Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-02 / 284. szám
«ledd, 1958. december 2. ÉSZA&MAGVARORSZÁG SOK CSALÁD GOND- »A, titkolt vagy el nem leplezhető szégyene a Családfő Italos hajlama. De sok aszszony tenné, ha tehetné, az _______________ i talboltok ajtajára a „Zárva” táblát mindörökre, hogy élete és gyermekeinek élete szebb, jobb lehessen. Mindezt nem azért, mintha önmagában feltétlenül rossz lenne az, hogy a család feje megiszik egy pohár bort, hanem azért, mert az első pohár után könnyebben lecsúszik a második, majd 9 harmadik is. Országos hadjárat indult az alkoholizmus ellen — és e harcnak, ha fegyvereit jól választjuk meg, legfőbb nyerői a családok, az asszonyok, a gyermekek lesznek. Fontos, nagyon fontos a felvilágosító szó és szükséges is, hogy az alkohol okozta betegségek ismerete visszariassza a borisszákat a sokadik pohár felhajtásától. De mindez nem elég annak, akinek szervezete ma még erős, és szinte elképzelni sem tudja, hogy a rendszeres napi poharazgatás néhány év alatt ronccsá, a mainak csak árnyékává teszi szervezetét. Hogyan hát? Mi módon folytassuk ezt a háborút a Bacchus, a szőlőhegyek kecskelábú istene ellen? Kiket szólítsunk harcba és a felvilágosító szó fegyverén kívül milyen fegyverekkel küzdjünk az alkoholizmus dien? Bár a kérdés nehéznek tűnik, a válasz egyszerű: az asszonyokat kell harcba hívni, akik teljes fegyverzetben, az egész társadalom cselekvő egyetértésével a hátuk mögött biztosan csatát nyernek. Á DERŰS CSALÁDI ÉLET, az otthon rendezettsége, jókedve, a rendes, mosolygós feleség ebben a csatában eredményesebben háborúzik, mint száz drákói rendszabály, mint ezer fecsegő, zsörtölődő, veszekedő asz- szonyság, mert míg az előbbi vonz, csábít az otthon- maradásra, az utóbbi taszít olyannyira, hogy „muszáj” előle á második félliter mélyére menekülni. Ahogyan minden ellenséget a legsebezhetőbb pontján kéll megtámadni, úgy a borissza férj ellen is ez a módszer a leghatásosabb. A férjuram ha az otthon hangulata kellemes, nem az italbolt levegőjét, hanem A&S'V&fiy&lcnaU édeskés-savanykás nedűjét szereti, adjunk az ilyen férjnek ebéd, vagy vacsora után otthon egy pohár j ó _____ m bort. Nem kerül többe otthon sem, mint a kocsmában — sőt lényegesen kevesebbe — és haza lehet vele szoktatni a borissza családfőt. Ha néhány nap múlva, amikor az első megrázkódtatáson túljutottunk, már arról számolgatunk, hogy jó lenne az ilymódon megtakarított pénzből egy új inget, vagy egy új nadrágot venni a régi pótlására, — már félig csatát nyertünk. Mert hiszen az anyagi érdekeltség nemcsak a munkahelyen szükséges, de a családban, a káros szenvedélyek leküzdésében is hasznos eszköz. A következő lépésként már nagyobb célokat is kitűzhetünk. Megbeszélhetjük férjurunkkal, — esetleg tanácsát is kérhetjük, — mi lenne, ha a megtakarított pénzt betétkönyvben összegyűjtenénk, és azon nyaralni mennénk, vágy esetleg egy-egy új bútordarabot vásárolnánk? Arra vagyon vigyázzunk, hogy a pénz, amelyből ilymódon több van, ne menjen él azokra a kiadásokra, amelyekre addig is került a jövedelemből. Feltétlenül legyen annak látszata, az egész család érezze kézzelfoghatóan hasznát annak, hogy a jövedelemnek egy jelentős része most nem az italboltba vándorol. A kultúráltabb, szebb élet, a jobb ruhák, a közös családi szórakozások később mind-mind segítenek abban, hogy a család fejének könnyebb legyen elkerülnie az italboltot. SEMMILYEN HARC nem könnyű, ez pedig kiváltképpen nehéz dolog, hiszen sok az italbolt és még több az ívópajtás — és sokszor mi magunk sem vagyunk angyalok. (És a mérges, házsártos asszony mellől is ugyancsak könnyű visszatérni a kis- és nagyfröccsök és a cimborák közé.) Ha ügyesen, tapintatosan úgj' tesszük fel a kérdést, hogy takarékosan, de szebben éljünk-e, vagy könnyelműbben, de rosszabbul, csak a legmegátalko- dottabb