyozta, nincs semmiféle alap a magyar küldöttek meghatalmazásának kétségbevonására. Ez a küldöttség a magyar állam törvényes kormányát képviseli, s e kormánnyal az ENSZ tagállamainak nagy része diplomáciai kapcsolatot tart fenn. A Magyar Népköztársaság kormánya a magyar nép bizalmát és széleskörű támogatását élvezi — hangsúlyozta Szóból- jev.-oooA magyar pár’- és kormányküldöttség a prágai kerület termeSőszöveikeze i parasztjai kezött Prága A magyar párt- és kormányküldöttség december 15-én, hétfőn reggel érkezett vissza Prágába kétnapos szlovákiai látogatásáról. A prágai főpályaudvaron Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a köztársaság elnöke, Z. Fierlinger, a politikai bizottság tagja, a nemzetgyűlés elnöke, valamint V. Koucky és V. Krutina, a Központi Bizottság titkárai fogadták dr. Mün- nich Ferencet, Marosán Györgyöt és a küldöttség többi tagját. A délelőtti órákban a küldöttség tagjai a prágai kerületben lévő Bo- rany község termelőszövetkezetét látogatták meg. A község termelőszövetkezeti parasztjai meleg szeretettel, kenyérrel és sóval fogadták a vendégeket. A gazdaság megtekintése után a küldöttek és a szövetkezet tagjai baráti beszélgetésre ültek össze a szövetkezeti házban. Hétfőn délután a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai a csehszlovák Agrártudományi Akadémia ubriensesi kutatóintézetét tekintették meg. (MTI) Az Elnöki Tanács ülése Az Elnöki Tanács szabályozta az ügyvédi kamarai szervek tisztségeinek és tisztségviselőinek létszámát. Döntést hozott a magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos honosítási- és visszahonosítási-, továbbá a magyar állampolgári kötelékből való elbocsátási kérelmek ügyében, végül folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) Tong Szong-senn és Ma Keng-ho A z idegenek fénybe öltöztették Sanghájt. A modern felhőkarcolók ablakai ontották a csillogást. A mulatókból vidám zene, szavak, nevek összevisszasága zúdult az utcákra. A Nemzeti Parkban óriás karácsonyfa ragyogott a téli estében. A park kapuján jól olvashatóan kínai és latin betűkkel díszelgett a felírás: kínaiaknak és kutyáknak bemenni tilos! Mi az útról néztük hogyan díszítik a jelképes fenyőfát az idegenek a mi parkunkban maguknak. Gyerekek voltunk még akkor... A mi népünk verejtékével épített idegen templomokban felebaráti sze- retetről prédikáltak a parádésan fel- cicomázott papok. Néhány méterre a templomtól felpofoztak egy hasonló korú gyereket, akinek azon kívül, hogy kínai anya szülte, mindössze az a bűne volt, hogy megakarta nézni közelebbről a csodálatosnak tűnő fát. Ez az emléküifk van a szeretet ünnepéről- Vagy nem így hívják maguknál a karácsonyt? Tong Szong-senn és Ma Keng-hó a Nehézipari Műszaki Egyetem másodéves geofizikus hallgatói kíváncsian várják a választ. Fekete hajuk kisfiúsán hull homlokukba. Néhány nap múlva nálunk is ki- gyulnak a fények, kitárulnak a szivek. Nekik ez idegen. Az ő ünnepük február 1-e, amikor a földművesek ellepik a szántóföldeket. Tavaszelő ez már náluk, ahogy ők mondják, nemzeti újév. Az örök megújhodás szép napja. De három karácsonyt már köztünk értek rqeg. Távol a szeretett hazától, de barátok között, akikkel együtt tanulnak, akikkel közös a cél. És három hideg telünk után hazatérnek, hogy részeseivé váljanak a nagy építő munkának. Nyi-hau, üdvözöljük egymást. Csak annyit tudok elolvasni csodálatos hieroglifájukból és ezt is hibásan. Sokáig tart, amíg eldöntik a kínai tudósok, marad-e a régi írás vagy gyökeres reformokat hoznak. Hogy mi is hozzáférhessünk és a kis kínaiak kevesebb gonddal készüljenek majd az első írásleckékre. S mindazok a milliók, akik most ismerkednek meg az ábc-vel.. • T ong Szong-senn és Ma Keng-ho * már az új nemzedék fiai. A múlt már csak emlékekben él, apáik, anyáik, elbeszélésében. Hogyan is tudna visszaemlékezni a kis Keng-ho, hogy amikor született, dörögtek a fegyverek, japán parancsszavak öntötték el a síkságot és^, hegyvidéket egyaránt. Aki ép, egészséges volt, menekült a pusztulás elől. Akkor párhetes csecsemőként csak sírni tudott. Ez volt egyetlen jele kis életének. De azt nagyon tudott. A falu egész lakossága elmenekült, csak^ a legszükségesebb holmit vive magával. Anyja rettenetes belső harcot vívott. Ha viszi — a gyerek véletlenül elsírja magát, elég egyetlen hangosabb szó és a japánok azonnal rájönnek — merre vonul a falu. Akkor hiába a nagy folyó, az éjszaka, a füzesek — kíméletlenül megtalálják őket és kivégeznek minden embert. Az anya megvárta, míg mindenki biztos helyre ért, egyedül lopódzott át úttalan utakon a többiek után — ha megtalálják, csak ők ketten pusztuljanak. Az egész falu megmenekült. Egy felszabadító osztaggal résztvettek ők is a harcokban. Mire vége lett, Keng-ho is megnőtt— Gyűlöltük az idegeneket. A fel- szabadulás előtt minden külföldi úr volt nálunk. És még utána is. Egyszerűen nem akarták elhinni, hogy lehetséges az élet nélkülük i§ ezen a gazdag földön, amely most már számukra nem termett többé. — Talán éppen ezért annyira világos mindenki előtt a cél. Senki sem kételkedik abban, hogy lehagyjuk az úgynevezett nyugati civilizációt. Tiszták a célok, tiszták az eszközök. O supán egy példa a sok közül. A Hua-Fu töltőtollgyár tervbevette, hogy versenyre kell Parkerékkel. Ma már bebizonjmsodott, hogy a kínai töltőtollak minőségileg felülmúlják az övékét. És így minden téren. Amit egyszer elhatároznak — véghez is viszik; Kicsiben így van ez Tong Szong- senn-nél és Ma Keng-ho-nál is. Külföldre küldték őket tanulni. Hat évig nem láthatják az otthont. Távol kell lenniök mindentől, ami számukra a hazát jelenti. — A fiuk sokszor csodálkoznak, hogy mi külön szobát kérünk, ahol zavartalanul tanulhatunk- Miért? Nekünk megvan a magunk célja. Mindent, ami majd otthon népünk javát fogja szolgálni, legiobb tehetségünk szerint el akarunk sajátítani. Hogy nézne az ki, hogy mi, akikre a haza számit, akikért annyit fizetnek, akikben annyira bíznak — tudatlanul, esetleg félemberként térnénk haza. Olyan természetesen mondja ezt, hogy csodálkozom. Miért nem ilyen természetes mindez, mondjuk a mi egyetemistáink életében? Hiszen nekik nem is kell 6 esztendeig távol 1-n- az otthontól... rS k is csodálkoznak ezen és ku- ^ tátják az okát. Talán már rá is jöttek, csak nehezen nyilatkoznak róla. — Itt maguknál mindenhez túl könnyen jutottak a fiatalok. Nem tudják mit jelent a harc a létért. Nem tudják mit jelent az, mikor azonosítják az embert a kutyávől azok, akikben talán sokkal kevesebb a szép meg a jó, mint azokban, akiket eltiltanak ennek a szépnek és jónak gyakorlásától. Gyűlöletre tanítottak bennünket a külföldiek, hasznos gyűlöletre, és arra, hogy rájöjjünk, milyen óriási erők rejlenek egy nemzetben és gyűlöljük az árulókat is* akik mindazt, amit vérünkkel kivívtunk magunknak, most odadobnák egy kicsit nagyobb koncért. Csang Kai-sekről beszélnek, arról, hogy — még a vére is reakciós, hogy a nép hiedelme szerint kesztyűben jár, mert kezeit már vörösre festette az ártatlanul elpusztult ezreknek vére. Megfogjuk oldani a tajvani kérdést is békés utón. — Bizakodóan mondják ezt, szívből. Hiszen ott is kínaiak élnek és nekünk nem célunk, hogy kínai anyák gyermekei idegen garázda ér- -jovekórt haljanak meg-.. Maguknál sok sze retetet és figyelmet kaptunk. Különösen a tanároktól, akik a hivatalos tanulási időn felül is foglalkoznak velünk. Külön konzultációt adnak. Maguk már nem idegenek. A szakmai tárgyakon kívül olvasnak magyar irodalmat is. Sajnos csak keveset. Főleg Petőfit, akit már otthon is ismertek és akinek verseit kínaiul is szavalgatják, Szórakozásuk? __ p endszeresen olvassuk a saj- ' * tót. Néha moziba, színházba járunk. Nyáron Budapestre utazunk; Most nyáron a Hanságban voltunk, sok lelkes KISZ-fiatallal. Egy keveset éreztünk a hazai szelekből. Jó lenne minél többet <«nr)
