Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-06 / 262. szám

esZAKMAOYARORSZAG Csütörtök, lüM. táSkSíSí „Gyümölcséről ismerik fel a fát“ Katolikus papok látogatása a Béke-városban Az Országos Béketanács katolikus megyei bókebizottsága azzal a kérés- sei fordult a Hazafias Népfront me* gyei elnökségéhez, a megyei béke- bizottságihoz, hogy — mint néhány nappal ezelőtt — a református papo.c békebizottsága — szeretnének közei­ről megismerkedni egyes szocialista alkotásainkkal. Az említett szervek örömmel fogadták a katolikus púpok közeledését és érdeklődésük Kielégí­tésére kétnapos programot állítottak össze. A bélkebizottság elnökségének tíz­tagú csoportja az első napon, kedden Urban Jánosné, á megyei békebizott­ság titkára és Lobkovitz László, a megyei egyházügyi főelőadó vezetésé­vel szocialista városunkba, Kazinc­barcikára látogatott el. Nagy érdek­lődéssel tekintették meg a hőerő­művet, a szénosztályozót, jártak a vegyikombinátban, a herbolyai kül­színi fejtési munkálatoknál, meg­tekintették a szocialista várost. Be­szélgettek munkásokkal, szakembe­rekkel, vezetőkkel. A látogatás igen nagy hatást gya­korolt a békebizottság elnökségének tagjaira. Fokról fokra leölvadt róluk a kezdetben kicsit érezhető bizonyos fokú zárkózottság és őszinte elragad­tatással beszéltek a gigantikus alko­tásokról, a gépóriásokról, a szinte máról hO'lnapra a földből kinövő új városról, a szocialista alkotni vágyás­ról. Devánszki Ignác foorsodnádasdi plébános a látogatás előtt még ezt mondta: Gyümölcséről ismerik fel a fát. Gyümölcs lesz, emit látunk. A hőerőmű megtekintése után ezt mondta: 24 éve vagyok pap, eo- ből 20 évet iparvidéken töltöttem. Ismerem a munkások erőfeszítését, tudom, mit kínlódtak a második vi­lágháború előtt. És lám, hol tartunk! Egésznapi látogatás után pedig így kiáltott fel: Dante a pakol tor­nácába helyezte azokat, akik előre mennek, de hátrafelé látnak. Hát nem sokkal szebb előre nézni, ilyen csodálatos alkotásokra, mint a múl* repkénnyel bevont romjain bámész­kodni, mint némelyek? Pár eszten­dővel ezelőtt itt liibalegelő volt és most épületcriások, gyárak, új város kéményei nyúlnak a magasba. Ha gyümölcséről ismerni fel a fát, akkor ez a fa — a szocializmus — jó fa. Dr. .Száva János miskolci kanonok a hőerőmű meg­tekintése után így beszélt: Negyven évvel ezelőtt magam is tapasztalt am, mennyit kínlódott, verejtékezett a dolgozó ember. Most első benyomá­som az, mintha nem is üzemben, ha­nem egészségügyi intézményben len­nénk. Pedig többszáz vagon szenet tüzelnek el itt naponta és az ország energiaellátásának egynegyedét ad­ják. Azt kérjük, a dolgozó népet a teremtő áldása is kísérje. És* ha a nép, ha minden erő összefog, nem egy, hanem sok ilyen alkotás szüle­tik. Varga Sándor mezőkövesdi esperes, a békebizottság titkára, a hőerőmű megnézése után ezt mondta: — Ha ismerjük országunkat •— megszeretjük, jobban féltjük is. Ez a mű, amit láttunk, a nép munkája, építeni-ákarásának szülöttje. Mi is büszkék vagyunk rá és féltjük és harcolunk érté, hogy soha, soha há­ború ne pusztíthassa el. Ennek han­got is adunk paptársainlk és híveink előtt is. Megismertetjük, megszeret­tetjük hazánkat és ez számunkra komoly békeszolgálat lesz. És este, az esperes úr így beszélt: — Korunkban két tábor, Két rend­szer áll egymással szemben. Egyik a tőkés rendszer, mely keveseknek jó­létet, sokaiknak nyomort jelent. A másik a szocializmus. A szocializmus áldásait éhséggel kutató szemekkel néztem. Azt tapasztaltam, hogy a 500---------— T ALÁLKOZÓ Három nemzedék találkozott Sze­rencsen a minap. Úttörő csapatössze­jövetelre hívták meg a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom aktív részt­vevőit, a magyar Tanácsköztársaság harcosait. Tábortűz mellett mesélték el a leg­fiatalabb nemzedéknek a nagy idők nagy harcait. Nagyszerű élményt je­lentett mindenki számára a forra­dalmi visszaemlékezés Leninre, a munkásosztály mindenkori legna­gyobb tanítójára. Berényi Gusztáv volt vöröskatona személyesen is is­merte Lenint és szavai nyomán az arcokra varázsolódott ugyanaz a mo­soly, amelyet a forradalom nagy ve­zére millió és millió ember arcára varázsolt. Elmélyülten hallgatták Kefces Ci­rill és Stevik Béla elvtársak elbe­széléseit is a vérzivataros és mégis annyi boldogságot hozó napokról. Fényképek, igazolványok kerültek elő — mindmegannyi a forradalom egy-egy kis emléke. Ezeket a »Hu­nyadi János« úttörőcsapat pajtásai le is fényképezték, hogy megörökítsék q »Hősök Könyvében«. A meleghangú találkozó befejezé­séül az úttörők virággal köszöntötték a veteránokat és kultúrműsorral szó­rakoztatták a megjelenteket. Aztán felcsendült a pajtások aj­kán a dal: Fel vörösök, proletárok!... És érezni lehetett, hogy a kis szi­vekben ott dobog a büszkeség és bol­dogság. szocializmus anyagi jólétet, tc-sti, szellemi fejlődést, sokak jólétét je­lenti. Magyarországon nagy fejlődést, értünk el. Erre a mai nap is tanú­bizonyság, miit adott a szocializmus. Válasszunk hát a ke tő között. Aka­runk-e visszafelé menni a kapitaliz­musba? A mai nap meggyőzött, hogy a munkásemiber kenyere, életútja, kultúrája c&aikis a szocializmusban érhető el. Mennyi munkaalkalom, micsoda távlatai a jólétnek!... Mélységes hála érte a kormányzat­nak, amely sok agynak összehajlása. Országépítő munkája csodálatos, ma­gyar talajon ilyen soha nem volt. Erőnkhöz méltóan, mint katolikus papok is, szíwél-lélekke! támogatóik ezt az országépítést. — A második világháború előtti időkre emlékszem, — mondta dr. Mincsik Pál felsővadász! görögkatolikus pap. — Budapesti papneveldében nevelked­tem. Karácsonykor mindig ajándékot vittünk a Valéria-telepi szegények­nek. öt kiló fára, két mázsa szénre utalványt, cukrot, kenyeret. Szörnyű volt látni a munkásemberek nyomo­rát, kínját. Ma láttuk hát. hogyan emelt fel a rendszer. De nemcsak itt, hanem a saját területünkön is a fej­lődésit látjuk. Thököli Imre diósgyőri c. esperes: a szívem eltelt mély. érzelemmel. Szeretem iáfcni, hogy a szocialista társadalom hogyan boldogítja napról napra az embert. Nem a saját, hanem a többi ember boldogságát kívánom. Soha nem ér­teim meg az önzőket» de közel van­nak szívemhez, akik a békéért, a kö­zösségért dolgoznak. Szó István felsőzsplcai plébános: -Salgótarjáni volnék. Megszoktam a hámorok zör gését, ismerem, hogyan éltek régen a munkások. Négy család lakott egy szobában. S micsoda nyomor volt! 1945 óta csodálattal tölt el, amit lá­tok. A fejlődés arra ösztönöz, szíwel- léleklkél állják azok mellé, akik. a jólétet szolgálják. A mi rendelteté­sünk, hogy jó legelőjű úto-n vezessük híveinket, szükség van arra, hogy jó élet legyen a földön. Mi érezzük a kormány támogatását, sok templomot épít nekünk, s nekünk úgy kell él­nünk, hogy érezze kormányzatunk is: ha más nézetet is vallunk, de a papok js azért dolgozna«, hogy ne- csak az égi, de a földi boldogság is megvalósuljon. Szívesen állunk a kormány programja mellett. A katolikus megyei békebizottság elnökségének tagjai a későesti órák­ban tértek vissza Miskolcra, ahonnan szerdán reggel a keselyűhalmi állami gazdaságban és a tiszabábolnai ter­melőszövetkezetben tettek látogatást. (cs. b.) Képviselőválasztás a Bodrogközben — régen AHOL A FÜZEK és az ezüstleve­lű nyárfák széles sátrat vonnak a Tisza fölé, s ahol az ország egyik legszebb síkvidéki erdeje díszük, ott fekszik a Bodrogköz egyik ősi tele­pülésű községi: Révleányvár. Már az Árpád-hflzi királyok korában is szerepel Lyáhvár néven, s mint ti­szai átkelőhely Szabolcs és Zemplén között, nagy jelentőségre tett szert. Lakosai ennek ellenére is, százado­kon át nyomorúságban éltek, fojto­gatta őket a nagybirtok. De ha manapság látogató érkezik Révleányvárra, az első szempillan­tásra észreveszi, hogy az utóbbi években nagyot nőtt a falu. Az ut­cái takarosak, udvarai tiszták. Az emberek barátságosak, jól öltözöt­tek, vidámak. Dalolni, mesélni na­gyon szeretnek. Különösen ilyenkor késő ősszel, amikor már földben a jövő évi kenyérnekvaló, s kamrában, pincében az idei termés. — Nem volt ez mindig így — s— mondja Marczinkó Ferenc bácsi t—, csak amióta a magunk gazdái let­tünk. A felszabadulás előtt nem volt nekünk nagy kedvünk nótáz gatni, hiszen rettenetes szegénység keserítette az életünket. A község határa 2000 hold, de ebből 1600 hold két grófé volt, az 1500 lelkes falu­nak összesen csak 400 köblös földje maradt, de ebből is caak 240 holdnw volt a szántó, c többi legelő. S mivel gyermekáldás dolgában mindig ve­zettünk a Bodrogközben, hogy a sok éhes szájnak kenyeret adhassunk, kénytelenek voi+unk majdnem mind tíz 1500-an a gróf i birtokokon csclédes- kedni. Mind. óit dolgoztunk, ki mint uradalmi béres, ki mint napszámos, favágó vagy részesarató. Jómagam 6r4dksrülőrködtem náluk, de csak %z egyik képviselőválasztásig. KÉRDŐN NÉZÜNK a munkában, életben eliörödött Marczinkó bácsi­ra, s ő elértve tekintetünket, tüstént magyarázattal szolgál. — Ügy történt, hogy az 1926-os választáson * a kerületünkben egy kormánypárti és egy kisgazdapárti jelölt indult. Nekünk, cselédeknek parancsba adták, hogy oda kell sza­vaznunk, ahová a gróf, vagyis a kor­mánypárti jelöltre. Engem nagyon bántott, hogy a gróf nemcsak a munkát, meg a kevéske kommenciót szabja meg nekünk, hanem még azt is. kire szavazzunk. Én azért is a kisgazdára adtam a szavazatomat. Az uradalmi intéző volt a szavazat­szedő bizottság elnöke. Gyorsan fel­állt erre az asztal mellől és amikor már indulóban voltam kifelé, rám szólt: „Te, Marczinkó, ugye ki vagy fizetve erre a negyedévre?’ — „Ki” — válaszoltam neki. — „No — mond­ta ő pulykavörös képpel —, akkor mehetsz, nincs rád szükség többet az uradalomban.« — Hát igy volt, másnap már nem kellettem erdőkerülőnek. Sokat , nél­külöztem azutáh, de cseppet sem bántam meg, hogy nem hajlott meg a derekam a gróf előtt. MARCZINKÓ FERENC BÁCSI ma 6 holdas gazda. Szép háza, pör- tája, rádiója, két fejőstehene, hat sertése, rengeteg aprójószága van. Két lányát férjhez adta, tisztessége­sen kielégítette őket. A fia megháza­sodott, a maga gazdája. De szépen gyarapodott az utóbbi években a község is. Ma már mind a 2000 hold a dolgozó parasztoké, akik rászánt a Szabadság Tsz-ben, részint egyénileg művelik a kövér, tiszamen- ti földeket. A házak megszépültek, a lakások szépen be vannak búto­rozva. Meg is nőtt a falu, hiszen 130 új ház épült, s ez maga is egy kis falu, vagy 150 házat pedig csaknem teljesen újjáalakítottak. HOL VAN A HAJDANI megalá- zottság, nyomorúság, kegyelemke- nyár a grófi birtokon? Mindez a múl­té már. Keserű emlék csupán, amely­ről Marczinkó Ferenc bácsi olyan sokat, de olyan sokat tud mesélni Révleányváron a hat kisunokának... (hegyi) Diáklányok és MTH-rs fiúk barátsága Ügy kezdődött, hogy a 114. számú MTH Intézet fiataljai meghívták q Győri-kapuban lévő diákotthon köz­gazdász lányait egy táncestre. A táncest jól sikerült, a lányok, fiúk kellemes hangulatban ismerkedtek, táncoltak együtt. Később a fiúk vi­szonozták á látogatást. Szétnéztek a diákotthonban. Látták, hogy az ott­honnak szüksége volna járdára, hogy lakhatóvá kellene tenni a nevelői la­kást, helyre kellene hozni a kerti padokat. A fiúk és az intézet vezetői nem gondolkodtak sokáig, elhatároz­ták, hogy segítenek a diákotthonnak. Leitgeb Ferenc igazgató és Moldován Emil oktató vezetésevei 10—10 fiú felváltva, naponként 3 órát dolgozott a diákotthonban, s mostanáig több­ezer forint értékű társadalmi mun­kát végezték. Megcsinálták a mint­egy 100 méter hosszú járdát, a víz­lefolyót, rendbehozták a nevelői szobát, hozzájárultak a diákotthon külső-belső csinosításához. A diákotthon lakói és vezetősége ezúton is köszöni a 114. számú MTH tanulóinak és oktatóinak a segítsé­get, mellyel szép példáját adták a barátságnak, az áldozatvállalásnak. SW Kmff G VQff ORSI Off Válogatott mérkőzés a diósgyőri stadionban November 7-én, pénteken délután 14 órakór a budapesti és vidéki ú ságírók válogatott csapata játszik labdarugó mérkőzést. A fővárosi v. lógatott csapatban több volt neves labdarugó is játszik, akik most kiváló formában vannak. Érdeklőiéssel várjuk Szepesi Györgynek, rádió riporterének bemutatkozását, aki ezúttal, mint középcsatár lép közönség elé. A vidéki válogatottban miskolci, valamint Debreceh, Ege Nyíregyháza újságírói játszanak. Reméljük, hogy színvonalas mérkóse nek lehetünk tanúi. Láttuk, hallottuk, szóvátesszük:. • • o Ejnye, ejnye Bánkuti sporttárs! Talán váratlanul érte a DVTK sza­bályos gólja, amit nem adott meg?! Hogy milyen nagyot tévedett va­sárnap a Ferencváros—DVTK mér­kőzés 53. percében, arról az alábbi jellemző esetet szeretnénk megemlí­teni. Tudvalévő, hogy Iván teljesen az alapvonal közeléből, gurította a ka­putól mintegy 8 méterre áll£ Fekete elé a labdát, aki teljesen szabályos gólt lőtt. Erre mit csináltak a Fe­rencváros játékosai? Középkezdés­hez rúgták a labdát. A gólt kapó csa­pat természetesnek vette, hogy a Fe­kete lövéséből származó gól teljesen szabályos körülmények között szüle­tett. Ók kezdeni akartak, hiszen gól után, — azt hiszem, ezt Ön is tudja, — középkezdéssel folytatódik a játék. Mindenki »elkönyvelte« a gólt, csak ön nem! Igen nagyfokú rosszindulat kellett ahhoz, hogy a labdát vissza­parancsolja a 16-oson belülre és on­nan rugassen’ szabadrúgást a DVTK ellen, ahonnan Fekete gólt lőtt. Igen, ebben az esetben nem egyszerű já­tékvezetői tévedésről volt szó!... A mérkőzésen jelenlevő DVTK vezető­ket if meglepte az a nagy füttykon­cert, melyet a közönség rendezett az ön »tiszteletére«. Egyébként egyál­talán nem csodálkoznánk, ha a tör­téntek után a diósgyőriek feljelente­nék önt és kérnék a felsőbb sport­szereket, hogy ne engedélyezze egy ideig NB I.-es és NB Il-es mérkőzés vezetését az ön részére. Higyje el, egy féléves pihenő és elmélkedés után talán sokkal reálisabban fogja a mérkőzéseket levezetni. Mi a pihe­néshez sok szabálykönyvet és kevés mérkőzéslátogatást javaslunk. 0 Sátoraljaújhelyen játszották le va­sárnap az S. MÁV AC—Szikszó me­gyei I. osztályú labdarugó mérkőzést. l:0-ra vezettek a hazaiak, amikor a szikszóiak 16-osán belül az egyik új­helyi csatár szabálytalansága miatt szabadrúgást Ítélt a játékvezető az S. MÄV ellen. A kaputól mintegy 8— 10 méterről a szabadrúgást végző hát­véd nem az újhelyi kapu felé rúgta a labdát, hanem, amikor ^ játékvezető jelt adott a szabadrúgás végrehajtá­sára, a szikszói hátvéd saját kapujá­ba rúgta. Erre — a szabályokat nem ismerve —■, egy pár péző gólt kiabált. Hegy esi sporttárs, aki egyébként kiválóan vezette a mérkőzést, a sza­badrúgás megismétlése helyett szög- letrugást ítélt. Pedig helyesen akkor járt volna el, ha a rúgást megismétel­teti, hiszen a labda nem hagyta el a 16 és feles területet, így újból kellett volna rúgatnia a büntetőt. Egyébként hallottunk arról is, hogy a szikszóiak már nem első esetben igyekeznek hasonló trükkökkel megzavarni a já­tékvezetőt. Ezt még barátságos mél kőzésen se tegyék meg, pláne bajno ki mérkőzésen nem fordulhat eh ilyesmi. © Négy mérkőzésen 11 gólt rúgott és mindössze 1 gólt kapott a Munlás. Azt is 11-esből. A jó szereplés már nem is meglepetés, inkább egy-két játékos nagyfokú formajavulása ör­vendetes. Deákot hosszú évek óta is­merjük, de nem láttuk még olyan jól játszani, mint a legutóbbi két mérkő­zésen. A közvetlen védelem is mind jobban egységbe forr' és a csapat többi tagja is tudása legjavát adja a mérkőzéseken. A csatársorra talán az a legjellemzőbb, hogy minden mérkőzésen kihagynak előbb néhány gólhelyzetet, — játszanak a szurko­lók idegeivel? —, de azután be is rúgják azokat a gólokat, amikkel meg tudják nyerni a mérkőzéseket. örvendetes Pasztrovics nagy foima- javulása és gólképessége, őva intjük a játékosokat az elbizakodottságtól t továbbra is szíwel-lélekkel küzdje­nek a győzelemért’ © Igen nagy az elkeseredés a Szúanai úton. Ujfent vereséget szenvedett az MVSC. Már a második mérkőzésen vezetnek a játékidő nagy részébent de nem sikerül a két pontot megsze­rezniük. Az kétségtelen, hogy kelle­metlen dolog a biztos négy pont he­lyet egyet szerezni, de ha már így történt, nem kell a dolgon tovább meditálni, hanem annál nagyobb szorgalommal kell a soronkövétkező feladatokra felkészülni. Egyszer a csapathoz szegődik a szerencse és akkor még sok örömet szerezhetnek a szurkolóknak. © Egy panaszos levél érkezett a szer­kesztőségbe, melyben a mérai szur­kolók keseregnek. Nincs aki irányít­sa, összefogja a sportolni vágyó fia­talokat. Megtudjuk a levélből, hogy a mérai Traktor Sportkör benevezett ugyan a járási bajnokságra — ott az ötödik helyet foglalja el — de októ­ber 26-án nem tudtak Novajidrány- ba a mérkőzésre elutazni, mert a sportkör vezetői nem gondoskodtak megfelelő járműről. Bánatosan men­tek a játékosok otthonukba és az el­lenfélnek ölébe »pottyant« két* baj­noki pont. A levél arról is panaszko­dik, hogy a sportkör vezetői nem te­kintik magukénak az egyesületet. Uj vezetőséggel tovább fejlődhetne a sportélet Mérán. Véleményünk sze­rint az encsi járási TST elnöknek a legsürgősebben el kell mennie Mérá- ra, hallgassa meg a panaszokat, vizs­gálja ki a sportkör helyzetét és olyan döntést hozzanak, mely biztosítja Méra sportolóinak zavartalan sporto­lását. L. P.-ooo­V Bányaipari Technikum házi bajnokságáról A miskolci Mikoviny Sándor bá­nyaipari technikumban az Októberi Szocialista Forradalom és a választá­sok tiszteletére jólsikerült házi sport­köri bajnokságot rendeztek. Az is­kola KISZ-szervezete az eddig meg­rendezett versenyszámok után elké­szítette a verseny állását. Labdarú­gásban. röplabdában, kézilabdában és atlétikában voltak már küzdelmek. Az osztályok közötti verseny állása a következő: 1. IV. a. 342 ponttal. 2. 1. a. 262 p. 3. III, b. 237 d. 4. III. a. 224 p. 5. II. a 201 p. 6. IV. b. 190 p. 7. I. b. 134 p. Az egyéni pontverseny állása: 1. Lévay Csaba III. a. 771 p. 2. Szebeni György IV. a. 628 p. 3. Kiss Sándor IV. a. 581 p. 4. Vető György I. a. 563 p. 5. Herbák Vince I. a. 466 p. 6. Bakos László I. b. 349 p. 7. Nyiri István I. b. 334 p. 8. Kalló Zoltán IV. a. 300 p. 9. Nagy Gábor IV. b. 280 p. 10. Juhász György I. b. 199 pont. A sportköri versenyek jelenleg még tartanak. Kosárlabdában, úszásban, sakkban, asztaliteniszben és torná­ban folynak a küzdelmek. A ver­seny végén a legjobb osztály és a leg­jobb tíz sportoló díjazásban részesül. Dicséretes az iskola KlSZ-szerveze- tének és a sportköri vezetőknek a kezdeményezése. Ilyen és ehhez ha­sonló versenyekkel szolgálják igazán a magyar sport fejlődését. SPORTHÍREK A Borsod megyei Kerékpáros Szö­vetség november 9-én, vasárnap a választások tiszteletére a Hazafias “'Tépfront-Kupá keretén belül rende­zi meg az »Avasi-bajnokcágot«. A mezőny délelőtt 10 órakor rajtol a Béke mozi elől és az avasi kilátónál lesz a cél. A kerékpáros szövetség hovember 8-án este hat órakor a megyei sport­tanács székházában az ehn választók és a most bevonuló kerékpárosok ré­szére szövetségi összejövetelt rendez. A szövetség erre az összejövetelre meghívja a régi és az új kerékpároso­kat, családtagjaikkal együtt. A Borsod megyei Birkózó Szövetség a választások tiszteletére november 9-én rendezi meg a diósgyőri sta­dionban a Hazafias Népfront birkózó versenyét. Ezen a versenyen minden minősített versenyző résztvehet.

Next

/
Thumbnails
Contents