iszákosok fogják az utóbbit választani. A többi rajtunk múlik asszonyok, csatára fel! Negyvenhét kisiparost tüntettek ki Hétfőn délelőtt a megyei tanács dísztermében 47 kisiparost tüntettek hi. A megyed tanács végrehajtóbizottsága az ellenforradalom óta már harmadízben tünteti 'ki a legkiválóbb kisiparosokat, akik szakmai és politikai magatartásukkal minden esetben a közügyet szolgálják. A* oklevelek kiosztása után Bu- rinda Géza kelmefestő méltatta a kitüntetés jelentőségét. Elmondotta, |iogy ő már a Dimáv agban is dolgozott, ahol szintén a szakma kiváló dolgozója címet érte el, majd megemlékezett azokról a kisiparosokról, akik az ellenforradalom idején is becsülettel helytálltak, védték a proletárdiktatúrát. A megyei tanács részéről Sipos István elvtárs üdvözölte a kisiparosokat, majd Gruber Kálmán, a KIOSZ megyei titkára beszélt a kitüntetett kisiparosokhoz. A megyei tanács klubjában rövid ünnepséget tartottak a kitüntetettek tiszteletére, ahol baráti beszélgetéssel töltöttek el pár órát. Egy XVIII* századi expedícióról A moszkvai és leningrádi levéltáFigyeljük a zemplénagárdi „Figye lő*-t fák mélyén nemrégiben érdekes adalékokra bukkantak, amelyek bővebb felvilágosítást adnak egy 1714—1716. évi, eddig ismeretlen középázsiai orosz expedícióról, melyet Alekszaridr Cserkasszkij vezetett. Az expedíció célja az volt, hogy a középázsiai folyókon keresztül felfedezzék az Indiába vezető viziutakat, s hasznos ásványok után kutassanak. A megtalált dokumentumok képet tudnak Közép-ÁZsia akkori természeti viszonyairól, a helyi lakosság életás munkakörülményeiről, s értékes adatokat szolgáltatnak a középázsiai kutatások történelméhez. Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy Nyikolaj Kozirjev professzor eddig ismeretlen vulkanikus tevékenységet figyelt meg a Holdon. A Szovjet Földrajzi Társaság legutóbbi ülésén a leningrádi tudós újabb kísérletekről számolt be. Különféle csillagászati módszerekkel megmérte a Jupiter és a Szaturnusz féltekéinek kerületét, s kiderült, hogy az északi féltekék — Földünkhöz hasonlóan — sokkal laposabbak, mint a déliek. Mechanikai számítások Áramlás a tenger mélyén A »Vityaz« expediciós hajón dolgozó szovjet óceánkulatók újabb felfedezéseket tettek a Csendes-óceán északi részén. Értékes adatokat gyűjtöttek például a tenger mélyének vízáramlásáról. Ezek az adatok a szovjet tudósok eddigi véleményét igazolták, vagyis azt, hogy a tenger mélyén sem szűnik meg az állandó áramlás. Ez azért is fontos, mivel az amerikai tudósok — feltételezve, hogy az óceán mélyén nem mozog a víz — javasolták, hogy az atomipar rádióaktív hulladékát mint egy szeméttelepre, az óceánmélyi állóvízbe süllyesszék. alapján megállapította, hogy a tengelyeik körül forgó testeknél, tehát a Földnél is, eddig ismeretlen erők lépnek fel. A mérések azt igazolták, hogy ezek az erők a Föld forgástengelyére hatnak és nagyságuk a földrajzi szélességitől függ. Véleménye szerint, a Sarkvidéken olyan nagymértékben váltakozhatnak az erőviszonyok, hogy ezekből csaknem teljes pontossággal következtethetnek a mérés helyének földrajzi szélességére. Írógépen sokszorosított »■folyóirat« került a minap hozzánk: »•Figyelő, III. évi. 2. szám. 1958 november. — A zemplénagárdi általános iskola irodalmi önképzőkörének folyóirata.« Érdeklődve böngésztük »laptársunkat«, amelynek 16 sűrűn telegépelt oldala az önképzőkör jö munkájáról, külső kiállítása szerkesztőinek ízléséről, gondosságáról tanúskodik. Mi található benne? Vezércikk, riport, versek, versfordítás. tudósítások, elbeszélés, hírek, írók, művek ismertetése, részletes, értékes krónika. »Novemberi gondolatok« címmel Balogh László tanár, úttörő csapat- vezető írt vezércikket. Jóllehet, a kiadvány elsősorban kisiskolások számára készül, azokhoz és azok nyelvén kíván szólni, a tanári tekintély megkövetelné, hogy a tanári toliból született, tartalmában helyes vezércikk színvonala inkább tanári munkára valljon. Érdekes Matyi Julianna kis riportja a november 7-i ünnepségekről, Nagy Katalin beszámolója a választásról. Érdekes és értékes a Krónika című rovat, amely Zemplén- agárd község múltjából közöl figyelemreméltó adatokat. Különösen értékes a község Ivét 1918-as veteránjának visszaemlékezése, illetve a velük folytatott baráti beszélgetésről írt jólisikerült beszámoló. Figyelemreméltó Czető Erzsébet IV/b. osztályú tanuló írása az őszről, és nagyon kedves Farkas Erzsébet VI. osztályos tanuló elbeszélése. A »Hulló lombok alatt« című írás újszerű ötletet dolgoz fel, mintegy folytatja Vörösm arty »Szép Ilonka-« című költeményének történetét, de erős túlzás azt az alcímében elbeszélésnek nevezni. Elmélyült tanulmányozásról tanúskodik BoCzkó Magdolna VIII. osztályos tanuló Kölcsey Ferencről szóló értékelése és Fedor Ilona VIII. o. tanuló Himnusz-tanulmánya. Kató Éva és Bóka Magdolna könyvismertetései — a tartalmi ismertetés mellett — valamivel többet is mondhatnának a dolgozatok íróinak az olvasott műről alkotott véleményéről. A részletes tartalmi ismertetések lelkiismeretes felkészülésről adnak számot, szerződik mindenképpen dicséretet érdemelnek. Ügyes Fedor Ilona Nyi'kityin versfordítása. A KÖZÖLT NYOLC VERS a szerzők versfaragó készségéről kíván bizonyságot tenni. Sok szép gondolattal találkozunk bennük, amelyek megkapnak még akkor is, ha a verselés technikájában még fülbántó bajok is akadnak. A versek mondanivalója általános emberi érzéseket fejez ki, nem érződik bennük kellően, hogy szerzőik a felszabadult magyar nép gyermekei. Fellelhető a versekben olyan erős utánérzés is. amely feltétlenül más, ismert verseket juttat az olvasó eszébe. Erre az önképzőkört vezető pedagógusoknak fokozottabban kel'eme felfigyelniük. Különösen erősen érződik ez a »Cinege panasza« című versnél, amely nemcsak hűségesen követi a második osztásos olvasókönyvben közölt »A cinege cipője« című Móra Ferenc vers gondolatmenetét, cselekményét, de képeket, sorokat vesz át belőle, sőt a harmadik versszak teljes egészében Mórától származik. Az ilyen verseíés helytelen és nem segíti elő a venselésre hajlamos gyermek verskészségének fejlődését, hanem ellenkezőleg. a segítő bírálat liberális kezelése folytán, az elbizakodottság, a plagizálásra való hajlam táptalajává, a gyermek gondolkodásmódjának tévútra terelőjévé válhat. Mi nincsen a zemplénagárdi »Fi- gjrelő«-ben? Nincsen benne, illetve elenyésző az iránymutatás, hasznos tanács, amit a zemplénagárdi úttörők, az irodalmi önképzőkör tagjai további munkájukban kamatoztathatnának. Van benne tudósítás, apró hír. az úttörő életről, de nincsen bíráló szó, pedig minden bizonnyal adódnak az úttörő- csapat és az önképzőkör életében olyan megnyilvánulások, amelyeknek nyilvános bírálása a további jó munkára gyümölcsözően hatna. A fentiek talán kissé keményen hatnak egy iskolai »folyóirat« kritikai ismertetésénél, de ezzel az eszközzel kell élnünk, mert a kiadvány — hibái ellenére is — az iskolában folyó önképzőköri és úttörő elet egészséges pezsgését mutatja, s éppen ezért szükséges a hibák feltárása s megszüntetésének javasolása. A KIS BODROG-KÖZI KÖZSÉG pedagógusai, iskolásai távol élnek a megyeszékhelytől. Bizonyos . fokig magukra is vannak hagyatva. Tevékenységük nagyon ritkán áll a megye nyilvánosságának reflektorfényében. A lapocska szerkesztésé, bol, közleményeiből Balogh László tanái*, úttörőcsapatvezető és Kováts Dániel tanár irodalmi önképzőkör- vezető lelkes, jó munkájáról, ügyszeretetéről szerezhetünk bizonyságot. Arról a munkáról, amelyet — iskolai oktatása munkájukon kívül — a. felnövekvő ifjúság nevelésével, az új társadalom magasabbfokú kulturáltságának segítő megteremtésével, még fellelhető kisebb és könnyen javítható hibákkal, de végső soron eredményesen és lelkesein végeznek. (benedek) A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA: (188 méteres hullámhosszon.) Hírek; események megyénkből. A „T 328 K” és társai. Látogatás ft Terta gyárban. Levelekre válaszolunk. Kapcsoljuk az Avas Szálló éttermet. Kellemetlenkedők ... Mezőgazdasági híradó. Kozirjev professzor újabb felfedezése LENIN MAR A SZOVJET HATALOM első éveiben, amikor iparunk még csak kezdetleges módszerekkel és egyszerű berendezésekkel dolgozott, fontos feladatként jelölte meg, hogy a társadalmi munka termelékenységének területén versenyeznünk a kapitalizmussal. A párt azt tanította: csak akkor arathatunk végső győzelmet, ha olyan magasra femeljük a termelékenység színvonalát, hogy minden lakos több áruhoz gut, mint a fejlett kapitalista országokban. Ez a tanítás a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatává vált s valamennyi népgazdasági terv a fentiek megvalósításáért szállt síkra. Igaz, hogy akkoriban még kevesen voltak, akik hittek e tervek realitásában. Még a szovjet hatalommal szimpatizáló külföldiek is csak utópiának tekintették ezeket az elgondolásokat. Azóta több mint 40 esztendő telt fel. s az idő bebizonyította a szocialista rend fölényét. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió rendkívül alacsony színvonalról indult a kapitalizmussal folytatott versenyben, mégis gyors ütemben számolta fel az évszázados elmaradottságot és termelését 3—5-ször olyan gyorsan fokozta, mint az Egyesült Államok, Anglia, Németország, vagy Francia- ország. Míg 1913-ban a Szovjetunióban egy főre csupán 7.6 százaléka jutott azoknak az ipari árucikkeknek, amelyeket egy amerikai állampolgár kapott, addig 1937-ben ez a szám már 15.3 százalékra, jelenleg pedig 43.4 százalékra emelkedett. A mezőgazdaság területén még közelebb kerültünk az amerikai színvonalhoz. JELENLEG A SZOVJETUNIÓ 'ALAPVETŐ gazdasági feladatának megoldásában új szakaszba lépett, ■melyet nemcsak a gyors ütem, haA kapitalizmussal vívott verseny döntő szakasza nem az ipari termelés abszolút növekedése is jellemez. Ma már minden objektív ítélőképességgel rendelkező ember számára nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió nemcsak utolérheti, hanem nagyon gyorsan el is hagyhatja az Egyesült Államokat a békés gazdasági versenyben. Az 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőrző számok figyelembevételével megközelítő pontossággal kiszámíthatjuk: mennyi idő múlva oldja meg a szovjet nép alapvető gazdasági feladatat. Ez az idő mindenekelőtt a következő tényezőktől függ: 1. a szpvjet és az amerikai termelés jelenlegi színvonalának viszonyától, 2. a gazdasági fejlődés ütemétől. A lakosság számának növekedése e két országban a következő 10—15 évben előreláthatólag egyforma lesz. Az 1958-as esztendő a hétéves terv kiindulási pontját képezi. Az idén a szovjet ipar 10 százalékkal növeli termelését. Az amerikai közgazdászok értékelése szerint ugyanakkor az Egyesült Államok iparának termelése 6—7 százalékkal csökken. Ennek megfelelően a két ország ipari termelésének volumenét 1:1.8 arányban viszonyíthatjuk. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetuniónak az eddigi ipari termelés 4/5-öd részével kell fokoznia termelését, hogy utolérje 'az Egyesült Államok 1958. évi termelési színvonalát. Hogyan oldjuk meg ezt a feladatot a hétéves terv Idején? Irta: R. BJELOUSZOV. Tekintettel arra, hogy az ellenőrző számok a szovjet ipari termelés átlagos évi növekedését 8.6 százalékban szabják meg, 1965-ben az ipari termelés volumene — 1958-hoz viszonyítva — 80 százalékkal emelkedik, tehát eléri az Egyesült Államok jelenlegi színvonalát. Naív elképzelés lenne azonban, ha azt mondanánk, hogy az Egyesült Államokban ezidő alatt egyáltalán nem fejlődik majd a termelés. A marxizmus—leninizmus azt tanítja, hogy a modern társadalom csak a bővített újratermelés alapján fejlődhet. A kérdés tehát abban rejlik, milyen ütemben emelkedik majd az Egyesült Államok termelése. Ismeretes, hogy a kapitalista gazdaságot az anarchia és az időszakos válságok következtében tervszerűen irányítani nem lehet. Éppen ezért egész pontom son azt sem tudjuk megállapítani, milyen ütemben történik a fejlődés. Ha tehát az amerikai termelés távlatait akarjuk megvizsgálni, csupán a múlt tapasztalatai alapján végezhetünk számításokat s nem vesszük figyelembe az ideiglenes konjunkturális tényezők hatását. Az eddigi adatok szerint az Egyesült Államok ipari termelése az 1959—1965. évi időszakban átlagosan évente 1.6—2.2 százalékkal emelkedik majd. A Szovjetunió tehát 1968-ban utof- éri az Egyesült Államokat az ipari termelésben még akkor is, ha figyelembe vesszük az amerikai ipar várható növekedését. Tekintettel arra, hogy a Szovjetunió lakosainak száma 1968-ban valószínűleg 15—20 százalékkal lesz nagyobb, mint az amerikai lakosság száma, a Szovjetuniónak 2^-3 esztendő szükséges, hogy a mai nemzedék életében végrehajtsa Lenin történelmi hagyatékát: utolérje és elhagyja az Egyesült Államokat az egy főre eső termelésben és döntő győzelmet arasson a kapitalizmus felett. A FENTIEK ÉRDEKÉBEN A SZOVJETUNIÓBAN nagymértékben emelni kell a munka termelékenységét. Ismeretes, hogy a termelékenység a Szovjetunióban mindig gyorsabban növekedett, mint az Egyesült Államokban. Egy szovjet ipari munkás ma már egy bizonyos időszak alatt tízszer annyi árut termel, mint 1913-ban, míg az Egyesült Államokban ez az emelkedés alig több mint kétszeres. A hétéves terv a szovjet ipari munka termelékenységét 45—50 százalékkal kívánja emelni. A két társadalmi rendszer békés versenyének egyik legfontosabb mutatója a társadalmi munka termelékenysége. A szocializmus végső győzelmének ideje tehát mindenekelőtt a munkások technikai és energetikai ellátásának fokától függ. A komplex gépesítés és az autorríátizálás alapvető fegyvert jelent a győzelem kivívásában, a kommunizmus anyagiműszaki bázisának megteremtésében. Ez azt jelenti, hogy a termelő- eszközök termelésének gyorsütemű növelése objektív szükségszerűség. Éppen ezért a Szovjetuniónak elsősorban a nehézipar területén kell utolérnie és elhagynia az Egyesült Államokat. AZ 1959—1965. ÉVI IDŐSZAKBAN a szovjet energiatermelés gyorsabb ütemben emelkedik majd, mint az egész ipar termelése. 1965-ben a Szovjetunióban 500—520 milliárd kilowattóra energiát állítanak elő. Ez azt jelenti, hogy a szovjet ipar enegiaellá- tottsága már megközelíti az Egyesült Államok jelenlegi színvonalát. A vasút villamosításában elhagyjuk majd az Egyesült Államokat. A hétéves terv egyik fontos feladata, az acéltermelés fokozása. Idén az Egyesült Államokban előreláthatólag 80—85 millió tonna acélt állíta- cséretet érdemelnek. Ügyes Fedor 86—91 millió tonnára akarják fokozni a szovjet acéltermelést. Helytelen lenne, ha néhány bur- zsoá közgazdászhoz hasonlóan a Szovjetunió és az Egyesült Államok békés versenyét csupán a nehézipar korlátái közé szorítanánk. Ez a verseny a társadalmi termelés minden frontjára kiterjed: az iparra, a mezőgazdaságra, az építkezésre és a szállításra egyaránt. A nehézipar sikerei azonban fontos eszközt jelentenek a közszükségleti cikkek bőségének megteremtésében és a szovjet nép anyagi jólétének további növelésében. Az élelmiszercikkek többségének egy főre eső termelésében a Szovjetunió a hétéves terv végére nemcsak utoléri, de a tudományosan megalapozott táplálkozási normák alapvető szinvonalában el is hagyja az Egyesült Államokat. A HÉTÉVES TERVBEN ELŐIRÁNYZOTT nagyarányú fellendülés minden lehetőséget biztosít arra, hogy 1965 után mintegy öt év során túlszárnyaljuk az Esésűit Államok egy főre eső termelésének színvonalát és a szovjet emberek számára a világ legmagasabb életszínvonalát biztosítsuk.
