Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-14 / 269. szám

Péntek, 1959. november 14. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 5-érdekes DILEMMÁBAN A LIFE MAGAZIN SZERKESZTŐI Az amerikai Life című magazin szerkesztői súlyos dilemmában vóliak. A választások után megjelenő szám címképéről kellett dönteniök. Végül is úgy határoztak, hogy — minden eshetőségre számítva — két képet tartanak készenlétben és utolsó pil­lanatban fogják eldönteni, melyik di- szítse a Life címlapját. Amennyiben a választásokon a re­publikánus Rockefeller kapná meg Newyork állam kormányzói tisztét, akkor a lap az ő büszke képmásával címlapján jelenik meg. Ha azonban, 1— mint ahogyan joggal tartottak tő­le, — a demokrata Averel Harriman lesz Newyork kormányzója, akkor a magazin címlapjára, — Ricky Nelson rock and roll csillag kerül! Az események azóta eldöntötték ezt 8 »fontos« kérdést. MODERNIZÁLJAK AZ INDIÁNOK SZOKÁSAIT A kanadai kormány arra törekszik, bogy az ország indián rezervátumai­ban a rézbőrüek elhagyják ősi szo­kásaikat és összejöveteleiken modern körülmények között tárgyalják meg iigyes-bajos dolgaikat. Az indián törzsfők ma már nem ülnek kereszt­be tett lábbal a tűz körül, béke-pipá­val a szájukban. Konferenciáikat, — a fehér emberek módjára, — tanács­teremben, asztal körül tartják, szóda­vízzel és cigarettázva. Az albertai 353 ezer acr$s rezervátumban elő 2700 indián 15 tagú tanácsot választ, amely egyszer és mindenkorra intézi a re­zervátum ügyeit. A tanácstagokat örökre választják, megbízatásuk so­hasem jár le. A tanácsüléseket rend­szerint a helyi postahivatal egyik hátsó helyiségében tartják. EGY POSTÁS KLINIKÁRA MENE­KÜLT A RABLÓTÁMADÁS ELÖL Bemard Lappert, 46 éves pénzes­postás a Párizs melletti Neuillyben gyanútlanul reggeli körútra indult. Leszállt kerékpárjáról és az egyik ház falának támasztotta; továbbment ez utcán, hogy kézbesítse a reá bi- ptott pénzküldeményeket. Egyszerre csak fékek csikorgását hallotta a há­ta mögött. Megfordult és látta, hogy négy fegyveres ember ugrik ki a mögötte megálló gépkocsiból. A négy férfi láthatólag igyekezett őt bekerí­teni; egyikük pisztolyt tartott a ke­zében; arcát fehér sál takarta. A postás nem vesztette el lélekjelen­létét, hanem megnyomta a hozzá legközelebb eső kapucsengőt. Az aj­tó automatikusan kinyílt és a postás beugrott — a »Názáreth«-klinika elő­csarnokába. Két apáca meglepetten nézte a berohanó férfit, de az tovább futott, mert a nyomában volt két fegyveres támadója. Az ajtót ugyanis nem csukta be és a gengszterek aka­dálytalanul követhették. Mikor azon­ban a rablók ráeszméltek, hogy hova is jutottak, riadtan sarkon fordultak és pillanatok alatt továbbhajtottak gépkocsijukon. A postás az I. emeleti ablakból fi­gyelte távozásukat és felírta a kocsi rendszámát, de hiába. A rendőrség rögtön felkereste ugyan a gépkocsi tulajdonosát, de kiderült, hogy jár­müve nem vett részt a »kalandban«; a rablók hamis rendszámtáblát hasz­náltak. CSECSEMŐ ELRIASZTOTTA A BETÖRŐKET A bűnügyi krónikában egyedülálló módon menekült meg három durva rabló kezéből a Londonban lakó 23 éves Mary Smith. Egyedül tartózko­dott lakásában, amikor csengettek. Kinyitotta az ajtót, s három tagba­szakadt férfi megtámadta: meg akar­ták kötözni, s közben fojtogatták is. A dulakodás közben hirtelen fülsike­títő rikkantás hallatszott a szobából, ami annyira megzavarta a betörőket, hogy elmenekültek. Az »életmentő hangot« Mary 15 hónapos gyermeke adta. aki elégedetten játszadozott ágyacskájában. örömében kiáltotta cl magát. SZIKRÁZÓ TISZTVISELŐK A dán parlamentben viharos lég­kör uralkodik. Senki se gondolja azonban, hogy ezúttal politikai okai vannak, egész egyszerűen arról van szó, hogy a szellőztető berendezés furcsa tulajdonságokkal rendelke­zik. A levegő ugyanis, miközben végighalad a christiansborgi kastély csövein, ionizálódik és ezáltal elektromossággal telítődik, mint nyá­ri viharok előtt. A parlament épületé­ben dolgozó tisztviselők időnként oly mértékben telitődnek elektromos feszültséggel, hogy érintésre »szik­ráznak«. Miután ez tudományosan beigazo­lódott, érthetővé vált az az általános panasz is, hogy egyes képviselők sú­lyos fáradtságról panaszkodnak az ülések idején. A szellőztető berende­zést most átalakítják, hogy a képvi­selők a jövőben ne használhassák ezt a kifogást. LOCHNESSI SZÖRNY VÁLTOZATBAN UJ Borneo szigetéről Szingapúrba ér­kező utasok elbeszélése szerint a Ma- hakam-f oly óban szörnyeteg él, amelynek teste kígyóhoz hasonló, feje viszont tehénszerű. A szörny állítólag 75 méter hosszú. A folyó mentén lakó bennszülöttek azt mesé­lik, hogy a második világháború alatt' a japánok hiába vadásztak hosszú időn át erre a szörnyre. Mozambique-ből szintén őskori élőlényről érkezett jelentés. Szem­tanúk több ízben látták a Sao Mar­tinijó de Bilene-tóban, amely 150 kilométerre fekszik Laurence Mar- questől. A szörny állítólag kétheten­ként szabályosan tűnik fel, három méter hosszú, fekete, hengeralakú a teste, s uszonyai vannak. Pofája »ritka undorító«. Egy bennszülött el­mondotta, hogy a szörny megtámad­ta, amikor fürdőit. Sikerült partot érnie, mire a szörny a víz alá bukott, taré jós habot hagyva maga után. Vizsgázott az első magyar széngyalu A trösztben: Jómagam egészen véletlenül keve­redtem a „vizsgabizottság” tagjai közé. Valami más ügyben jártam a Borsodi Szénbányászati Trösztnél, amikor félfüllel elkaptam egy be­szélgetés foszlányait. — Te is jössz Szentpétcrre? — kér­dezte valaki az egyik ajtó mögül. — Miért? Mi lesz ott? ... '— Most mutatják be szakemberek előtt, hogyan dolgozik a gyalu ... No, ennyi nekem már elég volt, amúgy is kielégíthetetlen kíváncsi­ságom egy pillanat töredéke alatt vetett lángot. Egyénként is hallot­tam, olvastam már az első magyar szé'igyaluról. Gyorsan összegeztem magamban mindazt, amit eddig tud­tam róla: a Bányagépalkalmazási Kísérleti és Kutató Intézet szakem­ber ei — Korbuly József és Bocsár- cry János mérnökök — külföldi ta­pasztalatok és kutatások felhaszná­lásával a hazai viszonyokat figye- lembcvéve 1956-ban elkészítették egy széngyalu terveit. A részletterveket Terplán Zénó mérnök, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépele­mek tanszékének vezetője dolgozta ki A széngyalut a D1MÁVAG Gép­gyárban készítették el, s először kö­rülbelül egy évvel ezelőtt, a sajó- lászlófalvi külszíni fejtésen állilcttúk munkába... Az első magyar széngyalu vékony széniclepen támmentes fronton dol­gozik Mindkét oldalán több, leyye- znszerüen épített késével oda-viisza gyalul, 3—10 cm-es szeleteket metsz le c szénfalból. Úgynevezett talp- ekéjével gyalulás közben fel is rik-m ia a szenet a mellette húzódó kaparó­szalagra. Azt is tudtam, hogy a széngyalu jelenleg a sajószentpéteri 11-es ak­nában működik. De a saját szemem­mel még nem láttam a masinát. Ott álltam Bocsánczky János elvtárs szobájának ajtaja előtt. Bent temér­dek ember, telefon csörög, szóval teljes a káosz. Bemutatkozás. — Az elvtársnő is velünk akar jönni? Megnézzük van-e hely... — ezzel már indul is kifelé. Mögötte baktatok, be a titkárságra, onnan Stoll Lótánd főmérnök elvtárs szo­bájába. Itt már együtt a „vizsgabi­zottságé, zsúfolt a szoba és miről is folyhatna szó, .— széngyalu, szén­gyalu ... Kapkodom a fejein a mű­szaki kifejezések garmadától, ami­nek' talán a felét sem értem. A leg­magasabb szakmai szinten tárgyal­nak: Bagó Ferenc elvtárs, a Nehéz­ipari Minisztérium főmérnöke, Jó,vor Alajos minisztériumi osztályvezető, Ajtai Zoltán Kossuth-díjas mérnök, a Bányaműszaki Intézet igazgatója, Seyfried Gyula igazgatóhelyettes, Nagy Sándor osztályvezető és Stoll főmérnök elvtárs. Hát így csöppentem a széngyalu vizsgáztatói közé. Sajószentpéter, bányairoda: A,z első pillanatban csak a bokáig érő sár, latyak foglalja le a látoga­tók figyelmét. (Valóban bosszantóan nagy a sár, a Il-es akna környékén.) Amikor viszont túljutottunk az út nehezén, már az átöllözködéssel járó megbeszélések kötnek le. Mert ugye­bár mit csináljon szegény földi ha­landó, ha 37-es lábbal áldotta meg a sors, s a bányaüzemeknél általá­ban 42-esnél kezdődik a csizmák számozása. No, de Hajnal Tivadar, a Il-es akna üzemvezető főmérnöke, akit 96 helyen lehet megtalálni egy­szerre, segítségemre siet. Megyünk a raktárba (ahol nagy rend és tisztaság fogad), s az egyik polcról ing, a másikról nadrág, ka­bát kerül elő, valahonnan elövarázso- lódik egy ici-pici gumicsizma, törpe az óriások között. Expressz öltözködés, már csak egy kobak (bányászsapka) kell, s az el­maradhatatlan karbidlámpa. Kész. Indulhatunk. Kíváncsiságom tárgya a föld alá vezet... A II-cs aknában: . Nehezen szokja szemem a sötétsé­get, pedig előttem vagy 5—6 lámpa imbolyog, lábam minduntalan eset- lik, botlik, kapaszkodnom kell a sí­kos lejtön s egy kilométeres gyalog­lás után már érzem., hogy vádlijaimat régen tornásztattam, jelentkezik a derekam. (Erre a bányászemberek azt mondják, ez semmi, csak meg kell szokni.) Célnál vagyunk. Előttünk a föl­dön kapcsolótábla, mérőműszerek. Ezekkel állapítják meg a széngyalu vágási mélységét és sebességét. Áll a munka, várják, amíg valamennyien felkapaszkodunk a frontra, elhelyez­kedünk a 60—70 cm. magas munka­helyen. A 46 méter hosszú őrt (szén­fal) teljes hosszában kaparószalag. V. _________________________________ M agát a gyalut még nem láthattuk, a front másik végén van. Szőke Károly bányamérnök, a kí­sérlet vezetője megnyugtat. — Nem kell sokáig várrá. Mind­járt megláthatják. Egy perc alatt vágja végig a fronthomlokot... — Végigvágja és rárakja a szenet a kaparószalagra, — egészíti ki Haj­nal elvtárs. — Ez az ember nélküli szénfront... — hallom az ácsolatok mögül. Aztán hosszú csengetés, a műsze­rek felől Matyi bácsi hangja hallat­szik. — Indíthatom? Tovább adják a kérdést, s érkezik a válasz: — Kezdhetjük. Zúgás, zakatolás, mindannyian elörehajlunk a kaparószalag felé, alig telik el 20—30 másodperc, meg­jelenik a masina, hatalmas fogai puhán, omlón szeletelik a szenet s ahogy tovább halad, ráborítja a le­fejtett darabokat a kaparóra. Eddig a bemutató. A vizsga eredménye; összeült a „vizsgabizottság”, Ajtai Zoltán Kossuth-díjas mérnökkel az élen. S az eredmény? Valamennyien egyöntetűen állapították meg: szén­fejtésből jeles. Indokolás: Az eddigi tapasztala­tokat összegezve, a széngyalu a bor­sodi vékony, hármas-telepek fejté­sére igen alkalmas, gyártását, üzem- behelyezését javasolják, más tröszt területén is ki kell próbálni... (réva) A t e j h á % tíz vagy ennél több tehén esetén már kötelező, s ez nem nyílhat istál­lóba, takarmányosba és lakásba sem. Környezetének is kifogástalannak kell lennie. Az ellenőrző orvos e téren sok mulasztást talál, főleg azért, mert a trágyakezelés sem az agrotechnológus, sem a higiénikus szempontjából nem szabályos. Közel van a fedetlen s tátongó résekkel bíró árnyékszék, vagy az istálló, ahol pang a trágyalé. Némely gazdaság vezetőjének kisebb gondja is na­gyobb ezeknél. Legjobb, ha a tejház védőhálóval felszerelt ablaka észak­ra, vagy északkeletre tekint. A fal és a padlózat burkolt, mosható le­gyen. A szennyvíz folyjék le az ak­nába, s ez bűzelzáróval legyen fedve. A tej könnyen magába szörböli az undorító szagot. Tiszta és bőséges ű.n. »ivóvíz minőségű« vízzel legyen ellátva, amit évente állomásunk la­boratóriumában (Miskolc, Csabai kapu 9) díjtalanul megvizsgálnak, csak vízmintát kell beküldeniök és a talált hibákat fel kell számolniok. A vizsgálati eredményt a helyszínen kell tartani, s nemcsak szóval bi­zonygatni. A felszerelés szép sorjában álljon, ragyogó tisztán, lrigátornak és más állatorvosi felszerelésnek itt semmi helye. A tiszta munkahelyet cl kell különíteni a szennyestől. Üdvös, ha hűtővizén kívül állandó melegvíz szolgáltatás is van, mint pl. a szent- istváni egyik tsz-ben. A hűtővíz hi­deg legyen, mert 10 fokon alul érvé­nyesül a tej baktériumölő ereje. A hűtés kötelező. Kivétel, ha két áfán belül eljut a tej a gyűjtőbe, de ilyen tehenészetet ritkán találunk. A vá­rakozás alatt szellőztetni kell a tejet, hogy meg ne fülledjen. Ekkor ritka- szövésű tiszta kendőt, vagy szita­lemezt teszünk a hidegvízbe állított kannára. Csergedeztclő bordás hűtő­nél vigyázni kell, hogy a tejet le- csorgás közben napfény ne érje, por vagy légy rá ne szálljon. Pince vagy jégverem helyett jobb a hűtőmé- dence. MEGYEI KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS JÁRVÁNYÜGYI ÁLLOMÁS — D oktor úr! Ügy-e, nem fáj majd? — Doktor úr! Ügye, nem fáj majd? — Nem, nem, kedvesem: adunk ■egy injekciót. Várjon csak, egy tű- szúrást. — Jaj, doktor úr, a hasam... — Türelem, asszonyom. Feküdjék feljebb. — Madám, kérem, egy lepedőt ide. — Doktor úr, doktor úr. Én azt hiszem, hogy ... — Nyugalom, kismama. Még leg­alább két óra. — Jaj, de félek! — ördögbe is, hiszen már késő! — Doktor úr, drága doktor úr... Szülőotthon Abaujszántón. Hó­fehér ágyak, ízlésesen festett falak, ragyogóan tiszta kövezet; virágok az ablakban, csöndes kórtermek, de amelyekben felhangzik időnkint: t— Doktor úr! Ügye, nem fáj majd? A váróban fiatal férfi gubbaszt egy pádon. Megszámolta már ide­gességében az ablakszemeket, a virá­gokat, a kilincseket a körbenyíló aj­tóidon és azt is megszámolta már, hogy hány csík van a falon? Sok. Rengeteg. Most a kövezet kockáinak számolásába kezd, cigarettára gyújt — legalább a huszadikra másfél óra leforgása alatt —, kioltja, feláll s járkál. Járkál: keresztbe, hosszába a. termen. Amonnan valahonnan, — de jó volna tudni, hogy honnan? — ismét felhangzik: — Jaj, de fáj! Mégis fáj ... óh! — Doktor úr, a feleségem! Baj van talán? — Türelem, barátom. Magának a legkönnyebb. — Csak már... — Sétáljon addig egyet az utcán. Jó levegő van odakint. Dr. Várnai Alfonz két hónapja került a szülőotthon élére. Akkor, Uj életek bölcsőjénél két hónappal ezelőtt, ideiglenesen menUki Abaujszántóra, hogy rendbe­hozza, újjávarázsolja az akkor még bizony elhanyagolt állapotban lévő intézményt. Mi történt azóta? Dr. Várnai nem mond semmit. Engedélyt ad a belépésre és azt mondja, néz­zünk körül mi magunk. lYfár elmondtuk előbb, hogy rend és tisztaság. Az egyik, hatágyas kórteremben környékbeli kismama. Túl van a nagy pillanaton. Sápadt, bágyadt, de mosolyog. — Jó itt? Megnedvesíti az ajkát, mert kiese- repesedett a láztól. — Jó, nagyon jó. Kócos vagyok, úgye? — Ugyan, dehogy! A másik teremben pótágy a földre helyezve. Most üres. Rajta sima, hó­fehér lepedő. De Strobekné, a föma- dám, aki szintén Várnai doktorral érkezett, igazít rajta valamit. Nem állhatja, sok év óta benne van a mozgásban, a szokásaiban, a vérében, hogy mindenütt ott legyen, min­denütt segítsen, ahol segíteni kell. A pótággyal kapcsolatosan mondja Várnai doktor, hogy hivatalosan 12 ágyas az új otthon, de esetenkint tizenhét, tizennyolc, s van, amikor húsz beteget ápolnak, gyógyítanak. A kismamák, vagyis az újszülöttek nem várnak. Szükség van a pótágyak­ra. A járás területe nagy, kiterjed egészen a csehszlovák határig. Oly­kor pedig más járásokból, a szántói szülőotthonhoz közelebb eső közsé­gekből is jönnek. Mit lehet tenni? Várnai Alfonz kész tervvel áll elő: — Legalább hárommal, növelni az ágyak számát. Hiszen helyiség van és ha a növekedés megtörténik, még egy madámot tudnánk foglalkoztatni. A járási pártbizottság jelenlévő képviselői, akik kezdettől fogva segí­tették és támogatták az otthon kor­szerűsítésének gondolatát, helyeslőén bólogatnak. A bátorítás nyomán pe­dig szinte dől a szó, egymás után bontakoznak ki a tervek a lelkes fő­orvosból, akiről el kell mondani, hogy két hónap óta megszerette a helyet és az ideiglenes munkakört főorvosi beosztásra változtatták. Azt mondja: — A nagy dolgokkal megvolnánk. A termek belső renoválása megtör­tént. Lefestettük a faiakat, némely helyen az ajtókat is. Más helyre már nem jutott pénz. Egyelőre azonban még nincsenek éjjeli-szekrényeink. Vizünk sincs. Szülőotthon — víz nél­kül! ... Ez nem maradhat i0y sokáig. Üj kutat kellene fúrni. Ugyancsak korszerűtlen a mosodánk, valamint a konyhánk. A mosónő a padlásfeljáró­ban végzi a munkáját — gép nélkül. Megoldatlan probléma még a szárí­tás, de van viszont egy sterilizálónk. Ez nagyon fontos. Korszerűsíteni kellene a konyhát is, ahol 20—30 embernek főznek naponta. Szóval, a nagy dolgok mellett ezekre az »apró- súgókra« is gondot kell fordítanunk. — S kitől várja a segítséget? — Mindenkitől. Mindenkitől, aki segíthet. A megyek a járási szervek­től, a tisztifőorvostól, a szakminisz­tériumtól. S persze: amit tudok, megcsinálom én magam is. Jöjjön csak, látja ezt az ajtót? Na, erről ■ptilrláiil l'imf fjryn rí ^1* ­-------------------------OOO-------------------­Z árszámadás előtt fk Ínrnt£>lfi«rntu>tlcí>%af n in len It n .«?./Lsr.nt ifi rriahn n Bár a szikszói járás termelőszövet­kezeteinek ezévi gazdálkodási ered­| menyei az egyes részletekben még I nem ismeretesek, a főbb termelési :• ágakat figyeiembe<véve azonban meg­♦ állapítható, hogy magasan túlszár­♦ nyalták az egyéni gazdaságokat. A ♦ szántóföldi növénytermesztésben pél­♦ dául a kalászosokból 2-5 mázsával ♦ termeltek többet. Az idén a legfon­♦ tosabb kapásnövények termelésében ♦ is kiváló eredményeket értek el. A ♦ szikszói Béke Tsz 222 mázsa cukor­répát, 90 mázsa burgonyát, az asza- J Jói Szabadság Tsz 190 mázsa cukorré­pát termelt katasztrális holdanként. ♦ A 3004-es kormányrendelet nagy •tehetőséget nyújtott a szikszói járás- \ ban is a növénytermesztés gazdasá- t gosabbá tételére, az állattenyésztés ifejlesztésére. A gépállomás munkájá­| *nak igénybevétele nemcsak a tsz-ta- gok fizikai erejének megkímélésá- ben, hanem a terméseredmények ala­kulásában is jelentős segítséget nyújf a tsz-eknek. A szikszói Béke Tsz pél­dául 186 ezer forint értékű gépi ♦ munkát végeztetett az idén a gépál­lomással — amely összegből az állam 196 200 forintot vállalt magára. Igv a I termelőszövetkezetnek 1 katasztrális ♦ hold szántóföld megművelése, a nö- ♦ vényápolás és betakarítási munkája • mindössze 220 forintba került, t A szikszói járás területén ma 17 «községben működik termelőszövetke- í zet és az utóbbi két hónap alatt is- » mét alakult 6 új csoport, finely az I előbbre lépést, a fejlődést jélenti. — A miskolci Zrínyi Ilona leány- gimnázium az 1958—59-i tanévben folytatja a »Népek hazája nagyvilág« című előadássorozatát. Az előző két tanévben megtartott finn, olasz, len­gyel, francia, csehszlovák, orosz, .né- t met és ó-görög estét a IV. d. osztály • spanyol műsora követi, melyet no- ♦vember 15-én, szombaton délután az iskola nagytermében tartanak meg. helyezzük, nyernénk vele egy újabi termet. Ebbe a helyiségbe pedig, it ni, az ügyeletes szobát helyeznénk e — a mostaniból viszont újabb kór termet csinálnánk. Aztán... az ör dögbe 'is! Szükség lenne valami pi henő helyiségre is. Én most az iro dóban alszom. Hát persze, ez a leg kisebb. Átjár ide naponta Medgyss doktor, gyermekszakorvos. Megvizs gálja a gyerekeket. Teljesen ingyen Valahol neki is csak le. kellene ülni Szóval: ilyen apróságok..de ame lyekre mindre szükség van. A csecsemőszobában három kis magyar szuszog. Alusznak mint a tej, egészségesek, mint < makk. ök már vagy századmaguk kai a korszerűsített szülőotthon ban látták meg a napvilágot Várnai doktor elmondja, hog\ bizony messze van már az idő amikor az anyák idegenkedtek * szülőotthontól: ezek az egészségügy intézmények pedig napról napra gaz dugódnak, az orvostudomány fejlő dik, a gyógyítók pedig — miként es küjökben fogadták — minden tőiül telhetőt elkövetnek, hogy megköny nyíisék a fájdalmak elviselését, sőt arra. törekednek, hogy megszüntessél a fájdalmakat. Hogy ez már eddU is mennyire sikerült, azt a kismamái tudják legjobban, ök pedig, akit már túl vannak a nagy pillanaton boldogan mosolyognak és ha felsíi a csecsemőszoba felől egy gyerek izgatottan találgatják — melyil lehet? — Ugyan, kedves madám, nézz* már meg! — Semmi, semmi, csak a Tibiké'. — Jaj, istenem, mi történt vele'. — Csekélység. Vizes lett alatta < pelenka... MIKLÓI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents