Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

Tasarnap, i»d». aecemoer 7. ESZAKMAGYARORSZAG A párt művelődéspolitikájának irányelveit vitatta meg a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottságának titkári értekezlete A Hazafias Népfront Borsod me­gyei bizottsága csütörtökön délelőtt a járási és városi titkárok részére értekezletet tartott. Ezen a közvetlen­hangú találkozón megvitatták a párt művelődési politikájának irányelveit, hogy hazatérve, annak szellemében dolgozzák ki a népfrontbizottságok téli és^tavaszi programját. Az értekezleten megbeszélték az újonnan megválasztott tanácstagok és népfrontbizottságok tagjainak to­vábbképzését. Elhatározták, hogy január 1-től a tanácstagok részére hat különböző témájú előadást tarta­nak. A népfrontbizottságok tagjai pedig december közepétől 10 előadá­son vesznek részt. A továbbiakban a Hazafias Nép­front borsodi bizottsága jutalmat adott át a választások során legjobb munkát végzett járási és városi tit­károknak. I--------o L ottótájékoztató A lottó 49. játékheti sorsolására beérkezett 2.605.627 szelvény között Öt találatos szelvény nem volt és négy találatos is mindössze kilenc akadt. A négy találatos szelvénytu­lajdonosok nyereménye ezúttal egyenként 217.135 forint. Három ta­lálatot 1434-en értek el, ezekre 681 forintot fizetnek. A két találatos szel­vények száma 46.546, nyereményük 21 foriilt. A négy találatos nyertesek kö­zül négyen Pesten, öten pedig vidé­ken vásárolták szelvényüket. * Ufyty váciunk mác, kedves Tétapá... Csicsergő-csacsogó gyerekhad vonul végig fehér és fekete topán- kákban, bundabéléses hócipőkben a Népkeirt hideg, kopasz fái alatt. A hó, mely az éjszaka hullott, porzik apró lép_ teik alatt, s a délelőtti hid^eg vörösre csípi a piciny orrokat, szája­kat, pufók, egészséges arcokat. Ugyan vajon hová ballagnak ezek a gye­rekek: nagylegények, kislányok, a Felszaba­dítók úti óvoda pöttöm csemetéi? Az óvónénik és a szülők, akik ma­guk is — hadd vallom be — velem együtt bol­dog izgalomban élnek, Télapóra várnak, aki rőt szakállával, fehér kucsmájában, vörös pa­lástban és nagy csiz­mában (merthiszen messziről jött szegény) itt őgyeleg valahol a fák között. — Hiszen már jön is, köszönjetek gyerekek! A hatvanfőnyi gye­reksereg, mint a má­jusi gallyakon a madár­had, csilingelő, éneklő aranyos hangon kö­szön: — Ügy vártunk már, kedves Télapó! S nyomban hangzik a kérdések özöne: — Mit hoztál, Te kedves Öreg bácsika? — A repülőgépet, melyet tegnap kaptam, úgye, azt is Te hoztad? — A teherautót szin­tén Te adtad? S mennyi, mennyi izgatott kérdés. Télapó legyen a talpán, aki minderre felelni tud. De a legeslegjobban iz­gatja a kislegények, kislányok fantáziáját, hogy: — Mi van most a zsákodban, Télapó? Nem kell már sokáig ■—OOO------- -1M—.-■ i zgulniok, mert mire visszaballagunk az óvo­dába (ahol Télapó a zsákját hagyta), sorra előkerülnek á finom édességcsomagok és kézzel-közzel a virgács is... Az újságíró immár másodszor vett részt a Felszabadítók úti óvo­da házi ünnepségein, s másodszor is leírhatja: remekelt a szülői mun­kaközösség. Talán nem is az érték, melyet ezek­be a kis csomagokba fektettek, de az aján­dékozás örömén, a bol­dog gyereksereg arcá­nak láttán örültünk — •s egy icipicit irigyked­tünk is mindnyájan. Irigyeltük a gyerekek­től — nem a csomagot, de azt, hogy gyerekek... Teljes volt a gyere­kek öröme, s teljes volt a mi örömünk is (omi) A téli hónapokban békeesteket rendeznek a békebizottságok Megyénk községeiben több mint 300 békebizottság dolgozik. A bé­keharcosok elhatározták, hogy a téli hónapokban is rendszeres fel­világosító munkát végeznek. En­nek érdekében a községekben bé­ke-esteket tartanak, amelyeken megvitatják a háború és béke kér­déseit és megemlékeznek más né­pek nemzeti ünnepeiről. Emellett felkeresik a fonóházakat, a szom­szédokat és a megjelentekkel el­beszélgetnek a nemzetközi helyzet­ről. A Borsod megyei katolikus papi békebizottság is elkészítette téli programját. így — többek között — teológiai szinten feldolgozzák a bé­kemozgalom kérdéseit, valamint a papság és a hívők között ismerte­tik a külpolitikai helyzetet. Terv­be vették, hogy bekapcsolódnak az »Ismerd meg megyédet« mozga­lomba, s a régi hagyományok gyűj­tésével segítik annak célkitűzéseit. Erdész Zsuzsa és Hegymegi Ernő hangversenye a Fiatal Muzsikusok Klubja rendezésében BEFUTOTT, MEGCSODÁLT, so­kak által elismert művészekről kri­tikát írni könnyebb: sokat dicséit embereket kell újra dicsérni, vagy — ha akadékoskodó a kritikus — egy-egy árnyalatnyi hibát felfedezni, sokszor csak azért, hogy a hiba ki­csinysége érzékeltesse az egész elő­adás művészi nagyságát. És talán mégis hálásabb téma fi­atal művészről, kezdő emberről írni. Fiatal énekesek, fiatal írók, festők, — ezek mögött a kifejezések mögött mindig ott feszül egy izgató kérdés, mely kell, hogy foglalkoztasson min­denkit, aki szívén viseli kultúránk jövőjét. Mi lesz ezekből a fiatalok­ból? Elöregednek, névtelenül, helytöl­tőként az irodalmi lapokban, vagy a színházi névsor végén, valahol a „népség és katonaság” véletlenül névvel ellátott tagjainál életük ész­revétlen végéig? Vagy pedig lassan elmarad nevük elől a szinte mente­getőző „fiatal” jelző, és művészként, igazi nagy művészként — mint azok, akikről már könnyű írni — élnek tovább? De az egyéni életútjukon túl is fontos a kérdés: lesz-e után­pótlás, lesznek-e utódok, ha a mai nagyok már csak „szent öregek” lesznek? És izgalmas is ez. Vajon észrevesszük-e idejében? A visz- hangtalanság, vagy káros vélemé­nyek nem veszik-e el a kedvét, nem törik-e le a többrehivatott tehetséget? Ez utóbbira főleg vidéki városok hajlamosak. Mintha el lennének ké­nyeztetve. Hadd kaparja ki a gesz­tenyét a főváros, fedezzék fel ott először, mi majd aztán tapsolunk ERDÉSZ ZSUZSÁNAK miskolci kettős szereplése (a Bartók Béla Mű­velődési Házban tartotta irodalmi esten, és szerdán a SZOT megyei kultúrotthonában, az ária- és dal-es­ten) azt bizonyította, hogy egy igen tehetséges fiatal énekesnővel ismer­kedhetett meg közönségünk. 1956- ban végzett a Zeneművészeti Főis­kolán, majd utána rövidesen az Ál­lami Operaház tagja lett. Eddigi leg­nagyobb sikerét a Lammermoori Luciában aratta. Ennyi volt az, amit eddig hallottunk róla. És most itt áll előttünk, hogy bebizonyítsa: meg­érdemeltek eddigi sikerei, és az első pár szám utánra meggyőzzön min­ket arról, hogy még sokkal többet várhatunk tőle. Ügy mint azok, akik az irodalmi esten hallott pár szám után eljöttek a teljes műsorát meg­hallgatni, hogy még jobban megis­merhessék. És nem csalódtak. Egy jól összeállított, szép színvonalú mű­sort élvezhettek végig. TERMÉSZETESEN Erdész Zsuzsa előadása még nem tekinthető végle­gesen kiforrottnak. Hangja még so­kat fog tisztulni. Főleg a műsor ele­jén éreztük ezt, (leginkább az egyéb­ként hangulatosan megszólaltatott „Ó csak egyszer” című Lotti dalnál) talán az előadó és közönsége közti szokásos kezdeti feszélyező várako­zás hatására. De az ezt követő két Mozart dal alatt megtört a jég. A közönség már bizakodással várta a következő számokat. Két Schubert dallal új oldalról mutatkozott be. A szépen kidolgozott „Pisztráng” mel­lett a „Tavaszi álom” egyes részei­ben énekének drámai erejével tűnt •ki. Épp ezért sajnálhatjuk, hogy operaáriákkal — egy kivételével — adós maradt. Pedig a műsor ária- és dalestet ígért, és az énekesnő címe (az Operaház magánénekese) is alá­támasztja kifogásunk jogosságát. A jólsikerült Luciából is szerettünk volna hallani, és hatásosan énekel­hette volna Gildát a Rigolettóból. Hisz szépen hangzott az egyetlen operarészlet is: Rosina áriája a „Se­villai borbély”-ból. Bár itt néhol a megszokottnál egy kicsit gyorsabb tempóban énekelt. Mindenesetre meggyőzött arról, hogy szép hangja tud érvényesülni áriákban isi Ugyan­akkor még egyes díszítő elemeket nem sikerült szervesen beleépítenie a megszólaltatott művekbe. Sokszor csak hangulati és szerkezeti törés árán, szinte öncélúan odaragasztva tudta érvényre juttatni ezeket. Ugyanez érződik még az egyes mű­vön belül történő hangerővaltások alkalmával is. A SZÜNET UTÁN már mint jó ismerőst, tapssal fogadta a közönség a még ekkorra is meglepetést tarto­gató énekest. Jó ritmikai érzékről tanúskodott Gárdonyinak, az Áprily „Március” című ragyogó ritmusú verséből komponált dala előadása­kor. És még egy. A hangverseny ta­lán legjobban sikerült számai: Ru­binstein: „Az éj” és az egyik rá­adás, Mendelssohn: „A dalnak len­ge szárnyán”. Űj, kicsit érzékien is ható kellemes színt jelentettek a többi szám után. Az énekszámokat Hegymegi Ernő zeneiskolai tanár hegedűjátéka egé­szítette ki. Szép, kultúrált játékéval, néhány kisebb hibától eltekintve, beillett az est színvonalába. Műsorá­ból talán Händel F-dur szonátájá­nak első tétele sikerült a legjobban. Az Erdész Zsuzsát kísérő Krasz- nai János zongorajátéka ellenben nem volt teljesen kifogástalan, sok­szor elszakadt az énektől és nem tu­dott eléggé hozzásimulni az énekes egyéniségéhez. NÉHÁNY ZAVARÓ KÖRÜL­MÉNYRŐL '■ 'áZ&nban" rtevr feledkez­hetünk meg. A hangverseny szerve­zése és lebonyolítása sok kívShniva- lót hagyott maga után. Kezdhetnénk a félig üres termen (vagy itt talán a közönség érdektelensége a hibás?), és folytathatnánk a félig hideg ter­mén, melyben a közönségnek téli­kabátban kellett az egész műsort végighallgatnia. Ebben a sorban kell megemlítenem még a műsorközlőt is, aki talán hangjával akart takarékos­kodni, minek következtében vagy a szerzőt, vagy a mű címét, de leg­többször egyiket se lehetett meg­érteni. Kabdebó Lóránt ősz PERLAI REZSŐ: MINDHALÁLIG apfény csillogtatja az káprázatos színeit. Talán nem is végigmondva, talán pontat­lanul, de verssorok futnak át az emberen, mert csak a költészet képes visszaadni azt a hangulatot, amit ez a színtobzódás kelt ben­ne. Az avatott festő ecsetje meg tudja eleveníteni árnyalatait, de képet nézve, legtöbbször úgy érez­zük, a művész eltúlozta; csak a palettán férhet meg a bíborvörös az aranysárgával, a méregzöld a rozsdabarnával, a valóságban nincs egyetlen lombját hullató fa sem, amely ilyen különböző színekkel festené haldokló leveleit. Pedig ez a kép fogad a budafoki hegytetőn is. A szűk utca egyik kis házának ablaka mellett Csuta Károly üldögél. Ősz haját, sápadt arcát odakínálja az enyhén mele­gítő napsugaraknak, — mintha nem is szemlélője, hanem része lenne az őszi tájnak. Ki hinné, hogy ez a görnyedt v£llú, hajlott tartású, de kemény­tekintetű férfi egyik nevezetes sze­replője és hűséges katonája volt az első proletárdiktatúrának? Pe­dig Zemplén megye 1919-es forra­dalmi intézőbizottságának a tagja­ként, a sátoraljaújhelyi első prole­tárhatalom direktóriumi elnöke volt. Nem könnyű rávenni Csuta Ká­rolyt, hogy elmondja küzdelmes, harcos életének történetét. A hő­sök mindig szemérmesek: az igaz embernek, az igazi kommunistának a tettei beszélnek. El sem tudja képzelni, hogy másként is csele­kedhetett volna, és értelmetlennek tagija, hogy erről beszéljen, - di­csekvésnek érzi. Mégis, megpróbál- juk szóra bírni, hisz szükség van arra, hogy a régi harcosok életét, küzdelmét:, minden szenvedésen keresztül megőrzött, törhetetlen hitét megismerje az a fiatalság, amelyért Csuta Károly, a Csuta Károlyok fiatalságukat áldozták. Eleinte szakadozottan, el-elakadó forrásként fakad belőle a szó, de az emlékektől lassan folyóvá, fo­lyammá duzzad és árad ajkáról a régmúlt idők harcos története. Hetvenhárom esztendő telt el azóta, hogy a Csuta-család egy ko­ratavaszi napon, Gyulán boldogan ünnepelte a Károly gyerek szüle­tését. Nem futotta fényes lakomá­ra, pohárcsengés sem üdvözölte az újszülöttet, hiszen a kérgeskezű napszámos apának erre nem tellett. De volt része jószomszédi, baráti kézszorításokban, amelyekhez egy­szerű, de szívből jövő szavak csat­lakoztak. Mire négyéves lett, édesanyja gyöngéd arcát emlékké hervasz- totta a halál fagyos szele. Attól kezdve csak nagyanyja szeretete enyhíti a gyermek elhagyatottsá- gát. Édesapja csaknem állandóan tá^ol van, hogy a mindennapi ke­nyeret előteremtse. így morzsolód­nak a gyermekévek, sötét Ínség­ben, örömtelenül, magányosan. HTalán még föl is derült, ami- 1 kor leszerződhetett egy asz­talosmesterhez inasnak. A szerző­dés három évre szólt, de a mester négy esztendőt dolgoztat le vele. Az első csalódás életében. Érzi, tudja, hogy becsapták, de mit te­het ellene? Igazság? Jog?! Hol ke­resse, kitől várja? Édesapja is lát­ja a galádságot, de kivédésére kép­telen. Az agyon dől gozott napszá­mosember tudja, hogy ők nem győzhetnek ott, ahol a szegényem­ber sorsa tűrés és hallgatás. Csuta Károly tűr, tűri a negyedik esz­tendőt. Végre kezében a segédle­vél. A mester »nagylelkű« és egy öltönnyel »ajándékozza meg«, aztán y állveregetve megkérdezi: marad vagy elmegy? Csuta Károly a vándorbotot vá­lasztja, mint annyi száz, meg ezer a szabaduló inasok közül. Aradra kerül. Megdöbbentik a városról nyert első benyomások: munkanél­küliek ácsorognak csoportosan az üzemek előtt. Uj rém vonul be fia­tal életébe: a fenyegető munkanél­küliség. Elhelyezkedni lehetetlen. Egyedül - viaskodni a láthatatlan óriással — meddő küzdelem. Újra vándorbotot ragad: vissza Budapestre. Nagynehezen munkát kap egy asztalosüzemben. Üzem? De hisz nincsenek gépek, csak két­kezi munka, így olcsóbb. Mert ol­csó a munkáskéz, hiszen több a munkaerő, mint amennyire szük­ség van, válogathatnak benne ked­vükre; ]1| unkája most már van Csuta M Károlynak, de egyebe sincs. Egyedül, társtalanul él a nagyvá­rosban. Mi célja is lehetne? Ha gondolkozna ezen, akkor sem tud­na yálaszt adni magának. De meg­adja a választ a 17 esztendős fia­talembernek az 1900-as évek sztrájkja. Egyik este, mint eddig mindig, egyedül ballag kifelé a gyárból. Egy ő&zhajú munkás lép melléje szótlanul, Dundler Károly és belé- tooL ö sera fcérd^ semmit, ösz­tönös bizalommal ballag az öreg mellett. A gyár egyik félreeső'ré­sze felé tartanak, ahol addigra már sokan Összegyűltek. Az öreg Dundlerra vártak, hogy megostro- m lják kérdéseikkel: mit tanácsol? mi lesz velük? hol találnak mun­kát? — peregnek a kérdések. Dundler csendre inti őket és las­san, nehezen formálódó szavakkal kezd beszélni. Nincs szónoki kész­sége, nem a szavak csiszoltságával. hanem igazságuk erejével tapint az elevenre. Megmagyarázza, hogy egy tapodtat sem szabad hátrál- niok, szövetkezniök kell, csak tö­mör egységet alkotva harcolhat­nak jogaikért. Éjszakába nyúlik a beszélgetés. De az eredmény nem marad el: a sztrájkot megnyerik. Csuta Károly pedig ennél is többet nyer. Végre van célja, ér­telme az életének. Estéi nem ma­gányosak többé, előadásokat hall­gat. Tágul a látóköre, nyílik az ér­telme és egyre jobban, tisztábban rajzolódik ki elképzelésében a jö­vő, az új társadalom, amelyben a munkás maga irányítja sorsát. Ol­vassa Bebelt, magasszínvonalú konzultációkat hallgat Engels Anti-Dühring-jéről. a Marx előtti materialistákról, Marxról és Le­ninről. Ismereteit, mint a jó kő­műves a téglákat, olyan gondosan rakosgatja egymásra. Tanul, mert érzi, hogy tudására szükség lesz. És elérkezik a cselekvés ideje. Az üzemben a fások sztrájkját és a műhelyek bojkortjne már Csuta Károly irányítja. Sikerül a mun­kásokat egységbe tömöríteni es­követelésüket a tőkés fogcsikor­gatva teljesíti. Ez az első nagyobb győzelmük és most már egyre in­kább érzi, hogy csak komolyan, megalapozott, céltudatos munká­val érhet el eredményt. Csuta Károly életében jerf ■ lentős év: tagja lesz a szo­ciáldemokrata pártnak. És nem csupán párttag, hanem aktív har­cos, akire egyre több és nehezebb feladatot bíznak. így telik el nyolc esztendő. Pártutasításra Sátoraljaújhely­re kerül a vasúti műhelybe. Fel­adata: a munkásokat a párt köré gyűjteni és szakszervezetbe tömö­ríteni. Zsebében ott lapul az 1904-es vasutas sztrájk szervezőinek név­sora. Elsősorban velük kell kap­csolatot találnia, meg kell nyernie őket a mozgalom számára. Nehé2 feladat, higgadtságot, körültekintő óvatosságot igényel. Egy reggel, munkakezdet után, a vágányok mellett ráismer az 1904-es sztrájk egyik vezetőjére, óvatosan mögéje kerül és megszó­lítja: — Elvtárs! Az idős munkás meghökken. Előbb csodálkozó arcot vág; mint akit összetévesztenek valakivel, aztán ridegen ennyit mond: — Én nem politizálok, hagyjon békén. De Csuta nem tágít. — Szóval, ilyen durván utasít el egy munkástestvért? Az öreg elszégyeli magát, sokáig hallgat, majd fürkészve körülnéz és odasúgja: —- Ne beszéljen hangosan, a talpfának is füle van. Jöjjön este a lakásomra, ott majd beszélgetünk, — -és már ugrik is át a síneken, hogy gyorsan eltűnjön. (Folytatjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents