Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-08 / 264. szám

Szombat, 1338, november I, ÉSZAKMAGYARöRSZAG Régi t őrié n e l R égen történt. Van annak vagy húszegynéhány esztendeje. Nyár volt. Meleg augusztusi délután. Pálinkás István, olyan harminc év körüli, jól táplált, pirosképü hentesmester ott sütkérezett az üzlete napmclegítettc ajtajában. Nézelődött. Nézte az utca forgalmút, a járdán elpipiskedő asszonyokat és lányokat, az égen úszó, játszadozó felhőket, 0 szemközti ház csatornáján ugrándozó, szerelmeskedő verebeket. Sziva­rozott. Merengéséből egy vékony, sivitó hang zökkentette ki: Nézzen már az én üzletem felé is Pálinkás uram, — mondotta az eprötermetü, vézna kis borbély. Átszaladok a fűszereshez. Megéheztem. Veszek valamit... Pálinkás István megbiccentette a fejét: — Menjen csak Lelik uram, nyugodtan, majd én szemmel tartom e boltját... A kis borbély clkacsázott, Pálinkás István pedig kilépett az utcára. Sétálgatni kezdett a két üz^et között. A távolság nem volt nagyobb tizen­öt—húsz méternél... Szájában vígan parázslóit a szivar. Kövér, kerek arcára, hófehér köpenyére ráült a tűző nap melege. Egyik üzletet se ro­hamozták se a venni, se a nyiratkozni akarók. Volt ideje bőven... Ép­pen akkor fordult meg a nyamvadt kis borbély üzlete előtt, amikor egy durranás-pukkanás hang vágódott a fülének: — Gyerünk az istenfáját!... De gyorsan!... PálinJcás István úgy fordult meg, mintha dróton rántották volna. Látta, hogy a borbélyüzlet ajtajában egy nagydarab, fénycscsizmájú ka.- tonatiszt tűnik el. Egy pillanatra megtorpant, szemét kinyitotta, majd utánalódult a jövevénynek. A katonatiszt ott ült a forgószéken, kezében pisztoly volt. Hadonászott: — Mit bámul?... — dörr ént Pálinleás Istvánra. — Borotválni!... Gyorsan, mert sietek ... JDálirikás István arcára kiült a meglepetés. Állt. Nézte a pisztoly- lyal hadonászó tisztet. Egy szó nem sok, d* annyi se hagyta el a száját. A katonatiszt elkapta a körbeforgó szék karfáját, egy cseppet megemelkedett, majd csukott fogai között Pálinlcás felé sziszegte: — Azt mondtam, hogy borotválni!... Értette?... Borotválni!... az istenit... borotválni!... sietek!... Pálinlcás Istvánból darabokban potyogtak ki a szavak: — Én... kérem... Csak azt akarom mondani... Ugyanis... A borbély... — Pofa be!... Csitt!... Egy szót se!.;. Kezdeni!'... Ha meg­vágsz, beléd durrantok. Bele a hasadba. Gyerünk!... Pisztolyát letette a tükör előtti kis aszalkára, kezét pedig keresztbe fektette a mellén. Várt. De csak egy percig. Hogy Rálinkás István nem mozdult, felpattant: — Kezdeni, ha mondom!... Kezdeni!... — nyújtotta ki kékeres nyakút a katonatiszt. — Mire vár? ... Mire? ... Pálinlcás István megemelte a borotvál, nézte, kinyitotta, becsukta, majd visszahelyezte a kis asztalra: — Mondom... kérem... én.., ha meg tetszik hallgatni ... — Istenit a sok marhájának!... — dörrent a katonatiszt hangja. Hát nem érti?... Sii... ee... t... ek...! Pálinkás István alatt mozogni kezdett a rothadó deszka, a nyaka körül izzadsággyöngyök szűre mkedtek elő, .melegség borította el a testéi, a fejét megejtette: — Kérem — mondotta nyugodt suttogással... — Kérem... Fogta a szappant, a pamacsot. Dolgozni kezdétt. Biztatta saját magát: — Csak úgy, mint..Qtthpn.v Nyugodtan, szépen, különben ez az őrült még lepuffant. S ha megvágom?... Nos... Akkor!.., Toré,“ kémény mosoly szántotta végig az arcát... Nckifeküdt a munkának. Tíz perc alatt el is végezte. Sikerült. Be­fejezte a legkisebb vágás nélkül... Egy kicsit meghajolt: — Parancsoljon!... Készen vagyunk!... A katonatiszt felállt, megnyalta az ujja hegyeit, megpödörte tűhe­gy cs bajuszát, majd az asztalra dobott ötven fillért: — Itt van!... Ez a magáé. Nagy-nagy szerencséje van. Ha meg­vág, ledurrantom... Isten uccse ledurrantom ... így azonban... Pálinkás István elővett egy szivart, végignyalintotta, megropog­tatta, levágta a hegyét és rágyújtott: A zt hiszem — mondotta mosolygós szemekkel —, hogy a tiszt 1 úrnak van szerencséje. Én ugyanis hentes vagyok... a szom­szédból, s ha megvágtam volna.... nos... akkor a nyakát is elmetszet­tem volna.,. Isten uccse... Egy erős húzással... Péczeli Endre KÖNYVUJDONSÁGOK Szilárd népi hatalom — független Magyarország címmel adta közre a héten a Kossuth Könyvkiadó Kádár János elvtárs beszédeinek, nyilatko­zatainak, cikkeinek gyűjteményét. — Merre tart Afrika? címmel jelent meg Hunion néger író müve, amely megrázó részleteket közöl a dél-ame­rikai kényszermunka-rendszerről, az ültetvényeik munkásainak szörnyű helyzetéről. ~ Varga Jenő »Az im­perializmus gazdaságának és politi­kájának fő kérdései« című tanulmá­nya új, bővített kiadásban látott napvilágot. ’ Új verseskönyv Keszthelyi Zol táji két esztendő termését összefoglaló gyűjteménye az »Én mondom to­vább«. Üj kiadást ért meg »A két­ezeréves Ovidius« című nagysikerű szemelvény-kötet. Üj szovjet írót mutat be az Európa Kiadó: Olesát. akinek Irigység című regénye a nagy építkezések lázas időszakát idézi fel mesterien. A ná­lunk eddig kevéssé ismert Jurij Na- gibin finom lélekrajzzal megírt no­velláit foglalja magában a Fény az ablakban című kötet. Uj kiadásban látott napvilágot He­mingway »Búcsú a fegyverektől« cí­mű emlékezetes regénye. — »Felszívű apostolok« a címe Kafckó István új lélektani regényének. — A Táncsics Kiadó adta közre Upton Sinclair »A szerelem tövises útja« című önélet­rajzi jellegű regényét egy fiatal ame­rikai írótehetség küzdelmes útjáról. A Corvina Kiadó Kétnyelvű Olcsó Könyvtárának újdonsága Seghers né­met írónő »A sankt barbara? halá­szok felkelése« című tengerész-regé­nye. Egon Erwin Kisch, a világihírű riporter Prágai Pitaval című ktyiyvé- ban híres bűnesetekről emlékezik meg. — Pierre Daix fiatal francia író űj regénye, az »lg}' élünk Párizs­ban« 1956-ban játszódik. Önköltségi áron vásáro halnék hizottsertést a városi Nemrégiben jelent meg az Élelme­zésügyi Minisztérium közleménye, hogy mint a múlt évben, most is gondoskodnak a nagyvárosokban és ipari gócpontokon lakó. bérből és fi­zetésből élő dolgozók bizottscrtcsek- kcl való ellátásáról. A közlemény szerint az Állatfor­galmi Vállalatok 1958. december kö­zepétől kezdődően a sertés súlyától és minőségétől függően élősúlyban 14.50—15.50 forintos áron ad iák cl a hízottsertéseket, ami lényegében ön­költségi árnak felel meg. A Borsod megyei Állatforgalmi Vállalat már hozzáfogott az akció megszervezéséhez és annak részlete^ ről a közeljövőben lapunkban beszá­molunk. Színműtár a miskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban A miskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtár november hónapban szín­műtárat létesített, amelynek kereté­ben egy hónapi időre kölcsönöz több mint 300 féle drámai művet, vígjáté­kot, komédiát, történelmi drámát, egyfelvonáscsokat, jeleneteiket, al­kalmi darabokat. A színműtár létrehozásával a könyvtár a miskolci és környéki ön­tevékeny színjátszó csoportok műsor­gondjain kíván segíteni oly formá­ban, hogy a könyvtár állományában kai bővítik. A csaknem négymillió forintos beruházással létesülő új üzemcsarnok építését már megkezd­ték és az a jövő évben készül el. lévő színműveket hozzáférhetővé teszi számukra. Egyidejűleg hasonló színműtárak létesültek a megye min­den járási könyvtárában is. Miskolcon a színműveket a II. Rá­kóczi Ferenc „ Könyvtár nyilvános olvasótermében kölcsönzik. ahol minden hétköznapon délelőtt 11 órá­tól este 8 óráig van szolgálat. A szín­darabokról külön katalógus áll az ér­deklődők rendelkezésére. Egy színmű kölcsönzési díja egy hónapra három forint. A kölcsönzési időtartam egy- ízben meghosszabbítható, külön díj felszámítása mellett. Amennyiben a kölcsönkért színdarab elvesz, úgy kártérítésiként a könyv árának tíz­szeresét kell megfizetni. A könyvtár a színmű tár állomá­nyát a jövőben i ’szeresen gyara­pítani fogja, he színjátszó cso­portoknak mind i ;iyobb választék álljon a rendelkezésükre.-ooo­Villanyfény Cekeluísá r Egy hónappal az országgyűlési és tanácsválasztások előtt, október 16-án kigyúlladt a villanyfény az Abauj- szántóhoz tartozó Cekeházán, Patay főispán úr egykori birodalmán. Azt, Uj, olcsó ötvözöanyag használatát kezdték meg a diósgyőri acélműben A diósgyőri acélműben a különle­ges, nagy igénybevételnek kitelt gépalkatrészek alapanyagául szolgá­ló gcélók gyártásához — az ország­ban először — új ötvözöanyag, a zirkon használatát vezették be. A zárkán nagyon előnyösen változtatja meg az acél mechanikai tulajdonsá­gát és azt — a meglepően jól sike­rült próbák eredményeként rendszeresen használják majd Diós­győrött. így a közeljövőben a ma­gyár ipar nagyobb mennyiségű zir- konnal kezelt acélt kap majd Diós­győrből. A zirkon-ötvözőt Zagyvarónán ál­lítják elő, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságból importált zir­kon homokból. Az űj ötvözőanyag rendszeres használata gazdaságilag igen előnyös, mert olctó és ezzel lé­nyegesen kevesebb nikkel és mo- libdén szükséges a nagy szilárdságú acélok gyártásához. amit a főispán úr ilyenkor, választá­sok előtt mindig ígért, de sohasem tartott be — a nép állama még való­sította; De nemcsak Cekeházán, ha­nem magán Abaujszántón is jelentős fejlesztési terveket valósítanak meg — mondja Kedves Zoltán, a községi tanács elnöke. — Többek között bő- vilik a község külső utcáinak villany- hálózatát és folyamatban van az el­hanyagolt, sáros utcák rendbeho- zása is. November 7 tiszteletére pedig újjá­varázsolták a. község főterén álló szovjet hősök emlékművét. Lottósorsolás Sátoruljuúilielyen környéke lakossága kö­Rövid idő alatt másodszor perdül a szerencsekerék, illetve a szerencse üveggömbje Borsod megyében A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a lottó 47. heti sorsolását november 21-én Sátoraljaújhelyen rendezi a Béke filmszínházban. A lottó-játék borsodi résztvevői közül nagyon so­kan laknak Sátoraljaújhelyen, s már régebben is joggal számítottak rá, hogy egyszer náluk lesz a sorso­lás. Feltehető, hogy a helyi sorsolás fokozott érdeklődést vált ki Sátor­aljaújhely rében. . ’ Néhány esetben már Sátoraljaúj­helyre is ellátogatott a szerencse. Nemrégiben például — egy tárgy- nyeremcnysorsolásnál — egy sátor­aljaújhelyi lottó-játékos egy zene­szekrényt is nyert, Ha vendégségbe jön megyénkbe a szerencse istenasszonya, bizonyára most is hoz valami ajándékot a ven­déglátóknak. Legalábbis ez ille­nék ... IJTNEZÖ ÚTON Azt kérdeztem Bednárik Gyula bá­csitól, szokott-e csuklani. — Már miért csuklanék! — hökkent meg az öreg. — Azért — feleltem — mert akik a borsodi utakat használják, egy-egy zökkenőnél igencsak megem­lékeznek a csin álcákról. Pedig hát mit tehetnek a bakka- nókról a szegény útépítők ... Csi­nálják ők ezeket a régi, rossz utakat tavaszi fagytól késő őszi fagyig. De néni olyan könnyű munka az, hogy: fogd a végét és szaladj vele! Meg aztán a pénzzel is csínján kell bánni. Mert tessék elképzelni: egy kilométe­res útszakasz háromszázezer forint­ba kerül — micsoda horribilis ösz- szegért kellene belenyúlni az állami kasszába, ha minden rossz utat egy­szerre akamók rendbehozni. Hanem azért, ha lassan is, csak el­tünedeznek a lélekugrató kátyúk, azoknak a jóvoltából, akiket annyi­szor megszidnak — igaztalanak Persze az is előfordul, hogy az útépítő „vigszaszid“ Amiről szó van. természetesen egy riport-kőrúton született. A minap sorrajártunk néhány épülő útsza­kaszt Horváth Györggyel, a Miskol­ci Közúti Üzemi Vállalat termelési vezetőjével. Az egyik legnagyobb építkezés jelenleg a taktaharkányi útvonalon van, az öreg brigádveze­tővel is itt akadtam össze, aki nem kevesebb, mint 26 éve »egyengeti« az emberek útját. Beszélgetés közben véletlenül kikottyantottam. hogy a fiatal Uli- csák Pista brigádja alaposan lepipál­ta versenytársát Láttam, elevenjére tapintottam az öregnek. Hümmögött egy keveset, dörzsölgette borostás ál­lát, de aztán nagyhirtelen felcsillant a szeme: — Amman igaz! Az érti a dolgát! Mert, hogy az Ulicsák Pistát én neveltem!... De azért érezte Bednárik bácsi, hogy ezzel nincs elintézve az ügy. Szégyen az, — legalábbis az ő szemé­ben — ha a tanítvány lepipálja a mestert! Gyorsan kibújót keresett, ami egyben azt is jelentette: változ­tat a beszéd fonalán, mivel ez... nos, nem a legjobb téma az ő számára. — Nekik könnyebb ott lejjebb, — bökött kelet felé — Ott nem olyan forgalmas az út. A mi szakaszunkon az. Nem győzünk félreállni a jármű­vek elől. Mert milyenek is azok a sofőrök, meg motorosok. Ráhajta­nak a friss bitumenre, széttúrják és — kezdhetjük elölről. Olyanok, mint a gyerek: odalépnek, ahol fénylik. Aztán, ha valamelyik motoros elvá­gódik a síkos úttesten, az útépítő a hibás. Igaz-e? — Ez az utóbbi kérdés már nem nekünk szólt, hanem a bri­gádnak. Azok meg persze csak bólo­gattak. Csak Csomós Miklós, a mun­kavezető mosolygott a bajsza alatt. Mert az igazság az, hogy nem a ren­detlen járókelők, hanem az a bizonyos lemaradás birizgálja az öreg fületö- vét. Tudni kell ugyanis, hogy mind­két. brigád falubeliekből áll: az egyik bodroghalmi, a másik vajdácskái. És hát az nem lehetséges, hogy jobb munkás volna a bodroghalmi a vaj­dácskáinál!... Az építŐDek is kell „épülflie** Bár minden mesterségnek megvan a maga szépsége, mégis, az átépítés eléggé egyhangú élettel jár. Aki erre a pályára adja a fejét, számoljon vele, hogy keveset időzik a családi asztalnál. Régente ugyan té­len nem volt munka, nyáron is alig- alig — ami elég baj volt —, manap- ség azonban két-három hét kivéte­lével — amikor erős fagy páncéloz­za a földet — az egész évet végig dolgozza az útépítő. Nem elrettentésképpen mondom mindezt, csupán a jószándék vezérel. Mert ahogy mérlegeli magában az ember ezt az életkörülményt, oda lyukad ki: a megbecsülés mellett egy kicsit jobban kellene gyámolítani ezeket a derék embereket. Valahogy úgy, hogy a munka mellett módjuk lenne egy kis felüdülésre is. El szóra­koznak ők, elviccelődnek egymás között: ugratják az öreg Salasovics bácsit a fogatlan özvegyasszonnval, vagy el-eldíjgják a falatot, a »nagy- evő«, de egyben a legjobb munkás Szója Imre elől. vagy rá-rákacsinta- nak az útszélen baktató menyecskére — de ennyi az egész. Este hazatérnek a munkásszállásra, összeusrasztanak egy kis meleg ételt — aztán lefek­szenek. Kocsmába nem járnak, mert azt mondják, aki megdolgozik a pénzért, kétszer is meggondolja mire költse. Nekik is van igén vük. Az egyik el­keseregte, milyen jó lenne egy rádió a közös szálláson: a másik könyvet szeretne; a harmadik nem tudja ho­gyan juthatna U’sáehoz? Nem lehet­ne — valahogy kielégíteni ezt a leg­ral, vagy ha mással nem, hát vala­melyik értékesebb mű felolvasásá­val. Mert az nem lehet, hogy amíg mindenki művelődik, az útépítők ne fejlődjenek együtt az egész társada­lommal. Mi az a légfuvar? Sokat fejlődött az utóbbi évek­ben a Közúti Üzemi Vállalat. Gőzgé­peket kapott, bitumen-szórógépekkel dolgozik, az útépítők létszáma is 1700-ra gyarapodott. Van azonban néhány dolog, ami kissé visszatetsző, sőt népgazdasági szempontból nem éppen kifizető. Az a néhány saját kreációjú bitumen­szórógép. amelynek a vállalat a gaz­dája, nem elég. így arra kényszerül­nek, hogy kettőt béreljenek hozzá. Ámde egy-egy gép órai bére kb 60 forint, ami szerényen számolva, egy esztendőre 114 ezer forint kiadást je­lent. Ugyanakkor a vállalat 50—60 ezer forintért elő tud állítani egy-egy ilyen gépet. Az önköltség csökken­tés érdekében célszerű lenne, ha a vállalat saját tulajdonában lévő gé­nekkel dolgozna s nem bérelt géook- kel. Hasonlókéop bérelik a vontatók, teherautók többségét, valami 50—60 iárművet. Ez is rengeteg kiadás. Nem lehetne segíteni ezen az áldat­lan állapoton? Bizonyára többet pror dukálna ez a kétszeres élüzem. ha az illetékes szerv szabadabb kezet adna rá is kell fizetni! Pedig az úgyneve­zett légfuvarokból ez következik. Gyakori, hogy azt a terhet, amit egy- egy TEFU kocsi három fordulóval elintézhetne, 5—6 fordulóval szállít­ja el. Ez pedig komoly ráfizetés a vállalat szempontjából. Korszerűbb, főbb utak Nagyon helyes az a megoldás, hogy több jelentős kőbánya tartozik a Közúti Üzemi Vállalat fennhatósága alá. A modern utak építésének egyik komoly tartozéka ez. így mindig az igénynek megfelelő anyagot szállít­ják az útépítéshez. Az utóbbi két évben, de különösen ebben az évben új eljárással építik az utakat, az úgynevezett vizes-ma- kadám helyett a bitumenes szórást alkalmazzák. Lényege az. hogy a te­rített követ bitumennel locsolják, amibe két. réteg zúzott kövét hen­gerelnek. A forgalom állal azután az így készített burkolat, aszfaltosodig A bitumen út sokkal jobb elődjénél. Rugalmassága folytán állja a hide­get és meleget, nem repedezik, az e i nem kezdi ki és teljesen portalan. Teherbiróképessége legalább húsz­szor jobb az előbbinél. Javításra mindössze négyévenként szorul, ami­kor is újból záróréteggel látják el. És ami fő — lényegesen olcsóbb az aszfalt útnál. A vállalat perspektivikus tervében az szerepel, hogy Borsod főbb útvo­nalait ezzel az eljárással építik ki, egyszersmind mindegyiket. 6 méter­rel szélesítik. A munka fofvamatös, ne máról-holnapra nem lehet végáz­ni vele. Türelmet és belátást kér a vállalat, épp úgy, mint az állam, amely ebben az évben is mintegy 45 millió forintot költött a borsodi utak javítására, jövőre pedig 20 százalék­kal félemeli ezt az összeget. Egyelé^t csak ennyire futja. Csala László elemi pb igényt? Mód volna rá! Itt van mindjárt egy lehetőség. A vállalatnak van kultúrgárdája (s rnf'st intézéséhez, tekintsünk el attól, hogy ez a gárda Csak a gazdaságosságra hivatko- is nehézségekkel küzd). Időnként, zom, amikor a járművek bérletéről ha nem is az egész csoport, de néha- szólok. Az még csak rendjén van, nvan felkereshetnék az útépítőket hogv a bérletet nicg kell fizetni, de akár egy-egy jelenettel, rövid műsör- az már sehogy nincs rendjén, hogy — Uj üzemcsarnokkal bővítik a diósgyőri Kőonyűgépsyárat A diósgyőri Könnyűgépgyárban a hároméves terv idején erőteljesen fejlesztik az erőműveknél, bányák­nál, mezőgazdaságban és más­hol használatos különböző tel­jesítményű szivattyúk gyártását, így a tervidőszakban évi negy^ ven millió forintra emelkedik a szi- vattyugyártás. Az eddiginél lényege­sen nagyobb termelés megoldása ér­dekében a gyárat tíz méter széles és száz méter hosszú új üzemcsarnok-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents