Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-07 / 263. szám
4 KSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1958. november 7. Akik ott voltak a szikra lángragyujtásánál 1917 októberében a forradalom vihara zúgott végig a cári Oroszországon. Munkások, parasztok, katonák fegyveres ereje elsöpörte a cári Oroszországot, s megteremtette a szabadság hajnalát. Az új világ ki- kovácsolásánál az orosz nép nagy fiaival együtt küzdött százezer magyar hadifogoly. Az ő harcuk, vérük folyása örök szerződéskötés volt a szovjet és magyar nép között, amely-- re a pecsétet 1945-ben a szovjet hadsereg felszabadító harcai tették meg. Hajdani vörös gárdistákra, vörös harcosokra emlékezünk most, akiknek vállaira több évtized nehezedik már, de az évek nem homályositják el a szovjet néppel való testvéri ösz- szefogásukat, névtelenül véghezvitt hősi harcukat, * 1915 A galíciai Sztrijnél bömbölnék az ágyúk, kattognak a géppuskák, dör- renjnek' a lövéseik. A cár katonáinak gyűrűje egyre jobban szorul a monarchia alakulatai körül. A gyűrűbein ia háromezerhétszáz között az egyik géppuska mögött ott fekszik egy diósgyőri öntősegéd, Pavlánszki Lajos. Látja a közelgő orosz katonáikat és mégsem lő. 1914-ben Kárpátalján foglaltaik állást. A két arcvonal között volt egy kút. Odajártak vízért a magyar és orosz katonák. Amikor az orosz ment oda, akikor a magyar úgy tett, mintha nem is látná és ha magyar ment, akikor az oroszok nem látták meg. • — Miért gyilkoljuk egymást? — volt a hallgatólagos megegyezés, ö nem akar gyilkos lenni, inkább a. fogságot választja. A hadifoglyokat bevagonírozzák-és útnak indítják Szibéria felé. Az orosz népre nincs panasg. Itt is — ott is odalép hozzájuk egy-egy orosz, egymásra 'mosolyognak, az kenyeret, pénzt nyom a markukba. A frontra induló orosz katonák körülveszik a foglyokat szállító szerelvényeiket, kézzel-lábbal magyaráznak, családi képeiket mutogatják, megkínálják egymást cigarettával. — Látjátok '— mondogatják a cár katonái — ezek olyanok, mint mi vagyunk. Szegény emberek, 'családjuk van, mind szeretne otthon lenni.1 Miért bántjuk akkor egymást? Nem ők a hibásaik, hanem a cár, meg a mdnásziterek! 1919 .A forradalom vihara* éléri az omszki fogolytábort is. A hangulat egyébként is feszült. A Vöröskereszt rengeteg enni és innivalót, ruhát küld. A tisztek maguk között osztják el. esznek, isznak, dőzsölnek, a közemberek éheznek, nyomorognak és fáznak. Bolsevikok jelennek meg és felszólítják őket, lépjenek a Vörös Hadseregbe. 14.0(M)-ren jelentkeznek, köztük Pavlánszki Lajos is. Első dolguk a raktárak lefoglalása, s az ennL innivaló, takarók és ruházati cikkek szétosztása. PavlánLSzki Lajos sók harcban vesz részt. Harcol Szimonov,. Kolosaik zsoldosai ellen. Nem egyszer, amikor rajával elindul felderítésre. 10—12 fogollyal tér vissza. Pavlánszki Lajost parancsnokai megszerették, jó harcosinak tartották. 1920 augusztusában el is küldték a moszkvai tisztiképző iskolába. 1921- ben avatják hadnaggyá. Az avatáson ott van Lenin elvtárs is. Utána újból a harcmezőre kerül. Djenyikin bandájának felszámolásában vesz részt. A nagy harcok végétéinek. Pavlánszki Lajos sok-sok hiadifogolytár- sával együtt Magyarországra indul. A Horthy-rendszer tőle is fél. Heten- krint háromszor kell a rendőrségre mennie. Keresete is mindig kevesebb, mint a többi munkásé. Pavlánszki Lajos nemrégiben mint mester az ipari tanulókat oktatta, ma már nyugdíjasként élvezi a békés öregkor napjait és kásunokáját a térdén ringatva a családi tűz melegénél emlékszik a nagy harcolóra. I 1918. márciusában | a külföldi pénzzel felszerelt túlerőben lévő intervenciósok egyidőre letiporják Oreaiiburgnál is a vörös gárda alakulatait. Vér és halálhörgós. Az elfogottmak nincs kegyelem. Ebben a harcban sok hadifogoly között résztvesz egy Miskolc környékére való fiatalember, Mihalsziki József. Bevonulása előtt kovácssegéd volt a 99 tanyával rendelkező báró Harkányi uradalomban. Amint maga elmondja, a'vörös gárdába először nem meggyőződésből került. — Akkor azt sem tudtam, mi fán terem a kommunizmus — szokta mondogatni visszaemlékezéseiben. — De a későbbiek győztek meg, hogy hol a helyem. Amikor láttuk, hogy a harc kilátástalan, elástuk az ágyút, a lőszert. Az egyik üveggyárból szereztünk igazolványt, hogy ott dolgoztunk. és szétszéledtünk. Először egy uráli kis faluban húzódtam meg, de összevesztem a gazdával. Vesztemre. Egy másik községben egy fehér tatár rendőrnek gyanús lettem és letartóztattak, mint vöröskatona gyanúst. Hiába mutattam az igazolványt, börtönbe zártak. Voltunk vagy harmincán. Egy nagy darab orosz egyszer mellém került. Azt súgta nekem: — Vigyázz, téged ki akarnak végezni. Elvisznek a üveggyárba és ha kiderül... Éjjel indulunk. Te szökj meg! Sötét éjszaka lovaskocsákom indul a rabtranszport. Az eső szakad. Én egész idő alatt azon töprengtem, hogyan szökhetnék meg. Éppen egy nagy erdőségen mentünk át. Az orosz megszorította a kezemet és ón f yorsan lesáklottam a kocsiról, buk- ácsolva, csúszkálva igyekeztem minél távolabb jutná. Tán száz métert sem mentek, fények villantak az éjszakában, golyók • fütyültek a fejem felett. Három napig éheztem és bolyongtam. Az éhség az egyik faluba kergetett. Ahogy a falu széle felé közeledtem, hallottam, hogy egy orosz menyecske rettenetesen ordít, jajgat, mert tegnap a fehérek megölték a férjét. fGondolitiam, ezektől nem kell félni. Hozzájuk kopogtam be. Nemsokára egy kóborló hadifogoly csen port jött, közéjük álltam. Hosszú- hosszú bolyongás ütán Ufába értem. Amikor az újból előretörő Vörös Hadsereg innen kiűzte a fehéreket, újból fegyvert ragadtam,, de most már tudtam, miért. A rendfenntartó alakulatba osztottak be. Két évig voltam itt. 1921-ben jöttem haza. A Csóti-kü- lönítmény mindent elszedett tőlünk, de egyet nem: egy szikrát a nagy orosz forradalomból. Mihalsziki József ezt a szikrát csak 1945-ben lobbantihatta lángra. Elsők között lépett a pártba, a gesztelyi tsz alapító tagja és hosszú évek óta Gesztely község pártszervezetének titkára. | Jekaterinburgban i város megtisztítása után sok hadi- ogollyal együtt a lovasokhoz áll be Magúra József huszár, akit Tokajból vonultattak be. A komisszárius azt mondja a lovasoknak: válasszanak maguk közüli egy parancsnokot. A választás Magurára esik. A komász- szárius már ki is adja neki az első narancsot. — Holnap reggel vagonirozzanak be! Az ellenforradalmárok a Volga 'első részén 12 községet elfoglaltak. Ott lesz az első tűzkeresztségük a fehéreikkel. Másdap a szerelvény csattogó kerekekkel rohan a megadott irányba. Tó 120 kilométeres út után a vonat lassít és megáll. Mi történt? — A vonat nem mehet tovább! — így a bakter.. — Az állomás már a fehéreké! Ellőikerül az áUomásparancsnok. Rövid tájékoztatás után azt mondja: — No, Magúra, Magúra, magára nagy feladat vár. A fehérek elvették tőlünk a páncélost, magának kell visszaszerezni! Magúra 25 lovast vesz maga mellé és egy odavaló civil vezetésével elindul a sínek melletti erdőben, rejtett erdei utakon. Jó 3—4 kilométer után egy laposban jelt ad a megállásra. A lovakat védett helyre vezetteti, őröket állít fel, s a távoli vasútállomás felé figyelve csöndben várakoznak. — Jön! — mondja a civil. Igen. egyre világosabban haliam valami dobogásfólét és a föld alig érezhetően remegni kezd. A fák mögé húzódnak és égő pillantással figyelik, ahogy a páncélos, mint valami’ gyilkos szörny elrohan mellettük az őrház irányában, — Rajta! — adja ki a parancsot Magúra. Vagy tíz vöröskatona szerszámokkal a sín felé rohan és gyorsan húz- gálni kezdi a slipperszögeket. Mások géppuskákat állítanak fel, felkészülnek a harcra. Magúra a civilt vissza- indítja azzal az üzenettel: indulhat a vasútszázad. Távol lövöldözés hallatszik, aztán elcsendesedik ... Majd megint hallatszik a dobogás és alig érezhetően remeg a föld. A páncélos jön visszafelé. A géppuska hirtelen kelepelni kezd, végigssöpri a páncélos oldalát, a vonat lassít, aztán alatta hirtelen széthajlamak a sínek és az leül a sínek közé. A harc rövid. A páncélos a vörösök kezébe kerül. Megérkezik a vasúti század, kiemelik a páncélost, vö- rösiharcosoik foglalnak rajta helyet és indulnak a további harcokra.. B A c^eljabinszki báró óriási erdejében 360 elcsigázott, lerongyolódott magyar hadifogoly kezében csattog a fejsze, süvít a fűrész. A munka, hirtelen., megáll. - A- fogyok felgyűlő érzéssel hallgatják a közéjük jött bodsevikokat. — Ne dolgozzatok tovább a bárónak! Elég volt a szenvedésből, a háborúból, a földesuraik uralmából! Mi a népszabadságért, az emberi egyenjogúságért harcoiumk. Gyertek velünk. A hadifoglyok között volt egy sajó- szeinitpóteri cselédemiber is: Kecskés András, aki még 1915-ben került fogságba. Élete csupa nyomor, szenvedés. Hat éves korában már elvesztette apját, s míg be nem vonult, ott cselédeslkedett a sajószenitpéteri bérlő uraknál, itt meg a báró rabszolgája lett. Mintha az örök nyomort akarná ledobni magáról, kiáltotta: — Gyerünkl Ne kínlódjunk tovább! És sokadmagával beállt a vörösharcosok közé. Először csak ösztönös megérzés ragadta a harcba, később a meggyőződés. Azt mondogatta: — Ha élünk, élünk, ha meghalunk, meghalunk! De előbb Oroszországot; aztán Magyarországot kell megtisztítanunk a népnyúzó uraktól. Két óven át harcolt egyszerű vöröskatonaként a fehérek ellen, sokszor nézett farkasszemet a halállal. Ma már 81 esztendős tisztes fővel, alig emlékszik részletekre. Csak arra, amerre haladtaik, ahol harcoltak, a föld is' lánggal égett. Arra is emlékszik, hogy egyszer a Volga is melléjük állt. Amiikor a fehérek óriási ember és felszerelési anyaggal a befagyott folyó közepére értek, a folyó vastag rétege nagy reccsené&sel széthasadt és njmm nélkül elnyelte a fehér katonai egységet. Egyidőben ott volt Bugyannij lovasai között. A nagy hősre még emlékszik, de a neve ... az már elmosódott. A fiatal szovjet államból 1920-ban indult haza. November 7-ón ért magyar földre. A szovjet államiban az ünnep hangja zúgott, őt pedig Horthy pribékjei a szögesdróttal körülvett intemálótáborban faggatták, ö hallgatott, mint ahogy hallgatnia kellett, egyszerű bányászemberként hosszú-hosszú éveikén át. Kecskés András is a Nagy Október egyszerű, névtelen harcosa, aki sok t ízezredmagával harcolt azért, hogy előbb Oroszország, aztán a magyar haza is megtisztuljon a népnyúzó uraktól, az ő fegyverének dördülése is segítette az új világ kialakulását. CSORBA BARNA Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója alkalmából K. J. Vorosilov. elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének, N. Sz. Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Moszkva Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és forradalmi munkás-paraszt kormánya, valamint az egész magyar dolgozó nép nevében forró testvéri üdvözletünket küldjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója alkalmából a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének és kormányának és az egész szovjet népnek. Az első szocialista állam megszületésének ünnepét, e világtörténelmi jelentőségű évfordulót a Szovjetunió népeivel együtt ünnepük a szocialista országok népei — köztük a magyar nép — és a felszabadulásukért még küzdő dolgozók százmilliói az egész világon. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41 év előtti győzelme és diadalmas eszméi világítják meg a szocializmushoz vezető utat, a még elnyomott népek számára követendő példaként szolgálnak az imperialista kizsákmányolás láncainak lerázásáért, a nemzeti függetlenségért és a békéért folyó harcban. A nagy szovjet nép, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán felépítette a szocializmust, a Szovjetunió történelmileg igen rövid idő alatt a legfejlettebb ipari országok sorába emelkedett, szocialista nagyhatalommá vált és a gazdasági, a tudományos és a kulturális élet több fontos területén már messze maga mögött hagyta a legfejlettebb kapitalista országokat. A Szovjetuniónak a második világháborúban a fasizmus felett aratott nagy győzelme után létrejött szocialista világrendszer olyan legyőzhetetlen erőt képvisel, amely meghátrálásra kényszeríti az imperialista ■ háborús gyüjtbgatőkát.' A Szovjetunió vezette szocialista tábor egysége, összeforrottsága a legfőbb biztosíték a béke és a szocializmus győzelméért folyó harcban. A szilárd és következetes békepolitika világszerte kiváltja a szabadság és szocializmus híveinek, a békeszerető emberek százmillióinak forró rokonszen- vét és támogatását. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenegy évvel ezelőtt lángra lobbantotta a magyar dolgozó nép szívében is az elfojtott szabadságvágyat, óriási mozgósító Itatást gyakorolt az elnyomott magyar pro- letáriátusra is. örökké büszkék leszünk arra, hogy a magyar nép, legjobb fiainak vezetésével 1919-ben elsőnek a Szovjetunió után, megteremtette a Magyar Tanácsköztársaságot. Amikor népünk e dicső győzelem 40. évfordulójának megünneplésére készül, büszkén emlékezik arra is, hogy a volt magyar hadifoglyok tízezrei együtt harcoltak az I orosz, ukrán és más népekkel a világ első szocialista államára támadt «l lenforradalmár ők és intervenció* csapatok ellen. A Magyar Tanácsköztársaságot az ellenforradalmi reakció vérbe fojtotta, de népünk szívéből nem tudta kioltani a Szovjetunió iránt érzett testvéri barátság és megbecsülés érzését. Ez a barátság még jobban elmélyült akkor, amikor a dicső szovjet hadseregnek a fasizmus felett aratott győzelme eredményeként megvalósult népünk szabadsága és rátérhetett a szocializmus építésének útjára. Az imperialista erők a magyar munkáshatalom árulóinak segítségével 1956 őszén újra megkísérelték, hogy népünket az imperializmus jármába hajtsák. Sötét terveik azonban vereséget szenvedtek a szocialista országok népeinek összefog gásán és a magyar dolgozók elszántságán. A hála érzésével gondolunk nagy barátunkra, a Szovjetunióra és azokra a szovjet harcosokra, akik vérüket áldozták a magyar nép szd- badságáért és függetlenségének megvédéséért. Két évvel az ellenforra- dalmi összeesküvés után népünk a szocialista }ábor tagjaként a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével szilárdan halad a Nagy Októberi Szocialista Forradalom legyőzhetetlen eszméinek útján és sikeresen építi hazájában a szocializmust. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulóján testvéri üdvözletünket küldjük a szocialista tábot vezető erejének, a Szovjetuniónak, a kommunizmust építő dicső szovjet népnek, amely magasra emelte az emberiség haladásának zászlaját, s amely az emberiség ragyogó jövőjéért, a kommunizmusért vívott harc élvonalában küzd. Szívből jövő elvtársi üdvözletünket küldjük a Szovjetunió Kommunista Pártjának, amely kezdeményezője és szervezője az emberiség haladásáért vívott harcnak, tántoríthatatlan harcosa a nemzetközi munkásmozgalom ideológiai tisztaságáért folyta-* tott küzdelemnek, szilárd védelmezője a marxizmus-leninizmus magasztos eszméinek és a nemzetközi munkásmozgalom egységének. Dicsőség a Nagy Októberi Szódat lista Forradalomnak,' amely új korszakot- nyitott >az emberiség történetében. ••*>? Éljen a szocializmus győzelméért és a békéért harcoló népek szilárd egysége! Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága! Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnöke. * I A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója alkalmából dr. Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere ugyancsak táviratban üdvözölte A. A. Gromi- kot, a Szovjetunió külügyminiszterét. (MTI) Az ENSZ politikai bizottságának szavazása a koreai vitában Péter János felszólalása Newyork (MTI) Az MTI kiküldött tudósítója jelenti : Az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága szerdán folytatta a koreai kérdés vitáját. India képviseletében A. S. Lali, India állandó ENSZ-képviselője módosítást nyújtott be az amerikai javaslathoz. A módosítás olyan értelemben változtatná meg az amerikai javaslatot, hopv valójában majdnem szóról-szóra egyeznék a szovjet javaslattal; tehát India is amellett van, hogy ne csak Dél-Korea, hanem a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője is vegyen részt a vitában. Ezután felszólalt a csehszlovák, a bolgár, az albán, az ukrán küldött, s a magyar delegáció részéről dr. Péter János, a külügyminiszter első helyettese. A magyar küldöttség nevében bejelentette: a bizottság ama választás előtt áll, hogy objektiven kíván-e foglalkozni a koreai kérdéssel, vagy sem. Az előbbi esetben nem férhet kétség ahhoz, hogy meg kell hívni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőjét. Egyébként egyenlőtlen lenne a vita s annak eredménye csak egyoldalú határozat lehet. Aki ellenzi a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság meghívását, fél a valóságtól. Az amerikai javaslatot Nagy-Britannia és Ausztrália képviselője támogatta, majd felszólalt Zorin szovjet külügyminiszterhelyettes. Kijelentette, aki nem kívánja, hogy meghívják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőjét a vitában való részvételre, az nem kívánja a koreai kérdés békés rendezését, hanem Korea háború útján történő egyesítésére szavaz. A meglehetősen éleshangú vita után sor került a szavazásra. Az amerikaiak szövetségeseik segítségével ismét el tudták fogadtatni határozati javaslatukat. A szovjet javaslatra 17-en, ellene 42-en szavaztak, 18-an tartózkodtak a szavazástól. Végül a bizottság 51 szavazattal 10 ellenében, 16 tartózkodással az amerikai határozati javaslatot fogadta el. Ez lehetetlenné teszi, hogy a bizottság és a közgyűlés mindkét fél részére elfogadható határozatot hozhasson a koreai kérdésben. Szerdán rövid, de igen érdekes ülést tartott a közgyűlés különleges politikai bizottsága. A bizottság napirendjén Dag Hammarskjöldnek, az ENSZ rendkívüli haderő működéséből és fennállásából származó tapasztalatokról készített összefoglaló tanulmánya szerepelt. A bizottság úgy döntött, hogy nem nyitna* vitát a főtitkár jelentéséről. (MTI)
