Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-04 / 286. szám

I fcbZARM AG V ARORÄZAG Csütörtök, 195$. december 4. Krizsán bácsiék öregsége... A sárospataki Kossuth Tsz. életéből IfíKIJWG VfíRQRSJQH Láttuk, hallottuk, szővátesszük • . — KRIZSÁN BÁCSI, Krizsán néni... — Nemigen Lehetne ponto­san megmondani, hányszor szólítot­ták és szólítják ma is őket a sáros­pataki Kossuth Termelőszövetkezet berkeiben így, ilyen kedvesen, me­legen, megbecsültén. S az illatos zöldség, sárgarépa, vagy káposzta- halmok mögül ilyenkor egyik pilla- natról a másikra máris előbukkan a hatvanötesztendős Krizsán bácsi vagy hasonlókorú felesége. A mosoly egy pillanatra se tűnik el arcukról.. — A nyugodt, boldog, elégedett élet mindennél többet mondó mosolya! Mert az igazat megvallva, kevés olyan elégedett, életük javát immár leélt idős házaspárt találni Sáros­patak környékén, mint Krizsán bácsi és Krizsán néni. Pedig néhány esztendővel ezelőtt maguk se merték volna remélni, hogy nyugodt, biztos, zavartalan öregkor vár rájuk. Nem mintha csa­lódtak volna gyermekeikben, akiket felneveltek, s akik ezer s ezer szó­val, ígérettel ecsetelték, hogy később, amikor évtizedek erős, nehéz paraszti mynkája marta karjuk, izmuk im­már gyenge lesz a munkára, ők el­tartják mindilcettőjüket. Megvolt az ígéret, s a gyerekek meg is tartották volna. Csak egy kicsit félve tekin­tettek az öregség napjai elé. Vajon hogy bánnak majd velük a gyere­kek? Aztán néhány esztendő leforgása alatt eltűnt keblükből a holnapféltő szorongás. Ugyannyira, hogy hiába fogyott el a kezük ereje, hiába, kezdte ki kíméletlenül valamikori fáradhatatlanságukat az idő, Krizsán bácsiék fiatal, életerős gyermekei még mindig segítséget, támogatást kapnak szüleiktől, nemhogy rájuk szorulnának. AHOGY KRIZSÁN BÁCSIÉK — és nemcsak a sárospataki Kossuth, de más termelőszövetkezetek öreg parasztjai is — mondják, nagy szó ez! Nagy szó, mert bizony az elmúlt évtizedek — vagy évszázadok — le­forgása alatt általában szomorú volt a kis- és középparasztok öregsége. Ezer és ezer példát őriz a szájhagyo­mány a falusi öregek szomorú Sor­sáról. Mert alig hogy kiöregedtek a munkából, mi lett a sorsuk? A gye­rekek szétszéledtek, a vagyon, a föld mmdegyiknek kellett, de a szülő, az öregeik eltartása olyan . teher volt, amit nem szívesen viseltek! Ki nem hattoít sziilögyilkos fiatalokról, akik, hogy mielőbb megkaparítsák a va­gyont. — apjuk, anyjuk életére emeltek kezet. Avagy testvér a test- vérrel hadakozott a vagyonért, az örökségért, de a szülök gondviselé­séért soha. Hány idős parasztasz- szony, parasztember vetett véget ön­ke züen életének, mert gyerekei csak az istállóban adtak számára helyet, s étkezéskor még az asztal mellé sem ülhetett... Számuk megszámol­hatatlan, keservük szóban kifejezhe- tétlen... Nos, Krizsán bácsiéknak, vagy Ta­kács Istvánnak, Árva Béla bácsiék­nak itt Sárospatakon nem fő a fe­jük a holnaptól, a nyugodt öregkor hogyanjától, mikéntjétől. Krizsán bácsi és felesége öt esz­tendőt dolgoztak a termelőszövetke­zetben. Szokatlan volt az első na­pokban, mert másként éltek negy- venegynéhány esztendőn át. Gondol­kodtak, vitatkoztak is eleget, azután mégis az igen mellett döntöttek. S hogy megérte-e? Meg. Nemrégiben vezettették be lakásukba a villanyt. Az elmúlt esztendőben vásároltak — életükben először — rádiót. Mind­emellett felnőtt gyermekeik sorol­hatnák el leginkább, mennyi segít­séget kaptak és kapnak ma is szü­leiktől. Ma Krizsán bácsiék már nyugdí­jasok. Nyugdíjat kapnak öt eszten­dei közös munka után. Nagy szó ez nemcsak az ő. hanem a magyar pa­raszt életét tekintve is. Hiszen erre még sohasem volt példa. A magyar ’S2t öregségére még senkitől soha nem kapott nyugdijat, megbecsülést. Se államtól, se közösségtől, és sok­szor gyermekeitől sem. Krizsán bácsi nyugdíiat kap feleségestül. Igaz nem sok még ez a nyugdíj. Úgy hétszáz­forintnyi kettejüknek. De a valóság­ban több az kétszeresen. Mert azért még mindketten dolgozgatnak, per­sze könnyű munkát: a termelőszö­vetkezet nagymennyiségű zöldség- féleségeire vigyáznak, azt tárolják. Nem ingyen, hanem jő pénzért. Né­hány nap múlva, amikor a gazdag termelőszövetkezet megtartja zár­számadását. az előzetes számítások szerint kapnak úgy 11—12.000 forin­tot. Ehhez a havi hatszázötven me­rni a haza, mi a hazafiság? címmel de­cember 4-én, ma délután 5 órai kezdet­tel dr. Túrós Dezső társadalomtudomá­nyi szaktitkár tart előadást a Postás Szakszervezet székházában (Széchenyi u- 62.). József Attila élete címmel december 4-én, délután fél 3 órai kezdettel Demeter Gyula tanár tart előadást a Tűzálló- anyagárúgyár előadótermében. Hogyan szerezzünk örömet gyerme­keinknek? Erre a kérdésre ad választ Palumby Gyula gimnáziumi tanár de­cember 4-én este 6 órakor kezdődő elő­adásában a Színvavölgyi művelődési kör Nagy Sándor u. 34. sz. alatti székházé­ban. gintcsak évi közel nyolcezer forintot jelent. S ehhez még az egyéb jutta­tás, a háztáji föld, melyen a tsz gé­pei végzik el a munka nagyját, ne­hezét — úgy hisszük, nem kevés ke­reset két szorgos, munkás életet élt idős ember számára. Jut belőle min­denre. Ruhára, kenyérre, még a gye­rekek segítésére is. NEM TUDOM, KELL-E ehhez egyéb kommentár. Talán annyi, hogy ugyanígy van ezzel Takács Já­nos bácsi is. S így Árva Béláné, a daráló kezelője, ő már közel van a hetvenhez, de még dolgozik, mert későbben lépett1 a közösbe, mint Krizsán bácsiék. Dolgozik és az idén közel négyszáz munkaegységre 20 ezer forintnyi juttatást kap. S ez férje havi ötszázforintos nyugdíjá­val együtt szintén tekintélyes kere­set. A nyugdíjravárók közül itt van Ábel Lajos bácsi, aki családjával csaknem ezer munkaegységet szer­zett az idén a tsz kertészetében, öt­ven forintos munkaegységgel szá­molva, jó jövedelem ez... Hasonlóan keresnek a tsz más öregedő tagjai is — nyugdíjazásuk előtt. S utána? A nyugdíjon kívül a tsz nagy megbe­csülését élvezik, amely lépten-nyo- mon anyagi támogatással, jutalmak­kal. könnyű foglalkoztatással — ha a nyugdíjas akarja — jár. NYUGODT /ÖREGKOR, boldog öregkor falun!1 íme, ma már ez is megvalósulóban van. Megvalósuló­ban az igazi függetlenséggel együtt. Teljesen kizárja a gyerekek egykori >*packázásait«, s pihenést jelent, za­vartalan pihenést sok-sok évi nehéz munka után. ' így élnek a sárospataki Kossuth Tsz öreg tonjal. Nem, egyáltalán nem rosszul! BARCSA SÁNDOR József Attila életéről december 4-én este 6 órakor H. Kovács Mihály gimná­ziumi tanár, a költő egykori osztálytársa tart előadást a sajóparti vízművek mozi­termében. Műalkotások szemlélete címmel decem­ber 4-én este 7 órakor Szentiványi Lajos Kossuth-díjas festőművész tart előadást az Értelmiségi Klubban. Kutatás az aggteleki barlangvidéken címmel december 13-án, szombaton este 7 órai kezdettel színes vetítettképes elő­adást rendez a földrajz-geológiai szak­osztály és a Magyar Földrajzi Társaság miskolci osztálya az Értelmiségi Klub­ban. Előadó: Jakucs László barlangigaz­gató, a Békebarlang felfedezője. O Vészes gólképielenség! Talán így jellemezhetnénk megyénk NB I. és NB Il-es csapatainak csatársorait, ha róluk kellene írnunk. Két csapa­tunk az NB I-ben, három csapatunk az NB II-ben küzdött az elmúlt va­sárnap a különböző sportpályákon. És a 25 csatár összesen négy gólt rú­gott. Az MVSC és az MMTE kettőt, a DVTK egyet, míg a Borsodi Bá­nyász és az Ózd egy gólt sem tudott elérni. (Megjegyezzük, hogy az MV­SC úgy érte el második gólját, hogy Sipos öngólt vétett. Ezért írtuk fentebb, hogy mindössze négy gólra tellett a csatárok erejéből.) Talán olyan jó volt az ellenfelek vedelme, hogy nem sikerült áttörni a szilárd védelmi falon? Balszerencse üldözte a csatárokat? Olyan kérdések ezek, melyekre a vasárnapi forduló mér­kőzésein mindenki megkapta a vá­laszt. Mit láttunk a mérkőzéseken? Vasárnap délelőtt az MMTE pályán «■élveztük« a csatársor góliszonyát. Valami különleges érzés folytán már az első gólhelyzetnél elhatároztuk, hogy megszámoljuk, vajon mennyi gólhelyzet kihagyására képes az MMTE. összesen 16 (!) olyan hely­zet maradt ki, melyből gólt lehetett volna elérniük. A DVTK mérkőzésen csak folytatódott a bosszankodásunk. Itt azt tapasztaltuk, hogy a csatárok nem voltak hajlandók távoli lövé­sekkel kísérletezni és itt is akadtak olyan helyzetek, amelyeknek kihasz­nálásával itthon maradt volna a két pont. Az MVSC? Teljesen esélyte­lenül indult harcba az MTK ellen. És mégis! Két olyan nagy helyzetet hagytak kihasználatlanul, melynek értékesítése révén megszülethetett volna az NB I. legnagyobb meglepe­tése. (Gondolunk elsősorban Gyet- vai nagy helyzetére a 70 percben, amikor 2:2 állásnál egészen közel­ről «feladta« Gellértnek a labdát.) A Borsodi Bányásznak^ nem volt sok helyzete, hiszen ezen a talál­kozón a kecskeméti csapat nagy fö­lényben volt. Mégis azt állítjuk, hogyha három nagy helyzetéből csak egyet használt volna ki, — győzte­sen hagyja el a csapat a kecskeméti pályát. És végül Ózd ... Pepecselő és nem kapura lövő csatárok, a legjobb helyzetek kihagyása, — eredmény 0:2-es vereség. (Mentség, hogy tíz emberrel játszottak a mérkőzés nagy részében.) Mi tehát a tennivaló? A csapatok edzőinek mindenképpen arra kell törekedniök, hogy felja­vítsák csatársoruk gólképességét. Ha ezt sikerül elérniök, akkor a szijrkolók tízezrei nem bosszankod­va, hanem örömmel távoznak majd a mérkőzésről. 0 Vasárnap Egerben játszották le a «két szomszédvár«, az Egri SC és Mezőkövesd labdarúgó mérkőzést. A" hazaiak igen szerettek volna győzni, mert titokban az NB II-be való visz- szajutásban reménykednek. Az ered­mény mindenki előtt ismeretes. l:l-re végzett a két csapat és az eredmény igazságosnak mondható. Am az egri szurkolók ezt nem vet­ték nagy örömmel tudomásul. így történhetett meg, hogy a mérkőzés végén a mezőkövesdi játékosok kö­zül egy párat leköpködtek! Eger környékén igen jó borok teremnek. A «Bikavér« révén világhírű. Ez vi­szont nem ok a vadságra! © Vasárnap elszenvedte első veresé­gét a megyei 1. osztály listavezetője, az Edelényi Bányász Sportkör. Bor- sodnádasd csapata győzte le őket 1:0-ra, a, mindvégig nagyiramú mér­kőzésen. A mérkőzés végén a győz­tes és a vesztes csapat kapitányai a játékvezető hármashoz siettek és mindketten szívből megköszönték a nagyszerű együttműködést. A mér­kőzést vezető Losonczi Árpdd és két segítője, Horváth és Kürti sporttár­sak derekasan helytálltak a nehéz mérkőzésen. Működésükhöz gratulá­lunk és további jó sportmunkát kí­vánunk nekik. © Kissé régebben történt, amiről megemlékezünk. November egyik vasárnapján játszották volna le a Vattai Á. G.—Mezőkeresztes járási bajnoki mérkőzést Csincse-tanyán. A vattai csapat a kitűzött idő után másfélórás késéssel érkezett meg a mérkőzésre, — erősen italos álla­potban. Németh Ferenc játékvezető igen helyesen járt el, amikor a mér­kőzést ilyen körülmények között nem volt hajlandó levezetni. A vattaiak nem hallottak még a sportszerűség­ről? Ha igen, akkor a jövőben ah­hoz tartsák magukat és a mostanihoz hasonló eset még egyszer nem for­dulhat elő. © Sokan fordultak hozzánk azzal a kérdéssel, megrendezik-e a városi teremkézilabda bajnokságot a téli hónapok alatt? Tudomásunk szerint már megkezdték az előkészületeket a bajnokság megrendezésére és min­den remény megvan arra, hogy eb­ben az évben is megszerzi a szövet­ség a nagyszámú szurkolónak azt az örömet, hogy téli terembajnokságot láthat. Ha már a kézilabdánál tartunk, megemlítjük, hogy a magyar sport­szaksajtó nagyon mostohán kezelte az NB I. bajnokság megnyerése al­kalmával az MVSC-lányok teljesít­ményét. Mint érdekességre, többen is felfigyeltek arra, hogy az utolsó mérkőzés utáni kedden — bár az MVSC nyerte a bajnokságot —, a cikkíró eléggé hosszan foglalkozott a második helyen végzett Goldber­ger teljesítményével. Jogosan vetet­ték fel az MVSC vezetői, játékosai és a szurkolók ezt a fonákságot. Mint mondják, kissé rosszul esett nekik a dolog, mert teljesítményük megérde­melt volna terjedelmesebb kiértéke­lést is. A magunk részéről csak any- nyi a hozzáfűzni valónk, hogy nem értünk egyet a Népsporttal. Egy vi­déki csapat az NB I. megnyerése után több megbecsülést érdemelt volna. Egyébként igen sok egyesület intézett üdvözlő táviratot az MVSC kézilabdázókhoz és érdekes, hogy ezek a táviratok vidékről érkeztek. A Borsodi Bányász, Debrecen, Eger és a többi helyről érkezett távirat nagyon jól esett a csapatnak. ® Szép számú érdeklődő volt szom­baton a diósgyőri Kilián gimnázium­ban, ahol a DVTK női és férfi ko­sárlabda csapata NB. I-es mérkőzést vívott a Testnevelési Főiskolával. Az eredmények ismeretesek, de utólag még azt szeretnénk megemlíteni, hogy az ilyen NB. I-es mérkőzéseket sokkal körültekintőbben és lehető­leg nagyobb szakértelemmel vezes­sék a játékvezetők, mert mostani ténykedésükkel méltán elégedetlen­kedtek a nézők. Főleg a női mérkő­zésen voltak „gyenge formában’’, ahol' téves ítéleteikkel inkább a ha­zai csapatot sújtották. -Nem állítjuk azt, hogy rosszakaratból, minden­esetre ezeket a mérkőzéseket sokkal nagyobb gonddal kell levezetni. Ha így történik a jövőben, több elisme­rést és kevesebb szidást kapnak majd a közönség részéről. © Több helyről érdeklődtek szer­kesztőségünkben aziránt, hogy az idei labdarúgó VB. döntőjének két csapata hogyan állt fel a döntő mér­kőzésre. Az alábbiakban közöljük a két csapat összeállítását: Brazilia: Gilmár, — D. Santos, Bellini, N. Santos, — Zito, Orlando, — Garrincha, Didi, Vava, Pele, Za- gallo. Svédország: K. Svensson, •— Berg- mark, Gustavsson, Axbom, — Bör- jesson, Pariing, — Hamrin, Gren, Simonsson, Liedholm, Skoglund. Az eredmény 5:2 (2:1) volt Brazilia ja­vára és a gólokat Vava (2), Pele (2), Zagallo, illetve Liedholm és Simons­son szerezték. (leskó) SPORTHÍREK — Megkezdődnek a szakszervezeti sakkcsapatbajnokság küzdelmei. A Megyei Szakszervezeti Sportbizott­ság rendezésében indulnak a verse­nyek. December 15-ig jelentkezhet­nek még azok a csapatok, amelyek részt kívánnak venni a küzdelmek­ben. Egy-egy csapat négy verseny­zőből és két tartalékból áll. Eddig 7 csapat nevezett, a további nevezé­seket a Szakszervezetek Megyei Sportbizottságára kell beküldeni. — Az MVSC elnöksége kicseréli az eddigi állandó belépőjegyeket. A régi belépők a vasárnapi mérkő­zésre már nem érvényesek. Az MVSC—Újpesti Dózsa mérkőzésre az MLSZ és egyéb igazolványokkal ki­zárólag a sportiroda mellett lehet a pályára belépni. A mérkőzésre elő­vételben kizárólag a sportirodán le­het a jegyeket beszerezni. — Röplabda játékvezetői tanfo­lyamra december 20-ig lehet jelent­kezni a sportházban (Dayka Gábor utca 9. sz.) — A Borsod megyei Vívó Szövet­ség vasárnap délelőtt 9 órakor or­szágos II. osztályú egyéni kard ver­senyt rendez" a vasgyári leányiskola tornatermében. ASZTALITENISZ Miskolci MTE—Debreceni Postás 14:2 NB II. Férfi mérkőzés. A mis­kolci csapat tagjai biztosan győzték le ellenfelüket. Thury, Nemesi, Meg­adja 4—4. Oprável 2 győzelmet szer­zett. Névtelen népnevelő ■7 jszakai műszakra döcög velük a vonat. Hol dol- goznak? Az egyik Hejőcsabát emlegeti, a másik a Lenin Kohászatot, a harmadik a vasútnál van alkal­mazásban, a negyedik, a legöregebb nem tudni merre keresi a kenyerét. A pufajka kopottan feszül hatalmas mellkasán, lábán ormótlan gumicsizma, feje fölött nyűtt vászon aktatáska rázódik az elemózsiával. Beszélgetnek. Hétköznapi dolgokat ízlelgetnek, az asszonyt csepülik, vagy a gyerek iskolai előmenetelé­ről ejtenek szót. Amelyik dicsekedhet a gyerekével, nem szalasztja el az alkalmat, s a kis Pista fiú, a nyol­cadikos, aki úgy falja a könyveket, mint más a pala­csintát, megszépülve feszít az apai büszkeség oltárán. Jól esik hallgatni őket. Magabiztosak, fesztelen társalgók, úgy nyilatkoznak az élet, a világ dolgairól, mintha egyedül rajtuk múlna az emberiség sorsa. — Csak háború ne legyen — mondja az egyik, minden különösebb bevezető nélkül. — Elég «büdös« a helyzet — teszi hozzá a másik. — Volt már ettől büdösebb is — kontráz a harma­dik. A negyediken, a pufajkáson van a sor. — Volt már büdösebb is. Ott keleten gyújtogatnak a bitangok. Érzik a vesztüket, azért ugatnak annyira. — Kik? — Hát a barátaid! — csördit oda a pufajkás. — Az amerikaiak? — Azok hát. Tudod te azt. —- Barátjuk nekik a fészkes fene!-r No, te is lovat váltottál, látom. Emlékszel, mit huhogtál 56-ban? Majd jönnek az amerikaiak, oszt el­látják a kommunisták baját. — Rég volt az, Józsi bácsi. A lónak négy lába van. mégis botlik. — Az már igaz. Nem is azért mondom, hogy bánt­salak. Taknyos vagy még. Mit tudsz te Amerikáról? Semmit, fiam. Csak a szád járt. 19 után, amikor meg­bukott a kommün, harmadmagammal kilógtam Auszt­riába, onnan meg Hamburgba. Volt ott egy evikkeres magyar. Annyi szépet mondott nekünk Amerikáról, hogy álljunk hozzá. Nem sokat teketóriáztunk. Furdalt a kíváncsiság, no, meg én is sokat hallottam arról, hogy ott könnyen megtollasodhat az ember. Amikor kikötöttünk, már vártak. A evikkeres egy pohos ame­rikai úrnak adott át minket. Volt közöttünk egy ta­nult-féle ember, az értette, hogy mit beszélnek rólunk. — No, testvérek, mi aztán jól kifogtuk — mondja. Tudják mit mondott ez a csirkefogó? Azt, hogy hozott ötven magyar parasztot, akik úgy tudnak dolgozni, mint a barom. ladtak bennünket. Egy istentelen nagy őserdőbe hajtottak, erdőirtásra. Valamire való amerikai nem bolond ilyen munkát vállalni, mert pocsék egy munka. A felügyelők úgy bántak velünk, mint a kutyá­val. Az egyik cimbora meglépett. Utána mentek. Meg­kötözve hozták vissza. Alaposan elverték rajta a port, aztán az orra alá nyomták a szerződést. Ekkor tudtuk meg, hogy három évre leszerződtünk egy amerikai cég­nek erdőirtásra. Nesze neked, Amerika! — gondoltam magamban. Ha te, fiam, akkor az én helyembe lettél volna, úgy kívánod ötvenhatban az amerikaiakat, mint a kecske a kést. A pénz a mindenük, nem ismernek más istent, a dollárért az anyjukat is elten^iék láb alól. Úgy mentem ki, mint az ujjam és 25-ben úgy jöttem vissza, mint egy megtépett veréb. Nem sikerült meg- tollasodni. Éppen annyit kerestem, amennyit a jegyért kértek. Elegem volt Amerikából. Legyint. Tömött, hetykére pödört bajszához nyúl. Körülkémlel. Látja, rajta a közelében ülők tekintete. Alig észrevehető mosoly suhan át arcán. Talán tetszik neki, hogy hallgatókra talált. De nem szövi tovább az unaloműzés szőnyegét. Cigarettára gyújt, nagyokat szippant. Szeme fiatalosan ragyog üregében. A megkritizált fiatalember veszi át a szót: — Mondja csak, Józsi bácsi, valóban annyi ott az autó, mint nálunk a bicikli? — Már akkor, 1925-ben is sok volt. Lehet, hogy ma már még több van, mért ne lenne? Amerika gaz­dag ország. Isten tudja, mikor látott háborút. Folyton gazdagodott. Amikor az európaiak egymás hajának es­tek, ők a markukba röhögtek. Üssétek csak egymást — gondolták az amerikai tőkések —. mi majd segítünk nektek. Hajószómra küldték a hadianyagot, ömlött a dollár. Nem csittították volna a marakodókat, nem fájt nekik az emberek kínja, szenvedése, ők mindent pénz­re váltottak. No, de én is éltem benne, és mire men­tem azzal, hogy lehúztam azt az öt évet? Szegény ör­dög voltam, akibe bármikor belerúghatott a főnök s mindenki, akinek pénze volt. Ez az érem másik oldala. Én inkább ezt az oldalát nézegetem, mert ezt ismertem meg, a másikat, a fényesebbet csak az utcán láttam, meg amikor odanyomtam az orromat a mulatóhelyek üvegére és belestem .:« U eltünedeznek Miskolc lámpái. Készülődnek az uta- 4 sok. A pufajkás is feláll, leemeli rozzant tás­káját és a hóna alá csapja. Lehet vagy hatvan éves. Galambősz haja kifehéredik a kalapja alól. Ki lehet ez az ember? A villamosnál elkeveredik az emberek sűrűjében — éjjeli műszakra siet. (Gulyás) Uj szovjet hőerőművek 1965-ben több mint 20 egy és két millió kilowatt kapacitású szov­jet hőerőmű termel majd energiát. A hőerőművek által *ermelt elektromos energia önköltsége mint­egy 50 százalékkal kevesebb, mint a gázzal működő erőműveké. Jelenleg a szovjet szakemberek egy 2,400.000 kilowattos hőerőmű létrehozásán fáradoznak. Ebben 600.000 kilowatt teljesítményű turbo-agregátok mű­ködnek majd. TIT- HÍREK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents